44.rész
A brazil szerint Gerhard már egészen jól érezte magát, viccelődött, Sebet azonban mély altatásban tartották, túl nagy fájdalmai lettek volna, de az ő eredményei is stabilnak bizonyultak.
Nem csak nálam a hotelben, de mint kiderült a kórházban is zajlott az élet.
A rendőrség már kereste Christ, szerencsére azonban Bruno Red Bull ügyvédjéhez küldte őket, de persze csak ideiglenesen. De nem csak én tartottam attól, hogy Christ élve eszik meg a zsaruk, pláne ebben az állapotban.
- Nem tudom mit tehetnénk. –suttogtam letörten a telefonba.
- Beszélnie kell a yarddal, mert ha nem még azt hiszik bujkál, vagy szökni készül.
- Tudom… De félek, hogy nem lenne jó vége. Nem tudom Bruno. Tényleg nincs jól.
- Fogalmam sincs. Beszélek Bergerrel.
- Ugyan minek? A kórházból nem tehet sokat ő sem. És különben is, van épp elég gondja. Nem terhelhetjük. Beszéltél az ügyvéddel?
- Nem mondanak semmit, mert nem vagyok csapattag.
- Gondoltam. –húztam el a szám.
- Semmi ötlet?
- Hát max. annyi, hogy ha Chris megcsináltatná a kivizsgálást, és azt a fakabátok orra alá dugná, nyerne némi időt. De egyeztetni kellene a csapattal. Próbálkozzak Dietrichnél?
- Mert szerinted elhiszi, hogy a véres Desdemonából, most Isaura lettél?
- Nem tudom. De ennek egy részét én kavartam, és te. Ki kell húznunk belőle Christ.
- Én ugyan nem beszélek se Dietrichhel, sem Helmuttal, sem senkivel. Én csak visszaadtam a kölcsönt.
- De nagy lett hírtelen a pofád! Örülök, hogy mellettem voltál, de nem gondolod, hogy a kék szakállú herceg szerepe már unalmas tőled?
- Nem. Képzeld tetszik a változás. Az hogy végre nem én vagyok az, akit a földbe döngölnek meg csesztetnek, hanem én taposok el másokat.
- Neked elmentek otthonról! –csattantam fel.
- Nem érdekel miket beszélsz! És igazából ez az egész sem, sem Seb, sem Chris sorsa nem érdekel!
- Tudod most először viselkedsz úgy mint egy igazi Senna! Bunkó vagy, egoista, kegyetlen, és öntelt! Kár, hogy én nem ezért szerettelek! – majd bontottam a vonalat.
Nagyon mérges voltam.
Hogy lehet valaki ennyire tuskó? Az eszem megáll. Mégiscsak Ayrton unokaöccse.
- Ne félj haver, visszarántalak én a földre!
Átmentem a másik szobába, előkerestem Chris telefonját, és kibogarsztam Dietrich számát, majd beütöttem a mobilomba, és felhívtam.
- Igen? Itt Dietrich!
- Angel Phoenix!
- Ááááhhh! Miss. Phoenix! Miben segíthetek? – érdeklődött kissé ércesen.
- Azt hiszem ezúttal én szeretnék segíteni.
- Igen? És miben? –kérdezte óvatosan.
- Inkább kivel kapcsolatban.
- Attól tartok nem tudom követni.
- Chrisről van szó.
- Kisasszony! Úgy vélem, hogy már épp eleget tett Chris és a csapatom ügyében, úgyhogy ha most megbocsát!
- Dietrich várjon! Másról van szó! Higgyen nekem!
- Miss Phoenix, nincs időm most Önre, és a kisded játékaira, éppen ki kell húzom a csapatfőnökömet, egy meglehetősen nagy szarból!
- Arra a gondol aki éppen az ágyamban fekszik? –kérdeztem szarkasztikusan.
- Csak blöfföl! –letettem a telefont, készítettem egy pár másodperces videót, aminek a végébe bele integettem, majd átküldtem.
És újrahívtam Dietrichet.
- Nos?
Néma csönd volt a válasz.
- Elmondhatom, amit akarok, vagy mindenképpen le akar koptatni?
- Mit akar? –szűrte a fogai közt.
- Segíteni!
- Ne vicceljen már!
- Dietrich ne idegesítsen! Hosszú éjszakám volt! –azzal röviden kifejtettem milyen értelemben is – Érje el, hogy a rendőrök ne zaklassák Christ. Legalább pár napig!
- Mégis hogyan?
- Milliárdos! Van egy vagon pénze, vegye fel a legjobb ügyvédeket, vagy vesztegesse meg akit kell!
- Ez nem ilyen egyszerű.
- Dietrich! Nem most jöttem le a falvédőről, ahogy maga sem. Érje el valahogy!
Némi pusmogás hallatszott a háttérből.
- Talán van rá mód. De csak egy, két nap.
- Príma!
- Angel!
- Tessék!
- Beszélnie kellene Eddievel is.
- Attól tartok hiába tenném meg. Már elérte amit akart. Nincs rám szüksége, a két szép szememért, pedig nem fogja abbahagyni.
- Kivásárol minket a Red Bullból!
- Lent van a részvények ára?
- A béka segge alatt.
- Kössön vele alkut!
- És mégis hogyan?
- Adja neki oda a Toro Rosso felét! Az most úgyis többet ér, és mivel én még egy évig ott leszek, a csapat jól fog futni, sokat kaszálhat rajta. Ahogy maga is. Egy év múlva meg adjon neki privilégiumot a felvásárlásra. A részvények gyorsan zuhannak majd, amikor nem jönnek az eredmények, de ha előre fix áron megveszi, akkor maga sem bukik túl nagyot, és őt sem fenyegeti az a veszély, hogy felvásárolják előle az értékpapírokat. Eddienek lesz saját csapata, magának meg készpénze. És végül is jobb egy csapatot pénzelni, mint kettőt nem? Kevesebb kiadás!
- Nem tudtam, hogy ennyire jó taktikus.
- Magának magyarázzam, hogy mindig egy lépéssel a többiek előtt kell járni?
- Christ nem tudjuk majd ilyen könnyedén kirántani a bajból.
- Tudom. De egyenlőre egy stabil pénzügyi, és csapat háttér sokat lendítene az ügyön.
- És maga mit szándékozik tenni?
- Megpróbálom elérni, hogy összeszedje magát.
- És mégis hogyan?
- Nem tudom. Valahogy majd elérem. Nincs konkrét tervem.
- Azt ugye tudja, hogy nem kizárt, hogy börtönt is kaphat.
- Az életveszélyt okozó, súlyos testi sérülést eredményező ittas vezetés miatt?
- Igen.
- Tudom… A belgáknál nem divat a precedens jog.
( A precedens jog, főleg az angolszász területekre jellemző, pl. Amerika is, ahol lehet egy ügyben hivatkozni, egy korábbi hasonló úgy alkalmán született döntésre. Nálunk, és Európában főleg a kontinentális jog él, ami a római jog alapjain nyugszik, és a bíróság a saját belátása szerint dönt a törvények értelmezése alapján. Míg az előbbinél figyelembe veszi az esetleges esküdtek, és a korábban született döntéseket is. )
- És milyen terve van az FIA előtti meghallgatásra?
Lerogytam a székre.
- Passz. Nincs valami kapaszkodó?
- Egyedül Bruno barátja, és a maga kis zsarolása.
- Miért nem Amerikában vagyunk? –sóhajtottam fel.
- Sajnos a franciák nem lesznek elnézőek.
- Tudom.
- Alapból utálják az osztrákokat, és angolokat meg már annál is régebben.
- Talán ha zárt meghallgatást kérnénk, a sajtó kizárásával.
- És egyezkedjünk az FIA-val és Bernievel?
- Igen. Ha Renaultnak, Briattorénak és Piquetnek bejött? Meg a Mclarennek, és Ronnak, akkor miért is ne.
- Max. elveszik minden eddigi, és a jövőben szerzendő pontjukat. Na bumm! Meg fizetnek egy szép nagy összeget.
- Akkor az jó nagy összeg lesz, és jó sok pont.
- Dietrich, a nagyobb megrovásnál jobb nem?
- De! Persze! Csak nem ez álmaim netovábbja!
Mocorgást hallottam a másik szobából.
- Le kell tennem! Hívjon ha bármi van!
- Rendben! És Angel?
- Igen.
- Miért csinálja?
- Nem tudom. Talán mert rájöttem, hogy mégis van lelkiismeretem. –majd bontottam a vonalat.
Az élet mindig hozhat váratlan meglepetéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése