Through Hearts and Tracks 34.

34.rész

Arra ébredtem fel, hogy valaki átölel, és igyekszik finoman elhúzni Sebtől.
Riadtan néztem fel, és Eddie aggódó tekintetével találtam szembe magam.
- Baj van? –kérdeztem ijedten, és Sebre néztem, aki még mintha aludt volna.
- Nem. Ne pánikolj! Csak neked sem és neki sem tesz jót, hogy itt alszol! Gondoltam átteszlek egy ágyra!
- Nem megyek sehova!
- Nem is kell! –mutatott oldalra, Seb ágya mellett jobb oldalon egy új ágy díszelgett. – feküdj le, és idetollak mellé.
- Mennyit aludtam?
- Pár órát csupán. De szerencsére a kölyök is elaludt, neki sem árt.
- Mit mondanak az orvosok?
- Semmit. Egyenlőre nincs változás. De talán segít rajta, ha pihen egy kicsit.
- Értem.
- Gyere!
Fáradtan bólintottam, Eddie pedig felkapott, és lefektetett.
Aztán csendesen összetolta a két ágyat, én meg megfogtam Seb kezét, és amennyire lehetett közelebb húzódtam hozzá.
- Aludj tovább! –mondta Eddie kedvesen – Te sem vagy még egészen rendben!
- Jó…- morogtam kábán, és szinte azonnal visszaaludtam.
Annyira kimerült és kómás voltam, hogy álom nélküli mély álomba zuhantam, és arra ébredtem fel, mintha sütné a nap az arcom. Lassan kinyitottam a szemem, de túl sok volt a fény, szinte elvakított.
Jó pár perc eltelt, mire körbe tudtam nézni a szobában, Eddie és Chris egy – egy széken ültek a szoba egy – egy sarkában, Kimi pedig állt az ablakban és kifelé bámult.
Oldalra néztem Sebről időközben lekapcsolták a dialízis gépről.
Fel akartam ülni az ágyban ezért, mocorognom és fészkelődnöm kellett.
- Felébredtél? –érdeklődött Kimi színtelen hangon.
Ránéztem, de ő továbbra is kibámult az ablakon.
- Igen…. Seb hogy van?
- Este óta alszik. Vagy két órája lekapcsolták a gépről, megvizsgálták, vettek tőle vért, még várjuk az eredményt.
- Értem. De minden esetre egy kicsit jobban néz ki, mint este.
- Talán.
- Nem örülsz, hogy itt vagyok….
- Hát had ne soroljam miért nem! De Seb talán, mintha jobban lenne, mióta itt vagy…- dünnyögte.
- Nem kell Angelt hibáztatni azért, mert egy másik nő belegázolt a haverod lelkébe, és jól meg is taposta. – pirított rá Eddie, aki éppen ekkor nyújtózott egy nagyot.
- Hna ebbe ne menjünk bele, hogy ki miatt került ide!
- Ha jobban figyeltetek volna rá, hogy szedjen be annyi szart, akkor eszébe sem jutott volna megtámadni minket, és Angel nem került volna kórházba! De persze te a saját sebeidet nyalogattad, Christ meg éppen jobban érdekelte az üzlet, mint a kölyök lelke! – veszekedett rá Eddie.
- Óh, hát persze, mert a kisasszony, olyan ártatlan, mint a ma született bárány! – szólt vissza Kimi.
- Elég legyen! – kiabáltunk rájuk egyszerre Chrissel.
- Sem a hely, sem az idő nem alkalmas! Ha bajotok van, akkor menjetek ki, és rendezzétek el egymás közt, ez egy kórház! – kiabáltam tovább.
- De ki nyílt a csipád! – vágott vissza Kimi.
- Kimi…. – szólt meg mellőlem egy rekedtes hang.
Seb volt az. Fáradtan, nyúzottan, de magánál volt, és igyekezett minél morcosabb tekintettel nézni Kimire.
- Elég legyen…. Hagyd őt békén! Sokat jelent nekem, hogy ő itt van… - mondta Seb.
Kimi hosszasan nézett Sebre, majd tüntetőleg visszafordult az ablak felé.
Zseniális, még ő duzzog!
Sebre mosolyogtam.
- Jobban vagy?
- Nem mondanám…. De kicsit jobb….
Megszorítottam a kezét.
- Szörnyen néztek ki…. –suttogta.
Félve pillantottam Eddire.
- Csak edzünk Szingapúrra. Hogy jól bírjuk az éjszakázást! –vigyorgott.
- Látom remekül megy…
- Ez még csak edzés, még csak felkészülünk. Majd pár hét múlva jobb lesz!
- Remélem még megérem…..
- Olyan hülye vagy! – mondtam Seb arcába.
- Csak vicceltem… - suttogta halvány mosoly kíséretében.
- Nekem te ne viccelgess ilyen ökörségekkel! Sose szerettem az akasztófa humort!
- Látod öcsi? Ilyen nő kell neked? –mutatott rám Eddie vigyorogva – Még nem is nagyon vagytok egy pár máris a véredet szívja!
- Nem is lenne rossz…. Lennének vele ötleteim….- somolygott Seb.
- Mi van?? Most legyek vámpír a kedvedért? Istenem hová kerülte! Perverzek, és idióták gyülekezet! – mondtam letörten, de közben már rángatózott a szám széle a nevetéstől.
- Szerintem a Red Bull szlogenje miatt van, amit nem pontosan hirdetnek! – tört ki Eddieből a röhögés.
Mindannyian kérdőn néztünk rá.
- A Red Bull szárnyakat ad! Mindenkinek, aki elég hülye hozzá!
- Mekkora poén! – csaptam le a magas labdát.
De Eddie csak nevetett tovább a saját poénján.
- Most nézd meg! És ilyen versenyzői kollégáim vannak! Lesújtó! – mondtam Sebnek, és Eddire mutattam.
Seb pedig vigyorgott, mint a tejbe tök, és végre csillogott a szeme.
- Rájöttem… Ha már nem tudtam magam kiiktatni, a nevetéssel tesztek sírba!
- Mi van te terminátor, hogy ki akartad iktatni saját magad? –kérdeztem szúrósan.
- Hasta la vista baby… - vigyorogta.
- Hát minimum egy Waka waka babyt vártam tőled! – dünnyögte Eddie.
- Eddie ünneprontó vagy!
- Ünneprontó?
- Igen! Most lépet az öreg Schwarzeneggel örökébe, és ezt a dicső pillanatot lealázod! – nevettem rá.
Chris csak állt és csóválta a fejét.
- Igen?
- Csak ti ne kerüljetek egy csapatba, mert ettől a sok hülyeségtől az összes szerelőnk padlót fog, és nem lesz, aki összerakja a kocsit.
- Majd mi pilóták összerakjuk! Én értek hozzá! –lelkesültem fel.
- Persze! És úgy járunk mint Button, meg Hamilton, szenvedünk vele félnapot! –morogta Seb.
- Naná! –vágtam rá.
- És kiküldjük a tesztpilótát! –mondtuk Sebbel egyszerre.
Itt már Kimi is nevetésben tört ki, ekkor lépett be az orvos, egy nővérke kíséretében.
Hírtelen megfagyott a levegő. Nyelnem kellett egyet, mert gombóc gyűlt a torkomba.
- Látom jó a hangulat! De megtennék, hogy kimennek, amíg a megvizsgáljuk a beteget? – mondta kicsit morcosan.
A nővérke, pedig mindanyuinkat kitessékelt a folyosóra