Through Hearts and Tracks 44.

44.rész

Egyszerű, mindenféle csicsa nélküli háló volt, de érezni lehetett a luxust. Tágas, jó megvilágítású, krém színű selyemtapétával, ahogy beléptünk szemben a széles ablak, nagy üvegajtóval, mellette vastag nehéz sötétbarna sötétítőfüggönyökkel. Az ajtó egy kis teraszra nyílt, ami a tengerre nézett. Bent, bal oldalon egy széles francia ágy, krémszínű mintás pamut ágytakaróval borítva. Az ágy mellett két oldalon, egy – egy fenyőfa éjjeliszekrénnyel. Ezekkel szemben a fürdőszoba, és a garderobe szobácska.
- Tudod mindig azt hittem, hogy egy palotában laksz, ami puccos és hivalkodó.
- Olyan is van, de az csak partira. Ez valahogy közelebb áll hozzám, mert hasonlít arra, amiben felnőttem.
- És jobban is tükrözi a valódi éned. Tetszik.
- Örülök. –mondta kedvesen.
Kerülte a tekintetem.
- Meglep igaz? Azt hitted, a luxus villád jobban bejönne.
Az ablakoz sétált
- Tudtam, hogy gazdag családban nőttél fel, és hogy szereted a jót, de sose értettem igazán, hogy miért mászol be a koszos szerelő aknába, ilyen háttérrel. Más vagy, mint azok a gazdag csajok. De biztosra akartam menni, hogy tényleg kiismertelek e. Ezért is akartalak idehozni, hogy lásd az egyszerű srácot, aki valójában vagyok, hogy így is kellek e neked, és nem csak a nagy macsó. – mondta kibámulva a tengerre.
- Már régen nem a playboyt látom, te is tudod…. –mondtam félszegen.
- Nem akarlak befolyásolni, sem zavarba hozni, de ha már rákérdeztél elmondtam…
- Tudom… És azt is, hogy most nehéz neked… Legszívesebben a földbe döngölnéd Sebastiant…
- Hát kb. –még mindig kibámult az ablakon.
- Nézd, én tudom, hogy szeretsz és bármit megtennél értem, de ha ez neked rossz, akkor ne tedd meg, csak mert nekem úgy jó, vagy, mert megkérlek…. Tudom, hogy már így is azt érzed, hogy megforgatom benned a kést…
Eddie a szemembe nézett, és volt benne valami mérhetetlen fájdalom, és bánat. Megeresztett egy félszeg mosolyt, tudtam, hogy ez csak grimasz.
- Talán, jobb ha a vendégszobában alszom… - motyogtam, és hátat fordítottam neki, hogy kimenjek, de szorosan átölelt.
- Most viszont én kérlek, hogy maradj…. Csak átölellek és kész, nem fog történni semmi. – mondta könyörögve.
Soha, de soha nem hallottam még ilyen hangon beszélni.
Megfordultam, az arca, a tekintete azt tükrözte, hogy szeretne magához húzni, megcsókolni, és máris ágyba vinni. Láttam, hogy küzd saját magával. Az elmúlt pár napban, túl közel, és túl sokat voltunk együtt, átléptünk egy határt, és onnan már nem volt visszaút. Innen már csak egy lehetőség volt, előre, az ágyba. Eddie tudta, de harcolt ez ellen, foggal körömmel, erőn felül pedig tudta, hogy nekem csak egy lökés kell, és megyek magamtól. Én meg többet is adtam neki, több célzást, több közeledést, de ő tartotta magát.
Csak akkor és ott jöttem rá, hogy már eddig is rengeteget vártam el tőle, többet mint egy átlag pasitól, és ő bizonyított fokról fokra, arra is képes volt, hogy megváltozzon, azt tette, ami nekem jó, és nem érdekelte, hogy ő majd belepusztul. Többet tett értem, mint bárki. Ez már nem az Eddie Ivine volt, aki ott azon a partin megismertem, nem ő már, egy másik ember. Egy jobb, önzetlenebb, tisztességesebb.
Megsimogatta az arcom. Úgy nézett rám, mint aki mindjárt leteper.
- Azt hiszem tényleg jobb lesz, ha mégis a másik szobában alszol….- mondta erőltetett mosollyal.
- Azért ne utálj nagyon jó? –mondtam halkan.
Bólintott.
Átkísért, a szobája mellett lévő ajtóhoz, és előzékenyen kinyitotta.
Csupán abban különbözött az övétől, hogy kevésbé volt nagy az ágy, valamint a tapéta, és az ágytakarót halvány orgona lila színe tette nőiesebbé a hálót.
- Akkor jó éjt…- morogta.
- Eddie…én…. –mondtam dadogva.
- Eszembe jutott valami, amit el kell intéznem. Átmegyek Dublinba, de később jövök…, csak pár óra…. - azzal szinte elrohant a lépcső irányába.
Nem kellett mondania semmit. Tudtam, hogy miért megy el, és hogy hova.
Nem akartam, hogy elmenjen.
Utána szaladtam, éppen akkor értem le a lépcsőn, amikor már majdnem a bejárati ajtót nyitotta.
- Eddie! –kiáltottam utána kétségbeesve.
Azonnal megfordult.
- Baj van?
Oda szaladtam hozzá.
- Nem akarom, hogy elmenj… - és hozzábújtam.
Átölelt.
- Dolgom van. Nemsokára jövök. – mondta halkan, és eltolt magától.
Megfordult, és elindult kifelé.
Kitört belőlem a sírás.
Potyogtak a könnyeim.
- Eddie kérlek! –suttogtam.
Kinyitotta az ajtót.
- Nem akarom, hogy kupiba menj! – böktem ki végül.
Eddie megmerevedett. Csak állt ott nekem háttal, és meg sem mozdult.
- Nem vagyok hülye… Láttam, hogy néztél rám… Annyira akarsz, hogy már nem bírod tovább igaz?
Lehorgasztotta a fejét.
- Igaz… - mondta mérgesen – Mindketten tudjuk, hogy nem kellene sok, és máris egymásnak esnénk. Jobb lesz, ha máshol vezetem le ezt a feszültséget.
- Prostikkal? A Red Templeben?
Eddie megfordult, és hitetlenkedve bámult rám.
Tiszta erővel bevágta az ajtót, és dühöngve állt meg előttem.
- Honnan tudod?
- Másfél éve késve érkeztem a hivatalos megbeszélésre, és hátul ültem le. Andretti, pedig éppen akkor újságolta a többieknek, hogy valami miatt annyira kivagy, hogy a karácsonyt, és az újévet, is ott töltötted a Red Temple-ben. Félrészegen felhívtad, hogy jöjjön át mulatni, ha már a nő akiért a pokolba is lemennél, még kávézni sem hajlandó veled. Mert inkább inna benzint egyedül, mint egy ilyen link alakkal egy feketét!
Nem nézett rám, oldalra fordította a fejét.
- És ezeket a szavakat én mondtam neked…
- Erre nem vagyok büszke…
- Tudom… Ahogy azt is, hogy utána még jobban hajtottál értem… Mintha egy fordulópont lett volna…
- Catrine miatt, amikor még újévkor is ott voltam, közölte én vagyok a legjobb ügyfelük, de nem csodálja, ha nem kellek neked, mert a rendes nők nem állnak össze olyannal, aki annyit iszik, mint a kefe kötő, és bordélyba jár, és könnyűvérű csajokkal bújik ágyba. Másnap kidobott.
- Tisztességes madame.
Eddie arca megrándult.
- Igen.
- Jól csináltad, ezt a jó fiú dolgot.
Keserűen felnevetett.
- De mégis más kell neked….
Behunytam a szemem. Éreztem, hogy peregnek a könnyek az arcomról, aztán azt, ahogy Eddie átölel, és letörli őket.
- Had menjek…- suttogta – Nem akarlak olyanba sodorni, amit holnap megbánsz…
Eltolt magától, és kifelé indult, én pedig úgy éreztem, hogy a szívem ketté szakad, és megszűnik dobogni. Összeestem, és zokogtam. Szeretem a fenébe is!
- Nem akarom, hogy elmenj! Nem akarlak szomorúnak látni! Nem akarlak elveszíteni! Szükségem van rád! Azt akarom, hogy velem legyél, hogy mindig velem legyél! Szeretlek! –tört ki belőlem.
Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó.
Eddie átölelt, és felemelte a fejem.
Megsimogatta az arcom, és gyengéden, puhán megcsókolt. Úgy néztünk egymásra, mint két szerelmes kamasz, vágytól, és szerelemtől fűtötten.
- Még elküldhetsz… Tudod, hogy hülyeség….
- Nem érdekel. Csak te érdekelsz! – húztam magamhoz.
Szenvedélyesen megcsókoltam.
Amikor az ajkaink elváltak, kapkodva vettük a levegőt.
- Tényleg ezt akarod? Tényleg én kellek neked? Egy bonviván? –kérdezte rekedten.
- Igen…. Csak eddig nem vettem észre, mert egy hülye picsa vagyok…- suttogtam a szemébe.
- Nem akarom, hogy….
Egy csókkal bele fojtottam a szót. Lerángattam a pulcsiját, és a sajátomat is.
- Nem fogom! Vigyél az ágyadba! Most azonnal! – nyögtem a fülébe.
Szorosan átölelt, és felkapott, pillanatok alatt a hálóban voltunk.