Through Hearts and Tracks 41.

41.rész

Aztán mikor már nem tudtam tovább bőgni, akkor csak kapaszkodtam Eddie karjába, és belefúrtam az arcom a mellkasába.
- Nem lesz semmi baj…- suttogta.
- Azt ne mond, hogy előbb utóbb jobb lesz…. – vágtam vissza.
- Hát majd idővel, de egy darabig még nem….
Kibújtam az öleléséből, és néztem a hamvadó parazsakat. Már csak néhány darabka izzott, és adott némi gyér fényt. Így, a szoba, lassan teljes sötétségbe burkolózott.
- Hány óra lehet? –kérdeztem kábán.
- Olyan este hét - nyolc felé. Miért?
- Vasárnap? –kérdeztem döbbenten.
- Nem dehogy! Még szombat van.
- Kicsit fázom…
- Teszek a tűzre! – azzal felállt, és az utolsó darab hasábokat bedobta a kandallóba. – Hna ezzel vége! Ki kell mennem fáért! –dünnyögte.
Azzal távolabb cammogott, és egy kis kupacból elkezdte kiturkálni a ruháit, mivel eddig takaróba csavarva mászkált.
- Ne aggódj sietek! Csak pár perc….
- Nincs valahol villanykapcsoló?
Eltűnt a sötétben, és felkapcsolt némi világítást, ami inkább félhomályt eredményezett. Így megint nem láttam többet a lakásból, és a berendezésből, erősebb körvonalaknál.
Majd visszajött mellém.
- Gondoltam nem szeretnél erős fényt…
- Hát nem…
- Mi lenne, ha letusolnál, míg elvagyok, aztán ennénk valamint? Összedobok egy kis kaját. Már két napja nem ettél semmit sem, az orvos szerint is, még vigyáznod kell magadra…
- Azt hiszem jó ötlet… Egy rántotta, sok sajttal és zöldséggel lehet a menü?
- Lehet. – mosolygott kedvesen.
Magam köré tekertem még jobban a plédet. Eddie segített feltápászkodni a földről, pár lépés után befordultunk balra, egy kis folyosóra mentünk pár métert, majd kinyitott egy ajtót, és felkapcsolta világítást.
Egyszerű kis fürdőszoba volt, mégis modern. A padló halovány homokszínű terméskővel volt burkolva. A bejárattól balra, egy kényelmes masszázs sarokkád, annak a végében egy két ember számára is elég széles üvegfalú zuhanykabin, ezekkel szemben jobb oldalon a wc, majd a teljes falon végig tükör, két fehér porcelán kézmosóval, alattuk világos fa kis szekrényekkel.
A tükör tetején hosszú széles fémborítású lámpák, és a falakba beépített spotlámpák biztosították a világítást. Most csak a spotok égtek, így szinte már romantikusnak tűnt a hangulat.
- Nem a leghipermodernebb a desing, de kényelmes… - mentegetőzött.
- Szerintem szuper. Tetszik.
- Azt ne mond hogy szívesen laknál itt?
- Pedig igen… - mosolyogtam rá halványan.
Beljebb lépett a fürdőbe, aztán a szekrényekből előhúzott, egy vastag fehér puha pamut fürdőköpenyt, és egy homokszínű nagy puha törölközőt, majd letette őket a kézmosók közé.
- A fatároló a ház mellett van, kb. 10 perc és itt vagyok, ha végeztem, bekopogok az ajtón, hogy tudd megjöttem. De te csak fürödj, amíg akarsz!
- Rendben…
Már éppen be akarta zárni maga mögött, az ajtót, amikor még utána szóltam.
- Nincs tiszta ruhám….
- Hát…- dünnyögte- Csak férfivel szolgálhatok.
- Túl élem, valami nadrág, meg póló, meg alsónemű is kéne…
- Rendben…. Meglátom mit tehetek – vigyorgott kajánul aztán bezárt az ajtót.
Jobbnak láttam nem belenézni a tükörbe, úgyhogy csak ledobtam a plédet magamról, megnyitottam a tusolóban a vizet, vártam egy kicsit majd bemásztam.
Feltűnt, hogy van beépített zenelejátszó is, bekapcsoltam kerestem pár normális pop számot, aztán az ott talált rózsa illatú samponnal hajat mostam, és csak dudorásztam a dalokat, és áztattam magam. A harmadik szám vége felé, valaki hangosan kopogott.
- Megjöttem!
- Okkés! –kiabáltam vissza.
De még kb. tíz számot maradtam, jólesett, ez a hosszú pancsolás.
Kikecmeregtem, de a zenét nem kapcsoltam ki, majd felvettem a köpenyt. Szétnéztem a szekrényekben, hogy nincs e valahol egy hajszárító. Szerencsére volt. Gyorsan megszárítottam, aztán kifelé menet feltűnt,hogy a lehajtott wc tetőn hever pár ruha.
Elmosolyodtam. Egy fekete boxer, egy pár vastag fehér zokni, egy sötétkék farmer, egy fekete izompóló, és egy sötétkék kapucnis pulcsi. Miután magamra kapkodtam, úgy döntöttem ideje megkeresni Eddiet.
Visszamentem amerről jöttünk, Eddie éppen az egyik kanapén ült, és a mobiljával babrált.
Felpillantott.
- Nem is áll rosszul….
- Elmegy… Köszi…
Biccentett.
- Összekészítettem a cuccot, a rántottához a konyhában, csak a serpenyőbe kell dobálni őket. Amíg letusolok addig elkezdenéd? Éhen halok!
Elvigyorodtam.
- Persze. Merre a konyha?
- Gyere!
Azzal elindult végig a szobán, széthúzott két hatalmas nagy tölgyfaajtót, és egy széles halovány fénybe burkolózott ebédlőben találtam magam. Fehér falak, sötét bükk laminált padló. A szoba közepén faragott kör alakú világos tölgyfa ebédlőasztal, körülötte hat robosztus szék. A jobb oldalon két régi tizenhét - tizennyolcadik századi sötété barna tálaló szekrények, fehér és kis növénymintás porcelán étkészletekkel.
Bal oldalon sötétbarna égetett cserépkirakású kandallóval, rajta ezüstkeretes régi fényképekkel. A kandalló mellett nagy rakás fahasábbal.
Majd a szoba végében négy bárszék, magasak, kényelmes puha bőrülés részekkel, és fa háttámlával. Ez egy olyan pultos rész volt, aminek a másik oldala a konyhába nyílt. A pult résztől alig egy méterre volt, a boltíves konyhabejárat. Olyan amerikai behatású volt ez az egész, hiszen náluk divat a pultos konyha, illetve az étkezőt, egybenyitni az ebédlővel.
- Hűűű ez az egész olyan, nem is tudom, olyan kicsit vidékies kicsit modern…. De tetszik…
- Sejtettem. –biccentett.
Bementünk a konyhába.
A falak fehérek pár acél, és fém eszköz, és edény pedig ezeken lógott, a bútorok világos szintén tölgyfából voltak, de ezúttal világosbarna színben. Ahogy beléptünk bal oldalon volt, a fém hűtő, mellette kézmosó, csöpögtető, a falra rögzített forgatható kisebb fajta síkképernyős tv. Aztán mosogató gép, ennek a tetején indult a konyhapult fehér márványból, rajta kis műanyag, és fém edényekben a felvágott hozzávalók, és fűszerek. Aztán a fém kerámia lapos sütő, a tűzhely részre pedig már oda volt készítve egy serpenyő, egy bambusz keverő kanálféleséggel. Majd egy újabb pultrész, fölötte felaggatva a falra újabb edények. Majd egy szekrénysor, alul felül, két-két nyitható résszel. A padlózat pedig sötétbarna terméskő.
- Jó főzőcskézést! –vigyorgott rám, majd eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Neki láttam, és közben az jutott eszembe, hogy egészen helyes kis kuckó ez, és nagyon is eltudnám itt képzelni az életem.
Még magam is meglepődtem, ezen a gondolaton, hiszen Seb csak alig pár órája dobott ki, de talán azért vagyok máris jobban, mert már korábban, még a kórházben tudtam, éreztem, hogy vége.
A konyhai munka közben az élet egyszerűbbnek, a gondok távolabbinak tűntek, úgy éreztem kezdek megnyugodni. Ez a csend, és vidéki hangulat jót tett nekem, pedig sosem szerettem így élni.
Hát igen, az emberek változnak….
Nem tudom, hogy Eddie tudta e hogy nekem erre van szükségem, vagy csak ráhibázott, de ezzel tette velem a legnagyobb jót, hogy idehozott, és támaszkodhattam rá.