Through Hearts and Tracks 49.

49.rész

Az biztos, hogy szexuális élményekben gazdag órákat töltöttünk a kandalló előtt, majd egymás karjaiban szenderedtünk el, egy plédbe csavarodva.
Arra ébredtem fel, hogy mozog alattam a talaj, kinyitottam a szemem, és Eddie éppen a karjában vitt valahova.
- Hova megyünk? –kérdeztem félálomban.
- Puha ágyikóba, mert nem a legjobb élmény kemény padlón ébredni.
- Uhum. –morogtam vissza, és hozzábújtam a mellkasához, majd már vissza is aludtam.
Nem tudom mit is álmodtam pontosan, csak azt, hogy kellemesek voltak, és jó érzésekkel töltöttek el.
Amikor nagy nehezen rávettem magam, hogy fel kellene kelni, a kezemmel megint Eddiet kerestem, és ezúttal meg is találtam, aki erre átölelt, és magához rántott.
Hozzábújtam.
- Ne mászkálj el folyton, nem jó itt neked? –kérdezte morcosan.
Nagy nehezen ránéztem, még félig aludt.
- Miről beszélsz? –kérdeztem, bár értelmes választ nem nagyon vártam.
- Este is idebújtál, utána meg átfordultál az ágy másik oldalára, hiába húztalak volna közelebb rám morogtál, hogy hagyjalak aludni. De nem jobb itt velem?
Belenevettem a mellkasába.
- Ha te mondod biztos így volt, bár én csak annyira emlékszem, hogy felcipeltél.
Félig nyitott szemmel rám sandított.
- Szóval akkor álmodban beszélsz, de ugye alvajáró nem vagy?
Még jobban hozzábújtam.
- Nem. Azt hiszem az nem. –mondtam szomorkásan.
- Baj van?
- Nem.
- Hát persze…- dünnyögte.
- Félek, hogy hamar elillan ez a nagy idill.
- Megnyugtatlak el is fog, mert holnap már utaznunk kell Németországba.
Felnyögtem, és a fejemre húztam a takarót.
- Csak azt ne mond, hogy nem akarsz menni?
- Hát pedig nem akarok! – morogtam vissza.
Lehúzta rólam a paplant.
- Miért nem akarsz menni hm? –kérdezte kedvesen- Seb miatt?
- Hallgass végig jó? Az igaz, hogy miatta sem, de ez a sokkal kisebb indok. Egyrészt lelkiismeret furdalásom van, hogy megbántottam, másrészt nem akarom az orra alá dörgölni, hogy hűű de boldogok vagyunk. De nagyobbrészt, olyan jó itt veled. Csend van és pihenés, olyan ez mintha a nyugalom szigetén lennénk, és szeretnék még egy kis időt itt tölteni veled. Kettesben. Sokad részt pedig, még nem érzem magam olyan jól sem testileg, sem lelkileg, hogy visszamenjek a pályára.
- Megértelek. De akkor mit szeretnél? Menjek el, és te maradsz, vagy beszéljem meg a főnökkel, hogy ugorjon be megint a tesztpilóta?
- Tudom, hogy az utóbbi időben sok versenyt kihagytál miattam, és visszahúz a szíved. Menj csak, én megleszek.
- Annyira nincs mehetnékem. –rántotta meg a vállát- Ha nagyon akarjuk akkor kapunk még egy hetet, de többet nem. Mindkettőnket visszavárnak már.
- Igen tudom. És még ott van a bajnokság is. Amit annak ellenére, hogy most harmadik helyen vagyok a kórházosdi után, meg kéne nyerni.
- Ritka lelkes vagy…
- Neked ecseteljem, hogy eddig csak a versenyzés létezett az életemben?
- És most már van más is…
- Igen.
- Jó akkor felhívjuk a főnököket, és megbeszéljük. Végül is ennyi idegeskedés, meg átvirrasztott éjjel után, nekem is jár, egy hét lazítás.
Bólintottam.
- Rendben, és mi legyen a mai program?
- Vannak ötleteim. –néztem rá kacéran.
Felnevetett.
- És azon túl?
- Nem tudom, bejárhatnánk a környéket, valamelyik nap vásárolhatnánk Dublinban, és esetleg elmehetnénk bulizni is.
- Hát ha másnap az újságokban „ Az ír playboy új szeretője” vagy valami hasonló díszes címmel szeretnél szerepelni! – nevetett Eddie.
- Ennyire vadásznak rád? –kérdeztem döbbenten.
- Drágám, itthon vagyok. Itt mindenki arra kíváncsi, már bocsánat, hogy kit dugtam meg, hol, hányszor, és milyen teljesítményt nyújtottam. –nevetett tovább.
- Remek….
- Ugyan már. Majd bulizunk a következő verseny előtt. Addig sem rágódik rajtad a bulvár. Kétlem, hogy fogod majd díjazni, amit rád raknak miattam.
Most én nevettem fel.
- Tudod, azért nem hiszem, hogy olyan nagy szám lenne, hiszen aki él és mozog tudja, hogy évek óta loholsz utána, már csak idő kérdése volt, hogy mikor mondok igen. Amúgy meg teszek rájuk! Ha nekem a „pálya bikája” kell, akkor az kell, kész passz!
- Kösz a bókot! –vigyorgott tovább.
Hozzávágtam egy párnát, majd még egyet, erre dölyfösen kiment a zuhanyzóba.
- Akkor találd ki mit csináljunk ma! –kiabálta ki nevetve.
Felkapta egy újabb párnát, és az ajtóhoz vágtam, majd a fejemre húztam a takarót.
Közben persze, jót nevettem én is.
Az akcióm olyan sikeres volt, hogy mire kijött, újra elaludtam, mára csak arra ébredtem fel, hogy friss kávé illatát érzem.
Kinyitottam a szemem, és gyorsan felültem.
Eddie, pedig az ölembe rakta a reggelis tálcát, rajta pirítóssal, vajjal, felvágottal, paprikával, paradicsommal, erdei gyümölcs lekvárral, kávéval, tejjel, teával megpakolva.
Viccelődések közepette megreggeliztünk, majd míg vettem, egy hosszú zuhanyt, ő elintézte a fejeseknél, hogy kapjunk még egy hét szabit.
Majd alaposan felöltözve, autóba pattantunk, és körbejártuk a környéket. Megnéztük a a Dublin szigetet Martello Towerrel, benne a James Joyce múzeummal, a Fitzpatrick kastélyt, Dalkley kastélyt, a régi dalkey-i gránit bányát, és sétáltunk a kavicsos tengerparton.
Kimondhatatlanul élveztem, hogy az arcomba fúj a kellemesen hűvös sós tengeri szél, és mindenhol sok a zöld. Úgy éreztem magam, mint egy világutazó, aki végre hazaért.
Észre sem vettük, és már szinte be is sötétedett, de én mégsem akartam hazamenni, nem voltam fáradt, az új élmények teljesen feltöltöttek energiával.
- Hát van még néhány híres író háza, de azt ma már nem tudjuk megnézni. Menjünk haza?
- Ne. Még sétálnék egy kicsit a városban.
- Rendben. Mi lenne ha vacsoráznánk is valahol?
- Éhes halok.
- Akkor minek akarsz te sétálni?
- Nem tudom. - mondtam vigyorogva.
- Nők…- dünnyögte nevetve.
Be is kanyarodtunk egy kis hangulatos mellékutcába, ahol sok fa, és régi vasveretes villanyoszlopok szegélyezte.
Eddie szerint itt volt a környék legjobb kis étterme, a Guinea Pig, vagy más néven, ahogy én átkereszteltem, a kis házi kedvenc étterem. ( Guinea Pig, magyarul tengeri malacot jelent)
Leparkoltunk a borostyánnal befuttatott épület előtt, majd a bejárat felé indultunk.