Through Hearts and Tracks 42.

42.rész

Ahogy sültek a zöldségek a serpenyőben, egyre inkább elkalandoztak a gondolataim.
Szinte már gépiesen kavargattam.
Állandóan Seb, és Eddie járt a fejemben. Hogy mennyire mások, mennyire lehetetlen őket egy lapon említeni.
- Miért érzem azt, hogy nem is a Föld nevű bolygón vagy? – szólított meg egy hang oldalról.
Ijedtemben beleejtettem a fakanalat a serpenyőbe, majd gyorsan kihalásztam.
Rosszalló pillantást vettem Eddire, majd igyekeztem a kajára figyelni.
- Talán mert igazad van…- töprengtem el.
- Elmondod, min agyalsz?
- Őszinte leszek….
- Csak rajta…
- Rajtad és Seben. Hogy mennyire eltérő emberek, személyiségek vagytok…. Amikor téged megismertelek, akkor minden este másnőt vittél szobára, nem is akartál komoly kapcsolatot… Jobban érdekelt, hogy szórd a pénzt, és két végén égesd a gyertyát, mint hogy, hogyan teljesítesz a pályán. Nem érdekelt, ki mit gondol rólad. Az elején azt hittem, előbb utóbb feladod az utánam való teperést, de nem. Téged annál jobban vonzottalak, minél inkább elutasítottalak…. Korábban is, és most is azt érzem, hogy számodra én vagyok a nagy préda, a méltó ellenfél. Akit mindenféle létező tisztességes, és tisztességtelen eszközzel az ágyadba akartál rángatni, és akinél már te sem tudod igazán eldönteni, hogy te vadász, vagy már az áldozat…. De mégis valahol, pont ezekért mintha tisztelnél, és ezért látom egyre kevesebbszer a playboyt, és többször az igazi érzelmes, őszinte, és tisztességes éned. Aki a bonviván álarca mögé rejtettél, ki tudja miért… Azt hiszem, hogy te sokkal fűszeresebb, és vonzóbb nőnek képzelsz, mint amilyen valójában vagyok. És félek, mert ha rájössz, hogy tévedtél, vagy mást választok, akkor végleg visszabújsz a pókerarc mögé, és én elveszítelek, pedig nekem barátként is nagyon fontos vagy….
- Ez így van…. Hosszú idő óta te vagy az első, akinek engedtem, hogy a maszkom mögé lásson…. De halljuk mire jutottál a kis herceg kapcsán! Az is érdekelne ám…- mondta komolyan.
- Amikor először láttam a partin, és a bárba, végig az volt az érzésem, hogy hiába veszik körül sokan, mégis egyedül van, mint az ujjam. Magányos, sebzett, és összetört. Aztán, mikor kibékültem vele a rajtrácson, vagy jobb kedve volt, egy kedves, érzékeny, vicces, fantasztikus srác állt velem szemben. Egy olyan ember, akivel az élet könnyű, és vidám, akiről az első percben el tudod képzelni, hogy a gyerekeid apja lesz. Nálad, szinte még a mai napig nem tudom elképzelni, hogy babakocsit tolva sétálok a parkban….
- Tudod, én sem magamról… Sokáig eszem ágában sem volt, még csak gondolkodni sem a családról és gyerekről… De úgy látszik változom… Nem mondom, azt hogy akarok gyereket, de elgondolkodtam már rajta…
- Miattam…
- Igen…. A kölyök más, ebben igazad van… Ő az a fajta, akit a legtöbb nő szeretne… Nem fogok neked hazudni, az hogy gondolkodom a témán, nem jelenti azt, hogy valaha is akarok gyereket… Nekem már ez is nagy lépés, hogy hajlandó lennélek elvenni….
- Tudom, te afféle magányos farkas vagy….
Bólintott.
- De folytasd…
- Jaj, igen… Annyira tetszett ez az oldala, de a másik, amikor ennyire elhagyta magát, hogy öngyilkos akart lenni, hogy úgy viselkedik, mint valami eszelős…. Ezek a hangulat ingadozások meg…. Pffff…. Amit most a telefonban is kaptam… Olyan, mintha skizofrén lenne, vagy nem is tudom, egy öt éves gyerek, aki tombol, ha nem minden úgy van, ahogy ő szeretné, egy éretlen kiskamasz…. Nem tudom eldönteni, hogy ez valóban, ő, vagy csak ennyire kiforgatták a Hannával történtek saját magából. Nem tudom, hogy vele, is ennyire szeszélyes, bizalmatlan, hitetlen, önző, és közönséges volt e, és ezért csalta meg? Hogy ez e az igazi Sebastian, és a vicces fiú a maszk? Vagy egy nő ennyire tönkre tudta tenni? Ha igen, akkor valaha fog még nőben bízni egyáltalán? Vagy ennyire éretlen még egy komolyabb kapcsolatra, ennyire kamasz szinten állna érzelmileg?
Eddie összekulcsolta maga előtt a kezét, és az állával rátámaszkodott.
- Jó kérdések… Én azt hiszem, hogy ez mint amiatt a nő miatt van, de a srác is hibás… Tudod, én mindenkiről tudok mindent, vagyis inkább úgy mondanám, sok pletykát… Ahogy én hallottam, és több helyről is, Sebastian nagyon is a versenyzésre koncentrált, mindent ennek rendelt alá, amit valahol, meg is lehet érteni, hiszen nyerni akart. De az, hogy minden szabad idejét a gyárban, a csapattal, mérnökökkel töltötte megbosszulta magát. Elvette a sulykot, egy kapcsolat, és egy nő nagyon megérzi, ha nem törődnek vele, és magányos….
- És aki magányos, szeretet és vigaszt keres….
- Uhum… Pontosan… Törődnie kellett volna Hannával… Ahogy én tudom, a lány próbált közös programokat szervezni, de Seb mindig lemondta, vagy nem érdekelte… nem mondom azt, hogy Hanna jól tette, amit tett, de azért őt is meg lehet érteni valahol… Mindketten hibásak…
- Sebastian nem így látja…
- Persze… Melyik pasi nem így látná? Én is így látnám! Te is tudod, ebben a sportban mindenki egoista, és nagy csapás elviselni, és elismerni ha hibázunk…. Könnyebb azt hinni, a másik tehet mindenről, mert akkor nem bizonytalanodunk el… Nem inog meg a belső önmagunkba vetett hitünk, hogy képesek vagyunk a győzelemre, mert mi mindig mindent jól csinálunk, és csak az nyerhet aki mindig jól teljesít, és jól dönt…
- Ez a paradoxon, ha hibázol a magánéletben, akkor nem vagy tökéletes, nem vagy elég jó, nem biztos hogy jól tudsz dönteni, és akkor előfordulhat, hogy a pályán sem azt teszed ami a legjobb... És elkezdesz ezen az elég jó vagy e témán agyalni. És jönnek a hibák, és onnantól a lejtő… Hát igen… Ezért kell a biztos háttér, mert ha az nincs, kezdődnek a gondok…
Eddie sűrűn bólogatott.
- Hol vannak a tányérok?
Az egyik szekrény felé bökött. Kiadtam a pultra, az evőeszközökkel, ő meg kitette az étkezőasztalra. Bevittem egy alátéttel a rántottát, és leültünk egymással szembe.
Pakoltunk bőven a tányérra, majd elkezdtünk enni.
- Így ezt végig zongorázva…. Végig gondolva... Nem tudnék dönteni…
- Mert Sebastian lenne a jó választás, ha valóban az, az igazi arca, amikor normális. De itt vagyok én, aki lassan, de képes fejlődni….
- Uhum…
- És mit mond a szíved? – tette le Eddie a villát.
A szemébe néztem.
- Most hülyének fogsz tartani….
- Mond…
- Nagyon közel áll hozzám, azt hiszem eddig nem is tudtam mennyire. Kétségtelen, hogy vonzódom hozzád, és szívesen lennék az ágyadban. Sőt én is elgondolkodtam már, azon az ajánlaton, amit tettél nekem…
- De?
- Amikor Sebastiannal csókolóztunk, az elején, és később is, aztán amikor majdnem lefeküdtünk, teljesen más volt, mint veled, akkor valahogy újra az, az érzés kerített hatalmába, mint régen….Hogy kalapál a szívem, és nagyokat dobban, hogy érzem, hogy élek!
- Ez a szerelem…..
- Igen… Én is azt hiszem…. Igen…… szeretem… De…
- De azok után, amit ma, és az elmúlt időszakban tett, elbizonytalanított, hogy merd e megpróbálni, és odaadni újra a szíved….
- Igen… Félek, hogy egy őrült pillanatában, semmit sem figyelembe vége, megteszi, mert neki akkor és ott az a legjobb, és nem biztos, hogy én azt el tudom viselni… Egyszer darabokra törték a szívem és a porig aláztak, másodszor már hiszem, hogy túlélem… Nem tudok dönteni, hogy kockáztassak vagy sem… Tudom, hogy aki mer az nyer, de ha ő így ingadozik, és ennyire kegyetlen is tud lenni, hogy védje magát….
- Akkor ő sem biztos, hogy képes normális esélyt adni magatoknak….
- Uhum…
- Megértelek… Mindig is tudtam, hogy vonzódsz hozzám, de inkább szexuálisan, mint érzelmileg…. Te is fontos vagy nekem, és rám akkor is számíthatsz, ha őt választod… Én semmit sem erőltethetek, mert annak nem lenne értelme….Meg aztán, nem biztos az, hogy együtt is maradtok. –vigyorgott huncutul.
Visszavigyorogtam.
- Tudom….. Beszélnem kellene vele, úgy normálisan, hogy eldöntsük, hogy mit akarunk, és megpróbáljuk e? Csak nem tudom, ezt hogyan tegyünk meg….
- Ez jó kérdés…. Talán a hétvégén… Addig had csillapodjanak a kedélyek…
- Én is erre gondoltam….
Azzal visszatértünk a tányérok fölé, és eltüntettük a maradékokat. Eddie gálánsan vállalta, hogy elmosogat, én pedig az egyik bárszékből figyeltem, ahogy ténykedik. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt is látni fogom… Eddie mosogat. És elvigyorodtam.