Through Hearts and Tracks 48

48.rész

Eddie oda jött, és átölelt.
- Egy kurvának érzem magam, aki tönkretett egy rendes srácot…
- Nem vagy az te is tudod…. Nem tudom mit mondhatnék… - suttogta.
- Azt hiszem semmit… Nem akartam megbántani….
- Tudom…
- Bárhogy is viselkedett nem ezt érdemelte…
- Sajnos sokszor nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk…. Túl lesz ezen…
Eddiere néztem.
- Félsz hogy nem…- morogta.
- Félek, hogy most indítottam el a lejtőn, ahonnan nincs megállás….
- Ne beszélj egyes számban, ebben mindketten nyakig benne vagyunk…. Reméljük Chris, és Kimi elég támaszt tud neki adni…
- Én is remélem…
Odabújtam a mellkasára.
- Félre ne értsd, én nem azt bánom, hogy lefeküdtünk, csak azt hogy ezzel nagyon - nagyon megbántottam Sebet…
- Tudom…
- Eddie?
- Hm?
- Akkor mi most hányadán állunk? – böktem ki a kérdést.
- Én tudom hányadán állok veled, de te tudod hányadán állsz velem? –kérdezte komolyan.
- Arra célzok, hogy hová rangsoroltál be, melyik kategóriába, a barátnő, vagy a szerető, esetleg az egy éjszakás kalandok közé?
- Egyikbe sem. –közölte csendesen.
Érdeklődve pillantottam rá.
- Annyira erőszakos vagy! –mordult fel.
Döbbenten néztem rá, most akkor mi is van?
- A menyasszony kategóriába…- dünnyögte.
- Hogy mibe?? – nyögtem ki.
- A menyasszony kategóriába a fenébe is. Csak szebb lánykérést terveztem, gyűrűvel meg miegymás, azt hittem tudsz várni még egy pár napot ezzel a kérdéssel! – morogta.
A nyakába vettem magam, és forró megcsókoltam. Annyira de annyira boldog voltam, úgy éreztem repülni tudnék!
Amikor nagy nehezen abbahagytuk, Eddie huncutul rám pillantott.
- Bár nagyon kedvező volt a reakció, azért szeretném hallani is a választ. –vigyorgott.
- Adnék én, ha kapnék kérdést? – somolyogtam vissza.
- Angel Diamond, te akaratos, önző hisztérika, és fantasztikus versenyző, megtiszteled azzal ezt a ritka nagy egoista, playboy, és hülye ír pasast, azaz engem, hogy hozzám jössz feleségül? –kérdezte vigyorogva.
- Igen….- suttogtam.
Megsimogatta az arcom, és megcsókolt.
- Te tudtad igaz? - boxoltam a mellkasába.
- Mit?
- Hogy igent mondok!
- Mindig is reménykedtem benne…- suttogta halkan.
- Féltél, hogy Seb bekavarhat?
- Nem tagadom, hogy amikor adtál neki egy esélyt, meg telefonálgattatok a kórházban, meg ahogy összebújtatok, akkor már úgy éreztem, hogy semmi, de semmi reményem sincs. Amikor kidobott maga mellől, nem tehetek róla tagadhatatlanul boldog voltam, de azon nagyon bántott, hogy te teljesen kiborultál. –felelte egyszerűen.
- Elég kitartó voltál, ez régi erényed. - vigyorogtam rá.
- Igen. De lásd be azért ha a kölyök nem zavar el maga mellől olyan durván, én leugorhattam volna a Big Ben tetejéről, neked akkor is ő kellett volna.
- Lehet… De lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek ki is szeretek igazán…- simogattam meg az arcát.
- Nem tudom. De azért ne holnap keljünk egybe. – vigyorogta.
- Miért?
- Semmi csak úgy. –morogta, és belebámult a kandallóban táncoló lángokba.
- Ismerem én ezt a semmi csak úgy szöveget! Szóval halljam!
Eddie komolyan a szemembe nézett.
- De ígérd meg, hogy nem fogsz sem kiabálni, sem hisztizni!
- Ez is jól kezdődik… Legyen nem fogok…- néztem rá szúrósan.
- Én szeretlek, ez tiszta sor! Biztos is vagyok benne mit érzek! És örülök, hogy azonnal igent mondtál, mert te így érzed, most. De hogy ez mennyire biztos, hogy ez nem csak egy fellángolás e, azt várjuk ki.
- Te azt hiszed ez egy vigasz szex volt? –kérdeztem döbbenten.
- Nem! És nem is ezt mondtam! Csak annyit, hogy Seb kidobott, és majd egy nap után, amikor én is el akartam menni azt érezted, hogy szeretsz, és nem akarsz elveszíteni, majd belesodortuk magunkat egy vadéjszakába. De hogy amit te most érezel az valóban szerelem e, Isten ments hála, vagy csak vágysz egy olyan személyre aki viszont szeret, és komolyan törődik veled és ezt vetíted rám, azt szerintem még te sem tudod. – közbe akartam vágni, de Eddie a számra tette az ujját - Most azt érzed szerelmes vagy, de hogy ez tényleg az e, az csak idővel derül ki. Én tudok várni, ahogy eddig is. Csak nem szeretném, hogy most nagy hírtelen összeházasodjunk, és te akár pár hét múlva rájöjj rosszul döntöttél, mert te mégis a kis szőkét szereted… Meg ha már egyszer az életben megnősülök nem szeretném elkapkodni, a szezon után ráérünk eldönteni, hol és mikor, és szezonkezdésig meg is tarthatjuk.
- Ha így gondolod? –rántottam meg a vállam.
- Kérlek ne csináld ezt?
Kérdőn néztem rá.
- Ezt a durcizást. Ami késik nem múlik, nem sietünk sehová vagy igen?
- Mondjuk ebben ami késik nem múlik dologban igazad lehet! – vigyorodtam el sokat mondóan, mire Eddie a fejét csóválta, amolyan milyen perverz vagy te nő tekintettel.
Végül elvette az asztalról a bögrét, és belekortyolt.
- Csak azt szeretném még tudni drágám, hogy akkor is ennyire rá fogunk érni az esküvőre, ha majd azt mondom, hogy terhes vagyok?
Eddie kiköpte a teát, és erősen köhögni kezdett.
Tartottam magam, és komolyan néztem rá, ő pedig irtózatosan zavarba jött.
- Gondolom dereng, hogy Nem védekeztük az éjjel. - mondtam szúrósan.
Megvakarta a fejét és felnevetett.
- Nem akkor azt hiszem nem! De ez még messze van! – vigyorgott, és közben szorosan átölelt, és ledöntött a kanapéra.
- Szóval? Vélemény? –kérdeztem szúrósan.
- Ha akarod, rajtam nem múlik a védekezés dolog…- belecsókolt a nyakamba - , de nem tagadom, egyszer szeretnék egy ilyen hírt kapni karácsonyi ajándékként. –mosolygott révetegen – De megértem, hogy ha a te karrieredbe még nem fér bele. Ráérünk még ezzel is.
- Hékás! –toltam el magamtól – A múltkor még ott tartottunk, hogy nem akarsz gyereket!
- Hát ha olyan lesz mint te akkor nem tiltakozom…- simogatta meg az arcom.
- Igen?
Bólintott.
Felnevettem.
- De csak akkor ha fiú lesz, és olyan szívdöglesztő ír, mint te…
- Tehát hogy legyen ez a védekezés?
- Jelenleg nem ragaszkodom hozzá. De azért majd elmegyek egy dokihoz. –simogattam meg az arcát.
Szerelmesen megcsókolt. Aztán megint nem volt megállás a lejtőn, és én nem is bántam, most végre úgy éreztem, boldog vagyok, szárnyalok. És legyen, ahogy lesz, végül is egy gyerek az ír fenegyerektől nem is lenne olyan rossz…