Through Hearts and Tracks 38.

38.rész

Kezdetben azt álmodtam, hogy megint a melbourni pályán vagyok, éjszaka szaladok a szakadó, hideg esőben. Sírtam, és rohantam, azt éreztem, hogy nagyon, de nagyon fáj, mert elveszítettem, de nem tudtam, megfogalmazni, hogy mit, vagy kit veszhettem el. Csak a fájdalom, és a hideg létezett.
Majd jött egy másik kép.
Egy vörös és fekete színekben pompázó szoba. Én egy hatalmas nagy francia típusú baldachinos ágyban feküdtem, vérvörös selyempárnák között. Boldog voltam, és felhőtlen, kellemes meleg járta át a testem, amikor magamra húztam az ébenfekete takarót.
Valaki beszélt hozzám, nem láttam az arcát, de kellemes, mély szexis hangja volt, bár nagyon távolinak tűnt és inkább megnyugtató szerelmes mormogásnak, mint igazi szavaknak hatott, amiket mondott. Aztán simogatni kezdett, az arcom, a hátam, a kezem. Halkan rámordultam, hogy ne, mert csiklandoz.
De mégis volt valami érzéki ezekben az érintésekben, valami őrülten izgató.
Bárhogy is próbáltam kizárni az elmémből, egyre jobban éreztem, ahogy simogat, és egyre érthetőbbé, és kivehetőbbé váltak a szavak. A mesebeli herceg hozzám beszélt.
- Kérlek…..Nyisd ki a szemed…
A fejemre húztam a takarót, és felnevettem.
- Miért? Nem is alszom. – mondtam mosolyogva.
- De hát nem is vagy ébren…. – mondta kedvesen és lehúzta a takarót.
- Dehogy nem….- nevettem fel.
- Nyisd ki a szemed….- csiklandozta meg az arcom újra.
Már hogy tudnám kinyitni, amikor nem is alszom.
Halk roppanás, és puffanás hallatszott a távolból, és ekkor jöttem rá, hogy valóban alszom.
Lassan kinyitottam a szemem.
A látványtól a lélegzetem is elállt, díszes fekete kovácsoltvas rácsok mögött, hatalmas fahasábok égtek, némelyik, már majdnem teljesen el is szenesedett, a lángok pedig vidám táncot jártak, és mókás, mégis egzotikus árnyakat vetítettek a falakra, és a rácsokra.
Pislogtam párat, mire pontosan felfogtam mit is látok. Egy nagy fehér kandalló előtt feküdtem, amiben ropogott a tűz. Mellette a sarokban piszkavasak, és jó pár nagyobb fahasáb, egy fém tartóban.
Két kar ölelt át védelmezőn.
- Csipkerózsika magához tért? – kérdezte kedvesen egy ismerős hang.
- Azt hittem eleged van belőlem… - mondtam komoran.
- A frászt hoztad rám…. Majdnem teljesen átfagytál abban rohadt hidegben…. Itt még nyáron is éjszaka alig van 10 fok meleg. Miért nem jöttél be? –kérdezte kicsit morogva, de közben a kezemet simogatta.
- Én be akartam jönni, de kizártál, a kocsiból meg én magamat.
Halkan felnevetett.
- Mindig elfejeltem, hogy olyan erővel vagdosom az ajtókat, hogy beragadnak… Ne haragudj… Eszem ágában sem volt kizárni téged…
Tudtam hogy igazat mond, pedig nem is láttam az arcát.
- Azt hittem nagyon utálsz…. – mondtam bánatosan.
- Csak mérges voltam, téged sosem tudnálak utálni. Más terveim vannak veled…. – csókolt bele a nyakamba.
Kicsit felnevettem.
- Azt meg kérdezhetem, hogy ezek a tervek mikor valósulnak meg? Vagy amíg ki voltam ütve, addig meg is valósítottad őket? –érdeklődtem színtelen hangon.
Ekkor jöttem rá ugyanis, hogy anyaszült meztelenül fekszem egy szál lepedőbe csavarva vele. És a poén az volt, hogy Eddie kissé hozzám ért, rájöttem, hogy rajta sincs semmilyen ruha.
Maga felé fordított, és mélyen a szemembe nézett. Félig rákönyökölve feküdt egy nagy széles párnán, aminek a másik fele az enyém volt.
- Most kérdezd meg még egyszer az előbbit! – mondta mérgesen.
- Háááát…. –horgasztottam le a fejem - Lásd be, hogy kompromittált helyzetben vagyunk….
Eddie felnevetett.
- Istenem. Ennyire diplomatikusan, is csak te tudsz fogalmazni.
Tovább nevetett.
- Miért te hogy fogalmaznál? –kérdeztem mosolyogva.
- Hát én úgy mondanám, ez az a helyzet, amiből nem tudnád magad kimagyarázni, annyira egyértelmű. Magyarán hogy lefeküdtünk. De ha nagyon érdekel, kaphatsz választ…. –nevetett tovább.
- És gondolom ára is van…- dünnyögtem.
- Csak annyi, hogy hallgass végig.
Felnyögtem, hogy na, jó.
- Amikor vagy egy óra múlva utánad mentem, először nem láttalak sehol, majd az egyik fa tövében szúrtalak ki, ott feküdtél összekucorodva. Odamentem, és megsimogattam az arcod, akkor vettem észre, hogy jég hideg vagy, és alig veszel levegőt. Nagyon kihűltél. Behoztalak, és meggyújtottam a tüzet, és betakartalak, de még fél óra múlva sem volt semmi hatása. Gondoltam melléd bújok, hátha attól hamarabb felmelegszel, és nem kell kórházba vinnem téged. Vagy egy óra múlva jobban is lettél, abból szűrtem le, hogy ébresztgettelek, és álmodban beszélték, és nevettél.
- Akkor, azt hiszem…. tartozom, egy köszönömmel.
Megsimogatta az arcom.
Visszafordultam a tűz felé. Néztem, ahogy égnek a darabok, hallgattam, ahogy pattog a tűz. Annyira kellemesen, és megnyugtatólag hatott rám. Úgy éreztem a lángok nem csak a testem, de a lelkem is felmelegítik.
Eddie továbbra is simogatta a kezem, mégis kicsit magányosnak éreztem magam.
- Nem bújsz hozzám? – tettem fel a nagy kérdést.
Közelebb húzódott, és a fülemhez hajolt.
- Ha elfelejtetted volna, akkor diszkréten tudatnám, hogy rajtam sincs ruha….
- És ez neked akadály? –kérdeztem kacéran.
- Nem mondtam, hogy akadály. De nem vagyok fából….
- Szerintem inkább egy bizonyos testrészed nincs fából…- vigyorodtam el.
- Ahogy tetszik…. –dünnyögte.
- Félsz, hogy nem maradnál úriember? –kérdeztem kicsit félve.
- Mint tudjuk, nem vagyok az….. De ha arra célzol, hogy nem sokáig bírnám ki, hogy ne fektesselek meg, akkor a válaszom igen….
- És ha vállalnám a kockázatot? –kérdeztem remegve, és belekulcsoltam a kezem az övébe.
Maga felé fordított.
A vállamra hajtotta a fejét, és megcsókolta a nyakam. Jólesett, sok kedvességet, szerelemet, és szexet ígért.
- Csábító a gondolat, és el is fogadnám…. –mormolta.
- De?
Megfogta az állam, és mélyen a szemembe nézett.
- A helyzet, és az ajánlat is csábító. Nem tagadom, erősen vonz, hogy éljek vele, mert lehet, hogy nem lesz több ilyen. De azt viszont nem akarom, hogy ha reggel felébredsz azt mond, megbántad, vagy hogy én rángattalak bele, és kihasználtam, hogy össze vagy törve. Ha egyszer úgy döntesz, hogy az én ágyamban akarsz kikötni, akkor azt azért tedd, mert szeretnéd. És bár ez, pont az én számból hangzik hülyén, de ne én legyek az, akivel azért bújsz ágyba, mert vigaszt keresel, vagy mert féltékennyé akarsz tenni valaki, esetleg így akarod büntetni…. Arra akadnak neked más jelentkezők is…. Ezt nem érdemelmém meg….
- Tudom….És nem tervezek ilyet veled….Mármint hogy kihasznállak… Csak magányosnak érzem magam….
- És egy kis törődésre vágy?
- Valami olyasmi….
- Tudsz róla, hogy ez kétélű fegyver?
- Megnyugtatlak, ha ma mégis lefekszem veled, az nem azért lesz, mert szakítottam Sebbel és össze vagyok törve, vagy bosszút akarok állni rajta….
- Akkor miért?
- Mert jó veled, és mert szexuálisan vonzónak talállak…. –éreztem, hogy elpirulok.
- Miért annak találsz? –kérdezte vigyorogva.
Vissza fordultam a tűz felé.
- Még nem döntöttem el….- próbáltam színtelen hangon mondani.
- Dehogy is nem. – simogatta tovább a karom, és teljesen hozzám bújt.
Szorosan átölelt. Részegítő volt a közelsége. Tudtam, hogy vonzani fog, de nem hogy ennyire.
- Honnan veszed? –kérdeztem reszketegen.
Éreztem, hogy belemosolyog a vállamba.
- Már két éve azon a partin láttam rajtad. Annyira igyekeztél lerázni, és minden eszközzel elüldözni magad mellől, kicsit vicces is volt, hogy ennyi energiát feccölsz bele. Amikor, pedig a vége felé táncoltunk, nagyon nehezen engedtél el. Éreztem, hogy annak ellenére, hogy az ajánlatom után felpofoztál, mégis inkább feljönnél velem a hotelbe. A szemed mást mondott, mint a szád. Azt hiszem akkor, és ott szerettem beléd végérvényesen.
- Nem akartam az egyik trófeád lenni….
- És most nem félsz, hogy esetleg az leszel?
- Az a két évvel ezelőtti pasás már régen nem létezik…. Olyan vagy, amilyen mindig is lehettél volna…. Egy rendes férfi….
- Igazán?
Hírtelen maga felé fordított, és megcsókolt.