Through Hearts and Tracks 43.

43.rész

- Mi olyan vicces? –érdeklődött Eddie nekem háttal állva.
- Semmi. –vigyorogtam tovább.
Csak tudnám, hogy csinálja….
- Nem sérti a büszkeségem, meg az egóm hogy elmossak pár vacak edényt… - dünnyögte.
- Tudom, csak kicsit furcsa…
- Inkább azon törd az a szép fejecskéd, hogy hogyan beszélsz a kis hiszti géppel, és hogyan győzöd meg, hogy mi nem henteregtük végig a házam.
- Sehogy. –válaszoltam higgadtan.
Eddie a mosogatóba vágta a kezében lévő tányért, ami ripityára tört, ő pedig dühösen nézett rám.
- Mi ez az újabb sületlenség? – emelte fel a hangját.
- Van egy tervem. –vigyorogtam rá. – Amúgy örülök, hogy ilyen gazdag vagy, hogy halomra töröd a berendezést. –csipkelődtem.
- Azt hittem megint rád jött a hoppáré…
- Nem, nem. Csak van egy zseniális ötletem. –támaszkodtam a pultra, és kihívóan néztem Eddiere.
Odasétált, rátámaszkodott a pult másik oldalára, a szemembe nézett, és az arcomtól pár centire állt meg az enyémtől. Izzott a levegő köztünk.
- Miért érzem azt, hogy engem akarsz felhasználni ehhez a kiváló ötlethez….
- Mert így van...- rebegtettem meg a pilláimat.
Hátradőltem a székben. Eltávolodva tőle.
- De ugyan akkor ez üzlet is…
Kisétált a konyhából, és hanyagul nekidőlt a falnak, és engem fixírozott.
- Hallgatlak…
- Két lehetőség van, egy Seb szóba sem akar velem állni, mert el is hitte, amit mondott. Kettő megint eljátssza a bűnbánó kis kutya szerepét.
- Igen. És?
- Hát ha utóbbi, akkor azt hiszem megoldom magam. De ha előbbi, akkor…
- Tegyük féltékennyé nyilvánosan? – húzta fel Eddie az egyik szemöldökét.
- Is…- morogtam, és a padlót bámultam erőteljesen.
- Gondolom tudod, hogy ezért szét fogjuk verni egymást, mert ahogy ismerem nem bírja majd ki szó nélkül, én meg ütés nélkül!–kérdezte Eddie hitetlenkedve.
Továbbra is a padló repedéseit bámultam.
- Igen tudom. –nyögtem ki.
- És mégis mi a kurva életért nyuszikám? – kiabált Eddie az arcomba. - Eszednél vagy?
A szemébe néztem, és láttam, hogy mindjárt felrobban.
- Te is tudod!
- Nem! Nem tudom! Világosíts fel!
- Ha be van gőzölve, soha az életben oda nem jönne hozzám, hogy beszéljük meg, mert annyira büszke. Könyöröghetek én neki, szart se ér. De ha több ember előtt bunkó leszel velem, rám ordítasz, vagy megütsz, ő lesz az első aki a védelmemre kel, és istápolni fog.
- Ez a ritka szar ötlet!
- Tudom, de ha tudsz jobbat mond! Félek, hogy hiába teperek, nem fog hinni nekem! Tudom, hogy ezzel megint vége a jó fiú szerepednek, de kérlek segíts!
- Nem érdekel a jó hírem! Ezt te is tudod! Szerintem ez egy ritka idióta ötlet! És igen nekem van jobb!
Érdeklődve néztem rá.
- Elmegyünk a buliba, mint egy álompár, aztán te eltűnsz a fiúkkal táncolni, én meg összeszedek pár grid cicát, és nyílt színen enyelgek velük. Te kibuksz, rám borítasz valamit, én meg a fejedhez vágom, hogy még jó hogy nem feküdtem le egy ilyen kis libával, mint te. Ezt mindenki hallani fogja, te elrohansz, a szőke herceg, meg repül a karodba. –vigyorogta.
- És a te csajozós híred sem szenved csorbát!
- De nem ám! –dőlt hátra elégedetten az egyik székben.
- Sajnálom….
- Mit?
- Hogy belerángatlak ebbe, pedig már kezdték elhinni, hogy jó útra tértél…
- Ugyan már! Nem érdekel! Mindig is balhés voltam! Annyira nem izgat! Csak jól süljön el….
- Eddie én félek, hogy már nincs remény… Félek, hogy miattam tényleg bajba kerülsz….
- Nem kerülök. Van elég támogatóm, meg szponzorom is. Én miattad aggódom inkább…. Nem hiányzik neked a botrány…
- Hát nem…
- Valami üzletet is emlegettél…- vigyorgott rám.
- Igen. Ha nem sikerül a békítő akció, akkor én végeztem Sebbel örökre, nem fogok olyan szekér után futni ami nem vesz fel. És hajlandó lennék igent mondani neked…
- Hozzám jönnél…?- kérdezte hitetlenkedve Eddie.
- Szarabbnál szarabb ötleteim vannak ma igaz! –nevettem fel keserűen. - Fejtsd el! Hülye ötlet!
Odajött és átölelt.
- Nem. Ez speciel tetszik! Én járnék jobban! És örülnék is neki…
- Kihasznállak…
Eddie a szemembe nézett.
- Fity fenét. Nekem jó így. De tudod ám, hogy mellettem aztán semmiben nem lesz hiányod. –vigyorgott.
- Tudod. Azért kicsit sajnálom, hogy nem feküdtünk le korábban.
- Érdekel hogy mi igaz abból amit hallottál? –nézett rám, csillogó szemekkel, és kaján mosollyal.
- Nem tagadom igen… Mindig is mozgatta a fantáziám, milyen lehet veled a szex.
- Nem rajtam múlt. - simogatta meg az arcom.
- Tényleg kihasznállak….
- Jó néhány csaj tette már, de te legalább nem számításból teszed…
- Kösz. Most még szarabb érzés…
Rám nevetett.
- Gyere menjünk aludni…
Bólintottam.
Visszamentünk a nappaliba, majd egy kis lépcsőn át, fel az emeletre. Homályos megvilágítású széles folyosó következett.
- Hol szeretnél aludni?
- Hol lehet?
- Elővan készítve neked egy kényelmes vendégszoba az enyém mellett. Vagy ha nem szeretnél egyedül aludni, akkor nálam, a széles francia ágyban. – színtelen hangon mondta. Mindenféle célzás nélkül.
- Nem akarok egyedül maradni. De…
- Nem volt szó szexről, és nem is lesz, ha te úgy nem döntesz. De szerintem már döntöttél.
Átöleltem.
- Köszönöm…
- Persze, persze… -dünnyögte.
Átkarolt, és kinyitotta a szobája ajtaját.