Through Hearts and Tracks 31.

31.rész

Mire leparkoltunk, és beértünk az épületbe Sebet már egy traumás kezelőbe vitték, majd fel az intenzívre.
Chris is befutott, de nem tudtunk mást tenni, csak várni, és várni. De én nem tudtam csak úgy leülni, csak járkáltam fel alá, és közben tördeltem a kezeimet. Ideg őrlő volt, ez a tétlenség.
Végül Eddie odajött és átölelt.
- Nem lesz baja. Hidd el drága….
Belefúrtam az arcom a mellkasába, és úgy kapaszkodtam bele, mint egy hajótörött az utolsó kis roncsdarabba, hogy ne nyeljék el a viharos hullámok.
- Az én hibám… Ha nem lettem volna olyan kegyetlen vele délután, akkor most nem…..
- Azért ez nem „csak” a te hibád, Chris sem figyelt eléggé, ha be tudta csempész azokat a szemeteket, és nem ez a megoldása egy problémának. Nagyot csalódtam a srácban, és még az ilyen akar meghódítani téged! – dünnyögte.
- Eddie ne beszélj így róla! – csattantam fel.
- Angel! A problémák megoldásának nem ez a mondja, hanem az hogy megküzdünk velük, és győzünk. Amennyire elszántan viaskodott a pályán, annyira nem harcol a magánéletben, mintha félne, hogy ott veszít…- töprengett tovább.
- Talán nem hiszi, hogy elég jó ahhoz, hogy önmagáért szeretni lehessen… - gondolkodtam el.
- Igen, én is erre gondoltam. Tudod, nem tudom feltűnt e neked, de igazából háromféle pilóta létezik, az egyik, akinek hatalmas és megtörhetetlen egója van, aki mindig bízik önmagában, vagy kiesik, vagy nyer, középút nincs. Ők azok, akik örökké nyernek, és mindent leráznak magukról. Mert ők mindenek fele tudják, hogy ők a legjobbak.
- A te típusod… Az egoistáké.
- Igen. –vigyorodott el- A másik, a Sebastian félék, akiknek a nagy ego, és önelégült nyilatkozatok, csak a látszat, egy maszk, ők belülről emésztik magukat, képesek minden egyes hibát többször végigpörgetni az agyukban, hogy rájöjjenek miért nem nyertek. Ők fejlődnek a legtöbbet, mert nem hiszik, hogy elég az a tudás, amijük már van, ugyanakkor, ha nincs megfelelő motiváció, vagy pozitív visszajelzés, akkor képesek szétesni. Ég bennük a bizonyítási vágy, ami néha idővel stresszé, és feszültséggé válik….
- És amitől képesek hibát, hibára halmozni a pályán…. Ez az én típusom….
- Nem te nagyon is eltökélt vagy, te is inkább a kettő keveréke, kis egoista törékeny lélekkel, aki nagyon is fejlődőképes. A harmadik típus. A ritka keverék…
- Tudod, szerintem Seb inkább a vicces egyénisége, és a poénjai mögé bújik, így védekezik.
- Lehet… De ez biztos, hogy ő belülről majdnem ugyanolyan porcelán, mint te.
- Néha már félek attól, mennyire kiismertél…
- Hát azért régóta futjuk már a köreinket, és én meg jó emberismerő vagyok…
Leültem, egy székre Chris mellé, aki a térdére hajolva a kezébe temette az arcát.
- Chris én sajnálom….- nyögtem ki.
Fáradtan nézett rám.
- Nem csak a te hibád… Nekem is, jobban kellett volna figyelnem rá, de az utóbbi időben nagyon is lefoglalt a csapat üzleti része, és naiv módon azt hittem Sebastiannal minden rendben. Pedig évek óta ismerem, tudtam, hogy több segítség kell neki, de könnyebb volt azt hinni megbirkózik ezzel egyedül.
- Chris, jobban lesz! Azok után amit Angel mondott neki, én még a holtom után is visszajönnék egy ilyen csajért! –vigyorgott rá Eddie.
- Miért mit mondott neki?
- Hogy Seb az ő hercege!
Kezembe temettem az arcom, mert éreztem, hogy olyan vörös leszek, mint a főtt rák.
- Akkor biztosan! Ezért még én is visszajönnék a sírból! – és láttam az ujjaim közül, hogy Chris megereszt egy halvány mosolyt.
- Chris, én valamit nem értek. Ha figyeltetted, akkor hogy jutott fel hozzá a pia, meg a bogyók?
- Hát ez az! Mert hogyha elment volna, szóltak volna. De nem ment sehova….
- Jaj Chris! Öcsém nálad naivabb csapatfőnök nincs! – mondta Eddie fejét csóválva – Hát felhívta azt akitől korábban szerzett, és az elküldött valakit, a sráchoz a cuccal.
Chris a kezébe temette az arcát.
- De egy idióta vagyok! Ez eszembe se jutott! Azt hittem, ha kell neki valami, el akar menni. Nem gondoltam, hogy elküldik neki.
- Hát pedig ez így is megy….
Ekkor jött ki egy orvos a szobából. Egy negyvenes, barnahajú, barna szemű, magas doki.
- Dr. Garcia vagyok. Önök a fiatalember hozzátartozói?
- Igen. Én vagyok a csapatfőnöke. –ugrott fel Chris – Ők pedig a barátai akik rátaláltak. Hogy van?
- Nos… Nem kertelek, a helyzet egyértelmű. ez nyílt öngyilkossági kísérlet. Szerencséje volt, hogy időben meghánytatták, és a nagy része kijött. Itt még átmostuk a gyomrát, és kapott aktívszenet, de az állapota folyamatosan rosszabbodott. Így most a hemodialízis alkalmazásánál döntöttünk a kollégákkal.
- Leállt a veséje? –kérdeztem döbbenten.
- Nos ezt az eljárást valóban alkalmazzuk és főleg vesebetegeknél, de itt jelen esetben, a mérgező anyagokat remélhetőleg jobban el tudjuk távolítani. A hemodialízis során folyamatosan vért vesznek a szervezetből és egy dialízisgép segítségével a vért egy mesterséges szűrőrendszeren áramoltatják át, majd egy pumparendszer által biztosított nyomással a vér ismét visszajut a beteg keringésébe. A dializátor nevű szűrőben kering a vér, a szűrőben levő kapillárisok külső oldalán pedig egy testhőmérsékletre felmelegített, a vérnek megfelelő összetételű speciális sóoldat, az ún. dializáló oldat, és ebbe jutnak át a két teret elválasztó membránon keresztül a vérből a salakanyagok. A sóoldat állandóan cserélődik és mindig magával viszi, kimossa a méreganyagokat - ezért mosófolyadéknak is hívják -. Mivel a vér egy idegen felülettel érintkezve hamar megalvad, heparin nevű alvadásátló anyagot adagolunk állandóan kis mennyiségben a vérhez, hogy a vérrögösödés ne tudjon kialakulni. A dializátorban "megtisztult" vér, pedig egy csövön át jut vissza a beteg keringésébe. Pár perce kötöttük gépre, és egy kezelés négy órát vesz igénybe.
- Utána jobban lesz? –kérdezte Chris aggódva.
- Ezt még nem lehet tudni. Az is lehet, hogy szükséges még egy kezelés. Ez majd csak akkor derül ki. Ahogy az is, hogy lesz e maradandó károsodása. Szerencsére, szinte végig ébren volt, nem esett kómába, és a szíve is jól bírta.
- Ez lehetséges? –kérdezte Eddie döbbenten.
- Elég szép mennyiségű Ativánt és alkoholt ivott meg. A leletei egyenlőre kielégítőek, de többet csak a kezelés után mondhatok.
- Köszönjük… Bemehetünk hozzá?
- Most ébren van, és viszonylag térben időben orientált, de jó… nem bánom. Ha nagyon akarnak maradhatnak is, de egyszerre csak egy ember.
- Köszönjük… - mondtuk egyszerre, a doki pedig elment.
- Chris szerintem a legjobb lenne, ha Angel menne be hozzá. Azt hiszem most ez lenne a legjobb a kölyöknek…
- Eddie én ebben nem vagyok olyan….
- Angel! Drágám, egyszer az életben hallgass rám… Te vagy a legjobb dolog, ami most történhet vele.
Én ebben egyáltalán nem voltam biztos, de hiába, Eddie elkezdett betuszkolni az ajtón.