Hazard od hearts 56.

56.rész

Miután eltüntettük a reggelink utolsó morzsáit is, erőt vettem magamon, és felhívtam Eddiet.
Nem vette fel. Még háromszor tárcsáztam, mire elértem.
- Szia!
- Nocsak! Csak nem előkerült a buli királynő? És milyen a kis Senna az ágyban? –kérdezte gúnyosan.
Tátva maradt a szám, és rémülten néztem Brunora.
- Nem értem mire célzol! – böktem ki remegő hangon.
- Szóval te még nem láttad a reggeli lapokat! A Hello Magazinban címoldalon vagytok! Igazán egyértelmű pozitúrában a Seven bárban.
- A kurva életbe!
Bruno közelebb jött.
- Mi történt? –kérdezte halkan.
- Lebuktunk. Eddie szerint a bulvár ma velünk kezdett, címoldalban! – suttogtam.
Vágott egy grimaszt.
- Boldog vagyok!
- Hát még én! Soha nem magyarázom ki Chris előtt! –susogtam tovább.
- Az fix hogy ezt nem! – kacagott bele Eddie gúnyosan a vonalba.
- De jó füled van ennyi idősen is, baszd meg! – kiabáltam bele.
- Téged bármikor!
- Szemét!
- Én? Pedig itt őrizgetem a cuccaidat!
- Akkor küldesd le a portára, és majd érte megyek!
- Helyes! Amúgy sem tartozom neked semmivel! –csattant fel.
- Remek!
- Azt jobb ha tudod, hogy én nem viszlek haza, Chris pedig már reggel elment, miután addig dörömbölt az ajtómon dühében amíg, ki nem nyitottam.
- Ha én megbocsátottam a kis görbe estéjét veled, akkor az a minimum, hogy meghallgat!
- Azt kétlem! –kacagott fel Eddie újra – Nagyon zabos volt, mondhatom!
Eddie élvezte a műsort.
És az bosszantott, hogy tudtam, hogy előre megmondta, és biztosan Chris képébe is vágta.
Óóóó, én barom!
Bontottam a vonalat. Leültem az egyik fotel karfájára. Bruno meg velem szemben.
- Ha akarod, elmondhatom Chrisnek, hogy én másztam rád, és te csont részeg voltál…
- Édes vagy! De ezt a kulimászt én kavartam saját magamnak, és nekem is kell kimászni belőle. Azzal kezdem, hogy megpróbálok beszélni Chrissel, hogy gondoljunk át mindent, és adjunk magunkat időt, hogy végre én is eldöntsem, mit és kit is akarok igazából. Mert csak sodródom az eseményekkel, és kavarog bennem minden.
- Remélem valahogy utoléred…
- Én is….
Előkerestem Chris számát, és megnyomtam a hívásindítás gombot. Kicsöngött, majd kidobta a számot. Megint hívtam, kettőt csöngött, aztán kinyomta. Újra hívtam, megint két csöngés, megint kinyomta. Megint hívtam, ezúttal hangposta. Szóval letiltott.
Írtam egy smst.
„ Tudom, hogy oltári hülye voltam! Beszéljük meg! Kérlek!”
Pár pillanattal később jött a válasz.
„ Milton Keynesben vagyok! A maradék cuccodat átküldettem a múltkori szobádba! Tudnám értékelni, ha a szponzori szerződések javított változata már este az asztalomon lenne, úgyis FONTOS! És zavarj hülyeségekkel, ha kérhetem! Christian Horner”
Lehunytam a szemem, és éreztem, hogy végig folynak a könnyek az arcomon.
Tudtam, hogy utálni fog, de nem hogy ennyire. Inkább vártam az üvöltözést, a csapkodást, mint a hideg közönyt, azt hogy úgy kezel, mint egy buta, agyatlan libát.
- Mi történt? –kérdezte Bruno aggódva.
Megmutattam neki az smst. Először megdöbbent, majd próbált együttérzően és kedvesen mosolyogni.
- Vissza kell mennem a gyárba…
- Jó ötlet ez?
- Nem tudom….
Bruno átölelt.
- Ha sírni van kedved, akkor sír. Legalább jobban leszel.
Ettől még inkább rám tört a bőgés, nem tudom meddig zokogtam a vállán, de egy idő után tényleg jobb lett.
Amikor végre abbahagytam, megtöröltem az arcom, és vettem egy nagy levegőt.
- Most tényleg jobb…
- Helyes! Akkor most hogyan tovább?
- Azt hiszem elutazom Milton Keynesbe elvégzem a munkám, majd eltűnök egy időre. És persze közben megpróbálok beszélni Chrissel.
- Akkor hajrá! Elviszlek a szállóig a cuccaidért, aztán meg a reptérre. Tudom, hogy nem ezt beszéltük meg, de ki vagy borulva, és nem biztos, hogy jó ötlet egyedül mászkálnod…
- Hálás vagyok…
- Ugyan!
- De! Komolyan!
Bruno rám kacsintott, majd felkapta a kulcsokat.
A nap hátralévő része csöndesen telt, gond nélkül megkaptam a táskáimat a recepción, és időben kiértünk a reptérre, hogy estére már Milton Keynesben lehessek.
Brunoval számot cseréltünk, és a lelkemre kötötte ha bármi gáz van hívjam.
Összességében átgondolva faramuci volt ez az egész kapcsolat a brazillal, de mégis valahogy nagyon értette az érzéseimet, a problémáimat, és önzetlenül segített, pedig én az ő helyébe még reggel leráztam volna magamat. Rá kellett jönnöm, hogy amikor Gerhard nagyritkán szóba hozta előttünk a srácot, akkor nagyon is reálisan beszélt róla. Pedig azt hittem, csak dicshimnusz az a maszlag, hogy „Olyan tehetséges és rámenős a pályán mint Ayrton, de ugyanakkor sokkalta megfontoltabb, érettebb a gondolkodása mint hinnénk.”
Fáradtan ültem végig a hosszú repülő utat, és feltett szándékom volt, hogy amint hazaérek, veszek egy forró fürdőt, és másnap neki látok a melónak, de hiába.
Amint beléptem, a recepciós máris a kezembe nyomott, egy halom iratot, aminek a tetején egy postit-en cetli díszelgett.
„ Ezeket azonnal nézd át, véleményezd, korrektúrázd, és küldesd át hozzám! Horner”
Remek!
Amikor beértem a szobámba, dühömben földhöz vágtam az összest.
Letusoltam, lementem az ebédlőbe, és némi kaját bedobozoltattam magamnak, aztán evés közben neki ültem a papír tengernek. Hajnal volt mire végeztem vele. De csak azért is megcsináltam.
Egy cetlire felírtam, hogy:
„Itt van amit kértél!” –majd felvittem Chris irodájához. Bekopogtam.
- Tessék! – vakkantotta ki.
Még egyszer kopogtam. Becsúsztattam a fecnit az ajtó alatt. A kupacot meg kicsit hangosan lepuffantottam az ajtó elé, és eltűntem mint a kámfor.
Megkerestem Gerhardot. Csak szűkszavúan köszöntünk egymásnak. Nem akartam beszélgetni vele arról, hogy a fogadott fiának lehet hogy most szúrtam el a Red Bullos szerződtetését, vagy a lehetőségét, egy jobb csapathoz igazolásra. Kicsit zavarban is voltam előtte az egész miatt.
Csak összeszedtem egy dobozba az összes munkát –majdnem egy tv-s doboznyi lett – és levonszoltam a szobámba.
Majd megint lementem az ebédlőbe, kértem egy ebédet elvitelre, és vissza a lakrészbe.
Estére már nagyon fáradt voltam, de legalább az egynegyedén átrágtam magam.
Mire az órára pillantottam kiderült, hogy este tizenegy van. Összeraktam mappákba az áttekintett, és kész javaslatokat, majd írtam egy levelet hozzá, hogy melyiket mikorra kell aláírni, vagy visszautasítani.
Felkaptattam vele Chris irodájához, és bekopogtam.
Újabb:
- Tessék! – vakkantás.
Megint kopogtam. Cetli bedobása az ajtó alatt, iratok halk ledobása, eltűnés.
Miután beléptem a szobám ajtaján csak arra volt erőm, hogy eldőljek a kanapén. Elaludtam, arra ébredtem fel, hogy valaki kopogtat.
Kinyitottam a szemem, és kiderült hogy kora délután van.
- Megyek! – motyogtam álmosan.
Basszus, ha ez Chris, akkor most le lesz ordítva a fejem.
Kinyitottam. És jelentősen meglepődtem.
- Szia Gerhard…- böktem ki.
Biccentett, és a kezembe nyomott egy pár műanyag ételes dobozt.
Kérdőn néztem rá.
- A lányok az ebédlőben érdeklődtek felőled mondván tegnap dél óta nem láttak!
- Igen… Tegnap dolgoztam, a munka negyede már megvan, csak este bealudtam, de neki is látok a többinek. - dörzsöltem meg a szemem – Köszi a kaját…
Megrántotta a vállát.
- Chris mit mondott?
- Miről mit?
- A szerződésekről!
- Semmit. Nem is beszéltem vele, ő a recepciósokkal adattá át egy részét, én meg leírtam részletesen melyikkel mi van, bekopogtam hozzá, és letettem az ajtaja elé.
Gerhard látványosan felvonta a szemöldökét.
- Értem.
- Ne haragudj, de most már muszáj dolgoznom…
- Jó munkát! Szia!
Azzal elment. Nem igazán értettem mi ez az egész, de nem is érdekelt.
Neki ültem a melónak, majd később átnéztem az emailjeimet, és intézkedtem amiben kellett.
Éjfélre már majdnem teljesen kész lettem az egész köteggel, már csak pár akta volt hátra, mikor úgy döntöttem pihenek egy fél órát.
Kipakoltam a bőröndökből, elindítottam egy mosást, és ránéztem a mobilomra is. Kiderült, hogy Bruno több smst is írt, hogy mi a harci helyzet.
Úgy döntöttem, hogy gyorsan felhívom, szinte azonnal fel is vette, megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, csak töménytelen munkában úszom. Kiderült, hogy ő küldtem rá Bergert, hogy nincs e valami gáz. Jólesett, hogy valaki törődik velem, ha már sem Seb sem Zoé, felém sem néz. Nem beszéltünk sokat, csak pár percet, mégis egészen jókedvre derített a vicceivel, és a sületlenségeivel.
Újult erővel vágtam neki a feladatnak, és hajnalra el is készültem, megírtam hozzájuk a „szerelmes leveleket”, majd dobozostól mindenestől elvittem Chrishez. Lejátszottam a szokásos ceremóniát, majd lefeküdtem aludni.
Reggel egy vaskos levél várt az ajtóm alatt.
„ Az iratok kb. felét átnéztem. Eddie hozott még két szerződést, ami sürgős! (mellékelem)Tizenegykor lesz a megbeszélés! Legyél ott és NE KÉSS! Horner”
Biztosan kínzómester volt előző életében. Szadista.
Nem adok támadási felületet magamon.
Átnéztem, és csapatöltözetben tizenegy előtt már kopogtattam az ajtaján.