Hazard of hearts 75.

75.rész

Hosszú csók volt, és mire végre abbahagyta, levegő után kellett kapkodnom. Próbáltam eltolni magamtól, de nem engedte.
- Hagyj békén!
- Mintha ezeken a vizeken eveztünk volna már. Most hagyjalak békén, de két nap múlva meg már másznál az ágyamba! – közölte gúnyosan.
- Ez nem igaz! –sziszegtem.
- Valóban? –lökött el magától – Nem tudom ki akart az ágyamban kikötni mikor összevesztél Chrissel, a következő alkalommal meg mikor nem voltam szimpatikus, akkor Sennával feküdtél össze!
- Ez nem így volt! –csattantam fel.
- Akkor hogy volt? –tárta szét a karját – Mond el! Világosíts fel! Csak hogy tudjam!
Nem szóltam semmit, csak mereven néztem a padlót.
Igaza volt, ezen hiába is tagadnám, nincs mit szépíteni. Így történt.
- Én is így gondoltam!
Elfordítottam a fejem, és éreztem, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.
Letöröltem a kézfejemmel. Lehunytam a szemem, és próbáltam összeszedni magam, hogy ne törjön ki rajtam a sírógörcs. Nem nagyon sikerült, belülről szinte fojtogatott, és savként mart a tudat, hogy Eddie minden egyes mostani, és korábbi szava igaz.
Miszerint én csak egy olcsó kis buta útszéli ribanc vagyok, azzal a különbséggel, hogy nem a pénzért fekszem le valakivel, hanem mert bosszút akarok állni valakin, vagy éppen rám tör a nimfománia.
- Istenem, hogy gyűlölöm magam!
Undorodtam magamtól, az egész lényemtől, úgy ahogy van. Legszívesebben lesétáltam volna a tetőről. Nagy kísértést éreztem, hogy meg is tegyem.
Eddie odajött és átölelt.
- Sajnálom…- suttogta – Komolyan! Elborult az agyam… Szokás szerint…
- Uhum…
Kicsit eltolt magától, és letörölte az újabb könnycseppeket az arcomról.
- Nem értelek… Miért viselkedsz úgy mint valami útszéli, mikor többet érsz ennél!
Továbbra is mereven a földet bámultam, és elfordítottam a fejem a kezétől.
- Sajnálom… Menthetetlenül bunkó vagyok…. Ang… (Endzs)
- Igazad van. –suttogtam bőgve – Minden amit mondtál rólam az igaz! – és kitört belőlem a zokogás.
Eddie szorosan átkarolt.
- Én egy utolsó kis…
Befogta a számat.
- Nem, nem vagy az!
- Mert csak te mondhatsz rám ilyet? – csattantam fel.
- Hagy abba! Tudod hogy ha rám jön az ideg, akkor mondom egymás után a baromságaimat, amit aztán meg is bánok! Hna gyere feküdj le szépen! Kialszod magad, és minden rendben lesz. –és lassan a háló felé tolt.
Kirángattam magam a karjából.
- Nem!
- Ang!
- Mit akarsz tőlem? – fakadtam ki.
Eddie értetlenül nézett rám, tudtam, hogy úgy viselkedek, mint egy elmebeteg, de már tök mindegy.
- Mond meg mit akarsz tőlem? Konkrétan! –szegeztem neki a kérdést – Mond meg végre! Tudni akarom, mit akarsz tőlem, azóta az advent vasárnap óta! Legalább most az egyszer legyél velem őszinte! Ennyivel tartozol! –kiabáltam az arcába könnyek közt.
- Téged…- válaszolta egyszerűen.
- Engem? – néztem rá döbbenten, nem értettem mire céloz.
- Veled tölteni egy éjszakát…
Lehunytam a szemem, és majdnem felnevettem kínomban, de a sós könnyeken nyelve, inkább ordítani lett volna kedvem.
- És mit tennél meg érte, hogy igent mondjak?
Eddie megragadott és úgy rázott meg mint egy bokrot.
- Normális vagy! –kiabálta az arcomba – Beszedtél valamit?
- Válaszolj…- suttogtam.
- Neked pszichiáter kell! –azzal elengedett, és az ajtó felé csörtetett.
- Volt egy ajánlatod! – szóltam utána.
Megfordult, és dühtől lángoló szemmel nézett rám.
- Az egy ritka elmebeteg ötleteim egyik volt! Aludd ki reggelre ezt a hülyeséget! – kiabálta.
- Elfogadom az ajánlatod!
- Hívom az orvost! –túrt bele idegesen a hajába.
Megfogtam a karját, és elcibáltam az ajtótól.
- Akkor azt mondtad bármit megtennél, amit kérek!
- Istenem most is megtennék érted bármit! Vedd már észre! –nézett rám szomorúan –Hagy ezt abba nagyon kérlek…
- Ha segítesz nekem lefekszem veled…
- Tudod, hogy a nélkül is…
- Nem! Vagy így, vagy sehogy! Ha már olyan sokat hangoztattad hogy kurva vagyok, akkor bánj is velem úgy! Végül ez is csak üzlet! –közöltem higgadtan.
Eddie úgy nézett rám, mintha kínaiul beszélnék, láttam a szemében, hogy mélységesen csalódott bennem, de engem már nem érdekelt. Előbb utóbb mindenki elhiszi, amit mondanak róla, és ahogy bánnak vele, én is rájöttem, hogy ribanc vagyok.
- Mit akarsz? – kérdezte gúnyosan – Mi az ár?
- Intézd el, hogy a Williams átvegyen, mint menedzsmenti főnököt, valamint, hogy Chris és Dietrich elengedjen a Red Bulltól!
- Tessék?
- El tudod intézni, nem?
- Minek akarsz te oda…
- Igen vagy nem?
- Igen. Sok ismerősöm van ott. De Dietrichnek ki kell találnod valami jó kis indokot.
- Nem! Majd TE beszélsz vele! Előadod, hogy idegileg kiborultam, és nem akarok dolgozni, pihenni akarok és hazamenni bla, bla, bla… És csöndben meg elintézed a szerződést a Williamsnél! Utána meg beadod nekik, hogy téged is átvertelek! Ennyi!
Eddie hosszasan nézett a szemembe. Hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Rendben… Ez viszont bele telhet akár egy hétbe is, úgyhogy ne várj azonnal eredményt.
- Sejtettem, hogy nem két telefon elintézni… - majd közelebb léptem hozzá, és átkaroltam, de Eddie kibújt az ölelésemből.
Kérdőn néztem rá.
- Tekintsd baráti segítségnek. –mondta egyszerűen.
- Ha normálisan kérek segítséget szarsz a fejemre, bezzeg ha kurvaként, egy menetért cserébe, akkor már baráti segítség! Tudod mit ? Nem kell! –azzal berohantam a hálóba, és bevágtam az ajtót.
Eddig sem kaptam semmit ingyen az élettől, és ez után sem kell. Ha azaz ára hogy eltűnhessek a Red Bulltól, hogy Eddievel lefekszem, akkor ez az ára. Más kérdés, hogy mindig is vonzódtunk egymáshoz.
Kiturkáltam a táskámból a régi cigis dobozom, és kimentem az erkélyre.
Szakadt az eső, ahogy szokott, úgy látszik Korea tartja magát régi szokásaihoz.
Neki dőltem a korlátnak, és már a második szálra akartam rágyújtani, amikor Eddie kivette a kezemből a cigim.
Dühösen néztem rá.
- Imádom amikor dühös vagy! – vigyorgott rám.
- Ne gyere azzal, hogy még szexisebb vagyok olyankor!
- Pedig az vagy! – húzott magához.
Átölelt, és mélyen a szemembe nézett, majd szenvedélyesen megcsókolt, aztán egyre gyengédebb, és érzékibb lett. Teljesen belebolondultam abba a csókba, olyan volt mint az régi, érzelmes, amit még hónapokkal ezelőtt váltottunk. Hevesen viszonoztam, és hozzábújtam.