Hazard of hearts 55.

55.rész

Mély, álom nélküli álomban aludtam.
Majd ébredtem fel, hogy valaki simogatja az arcom, kicsit még kótyagos voltam, így, az első gondolatom Chris volt, de abban a pillanatban be is villantak az elmúlt éjszaka képei. Nagy sóhaj kíséretében nyitottam ki a szemem, és Bruno mély melegséget árasztó barna tekintetével találtam szemközt magam.
- Szia…- suttogta.
Halványan elmosolyodtam.
- Tegnap nagyon kiütöttem magam…- böktem ki.
Valami átfutott az arcán.
- Mire emlékszel? –kérdezte óvatosan.
- Mindenre emlékszem, én arra céloztam, hogy menthetetlenül bealudtam…
Barátságosan elmosolyodott.
- Nem voltál vele egyedül…
Hosszasan néztünk egymás szemébe, végül Bruno megtörte a kínossá váló csöndet.
- Megbántad?
- Nem. Egyáltalán nem. Fergeteges volt. – kicsit elpirultam – És te?
Kérdőn néztem rá, de ő csak magához húzott a mellkasára.
- Én sem. És tényleg eszméletlen éjszakát töltünk el együtt.
Jólesett, hogy hozzábújhattam.
- Nem vagy éhes?
- De ami azt illeti éhen halok. – somolyogtam rá.
- Mi lenne ha szereznék valami reggelit, aztán visszavinnélek a szállodába cuccaidért, és ki a reptérre?
- Ez kedves tőled…
- De?
Felültem, és neki támasztottam a hátam a fejtámlának, majd a szemébe néztem.
- Én nem akarok semmi komolyabbat…. Van épp elég gondom azzal a két vadbarommal, nincs szükségem még egy…..- nem igazán tudtam, hogy is fogalmazzak.
- Egy harmadikra a képben?
- Igen… Sajnálom én…
- Nem, nem kell magyarázkodnod. Megértelek. Egyrészt ezt már tegnap is mondtad, másrészt én sem akarok most kapcsolatot. Épp elég volt a nőkből hosszú távon! – mondta kissé dühösen.
Kissé mérgesen, és sértődötten néztem rá.
- Nem rád értettem! – szabadkozott hírtelen – Csak csúnyán kibabráltak velem, és nem akarok most komolyabban senkivel összeakadni.
Bíztatóan rámosolyogtam.
- Szóval, csak barátilag! Visszavigyelek a hotelbe, vagy hívjak egy taxit?
- Azt hiszem mindannyiunknak úgy lesz a legdiszkrétebb, ha utóbbival jutok vissza.
- Félsz a paparazziktól? –kérdezte gúnyosan.
- Inkább attól, hogy mi lesz abból, ha címlapra kerülünk együtt! –sóhajtottam fel – Chris mindent meg tenne, téged hogy ellehetetlenítsen, Eddie meg tenne az egészre, vagy laposra verne….
Bruno felnevetett.
- Érdekes az életed! Mint valami valóság show!
- Hát majdnem! De magamnak kerestem a bajt, kellett nekem inni, és pasit felszedni! – nevettem fel kínomban.
- Na azért annyira csak nem bánod! – nevetett fel.
- Nem! Nem bánom… - nevettem rá.
- Helyes!
Azzal Bruno kikeveredett az ágyból, eltűnt a fürdőben, majd frissen vasaltan és fitten eltűnt reggeliért. Mire egy szűk fél óra múlva visszajött, én is rendbe szedtem magam, elég letörten ücsörögtem a nappalija egyik foteljében, és bambán bámultan ki az ablakon.
- Megjöttem! –kiabálta.
Majd pár perccel később, megjelent egy péksüteményekkel kávéval, és narancslével megrakott tálcával, majd lerakta az asztalra.
Odajött hozzám, és átkarolt.
- Mi a gubanc?
- Hogy hülye vagyok….
- Mindenki hülye valamilyen szinten, én is az vagyok! Nem akarod elmondani?
- Áhhh.- legyintettem.
- Bővebben?
Fáradtan néztem rá.
- Tőlem nem tudja meg senki! – tette a szívére a kezét.
- Tudom, te olyan rendes gyerek vagy, mint Seb…
- Azért annyira nyuszi és érzelgős nem vagyok! –csattant fel.
Rámosolyogtam.
- Tudod hibát hibára halmozok. Ott van Chris, csak annyit kéne tennem, hogy támogatom, és törődöm vele. Segítem a nehéz időkben. Bármelyik nő kezét lábát törné egy ilyen pasiért, mert ő tényleg rendes, de én mégsem tudom igazán szeretni, csak úgy vagyok mellette. Ráadásul a legjobb barátjával is képes lennék bármikor ágyba bújni, mert annyira bejön nekem, és mert tudom, hogy Eddievel tényleg boldog lennék. Még ha persze csak rövid időre is, mert ő zsánerem, a pasi, aki minden térem a típusom, és akiért meg vagyok veszve. De neeem! Nekem ő sem kell, csak kelletem magam, meg húzom az agyát, és kitartok Chris mellett, a nagy büdös semmiért! Aztán berúgok, és összejövök egy harmadik hapsival akinek tetszem, csak mert elegem van belőlük, meg magamból is. Mond Bruno! Szerinted én normális vagyok? – néztem rá kérdően.
Magához húzott.
- Szerintem te teljesen össze vagy zavarodva, és már magad sem tudod, hogy hogyan döntsd el, mit és kit is akarsz….- közölte egyszerűen.
Vettem egy mély levegőt.
- Most annyira, de annyira szeretnék elmenni innen, távol mindentől…
- És mi tart vissza?
- Két hét múlva verseny, és rengeteg munka vár rám így is. Annyi szerződést kell átnéznem, javasolnom, mint égen a csillag. És mindennek a tetejébe még valahogy Chris is vissza kell fognom, hogy ne vesszen össze a csapatagokkal, mert akkor mindenki bedobja a törölközőt.
- Ne vedd magadra azt, ami nem a te melód! Chris felnőtt ember, tud vigyázni magára és csapatára, ha idiótán viselkedik, akkor majd megoldja nagy fiú módjára, és elsimítja saját maga az ügyeit! Végül is nem várható el, hogy mindenért te tartsd a hátad, és minden konfliktust te oldjál meg. Sőt! Szerintem még jót is tennél vele, ha magára hagynád, majd ha a fél táraság beadja a lemondását, akkor észre tér, és rendet tesz a saját háza táján egyedül. Végül is ő csapat főnök, akinek tartania kell a gyeplőt, egyedül segítség nélkül. Én legalábbis ezt gondolom….
- Tudod Bruno, te egész normálisan gondolkodsz a világról! – mondtam kissé elcsodálkozva.
- Mert?
- Mert nagyon jól látod a helyzetet, és nagyon jó tanácsokat is adsz. És igazad is van. Ahhoz hogy tisztázni tudjam a helyzetet velük, először magammal kell döntésre jutnom, és adnom kell nekik is egy esélyt, hogy visszataláljanak végre önmagukhoz, és a saját döntéseikhez.
- Örülök, hogy végre átlátod a helyzeted….
- Én pedig örülök, hogy összeakadtam veled…- mosolyogtam rá.
Elém tolta a tálcát és elkezdtünk falatozni, de közben megint eszembe jutott valami.
- Megint nagyon csöndes vagy…- szellőzette meg Bruno.
- Tudod, ha hamarabb találkoztunk volna, akkor most gazdagabb lennék egy jó baráttal, és egy jó tanácsadóval…
- Én szívesen lennék most is barátod, mert nagyon is megkedveltelek – nem csak azok alapján amiket Gerhard mesélt rólad korábban de - ezalatt a majd egy nap alatt is kiderült, hogy te egy kedves és jó szívű lány vagy, bár most kissé megkavartad az életed. De persze ha téged zavar, ami tegnap köztünk történt…
- Nem, nem zavar. Egyrészt mert másfelé húz a szívem, másrészt mert tudom, hogy nem vagy az esetem.
- Akkor ezt meg is beszéltük! –vigyorodott el.
Kicsit én is megkönnyebbültem, hogy találtam egy új barátot, és hogy valóban annyiban is maradt ez a kóbor éjszaka. Már csak arra nem volt ötletem, hogy Chrisnek mit mondjak. Tudtam, hogy mit ígértem neki, ahogy azt is, hogy nem tartotta be, legalábbis ő ezt fogja gondolni, és részben igaza is lesz, hiszen csak veszekedős szakítás volt, és nem totálisan egyértelműem mondtuk ki hogy vége. Másrészről kicsit utáltam magam amiért felhasználtam Brunot, de ezen már nem lehetett változtatni.
Egy pillanatig felötlött bennem, hogy elhallgatom az este történteket Chris elől, de aztán gyorsan el is vetettem az ötletet.Nem akartam sumákolni, el akartam mondani Chrisnek, hogy mással töltöttem az éjszakát, tartoztam neki ennyivel, csak azt nem tudtam hogyan tegyem meg. Abban azonban száz százalékig biztos voltam, hogy Brunot nem keverem bele, és név nélkül mondom majd el sztorit.