Hazard of hearts 53.

53.rész

Majd felrobbantam a dühtől. Vettem pár nagy levegőt, és nagy integetésbe kezdtem, hogy fogjak egy taxit, szerencsém volt, alig telt el egy – két perc és sikerült is. Visszamentem a pályára.
Becsörtettem a Red Bull homejába, és felmentem Andy barátnőm szobájához.
Elég temperamentumosan sikerült kopognom.
- Ki vagy?
- A Halál! – mondtam mérgesen.
Hatalmas nevetés hallatszott, majd Andy szélesre tárta az ajtót.
- Remélem a kaszádat kint hagyod, mert nem fér be! – mondta vigyorogva.
- Ha ha ha! Zavarok?
- Igen, de gyere be! – nevetett tovább, és szélesre tárta az ajtót.
Egy egyszerű kis lakrész volt, egy kihúzható vörös ággyal mellette egy közepes sötétbarna szekrénnyel, egy kényelmes fekete szövet fotellel, kis dohányzóval, és egy kis irodai asztallal, meg mini hűtővel a sarokban. Két ember már tömegnek számított, ennek ellenére velem együtt öten voltunk bent.
Sanda pillantást vetettem Andyre.
- Buli van babám! – kacagott – Csüccs le!
Dobtam felé egy kérdő tekintetet, mivel rajtunk kívül, ott volt még Lucas di Grassi, Jaime Alguersuari, és Bruno Senna.
Egy nő, három pasi, egy szoba.
Andy bordélyt nyitott a Red Bullon belül és én nem is tudok róla?
- És mégis hová? –kérdeztem kissé ércesen.
Tekintve hogy Bruno, és Lucas az ágyon ült, Jaime pedig a fotelben terpeszkedett.
- Válassz pasit! - szúrt vissza Andy, és lehuppant Lucas ölébe.
Neki dőltem az ajtófélfának, és kissé szkeptikusan személtem a jelenlévőket.
- Ne vágyj már ilyen savanyú képet! Csak nem zavar van a paradicsomban?
Megrántottam a vállam.
Andy kajánul rávigyorgott Lucasra, majd felpattant és a hűtőhöz lépett.
Egy pár üveg Coronitát, meg egy Charleston Follies-t és le tette a dohányzóra, aztán elővarázsolt még pár stampedlis poharat is.
Kitöltötte a kedvenc likőröm, és egyik kezében egy kis pohárral, a másikban az üveggel mellém lépett.
- Kutyaharapást szőrivel aranyom! Fenékig!
Elvettem és felhajtottam, majd még két pohárral.
- Jobb?
- Nem. De ha így folytatom berúgok!
- És ne vágj már ilyen képet! Rendes fiúk ezek, csak más csapatnál vannak! Ha meg berúgsz, hát haza viszünk! –nevetett.
Keserűen felnevettem.
- Azért jöttem ide, mert nincs hova mennem! – mondtam szarkasztikusan.
- Jó! Akkor iszunk, berúgunk, nyugi itt alhatsz, de akkor ne áruld el a kis morgós főnöknek, hogy az ellenség táborában töltöttem az éjszakát! –kacsintott rám.
- Mond te mindig ilyen voltál, vagy csak én lettem sznob?
- Megnyugtatlak babám! Rosszat tesz neked az angol fennhatóság!
Mindenkiből kitört a nevetés.
- Adj még egyet! – tartottam oda a poharat.
- A végén tényleg berúgsz!
- Azt hiszem, az a célom! Rám fér egy görbe este!
Andy visszaült Lucas ölébe, aki nem zavartatta magát, én meg megint úgy álltam ott, mint valami díszpinty.
Igazából bár éreztem, hogy hat az alkohol, de egyik srácot sem ismertem túl jól, ráadásul tudtam, hogy tudják én Chrissel vagyok.
- Szóval – nyúlt Andy egy Coronitáért – nem tetszik Chrisnek, hogy nem az ő pártját fogtak a nagy balhéban?
- Honnan szeded ezt?
- A fél bokszutca ezt pletykálja! Mármint, hogy oltárira kiakadt rád, hogy a többiek mellé álltál, hallottam olyat is hogy kirúgott….
- Kirúgott, csak nincs a hatáskörében, és erről fel is világosítottam! – nevettem fel keserűen, majd az asztalhoz léptem felvettem egy sört, majd a Bruno melletti karfára ültem, és félig Andy fél hajoltam.
Így kicsit talán túl közel is kerültem a brazilhoz, de ez ebben a pillanatban nem érdekelt.
- De megnéztem volna azt az angol képét. –kacagott fel - És mi volt?
- Semmire, mire visszavittek Gerhardék a szállóba, mindenem összepakolta.
- De paraszt!
Bruno vágott egy grimaszt.
- Kirúgott? –kérdezte Andy döbbenten.
- Valami olyasmi….
- Erre te?
- Eljöttem.
Nem láttam értelmét a többit taglalni, minek. Eddie és Chris vagy laposra verik egymást, vagy engem keresnek, vagy leszarom, éppen mit csinálnak.
- Akkor – kedvenc barátném felém nyújtotta az üvegét, hogy kocintsunk – üdv a buliban!
- Kösz! De mi lenne, ha máshol folytatnánk, ahol van zene, és még több pia! –kérdeztem széles vigyorral az arcomon, és vetettem egy kóbor pillantást Brunora.
Állta a tekintetem. Rámosolyogtam.
- Tudok egy jó helyet! – mondta Lucas, miközben élénken ölelgette Andyt – Igazából kettőt is.
- De?
- Az egyik egy bár, a None. Mehetnénk oda… - vetette fel.
- És mi van a másikkal? Sztriptíz bár vagy Nightclub? –kérdeztem kacér mosollyal, miközben kicsit még inkább áthajoltam Bruno előtt.
Luca felnevetett.
- Andy nem hazudott. Te tényleg tudod, mitől döglik a légy! Értesz a buli nyelvén, a jó buli nyelvén!
Negédesen mosolyogtam tovább.
- Egy Nightclub. Kellemes, nem túl zajos, jó csajok vannak, jók az italok, és vannak kis privát szobák. Seven a neve.
- Jól hangzik! Menjünk oda! Most!
Körbe néztem a társaságon.
- Andy?
- Tőlem.
- Lucas?
- Naná!
Jaime megrántotta a vállát.
Bruno pillantottam.
- Miért is ne!
Amilyen gyorsan elhatároztuk magunkat, olyan gyorsan el is indultunk.
Még a parkoló felé menet Jaime valamilyen kifogással eloldalgott. Gondolom zavarta, hogy a társcsapat főnökének a csajával kell egy levegőt szívnia. Amúgy sem volt túl szimpatikus, úgyhogy nem bántam, hogy eltűnt a süllyesztőben.
Luca és Andy beszálltak, egy fekete négy üléses BMW E60-anasba.
Nem volt kedvem végig nézni, ahogy bájolognak egész úton, ugyanis már a parkoló felé is túl nagy műsort adtak. Már beszálltak mire grimasszal az arcomon nyitottam a hátsó ajtót.
Bruno mellém lépett.
- Ha unod a szirupot – bökött a fejével Andyék felé – jöhetsz velem is!
- Egy életre leköteleznél! – kacsintottam rá, és belekaroltam.
Pár méterrel lejjebb parkolt a kocsija egy sötétkék Aston Martin Vanquis.
Bruno előzékenyen kinyitotta nekem az ajtót.
- Kösz!
Megrántotta a vállát.
Beszálltunk.