Hazard of hearts 67.

67.rész

Kb. fél óráig ment ez a tombolok az örömtől, és dancelek, mit valami elmebeteg.
Kedvenc brazilom, pedig közben elővarázsolt valahonnan egy üveg Charleston Follies-t.
Igazi barát!
Ő leült a kanapéra, én meg ökörködtem tovább. Váltogatva szólt, Bon Jovi, Chris Corner, és Enrique Iglesias.
Végül, éppen Eminem és Rihanna: Love the way you lie c. száma szólt, beénekeltem Rihanna felvezetőjét, majd elkezdtem mondani a rap szöveget és bőgve leültem Bruno mellé.
Konkrétan úgy nézett rám, mintha elmebeteg lennék.
Kivette a kezemből a poharat.
- Ne igyál többet jó?
- Én olyan hülye vagyok! – borultam a vállára.
- Miért?
- Hát hogy szóba álltam azzal a fasszal, és elhanyagoltam az a barmot!
Brunóból kitört a nevetés, ami könnyek között hagyott abba.
- És én ebből vágjam le, hogy kiről beszélsz?
- Hát Chrisről, meg Eddieről!
- Ahha. És akkor most Chris a fasz, és Eddie a barom?
- Fordítva! –mutogattam élénken.
- Értem, de akkor mégis miért visel meg ennyire, hogy Eddie egy plasztik babával szórakozott egész este? Bánt hogy szerinte felejtős vagy?
Bruno vállára hajoltam, és bőgtem.
- Hogy lehet ekkora szemét?! Állítólag imád, beutazza Chrissel együtt a fél világot, aztán egy ilyen kis playmate picsával képes megjelenni! Hát nála ez a színvonal? –fakadtam ki.
- Ez! De ezt eddig is tudtad! Ahogy azt is, hogy Eddie nem szereti a macerás nőket, és nem fut fölöslegesen olyan szekér után, ami nem veszi föl…. Sérti az egódat, hogy utánad egy ilyen került nyeregbe?
- Igen! –vágtam rá fölényesen.
- Elfogadsz egy tanácsot?
Bólintottam.
- Ma már ne igyál többet, aludd ki magad, felejtsd el Irvinet de villámgyorsan, és legyél már boldog Chrissel. Pláne ha odáig vagytok egymásért!
Kopogtattak.
- Ez a szomszéd lesz! –tört ki belőlem a nevetés.
Bruno fejcsóválva az ajtóhoz ment, és kinyitotta.
De nem egyedül jött vissza, hanem Chrissel. Oda szaladtam és a nyakába ugrottam.
- Éééén olyan boldog vagyok! –öleltem át.
- Mi történt veled? –kérdezte Chris döbbenten.
- Semmi, csak rájött a happy hour! Mióta haza jöttünk mást se csinál, csak táncol, zenét hallgat, és kicsit becsípett, a nagy kibékülésetek örömére. Nem vészes! – magyarázta Bruno.
- Nem csíptem be! – durciztam rá.
- De, kis tündér! – vigyorgott rám - Jobb ha gyorsan elmész pihenni, mert holnap reggel nagyon szarul leszel!
- Nem! „Én ma éjjel táncolnék, hiszen ez a tánc oly szép, ha ő kér táncra fel!” –azzal karon ragadtam Christ, hozzábújtam, és keringőzni kezdtem vele.
Bruno közben eltűnt az egyik szobában, majd egy cdvel jött vissza, betette, és megszólalt a My fair lady.
- De legyen ennyi buli mára elég, te Ginger Rogers! –nevetett a hasát fogva.
Chris viszont egyértelműen ütődöttnek tartott engem is, de Bruno is, amiért még adja alám a lovat.
- Különben is, ha te vagy a lovagom, akkor táncolnod kell velem, még ma este. Mielőtt éjfél üt az óra, mert akkor Hamupipőkéből, megint konyhalány lesz. –nevettem fel.
- Mi ittatok? –kérdezte Chris lezsibbadva.
- Hát ő csak Charlstonet, de szerintem ez a boldogság miatt van!
- Jó tudni, hogy mikor boldog, olyan, mint egy drogos! – morogta Chris.
- Naaaa! Ne rontsd el a jó kedvem! – keringőztem vele tovább.
Chris amolyan fél grimaszt vetett Brunora, aki csak vigyorgott, de hozzáfűzte hogy:
- Neked kellett! Akkor viseld is el!
- Kösz….
Vége lett a számnak, én meg pukedliztem Chris előtt.
- Hölgyem! –hajolt meg ő is.
Karon ragadtam, és leültünk a kanapéra.
- Ugye most nem kell dalra fakadnom, mint valami musical hősnek?
- Háááttt…..
Bruno már fetrengett a röhögéstől. És belőlem is kitört, majd Chrisből is. Amikor hosszú percekkel később abbahagytuk Bruno valamilyen indokkal eltűnt az egyik szobába, mi pedig ketten maradtunk Chrissel.
- Miért jöttél? Féltékeny vagy, és ezért? –kérdeztem rá egyszerűen.
- Részben. –nézett rám védekezőn – Meg szerettelek volna látni….
Hozzábújtam.
- Te is hiányoztál!
- Nem jössz át hozzám? – érdeklődve pillantottam rá – Tudom, hogy nem ezt beszéltük meg, de örülnék ha megint együtt ébrednénk úgy mint régen…
- És aztán összevesznénk, és kidobnál? –sóhajtottam fel.
- Nem! Sokat gondolkoztam, és nem akarok több veszekedést, és cirkuszt! Szeretlek, nem akarlak elveszíteni, és ha ehhez az kell, hogy olyan legyek, mint régebben akkor ez így van jól. Tudom, hogy arra a normális pasira van szükséged, akit megismertél, és nem egy idegbeteg félőrültre.
- Nekem nincs erőm, és kedvem átmenni egy másik hotelbe! Maradj itt te!
- Csak három ajtóval kell arrébb menned!
- Hogyhogy?
- Kivettem itt egy szobát. Gondoltam, legalább reggel korán átjövök, és együtt töltjük a napot. – nagyon óvatosan beszélt, várta a reakcióm.
- Nem tudom…..
- Ha nem akarod nem kötelező, ez csak ötlet volt…
- Nem erről van szó, ne kombinálj. Egyszerűen csak, most így tökéletes a nap. Kibékültünk, boldog vagyok, és Bruno nyert. Nem akarom elrontani azzal, hogy halál fáradtan egymásnak esünk.
- Nem ezt terveztem! – vágott vissza kissé ércesen Chris.
- Nem mondtam, hogy tervezted, de lássuk be, hogy ahogy magunkat ismerem, úgyis az lenne a vége!
- Jó. Akkor reggel átjövök! –azzal felállt és kiment az ajtón.
Morcosan nyúltan el a kanapén, amikor észrevettem, hogy Bruno bejött a másik szobából.
- Hallom összekaptatok….
- Hagyjál békén!
- Hééé! Nem én vagyok az ellenség!
- Bocs! Csak kicsit mérges vagyok!
- Pedig volt annyi esze, hogy elmenjen mielőtt végleg jól összevesztek, és ő is veszekedni kezd. Csak kicsit sértődősre sikerült a távozás.
Legyintettem, majd menetem a fürdőbe egy hosszú zuhanyra.
Mire kijöttem, Chris írt egy smst, hogy nem akart nagy vitát, és inkább eljött.
Visszaírtam, hogy megértem, csak kicsit zokon esett, de majd reggel beszélünk.
De legalább nem ordítottunk, és tudtam én is máshogy állok majd a dolgokhoz ha jól kialudtam magam.