Hazard of hearts 52.

52.rész

Szorosan magához húzott. Örültem neki, pont erre volt most szükségem. Nagyon kimerült voltam, és annyira de annyira de elegem volt Chrisből, és az egész cirkuszból. Egy kis nyugalomra, és törődésre vágytam.
Lehunytam a szemem, és még jobban belefúrtam az arcom Eddie ingébe. Nem tudom meddig álltunk így, de egyszer csak éreztem, hogy dőlök el.
Mire magamhoz tértem Eddie már kanapéra fektetett.
Fáradtan pislogtam rá.
- Nem emlékszem rá, hogy valaha elaludt volna egy nő is karjaimban, pláne állva nem! – mosolygott csibészesen.
Halványan visszamosolyogtam.
- Nekem sem szokásom hidd el.
- Tudom! – eresztett meg egy vigyort.
Belebokszoltam a mellkasába.
- Nőcsábász!
Megrántotta a vállát, az erkélyhez sétált és neki dőlt a félfának, én pedig felültem a kanapén.
- Mire gondolsz most? – kérdeztem óvatosan.
- Hogy mennyire más lenne a viszonyunk, ha normálisabban kezelem a helyzetet decemberben…
Mögé léptem, átöleltem.
- Bánod?
- Mit számít ez már? Bármit is teszek, te Chrishez tartozol! És ezen, Te nem akarsz változtatni nem én! – mondta dühösen.
- És ha akarnék?
- De nem akarsz! Játszol velem, ahogy én is veled! Egyikünk sem tudja már átlépni a határt! Te azért, mert nem akarod átverni Christ, én pedig azért, mert nincs hangulatom egy újabb egy éjszakás kalandhoz!
- Talán ha átgondolnám, és elhagynám Christ….- vetettem fel.
Eddie mérgesen megpördült, és megragadta a kezem.
- Azt nem teheted! Most nem! Ha elhagyod, akkor mindennek vége! Nem lesz megállás a lejtőn! Bármi lesz is, ki kell tartanod mellette! Legalább addig, amíg nem rendeződnek egy kicsit a dolgok! Tartozol neki, és a csapatnak!
- És addig mit csináljak? Viseljem el, hogy úgy kezel, mint valami útszélit?! Hol kidob, hol megfektet? Nem vagyok tárgy! Eddie, én is ember vagyok, és szükségem van törődésre, gyengédségre, szeretetre, nem csak arra, hogy megdugjanak! És tőle, jó ideje már csak az utóbbi kapom! – kiabáltam az arcába, majd dühösen sarkon fordultam, és az ajtó felé csörtettem.
Már a kilincsen volt a kezem, amikor Eddie megragadott, és a falnak szorított.
Elkezdett simogatni, először leráztam magamról az érintését, de nem adta fel.
Egyre érzékibben lett, a keze végig cirógatta a hátam, a mellem, a csípőm, a fenekem.
- Ha arra van szükséged, hogy valaki szeressen, és megmutassa milyen is az, amikor valaki gyengéd egy nővel, akkor tőlem megkaphatod! – suttogta szinte a számba.
A szemébe néztem, de nem láttam mást, csak azt, hogy megőrül értem.
Tudtam mit akar. És én nem ellenkeztem tovább.
Átöleltem, és a kezem becsúsztattam az inge alá, gyengéden végig karmoltam a hátát, és a mellkasát.
Magához rántott, és megcsókolt, hosszú, vad és szenvedélyes csók volt.
Alig fejeztük be, én máris megragadtam a gallérját, és visszahúztam, hogy folytassa.
Azt akartam, hogy soha ne hagyja abba, csak csókoljon, és szeressen. Még ha csak ma éjszakára is.
Szemérmetlenül, simogattam tovább a testét mindenhol.
Nagy nehezen kigomboltam a felső gombokat az ingén, és kéjesen beleharaptam a nyakába.
Felnyögött.
Megragadta a pólómat, és éppen lecibáltam rólam, amikor kopogtattak.
Egy pillanatig zavartan néztünk egymásra.
- Biztosan a vacsora…. Mond, hogy hagyják az ajtó előtt!- suttogtam.
- Köszönöm! Hagyja csak az ajtó előtt! – szólt ki huncut vigyorral.
- Chris vagyok!
Eddie arcára ráfagyott a mosoly. És éreztem, ahogy az enyémre is.
Gyorsan igazgatni kezdtük a ruhát magunkon.
Majd én vissza szaladtam a szobába, és leültem a kanapéra, míg Eddie ajtót nyitott.
- Beszélnem kell Angievel! – mondta Chris fáradt hangon.
- Nem tudom, ő akar e veled beszélni! –közölte Eddie hidegen.
- Engedd be! – szóltam ki.
Chris bejött. Úgy látszott, hogy józanabb, és nyúzottabb is, mint korábban.
Letette a cuccom a szoba egyik sarkában.
- Elhoztam a dolgaidat… Beszélnünk kell!
- Bármit is akarsz mondani Chris, annak már nincs jelentősége!
- Szerintem van jelentősége!
- Mi? Mi a jelentősége? Az hogy megint bocsánatot kérsz, és sajnálkozol? Aztán ha túl sok a gondod, akkor már nyűg vagyok?! Érdekes fogalmaid vannak a szerelemről, és szeretetről! Nekem ebből elegem van! Menj a pokolba! – közöltem dühösen.
- Ezt ugye most nem gondoltad komolyan? –kérdezte Chris döbbenten.
- De! –álltam fel hírtelen – Ott az ajtó!- mutattam a kijárat felé.
- Tudom, hogy ez a te műved! – fordult dühösen Eddie felé – Azt hiszed nem tudom, hogy fúrsz a hátam mögött, és ellenem hangolod?! – kiabálta.
- Tessék? Chris te részeg vagy, vagy spontán elmebeteg? – kérdezte Eddie hitetlenkedve.
- Csak azt mond meg, ha megígérted, hogy békén hagysz, minket akkor most miért vonod vissza a szavad? Szemétláda!
- Te idióta vagy!
- Igen! Hogy ideáig hittem neked! – ordította Chris, és behúzott egyet Eddienek, aki a bárszekrényt díszítő tükörnek esett, ami hangos reccsenéssel több darabra tört. A poharak, és az üvegek, pedig leestek a padlóra, és vagy semmi bajuk sem lett, vagy azok is széttörtek.
Eddie kicsit nehézkesen feltápászkodott, a keze vérzett, de úgy tűnt nincs komolyabb baja.
Oltári ideg lett, a szeme szikrákat szórt.
Megrémültem, hogy ott helyben ízekre szedi Christ.
- Ha nem akarod hogy szétverjem, azt a rohadt angol képedet, akkor most azonnal takarodj ki innen, vagy esküszöm, én a szuszt is kiverem belőled! –sziszegte.
- Csak rajta! Már egy ideje úgyis unom azt a tenyérbe mászó ír fejed! – vicsorgott Chris.
Döbbenten álltam ott, és nem tudtam felfogni amit látok.
Christian magából kivetkőzve, fél részegen vitatkozik rajtam a legjobb haverjával, Eddievel, akit már csak egy hajszál tart vissza attól, hogy valóban elverje.
Farkasszemet néztek. Két eszelős idióta. Én egyiket sem ilyennek ismertem meg.
Olyanok, mint egy tyúkon civódó két kakas.
Magának akar mindkettő, de hogy velem mi van, az nem érdekli egyiket sem.
Elegem van! Egyik sem kell!
Felkaptam a kanapéról a felsőm, a sarokból meg a kistáskám, kirohantam az ajtón, és bevágtam magam mögött.
A lifthez szaladtam, és beszálltam.
A hallban belefutottam Gerhardba.
- Mi történt? –kérdezte Gerhard aggódva.
- Semmi!
Megfogtam a karom, és visszarántott.
- Engedj el! –sziszegtem.
- Mi történt? Mi a baj?
- Nem vagyok senki tulajdona!
- Tessék?
- Az a két barom, most azért akar verekedni, hogy eldöntsék melyik kakasé legyek!- kiabáltam a képébe.
Azzal kitéptem magam a karjából, és kirohantam az utcára.
Torkig voltam mindennel, mindenkivel, elegem volt Chrisből, Eddieből, a többiek és saját problémáimból. Mindenből!
Pokolba mindennel, és mindenkivel!