Hazard of hearts 76.

76.rész

- Tényleg szeretlek…- súgta a fülembe.
Azzal felkapott, bevitt a hálóba, és letett az ágyra. Szorosan magához húzott, és hosszan szenvedélyesen megcsókolt. Aztán újra és újra.
Totálisan magába bolondított fél perc alatt. De mégis úgy éreztem magam, mintha már ezer éve szeretném, és hozzá tartoznék. Mintha mindig is szerettem volna, és szeretett volna.
Gyakran gondoltam azt Eddieről, hogy az a fajta aki azonnal letámad, de tévedtem.
Olyan lassan bontotta ki a fürdőköpenyem, és csókolta végig a testem, hogy azt hittem megörülök. Megpróbáltam hozzáérni, hogy ne csak passzív részvevő legyek, de egyszerűen képtelen voltam rá. Átöleltem, és visszacsókoltam, de ennyi, egyszerűen nem tudtam rákoncentrálni, csak arra, hogy már az is túl jó, hogy csókol, hogy simogat. Csak nyögdécseltem, dobáltam magam. Olyan voltam akár egy pornós ribi.
Kétségbeesetten próbálkoztam, végül Eddie kissé komolyan nézett rám.
- Mond…
- Megőrjítesz, ha ezt folytatod, nem tudok rád figyelni… olyan vagyok mint egy darab deszka… - suttogtam zavartan.
A fülembe mosolygott, és belesuttogott.
- Én élvezem, ahogy vonaglasz, sikongatsz és dobálod magad az érintésemtől… Jó tudni, hogy ennyire a hatásom alá kerültél… Ha tudnád mennyire felhergelsz ezzel…
- Utállak…- leheltem.
- Hát persze…
Azzal fölém hajolt, és simogatni kezdte a mellem, aztán nyalogatta, majd harapdálta, belemarkoltam a lepedőbe, és felnyögtem.
Majd a kezével a belső combomat simogatta, de csak finoman érzékien, éppen hogy hozzá ért az ujjaival.
- Az Istenért! Ez kínzás…. –nyögtem fel.
Már ettől orgazmus közeli állapotba kerültem.
Amikor pedig körkörösen simogatni kezdte a csiklóm, le akartam fogni a kezét, de nem hagyta. Percek alatt elmentem. De nem érte be ennyivel, nem hagyott pihenőt, bedugta az ujját, majd ki-be húzogatta, és őrjítően lassan körkörösen mozgatta. Aztán csókolgatni kezdte a combom.
És egyre lassabban haladt beljebb és beljebb, finoman csókolgatta, harapdálta, és csapkodva mozgatta a nyelvét.
Nem bírtam tovább felsikoltottam, és végig karmoltam a hátát, és félig fel is ültem annyira görcsbe rándult a gerincem a gyönyörtől.
Úgy éreztem elszállt minden erőm, mielőtt eldőltem volna elkapott, és vissza fektetett az ágyra.
- Máris elfáradtál? Pedig még nem is tértünk a lényegre…- harapott bele a nyakamba.
Válaszul felnyögtem, és mint valami eszelőd lecibáltam róla a ruhát, miközben kiszívta a nyakam, és kényeztette a mellem. Bár inkább letéptem tekintve hogy a pólója hangosan szétszakadt.
De nem érdekelt, ahogy őt sem.
Megfogtam a csípőjét, és magam felé húztam, rám feküdt, és a péniszét hozzá dörgölte a csiklómhoz, és tovább ingerelt.
- Eddie… - nyögtem föl megint, és kétségbeesve néztem rá.
Szorosan átölelt, és határozottan belém hatol, én pedig belekapaszkodtam a hátába.
Elmondhatatlanul jó volt, majd lassan és mélyen kezdett el mozogni bennem, ettől pedig még inkább gyorsan közeledtem az újabb gyönyör felé.
Egyre gyorsabban mozgott, és durvábban, végül hangosan felnyögtem, és teljesen ívbe feszült a hátam, és bele mélyesztettem a körmeimet a vállába, pár pillanattal később ő is hangosan felnyögött, és szorosan átkarolt.
- Szeretlek…
Úgy öleltem át, mintha soha nem akarnám elengedni, és nem is akartam.
Megmozdult, hogy lemásszon rólam, de nem engedtem el.
- Ne.. még ne…- suttogtam.
Megsimogatta az arcom, és apró kis csókokat adott, majd a fejét a vállamra hajtotta.
Nem tudom meddig feküdtünk így, de kicsit kényelmetlen lett, és finoman eltoltam magamtól.
Eddie fáradtan elnyúlt az ágyon, én pedig odabújtam a mellkasára.
Rá pillantottam, és ekkor tűnt fel, hogy már el is aludt.
Elmosolyodtam.
Úgy látszik ez az éjszaka nem csak engem készített ki, de őt is. Olyan jó volt mellette, és vele, nem akartam, hogy reggel legyen.
Szorosan átkaroltam, és még jobban hozzávackolódtam, aztán én is megadtam magam a fáradtságnak.
Amikor hosszú órákkal később kinyitottam a szemem, a szobában kellemes félhomály derengett, a redőnyök le voltak húzva. De innen is sejtettem, hogy már délután kettő is elmúlt.
Az ágy másik fele pedig üres volt. Egy pillanatig még áltattam magam, hogy a nappaliban van, vagy a fürdőben, de végül gyorsan elűztem ezeket a gondolatokat.
Eddie elment.
A tudat fájdalmasan marta a lelkem, és a szívem.
Ez az együtt töltött éjszaka egyértelművé tette számomra, hogy vonzódik hozzám, és valamilyen szinten szeret. Már amennyire ez tőle kitelik, és nekem is szükségem van, mert szeretem. Már akkor szerettem, amikor Debrecenben a kávézóban pofátlanul lestírölt.
- Meg kell beszélnem vele a dolgot! Mindig is egy ilyen pasit kerestem, mindig is ő kellett nekem, hiába volt jó a többivel, nekem akkor is ő kellett.
Fáradtan kászálódtam ki az ágyból, majd csiga lassúsággal letusoltam, és felöltöztem. Hosszúnyakú garbót vettem fel, hogy ne látszódjon a nyakamon a harapásnyom.
Kisétáltam a nappaliba, és egy nagy boríték várt a dohányzón, a vázának támasztva.
Csak annyi állt rajta: Angelnek.
Kinyitottam, az első, egy levélt volt. Eddie írta, kissé kapkodva, megismertem a kacskaringós betűit.
„ Tegnap arra kértél segítsek megszabadulni a Red Bulltól, és Christől.
Beszéltem velük, elmondtam ahogy kérted, és belementek Dietrichhel együtt abba, hogy elbocsássanak. Itt a szerződésbontási papír, csak alá kell írnod, és odaadnod Gerhardnak.
A köteg alján az új szerződésed a Williamshez, gyorsabban el tudtam intézni, mint reméltem.
Alá kell írnod mindegyik példányt, majd elég ha Brunónak átadod, ő majd továbbítja ahová kell.
Mindketten teljesítettük az alku ránk eső részét.
Ezzel végeztünk.
Kérlek ne keres többé! Soha többé!
E.”
Minden papír kihullott a kezemből a földre, én pedig a kanapéra rogytam.
- Hogy verne meg az Isten, amiért ilyen hülye vagyok, és ennyire szerencsétlen! – kiabáltam zokogva, majd felugrottam és a vázát hozzávágtam a falhoz.
Majd visszazuhantam a kanapéra.
A saját hülyeségem miatt elvesztettem Eddiet, pedig a tegnap este után tudtam, hogy ő nagy ő. Ezek után, már semmi reményem sem maradt.
- Istenem hogy lehet az, hogy képes voltam elmenni a nagy szerelem mellett, és mindenkit így megbántani, és ekkora fájdalmat okozni? Miért voltam olyan bolond, és futamodtam meg a nehézségek és fájdalom elől. Hogy lehetek ennyire gyáva? Ennyire nyuszi? Istenem bárcsak vissza csinálhatnék mindent, és még csak most lenne karácsony! Édes jó Istenem, bármit megadnék ezért, bármit! – zokogtam – De legbelül tudtam kár mindenért, minden szóért, minden könnycseppért, Eddie elment, és többé nem jön vissza. Soha többé.
A múlton nem lehet változtatni, hiába adnánk meg érte bármit….