Hazard of hearts 74.

74.rész

Fáradtan támolyogtam be a zuhany alá, és kb. fél óráig folyattam magamra a forró vizet, mire kezdtem tűrhetően érezni magam. Aztán úgy ahogy voltam fürdőköpenyben el dőltem az ágyon, magamra húztam a takarót, és pillanatok alatt elnyomott az álom.
Arra eszméltem fel, hogy valaki betakar, és hozzám bújik.
Félálomban megfordultam, az ölelésben.
- Nem akartalak felverni…- suttogta Eddie.
- Sikerült….- motyogtam.
- Menjek át a nappaliba?
Odabújtam a mellkasára, és morogtam valamit, majd azonnal vissza is aludtam.
Később arra ébredtem fel, hogy csörög a mobilom, kissé kótyagosan kezdtem el keresni az éjjeli szekrényen, és dünnyögve szóltam bele.
- Tessék…
- Szia! Minden rendben?
- Bruno… Persze… Miért?
- Most futottam össze Chrissel, és mondta hogy az éjszaka Eddie hozott vissza a hotelbe mert rosszul lettél! De többet nem tudott, mert mint kiderült rád sem nézett! – morogta.
- Igen, lement a cukrom, mert nem ettem, kaptam infúziót, meg ettem, jól vagyok, csak…
- Baj van?
- Hajnalig folyt belém a cukros lötty, meg a sóoldat, szeretnék még aludni…- mondtam kicsit nyafogva.
- Rendben… Akkor szép álmokat! Ne nézzek rád este?
- Gyere át persze! Örülnék neked! De, hát nos… - a mellettem mélyen alvó Eddiere pillantottam.
- Eddievel vagy? –kérdezte óvatosan.
- Igen…
- Le is…
- Nem. Nem. Csak itt van. Szerinted hülyeség lenne…
- A te dolgod! Neked kell tudnod! De ha már úgy döntesz – hallottam, hogy vigyorog – akkor érezzétek jól magatokat, és egymást!
- Menj a pokolba te dinka! – közöltem tettetett sértődöttséggel, de vigyorogva, és bontottam a vonalat.
Letettem a telefont a szekrényre, és visszafordultam Eddie felé, aki éppen az ágyon könyökölt, és érdeklődve nézett rám.
- Mégis csak kibékültetek?
- Nem is voltunk haragban.
- Hát ha hetekig nem is beszél veled, akkor nekem nagyon úgy tűnik, hogy vége, meg amit tegnap mondtál. De mint tudjuk „Az asszony ingatag, és úgy hajlik, mint a nád”! (Verdi: Rigoletto) –közölte egyértelműen gúnyosan, és lustán elnyúlt az ágyon.
- De én tegnap nem is beszéltem veled Brunóról! – néztem rá értetlenül.
Eddie fürkészően nézett rám.
- Te vele beszéltél?
- Igen! Miért mit gondoltál ki…. Nem beszéltem Chrissel, Bruno hívott, hogy Christől hallotta mi történt.
- Értem…
Visszabújtam az ágyba, és magamra húztam a takarót. Eddie felhajtotta és egészen hozzám bújt. Annyira megnyugtató volt, így a karjaiban lenni, biztonságban éreztem magam, még jobban hozzá vackolódtam, és megint elszundítottam.
Kora este volt már mire magamhoz tértem, és hallottam hogy beszélgetés zaja szűrődik be a másik szobából.
- Hogy van?
- Kimerült, fáradt, most alszik. Ha nem fontos inkább nem keltem fel.
- Persze. Ráfér. Hülye voltam, hagytam magam megdumálni, hogy kerüljem, pedig szüksége lett volna egy barátra.
Jaj Bruno.
- Én is láttam, hogy túlhajtott, de dühös voltam rá, így hagytam had csinálja. Pedig tudtam hogy amikor így beleássa magát a munkába, annak mi a következménye. Aggódom érte… - mondta Eddie komoran.
- Csak azt nem érte, hogy Chris miért nem törődik vele? Ha olyan nagy volt a szerelem, hogy már a babát tervezték, akkor miért nem látogatta meg este Angiet?
Halkan az ajtóhoz lopakodtam, és észrevétlenül kukucskáltam tovább a beszélgetést.
- Chris gyereket akart tőle? – kérdezte mély döbbenettel az arcán.
- Azt hittem tudtad…. Csak a vak nem látta… Mindegy… Angie is szeretett volna már egy babát, és Chris is... Aztán kipattant azaz ügy a Williamsnél, és minden összedőlt körülötte….
Eddie leült a kanapéra.
- Én azt hittem elmondta neked…
- Csak annyit mondott, hogy ennek a dolognak Chrissel totál vége, kilelkizte a témát és ennyi… Próbáltam én beszélni azaz idióta angollal, hogy legalább jöjjön át és nézze meg hogy van, de nem volt hajlandó…
- Hogy fogadta?
- Egész jól.
- Értem…
- És nem tudod, hogy Angel nem? Szóval nem?
Bruno értetlenül nézett rá.
- Mit nem?
Eddie jelentőségteljesen nézett rá.
- Nem beszéltem vele az utóbbi időben, de nem hiszem! Lassan több mint egy hónapja szakítottak, meg Chris is tudna róla, és ha más nem a gyerek miatt biztosan átjött volna.
- Ez igaz.
- De miért érdekel téged ennyire hogy terhes vagy nem? – kérdezte Bruno élesen.
Eddie nem válaszolt.
- Kérdeztem valamit!
- Én azért rá fogok kérdezni…
- Irvine! –csattant fel Bruno.
Farkasszemet néztek.
- Ha terhes, akkor Chris ragaszkodni fog hozzá, hogy elveszi, és a gyereknek is így lenne a legjobb…
- És ha nem?
Eddie megrántotta a vállát.
- Szóval te csak akkor vagy szerelmes belé, ha nem terhes! – közölte Bruno dühösen.
- Nem erről van szó!
- Hanem miről? Zavarja a csipád, hogy esetleg Christől vár gyereket?
- Az sem érdekelne ha tőled várna gyereket, akkor is szeretném! Mindig is szeretettem! –fakadt ki az ír – És a babát is vállalnám!
Bruno felettébb érdeklődő arcot vágott, ahogy én is.
- De az apának vannak jogai, és kétlem, hogy Angel olyan életet szeretne a fiának, vagy a lányának, mint amit én nyújtottam az enyémnek. Ha úgy adódna, gondolkodás nélkül igent mondana, és hozzá menne a baba apjához –csettintett az ujjával - ilyen gyorsan, hogy rendes család legyenek.
- Szóval nem kezdesz bele, ha úgyis hamvában holt az egész. –szögezte le a brazil.
- Akkor nem. Felesleges szakításnak nem tenném ki sem őt, sem magamat.
- Ezt megértem. De ezt jobb ha vele is közlöd. Még a viselkedésed miatt hiú remények ébrednek benne.
- Akkor akarom, amint kicsit jobban van. Az orvos amúgy is pihenést, nyugalmat, és rendszeres evést, pihenést írt elő, hogy rendben legyen a cukorszintje.
Bruno bólintott.
- Akkor én megyek. Mond meg neki, hogy kerestem, és holnap benézek.
- Rendben!
Kezet fogtak, és Bruno elment.
Én meg kinyitottam az ajtót.
- Felébredtél?
- Igen, és mindent hallottam.
Eddie testtartása tükrözte, mennyire feszült.
- Nem vagyok terhes. Ez száz százalék.
- Értem…
- Én viszont sok mindent nem!
- Mit akarsz tudni? –kérdezte csípősen.
- Eddie én nem értem az egész viselkedésed, ha annyira szeretnél, mint ahogy Brunónak állítottad, akkor nem viselkedtél volna úgy decemberben, aztán nem hagytad volna, hogy Chrissel legyel, és végezetül pedig nem csajoztál volna ilyen látványosan. Sőt, ha igazán szeretnél, hagytad volna, hogy boldog legyek Chrissel, de abba is belekavartál, most meg már bánod. Szerintem te pontosan tudod, hogy mit miért tettél! El akartad érni a célod, hogy minél hamarabb szétmenjünk Christiannal! Én inkább úgy látom, kedvelsz, de egy alkalomnál többre én sem kellenék neked! Vagy legalábbis hosszú távra nem!
- Tényleg ezt hiszed?
- Igen!
- Akkor járjunk utána! –azzal neki szorított a falnak, és szenvedélyesen megcsókolt.