Hazard of hearts 68.

68.rész

Reggel kipihenten és jókedvűen kopogtam be Chrishez, aki elég kómás fejjel nyitott ajtót.
- Szia!
- Szia… - morogta.
- Ha zavarok el is mehetek….
- Jaj ne idegesíts! Tudod hogy nem zavarsz, csak nem aludtam túl sokat!
- Elmegyek és visszajövök később, míg eltűnteted a csontvázakat a szekrényből! – válaszoltam félvállról.
- Hogy miket honnan? –vakarta meg a fejét.
Totál nem volt képben!
- A csajokat az ágyadból! – néztem rá jelentőségteljesen.
- Milyen csajokat?
Speedet kéne szednie!
Odamentem a mindenféle kajával, és italokkal megpakolt zsúrkocsihoz, töltöttem neki egy bögre kávét és a kezébe nyomtam.
- Olyan vagy mint a lassított felvétel! Gyorsult fel! –vigyorogtam rá, aztán kitört belőlem a nevetés – Jaj bocs, ez a Toyota reklámja volt! Adjak Red Bullt, hátha az felébreszt és szárnyakat ad!
- De vigéc vagy ma!
- Csak boldog, és kipihent! –bújtam hozzá.
Kissé komótosan, de elfogyasztottuk a reggelit, majd beültem a tv elé, míg Chris felébredt a zuhany alatt.
Arra eszméltem fel, hogy Chris átkarol.
- Mit nézel?
- Nadal – Djokovic meccs. Nadal áll vesztésre.
- Látom. 6-4, 7-6, 3-4. Áh! – mérgelődött – Ha így üti vissza akkor kikap!
- Várd ki a végét!
De a lényeget már nem tudtam meg, mert nem sokkal a vége előtt elaludtam Chris mellkasán.
Késő délután ébredtünk fel, kissé kómásan.
- Nincs kedvem holnap visszautazni a gyárba! – nyújtózott egyet.
- Akkor ne menjünk! Vagy van valami sürgős?
- Mindig van! –sóhajtott nagyot – Ugye velem jössz?
- Felmondtam….
- Visszaveszlek!
Felnevettem.
- Látom nálatok elég gyorsan megy ez!
- Őszintén szólva nincs kedvem megint iratkupacokkal viaskodni!
- Akkor mihez lenne kedved?
- Tanulni!
Chris érdeklődve nézett rám.
- Mit?
- A mérnökségi részen, meg a taktika tekintetében, melletted a pitwalkon.
- Értem…
- Nem rajongsz az ötletért…
- Nem tudom, hogy zavarnád e a többieket, és hogy nekem mennyire vonnád el a figyelmem….
- Csak egy ötlet volt! –rántottam meg a vállam.
- Beszélek a srácokkal, és a pénteki edzésen meglátjuk, hogy …..- kereste a megfelelő szót.
- Hogy útban vagyok e?
- Nem akartam ezt a szót használni! –védekezett.
- Nem sértődöm meg, mert nincs min, végül is, ha valaki ott útban van, az zavaró tényező, megértem.
- Örülök, de majd még kialakul…
Bólintottam.
- De nekem most más irányú terveim lennének…- nézett rám somolyogva Chris.
- Sejtettem…
Megsimogatta az arcom, magához húzott és megcsókolt. Hosszan, lágyan, mégis szenvedélyesen. Nem tudom, hogyan jutottunk el az ágyig, de nem is volt fontos.
A nap hátralévő részét végig szeretkeztük, majd rendeltünk valami ehetőt vacsorára.
Reggel megint jókedvűen ébredtem, és halkan dudorászva eltűntem a fürdőben, hogy nehogy felverjem Christ.
Éppen végeztem a tusolással, hajszárítással, kinyitottam az ajtót, amikor beszélgetést hallottam a nappaliból.
- Szóval? Tegnap úgy el tűntél, hogy színedet sem láttuk. Jó kis csajt szedhettél fel azon az estélyen, ha ennyire lekötött! – nevette el magát Eddie.
- Nem volt semmi érdekes! Csak pihentem! Hosszú volt a hétvége!
Chris pocsékul terelsz!
- Nekem te ne kamuzzál! Ismerlek én elég régen! Milyen csaj?
- Inkább azt meséld el nekem, hogy te hová tűntél el a bálról, mert több szponzorunk keresett!
- Én remekül elütöttem az időt! Hát mit ne mondjak, az a szőke ciklon őrülten jó numera volt, kár lett volna kihagyni! Tegnap délben ment el! – közölte Eddie önelégülten.
- Sejtettem…- morogta Chris.
- Hé! Én megmondtam, többet az életbe nem akarok hallani arról a libáról, és te is jól tennéd, ha nagyon gyorsan elfelejtenéd! Kereshetnél magadnak, valami kis csajszit ágymelegítőnek! A legtöbbjük úgyis csak arra jó!
Fél perc alatt felment bennem a pumpa.
Az agyam eldobom bassza meg, ekkora tahó a földön nincs!
Kíváncsi lennék, mit szólna, ha Seb így nyilatkozna Zoéról. Nem sok hiányzott hozzá, hogy kimenjek és felképeljem, de mivel Chris ennyire lapított kettőnket illetően türtőztettem magam.
Az nappaliba vezető ajtó mögé lopakodtam, és úgy néztem a tovább jelenetet, a résen át.
Éltem a gyanúval, hogy nem akar Eddievel azon vitázni, hogy mégis csak én kellett neki. Megértettem mert a legjobb barátja, de akkor is, ez már kicsit sok!
- Amúgy meg nem értem mit eszel rajta? –Chris már mondta volna, de Eddie leintette – Nem érdekel! Egy hisztis kis kurva semmi több! És ne gyere nekem azzal, hogy nem az, mert az! Bemászott Senna ágyába mert éppen rossz passzban volt, aztán meg tagadják, hogy ők egy pár, ugyan már! Mese habbal! Lehet hogy ért a kocsikhoz, meg a szakmájához, de csak egy ócska kis ribi nem több! Sokkal jobbat érdemelnél, és találnál is –mutatott Chrisre Eddie – csak nyitott szemmel kéne járnod! Ha már minden áron, családot, meg gyereket akarsz, akkor keress olyat, aki rendes csaj, és nem csal meg!
- Örülök, hogy így rendezed az életem! – csattant fel Chris – De had döntsem el én, nekem ki kell!
- Te döntöd el! De én a helyedben kétszer is meggondolnám, hogy milyen életem lesz egy ilyen lotyó mellett nekem, és a családomnak. Amilyen idióta néha egyszer vagy elhagy és a viszi a gyerekeket is magával, vagy magadra hagy velük.
Ekkor volt az a pont, ahol már nem tudtam visszafogni magam, és nem is akartam.
- Soha nem hagynám el, és hanyagolnám el a gyerekeimet, de persze ez rólad nem mondható el! – nyitottam ki dühösen az ajtót, és neki dőltem a félfának, egy szál fehér fürdőköpenyben.
Eddie úgy nézett rám, mintha én egy élő halott lennék aki csak azért kelt ki a sírjából, hogy őt kísértse. Leesett az álla, és csak nézett rám döbbenten, aztán Chrisre, majd megint rám.
Gúnyosan rávigyorogtam.
Végül felállt az ajtóhoz csörtetett, de mielőtt kilépett volna rajta, még visszaszólt Chrisnek.
- Öregem nálad idiótább barom nincs a földön! Hányszor búj még vissza ennek a kis tyúknak az ágyába? Mikor jössz már rá, hogy áhhh! - legyintett - De meg fogod te ezt még bánni, méghozzá nagyon, hidd el nekem! Megint összetöri majd a szíved! Marha! –azzal bevágta maga mögött az ajtót.