Hazard of hearts 63.

63.rész

A csapat kedvesen fogadott, gyakran megkérdezték kérek e valamit, végül az egyik kedves lány megsúgta, hogy kérjek már legalább egy pohár vizet, mert azt hiszik, hogy haragszom rájuk. Ezen elnevettem magam, és két vigyorgás közt elmondtam, hogy dehogy erről szó sincs, csak ideges vagyok Bruno miatt. Végül azonban egy narancslére adtam le a kérvényt.
Bruno kissé idegesen került elő, immáron overállban, és bukóval a kezében.
- Baj van? –léptem oda hozzá.
- Semmi….
Jelentőségteljesen félre vont.
- Aggódom az autó miatt….
- Mi történt?
- Úgy néz ki váltót kell cserélni…- mondta letörten.
- Alig egy órával a verseny előtt? – suttogtam idegesen – De annyi idő alatt képtelenség!
- Tudom…. Lőttek a pole-omnak….- mondta mérgesen, és odacsapta a bukót az egyik asztalra.
A vállára tettem a kezem.
- Ne add fel…. Monacóban bármi lehet….
- Hiába! Még ha az ötödik helyről indulnék is….. de a kocsi nem lesz kész! A fenébe is! –csapott erővel az asztalra.
- Bruno kérlek….
Annyira sajnáltam, és annyira szerettem volna valahogy segíteni.
- Megnézzem én is a váltót? Több szem többet lát….
- Ha akarod! – vágta oda dühösen.
Nem vettem magamra, nagyon szeretett volna nyerni, de úgy látszott a nagy remények elúsznak, mint hajó a vízen.
Odasétáltam a még bokszban strázsáló autóhoz, majd odaléptem a főszerelőhöz és elkezdtünk beszélgetni. Alig tíz perc alatt kihámoztuk, hogy valószínűleg, az egyik fogaskerék vacakol, pont, amikor egyesbe kell tenni a kocsit.
- De ez miért baj?
- A rajtnál, a két kerékcseréknél, Mirabeauban, azaz utáni száz nyolcvanfokos visszafordítóban, a Le Rascasseban, és az Anthony Noghersban is egyesben kell menni. ( sebességfokozatok: http://www.motorsportal.hu/gallery/i33559/) –nézett rám, úgy mint egy idiótára.
- De a kanyarokat elméletileg kettesben is be lehet venni, ha a kanyarbejáratnál valamivel lassabban megy! Tudom, tudom! –emeltem fel a kezem védekezőn, mert már közbe is akart szólni – Lassabb lesz a kigyorsítás, viszont itt lehetetlen előzni, és vissza tudja tartani a mögötte jövőket!
- Igen! De biztonságosabb lenne, ha kicserélnénk a váltót!
- Egy szűk órával a rajt előtt? Akkor Bruno bukja a nyerő pozíciót! Ez elfogadhatatlan!
- Mi az ördög folyik a bokszomban! Ki maga? – dörren ránk egy hang.
Megfordultam, és Frank Williamssel találtam szembe magam.
- Semmi! A kisasszony vitatkozik velünk a semmin!
- Bruno barátja vagyok, és a látszat ellenére értek az autókhoz. És nem a semmin vitázunk! De őrültség váltót cserélni ennyivel a rajt előtt, tekintve hogy úgysem lesznek kész időben a szereléssel, és a bokszutcából rajtol el, mert a rajtrácsra nem hiszem, hogy fel tud állni. Akkor meg minek?! Itt annyira hátul elindulni is kár! Alig lesz esélye pontszerzésre, de ha nem cserélnek, még akár nyerhet is vagy dobogóra kerülhet! Kockázatos, de jobban az esélyei, mint a sor végén kullogva várni a kieséseket! –érveltem szenvedélyesen.
Williams, igen szúrósan nézett rám a szemüvege mögül, de végül csak annyit mondott:
- Bruno! – mordult rá a sarokba idegeskedő brazilra – Végig tudsz menni egyes nélkül vagy sem?
Bruno rám nézett, én pedig bólintottam.
- Fogalmam sincs! De megpróbálom, így legalább több esélyem van…- morogta.
- Helyes! Nem cserélünk váltót! –közölte az öreg azzal arrébb gurult a tolókocsijával.
Odaléptem Brunóhoz.
- Menni fog!
- Dehogy fog! Szétmegy a váltó és annyi!
- Akkor szét megy, bassza meg, de legalább adtál magadnak egy esélyt a győzelemre! A sikerért meg kell dolgozni és áldozatokat kell érte hozni! A versenyzés a véredben van!
- Honnan szedted ezt a hülyeséget, hogy a véremben van? –kérdezte kissé cinikusan.
- „A versenyzés a véremben van. Az életem részét képezi, egész életemben ezt csináltam, és ez nálam mindenekelőtt áll.”
- Ezt Ayrton mondta… - sóhajtott letörten.
- Örülök, hogy emlékszel rá….
- Kösz…
- Mit?
- Hogy eszembe juttattad, hogy nyerni jöttem ide.
Elmosolyodtam.
- Több mint tizennégy órát utaztam miattad, úgyhogy nyerd meg!
- Megnyerem! –mondta leszántan.
- Harcra fel!
- Harcra fel!
Azzal felhúzta a tűzállómaszkot megölelt, felvette a bukót és beszállt az autóba.
Tudtam, hogy képes rá, csak nagyon kell akarnia, és hinnie.
Ekkor jöttem rá, mi is az igazi különbség közte, Ayrton és a többi világbajnok közt.
Ők hisznek magukban, és tudják, hogy képesek rá, Bruno viszont nem hiszi el, és kételkedik benne, hogy van olyan jó, mint ők. Pedig ha végre elhinné, akkor az atya Isten se verné meg.
Reménykedtem benne, hogy végig nyugodt, és higgadt marad, csak tiszta fejjel nyerheti meg ezt az utcai flúgos futamot.
Ahogy felállt a rajtrácsra, kicsit ideges lettem.
Szerettem volna kimenni, és még egyszer bíztatóan megölelni, de ezzel azt is kockáztattam volna, hogy Chris biztosan kiszúr, hiszen ő ott sétált a harmadik sorban Seb és Mark miatt.
Végül előkerestem a táskámból egy cetlit, és felírtam rá három idézetet, és megkértem Bruno mérnökét aki éppen akkor vágtatott el mellettem, hogy olvassa be neki.
Csak ennyi állt rajta:
„Érzelem, öröm és kihívás. A félelem életünk része. Sokan nem tudnak megbirkózni vele, mások - beleértve engem is - megtanultak együtt élni és szembenézni vele. Nem negatívumként tekintenek rá, hanem, mint egy védekező mechanizmusra. Ayrton”
„Végy egy erős motort, akassz rá négy kereket, és te győzöl! Enzo Ferrari”
„Mögötted lesznek sokan, fogják a kezed gondolatban. Ha mégsem neked ragyog a nap, belül úgy is tudod. Aki igaz szívvel küzdött, nem kell fejet hajtania. Mert Övé a múlt, jelen és jövő. S minden igaz diadal! Schumacher”
A mérnök egyszer csak visszajött, és a kezembe adott egy fülhallgatót.
- Ez neked szól, csak értsd jól! – vigyorgott rám.
- Köszönöm! Angyal vagy Tom! – de inkább az angyalt hangsúlyozta ki – Igyekszem tartani magam a fogadásunkhoz, és nyerni!
Tom füléra súgtam a választ.
- Helyes, el is várom. – motyogta el utánam.
- Rendben, te házsártos! –azzal Bruno bontotta a vonalat.
Tom nálam hagyta a fülest, ő pedig felült a pitwalkra a többiek mellé.
Kicsit untam már az ácsorgást, pláne így a felvezető kör elején, úgyhogy felültem az egyik szerelő doboz tetejére törökülésben, így remekül láttam a tvt is.
A fiúk lassan körbeértek, és mindenki elfoglalta helyét a rajtrácson, Kigyulladt az összes piros lámpa, majd hírtelen zöldre váltott.
Bruno jól jött el a rajtnál, de Mark valahogy az ötödik helyről mögé került és üldözni kezdte.
Végül is az alagútban teljesen a korlátnak szorította Brunót jó ha volt öt centi a kerék és a lemezfal között, ráadásul belülről tejesen ráhúzta a Red Bullt a Williamsra, és Brunonak fékeznie kellett, ha nem akarta a összetörni az autót, így az ausztrál megelőzte.
- Ez szabálytalan volt! – pattantam fel – Ez már életveszélyes manővernek minősül!
- Sajnos nem, csak súrolta, és ez belefér a versenybe! –morogta Mr. Williams mögöttem.
- Fenéket, egyértelműen ráhúzta a kormányt, és életveszélyes helyzetbe sodorta, nem volt hova lehúzódni, mert ott volt a korlát! Nyújtson be óvást!
- Milyen alapon?
- Életveszélyt okozó szabálytalan és balesetveszélyes előzési manőver címszó alatt! Ha Schumachert megbüntették a Hungaroringen ugyanezért, ami nem volt ennyire falra passzírozós, akkor Webbert is. Nyújtsanak be óvást! Még ha csak áthajtást is kap, Bruno jól jár!
A nagy öreg úgy nézett rám, mint valami elmebetegre, majd eltűnt.
Pár perccel, és körrel később azonban beadták a rádióbeszélgetést, amint Chris éppen szól Webbernek, hogy stopandgo büntetést kap.
Brunóra is rászóltak, aki elég lelkesen fogadta a hírt, velem egyetemben.
Bár elég nagy előnyt kiautózott az ausztrál, Bruno mégis elé jött vissza, és már alig hátra harminc kör.
Így Brunót behívták kerékcserére, ami remekül sikerült.
- Ez az! –bokszoltam a levegőbe.
- Csak ne örüljön úgy! Még nem nyerte meg!- morogta megint a főnök.
- De én tudom, hogy megfogja!
A folytatást eléggé felemásan alakult, egyrészt Schumi a hátralévő körökben halálra idegesítette Webbert, de Bruno autója a második pitstopnál kissé befulladt, így pont a német elé jött vissza, aki a célegyenesben megelőzte a Red Bullt.
Bár Schumi lendületből bepróbálkozott a Beau Rivage egyenesben, és az azt követő Massanet kanyarban, majd az alagút végi sikánnál, de végül beállt követésre. Nem erőltette a dolgot túlzottabban, egyrészt nem is volt értelme, mert csak nyolc kör volt hátra, másrészt nem akarta összetörni az autóját, a biztos tizennyolc pontra hajtott. Ráadásul Bruno nem számított nagy világbajnoki esélyesnek, bár egy két futama egészen jól alakult, úgyhogy Schumi csöndesen kivárásra autózott.
Végül Brunót intették le elsőként a kockás zászlóval, és a mérnök csak akkor közölte vele hogy nyert. Percekig csak nevetett, ujjongott, majd hallani lehetett, ahogy sír.
A többiek rohantak az eredményhirdetésre, de én jobbnak láttam, ha megvárom hátul a kamionnál. Tekintve hogy Seb lett a harmadik, mert Webo motorja az utolsó körben megpusztult – van Isten -, és nem akartam Chrissel összefutni. De a tvben azért még végignéztem, ahogy kiszáll a kocsiból, megölelgeti a csapatot, pityeregve átveszi a hercegtől a győztesnek járó kupát, végig bőgi a himnuszt, majd korrekten könnyeket visszafogva nyilatkozik. Félig révbeért hiszen elindult a bajnokok útján, nyert egy futamot. Megérezte a győzelem ízért, és végre el fogja hinni, hogy képes arra, amit várnak tőle. A győzelemre!