36.rész
Idegesen nyomkodtam a lift hívó gombját, de az Istennek sem akart jönni, így mint akit kergetnek elkezdtem a lépcsőn lefelé szaladni.
Már a másodikon jártam, amikor leültem az egyik lépcsőfokra, az arcom a kezembe temettem, és megengedtem magamnak hogy bőgjek.
- Hogy vinne ez az ördög a pokolba, meg amiért belehabarodtam! – gondoltam újra és újra.
Az egész testemben remegtem, vágytam rá, arra hogy átöleljen, és ott folytassuk ahol abbahagytuk. Éreztem, hogy nem kellene sok áskálódás, és fél perc alatt elfelejtené ki is áll velem szemben a mérleg másik oldalán. Ha akarnám Christian Horner nem csak papíron lenne a férjem, és akartam is, de…..
De tudtam, hogy milyen család nélkül felnőni. Az angol pedig jó apja lesz majd annak a kölyöknek, mindent meg fog érte tenni. Biztos voltam benne. Kicsit máris irigyeltem a kicsit, hogy ilyen mázlista.
Bezzeg én!
Abban a percben azt éreztem kész katasztrófa vagyok. Nem ártott volna egy kis támogatás, csakhogy ezúttal egyedül maradtam, mint az ujjam.
Bergerre nem számíthattam, Mat a világ másik felén volt, Chris pedig, épp elég gondja akart Emmával, és a gyárral, nem hiányzott neki, még az én idegbajom is.
Felálltam és éppen a könnyeimet törölgettem, amikor nyílt az ajtó, és az angollal néztem farkasszemet.
Nem akartam, hogy lássa a könnyeimet, de lebuktam. Hírtelen semmi értelmes magyarázat sem jutott az eszembe, semmi kamu, vagy hazugság.
- Gyere! – ragadott karon, azzal az egyik szerviz ajtón át berángatott egy másik lépcsőházba, majd maga után húzva elindult lefelé.
- Hová…
- Gyere! –vágott a szavamba ellentmondást nem tűrően.
Ismét átmentünk egy ajtón, egy lépcsősoron, majd megint egy újabb ajtó, újabb lépcső. Mint valami labirintus.
Végül elhúzta a kártyáját egy ajtó előtt, és benyitott. Egy egyszerű szobába kerültünk.
Fehér falak, fekete sötétítő függönyök, szürkés kék padlószőnyeg, kényelmes sötétkék ágytakaróval leterített ágy a szoba közepén, vele szemben két fekete bőr fotel, és két sötéttölgyfa szék, meg egy asztal. A bal oldali fal mellett beépített szekrény. Jobbra nyitva volt egy újabb ajtó, onnan nyílt a fürdőszoba, világoskék csempe, mosdó, zuhanyzó, sarokkád, és nagy tükör.
A berendezés egyáltalán nem illet sehová sem, sem Chris sem pedig a gyár stílusához. Kicsit ódivatú, mégis alig használt.
Chris szó nélkül magához húzott, és az arcát a vállamba fúrta.
- Hol vagyunk?
- Ne aggódj, senki sem tudja hogy létezik ez a hely… - morogta.
- Chris…- toltam el magamtól.
- Amikor még a Jaguáré volt ez a kóceráj, az épületek alaksorait is használták. A tervezők ilyen elszeparált szobákban laktak, hogy nyugodtan tudjanak pihenni. Amikor Dietrich megvette, teljesen átalakítattam, hogy kényelmes, és hangszigetelt legyen minden emeleti szoba. Adrian amúgy sem akart vakondoklyukban élni, hogy pontosan idézzem a szavait. A szobákat megszüntettem, és tároló helyiséggé alakítattam, de ezt az egyet megtartottam. Hangszigeteltettem, és kizárólag az én kártyámmal nyílik. Beépített rendszerre van kötve, regisztrálja a belépéseket, ha bárki bejönne, vagy megpróbálná tudnék róla. Kívülről egy egyszerű szerelőszekrény ajtó. Az udvaron lévő növények, pedig remekül takarják a tükröződés mentes, sötétített ablakokat.
- És mire használod?
- Ha el akarok tűnni ide jövök. Amikor hazajövök esténként Londonból nem megyek fel az irodába, hanem itt pihenek. – leült az ágyra, és maga mellé húzott.
- A menedéked? – néztem körbe.
Bólintott.
- Miért hoztál ide?
Halványan elmosolyodott. Magához húzott, ezúttal nem érdekelt semmi, és belefúrtam az arcom a mellkakásba.
Alig hunytam le a szemem, máris ólom súlyúnak éreztem a testem.
- Tusolj le, és aludj egyet. Rád fér. Kilenc körül érted jövök. – simogatta meg az arcom.
Belekapaszkodtam az ingébe.
Gyengéden lefejtette magáról az ujjaimat, és éreztem, hogy betakar.
- Reggel jövök. – suttogta.
Azt sem hallottam, hogy elmegy, szinte azonnal elaludtam.
De nem tudtam nyugodtan pihenni, újra előjöttek a korábbi rémálmok. Végig arról álmodtam, hogy Jack elől menekülök, mert vagy meg akar verni, vagy a kutyákat rám uszítani.
Sikoltozva, könnyek közt, és izzadságban úszva ébredtem fel az éjszaka közepén.
Rosszul éreztem magam, erősen émelyegtem, botladozva kitántorogtam a fürdőbe. A fejemben pedig folyamatosan peregtek a rémképek. Képtelen voltam leállítani a filmet. Rám jött a hányás, a végén már csak vizet öklendeztem fel.
Nagy nehezen megnyugodtam, feltápászkodtam a földről, hogy elmegyek letusolni, alig álltam a lábamon, menet közben összeestem, és leterültem a padlón.
Arra tértem magamhoz, hogy valaki a kezembe ad egy pohár vizet hogy igyam meg.
Chris volt az. Oldalra pillantottam az ablakra, de még úgy tűnt sötét van.
- Reggel van? –kérdeztem rekedten.
- Kilenc múlt. Mi a fene történt? – kérdezte nyomatékosan.
Megráztam a fejem.
- Beteg vagy?
- Nem. Nem hiszem.
Kicsit feszengett.
- Terhes?
- Mi? –néztem rá értetlenül.
- Mondom terhes. –nézett rám a szemét forgatva.
- Nem tudok róla. – ittam tovább a vizet.
- Az hogy nem tudsz róla, meg nem jelenti hogy nem vagy az. – mondta kissé ingerülten – Ha esetleg Bergerrel…
- Nem vagyok tizenéves felelőtlen csitri. Ne aggódj, teszek érte, hogy ne legyen gyerekem se tőle, se mástól! Már mondtam hogy nekem nem kell gyerek! –válaszoltam ingerülten.
- Tudom, hogy mondtad. Nem felejtettem el. –közölte nyomatékosan.
- Akkor jó. –visszarogytam a párnákra – Csak rosszul lettem, biztos fáradt vagyok. Az utóbbi két hétben kész bolondokházában élek. Nem ártana pár nap relax.
- Látom hogy titkolsz valamit!
- Semmit. –elfordultam tőle, és magamra húztam a takarót.
- Ha semmi, akkor öltözz! Munka van, és edzés!
Magam köré tekertem a takarót, hogy ne is halljam mit beszél, de Chris egy jól irányzott mozdulattal lerántotta rólam, és én a földön kötöttem ki.
A fejem és a hátam nagyot koppant a padlón. Pár pillanatig még levegőt sem kaptam, az ütés erejétől.
Átkarolt, hogy felsegítsen, de leráztam magamról a kezét, majd bevágtam magam mögött a fürdő ajtaját.
Nem érdekelt a szánalmas magyarázkodása, és a bocsánat kérése.
Egyszerűen paraszt volt és pont. Másik kérdés, hogy szarul esett a lelkemnek, de kezdtem megszokni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése