Driven - Felpörgetve 51.

51.rész

Mire a pályán beültem az autóba, úgy éreztem borzalmasan fáradt vagyok. A kezdeti lendület, düh, és csalódottság elszállt. Nem maradt más csak az üresség.
Révetegen néztem az előttem lévő monitort, de igazából nem fogtam fel belőle semmit.
- Hello! – guggolt le mellém Eddie.
- Szia…
- Hallom mi van.
- Látom a pletyka itt fénysebességgel ár.
Megrántotta a vállát.
- Itt mindenki ismer mindenkit.
Elhúztam a szám.
- Kimerültnek tűnsz…
Nem reagáltam semmit.
- Estére nincs programom, nem megyünk el valamerre?
Érdeklődve pillantottam rá.
- Te most engem akarsz felszedni?
- Ellenedre van? – cukkolt.
- Rohadtul ki vagyok Eddie. Hosszú alvásra, és nyugira vágyom. – közölte lemondóan.
- Oké.
Hátra dőltem az ülésben.
- Ideges vagy?
- Inkább dekoncentrált.
- Gyorsan letudod, és mehetsz lazítani.
Halványan elmosolyodtam.
- Mindjárt elalszol.
- Hát kb.
- Hozzak egy kávét?
- Nem kell istápolni.
- De én imádom a nőket istápolni, pláne az elesetteket. – eresztett meg egy szívdöglesztő mosolyt.
- Még ha az a haverod felesége is?
- Csak papíron vagy az. – vigyorgott.
- Látom neked senki se szent.
A szemét forgatta.
- Méreg erős olasz, három cukor, és sok tejszínhab.
- Papírpohár?
- Papírpohár. – nevettem rá.
- Ki ne menj a pályára.
- Semmi képen sem.
Eltűnt, és odajött Mario.
- Új kakas a tyúkólban?
- Közöd?
- Mondanám hogy annak van akitől azt a gyűrűt kaptad ott, –bökött az ujjamra – de hát őt se érdekli. Én meg csak érdeklődöm.
- Ne érdeklődj!
- Azért vigyázz vele, mert gyorsan vízszintbe tesz.
- Annál jobb!
- Ne rajtam verd le, hogy Horner egy barom! – suttogta jelentőségteljesen.
Morcosan néztem rá.
- Nem értem minek az liba kell neki!
- Mert terhes tőle, neki már ácsolják a koporsóját, meg gondolom nem akarja hogy végig nézd még egyszer hogy lesz egy emberből élő halott.
- Ez az én döntésem kellene hogy legyen.
- Elméletben. Amúgy pedig meghozta ő, tedd túl magad rajta.
- Nem érdekel a Red Bull! – súgtam oda.
- Nekem van saját csapatom, és nem élvezem hogy helyette kell itt ülöm. Hidd el! Ha viszont meghal, keresned kell valakit a helyére, úgyhogy jobb ha elkezdesz töprengeni csinibaba!
Vettem egy nagy levegőt és kifújtam.
- Szedd össze magad, mert ha ma úgy vezetsz, amilyen trén nézel ki, én a megbeszélésen leszedem rólad a szenteltvizet. – vonta össze a szemöldökét.
- Évek óta, most nem tudok először rendesen figyelni, ennyi nekem is jár!
- De most ülsz először Forma 1-es kocsiban, és itt jobban kell figyelni! Nem szeretnélek a betonfalról levakarni! Légy óvatos az utolsó kanyarnál!
- Tudom! Tudom! Bajnokok fala, egyenlő amortizáció!
- Komolyan mondom, ha úgy érzed nem vagy rá képes, akkor ne menj körbe!
Eddie megjelent a kávéval.
- Tűz forró! –és a kezembe adta.
Megkevertem, és beleszagoltam.
- Olasz?
- Brazil. –kacsintott rám.
- Kösz.
Biccentett.
- Ne feledd mit mondtam! – ment arrébb morogva Marco.
- Komoly dolgok? – viccelődött Eddie.
Belekortyoltam a fekete löttybe.
- Finom! –sóhajtottam fel - Eddie.
- Hm?
- Kérdezhetek valamit?
Megrántotta a vállát.
- Sosem bántad meg hogy nem lettél világbajnok?
Kicsit megdöbbent. Felvonta a szemöldökét és eltöprengett.
- Hát nem mutatott volna rosszul a nevem mellett, kicsit bánkódtam miatta, de hát ha nem hát nem. Így alakult.
- Nem etted magad az elvesztegetett lehetőségeken gondolkodva?
Vágott egy grimaszt.
- Nem szokásom.
- Miért kérdezed?
- Csak úgy.
- Csak úgy! – gúnyolódott.
Intettem, hogy jöjjön közelebb, hozzám hajolt.
- Ha tehetném visszacsinálnék sok mindent.
- Ezt neked kell tudnod. De én a helyedben nem ezzel törődnék. –megbökte a homlokom – Koncentrálj.
- Oké.
Kivette a kezemből poharat, majd a pitwallk felé sétált.
- Eddie! –szóltam utána.
- Tessék! –fordult vissza.
- Kösz!
Elvigyorodott, majd rám kacsintott.