50.rész
Másnap hiába csipogott a telefonom képtelen voltam felkelni, lenyomtam, és még öt percre visszaaludtam.
Arra riadtam fel, hogy valaki hangosan dörömböl. Az órára pillantottam amin, már tíz óra elmúlt.
- Az első edzés! A megbeszélés Charlieval! Lekéstem a picsába!
Az ajtóhoz futottam és kinyitottam. Gerhard, Mark, Seb, és Charlie valamint Mario álltak a küszöbön.
- Tudom! Ez menthetetlenül elbasztam! – engedtem be őket – Nincs ezen mit szépíteni elaludtam, és lekéstem mindent.
- Csak majdnem. Oltári nagy mákod van. – vigyorgott Seb.
Érdeklődve néztem rá.
- Kint tegnap este óta szakad, a pályán áll a víz. Versenyzésre alkalmatlan, lefújták a délelőtti edzést, és lehet hogy a délutáni is. – mosolygott Berger.
- Komoly? –néztem végig rajtuk.
- Nem! Csak szívatunk! Szerinted bogaram? –viccelődött Mario.
- Szuper! –sóhajtottam fel – Egyszer nekem is összejöhet valami.
- Jah ti még nem is ismeritek egymást! A versenyigazgatónk Charlie Whiting, Angel Valentine Horner! – mutatott be minket egymásnak Gerhard.
- Elnézést kérek! Nem szoktam lekésni találkozókat.
- Semmi probléma. Ahogy látom még mindig elég fáradt. Gerhard mesélte hogy tegnap sokat ült Christian ágya mellett, és későn jött vissza. Tessék. –és a kezembe adott egy papírt, meg egy mágneskártyát.
- Köszönöm. Nem vészes, nagyjából kialudtam magam. Elnézést, hogy ide kellett fáradnia.
- Itt lakom. És nem fáradtság.
Biccentettem.
- Többiek? –néztem Mariora.
- Dolgoznak, mint a kisangyal. Newey meg a lányával a kórházban. A csapat gépe hozta el, még hajnalba.
- Jaj de boldog vagyok. – böktem ki gúnyosan.
Mario érdeklődve pillantott rám.
- Mindegy. Majd elolvasod a pletykalapokból, egyenlőre épp elég nekem a versenyzés nincs időm arra, hogy Chris hülyeségével is foglalkozzak. –legyintettem.
- Azzal hogy rákos, azzal hogy Emmától lesz gyereke, vagy hogy kidobott az életéből, mert egy idióta?
Tárva maradt a szám, ahogy Gerhardon kívül mindenki másnak. Hosszú pillanatok múlva sikerült csak becsuknom.
- Honnan a…
- Lehet hogy vén vagyok, mint az országút, de hülye, és szenilis még nem! A helyedben sietnék, délben be kéne ülni a kocsiba.
- Persze.
- Chris és Emma? – nézett rám döbbenten Mark.
- Christian rákos? –dadogta Seb.
- Remek! Ez rajtunk fog élcelődni – böktem az ausztrálra – ezt meg kiborítottad – mutattam a halálra vált németre –azzal visszamentem a háló felé, majd fél úton visszafordultam – Nem akarom tudni honnan tudtad meg!
- Sejtettem.
- Nem kéne reklámoznod!
- Én tudom, te tudod, Berger tudja – mindenki rá nézett – már ők is tudják, Irvine is tudja, meg lassan a fél boksz. Eddig is beszéltek rólad, meg a botrányaidról, nem tök mindegy hogy megtoldják egy barom férjjel?
- De! –sóhajtottam fel – Tök mindegy! Belőlem már úgyse lesz Hófehérke.
- Mert te az a mimóza virágszál vagy mi? Mint az a Newey lány! Az első szél elviszi! –nevetett fel az amerikai.
- Világ életemben imádtam a szarkazmusod. – néztem rá lemondóan.
- Persze! Ezért hívattál fel most is! Ne tollászkodj sokat, hivatalosak vagyunk Bernie ebédjére negyed egyre.
Vágtam egy grimaszt.
- Testületileg?
- Testületileg!
- Tüll szoknyát ne vegyek?
- Azt ne! De magas sarkút, és normális ruhát igen.
- Meg a kis faszom!
- Öltözz fel, vagy szarok az egészre és délután a kengurus fiú ül be! –bökött Markra, aki a többiekkel együtt döbbenten kapkodta a fejét köztem és Mario közt.
- Rohadt amerikai csont! – sziszegtem.
- Te is az vagy!
- Csak félig! Anyám angol volt!
- Nem látszik hogy ragadt rád, némi jól neveltség.
- Nem volt gyerekszobám!
- Az is látszik!
- Milyen ebéd lesz?
- Puccos.
- Utálom Berniet! Minek kell puccos ebéd szabadedzés előtt?
- Majd lemosod a vakolatot, a szerelők biztos díjazzák, hogy jó nőnek nézel ki! Javít a morálon! – kuncogott.
- A főnökük felesége vagyok! Hahó! – integettem egy sort.
- Nekem te nem vagy a feleségem, max annak a tuskó angolnak! Most én vagyok a főnök és pont! Kezdem unni a vitát! Mozogj!
- Nem vagyok a csicskád!
- A csapatvezetőd vagyok, úgy mint régen, úgyhogy dalolva kinyalod magad, és elbűvölöd Bernie papát, vagy mellőlem nézed végig a futamot a pitwallkról.
- Rohadj meg! –azzal becsörtettem a hálóba.
De még hallottam ahogy utánam szól.
- Én is szeretlek!
Jó fél órával később, egy szűk sötétkék koptatott farmerben, púderszínű muszlim blúzban, fekete blézerben és tűsarkúban, meg egy nagyobb sporttáskával léptem ki az ajtón.
- Nem öltözöm át! –szögeztem le.
- Jó.
- Nem eszem salátát sem!
- Tőlem! De a szebbik modorod vedd elő!
Vágtam egy újabb grimaszt.
- Tessék! –dobta felém a kulcsokat.
Megnéztem.
- Lamborghinit béreltél?
- Miért mit kellett volna Ferrarit?
- Isten ments! Még összekevernek azzal a spanyol fasszal! De akkor te jössz velem!
- Jó.
- Ti? - néztem rájuk.
- Eddie elviszi Charleit, én meg a fiúkat. –közölte az osztrák.
- Taxis lettél? Mióta? – csíptem oda.
- Christian imádni fogja az új stílusod. –morogta, majd jött utánunk.
- Ne duzzogj, mert beárullak az asszonynál!
Azzal Marioval az oldalamon megindultam a lift felé.
Hallottam, ahogy Seb és Mark az osztráknak pusmognak.
- Mi van vele?
- Semmi. Majd elmondom útközben. –csitította őket Gerhard.
- Kíváncsi vagyok mi ez a pletyka? –vigyorgott Mark.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik kenguru! – azzal benyomtam előttük az ajtózáró gombot.
- Bunkó vagy! –szögezte le csípősen az amerikai.
- A férjem a szeretőjét akarja látni maga mellett a kezelések alatt, engem a feleségét meg elküld a büdös francba, amikor véresre rágtam a körmöm miatta. Szerettem, és a pokolba vezető utat is bejártam volna érte, de úgy lökött el, mint valami koszos kis kacatot! Szerinted hogy érzem magam? Ha nem lenne beteg esküszöm felképelném!
- Szóval most a dühös érzékelten nő című előadás következik?
- Nem! Elég volt az önsajnálatból! Most az következik, hogy szarrá verek mindenkit a pályán, kihajtom a kocsi lelkét is, és összeszedek pár szeretőt, had lássa a kicsi uram, hogy tőlem tényleg mehet a föld alá! Legyen boldog azzal a csitrivel! Nem hagyom magam! Tegnap ki tudja hányadszor döngölt a földbe! Elég volt! Sikeres autóversenyző vagyok, aki után több csapat is kapkod, pénzem is akad, és ronda sem vagyok. Hát keresek magamnak olyan embert, aki többre tart mint Horner! Engem többé nem érdekel a nyomora! – éppen kinyílt a lift a mélygarázsban, én meg kicsörtettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése