Driven - Felpörgetve 42.

42.rész

Hajnalban felébredtem mert fájt a nyakam, Chris egyik keze a vállam alatt volt ez nyomott.
A másikkal a derekamat fogta, és továbbra is magához szorított.
Kisebb küzdés után kibújtam a karjaiból, és arrébb csúsztam.
- Menjek el? –kérdezte rekedten.
- Tessék? –néztem rá kábán.
- Elhúzódtál. Ha szeretnéd, átmegyek a dolgozószobába. - igyekezett semleges hangon beszélni, mégis kiéreztem belőle a megbántottságot.
- Nem. Szinte satuba fogtál, mindenem elzsibbadt.
- Sajnálom. – az egyik kezét megint a derekamra csúsztatta – Nem baj?
- Nem. – magamban pedig elmosolyodtam, sosem gondoltam volna, hogy ennyire birtokló típus, fél percre nem akar elengedni.
Pillanatok alatt visszaaludtam. Amikor jóval később megfordultam, hiába tapogatóztam az ágy üres volt. Kábán ültem fel.
A szoba, és a fürdő üres volt, kinéztem a nappaliba, és ahogy láttam az is.
Magam köré tekertem a takarót, és próbáltam legyőzni a pityergést.
Végül is, mit is képzeltem, hiszen máshoz tartozik. Kibotorkáltam a nappaliba, hogy főzök egy kávét, és készítek valami kaját.
Éppen egy pohárból vizet töltöttem a kávégépbe, amikor Chris berontott az ajtón, és dühében földhöz csapta a telefonját.
Reflexből hátra ugrottam egyet, a szétrepülő darabkák elől.
- Felébredtél? –mordult rám.
- Nem. Alvajáró vagyok! – azzal belevágtam a poharat a mosogatóba, visszamentem a hálóba, bevágtam az ajtót, és ledobtam magam az ágyra.
Percekkel később nyílt az ajtó, és az angol mellém bújt.
- Szeretlek. –súgta a fülembe.
- Látom mennyire.
- Nem így terveztem a ma reggelt hidd el. – csókolt a nyakamba – De Seb reggel verte az ajtót.
- Seb? –fordultam meg – Nem is volt itt senki!
Megsimogatta az arcom.
- Úgy aludtál, hogy fel sem ébredtél. Ki voltál ütve, de édes voltál.
- Itt járt Seb?
- Igen.
- Mit akart?
Nagyot sóhajtott.
- A volt barátnője, az a Hanna, nos kiteregette a szennyes.
Azonnal felültem.
- A bulvárban?
- Igen. Mindenfélével megvádolta Sebet, hogy bántalmazta, valamint hogy orgiákra járt, Kimivel csajozott, és hogy biszexuális.
- Seb biszexuális? – kérdeztem döbbenten.
Chris felnevetett.
- Őszintén? Nem tudom, de nem is érdekel, amíg nem engem akar az ágyába rántani.
Elnevettem magam.
- Nem is érdekel?
- Nem. –rántotta meg a vállát – Miért téged igen? Befolyásolja Seb szerződését a szemedben?
- A teljesítménye befolyásolja, de szeretném tudni, csakhogy ne érjen pofára esés ha megkérdezik egy interjún.
- Jogos. Amúgy pedig nem ránk tartozik, ha az, ha nem. –nyúlt el az ágyon.
- De laza lettél. Merre jártál?
- Elintéztem hogy ez a sok hülyeség kikerüljön a pletykalapokból. És körbenéztem a gyárban. – de közben a plafont fixírozta.
- Vagy inkább Emmáék környékén kódorogtál. –szögeztem le.
Jelentőségteljesen rám pillantott.
- Nem akartalak megbántani.
- Jó. Akkor felejtsd el azt a csitrit! Egyenlőre még az én férjem vagy! –ugrottam ki dühömben az ágyból, és bevágtam magam mögött a fürdő ajtót.
Lehunytam a szemem, pontosan tudtam mi bajom van. Féltékeny voltam. Próbáltam kizárni Emmát, de nem tudtam.
- Nyisd ki!
- Nem!
- Nyisd ki!
- Nem!
- Megint törjem rád az ajtót? – kiabálta Chris.
Kinyitottam, nem akartam nagyobb botrányt.
- Mi bajod van? Megőrültél? Eddig semmi bajod nem volt Emmával!
- De most van! Te ez én férjem vagy! És egyenlőre még a cég is hozzám köt, ha akarom, el tudom intézni, hogy választanod kelljen a Red Bull és közte. Nem lenne nehéz kitalálni mire voksolnál! – csaptam oda egy törölközőt a kézmosó szekrényre, aminek hála elég sok törékeny dolog a földre, és a mosdókagylóba esett.
- Mi a baj? –kérdezte Chris döbbenten – Mert hogy valami baj van, az biztos!
- Baj?! Nincs semmi baj! Ha azt nem nevezzük problémának, hogy a férjemnek egy másik nőtől lesz gyereke!
- Ang…
- Elegem van! Már másodszor veszítem el azt, akit szeretek, mert annak az éppen aktuális numerájától kölyke lesz! Gyűlöllek érted! Meg azt a kis libát is! – fakadtam ki bőgve.
Hozzávágtam az első dolgot ami a kezembe került.
- Vedd tudomásul, hogy meg fogom keseríteni a válásunkat, nem hagyom hogy még egyszer sárba tiporjon egy ilyen kis senkiházi csitri!
- Ang… Mi van veled? Mi a baj? –nézett rám továbbra is hitetlenkedve Chris.
- Szeretlek te tuskó! –fakadtam ki- És nem akarlak téged is elveszíteni…. –zokogtam tovább.
Odajött, szorosan átölelt.
- Hidd el én is. –sóhajtott nagyot.
Felpillantottam és ekkor láttam meg hogy Adrian engem néz a nappaliból.
- Jaj Istenem. – toltam el magamtól Christ, aki értetlenül nézett rám, majd amikor meglátta hogy a háta mögé bámulok, megfordult.
- A fenébe. Adrian, én….- de a tervező zseni már kiviharzott az ajtón.
Magamba zuhanva ültem le az ágy szélére.
Chris kiment a nappaliba, és töltött magának valamit a bárszekrényből. Utána mentem, és megfogtam a kezét.
- Inkább menj utána.
- Ezt már nem tudom kimagyarázni, és ezt ő is tudja. Egy szavamat sem fogja többé elhinni.
- Hidd el, hogy nem ezt akartam. Én….
Magához húzott.
- Tudom. Ez túl őszinte volt, egy megjátszott hiszti az más. Nem akarsz elveszíteni.
- Tudtam, hogy ez lesz. Ezért nem akartam belebonyolódni ebbe, de….
Átölelt.
- Beszélek Emmával. Talán megérti, és találunk valami megoldást. – mondta szomorúan.
- Éljünk külön.
- Tessék? –fakadt ki.
- Még ma elköltözöm, és amint lehet elindítjuk a válást. Amúgy is így terveztük.
- Nem! Ne!
- Én nem tudnék így élni. Harmadik, illetve negyedikként. Emma és a kicsi jobbat érdemel annál, minthogy rejtegesd őket, vagy csak a nevedre vedd a babát. Túl leszek ezen, csak kell egy kis idő, és minél nagyobb távolság tőled.
- Szeretlek.
- Te is túl leszel ezen, hidd el.
- Ang….
- Összepakolok. –szögeztem le ellentmondást nem tűrően, és visszamentem a hálóba.
Egy óra alatt, bőröndökbe tuszkoltam mindenem, letusoltam, és felöltöztem.
Amikor a táskákat magam után húzva kiléptem a nappaliba, Chris kétségbeesve nézett rám.
- Szemét vagyok tudom, de nem akarom hogy elmenj. Nem mehetsz! Ezek után nem!
- Mindenki nyugodtabb lesz, ha nem zavarom fel még inkább a vizet.
- Ang….
- Elmegyek, bármit mondasz is.
- Hová mész?
- Még nem tudom. Telefonon bármikor elérsz.
Bólintott.
- Nem tudlak visszatartani igaz?
- Nem.
- Elviszlek.
- Ne. Jobb ez így. Viszlát. – azzal gyorsan kiléptem az ajtón.
A portán csak annyit mondtam, hogy fontos üzleti útra kell mennem, és majd jövök.
A Londonba vezető úton meg kellett állnom, hogy kibőghessem magam.
Nem tudtam hová mehetnék, kit hívhatnék fel, teljesen el voltam keseredve, végül felhívtam egy ezer éves régi osztálytársnőmet, aki Dublinban élt. Legalábbis pár éve, még ott élt. Afféle vagány, és bajkeverő típus volt, de ahogy hallottam azóta már lehiggadt.
Örült nekem, és tárt karokkal várt.
Tudtam hogy Írország nincs elég messze, de távolabb van Christiantól, mint egy szoba, és egy ajtó.