Driven - Felpörgetve 61.

61.rész

Másnap valami csoda folytán teljesen kipihenten ébredtem, korábban kiértem a szokottnál, és egész jókedvűen mentem be a homeba, leültem egy üres asztalhoz.
Lepakoltam a táskám, aztán odamentem a pultokhoz, rántottát, szalonnát, paradicsomot, kenyeret, pakoltam magamnak, majd egy pohár narancslével együtt visszaültem.
Jó étvággyal kezdtem el enni, amikor valaki megállt mellettem.
Felpillantottam. Adrian volt az, engem nézett, egy bögre kávéval, meg egy tányéron vajas pirítóssal a kezében.
- Igen?
- Leülhetek?
Egyértelmű volt, hogy máshol is van szabad hely. Érdekelt, hogy mit akar.
- Persze.
- Jó étvágyat.
- Megvan kösz. Isteni a rántotta, és a sült szalonna. Miért nem eszel?
- Nincs étvágyam. – tolta el magától a tányért.
- Miattam?
Legyintett.
- Nem akarod elmondani végre miért bököm a csőröd?
Szórakozottan forgatta a bögrét az asztalon.
- Rám haragszol vagy Chrisre?
- Úgy am block.
- Mert miért is? Nem tudlak követni.
- Emma azt hitte nem tudtam, hogy ő meg Chris.
Megállt a falat a számban, és döbbenten néztem rá.
- Te tudtad?
- Az elejétől.
Letettem a kést meg a villát.
- Igazából abban reménykedtem, hogy Christiannak lesz annyi esze, hogy végül szakít a lányommal.
- Én még kapóra is jöttem, eddig tiszta sor.
- De amikor ez az egész terhes téma kiderült, nagyon dühös voltam mindkettőre. Annyira felelőtlenek voltak. Ennyi évesen, ha mástól nem hát tőle a kora jogán elvártam hogy legyen annyi esze, hogy védekeznek.
Sejtettem, hogy Chrisre céloz.
- Én azért vagyok fekete listán, mert támogattam, hogy ők ketten?
- Igen.
- És mit kellett volna tennem? –tártam szét a karom – A férjemnek gyereke lesz egy másik nőtől, én meg az életben nem akarok, ráadásul ezt a házasságot sem hosszú távra terveztem. Nem akartam a boldogsága útjába állni. –közöltem fojtott hangon – Nem szerettem volna, ha az a gyerek apa nélkül nő fel. Én aztán tudom milyen az, és senkinek sem kívánom.
- Megértelek, most már. De nem örülök neki.
- Miért? Amint lehet elválok tőle, talán kicsit több mint egy év, de, na bumm.
- Nem ilyen férjet képzeltem a lányomnak.
- Kicsit idősebb, na és? Ugyan már Adrian ne légy őskövület! Tudod hogy Chris alapjáraton rendes pasi, és vigyáz majd rájuk.
- Nem a korral van nekem bajom!
- Hát akkor? Hogy elvált lesz?
- Nem!
- Akkor nem értem.
- Az a bajom, hogy Chris téged szeret.
- Mi??? – fakadtam ki – Ne gyere nekem ezzel jó? Te is tudod, hogy csak üvöltözünk!
- Látom hogy néz rád, és te hogy nézel rá. Beleestél.
- Ez nem változtat azon, hogy válni akarok.
- Emma miatt.
- Igen.
- Én ezt akkor sem helyeslem.
- Te mit akarsz?
- A lányom egyedül is fel tud nevelni egy gyereket,és tanuljon mellette, okos és talpra esett, nekem pedig van pénzem hogy támogassam. Chris pedig akármikor láthatná a őket. De nem ő ragaszkodik ahhoz, hogy elvegye!
- Én azt hittem te ragaszkodsz ehhez? – néztem rá döbbenten.
- Pont hogy ellenzem. Ha nem megy hozzá, akkor még mással boldog lehet, fiatal, és csinos. De mellette azt kéne átélnie előbb vagy utóbb, hogy Christian boldogtalan vele, mert mást szeret. Vagy megcsalja.
- Nekem azt mondta, te ragaszkodsz hozzá, hogy elvegye Emmát. – suttogtam elhűlve.
Adrian meghökkent.
- Neked tényleg ezt mondta?
Bambán bólogattam.
- Érdekes.
- Az.
Elgondolkodott.
- Emma mit akar?
- Fülig bele van esve, de közben szégyelli magát, hogy nős férfival van.
- Magyarán gőze sincs mit szeretne?
Adrian nem válaszolt.
- Hozzá akar menni. – szögeztem le.
- A lányom nem akar szembenézni az igazsággal. Álomvilágba ringatja magát, hogy ők boldog család lehetne, azaz idióta Christian pedig meghagyja ebben a hitében. – mondta ingerülten.
Együttérzően néztem rá.
- Le akarom beszélni Emmát erről a hülyeségről.
- Ne haragudj, de nem fogok neked segíteni ebben. Sajnálom.
- Sejtettem.
- Adrian. Ez az ő dolguk, nekik kell eldönteni. Nem szólhatunk bele, még ha te haragudni is fogsz rám ezért.
- Nem. –rázta meg a fejét – Beszéltem Christiannal tegnap, rávilágított, hogy csak én hiszem azt hogy kavarni akarsz, és bosszantani őt azzal, hogy hagyod elmenni, és felhasználod Emmát.
- Erről szó sincs.
- Rájöttem. Rendes volt tőled, hogy nem hagytad hogy Mario kihajítson.
- Örülök. Nem szívesen lennék rosszba azzal a tervezővel akinek az autójába ülök- vigyorodtam el.
- Sebbel is rendes voltál.
- Áh. –legyintettem – Ne vedd zokon, de igazából ráfért hogy Mario helyre tegye.
- Lehet.
Hírtelen valaki leült mellém.
- Szia.
- Hello. –vigyorgott Eddie – Tegnap jól bealudtál.
- Bocs. Ezredszer is.
Megrántotta a vállát.
- Mit eszel? –nézett körbe.
Intettem hogy menjen és válogasson.
- Ebéd?
- Jó.
Azzal felállt, és a kiszolgáló pulthoz ment.
Adrian érdeklődve nézett rám.
- Tegnap átjött, és vacsiztunk, aztán míg telefonált, én elaludtam. Nincs köztünk semmi. Nem feküdtem le vele.
- Nekem nem kell magyarázkodnod.
- Kedvelem, de mielőtt komolyabbra fordulna, meg akarom beszélni Chrissel a különélést. Tudom, hogy még nincs jól, és nem akarom, hogy azt higgye kavarok a háta mögött Eddievel, csak rosszul lenne, pláne ahogy most van. Finoman akarjuk beadagolni. Valahogy…. –húztam el a szám.
- Én nem mondok neki semmit.
- Köszi.
- Tudod Eddie rendes srác…
- Tudom, de playboy. – mosolyodtam el – Nem tervezünk hosszú távon, csak rövidben. De nem szeretnék sunnyogni, meg aztán mindenkinek jobb, ha tisztázzuk mi van, és nem kell kitalálnia valamit ha a sajtó rákérdez. Nem kell a botrány, hátha így csendesebben el tudjuk simítani.
- Ne reménykedj.
- Gondolod?
- Eddie mint az új párod? Önmagában hír. – somolygott a bögréjébe.
- Igaz. – sóhajtottam fel – „ Horner felesége Eddie Irvinenal kavar! Hornernek gondjai vannak az ágyban?” – mondtam el egy várható szalagcímet.
Adrian meg elkezdett nevetni, majd végül én is.
- Ezt azért nem említem meg neki.
- Helyes. –kacsintottam rá, miközben tovább állt.