Driven - Felpörgetve 59.

lássalak a csapat közelében!
59. rész

- De… de…. –nézett Adrian zavartan körbe.
- Köszönjük az eddigi munkád! –nézett rá keményen – Gyorsan írd alá, ne szarakodj! Még beszélni akarok pár dologról!
Életemben először nem tudtam eldönteni, hogy Mario komplett hülye, hogy kidobja Adriant, vagy most tesz jót nekünk, mert eltávolít egy bomlasztó elemet.
- De főnök. – bökte ki Sebastian.
- Nincs szükségünk olyan emberekre, akik nem akarnak velünk együtt dolgozni, sőt még hajlandóságot sem mutatnak, hogy meg próbálják. Egyébként pedig, egyedül a csapattulajdonosnak lehet beleszólása! – szögezte le ellentmondást nem tűrően – Ami gondolom nincs, vagy van? – pillantott rám.
- Úgy vélem ebben a kérdésben nem tudnék objektíven dönteni, tekintve hogy személyes ellentéteink vannak. Te dönthetsz úgy hogy kirúgod, de javaslom inkább szavazzunk. Ha a többiek úgy érzik, hogy továbbra is együtt akarnak vele dolgozni, akkor én nem fogok tiltakozni.
- Magadnak és a csapatnak teszel keresztbe, ráadásul felülbírálod a személyik ügyekben is érvényes hatásköröm, de te vagy a tulajdonos. – nézett rám dühösen.
- Nem azt jelenti, hogy nem állok melletted, de a szakértelméhez úgy gondolom, nem fér kétség, és ez egyenlőre elsődleges a csapatérdekeit tekintve. Stabil konstrukciós autóra van szükségünk. Bízom benne, hogy Adrian előbb utóbb változtat a stílusán. – húztam el a szám – Szavazzunk. Én tartózkodom. Mario?
- Ellene.
- Mellette? – tettem fel a kérdést.
A főmérnökök, főszerelők, sajtós és Seb is felemelte a kezét.
Mindenki rá szavazott.
- Akkor eldőlt. Kérem vissza a lemondó nyilatkozatot. – Adrian fal fehéren átcsúsztatta az asztalon, én meg eltéptem – Erről ennyit. Na, haladhatnánk?
- Még át kellene futnunk a holnap stratégiát. Ötlet?
Felemeltem a kezem.
- Mivel most lággyal mentünk, és holnap is ezzel kell rajtolnunk, javaslom, legyen még egy kör lágy, egy kemény, és a végére még egy lágy.
- Úgy véled, amit középen elveszhetünk a végére behozzunk?
- Ez csak a saját meglátásom, a legtöbb csapat mindig a végére teszi a keményet, hogy végig tudjanak menni és csiga lassúak. Senki nem akar majd eltolt hármad cserét. Persze rizikós, de mivel a többiek ennyire a sarkunkban vannak…. Én ragaszkodnék ehhez a saját taktikám tekintetében, de várom a pro és kontra érveket. – néztem körbe.
- Hosszú a bokszutca, én kettőre szavazok. – mondta Ciaron – Seb?
Bizonytalanul vágott egy grimaszt.
- Guillaume? –néztem rá.
- Ha te úgy érzed tudsz megfelelő köröket menni, a tempód nekem úgy tűnik megvan, és elég gumi is a cseréhez.
- Esőről tud valaki?
- Száll a szélben.
- Szóval úgy tűnik.
Bólintott.
- Mennyi rá az esély?
- Harminc százalék.
- Nekem készítsetek elő azért két szett esőset is.
A francia érdeklődve pillantott rám.
- Amikor legutóbb Texasban a puszta közepén azt mondták, hogy nem fog esni, mert öt százalék rá a sansz, a versenyt le kellett fél távnál állítani, mert csónakáztunk a vízen. Ezek után szerinted? – vigyorogtam rá.
- Jó. Szólok a fiúknak. – tárta szét a karját.
- Szuper.
Sebre pillantottam.
- És te?
- Nem tudom.
- Hát kérdés tudod e tartani a harmadik helyet, vagy Senna lerajtol. – gondolkodtam el.
- Mert?
- Mert ha beszorulsz mögé, akkor fújhatjuk a taktikád, bár…. Mindenki lágyon van?
- Az első tízben? – érdeklődött Ian Morgan az idősebb versenymérnök.
- Mindenki lágyon nem?
- De. Igen. –nézte át a lapjait.
- Hát akkor max. behívjuk kerékcserére, és feltesszük egy új szettet. Ha üres lesz előtte a pálya jobban tud menni, mintha körökön keresztül Senna mögött szenvedne. Apropó Fabrice vélemény?
Néztem Fabrice Lomra a motorért felelős csoportvezetőre.
- Mi nem láttuk hogy a motorral gond lenne, elméletileg bírnia kell.
Gúnyosan elmosolyodtam.
- Igen?
- Az elméletekkel tele a padlásom, beérem a tényekkel is. Mond hogy igen, vagy hogy nem! A talán nem elfogadható. – kacsintottam rá
- Bírni fogja! – vigyorgott vissza.
- Na! Helyes! –vigyorogtam rá.
- Akkor Vettel? –nézett rá a főnök.
- Mégiscsak megpróbálnám Angel taktikáját. Úgy érzem tudnám tartani a tempót.
- Csak van benne egy kis spiritusz! – vigyorodtam el.
- Nem reménytelen eset. – mondta a szája szélén játszó mosollyal Mario – Majd még eldőlt. Hna akkor ha nincs más, akkor végre mehetnénk.
- Szívemből szóltál. –azzal felálltunk.
Feltételeztem, hogy ezek után meg inkább nem leszek Adrian kedvence. Mérget vettem volna rá, hogy azt hiszi, ezt előre megbeszéltem a főnökkel.
Már majdnem kiléptem a homeból, amikor Eddie mellém keveredett.
- Hát te?
- Gondoltam elmehetnénk enni, délben úgysem láttalak.
Fáradtan pillantottam rá.
- Vacsi megint a hotelben?
- Igen. Valami olaszosat. Bocs. – húztam el a szám.
- Ugyan már! – karolt át – Te vagy nap nyertese! Tied a pole! Egyébként gratulálok.
- Kösz.
- Amúgy mi volt a megbeszélésen? Elég érdekes arcokat vágva jöttetek le.
- Long story.
- Elég a rövid verzió.
Visszafelé a szállóba elmondtam.
- De ezzel tuti még jobban utál majd.
- Miért? Nem rúgtad ki!
- Nem, de úgy érzi majd hogy szívességet tettem neki.
- Én ezt nem hiszem. Szerintem felráztad.
- Ugyan. Csak figyelj! Most majd nem Mario előtt fog cseszegetni.
- Nem vagy egy kicsit negatív?
- Nem! Én tök pozitív vagyok. – közöltem a tényt.
- Igen. Látom. –vigyorgott csibészesen, majd leparkolt a mélygarázsban.