38.rész
(Jelezném hogy a 37 végén korrigáltam nem beszállító, hanem reklámcég!)
Egész délelőtt nyüstölt Cobra, majd egy rövid ebéd után bezavart a szimulátorba, három körül bejött az egyik mérnök, hogy a férjem keres.
Szoknom kellett még az ilyen üzeneteket.
Mire beléptem az irodájába, Chris pedig már idegesen fel alá sétált.
- Szia…. Siettem! –igyekeztem menteni magam, mert amilyen agresszív fejet vágott, féltem hogy megint egymás torkának esünk.
- Meg tudnám ölni azt a barmot! – csattant fel.
Olyan „kiről beszélsz?” tekintettel néztem rá.
- Azaz idióta Casios fejest! – söpört le az asztaláról dühében egy köteg iratot.
Jobban láttam befogni a szám, és csak értetlenül nézni.
- Szerződésünk van velük!
- Tudok róla. Csak azt nem mondtad még mi a gond?
- A szerződés szerint az augusztusban megjelenő órákat, a két pilótánknak kell bemutatni a londoni shown, magyarán Sebastiannak, és Marknak! Ők rájuk kötöttek szerződést!
- De mivel közben én kerültem a képbe, és Mark szerződését felbontjuk….
- Látom érted a lényeget! Szerződés szegéssel, félrevezetéssel vádolnak minket. Kérik vissza az eddigi pénzüket, és a szerződés bontás estén minket terhelő összeget!
- Ami gondolom piszok nagy!
- Tokkal, vonóval harminc millió!
- Dollár?
- Euró!
Le kellett ülnöm.
- Tönkre megyünk! Ha többi támogatónk…
- Igen! Ha mindenki feláll lehúzhatjuk a rolót! Minden pénzüket kiveszik, leesnek a részvény árak, és csődbe megyünk!
- Várj! És ha a saját vagyonomból adnék pénzt? Amit az öreg már rám íratott?
- Nem lehet! Közvetlen pénzügyi segítséget nem adhatsz! A tőkét lehetne növelni, de mire azt elintézed, ez a harminc millió hatalmas érvágás!
- És ha velem szerződnének?
- Hallani sem akarnak róla! Nem tudom meggyőzni őket. –tárta szét a karját.
Idegesen doboltam a szék karfáján.
- Van egy tervem.
Chris érdeklődve pillantott rám.
- De neked nem fog tetszeni…
- Te akarsz tárgyalni?
- Igen. Támogatnod kell! Megszorongatom őket, légy résen.
- Jól van. Azt hiszem ezúttal nincs más út.
Idegesen léptem be a tárgyaló terembe, ahol minden résztvevő öltönyben ült. Balra a Casio, jobbra a Red Bull emberei. Sehol egy nő.
Kicsit gáz, hogy farmerban, és szürke pólóban vagyok, de ez van. Szuper. De nem fogok beijedni!
Vettem egy mély levegőt.
- Uraim! A csapatvezetőm jelezte, hogy valami gondjuk van a szerződéssel. – ültem le Chris helyére az asztalfőre és pillantottam a Casio felé – Kérem tájékoztassanak!
- Ön ki is? – érdeklődött az egyik ötvenes férfi majdhogynem kacagva.
Felsőbbségesen pillantottam Chrisre, hogy ki ez a barom.
- Mr. Carl Hansen, a Casio európai vezérigazgatója. –közölte higgadtan.
- Európai vezérigazgató? Szép! Nos csak a rend kedvéért! A nevem Angel Valentine Horner! A férjem a csapatvezető! A gyengébbek kedvéért, többszörös Indycar bajnok, és futamgyőztes vagyok! Gondolom már biztosan kötöttek üzletet a nagyapámmal Jack Valentinenal, vagy korábban az apámmal Tom Valentinenal. Előbbi Amerika leggazdagabb embere, és a világon a negyedik legtehetősebb és legbefolyásosabb egyén! Tovább közölném, hogy a Red Bull két hete az én tulajdonomat képezi, mivel nyolcvan százalékban a részvényekkel az én tulajdonomba kerültek! Tekintve, hogy a következő futamon már én leszek a csapat egyik pilótája, az ügyek teljes körű intézésével a férjem bíztam meg! –mutattam Chrisre - Tehát! Ha már képesek voltak idecitálni, egy fontos csapatmegbeszélésről, akkor nekem miért is egy céges középvezetővel kell beszélnem? Ha jól látom – vettem magam elé a szerződést - mi, nos Hideaki Teradavalval a konszern vezetőjével kötöttünk megállapodást, és nem Önnel. –vágtam egy fellengzős grimaszt – Valamint szeretném látni hogy benne van a szerződésében, vagy jogkörében hogy magánál magasabb posztban lévő felsőbb vezetővel is tárgyalhat a cég ügyeit illetően Mr. Terada törvényes képviselője nélkül.
Néma csönd lett.
- Van ilyen irata vagy sem?
- Nincs Miss Valaneine!
- Mrs Valaneine Horner! Ha kérhetem!
- Elnézését kérem! Tehát…
- Ne hebegjen itt nekem a szentségit! – ordítottam rá, aki láthatóan megdöbbent – Christian lég oly kedves azonnal hívasd fel nekem Mr Teradat! Nem érdekel hány óra van éppen Tokióban, és az sem mit csinál jelenleg! Addig nem vagyok hajlandó ezekkel tárgyalni amíg Ő nem tisztázza a helyzetet! Ráadásul nincs is kivel tárgyalni, mert ahogy látom jogkörük sincs rá, hogy velem egyáltalán beszéljenek!
- Máris! –azzal benyomott egy gombot az asztali telefonon, hogy az asszisztens hívja fel az illetékest.
Dühösen felálltam és az ablakhoz mentem, hátul pedig összekulcsoltam a kezem.
Hosszú percek teltek el, mire villogni kezdett a jelző gomb.
- Mr. Terada vonalban uram! Videotelefonos hívás!
Chris megnyomott egy újabb gombot, a terem végében a burkolat szét csúszott, és egy plazma tévén megjelent egy minimum hatvan éveit taposó japán férfi álmos arca, öltöny és nyakkendő helyett, fehér pólóban.
- Takeda san! – hajoltam meg udvariasan.
- Hölgyem. Megtudhatnám mi ez az egész?
Röviden bemutatkoztam, és vázoltam a fennálló helyzetet.
- Nos mint ahogy Ön is láthatja, az emberei módfelett arrogáns, és rugalmatlan emberek. Úgy gondolom, hogy bár a pilótáink felállása módosult, mégis köthetnénk egy Ön számára is kedvező új megállapodást.
- Érdeklődve hallgatom Mrs Horner!
- A szerződés a két pilótára vonatkozott, konkrét nevekkel, hajlandó vagyok átvállalni Mark Webber kötelezettségeit, az Ön cégét illetően, illetve bővíteni kívánom azzal, hogy én és férjem bármilyen hivatalos rendezvényen is jelenünk meg, mindig az Ön termékeit viseljük majd. Valamint Amerikában a szülőhazámban hajlandó vagyok részt venni, egy reklámkampányban ahol az Ön óráit népszerűsítem, és tekintve hogy jó kapcsolatot ápolok Mario Andrettivel is, biztosan szívesen adnának helyet az autójukon az Ön logója számára. De amennyiben ez nem felel meg az Ön igényinek, természetesen hajlandóak vagyunk a szerződésben felmerült összegeket kifizetni. Azonnal hatállyal. Önnek kell döntenie.
- Mrs Horner! Ön igazán nagy lelkű, annak ellenére, hogy az embereim megsértették Önt, és a férjét. Biztosíthatom róla, hogy nekem erről nem volt tudomásom! Ez mérhetetlen szégyen számomra, és megígérhetem hogy ilyen többé nem fordul elő! Természetesen nincs szükség semmilyen plusz vállalásra az Ön részéről, a szerződést az ügyvédeim átfogalmazzák, hogy az Ön neve kerüljön az ausztrál pilóta neve helyett az iratokba. Számunkra fontos az Önök cége, és nem kívánok szerződést bontani!
- Mr Takeda! Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy cégeink közti együttműködés erősítése ként hogy a nem céges rendezvényeken is az Ön márkáját viseljük! Ez számunkra is fontos!
- Ön nagy lelkű! Még egyszer elnézését kérem, az embereim otrombasága miatt !
- Nem történt semmi, és természetesen szívesen látjuk Ön bármelyik futamon!
- Egyet értek a feleségemmel Mr. Takeda, az Ön és családja látogatásához mindenképpen ragaszkodunk, hiszen egyik legkiválóbb, és legkorrektebb ügyfeleink évek óta. Természetesen hogy ez a közjáték nem változata semmin. – állt mellém Chris.
- Mr. Horner nagyon kedves, ebben az esetben természetesen élni is fogunk a lehetőséggel, az asszisztensem majd egyeztet időpontot.
Christian mosolyogva helyeslően bólintott.
- Mrs. Horner, Mr Horner örültem!
- Szintúgy Mr. Takeda! A további viszont látásra!
Bólintott majd bontotta a vonalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése