Driven - Felpörgetve 47.

47.rész

Mire beértünk a kórházba Chris állapota jelentősen leromlott. Intubálni kellett, és kapott három zacskó vért, sóoldatokat, és újabb fájdalom csillapítókat.
Csak ültem az ágyánál, és fogtam a kezét. Kinéztem az ablakon, és Gerhardék már a folyosón álltak. Mark, és Adrian is ott volt.
Kimentem.
- Mit mondtak? – támadt le Seb.
- Egyenlőre még várnak a műtéttel, fel kell erősíteni. Sok vért vesztett, nincs magánál.
- Jézusom… - túrt Berger idegesen a hajába – Mikor lehet?
- Talán reggel. De még nem biztos hogy endoszkóposan, ha nem javulnak az eredményei gyorsan, akkor normál műtét lesz.
- Bemehetek? –kérdezte a kis német idegesen.
- Csak pár percre.
Bólintott.
- Vettel!
Felém fordult.
- Nem szabad felidegesíteni. Nyugtatgasd, megáll a team nélküle is.
- Persze.
Az osztrákra néztem.
- Beszéltem Marioval. Idejön.
- Helyes! A reggeli csapatmegbeszélést csúsztassátok el, hogy Andretti beérjen. Ha Chris jobban lesz, akkor kimegyek a pályára. Mark a pénteki teszt lefújva, te vezetsz.
- De.
- Nem érdekelnek a kifogásaid! Pont.
- Jó.
- A németre két szemetek, mert már így is idegroncs. Nem vagyok benne biztos, hogy nem csapja oda a kocsit az edzésen. Ha mégis, hétvégén nem vezethet. Nem akarok még egy embert ápolni a csapatból! Gerhard voltál a csapatfőnöke, jól ismered, tartsd szemmel.
- Rendben.
- Adrian a mérnökök, stratégák, szerelők a te gondod. Mond el nekik, mi a helyzet, és ha bármi van telefonálok. Végezzék a dolgukat, úgy mint máskor, amikor Chris is ott ült a pitwalkon. Ha Andretti befut, segítsetek neki, ismeri a dörgést, és jó döntéseket hoz, akárhogy dirigál, csináljátok amit mond, és ne vitázzatok! Emmával is beszélj.
- Igyekszünk. – szűrte a fogai közt.
- Helyes!
Seb közben kijött.
- Rosszul néz ki.
- Ne sápítozz, hanem szedd össze magad! Meg fog gyógyulni, és nem sokára megint vezetni fogja a csapatot!
- Igen.
- Helyes! Bent maradok, ti menjetek vissza a hotelbe pihenni. Reggel mondjátok el a többieknek mi van, ne a lapokból és a tvből tudják meg. Ha bármi van szólok.
- Szeretnék maradni. –közölte Vettel.
- Nem, te pláne nem maradsz! Elmész Adrianékkal, megiszol egy pohár tequilát, aztán lefekszel aludni! A hétvégén pilótákra lesz szükségünk, nem idegbetegekre! Menjetek! Úgysem tehettek érte semmit.
Gerhard megölelt.
- Nyugodj meg.
- Nyugodt vagyok. Ismerem a rendszert. Tudnak rajta segíteni. Engem is összestoppoltak párszor.
- Tudom. Ha bármi kell, vagy baj van, azonnal hívj.
- Oké.
Elmentek, én pedig visszaültem Chris mellé, egy székre.
Reggel a nővér ébresztett fel.
- Jól van?
- Igen. –dörzsöltem a nyakam, és a vállam.
- Igyon egy kávét.
- Mikor lesz a nagyvizit?
- Igyon egy kávét. Egyen valamit. A vizsgálatoknál úgysem lehet bent.
Nem nagyon akaródzott felállni, és Christ egyedül hagyni.
- Menjen. Vigyázunk rá.
- Jó, de csak egy kávéra.
Fáradtan mentem le az automatához, turkáltam egy kis aprót, és ittam egy kávét, egy másikból meg vettem egy csokit.
Fáradt voltam, álmos, mindenem fájt, a széken való alvástól. A tetejébe pedig aggódtam az angolért.
Az órára pillantottam, már hat óra körülre járt.
Felhívtam Gerhardot.
- Szia! Baj van?
- Nem. Most van a reggeli vizit. Kiküldtek.
- Értem.
- Felvertelek?
- Nem. Már felkeltem, lassan indulunk a pályára.
- Oké.
- Hogy bírod?
- Jól.
- Oké. Hívj ha bármi van.
- Persze.
Az orvosok akkor jöttek ki Christől, amikor odaértem.
- Jó reggelt doktorúr!
- Magának is! Pocsékul néz ki.
- Hogy van?
- Javultak az eredményei, de nos…
- Nem eléggé.
- Nem. Normál műtét lesz.
- Istenem. – a sírás kerülgetett.
- Ne aggódjon. Nem lesz baj.
- Az élete a csapat. Nem tudom, hogy fogja fogadni, hogy legalább egy hónapra kiesik a munkából.
- Inkább kettő.
Próbáltam tartani magam, és letöröltem a könnyeimet.
- Bemehetek a műtétre?
- Szó sem lehet róla.
- Kérem!
- Nem! Bízzon bennünk.
- Igen. Persze. Elnézést, én…
- Nem lesz baja. –szótagolta az orvos.
- Oké.
- Mivel maga az egyetlen hozzá tartózója, aki jelenleg itt van, Önnek kell aláírni a műtéti beleegyezést.
Elém tolta a lapot, én meg aláfirkáltam a nevem.
Vettem egy nagy levegőt, és visszamentem Chrishez. Dél körül, bejött a teljes csapat.
- Hogy van? –kérdezte Guillaume.
- Most készítik elő a műtétre. Nem endoszkópos lesz.
- Bemehetünk? –érdeklődött Peter, az aerodinamikai részleg vezetője.
- Egy kicsit magánál van. Felébresztették. De megkérdezem az orvost. – bekopogtam, és megkértem, hogy engedje be a srácokat.
Páran már be sem fértek, csak az ajtóban toporogtak.
- Jól vagy?
- Miért tőlem kérdezi mindenki? – próbáltam elviccelni a Gerhardnak szóló választ, de már sírásra görbült a szám.
- Na! Na! Na! – szorosan átkarolt – Tarts ki.
- Igyekszem.
- Helyes.
Összeszedtem magam, és lassan kitereltem a tömeget az angol szobájából, és bezártam az ajtót.
- Menjetek vissza a pályára, és tegyétek a dolgotokat. Azzal segítetek most a legtöbbet, ha nem lesz a hétvégén semmi gondunk. És nem kell miattatok aggódni. Amíg Chris fel nem épül Andretti vezeti a csapatot. Kiváló csapatvezető, és jó ember. Más a stílusa mint Christiannak, de megbízhattok benne. Kérlek benneteket, hogy tegyetek meg mindent azért, hogy a hétvége rendben menjen, és figyeljetek oda Sebastianra – pillantottam a németre – egy kicsit kiborult. Ha bármi történne, értesítelek titeket. Ennyit akartam.
Szinte mindenki megölelt, vagy kezet fogott velem, majd lassan, és csendesen szétszéledtek.