Driven - Felpörgetve 46.

46.rész

Arra ébredtem fel az éjszaka közepén, hogy valaki veri az ajtót. A rövid nadrágom, és a toppom felé fölkaptam egy fürdőköpenyt.
- Ki az? –szóltam ki bizonytalanul.
Tudtam, hogy egy luxusszállóban vagyok, mégsem akartam azonnal ajtót nyitni.
- Vettel vagyok!
- Meg Berger! Nyisd ki!
Kinyitottam.
Ketten támogatták Christ, aki falfehér volt, és félájult. A pólóján hányadék, és valami sötét folt volt. Mintha leöntötte volna magát valamivel.
- Mi történt? –kérdeztem döbbenten.
Bevitték a hálóba és lefektették az ágyra.
- Már hívtam a csapat orvosotokat, mindjárt itt van. –közölte Berger, és visszament az ajtóhoz.
- Berger! Mi az Isten folyik itt? –végül Sebastianra néztem ingerülten.
- Lent voltunk a bulin, ittunk pár pohárral, dumáltunk Chris egyszer csak….. rosszul lett. - mutatott rá idegesen - Kiment a mosdóba, mire…. Megtaláltam…már alig volt magánál.
- Részeg!
- Mire odaértem, már vért is öklendezett.
- Mi???
- Felhívtam Gerhardot. –túrt idegesen a hajába – Hozott pár törölközőt, és amennyire lehetett szalonképes állapotba hoztuk Christ….. Feltámogattuk ide, a többieknek meg azt mondtuk, egy kicsit becsípett…. Valami nagy baj van…. Valami nagyon nagy baj van….. – motyogta Seb.
Kiszaladtam az előszobába, Berger még mindig az orvost várta.
- Ki kell hívni a mentőket Gerhard! Ha tényleg vért hányt, akkor komoly baj van!
- Nem! Nem kell a botrány.
- Gerhard! Te is tudod, hogy a semmiért nem vérzünk! Hívd a mentőket, most!
- De!
- Mondom most azonnal!
Egy hosszú pillanatig farkasszemet néztünk, majd elővette a mobilját és tárcsázott.
A hálóból, nyögések, és öklendezés hallatszott.
Visszarohantam, Chris pedig közben vért hányt. Amint megláttam a fehér ágyneműm elterülő, és növő vérfoltot, lezsibbadtam. Rengeteg volt.
- Istenem… Istenem… - suttogtam.
Oldalra pillantottam, Seb is ugyanúgy állt mellettem, mint egy kőszobor, falfehér volt.
- Gerhard! – üvöltöttem – Gerhard a mentőket!
Chris pedig már szinte fuldoklott, az öklendezéstől.
Odaültem mellé, és megfogtam a fejét. Letöröltem a vért a szájáról.
- Próbálj meg mély levegőt venni!
Köhögött, és öklendezett. Próbált levegőhöz jutni, de látszott, hogy mindene görcsben van.
Mindkét keze ökölbe szorult.
Felemeltem a fejét, hogy rám nézzen.
- Jézusom! – jelent meg Berger.
Összeakadt a pillantásunk, és láttam, hogy abban a percben teljesen kétségbeesett.
- Lazítanod kell, érted? És mélyeket lélegezni! Lassan! Így! –és próbáltam vele együtt nagy levegőket venni – Koncentrálj!
A helyzet kicsit javult, Chris egy kis levegőhöz jutott.
- Ez az. Csak nyugodtan.
Lassan visszafektettem az ágyra.
- Oké.
Felakartam állni, de Chris megfogta a csuklóm, és hosszan rám nézett.
Bólintottam.
- Sebastian! Hoz néhány hideg vizes, meg pár száraz törölközőt.
- Máris!
- Gerhard? – fordultam hátra.
- Jönnek a mentők.
Az angolra néztem, aki már alig tudta nyitva tartani a szemét.
- Tarts ki! Hallod?!
Megszorította a kezem. Seb megjelent a törölközőkkel, az egyiket Chris fejére tettem, a másikkal kicsit megtörölgettem az arcát.
Kopogtattak, pár pillanattal később megjelent Steve.
- Christian! Atyám!
Arrébb mentem.
- Tünetek?
- Vért hányt, és görcsben van mindene.
Steve gyorsan megmérte a vérnyomását, meghallgatta a tüdejét.
- Hívom a mentőket! Kórház most azonnal!
- Már hívtuk, úton vannak! –vágott közbe Gerhard.
- Mi a baja? –kérdezte Seb idegesen.
- Gyomorfekély. –mondtuk egyszerre a dokival.
Steve kérdőn nézett rám.
- Túl sok kórház sorozatot nézek.
A doki felszívott egy nagy adag injekciót.
- Mit adsz neki?
- Egy enyhe nyugtató,fájdalom csillapító, és görcsoldó keveréket. Mást nem adhatok. Ebből műtét lesz Chris. Készülj fel.
- Műtét? –sápítozott Seb.
Mennyire gyerek még. Látszik mennyire nem boldogul stressz helyzetben.
- Úgy érted endoszkópos? –kérdeztem rá nyíltan.
- Igen.
- Nem. – nyögött fel Chris ahogy a doki beadta az injekció – A csapat….
- Elég! Vedd már észre, hogy az életeddel játszol!- kiabáltam rá.
- A feleségednek igaza van Chris, ha most nem viszünk be, akkor nagy eséllyel reggel temetésre készülhetünk.
- De a csapat….
- Csönd! Megoldjuk! Felöltözöm, és megyek veled a kórházba! – azzal becsörtettem a fürdőbe, egy farmerrel meg egy pólóval, meg tiszta fehérneművel.
Hallottam hogy megjöttek a mentők.
Konzultáltak Stevvel, majd megvizsgálták Christ, betettek egy kanült, bekötöttek egy infúziót, kapott egy oxigénmaszkot, és hordágyra rakták.
- Önökkel megyek! A felesége vagyok! – közöltem a két nagy darab mentőssel.
- Elég szűkösen leszünk. De ha ragaszkodik hozzá…
- Igen! – néztem rá dühösen.
- Hová viszik? –kérdezte az osztrák.
- A városi sürgősségire. Montreals Hospitalba.
- Utánatok megyünk. –közölte Berger.
Christ éppen előttem tolták ki, de én szándékosan lemaradtam, és megfogtam az osztrák karját és odasúgtam neki:
- Hívd fel Andrettit! A hétvégén nincs futamuk az Indyseknek, nekünk meg csapatfőnökünk! Christ egy héten belül nem fogják kiengedni! Intézkedj!
Azzal rohantam a mentősök után, mire a lifthez értek én is ott voltam.
Szorosan megfogtam az angol kezét.
- A Red Bull….
- Bízzál bennem! Nem lesz semmi bajod, és a csapatnak sem! Kiváló team, és nélküled is remekül fognak boldogulni! Vittem már a hátamon csapatot máskor is, velük is elbírok! – mosolyogtam rá kedvesen.
Nagyokat pislogott, majd elájult.