37.rész
Cserébe azért mert egy órát késtem az edzésről, Nuno úgy megdolgoztatott, hogy estére kikészültem.
A főmérnökök, főszerelők, Adrian, Emma, és Chris társaságában ültünk az ebédlőben, és bár a grillezett csirke salátával, és a puding ínycsiklandozóan festett, mégis csak piszkáltam. Mérhetetlenül kimerült voltam, és ahogy az angolra és a lányra néztem, láttam az egymásra vetett lopott pillantásaikat, az életkedvem is elvette.
Negyed óra küszködés után végül felálltam.
- Hová mész? –kérdezte Chris döbbenten.
- Fáradt vagyok. –közöltem simán, és otthagytam az egész bagázst.
Mire felértem a szobánkba, csak letusoltam, és bezuhantam az ágyba.
Alig pár óra alvás után Jackről álmodtam, ahogy összever a fémbotjával, aztán a hajamnál fogva berángat a szobámba, és rám zárja az ajtót.
Próbáltam szabadulni tőle, sikoltoztam, kapálóztam, de hiába.
Amikor egy újabb pofont akart adni, erősen behunytam a szemem, majd kinyitottam, de ekkor már nem tudtam hol vagyok.
Nem volt ismerős sem a szoba, sem semmi, valaki szorosan átkarolt, megpróbáltam ellökni magamtól, de nem hagyta.
- Chris vagyok. Chris vagyok. – suttogta.
- Milyen Chris? Én nem ismerem semmi féle Christ! – kiabáltam.
Eltolt magától, és erősen megrázott.
- Christian Horner vagyok! A férjed! Térj magadhoz! - nézett rám dühösen a halvány lámpafény nyújtotta félhomályban.
Zavartan néztem körbe. Egy háló szobában vagyok, ami valahonnan ismerős. Lassan minden eszembe jutott.
- Chris…- borultam a nyakába.
- Hála az égnek… - sóhajtott fel.
Hatalmasat sóhajtottam.
- Csak álom volt… - suttogtam kábán – Már nem vagyok gyerek….. Már nem bánthat…. – szakadt fel belőlem egy megkönnyebbült kis sírás.
Az angol némán ölelt magához, egyre szorosabban, és gyöngéden simogatta a hátam.
Egy idő múlva kicsit összeszedtem magam, és elhúzódtam tőle.
- Jobban vagy? –kérdezte aggódva.
- Igen…
- Nagyon megijesztettél. Azt hittem már meg sem ismersz.
- Néha vannak hülye álmaim….
- Inkább kísértő álmaid. Jackről, és a gyerekkorodról szólnak?
- Nem akarok róla beszélni.
- Tegnap is ezért feküdtél a fürdő padlóján?
Nem válaszoltam, csak átkaroltam magam.
- Mióta vannak ilyen álmaid? –kérdezte komolyan.
- Nem akarok róla beszélni. Menj vissza aludni, vagy dolgozni, amit éppen csináltál. Megvagyok. Nem kell pesztonka!
Chris firtató tekintettel nézett rám.
- Jól vagyok! –szótagoltam kicsit ingerülten.
- Mielőtt felpörgetnéd magad, csak törődés képen mondom, tudom, hogy nem vagy zakkant, de a csapatnak van egy kiváló pszichológusa….
Keserűen felnevettem.
- Azt hiszed az használ valamit?
- Én csak….
- Hát elárulok neked egy titkot! Nem használ! Miután elköltöztem Jacktól évekig jártam terápiára, mert Gerhard addig rágta a fülem míg el nem mentem! Hiába akartam megszabadulni ettől nem ment! Amikor az életemben is nyugalom volt, akkor nem álmodtam a régi dolgokról! Ennyi! Életem végéig magammal fogom ezt cipelni, mert ez ember a saját múltját nem tudja kitörölni, bárhogy is szeretné! Ezt jobb ha te is megjegyzed! Ha egyszer kiderül, hogy iszogatsz, többet az életben le nem mosod magadról, hogy piás vagy!
Nem szólt semmit, csak felállt, és az ajtóhoz sétált.
- Ha kell valami a dolgozószobában megtalálsz. – mondta nekem háttal, majd kiment.
Nagyon egyedül éreztem magam, és szarul. Örültem volna, ha marad egy kicsit.
A pólóm teljesen rám tapadt, már átitatta az izzadság. Kikecmeregtem az ágyból, és letusoltam, majd rájöttem hogy éhes vagyok. Aludni már képtelen lettem volna.
Turkáltam egy sort a hűtőben, végül a talált száraz kenyeret megpirítottam egy kis fokhagymás olajban, aztán megsütöttem a sonkát is, rátettem a kenyérre, a paradicsommal, salátával, és sajttal.
Annyira belelendültem, hogy lett egy egész hadseregre való. Éppen a tv elé telepedtem a tálcára pakolt szendvicsekkel, amikor Chris a homlokát dörzsölve lépett ki a dolgozóból.
- Te mi a francot csinálsz? –kérdezte idegesen.
- Csináltam valami kaját, mert éhes vagyok.
- Minek szarakodsz ilyen hülyeségekkel az éjszaka közepén? Inkább ki kéne pihenned magad, hogy holnap végre érdemben dolgozhass!
Lecsaptam az asztalra a tányért, ami azon nyomban el is repedt, bementem a hálóba, bezártam az ajtót, majd kimentem az erkélyre.
Lófaszt a seggébe! Rágyújtottam egy cigire, majd még egyre.
Így is hallottam, hogy tiszta erőből bevágva a bejárati ajtót elviharzik, percekkel később pedig láttam ahogy beszáll az épület előtt parkoló BMW-be.
- Ez hihetetlen. –sóhajtottam fel – A nagy büdös semmin vesztünk össze.
Visszamentem a nappaliba, megettem amit a törött tányéron hagytam, majd eldőltem az ágyon, és bámultam a plafont.
Az idő lassan telt, és egy kicsit el is szundíthattam, mert arra ébredtem fel, hogy Chris ledobja a kulcsokat a bejárati komódon álló tálba.
Az órára pillantottam negyed hét volt.
Kitébláboltam a nappaliba, ahol Chris éppen lerángatta magáról a zakóját le hajította a kanapéra, majd a láthatóan kocsmafoltos ingét, a sarokba.
Kábán megmozgatta a nyakát, hajába túrt, majd leült az egyik fotelbe, és fáradtan elnyúlt.
Lehunyta a szemét, és nagyot sóhajtott.
Csöndesen mögé léptem, a vállára tettem a kezem, és masszírozni kezdtem.
Először összerezzen az érintésemtől, de szó nélkül hagyta.
Kb. húsz percig bírtam, aztán abbahagytam. Elhúzódtam, de hátranyúlt megfogta a karom, és az ölébe húzott.
Álmosan, és kótyagosan pillantott rám.
- Még nem vagy teljesen józan…
- Nem. Még van bennem egy kis skót whiskey. –megsimogatta az arcom.
- Tusolj le, és aludj pár órát.
Válasz helyett, magához rántott, és lágyan megcsókolt, majd a keze a csípőmre, és a fenekemre vándorolt.
- Ma kivételesen délben kezdődik napom, mivel szombat van. – morogta a nyakamba – Menjünk át a hálóba.
- Nem rángatsz bele. –suttogtam.
- Nem is rángatlak, jössz te magadtól is. – harapott a vállamba.
Simogatta a hátam, a fenekem, a mellem, mire észbe kaptam nem volt rajtam póló és lovagló ülésben ültem rajta.
Megráztam a fejem.
- Ha józan lennél nem csinálnád ezt.
- Nem. Csak vágyakozva néznélek. – csókolt meg újra.
Ellöktem magamtól, felkaptam a felsőm, és bemenekültem a hálóba.
- A feleségem vagy! – jött utánam dühösen.
- Miért csinálod ezt? Eddie és a fogadás miatt? Vagy hogy megmutasd te viseled a nadrágot? Hogy te vagy a fasza csávó? Hogy az ágyadba tudsz rántani? – vagdalkoztam kétségbeesve.
Odalépett elém, és megsimogatta a karom. Nem tudtam uralkodni magamon, és akaratlanul tettem felé egy lépést.
Azonnal a karjaiba zárt.
- Kívánlak… - dünnyögte a fülembe – Senki nem szólhat semmit…. A feleségem vagy….
- És….
Megint simogatta a hátam, és mellem. Őrjítő volt.
- Chris…
- Nem kell megtudnia…. Akarlak…. Kellesz nekem!
- De…..- egy szenvedélyes, vad csókkal belém fojtotta a szót.
- Csak most az egyszer…..
Egy hajszál hiányzott hozzá, hogy megadjam magam, de ekkor megszólalt a telefonja a zsebében.
Elővette, és amint a képernyőre pillantott, meglepődött.
- Valami baj van, ez a céges reklámokkal foglalkozó ügyvéd.
Bólintottam, majd egy ügyes húzással, vissza sprinteltem a nappaliba.
Az angol vagy negyed órát beszélt, majd elcsörtetett tusolni, felkapott egy inget, és menetben még odaszólt:
- Úgy tűnik bajban vagyunk. De talán még el tudom simítani, tekintetem úgy hogy szóbeli megbízásom van tőled, a tárgyalásokra?
- Persze.
- Teljes körű?
- Igen.
- Ha gáz van mellém állsz? Bármi van is?
- Igen. –mondtam határozottan – Téged támogatlak.
- Lehet hogy be kell jönnöd a tárgyalóba, legyél elérhető.
Bólintottam. Félszegen rám mosolygott, majd elrohant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése