Driven - Felpörgetve 60.

60.rész

Az este csendesen telt, egy hosszú zuhany után, egy kinyúlt pólóban és egy szürke melegítő alsóban ültem le Eddie mellé a kanapéra, éppen az üzleti híreket nézte a tévében.
- Bármi érdekes.
- Csak számomra. – majd átnyújtott egy étlapot – Az étterem olasz menüje. Válasz valamit. Én is kezdek éhen halni.
Hát aki üzlet ember, az üzlet ember.
- Grillezett juhsajt, roston zöldséggel. Camambert sajttal és aszalt sárgabarackkal töltött csirkemell erdei gyümölcs mártásban, és sült burgonya.
- Nem kéne neked diétáznod?
- Hogy?
- Cobra nem irt elő ilyen „csak azt eheted amit mondok menüt”?
- Áh. Nálunk az nem működik, feladta. Képtelen vagyok tartani, de helyette bármiből bármennyit megcsinálok, többet dolgoztat, lehajt teljesen.
- Jó neked.
- Miért?
- Anno majd meg őrjítettek, hogy nem ehetek ezt se, meg azt se. –húzta el a száját.
- Ne mond hogy betartottad? – nevettem fel.
- Néha muszáj volt. Pláne amikor Michael jó szájízzel ette azt a sok vackot.
- Vasakaratú?
- De még milyen.
- Te mire jutottál?
- Zöldséges –húsos spagetti.
- Jó választás. –nyúltam a kagylóért, amikor felvette helyettem.
- Én elintézem, te meg ezt. –adta a kezembe a mobilom.
Két nem fogadott hívás.
- Ki lehetett?
- Christian.
- Felvetted?
- A kijelzőt néztem, eszem ágában sem volt felvenni. –vigyorgott.
- Mit akarhat?
Eddie megrántotta a vállát.
- Bort? –kérdezte viccesen.
- Ahha. Charlie díjazná.
- Átmegyek a másikba.
Bólintott, de már közben a szobapincérrel beszélt.
Neki döntöttem a hátam az ágytámlának, és kényelmesen elnyúltam, majd megnéztem a hívásokat. Chris keresett, alig negyed órája, kétszer is. Nem volt kedvem beszélni vele, de úgy tűnt muszáj.
Megnyomtam a hívásindítást.
Kétszer kicsöngött, harmadikra felvette.
- Szia. Szép estét. – szóltam bele szórakozottan.
Egészen feldobott Eddie jelenléte, a zuhany, és persze az elért pole, kicsit lassan tudatosult bennem. De jó volt tudni, hogy azért ilyen jó eredménnyel debütáltam.
- Neked is. Hallom jó a kedved?
- Láttad az időmérőt? Van rá okom.
- Láttam igen. Fergeteges volt. Remek eredmények. Seb is kitett magáért. – ő is fel volt dobva.
- Igen. –hagytam rá.
- Beszéltem Marioval, mesélte hogy Charlei ránk sózott egy kis bírságot. –mondta semlegesen.
- Igen. – húztam el a szám, mindjárt kapok a pofámra.
- Mondta hogy az ő ötlete volt, és te ellenezted.
Nem szóltam semmit. Mi a manó? Nincs lebaszás?
- Mindegy. Nem fontos. Igaza volt, úgysincs benne a szabálykönyvben. Beszéltem a fiúkkal is Ciaron aranyba akart foglalni..
- Forró aranyba gondolom.
- … amiért megcsináltad Seb kocsiját. Hosszan ecsetelte mi volt, meg a megbeszélésen milyen ötleteid akadtak.
- Az én érdekem is, hogy jól menjen a szekér.
- Igen. persze. – azonnal letört a fergeteges jó kedve – Beszéltem Adriannal is….
- Értem.
- Marioval is.
- Meg gondolom a fél csapattal még.
- Majdnem. Tudod hogy nem erre akarok célozni.
- Nem értem mire gondolsz.
- Pontosan tudod te azt. Hálás vagyok, amiért mellé álltál.
- Nem álltam mellé, a többiek szavazták meg.
- Ki is rúghattad volna?
- Minek? Amikor vissza jössz úgyis vissza vennéd, ráadásul még kaptam is voltan a pofámra, amiért hagyok elmenni, egy ilyen remek szakembert, és kiváló csapattagot. – gúnyolódtam.
- Látom nagyon utálod. – közölte kicsit élesen.
- Hát mit mondjak nem könnyíti meg az életem, ezek után meg tutira még inkább fúj majd rám, amiért még hálásnak is kéne lennie.
- Szerintem nagyot tévedsz.
- Persze, és van Mikulás, és létezik a húsvéti nyuszi.
- Megint felhúztad magad, és nem tudunk értelmesen beszélni.
- Helyes! Akkor le is teszem!
- Várj!
- Mi van? –csattantam fel.
- Sok szerencsét holnap. –igyekezett kedvesen mondani.
- Kösz. – morogtam.
- Fáradt vagy?
- Igen. Hosszú volt a mai nap.
- Akkor jobb ha leteszem. Szia. – elég kedvetlen volt a hangja.
- Jobbulást. Szia. – bontottam a vonalat.
Letettem a telefont az éjjeli szekrényre, és felpillantottam.
Eddie az ajtóban állt.
- Összekaptatok?
- Kicsit.
- Adrianon.
- Ahha.
Bejött, én meg átöleltem, és a vállába fúrtam az arcom.
- Előbb utóbb minden megoldódik a maga útján.
- Remélem.
- Gyere! Mindjárt itt a kaja.
Leültünk a kanapéra, és hozzábújtam.
A vacsorát szinte szó nélkül fogyasztottuk el, utána Eddie kiment a teraszra telefonálni, de én meg közben elaludtam a kanapén. Az éjszaka közepén ébredtem fel, a hálóban, egyedül voltam. Az ír elment. Egy cetlit hagyott, hogy pihenjem ki magam a versenyre, és másnap találkozunk. Jobban örültem volna, ha marad, de nem lehet minden mindig úgy, ahogy én akarom.