64.rész
A hátsó liften mentünk fel a szobámig, a pólóm, és a zakója volt rajtam. Ennyit viseltem. Úgy néztem ki mint valami útszéli, de nem érdekelt. Őt sem.
Az egész éjszakát együtt töltöttük, végig szeretkeztük a lakást. Törődött velem, és akart engem. Nem érdekelte milyen ember, vagy versenyző vagyok, mi van a múltamban, hogy pénzem van. Magamért szeretett, egész életemben erre vágytam. Boldog voltam.
Kimerültem feküdtem a karjaiban az erkély kanapéján.
Lassan hajnalodott.
- Be kellett volna menned Christianhoz.
- Nem érdekel. Kösse fel magát.
- Menjünk át a hálóba.
- Még egy menete? –cukkoltam.
- Alvás céljából.
Kuncogtam.
- De ha a kis asszony akar még egy menetet….
- Nem! Mindjárt elalszom Eddie.
- Menjünk…
- Várjuk meg a napfelteltét.
- Ha akarod…
Valaki kopogott. Felnyögtem.
- Nem nyitjuk ki és kész.
- Szívemből szóltál. –sóhajtottam fel.
Végül az illető csak nem adta fel, és az ír egy szál törölközőben ment ajtót nyitni.
- Téged keresnek! Berger az! – kiabált az ajtóból.
Magam köré tekertem egy lepedőt, és bementem a szobába.
Az osztrák érdeklődve pillantott végig rajtam, majd az íren. Álltam a tekintetét.
- A férjed –hangsúlyozta ki kicsit élesen a szót – egész éjjel hívogatott, hogy téged nem ér el. Vagy menj be hozzá, vagy hívd vissza.
- Majd beszélek vele.
- Inkább most! Szeretnék végre aludni! – csattant fel Gerhard, majd kicsörtetett a szobából, de az ajtóból még visszaszólt – És magyarázd meg neki, hogy miért van a pletykalapok címoldalán ahogy a felesége és haverja egy Ferrariban hetyegnek, pucéron. – és bevágta az ajtót.
- Azt hiszem Chris ezt nehezebben fogja lenyelni. –rántottam meg a vállam.
- Látom nagyon érdekel. – ült le Eddie a dohányzóra.
- Szerinted kellene hogy érdekeljen?
- Nem tudom, végül is hozzámentél, meg eddig törődtél vele.
- Most meg hírtelen nem? Nem érdekel, bántott, és megalázott. Most visszakapta. Törődjön ezen túl Emmával és magával engem meg felejtsen el.
Az ír meglepett arcot vágott, de végül nem szólt semmit.
- Felhívod most vagy vigyelek be?
Elhúztam a szám.
- Személyesen talán kicsit diszkrétebb lenne, kicsit korrektebb. – közölte óvatosan.
Érdeklődve pillantottam rá.
- Én jobban szeretném face to face, szemtől szembe tudni, mint telefonon.
- Te vezetsz! – vágtam oda, majd bementem a hálóba, lelöktem magamról a lepedőt, és beakartam lépni a zuhany alá, amikor hátulról átkarolt.
- Ő bármit is csinált te legyél korrekt, nem miatta, magad miatt. Te olyan vagy, aki egy szemét húzás után nehezen néz a tükörbe. Ettől akarlak megkímélni. – fordított maga felé.
Magamhoz húztam, megcsókoltam, és behúztam a zuhany alá.
Órákkal később bekanyarodtunk a kórház elé, és a jó kedvem olyan gyorsan elpárolgott, mint az eső cseppek a forró aszfaltról.
Eddie végig fogta a kezem, egészen az angol szobájáig.
- Bemenjek veled?
Tudtam, hogy ha azt mondom igen, bejön, és együtt borítjuk ki a bilit.
- Nem. Lerendezem vele.
- Nem kell egyedül végig csinálnod.
- Ez rá, és rám tartozik.
- Tisztában vagyok vele. Majd szólj.
Bólintottam.
Bekopogtam.
- Tessék! –szólt ki ingerülten.
Vettem egy nagy levegőt, és beléptem.
- Szia. – köszöntem tartózkodóan.
Látszott, hogy kialvatlan, ideges és feszült. Jobban nézett ki mint korábban, de érezhetően beteg volt még.
- A futam vége óta folyamatosan kereslek, senki nem tudott rólad semmit! Még Berger sem! Hol az Istenben voltál? – fakadt ki – Hogy lehetsz ennyire felelőtlen!
- Eddievel voltam. – közöltem higgadtan.
- Tessék? –kérdezett vissza élesen –Hogyhogy vele voltál? Mégis hol?
Belekapaszkodtam az ágya végén lévő rácsba.
- Kérvényezni akarom a különélést, és szeretném ha belemennél.
- Mi???
- Hallgass meg kérlek, és próbálj megnyugodni. Te Emmával akarsz lenni, és a leendő kicsivel, de azt nem várhatod el, hogy tartsam nektek a gyertyát, esetleg veletek éljen. Megalázó lenne, és eszem ágában sincs ilyenbe belemenni. A saját életemet akarom élni, és megtalálni a boldogságom. Mert veled közös jövőről szó sem lehet, gondolom ez előtted is világos. Ha tetszik neked ha nem, az enyém most éppen Eddie mellett van. Ne vedd zokon, de neked nincs beleszólásod az életem ezen részébe. Tekintve hogy nekem sincs a tiédbe.
Megrázta a fejét, mint aki nem hiszi el.
- Mégis mi történt köztetek?
- Lefeküdtem vele.
Chris olyan arcot vágott, mintha megpofoztam volna. Hosszú percek teltek el, mire megszólalt.
- A cég ügyei?
- Ahogy eddig, te vagy a főnök, ha felépülsz akkor visszaülsz a székbe. Mario addig marad, úgy tűnik a fia boldogul a saját csapatukkal, tudják nélkülözni, de majd néha a körmükre kell néznie. Szerintem nagyon jól ellátja a feladatát, nem tudom neked erről…
- Nincs kifogásom ellene.
- Rendben. Ha bármire szükséged lenne…
- Lenne. A múltkor azt mondtad ha tudom igazolni a cég helyet tett kifizetéseket, akkor hajlandó vagy visszautalni a pénzem.
- Igen. Alá is írtam a papírokat, de csak egy részükre vonatkozott, mert volt olyan számla amit még nem adtál le. Küldesd el a könyvelőddel, és azonnal intézem. Már meg kellett hogy kapd azt a pénzt amit aláírtam.
Látszott mennyire kínos ez neki.
- Szükséged van a pénzre? Gondjaid vannak?
- Nem. Nincsenek.
- Tudni akarom! – néztem a szemébe.
- Ki kell fizetnem a kórházi számláimat, és az új kezeléseket.
- Ezt a cég kifizeti! Nálunk dolgozol, és benne van a szerződésekben, a kórházi számlákat a Red Bull rendezi!
- Nagy összegről van szó, és…
- Nem érdekel! Ne törődj ezzel. Bármilyen gondotok adódik, a kezelésekkel, vagy valamivel, elvárom hogy szólj! A cég miatt és mert amíg még papíron a férjem vagy, jogom van tudni.
- Jó. –szűrte a fogai között - És te? Hová mész innen?
- Nem tudom. Gondolom a gyár, a versenyek, és az Eddievel közös programok között ingázom majd.
- Értem.
- Eddie szeretne veled beszélni.
Bólintott, én pedig kimentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése