Driven - Felpörgetve 58.

58.rész
Seb autóját pár perccel az edzés megkezdése után is szerelték, de végül kigördült a Q1-ben, és ötödik időt futott.
A helyzet az élen gyorsan változott, hiába vezettem sokáig, először Schumacher, majd Hamilton, végül Alonso is megelőzött. Kissé ingerülten döcögtem vissza a bokszba új beállításokra, és kerékcserére.
A Q2-ben a helyzet sokat változott, a kemény keverék miatt nagyon rezgett a léc, tudtam, hogy Mario meg akar spórolni egy szett lágyat a versenyre, de akkor is féltettem a seggem. Majdnem úgy tűnt hogy Rosberg kiver a legjobb tízből, de mivel a leintés előtt megkezdtem még egy kört, így szerencsém volt, 0, 0134 –el, vagyis szinte semmivel de megvertem. Vettel a hetedik lett.
Következett az utolsó menet, bent volt a két Ferrari, a két Renault, a két McLaren, egy Mercedes, egy Force India, és mi.
Felpillantottam a pitwallkra, Mario pedig rám nézett. Villogott a rádió.
- Mondjad törzsfőnök.
- Mennyire akarsz megspórolni még egy szettet?
- Nem akarok, a nélkül nem leszünk az első két sorban.
- Maximum?
- Ha mégsem azzal megyünk, akkor negyedik, esetleg ötödik sor, harmadik csak akkor ha valaki hibázik. Ha te azt mondod, ne tetessem fel, nem tetetem fel.
- Attól tartok, az eddigi eredmények tükrében ideje lenne egy Red Bull első sor.
- Zseniális ötlet.
- Kérsz zenét? – nevetett fel.
- Nem hiszem hogy egyesek díjaznák.
- Megnéztem a szabályzatot, nincs benne ilyen kitétel. Úgyhogy jó mulatást.
Amikor az utolsó kanyarok jöttem, megint jelzett a rádió. Benyomtam, és dübörgött Scooter – Nessaja.
http://www.youtube.com/watch?v=u9odvl3tfEU
- Christian meg fog ölni ezért. De leszarom! – vigyorodtam el.
Mentem egy gyors kört, amivel máris vezettem. Seb egészen jól haladt, nem sokkal volt mögöttem a második helyen.
Massa harmadik lett, Alonso megverte Vettelt második lett, Hamilton és Button ötödik és hatodik, a Force India ki sem jött. Pár perc után Petrov futott, egy ötödik időt, Senna meg egy remek 1:22:859-es időt.
Én meg csak néztem, mint a moziban.
- Ezt honnan húztad elő? – sóhajtottam fel.
Kb. fél másodpercet rongyolt rám. Jeleztem a boksznak.
- Látod?
- Látom bassza meg!
- Ha Adrian ott van, vagy valamelyik mérnök, akkor üzenem, hogyha van egyéb ötletük hogy csikarjak még ki egy kicsivel többet, akkor mondhatják.
Rövid recsegés.
- Gyere be!
- Oké.
A fiúk állíthattak még a hátsó, és az első szárnyon, de látszott, hogy nincs túl sok tervük.
Végül Guillaume és Adrian is mellém guggolt.
- Na meséljetek.
- Állítottunk valamennyit, de attól tartok többet már nem tehetünk. – nézett rám a francia.
- És a tervező zseni szerint?
- A szimuláció szerint az autó tudja az 1:23:00-át.
- És?
- A többit neked kell összeszedni a pályán. –közölte szúrósan.
- Menj a pokolba! –azzal összecsaptam az elém tolt laptopot, és felé löktem.
Mutattam a srácoknak, hogy indítsuk be a motort, és dühösen kihajtottam a pályára.
- A többit neked kell összeszedni a pályán! – mondtam gúnyolódva – Barom! Bezzeg Sebikének tuti nem ezt mondja! Hogy rohadna meg a lányával együtt, ahol van! –azzal gázt adtam az egyenesben.
Villogott a kék gomb, de nem nyomtam be, akármit is akarnak mondani, azzal csak még jobban felbasszák az agyam.
Nem elég, hogy én szereltem meg a kis majom kocsiját, de még arra sem képesek, hogy normálisan beállítsák az autót, és elismerjék, hogy helyettük dolgozom! Hogy vinné el őket az ördög kényszermunkára a pokolba! A keserves mindenit!
Éppen beértem Alonsot, aki előttem kerengett és nem volt képes félrehúzódni, pedig ő levezető körön volt. Szándékosan az ideális íven maradt.
Végül az egyik kanyarban elengedett, én meg felmutattam a középső ujjam.
- Kapd be te majom! Ez már feltartás!
Ahogy elhaladtam az egyik kivetítő mellett, láttam, hogy a számláló Schumachert méri, de közben az én kis húzásomat lassítják vissza.
Nagyot sóhajtottam, hát is se fognak porcelán babaként kezelni.
Közben az edzést leintették, de mivel én még előtte felértem a célba, mentem még egy gyors kört.
- Most megmutatom ennek a sok idióta, tökkelütött hülyének!
Muszáj, hogy sikerüljön!
Egyszerűen muszáj!
Kell és kész!
Olyan agresszívan vezettem, hogy az utolsó kanyarban a bajnokok falát érintette a hátsó kerekem.
Nem mertem a kormányon lévő kijelzőre nézni, csak benyomtam a rádiót.
- Akarjam tudni?
- 1:22:786.
Sokra megyek vele, ha közben jobb időt is ment valaki.
- Bővebben?
- Poleban vagy.
- Jó. – sóhajtottam fel – Többiek?
- Schumacher, Vettel, Senna, Massa, Alonso, Hamilton, Petrov, Button, Sutil.
- Értem.
- Schumi majdnem megcsípett.
- Mennyit ment?
- 1:22:795-öt.
- Huh! Hajszálon múlott.
- Na ne dumálj annyit! Gyere befelé!
- Jó.
Mire végeztünk az interjúkkal, úgy éreztem magam, mint egy kifacsart citrom.
Bármit megadtam volna, egy forró zuhanyért, egy adag szezámmagos csípős rántott csirkéért, egy hatalmas adag sült krumplival, és édes-savanyú szósszal, meg egy minimum nyolc órás alvásért.
De előbb még hátra volt a csapatmegbeszélést, amit a hátam közepére sem kívántam.
Megvártam, hogy mindenki beüljön, és csak utána mentem be a tárgyalóba.
Egy hatalmas kerek fenyőfa asztal, fehér falak, a mennyezeten fél kör alakú halogénlámpákkal, kényelmes szürke görgős székekkel.
Mario az asztalfőn ült, nekem Sebbel szemben a bal oldalon hagytak helyet. Leültem, ránéztem a főnökre, forgattam a szemem, aztán elvettem az előttem lévő papírtömböt, meg tollat, és úgy tettem mintha jegyzetelni akarnék.
Az első fél órában mindenféle értékeléseket voltak, ezt mindig úgy utáltam, mit érdekel engem kiről mit mond, ha nem tetszik ahogy dolgozik valaki, vagy szarul csinálja, akkor úgyis leordítom.
Végül csak elérkezett hozzám, meg Sebhez.
- Hátszéllel már egész jól megy! –nézett rá.
- Tessék? –nézett rá bambán.
- Úgy érti, hogy jó az eredményed, de neked kéne szerelned, meg az embereidnek, és nem nekem. – sóhajtottam fel, éppen egy fát rajzoltam.
Persze ezt senki nem látta.
- Ne beszélj neki szlengben mert látod hogy burokban nevelték. – vigyorogtam a németre.
Aki ingerült grimaszt vágott. Mario tovább nézte az előtte lévő iratokat, és tovább beszélt.
- Nem kell megsértődni a tényeken Sebastian! Be kell mászni a szerelő aknában, és megtanulni! Ez is a szakma része, nem csak a körözgetés!
Úgy vettem észre, Mario most nagyon bekeményített, és meg akarta nevelni.
Seb lemondóan bólogatott.
- Jaj igen, Charlei ránk sózott ötezer eurónyi büntetést.
- Miért? – fakadt ki Adrian.
- Mert zenét adtatok be nekem időmérő alatt. – sóhajtottam fel.
- Remek! – közölte az angol élesen.
A kezemben ketté tört a ceruza.
- Ami Angelt illeti, nos pole pozício. Ehhez az eredményhez nem sok hozzáfűzni való akad, ha csak az nem, hogy nem értem egyesek miért nem akarnak együtt dolgozni vele, mikor mások munkáját is ő végzi el! – pillantott fel ismét az iratokból, és végig nézett a többieken.
- Lehet hozzáfűzni valóm? –érdeklődött Ciaron.
- Csak tessék. Én azt szeretem ha bárki a szemembe mondja ha gondja van, és tudtommal Angel is.
Bólintottam.
- Igazából nekünk az nem tetszett, hogy úgy kezelt minket mintha amatőrök lennénk. Veszekedett, és nem ismert el minket.
- Látom hogy nem értetitek mi a bajom. – néztem rá – Úgyhogy akkor elmondom. Én megszoktam, hogy nálunk a bokszban minden van, ami kell, egérfogótól radírig. Bármi, amivel javítást végezhetünk, vagy teljesen átnézhetjük az egészet. Én ezt nálatok nem tapasztaltam. Másik dolog szép dolog a technika, de mint ékes példája volt a mai eset, ha nem mutatja meg, mi a gebasz, akkor szét kell kapni a kocsit, és megnézni. Nem állni, és bámulni. Azzal nincs megoldva semmi. Ha már tegnap is tudtátok hogy gond van, és nem találtátok ma sem, akkor miért nem ezt tettétek? Én ezt nem értem. Nálunk ha nem jöttünk rá szabadedzés előtt, hogy mi van, akkor időmérő előtt atomjaira szedtük, átnéztük és addig elemeztünk minden darabot amíg meg nem lett a hiba oka. Engem kiborít, ha csak álltok a járgány mellett, és vakarjátok a tökötöket. Több diplomás szerelők vagytok, legyetek önállóak!
- Tehát te azt várod el, hogy tegyünk amit akarunk?
- Nem! Én azt várom el, hogy tegyétek a dolgotokat kérés nélkül! Ha tudod, hogy a kerékrögzítő anyával van a gond, akkor menj oda, és húzd meg, ne várj az én jóváhagyásomra. Tudjak róla, de ne arra várj hogy aláírjam a kérvényed, hogy meghúzhatod! Ötletetek csak van, hogy mitől nem megyünk jól, akkor gyertek az ötletekkel, akármilyen vadak is, elvitázunk rajta, és megoldjuk. De az hogy néztek egymásra, hát az idegesítő! És kérlek, ha Sebastian meg ennyire nem ért hozzá, akkor magyarázzátok el neki merre hány méter, vagy küldjétek át hozzám. Ne én nekem kelljen átmenni a csapattársam bokszába, hogy hé, minden rendben van? Azért vagyok itt hogy mondjátok, ha kell segíteni! És én meg elvárom, ha nekem kell akkor ne az legyen a válasza, mint Adriannak: Hogy neked kell megoldani a pályán! Mert még egy ilyen benyögés, és legközelebb szándékosan összetöröm az autót, ti meg egész este legózhattok rajta. Nagyon fogjátok szeretni, ha év végéig büntetéseket fogunk kapni a szerelők túlórája miatt, és az alkatrész cserékért. ( Régen a szerelők hajnalig dolgozhattak az autókon, motor, vagy váltó csere. Idéntől, ha ilyen eset van három alkalom lehetséges büntetés nélkül, ha ezt túllépi egy csapat büntetést kap.) Nem fenyegetőzöm, de amilyen mosdó, olyan a törölköző. A stílusom meg olyan, amilyen.
- Jó. Hát ha te ezt szeretnéd, akkor igyekezni fogunk, ennek megfelelni.
- Nem! Nem megfelelést akarok, hanem több ötletet, egyéni akciót, munkát, és lazaságot. A rossz eredmény meg ne törjön le, mert majd legközelebb jobban meg. Ezen gondolkozzatok el! Nálunk mindig jó volt a hangulat, eredménytől függetlenül, mert tudtuk, hogy amit lehet megtettünk, a többi már alakult magától.
- Itt is jó volt a hangulat, míg ide nem jöttél. – morogta Adrian.
Abban a percben úgy éreztem meg tudnám ölni, a többiek döbbenten néztek.
- Tessék! –lökött egy papírt Mario az angol elé – A felmondó leveled! Írd alá! Holnap már ne lássalak a csapat közelében!