Seventh shift pace 12.

12.rész

Az este remekül alakult Eddievel, elhalmozott a figyelmével, kedvesen, és poénosan viselkedett. Jól éreztem magam. De nem ringattam magam abba az illúzióba, hogy több lennék neki egy kalandnál, meg aztán jólesett, hogy végre kényeztetett valaki, erre már elég régen nem akadt példa.
Az étterem csöndes és elég eldugott részében ültünk le, nyugodtan tudtunk beszélgetni. Illetve csak tudtunk volna, ha nem töprengtem volna folyamatosan a hadi terven.
- Látom eléggé felcsigázott a téma…- mondta széles vigyorral az arcán.
Tudtam, ez burkolt célzásnak tekinthető, hogy akadjak már le a Red Bull kontra McLaren szidásról. Meg persze a jobbnál jobb ötleteim tálalásáról.
- Tudom, hogy nem feltétlenül ilyen estét terveztél velem, nem vagyok a legjobb társaság…
- Engem nem zavar. Jó tudni, hogy aki téged felbosszant, az felkötheti a gatyáját. –nevetett fel.
- Kicsit megakadt a lemez…- morogtam.
- Ennyire idegesít Christian, és Ron?
- Még annál is inkább, legszívesebben szétverném a fejüket egy baseball ütővel!
Eddie felkacagott.
- Feszültség levezetésnek jobb módját is ismerem!
- Azt mondod inkább a kellemesebb, több élvezetet nyújtóra szavazzak? –kacérkodtam vele.
- Mondjuk! –kortyolt bele a borába – Menjünk?
- Mehetünk. – mondtam egyszerűen, majd leraktam a desszertes villát a tányérra.
- Fáradtnak tűnsz… - jegyezte meg útban az autó felé.
- Kicsit kimerített az elmúlt pár nap. Aggódtam Brunóért…
- Mesélte, hogy mi volt…
- És még mi nők vagyunk pletykásak! –sóhajtottam fel.
- Nagyon kedvelheted, ha ennyire törődsz vele... – tapogatózott óvatosan kinyitotta az ajtót, én pedig beszálltam.
Bezárta, majd megkerülte a kocsit, és beült a volánhoz.
- A legjobb barátom, mintha a bátyám lenne.
Eddie somolygott.
- Úgy is viselkedsz vele.
- Tudom. –rámosolyogtam.
A hosszabb úton mentünk vissza a házhoz, de élveztem, csak a sebesség, a zene, és az út volt.
Eddie pontosan tudta, hogy mikor kell csöndben maradnia, és ezt egyik nagy erényként könyveltem el.
Leparkolt a garázs előtt, éppen kisegített a kocsiból, amikor a cipőm sarka beakadt a a Ferrari küszöbébe és előre estem. Ő elkapott, és átkarolt.
- Ha nem tudnám Brunótól, hogy nem szokásod a bájaidat bevetni, azt hinném, ez egy kis női fortély volt.
- Nem, ez női bénaság! –nevettem fel.
- Jól áll neked!
Kacéran ránéztem.
- Csak nekem?
Felnevetett.
- Nem ragaszkodom, a házhoz…
- Mindig vonzott a gondolat, milyen lehet egy Ferrari hátsó ülése… - néztem rá évődve.
Még jobban megához húzott.
- Angyel! – kiabált valaki torka szakadtából a ház felől.
Morcosan néztem Eddiere.
- Megölöm Biancát! Hogy lehet Senna létére ilyen rossz az időzítése!
Hallottam, a magas sarkúja sűrű kopogását. Az oszlopsor alatt futott végig.
- Szerintem inkább vonjuk be egy édes hármasba!
- Bruno meg is ölne!
- Engem vagy téged? –kérdezte Eddie miközben a karját nyújtotta.
- Mindkettőnket chérie!
A nyakamhoz hajolt, és gyengéden beleharapott, én pedig felnevettem.
- Ne hidd hogy megúszod az éjszakát…- morogta a fülembe.
- Sejtettem…
Ekkor állt meg előttünk Bianca.
- Ne haragudjatok! –szabadkozott – De baj van! – kapkodta a levegőt.
- Mi az ég a ház? – dünnyögtem.
Kedveltem Biancát, de most legszívesebben elküldtem volna a pokolba.
- Nels, Romain, és Brendon itt van, és mindjárt kitör a balhé!
- Mit keresnek ezek itt?
- Kimi és Segio nagy haverjai, ők hívták el őket! Angel, Bruno őrjöng!
- A bánatba! – és már szaladtam is a ház felé.
Eddie az ajtóban ért utol.
- Mi ez az egész? –tette rá a kezét a kilincsre.
Tudtam, hogy nem enged be, amíg nem mondom el mi van.
- Ez a három barom, Hartley, Piquet, Grosjean egyszer megtámadtak, ha Bruno nem lép közbe összevernek, és megerőszakolnak. Azóta utáljuk egymást.
- Akkor minek hívta ide őket Kimi?
- Nem tudom, gondolom bosszúból mert Viviane elküldte őt, meg Segiot a pokolba, amikor Brunót „elhagyták” bulizás közben. De tuti nem csak ez van a háttérben!
- Segítek! –azzal kinyitotta előttem az ajtót, és beléptem.
De bele ütköztem az éppen akkor kifelé csörtető Hartleyba.
- Mi van ribi nem tudsz vigyázni? – sziszegte az arcomba.
Válasz képen jól behúztam neki egyet, ő meg megtántorodott, tett pár lépést hátra, majd elterült a nappaliban.
- Szép jobb horog volt! – vigyorgott Eddie.
- Kösz! –ráztam meg a kezem – Kár hogy kemény az álkapcsa!
Beléptünk az előtérből, a döbbent arcok gyűrűjébe.
Szép nagy tömeg állt bent, vérző orrú Brunót éppen Gerhard, és Viviane fogta le. Nelsinhónak a szája repedt fel, őt meg Kimi, és Sergio tartotta féken. Romain, meg tőlem alig két méterre állt.
A társaság többi tagját Barrichello, Horner, Vettel, Domenicali, Alonso, Brawn, Schumi, Petrov alkotta. Tétován nézték az eseményeket, sejtettem hogy gőzük sincs, mi is zajlik itt valójában.
- Kinek verjem be legközelebb a képét? Hosszú a listám! Van rajta egy francia, egy ausztrál, egy finn, meg egy mexikói! – sziszegtem, majd Grosjeanra néztem – Mész magadtól vagy hajítsalak ki?
- Ez nem a te házad! –vágta a képembe a francia.
Tiszta erővel pofon vágtam.
Vérzett a szája.
- Ezzel úgyis tartoztam! Hna húzz el, és vidd ezt is! – rúgtam bele az akkor éledező Brendonba – Meg azt a brazilt is! –böktem a fejemmel Nels felé -.
A francia összekanalazta a haverját, és szúrós tekintetet vetve rám eltűntek.
Nelst Kimi és Sergio cibált az ajtó felé, de azért még megállt előttem.
- Ezért még egyszer kitekerem a nyakad te kis kurva!
- Csak rajta Nels! Évek óta várok rá, de kevés vagy te hozzám! – préseltem össze szorosan egymáshoz hüvelyk és mutató ujjamat, jelezve ezzel mennyire kis pöcs.
- Rohadj meg te utolsó útszéli…
Nem tudta befejezni, mert Eddie bal horogja leterítette. Ha Kimi és Sergio nem tartja meg összeesik, mint valami rongybaba.
Érdeklődve néztem Eddiere.
- Csak már zavarta a fülem a sok sértegetés, de ha gondolod, még tökön rúghatod!
- Erős a késztetés, már csak azért is, mert ha így a génkészletét nem örökítené tovább a világra, akkor sokat nyernénk! – nevettem fel.
- Egyetértünk!
Közben kicipelték a brazilt.
- Csatlaooom! – jött közelebb Bruno, még mindig az orrát fogta.
- Szarul nézel ki!
- Rohadtul fáj!
- Mutasd! – elvette a kezét és meg kicsit megtapogattam, megnéztem. – Beviszlek az ügyeletre! Lehet, hogy eltört!
- Majd én beviszem! –lépett oda Gerhard.
- Rád egy bolhát sem bíznék, nem hogy Forma 1-es csapatot! Brunót meg pláne nem! Úgyhogy húzzál el a bánatba Berger, vagy a te képed is beverem! – kiabáltam rá.
Viviane mérgesen nézett rám.
- Ne nézz így rám Viviane, még belesajdul a szívem! Te is tudod, hogy nagy szószba keverte a fiad, úgyhogy előttem csak ne védd! – mondtam gúnyosan.
Belekaroltam Brunoba, és a kijárat felé támogattam.
- Segítsek? –kérdezte Eddie egyszerűen.
- Tőled elfogadom!
Az ajtóban összeakadtunk Kimivel, és Sergióval.
- Veletek még beszélek! – szűrtem a fogam közt dühösen, majd bevágtam magunk mögött az ajtót.