Seventh shift pace 16.

16.rész

Egész este egymás mellett voltunk, együtt táncoltunk, együtt nevettünk. Fél percre nem tévesztettem szem elől, és mindent megtettem annak érdekében, hogy minél polgárpukkasztóbban viselkedjünk. Nem akartam, hogy bármelyik vendég is a barátom legyen, vagy haverkodjon.
Pontosan tudtam, hogy hiénákra, pletykásokra, olyan emberekre, akik képesek az állítólagos barátaikat hátba szúrni, nincs szükségem, és pláne Brunónak nincs. Bebizonyosodott ugyanis, hogy sem Bergerben, és sem a „jó akaró” Hornerben, és persze a jó öreg Ronban sem lehet megbízni. Viviane pedig úgy táncol, ahogy Gerhard fütyül.
Raikonnenről és Perezről, valamint Nels társaságáról már ne is beszéljünk. Schumacherrel és Brawnal szívesen váltottam volna pár szót, hiszen gyerek korom hősei voltak, de tudtam, hogy ha beszélgetnék velük, akkor az a többi barmot is odavonzaná, mint legyeket a légypapír.
Ezek után senkiben sem bíztam meg. Bár Bruno erős túlzásnak tartotta a dolgot, de én kötöttem az ebet a karóhoz.
Kimentünk a hátsó teraszra, én rágyújtottam egy cigire, Bruno meg elment valami üdítőért. Azonban a tekintetemmel követtem merre kódorog. Aggódtam érte, tudtam hogyha véletlenül kiderül, hogy narkós kész, vége a dalnak. És volt egy sanda gyanúm, hogy bizony van legalább egy ember a partin, aki szívesen alánk pakolna. Meg még ki tudja kinek jönne jól, ha ki eltűnnénk a képből.
Éppen jó mélyet szívtam a cigimből, amikor valaki felém nyújtott egy majdnem teljesen teli pezsgős kristálypoharat.
Megfordultam.
- Talán rossz hangnemben kezdtük az ismerkedést. Nem kezdhetnénk tiszta lappal? –kérdezte mézesmázosan.
Horner arcába fújtam a füstöt, de a szeme sem rebbent.
- Nem állok szóba árulókkal, hazugokkal, és becstelenekkel! Vagy mondjam inkább úgy, olyanokkal akik eladták a lelküket Ron Denisnek! Nem bocs! A lelküket, és csapatukat adtál el egy motorért, így pontos! – közöltem megvetően.
- Ha férfi lennél ezért most pofon vágnálak! –sziszegte.
- Csak rajta! Nem félek sem tőled, sem mástól! És nem mellesleg ha férfi lennél, pofon is vágtál volna, egy ekkora sértésért. De legalább kikérted volna a feltételezést! Túl gyáva vagy te a nagy fiúkhoz Horner! – mondtam gúnyosan.
- Én a te helyedben nagyon meggondolnám, hogy miket mondok és kinek, nehogy valaki elmesélje a sajtónak hogy Bruno barátod drogos létére Forma 1-es autót vezet. –vigyorgott gúnyosan.
Egy külső szemlélő számára kedélyes beszélgetés folytattunk, hiszen mosolyogtunk, de közben mély gyűlöletet tápláltunk a másik iránt, a csöndes felszín forrongó indulatokat fedett.
- Ha bizonyítékod is van, akkor rajta, amúgy pedig olcsó kis rágalmazás, és nagyon megütheti a bokáját, aki ilyenekkel dobálózik, hiszen szava hihetetlenné válhat, fél perc alatt. Amúgy pedig söprögess csak a saját portádon Horner, ha egy illető tanúkkal igazolná az FIA előtt, hogy te milyen kis paktumot kötöttél Ronnal, akkor komoly gondjaid lennének…- fújtam ki újra a füstöt.
- Én hallgatok, ha te is. – mondta könnyedén, majd belekortyolt az italába.
- Csak hogy te nagyobbat bukhatsz és magasabbról, mint én. És az én hallgatásom sokba kerül!- válaszoltam mosolyogva.
- Ez zsarolás! –döbbent meg.
- Inkább egy kedvező, és jövedelmező befektetés. Fogd fel így!
A távolba nézett, majd megint ivott a pezsgőjéből.
- Mennyi?
- Két. általam és Bruno által megszabott szerződés ajánlat a Toro Rossohoz. – fordultam felé, és a szemébe néztem.
Felnevetett.
- A holdat ne hozzam le neked az égről aranyom!
- Beszélhetek én magával Mateschitzel is, nekem mindegy kivel tárgyalok. Sőt! Végül is nem értem miért rád pazarlom az időmet, mikor ő a TE Főnököd! – mosolyogtam kedvesen, majd sarkon fordultam.
Elkapta a karom és visszarántott, és egészen közel hajolt hozzám.
- Meg ne próbáld! – sziszegte az arcomba.
- Eressz el, vagy nagyon megbánod!
- Ne merészelj Dietrichhez menni!
- Akkor tegyél érte, hogy ne legyen okom felkeresni!
- Megőrültél? Nem fogom megengedni, Sennával ellenem, és a csapatom ellen dolgozhassatok a pályán. Erről ne is álmodj!
- Vagy ez, vagy FIA és bíróság!
- Ne feled hogy nekem is van ütőkártyám!
- Nem félek! Le foglak győzni csak figyelj öreg! – vágtam a képébe a lehető legtöbb megvetéssel a hangomban.
- Örülök hogy ti ilyen jól eltársalogtok, de ezt most fejezzétek be! – szólt közbe Berger.
Mindketten ránéztünk, Brunóval a terasz ajtajában álltak.
Dühöse néztem Gerhardra, és Hornerre is.
- Sem a hely, sem az idő nem alkalmas a hajtépésre!
- Ha lenne haja, amit kitéphetnék! –vetettem oda hanyagul.
Bruno beleprüszkölt az italába.
- Ha nem lennél eszetlen pláza picsa, akkor még komolyan is vennélek!
- Elég! – dörrent ránk Gerhard – Chris menj és nézd meg, a kedvenc finn pilótád miért issza megint az asztal alá magát! –azzal fejével a bejárat felé bökött.
Horner az ajtóból még vetett rám egy lesajnáló pillantást, ami viszonoztam, majd távozott Bergerrel együtt.
Brunóból meg kitört a nevetés.
- Ha nem tudnám hogy utálod, azt hinném hogy szobára akartok menni, annyi feszültség szikrázott a levegőben! –vigyorgott.
- Ne idegesíts! – morogtam rá.
- És Christian mióta öreg Ang? – úgy nevetett, hogy más a hasát fogta – Azt max. Gerhardra lehetne mondani… Meg a kopaszt is!
Nekem is nevetnem kellet, majd közel hajoltam Brunóhoz, hogy csak ő hallja, amit mondok.
- Hát ha nem lenne Horner ekkora tuskó, akkor komoly esélyei lennének….
Bruno döbbenten nézett rám.
- De ugye nincsenek?
- Viccelsz?
- Helyes! Kezdtem féltékeny lenni! –ölelt meg, és elkezdtük az eget bámulni – Ang?
- Na mond!
- Ha kijutok ebből a katyvaszból, amibe sikeresen bele másztam, akkor adnál nekem egy esélyt? Egy igazit?
Kicsit töprengve néztem rá.
- Nem vagyok meggyőződve arról, hogy…
- Tudom…. De én meg akarom próbálni!
Nagyot sóhajtottam.
- Rendben! De nincs pót esély, és kezdjük újra mert szeretlek duma! Ha elsőre nem alakul jól, és nem illünk össze mint pár, akkor ne erőltessük. Nem akarlak elveszíteni, mert ezt az egészet túl erőltetjük. Nekem kellesz Bruno! Fontos vagy nekem, mindig több leszel, mint egy barát! Igyekszem majd átsorolni téged a párom kategóriába, de nem tudom, hogy amit érzek az elég lesz e ahhoz, hogy ebből szerelem legyen. Megpróbálom, de nem ígérhetek semmit. Megbántani meg nem akarlak!
- Tudom, hogy ettől félsz, és ezért nem akarsz ebben belevágni, de nekem tudnom kell, meg kell próbálnom! Különben életem végig bánnám! Érzem!
- Sejtettem… Nem akarom össze törni a szíved, és fájdalmat okozni neked…
- Én sem neked. De ha sikerül, akkor végre nem leszel olyan egyedül te sem…
Átöleltem, és hozzábújtam.
- Olyan vagy mint a kis herceg Exupery könyvében…
- Álmodozó, és naiv?
- Igen…
- Ha rendbe jöttem, és megpróbáljuk, én mindent megteszek hogy boldoggá tegyelek…
- Tudom… De csak maradj velem minding ilyen őszinte, vicces, és laza, amilyen most… Akkor nem lehet baj…
- Igyekszem…
- Én is… Mindig őszinte leszek, még ha ennek nem is fogsz örülni...
- Te vagy a legjobb...
- Kétlem...
Sőt biztos hogy nem, de Bruno mindig is jobbnak látott, mint amilyen valójában voltam.