Seventh shift pace 9.

9. rész

Kora délután indultunk vissza Tatuiba, egészen felszabadult hangulatban. Már majdnem annyit nevettünk, viccelődtünk, mint régen, és előre elterveztük, hogy majd jól beszólogatunk a népes díszpintyeknek. Vagy legalábbis ott csapjuk le a magas labdát ahol lehet.
Megmutatjuk végre, milyen fából faragták, a Senna –Phoenix duót.
Viszont, úgy tűnt, tényleg igazat mondott arról, hogy nem függő, de azért eldöntöttem, hogy a fél szemem mindig rajta lesz, hogy mit vesz be, és mennyit iszik. Annak, mindenesetre örültem, hogy úgy tűnt jó hatással vagyok rá, hiszen pillanatok alatt szinte teljesen visszanyerte régi önmagát.
Nagyon bizonyítani akart, és újra a csúcson lenni. Ez pedig, határozottan jó irányba vitte.
Már a ház környékén jártunk, amikor egyszer csak feltűnt a visszapillantóban egy fekete 612-es Ferrari Scaglietti, majd egy metálszürke Lamborghini Estoque . Elég tempósan közeledtek.
- Társaságunk van!
Bruno hátra nézett.
- Látom. Tuti a vendégeim.
- Hna akkor tartok nekik egy kis bemutatót! –vigyorodtam el.
Besötétítettem az ablakokat, lelassítottam, majd félreálltam az út szélére, és úgy tettem, mintha telefonálnék.
Elzúgtak mellettünk.
Ránéztem Brunóra. Majd bekapcsoltam a zenét, Scooter Faster Harder. Aztán gázt adtam, és mentem. Egymás után váltottam fel a fokozatokat, és pillanatok alatt beértem őket.
Az Esctoque vezetőjét pillanatok alatt átvertem, jobbra húztam a kormány, ő is, majd megint, aztán a következő enyhébb balos kanyarban gázt adtam, és olyan százhússzal megelőztem. A kocsim fara kitört, de megfogtam.
Eközben a Scagletti kicsit meglépett, de őt is beértem.
- Te ez a Trans Am mióta fogócskázik egy Ferrarival? –kérdezte Bruno huncut vigyorral.
- Amióta fel tuningoltam. De ez egy Firebird Trans Am. Olyan mint én, hiszen engem is így hívnak, a főnix másik neve a tűzmadár.
- Hát hogyne! Hiszem, ha látom!
- Pedig vannak új trükkjeim!
A zene közben váltott Darude – Feel the beat.
Próbálkoztam az előző trükkel, de az illető helyet sem hagyott, aztán egy szimpla előzésre hajtottam, de naná, hogy helyet sem hagyott.
- Hna mi van?
- Baszd meg! Ez tud vezetni!
- Feltűnt!
A zene éppen lassított, próbáltam egy kicsit lekapcsolni az agyam. Tudtam, hogy ismerem valahonnan, még régről ezt a stílust. Vagy versenyeztem ellene, vagy láttam.
- Tuti ismerem az ipsét!
- Tudod ki vezeti?
- Láttam már ezt a vezetési modellt, csak nem tudom hová tenni…
- Jön a felhajtónk.
- Tudom…
Ekkor támadt egy remek ötletem, nem váltottam vissza, hármasba, csak négyesbe.
A felhajtó ráfordítójánál a Ferrari mellé kerültem, és fűre hajtva egy szűk kanyarvétellel megelőztem. Esélye sem volt arra hogy visszaelőzzön, mivel a kb. ötven méter hosszú behajtót két oldalt sövény fal szegélyezte, az utat pedig egy autónyi szélesre építették.
Elsőként fordultam be a boltíves kapun.
- Minden elismerésem! –nyújtott kezet Bruno – Zseniális vagy!
Pofátlanul a főbejárat elé parkoltam le, féloldalasan. A zene megint váltott Timberlake – My love.
A másik két kocsi agresszívan parkolt, és máris kipattant belőlük jó pár ember.
Kivágtam a kocsi ajtót.
- Mi van basszátok meg? Vettétek a jogsit? – kiabált valaki őrült módon.
Visszaordítottam.
- Mi van barom, fáj hogy szarrá vertek? –és kiszálltam.
Eredetileg leakartam üvölteni az ipse fejét, de ahogy itt állt előttem, már tudtam honnan volt olyan rohadt ismerős az a vezetési stílus.
Egy pillanatig döbbenten néztem farkasszemet a pasival, és a többiekkel, majd vigyorogva hanyagul neki dőltem a kocsim oldalának, és az éppen kiszálló Brunóra pillantottam.
- Szevasz! Nem is tudtam, hogy te is jössz? –vigyorgott az illetőre.
- Meghívtatok! –vakkantotta – De mond meg a kis barátnődnek, hogy legközelebb ne pénzért vegye a jogsit!
Már ökölbe szorult a kezem.
Bruno meg úgy vigyorgott, majd lerepedt az arca.
Közben a többiek is közelebb jöttek, egyértelművé vált, hogy a Lamborghinit Vettel vezette, Kimi ült mellette, Gerhard pedig hátul, a Ferrariban Horner volt a mitfárer.
- Ti még nem ismeritek egymást! Ő a volt csapat társam Angel Phoenix! – kiváltva ezzel az általános megdöbbenést, Berger kivételével persze - Ang, ő pedig egy kedves ismerősöm…
- Kitalálom Eddie Irvine! – vontam fel az egyik szemöldököm – Látom maga is vette a jogsit! Így bagoly mondja verébnek! – a többiek felnevettek – Ahogy a kis szöszi német kölök is! –egyből már csak Eddie nevetett.
- Látom magáról minden igaz, amit beszélnek! –nyújtott kezet.
Elfogadtam. Mindig is csíptem, és jó kis verseny volt.
- Nem érdekel mit beszélnek rólam! Ha törődnék vele többet járnék a bíróságra mint a versenypályára. Meg a negatív reklám is jó reklám!
Eddie elvigyorodott.
- Vagy pont jó embernek mondom?
Eddie megcsóválta a fejét és Brunóra nézett.
- Életemben nem találkoztam még ilyen nővel! –mutatott rám.
- Túl vitriolos neked? – vigyorgott Bruno.
- De ugye azért nem harapja ketté a torkom? – mosolyogott rám.
- Neeem! Az nem az én stílusom!
- Akkor mi a stílusod? – kérdezte Horner vidoran.
- Mondjuk beverem a fejét egy kerék kulccsal annak, aki máris ezer éves cimborájának kezel! Mint mondjuk Andrettinek! – mondtam negédesen.
Eddie felettébb jól szórakozott.
- De ugye nem ütöd le? –kérdezte.
- Még meggondolom! –rebegtettem felé a szempillám.
- Christian kedves ember. Alapjában véve. Csak most bukta el a fogadást.
- Csak nem a kis hercegre tett? –böktem a fejemmel Vettel felé.
- Honnan tudtad? –kérdezte Bruno röhögve.
- A csapatfőnök nem fogad a saját lova ellen! Vagy igen? Nem mégsem! Az nem férne bele a Red Bull fene nagy sport tisztességébe!
- Talán zavarja, hogy a csapatom fer módon játszik? –kérdezte dühösen.
- Fer módon? Most viccel? Ha fer módon játszanának, akkor nem kivételeztek volna eddig is a kis némettel! A maguk Dietrichje, és Helmut Markója foggal körömmel ragaszkodik hozzá. Ha meg igazi csapatfőnök lenne, akkor a Török GP után helyretette volna a két pilótáját, és Webber nem enged meg Vettellel és a Red Bullal szemben ilyen sértő viselkedést, és bunkózást. Az a sárdobálás, már majdnem gyomorforgató volt. Egyik versenyzőjük sem érdemelte meg azt a kupát, ahogy maguk sem. Kialakult egy probléma, és nem kezelték, hanem hagyták elfajulni! Sőtt! Maga is remekül beállt a sorba Vettike mellé, hiszen jó párszor beszólt a sajtón keresztül Webbernek! Remek csapaton belüli kommunikáció mondhatom! Máshol ezt csendben elsimítják, maguk pedig világraszóló botrányt csaptak belőle! Ráadásul majdnem elbukták mindkét címet! Remek példát adtak! Így kell ezt csinálni! Gratulálok! –sziszegtem a képébe, majd Bruno felé fordultam.
- Ron Denistől egy fokkal sem különb! Mióta Todt elment a Ferraritól, sehol nincs egy normális csapatfőnök! Ezeket mind össze kéne szedni, és ledobni a Japánba tartó repülőről az óceán felett! –azzal elindultam tempósan a ház felé, otthagyva őket.
Valaki füttyentett mögöttem.
- Micsoda nő! Öregem! Te Bruno van ennek a lánynak pasija?
Megfordultam, és visszakiabáltam.
- Nincs! De F1-es pilótáknak, és csapatfőnöknek esélye sincs!
- És playboyoknak? –vigyorgott Eddie.
- Még eldöntöm! –azzal sarkon fordulva mentem a házba.
Az ablakból láttam, ahogy Chris füstölögve sétál Eddie mellett.
Elvigyorodtam.
Legalább valakinek bejön a stílusom, ez is valami.
- Eddie Irvine! - morogtam magam elé – Kár hogy Horner hülye! –azzal felvágtattam a szobámba.