Seventh shift pace 8.

8.rész

A nagy békülés után, rendeltem valami ehetőt, és jelentősmennyiségű gyümölcslés kíséretében beletuszkoltam Brunóba. Szerencsére az éjszaka már csendesen telt, én is tudtam aludni, bár néha felriadtam, mert a brazil sokat mocorgott.
Amikor késő délelőtt felébredtem, az ágy üres volt mellettem. Rémülten pillantottam körbe a szobában, de egyedül voltam, kiszaladtam, a nappaliba, megint semmi. Egy pillanatra lehunytam a szemem, és vettem egy nagy levegőt.
Nagyon megijedtem, hogy az a dinka valami nagy hülyeséget csinált. Felkaptam a kocsi kulcsomat, és telefonomat, majd az ajtóhoz szaladtam, és kinyitottam.
Bruno pedig ott állt, két papírzacskóval az egyik kezében, és kávés papírpoharakkal a másikban.
- Mi van ég a ház? –kérdezte jókedvűen.
Belebokszoltam a vállába.
- Ezt most azért kaptam, mert nyom nélkül elmentem reggeliért?
Kikaptam a kezéből mindent, és ledobtam az asztalra.
- Gyere ide! – sziszegtem rá.
- Mi bajod van?
Megálltam az ablak előtt csípőre tett kézzel, és szúrósan bámultam felé.
Kelletlenül odasétált, rám lehelt, és a fejét is odatartotta.
Nem volt tág a pupillája, és nem éreztem pia szagot sem.
- Nem szedtem be semmit, és nem ittam. – mondta csendesen.
Imádtam Brunót, de nem tudtam eldönteni, hogy bízhatok e benne, a szenvedélybetegek, a csillagot le hazudják az égről szemrebbenés nélkül. Ki tudja mi változott meg benne két év alatt.
- Nem bízol már bennem igaz?
- Négy év alatt soha nem láttalak ilyen állapotban, pedig volt egy két vad bulink. Kit tudja mibe keveredtél az utóbbi időben, a függőkben nem lehet megbízni. – mondtam egyszerűen, és kibámultam az ablakon.
- Nem vagyok függő, de azt úgysem hiszed el, amíg be nem bizonyítom…- szögezte le - Már nem bírtam tovább, ami ott megy, azt hittem megőrülök. Úgy bántak velem, mintha nem is lennék érző ember. Rákellett jönnöm, hogy nem bízhatok annál a csapatnál senkiben sem. A saját mérnököm is elárult, szándékosan rossz taktikát kaptam, hogy Lewis megnyerje a versenyt. Próbáltam valahogy kiengedni a feszültséget, a csalódottságot, és a gőzt, ezért csapódtam Kimihez, és Sergiohoz… Ők sajnos nagyon is tudták min mentem keresztül. - mondta szomorúan.
Elővettem a cigit a zsebemből, és kihúztam egy szálat a dobozból.
- Tudod két évvel ezelőtt megfogadtam, hogyha majd térden állva kaparod a küszöböm, hogy bocsássak meg, és béküljünk, akkor majd szépen a fejedre olvasom, milyen hülye vagy. Úgy látom, hogy erre magadtól is rájöttél… Sőt… De miért pont azzal a két díszfasszal kellett fogóznod? Azt hittem több eszed van? Csalódtam benned! – mondtam megvetően, rágyújtottam, a füstöt, pedig az ablakra fújtam.
- Csak ők álltak velem szóba… Téged meg a történtelek után nem mertelek hívni… Azt hittem elküldesz a pokolba…
Felhúzott szemöldökkel pillantottam rá.
- Négy év barátság alatt ennyire ismertél meg?
- Nem mentség, de Gerhard és Ron is azt mondta, minek keresselek, semmi értelme, hiszen már máshová tartozol…
- Én mindig is hozzád tartoztam! Egy csapat voltunk! A barátom voltál, neked nem tetszett az őszinteségem! –vágtam vissza – Csak szólnod kellett volna, és én jövök! És mióta hallgatsz te mindenki másra, a saját megérzéseid helyett?
- Szóltam! De nem jöttél!
- De jöttem! Itt vagyok! Csapat, és versenysorozat nélkül! Csak azért, hogy kihúzzalak a szarból! – mutattam rá cigivel a kezemben.
- Nem szerződtél sehová? –kérdezte döbbenten.
- Nem! Elintéztem minden folyamatban lévő ügyem, és jöttem, amint tudtam, hogy csak veled törődjek! –morogtam.
- De mi lesz a versenyekkel, a szponzoraiddal? Ez az életed?
- Igen! Ez az életem! De te a barátom vagy, és ha végre összevakartad magad a mocsokból, akkor esetleg visszaülhetnénk abba a rohadt kocsiba, és elindulhatnánk valahol, hogy megint nyerjünk! – kiabáltam dühösen.
Bruno döbbenten nézett.
- És nagyon csalódott, és dühös vagyok! Téged nem ilyen fából faragtak! Szedd elő azt a régi Sennát, de sürgősen! Mert amíg nem az vagy, aki voltál, én éjjel-nappal piszkálni foglak, hogy újra a csúcson legyél! Most pedig elmondod, hogy mi is volt pontosan! – mordultam fel.
Bólintott.
- Semmit sem változtál…- mondta kedvesen.
- Ez a szerencséd! Hna halljuk!
- Alig kezdődött meg az elsző szezon, máris éreztem, hogy valami nem klappol, de amikor Lewist kellett támogatnom, akkor szakadt el igazán a cérna. Akkor már késő volt, bárhogy is akartam, nem tudtam kilépni tőlük, a szerződés miatt hatalmas összeget kellett volna fizetnem.
- Ne mond nekem, hogy pár millió annyira földhöz vágta volna a családod. – néztem rá mérgesen.
- Egyrészt, ha én mondok fel, akkor kb. húsz milliót kellett volna fizetnem, ez pedig azzal járt volna, hogy az összes saját pénzem elúszik, a családom pedig nem sodorhattam bajba, másrészt a szponzoraim nem tartottak volna velem.
- Hogyhogy?
- Egyszerű, velük nélkülem kötött két éves szerződést, és attól hogy én esetleg már nem vagyok a csapat tagja, nekik még támogatniuk kell a McLarent. Sarokba szorított… - rogyott le az egyik fotelbe. – Rá kellett jönnöm, hogy nélküled nem érek semmit…
Halványan elmosolyodtam.
- Mindig azt szerettem benned, hogy logikusan, reálisan és két lábbal a földön állva gondolkodsz. Hogy hiheted el ez a butaságot?
- Te nyertél, a csúcson vagy, míg én komplett hülyét csináltam magamból. Egyértelmű, hogy nélküled nem boldogulok!
- Ne idegesíts fel!
- Szükségem van rád!
- Nincs szükséged senkire! Ha tényleg Senna vagy, akkor nincs! Ayrtonnak talán volt?
Tudtam, hogyha a nagybátyjával példálózom, akkor abból talán erőt merít, és felébred végre.
- Nem…
- Akkor meg? –tártam szét a karom.
- Tényleg maradsz?
- Igen!
- De?- mosolyodott el halványan.
- De én nem fogok a vendégeiddel kesztyűskézzel bánni!
- Sejtettem. Már várom a reakciókat! – nevetett fel.
- Igen? Kik jönnek?
Bruno csak nevetett.
- Hát mindenki!
Érdeklődve néztem rá.
- Vettel, Kimi, Horner, Domenicali, Alonso, Brawn, Schumi, Petrov, Kubica, Sergio, Jaime, Gerhard, és talán Mansellék.
- Mi ez FOTA gyűlés?
- Inkább díszvacsora! –húzta el a száját.
- Akkor majd én teszek róla, hogy az is legyen, szolgáltatom a műsort!
- Anyám meg fog ölni! – somolygott Bruno.
- Ahogy téged is haver, mert hogy nem fogunk nekik bájologni az tuti!
Bruno vett egy nagy levegőt.
- Ketten a világ ellen?
- Ketten a F1 ellen! – vigyorogtam rá.
- Legyen! Mutassuk meg nekik, milyen az Senna Phoenix páros aki nem hajt fejet senki előtt! – fogott velem kezet.
- Remek! Kezdetnek nem is rossz!
- Ruhát kell vennünk neked! És tedd már azt a cigit! –kapta fel a kulcsaimat az asztalról és az ajtó felé vágtatott, kinyitotta, majd visszanézett – Jössz már?
- Esküszöm megöllek! – morogtam, de mikor mellé kértem belekaroltam, majd egész délelőtt a városi forgatagban mászkáltunk.