Seventh shift pace 2.

2.rész

Ez egyik elmebeteg pillanatomban kis is fejtettem elég nagy vehemenciával Bergernek.
Nevezetesen mi az előzetes véleményem a kis brazilról, és úgy am block a Sennákról.
Nem szólt semmit, csak otthagyott a francba a bokszban. Tudtam, hogy Ayrtont nagyon kedvelte, mondhatni barátok voltak. Bár ez az autósportokban nagy luxusnak számít, én is csak egyszer engedtem meg magamnak ezt a kiváltságot.
Valahol a szívem mélyén azért éreztem, hogy megbántottam, de soha nem kértem érte bocsánatot, ha a barátomnak tartja magát, akkor úgyis őszinteséget vár el, én meg az voltam. És maximum tüzes vassal való kínzás esetén ejteném ki ezt a szót a számon.
Ennek ellenére harag soha nem volt köztünk, még ez után a húzásom után sem.
A WSR meg nyerése után, a Nascarban csak második lettem, így a következő szezonban teljesen az amerikai versenysorozatra koncentráltam, és miután ott is nyertem, az új szezonra visszaszerződtem Európába, a GP2-be.
Berger valamiért nagyon erőltette, hogy még a versenyek megkezdés előtt ismerkedjek össze Brunoval, aki éppen állás nélkül maradt, mert kitették a HRT-től.
Jól kijöttem az új csapatommal, annak ellenére, hogy mindenki azt várta a hírekben hogy nem az Ocean Racinghez, nem az Telmex Ardenhez szerződöm. Először nem értettem miért, aztán eszembe jutott, hogy az valamikor Horner tulajdonában volt, aki meg nagy barátja Bergernek.
Csak hogy nekem mindig is akadt annyi sütnivalóm, hogy minél kevesebb segítséget fogadja el tőle, és jó messzire elkerüljem minden jelentősebb ismerősét, hogy még véletlenül se azért kapja ülést mert a haverja vagyok, vagy a nője, hanem mert megdolgoztam érte.
Persze ezek után nem lepett meg, hogy Senna szerződött oda, ahová már a sajtó szerint biztos szerződés kötött.
Ahogy azt is tudtam, hogy aggódott, mi lesz akkor, ha a két védence gyilkolni kezdi egymást a pályán. Ezért akarta, hogy összebarátkozzam Sennával, hogy ne harapjuk át egymás torkát.
De addig sakkoztam, hogy a nyitó futamig egyikükhöz sem volt szerencsém, hála a jó égnek.
Kedveltem az osztrákot, de az állandó cukkolása miatt néha erős késztetést éreztem, hogy kihajítsam az ablakon.
Többek közt imádott azzal csesztetni, hogy túl sokat cigizek, ami fedte a valóságot, de ha már az én életem, akkor had tegyem tönkre úgy, ahogy én akarom. Persze bármit mondtam, lepergett róla. Sajnos.
A bahreini pénteki kvalifikáción második lettem, mert adódott némi gond a kocsival, az utolsó gyors köröm előtt letört az első szárnyam, a túl magas rázókő miatt, az idő meg lejárt, így csak a szombati versenyen tudtam javítani. A szerelők jó munkát végeztek, és szép reményekkel nézhettem a másnapi verseny elé.
A rajt nem sikerült túl jól, mert Hartley megtorpedózott hátulról, én kicsúsztam, ő megúszta azzal, hogy letört egy darabka a vezetőszárnyából. Visszaestem a sűrűjébe, Senna elé.
Így a negyvenkét körös versenyből, harmincnyolcon keresztül gyilkoltuk egymást, míg feljöttünk a negyedik, és ötödik helyre.
Egy zseniális húzással, elém került az egyik kanyarban, így üldözőbe vettem, elborult elmével, közben pedig beértük a harmadik helyen autózó Piquet.
Az utolsó előtti kanyar után, a hosszú egyenesben előztem meg mindkettőt, akkor amikor, Bruno kivágott Piquet szélárnyékából, hogy megelőzze, én Senna mögül ugrottam elő, és mindkettőt leelőztem padlógázzal.
Tipikus Hakkinen megelőzi Schumachert, és Zontát eset Spából, még 2000-ből.
Bár ez csak egy sovány harmadik helyként tudtam be, de azért elvigyorodtam a sisak alatt, mert kíváncsi lettem volna, a srácok arcára.
A tiszteletkör után, beálltam a park fermebe leállítottam az autót, bementem a mérlegelésre, de kifelé jövet Sennával és Piquetvel találtam szembe magam.
- Eszednél vagy te barom ruszki! –ordított a képembe Senna.
- Ez szabálytalan előzés volt! Ne hogy azt hidd azt, hogy ez megúszod! – replikázott a kis Piquet.
Felettébb tetszett, hogy magasságom, termetem alapján összekevertek a csapattársammal az orosz Mihail Aljesinnel. El sem bírta képzelni ez a két tuskó, hogy egy nő előzte meg őket.
Megrántottam a vállam, vigyorogtam egyet a tűzálló maszk takarásában, és bemutattam nekik ama bizonyos középső ujjamat.
Az eredménye az lett, hogy Senna nekem esett, tiszta erővel képen törölt.
Szégyen, nem szégyen, felnyalta velem a padlót, éppen az ekkor érkező Charley Whiting segített fel. Aki próbálta csitítani a vitát, de hiába.
Nekem sem kellett több, ez az ütés olyan volt nekem, mint bikának a vörös posztó.
Az ekkorra már hátat fordító Senna veséjére mértem egy erős ütést, amitől elterült, de Piquetre nem figyeltem, aki pedig belerúgott a lábamba, én meg kínok közt, de belebokszoltam a férfiasságába.
Senna nagy erővel meglökött, erre neki estem a falnak, és a földre csúsztam, a kezembe kerülő bukómat felkaptam, és hozzávágtam.
Elkapta, majd gonoszul vigyorgott egyet.
- Elég legyen! – kiabálta el magát Mr. Whiting – Milyen férfiak vagytok ti? Elvertek egy nőt?
- Egy nőt? Ugyan már ez csak az idióta orosz! –közölte flegmán Senna.
- Ott van a kezedben a bukója te idióta! Nézd meg! – üvöltött az öreg.
Senna megforgatta a kezében, amikor meglátta a kék, fehér, piros csíkos sisak hátulját díszítő főnix madarat, és a nevet, elkerekedett a szeme.
A versenyigazgató fel akart segíteni, de nem hagytam, így kissé nehézkesen, de lehúztam a fejemről a maszkot. Véres volt.
Tudtam, hogy befog dagadni az arcom, de nem érdekelt.
Mindkét barom brazil úgy nézett rám, mintha két fejem nőtt volna, és szárnyaim.
- Jól van? –nézett rám Whiting.
- Persze! Semmi komoly! Több kell annál, hogy két ilyen tuskó kár tehessen bennem! – közöltem gúnyosan, aztán otthagytam őket.
A kamionomba mentem, és megnéztem az ábrázatom. Csúnyán felrepedt a bőr a jobb pofacsontomnál, úgyhogy el kellett mennem a pályaorvoshoz.
Már ment a F1-esek versenye amikor visszaértem, Berger pedig nem sokkal a leintés előtt benézett.
Aggódva pillantott végig az arcomon.
- Ki tette?
- Nem fontos! Már megkapták a magukét nyugi! – abból ahogy korábban beszélt Sennáról tudtam, mennyire odáig van érte, így kivételesen nem szóltam semmit, nem akartam látni a csalódottságát.
Meg aztán magamban meg kiegyenlítettnek tekintettem a számlát, a múltkori bunkózásom miatt, legalább most az egyszer tegyek vele jót. Végül is, amiről nem tudunk, az nem fáj.
Késő estére járt már az idő, amikor összepakoltam a cuccom, és elindultam a parkolóba.
Elsétáltam a Campos Grand Prix sátra előtt előtt, ahol éppen az első két helyet ünnepelte a két pilóta Romain Grosjean, és Brendon Hartley. Elég nagy banzáj volt, fél szemmel láttam, ahogy Piquet, és Senna is bent tombolt.
Megcsóváltam a fejem.
Úgy látszik ezek soha nem változnak meg.
- Hé Cicus! Nincs kedved levezetni a feszkót? –kiabált ki Piquet, és mutogatott a férfiassága felé.
Örültem neki hogy a táska a vállamon van, így bemutattam neki, majd hátat fordítva elindultam, hogy átvágjak az utolsó pár még ott parkoló szerviz kamion között.
- Bunkó… - morogtam magamnak.
Azon gondolkodtam, hogy melyik úton is menjek majd vissza a hotelbe, amikor valaki hátra rántott.
Először nem is fogtam fel mi történik, valaki elkapott.
- Nézd már! Megcsúszott a magas sarkújában! –karolt át Hartley.
- Látom, és pont rád kellett esnie! – vigyorgott velem szemben Piquet.
Részegek voltak.
- De fiúk! Ki ne hagyjatok a buliból! Én is tartozom neki a WSRből, egy két pofonnal! –röhögte a hátam mögött Grosjean.
- Azám! Úgyis a tele van már vele a faszom is, még a tavalyi Nascaros idényemből! – karmolt a vállamba Hartley, majd a brazil felé lökött.
Piquet közelebb jött, és megakarta simogatni az arcom, de elrántottam a fejem, de erre felpofozott.
- Most megtanulod te kis ribi, hogy tőlem nem lehet csak úgy elvenni egy dobogós helyet! –sziszegte – Fogjátok le! – szólt oda a másik kettőnek.
Neki szorítottak az egyik kamion oldalának, majd az ausztrál lefogta a kezem, a francia meg a csípőm.
- Ha azt hiszed számít valamit, hogy laposra versz nagyon tévedsz! –sziszegtem a brazil arcába.
- Nem úszod meg ilyen könnyen! – azzal szétszakította a felsőm – Most törleszteni fogsz! Meglátjuk elbírsz e mindhármunkkal? – vigyorogta.
- Eresszetek el kiabáltam!
- Majd ha végeztünk veled! Csinos kis csipkés cucc! –azzal megsimogatta a mellem.
Mindent megtettem, hogy kirángassam magam a szorításukból, de hiába.
Három az egy ellen nem volt fair, de nem adtam könnyen magam, kapálóztam, haraptam, karmoltam.
Végül Piquet akkora pofont adott, hogy felszakadt a seb az arcomon, a fejem meg belevertem a kamionba, de úgy, hogy szédültem.
- Ti mi az ördögöt csináltok? – jött közelebb valaki a sötétben.
- Bruno! Haver! Épp jókor! Gyere! Remekül kiélhetjük a fantáziánkat ezen a kis dögön! – adott egy erőszakos csókot Piquet.
- Megörültetek? – döbbent meg Senna.
- Ugyan gyere már! Ne mond, hogy kihagyod a lehetőséget egy kóbor numerára! – vigyorgott Hartley.
- Engedjétek el!
- Dehogy engedjük! Csak ha végeztem vele! Jár nekem ennyi kárpótlás, ha már volt képe leelőzni! – fortyant fel Nelsinho.
- Te hallod magad? – döbbent le a másik.
- Ha nem tetszik húz el Bruno! – replikázott gúnyosan Piquet.
- Túl sokat ittál Nels! Ahogy ti is!
- Nekem te ne dirigált kis köcsög! –azzal Senna felé ütött, de az egy jól irányzott jobb horoggal földre küldte.
Hartley is neki rontott, így mivel részben szabaddá váltam, alaposan megkarmoltam Grosjeant, és tökön rúgtam.
Valaki megfogta a karom, a másik kezemet már ütésre lendítettem.
- Hékás! – kapta el a csuklóm Senna – Nem én vagyok az ellenség! - majd elengedett, és megadóan felemelte a kezét.
Körbe néztem, a három támadóm a földön fetrengett, vagy a szebbik felüket, vagy az orrukat fogva.
Majd Senna levette a kabátját és átnyújtotta, felvettem, aztán hírtelen felkapta a táskám, és megragadta a felkarom.
- Gyere! Mielőtt kiheverik a verést! –azzal a parkoló felé rohant velem.
Már az autók közt futottunk, amikor mögé léptem, és kikaptam a kezéből a cuccom.
- Mi a .. ?
- Innen már én is boldogulok!
Kissé dühösen nézett rám.
- Csinálj, amit akarsz!
- Azt is fogok! És köszönetre ne számíts!
Vágott egy grimaszt, majd hírtelen arrébb lökött.
Neki estem az egyik kocsinak, és akkor fogtam fel, hogy Nelsinho, és Bruno dulakodnak, és a kisebbik Piquetnél, egy törött üveg van, addig utóbbinak vérzik a válla.
Engem akart leütni vele, de Senna elrántott, és ő kapta a sebet.
Beletúrtam a táskába, elővettem a bukóm, a belső szíjba bele akasztottam a kezem.
Akkor láttam csak, hogy a két pilóta, már a földön birkózik, és Bruno áll vesztésre.
Nels mögé léptem, és jó nagy erővel fejbe vágtam a sisakkal.
Elterült, mint az ágyelő.
Bruno kimászott alóla. Majd megnézte Piquet pulzusát.
- Él még?
- Csak elájult!
- Kár! – mondtam gúnyosan.
Senna megszédült, és neki esett az egyik kocsinak.
Csúnyán vérzett a karja. Belekaroltam, hogy ne essen össze.
Elővettem a mobilom a nadrágzsebemből, és felhívtam a rendészetet.
Alig negyed órával később, pedig már mindkettőnket a pályakórházban stoppoltak.