Seventh shift pace 20.

20.rész

- Nem néz ki túl jól… - jegyezte meg Eddie halkan.
- Az orvos szerint, ha túl jut magában ezen az egészen, akkor sokkal jobban lesz. Mást nem tehetek már érte, csak azt, hogy őrzöm, mint egy juhászkutya. – dühöngtem.
Már nyúltam volna megint a cigiért, amikor Chris elhúzta előlem a dobozt.
- Egyet értek a korábbi mondatoddal. Túl sokat bagózol!
- Had döntsem el én, hogy mivel, és hogyan teszem tönkre magam! – kiabáltam rá.
- Csak hogy annak amit elfüstölsz a felét mi szívjuk be.
- Menj a pokolba!
Eddie hátulról a vállamra tette a kezem.
- Nyugi. Te is tudod, hogy igaza van. Én megértem, hogy kivagy, de nem mi vagyunk az ellenség.
Megfordultam, és a nyakába borultam.
Szorosan átölelt.
- Naaa. Nincs semmi baj. A nehezén már túl van ő is, te is. Bírd ki még egy kicsit, szerintem még egy két hét, és minden visszakerül a régi mederbe.
- Bárcsak már ott tartanánk…- suttogtam.
- Maradjak pár napot? Amíg itt lennék, tudnál pihenni… Jobban rád fér, mint gondoltam…
- Nem kell! –toltam el magamtól – De rendes vagy. Kibírom.
- Oké. Ránézek Brunóra. A kocsinál várlak! – szólt oda Chrisnek.
Választ nem adott, csak bólintott. Eddie elment, én meg elkezdtem fixírozni az angolt.
- Te nem csak pofavizitre jöttél!
- Nem!
- Mit akarsz?
- Eredetileg Gerhard akarta elmondani szóval ne a hírnököt öld meg!
- Beszélj már!
- Ott lennetek a Gálán!
- Mi van?
- Az FIA Gálán.
Döbbenten néztem rá.
- Ecclestone személyesen kérte meg Gerhardot, hogy mindketten legyetek ott. Látni akar titeket, de szerintem inkább téged. Tony George elég sokat mesélt rólad a nagy főnöknek, és most kíváncsi rád.
- De kurva jó nekem!
- Ráadásul te, és Tonynak is kap valami díjat, úgy hogy duplán ott kell lenned!
- Nem megyek!
- Sajnos ez nem vita tárgya! Nincs kibúvó!
- Elég bajom van nekem e nélkül is! –fakadtam ki.
Dühömben belebasztam a mosogatóba a kezemben lévő teásbögrét.
Darabokra tört.
Belekapaszkodtam a konyhapultba, és igyekeztem legyűrni a sírást.
Chris a vállamra tette a kezét.
- El kell jönnöd, és Brunónak is.
- Tudom. – suttogtam – Mégpedig úgy mint egy királyi pár…
- Vagy kiderül minden…- fejezte be helyettem a mondatot.
- Nem készült fel rá…
- Adagold be neki! És minél sürgősebben, mert az már a jövő hét.
- Azt hiszed én nem tudom? – fordultam meg dühösen, és a szemébe néztem.
- Fel kell ráznod, mégpedig gyorsan!
- Mintha az olyan könnyű lenne! –sziszegtem – Már kifogytam az ötletekből, és a praktikákból? De ha annyira tökös legény vagy, akkor rajta! –mutattam az ajtó felé.
- Veled nem lehet normálisan beszélni!
- Velem lehet normálisan beszélni, csak a hajam égnek áll tőled! Gőzöd sincs, mint mentünk keresztül, és hogy már mindent megtettem, amit tudtam, de nem elég! Már semmit sem tehetek érte, rajta múlik minden, és én ebbe kezdek beleőrülni! A várakozásban, és abba hogy eszi magát belülről! Erre te ide jössz és fölényesen belepofázol a partvonalról! Nem tudsz te róla, meg rólam sem semmit! Úgyhogy ne mond azt, hogy ezt vagy azt tegyem! Ne dirigálj! Nem vagy mindent tudó!
Dühösen a konyha ajtó felé csörtettem, de alig léptem át küszöböt, megszédültem.
Kis híján el is estem volna, ha Chris nem kap el hátulról.
- Rosszul vagy?
Maga felé fordított, én pedig belekapaszkodtam az ingébe.
Képtelen voltam megállni a saját lábamon, minden tagom remegett, s őrülten szédültem.
- Gyere! –felkapott, és letett a nappali kanapéjára.
A homlokomra tette a kezét.
- Lázas nem vagy.
- Fázom! – de alig bírtam beszélni, rázott a hideg.
Felkapott egy plédet, és rám terítette.
- Chris ne vacakolj már annyit, ha vissza akarsz érni időben, akkor… – csörtetett be Eddie kintről, hallottam, hogy csapódik be a bejárati ajtó – Mi történt? –kérdezte döbbenten.
- Összeesett. Hívj orvost!
- Jól vagyok….
- Chrissel értek egyet!
- Mi történt? Minek csapkodjátok az ajtót? – Bruno ekkor jött ki a szobájából – Ang!
Lesápadt, és odaszaladt hozzám.
- Mi van veled?
- Jól vagyok! –előztem meg Christ, és Eddiet – Kicsit elszédültem, de csak a fáradtság! Semmi komoly! – határozottan felültem.
- Biztos?
- Persze! Menj aludj csak tovább. Rád fér. Én jól vagyok.
- Sápadt vagy…
- Csak a fáradtság, majd elmúlik.
- Beszélj a dokival.
- Bruno az Istenért! Ha bajom lesz majd elmegyek orvoshoz! Ha rendesen eszem, és kialszom magam kutya bajom se lesz! Ma még nem ettem semmit gondolom a padlón van a cukorszintem. De annak örülök, hogy legalább szóba állsz velem.
- Pedig jobb neked nélkülem, sok gondot okoztam, csak teher vagyok neked. Miattam van bajban most beteg.
Felkaptam egy párnát és elkezdtem ütni a fejét.
- Te hülye! Te barom! Te infantilis Senna! Hülye vagy! Ne idegesíts fel, mert esküszöm megtéplek! Ne mond nekem, hogy azért nem beszélsz velem hetek óta, mert agyvérzést kapok. –végül eldobtam a fenébe a párnát.
Nem szólt semmit, csak megszeppenve nézett rám.
- Akkora nagy gyerek vagy!
Elmosolyodott.
- Tudom… Rájöttem… De ugye azért még szeretsz?
- Hát hooggyne! – azzal hozzávágtam még egy párnát –Idióta! Idióták gyülekezete! Ver engem az Isten veled is, meg a többi pasival is! –sóhajtottam nagyot.
- Hát te most belém verted, hogy bolond vagyok! - de ezt valami rettentően durva perverz mosollyal mondta.
- Szexista! Amúgy meg arról vitatkozhatnánk, hogy ki kibe és mit?
- Én szexista? Rágalom! Neked van háremed!
- Persze! De ez csak pletyka! – mondtam gúnyosan, majd a fiúkra mutattam - Hisz tudod?
Bruno komolyan végig mérte őket, majd mind kettőnkből kitört a nevetés, még Eddie is jól szórakozott, de Chris arca meg sem rezzent. Ennyit arról, hogy ő jó kedélyű ember.