Seventh shift pace 23.

23.rész

Pár biztonsági őr állt az ajtóban, és egy hosszú vörös szőnyeg volt leterítve, amely egészen az épület belsejébe vezetett. Átsétáltunk a hosszú és széles előcsarnokba, a vendégek többsége már ott volt. A díszítés egyszerű, mégis impozáns benyomást keltett, a falakon korábbi évek pilótáiról, bajnokairól készült képek sorakoztak, a mennyezetre, pedig egy régi Steward Ford - ot rögzítettek.
Brunóval összenéztünk, majd tovább haladtunk, be egészen a díszterembe.
Amin beléptünk, és körbenéztünk, szinte azonnal megláttuk Gerhardot.
- Nem tetszik a társaság…- morogtam Bruno fülébe.
Aki válaszképpen csak felmordult.
- Mi az ördögért ülünk mi Horner, Dietrich, Vettel, Kimi, Ecclestone, Todt, Yeong és Gerhard társaságában?
- Van egy tippem! – néztem rá jelentőségteljesen.
- Hosszú lesz ez az este!
- Az! Kibaszott hosszú!
Végül is, egykedvűen, de odasétáltunk a terem közepén álló asztalokhoz.
Mindenki előzékenyen felállt.
- Phoenix! Bruno! – mosolygott Gerhard – Éppen időben!
- Még el sem kezdtük a szezont máris stopperrel a kezében mászkál. – pillantottam kissé gúnyosan Bruno felé.
- Ez valami új szokás lehet! Biztosan nem anyám behatása! – nézett keményen Gerhardra.
Egy pillanatig még bennem is megállt az ütő, majd próbáltam visszatérni a valóságba.
Nem tagadom ez az erős beszólás engem is megdöbbentett, ahogy mindenkit az asztalnál, soha nem hallottam még hogy ennyire durván bírált volna bárkit is.
- Gerhard dereng még a jó modor? – mosolyogtam kissé gunyorosan.
- Igen! –jött az éles válasz.
Azzal mindenkinek bemutatott, akihez még eddig nem volt szerencsém.
Valamilyen rejtélyes oknál fogva az egyik oldalamon Horner, a másikon természetesen Bruno kapott helyet.
- Szóval Miss Phoenix, tehát Ön lesz a Toro Rosso új versenyzője. Sokat hallottam már Önről. –mondta Todt kedvesen.
- Igazán? És miket?
- Csupa jót! –mondta mosolyogva.
- Akkor az illető vagy hazudik, vagy már összeakasztottam vele a bajszom.
- Én meséltem! –morogta Gerhard.
Brunóval egymásra néztünk.
- Csak azért csinálja, hogy legyen mivel felvágnia!
- Valóban? Én azt hittem az a csendes főnök típus! – vigyorogtam rá.
- Elnézést! –azzal az osztrák felállt, és elment.
Egymásra mosolyogtunk Brunoval, én pedig kényelmesen hátradőltem a székemben.
Most hogy végre alkalmam adódott szétnézni, meg kellett állapítanom, hogy pazarul sikerült az egész dekoráció.
A falak feketék voltak – legalábbis a bal oldaliak, a jobb oldal ugyanis teljesen üvegből volt. Így láttatni engedte a város esti fényeit, és a teraszra kihelyezett pár páfrányt, és díszpálmát. Az ablakokat tartó rácsszerkezet függőleges oszlopait, kék fénylámpákkal díszítették.
A többi hangulatvilágítást oldalt valamint a mennyezeten halovány kék kis led égősorok adták. A pódium a terem ajtóval szemközti végében kapott helyet, két oldalán egy - egy nagy kivetítő vászonnal, mellettük több képernyős nagy kivetítőkkel, és megint hosszú mennyezetig érő kifeszített drapériákkal melyeket alulról kék lámpákkal világítottak meg.
A színpad jobb sarkában kapott helyet a konferanszié, egy elegáns üveg szószéken.
Az legjobb asztalokat az emelvény előtt fél kör alakban helyezték el, a többit pedig ezekkel párhozamosan, hosszú sorokban. De persze nem tolták őket egymásra, hagytak köztük helyet, hogy bárki könnyedén távozhasson.
A terítés sem szűkölködött a pazar megoldásokban, sötétkék selyemabroszok, kristálypoharak, drága hófehér porcelán tányérok – alattuk nagy ezüst tálal -, ezüst evőeszközök, mellettük a programkártyák, és díszítésként egy – egy kis alacsony diszkrét virágcsokor, valamint egy mécses. De ez inkább a látvány és praktikum kedvéért volt ott. Ha ugyanis éppen a szezon összefoglaló videókat szemléltük az egész teremben korom sötét lett, és így legalább nem borítottuk ki semmit, mert láttuk mi hol van.
A székeken vastag párnák, rajtuk fehér, oldalt halvány kék csíkos mintás huzat.
Az egész már szinte túl tökéletes volt.
Közben az asztalnál élénk beszélgetés kezdődött az előző szezonról, és találgatások az újról.
Valahogy minden áron engem is be akartak vonni, de úgy tettem mint aki nem is figyel, és amúgy sem érti miről van szó.
Egyáltalán nem érdekelt, úgyhogy inkább csak nézelődtem, majd amikor Eddievel kiszúrtuk egymást én felálltam, és odamentem hozzá. Szívdöglesztően festett, bár szmokingjához hiányzott, a csokornyakkendő.
- Szia! –kaptam két puszit.
- Hello.
- Hűű! De jó kedved van!
- Láttad hol ülök?
- Láttam! –vigyorgott – Szem előtt!
- Ott, bakker ott!
- Áruld már el, miért ülsz pont Christian mellett? –kérdezte élénken.
- Oda kaptam helyet.
- Ahha. –morogta poharába.
- Tudnom kéne valamit?
- Hallottam egy pletykát.
- Valóban? –néztem rá kérdőn – Mit?
- Hogy te és Chris.
Felnevettem.
- Szóval csak pletyka…
- Szerinted kell nekem egy ilyen kardot nyelt angol?
- A nőknél sose lehet tudni. –nézett rám vizslatóan.
- Most mi van?
- És Senna?
- Mi ez vallatás?
- Csak érdekel.
- Én meg Csak nem mondom meg, ha nem árulok el, mi ez a nagy szaglászás!
- Szeretném tudni, hogy még áll e az alkunk?
- Megnyugtatlak igen. De nem értem, hogy ez hogy kapcsolódik az én magánéletemhez?
Eddie felhúzta a szemöldökét, és ivott a pezsgőjéből.
- Halljam!
- Bruno tálalt ki!
- Tessék? – fakadtam ki, Eddie pedig karon fogott, és átvonszolt az egyik kis csöndes sarokba.
- Ő volt a kis madár aki énekelt.
- Ez nem igaz!
- De igen! Ma tudtam meg!
- Nem hiszem el…- mondtam döbbenten.
- Szóval neked nem mondta.
- Egy szót sem. Nem értem miért csinálta…
- Csak visszaadta a kölcsönt. Igaza is volt, csak hogy ezzel keresztbe tesz nekem!
- Beszélek vele.
- Késő! A dolog kipattant, és ügy lesz belőle. Az öreg nem hagyja ennyiben! Gondolkodás nélkül odadobja majd Christ a hiénáknak! Figyeld csak meg!
- Gondolod, hogy Dietrich kirúgja?
- Naná! Kinek kell egy ilyen csapatfőnök, aki blamálja a saját gárdáját! Ha az FIA kijelenti, hogy ez pedig hitelrontás, Christ kivégzik! Már pedig ki fogja jelenteni! Aztán előbb az osztrák, aztán a per teszi tönkre!
- Ecclestone képes lesz beperelni?
- Persze! Hol is tündérem a holdon? Ecclestone bárkit bármikor, akik képes belepiszkítani az ő kis világába! Chris örülhet, ha a háza megmarad.
Valahogy nem jutottam el tudatilag aggid, hogy ennyire elfajulhatnak a dolgok.
- Ron megússza?
- Nem hiszem, de nem fogják úgy meghurcolni mint Christ. Szerintem annyit kaphat, mint Briattore, pár év eltiltás és kész.
- Tulajdonképpen te így is jól jársz!
- Mert?
- Ha a Red Bull értéke lecsökken vehetsz jó pár részvényt, és jövőre úgyis elül a vihar, akkor pedig többet fognak érni azok a papírok.
- Igen, erre már én is gondoltam. Sőt vagy eladom őket Dietrichnek, vagy lecserélem Toro Rossos részvényekre.
- Akkor mi a gond? –vigyorogtam rá.
- Az hogy Bruno bekavart.
- Beszélek vele. Komolyan.
- Helyes! Nem kell több váratlan manőver! Hornertől meg tartsd távol magad!
- Miért?
- Mert Chrisnek most támogatók kellenek, és mindenkibe kézzel lábbal fog kapaszkodni, hol fenyegetéssel, hol kedveskedéssel. És azért valahol mindennek ellenére tetszik neked, ha pedig leszel olyan hülye és beadod a derekad, akkor téged is be fog dobni a cápák közé. Szaftos kis sztori lenne, hogy a Red Bull főnöke, meg a Toro Rosso pilótája egy ágyban, és ki tudja milyen csapat titkokat beszéltek ki, és hogyan egyezkedtek. Chrisnek most te vagy az egyetlen adu ásza! Ha téged gyanúba kever, vagy kompromittáló helyzetbe saját magával, akkor rád tudja terelni a figyelmet, és percek alatt te leszel az, akit szétszednek. Magával ránt téged is, és veled nem lesznek elnézőek.
- Akkor vége a karrieremnek...
- Uhum. És lehet hogy Sennát is magaddal rántod, ha volt köztetek valami, vagy nagyon kardoskodik érted. Mindenki tudja, hogy mennyire jóban vagytok. Chris nem bánik majd veled kesztyűs kézzel!
- Szóval ezért ült mellém!
- És ebben Gerhard is benne van, hidd el! Ecclestone is ezért ült oda, meg Todt is, hogy szem előtt legyen mindenki. Látni akarják, ki kivel hogy áll.
- Akkor ez egy vizsga!
- Az. Mennem kell mindjárt kezdődik. Legyél ügyes!
Bólintottam, aztán én is visszasétáltam az asztalhoz.