Seventh shift pace 15.

15.rész

Amíg hajat szárítottam, és sminkeltem, folyamatosan kattogott az agyam. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy Bruno szerelmet vallott. Minél inkább töprengtem, annál inkább nem tudtam dönteni.
Éppen kész voltam a megbeszélt időre, amikor kopogtak.
- Búj be!
- Szia! –mosolygott Bruno, de amint meglátott el is komorult – Tudtam, hogy be kellett volna fognom a szám. Ezen agyaltál ideig igaz?
- Ennyire látszik?
- Igen…
Odaléptem hozzá, és megfogtam a kezét.
- Bruno….
- A válasz nem, igaz?
- Te mit szeretnél?
- Ez nem csak rajtam múlik. Nem én fogom el dönteni egyedül, hogy lesz e MI! Neked is mondanod kell valamit! –csattant fel.
Sarkon fordultam, és az ablakhoz mentem. Nagyon dühös voltam rá, soha nem kiabált velem, és nem tetszett ez az új stílus. Megsértett vele. Pedig csak arra lettem volna, kíváncsi mi zajlik a lelkében, e helyett támadásnak vette minden lépésemet.
- Akkor nem! – vágtam oda.
- Rendben! – dühöngött, aztán kicsörtetett a szobámból.
Kinyitottam az ablakot, és rágyújtottam egy cigire, aztán még további háromra.
Több mint egy jó fél óra eltelt, és már javában folyt a buli. Felhallatszott a zene, a beszélgetés moraja.
De nekem minden kedvem elment attól, hogy lemenjek, már az sem érdekelt, hogy Brunónak ígértem az első táncot, amivel megnyitjuk az estét. Nagy diszkó zenés átiratot terveztünk, ezek után azonban leszartam, hogy mit csinál egyedül.
Pedig a kedvéért öltöztem ki, hogy ne nagyon lógja ki a társaságból legalább ruhában nem. Egy méreg drága fekete Armani estélyit vettem fel, ami térd fölé ért, mélyen dekoltált, mégis ízléses darab volt. Egyszerű fekete füstös sminket, és laza loknis feltűzött hajat küzdöttem magamra, kb. egy órás munka árán. Ezért külön utáltam.
Sejtettem, hogy esetleges nemleges válaszra rosszul reagál, de ez nagyon tahó volt tőle. Amióta a legjobb barátomnak mondtam, az ominózus veszekedést leszámítva soha nem ordított velem, pláne nem ilyen lekezelően.
Végül előhúztam a két bőröndömet a szekrényből, és összepakoltam mindenem.
Nem láttam értelmét maradni, pláne hogy megint fasírtban vagyunk. A vendégeit utáltam, az anyja engem utált, akkor meg minek? Eddig is csak miatta voltam itt, ha meg már ő sem akarja…
Legalább nem csinálunk nagy botrányt, mert valahogy féltem attól, hogy jó nagy veszekedés keveredne abból, ha most lemennék.
Átöltöztem egy farmerba, és egy kivágott fekete topba, és magas sarkúba. Majd kb. egy jó órás pakolgatás után végre sikerült becsuknom a második fullra teletömött bőröndömet is.
Leemeltem az ágyról, és megfordultam, Bruno, pedig ott állt velem szemben, döbbenten.
Hosszasan bámultunk egymásra végül én szólaltam meg.
- Elmegyek! – azzal megfogtam a két húzókart, és elindultam az ajtó felé.
Egy pillanatig rá néztem, és vártam, hogy visszatart, de nem tette.
- Minden jót….- mondtam egyszerűen.
Kimentem a folyosóra, és a cselédbejárón le a pincébe, és tovább a garázsba.
Örültem neki, hogy hasznát veszem annak, hogy ismerem ezeket az útvonalakat, és nem csak az úri részeken közlekedek.
Felkapcsoltam a lámpát, és berámoltam a csomagtartóba a cuccom. Éppen lecsuktam, amikor észrevettem, hogy Horner a ház felőli bejáratnál áll, kezében egy pohár pezsgővel, és felém int vele, mintha gratulálna.
- Látom elmegy! –vigyorogta.
- Ne örülj annyira! Ezt a csatát megnyerhetted! A bíróságon találkozunk! –nyitottam ki a kocsim ajtaját.
- Ugyan miért találkoznánk a bíróságon? –kérdezte feszengve.
- Hát semmi takargatnia valója nincs, akkor nem fogunk, vagy mégis csak van?
- Nincs semmi! –sziszegte.
- Ha a nagyokkal játszol Horner, tanulj meg pókerarcot is vágni, mert ezzel nem győztél meg! –vigyorogtam rá.
Ebben a pillanatban jelent meg Bruno Chris háta mögött.
- Beszélni akarok veled! –közölte a brazil határozottan.
- Csak nyugodtan! –mondtam gúnyosan Horner képébe.
- Nem vele! –bökött Chris felé - Veled!
Chris azonban meg sem mozdult. Végül Bruno kitaszigálta, és kulcsra zárta az ajtót.
- Nem mehetsz el! Nem engedem! –közölte határozottan.
- Azt csinálok amit akarok, és te sem szabhatod meg nekem! – vágtam vissza dühösen.
Bruno mellém lépett, és át akart karolni, de leráztam magamról.
- Hagyjál!
- Beszéljük meg… - mondta csendesen.
- Mit?
- Ang… - sóhajtott nagyot – Tudod, hogy nem tudok veled vitázni….Nem is akarok… - mondta letörten.
- Hallgatlak… - morogtam.
- Bunkó voltam… Ne haragudj…. Annyira áhhh… - idegesen a hajába túrt, és zavartan rám nézett.
- Történt valami igaz? –megint szét volt esve.
Bólintott, majd neki dőlt a kocsimnak.
- Adsz egy cigit?
- Nem is bagózol!
- Adj egyet!
Előhúztam a táskámból, és adtam neki egy szálat, és én is rágyújtottam, vele együtt.
Éreztem, hogy baj van. Szinte kiáltott róla. Lerángatta a nyakából a csokornyakkendőt, és a földre dobta.
Remegett a keze, ahogy fogta az a szál staubot.
- Mi van veled? –kérdeztem rémülten.
Úgy szívta a cigit, mint valami régi dohányos.
- Bruno…- suttogtam.
Ahogy rám nézett, látszott, hogy nagyon nyúzott, és valami komolyan nyomja a lelkét.
- El kell mondanod!
Szívta a cigit, és rágta a szája szélét.
- Bruno!
- Ne menj el! –nézett rám reménykedve.
- Elvonási tünetek?
Bólintott.
- Melyik? A por vagy a folyékony?
- Előbbi…
- Bruno….- suttogtam erőtlenül.
- Nem mertem elmondani, féltem, hogy akkor megutálsz…
Szorosan átöleltem.
- Szeretlek… Nem veszíthetlek el! –mondta kétségbeesetten.
Úgy kapaszkodott belém, mintha én lennék a megváltó Jézus.
- Meg kell mondanod mekkora bajban vagy?
- Elég nagyban. Már vagy egy fél éve szedem… Segítened kell! Itt nem bízhatok már senkiben sem!
- Tudom….
Szorosan öleltem.
- Ki akarok belőle mászni, de egyedül nem megy!
- Mindenben számíthatsz rám!
- Rendben…. Van még valami….
- Mi?
- Horner tudja…- suttogta.
Rémülten néztem rá.
- Honnan?
- Nem tudom, de tudja! Azt monda mielőtt bementem hozzád este, elkapott a folyosón, hogy ha mégis a Toro Rossohoz szerződünk kitálal a sajtónak, és te el fogsz hagyni!A hazugságért, meg a drogért, úgyhogy menjünk csak ahova akarunk, de ne oda.
- Hogy hihettél neki te ökör! – fakadtam ki.
- Ki akarna egy drogos pilóta barátja lenni! –mondta keserűen – Végül is ez az igazság!
Belebokszoltam a vállába.
- Tudod hogy tűzbe mennék érted! Segítek, és melled leszek! Bármikor, bármiben! És engem a te véleményed érdekel, nem az amit Horner duruzsolt a füledbe! Mióta hiszel te az ilyen öntelt faszoknak?
Bólintott.
- Hülye voltam….
- Mondott még valamit?
- Amikor meg lejöttem tőled, azt hogy csak nem vihar van a nagy barátságban?!
- A szemét láda!
Bruno szorosan hozzám bújt.
- Bajban vagyok, és téged is magammal rántalak…
- Kimászunk belőled, de csakis együtt!
Megeresztett egy félmosolyt.
- Kellesz nekem, és nem csak azért mert bajban vagyok. Erre már akkor rájöttem, amikor nélküled kezdtem el az szezont a McLarennél. Tényleg szeretlek!
- Tudom…..
Megfogtam a zakóját és magamhoz húztam.
Hosszú szenvedélyes csókba bonyolódtunk.
- Ez igent jelent? –kérdezte rekedten.
- Inkább egy nagyon erős talán…..
Megcsókolt, de ezúttal sokkal lágyabban, érzékibben.
- Sajnálom…
- Soha többé ne kiabálj velem…
- Soha…. Visszavisszük a cuccod?
- Inkább mutassuk meg a te puccos társaságodnak, hogy mulat a Senna Phoenix duo.
Széles mosolyra húzta a száját, majd negyed órával később Bruno fehér ingben, fekete sportcipőben, és sötétkék kikoptatott farmerben, és velem kéz a kézben vonult le a nagy lépcsőn át, a nappaliba.