34.rész
Még a hétvége előtt visszamentem a gyárba, az eltűnésemet pedig kimagyaráztam azzal, hogy egy fontos korábbi üzleti ügyemet kellett elintéznem.
Tényként közöltem Chrissel, hogy ő a dolgozó szobában alszik,vagy ahol akar, Kanada után majd látványosan kiköltözöm tőle egy saját lakrészbe. Később pedig Monacóba, ő pedig Emmával élheti az életét, de azért a nyilvános rendezvényeken ne nagyon mutogassa a terhes tündérkét, ennyivel tiszteljen meg. Legalább egy – két hónapig.
A gyárban mindenki megkedvelt, legalábbis úgy tűnt. Adrian feltűnően távolságtartóan és hűvösen viselkedett vele, a megbeszéléseken is alig szólt hozzám.
Párszor próbálkoztam nála, de elutasította bármilyen nem szakmai jellegű témára irányuló kísérleteimet. Szerettem volna tudni hogy haragszik, vagy Emmát védené tőlem, mert aggódik a reakcióm miatt.
Vettel sem fogadott a kegyeibe, Marknak pedig színét sem láttam.
Kanadáig már csak három hét volt hátra, és ráadásul edzőm sem volt.
Tudtam hogy nem vagyok felkészülve, és ennyi idő alatt nem is lehet, nem attól féltem hogy meghalok, hanem hogy valami a halálnál is rosszabb történik velem, pl. lebénulok.
Hiába törtem a fejem nem jutottam dűlőre, a legjobb Schumacher korábbi trénere Balbir Singh is felmerült bennem, de ő már évek óta visszament a némethez. Éltem a gyanúval, hogy ők együtt is fognak meghalni, annyi évet melózta már együtt.
Valaki olyanra volt szükségem, aki a végletekig hajt, és még attól is tovább, aki egy kegyetlen barom, gyors észjárású, akit nem tudok lerázni magamról, aki képes szintre hozni és mindig rajtam tartja a szemét.
Egyetlen embert tudtam, aki ezeknek a kívánalmaknak megfelel, az pedig a néha Ayrton trénere Nuno Cobra. Az öreg még élt, és erősen benne járt már a hatvan, de mióta Senna elment, nem nagyon foglalkozik senkivel, megviselte a haláleset. (Nuno Cobra valóban, él még ma is, de már hetvenen túl van kicsit megfiatalítottam.)
Végül szombat délután rászántam magam, hogy felhívjam Bergert.
- Szia! Mesélj, mi a harci helyzet!
- Egy telefonszám kellene.
- Válóperes ügyvédek tekintetében nem vagyok szerencsés, nem tudok jót ajánlani. –viccelődött.
- Senna számát kérem.
- Brunoét? Minek az neked?
- Beszélnem kell vele!
- Mit akarsz tőle?
- Egy nevet, meg egy címet!
- Angel, ha veled akarod Christiant….
- Berger! Hagyd abba a kombinálást! – szúrtam le – Ismer valakit, aki kell a csapatomban! Legalábbis remélem ismeri.
- Most már a te csapatod?
- Eddig is az enyém volt, konkrétan a magam mellé keresek egy bizonyos pozícióba embert.
- Kirúgsz valakit?
- Nem.
- Mond a nevet, hátha ismerem én is.
- Kérem Bruno számát vagy leteszem!
Nagyot sóhajtott.
- Jól van. – és bediktálta.
- Kösz! – és letettem.
Végül vettem egy nagy levegőt, és megcsörgettem.
- Tessék! Lalli! –szólt bele egy férfi hang.
- Senna ne szórakozz velem, tudom hogy a második családneved a Lalli!
- Azt hiszem ez téves….
- Angel Valentine. Nem régen találkoztunk Texasban, az Indy versenyen.
- Szia! Persze emlékszem! – lelkendezett – Miért hívtál? Segíthetek valamiben esetleg?
- A lényegre tapintottál. Mond csak ismersz te egy Nuno Cobra nevű embert?
- Igen! Ő volt Ayrton edzője, minek?
- Kellene a száma.
Rövid szünet következett.
- Nézd ha a te edzős, vagy…
- Nem. Igazából én futólag ismerem, anyám sokáig jóban volt vele, de egy ideje nem tudunk róla semmit. Sao Paulóban lakik valahol. Megkérdezhetem miért érdekel?
- Szeretném, ha ő lenne a személyi edzőm.
- Értem.
- Semmi nevetés, vagy megjegyzés?
- Minek. Annyira már rájöttem veled kapcsolatban, hogy amit te eldöntesz az el van döntve és pont. Nem vagy az a viccelős fajta, pláne ha az autósportról van szó.
- Nem is ismersz, de egészen jól átlátsz a szitán.
- Köszi – nevetett a telefonba – Nézd, ha ennyire fontos neked, hogy felhívtál, esetleg utána érdeklődhetek Nunonak, és rád csörgök mi tudtam meg. De azt jobb ha előre feljegyzed, hogy vele csak személyesen érdemes tárgyalni.
- Tehát pattanjak gépre és menjek át Brazíliába.
- Igen.
- Oké. Várom a híreket.
- Megteszem amit tudok, de nem ígérek semmit.
- Azért kösz!
- Nincs mit. Üdvözlöm Bergert ha beszélsz vele.
- Bergert?
- Gondolom ő adta meg a számom. –vigyorgott egyet, majd letette.
Szimpatikus gyerek.
Három nappal később már Nunoval az oldalamon repültem vissza Milton Keynesbe. Szinte azonnal elvállalt, kiderült hogy régóta figyeli a teljesítményem, és szívesen dolgozott volna velem, de magától sosem ajánlkozott volna.
Christian persze tombolt, mert neki nem mondtam semmit, végül lerendeztem annyival, hogy ez az én gyáram, és a brazil az én edzőm, ha nem tetszik akkor mondjon fel, vagy váljon el.
Már így is torkig voltam vele.
Fáradtan rogytam le az ágyamra, de az angol csak utánam jött az irodából, és kivágta a háló ajtaját.
- Látom még nem volt eleged mára a cirkuszból. – sóhajtottam nagyot.
- Még nem fejeztem be!
- Ettől tartottam. – fáradtan ültem fel az ágyon.
- Minek hoztad ide Cobrát?
- Mert nekem ő kell. És pont.
- Milyen minősítésben?
- Már mondtam, ő lesz a trénerem. Talán gond van a felfogásoddal?
- Nem! De ezt a maszlagot nem veszem be! Nuno már több mint tizenöt éve nem edzett senkit! Gőze sincs az egészhez! Miért nem keresel egy rendes, megbízható normális embert?
- Láthatóan Parmakoski és remekül boldogul Vettellel!
- Mire célozgatsz?
- Arra hogy amikor legutóbb láttam őket edzés időben, akkor csak ült a kondiban, és poénkodtak. Érdemi munkát nem végeztek! Egyikben sem látom a motivációt, hogy törné magát! Ha az embernek komoly edzője van, akkor az lelket is kihajtja belőle, nm pedig jó pofizik!
- Látom minden áron bele akarsz csicseregni a gyár ügyeibe! Fogd már fel hogy nem értesz hozzá!
- Elmondtam amit látok, sajnálom, hogy te ilyen hülye vagy! Valld be csak be, imádod Vettikét, és mindent megengedsz neki, csak azért, hogy maradjon! De ha így folytatja, akkor nem lesz miért megtartani, mert már így is silányan vezet!
Azzal felpattantam, és kicsörtettem az ajtón, végig az épületen.
Chris a recepciónál ért utol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése