35.rész
Megragadta a karom, visszarántott, majd a maga felé fordított.
Éppen kinyitotta a száját, hogy megint ordítozzon, de végül idegesen nézett a hátam mögé és becsukta.
- Elég legyen ebből. Most azonnal gyere fel! –sziszegte alig hallhatóan.
Amanda feltűnően beletemetkezett a munkájába, kicsit hátra pillantottam, és ekkor tűnt föl, hogy az ebédlőből lassan szálingóznak a dolgozók.
Chris nem akarta kiteregetni a szennyest.
- Eressz el, vagy botrányt csapok! – mondtam kedves mosollyal az arcomon.
- Nem mered!
- Neked van több veszíteni valód, meg persze Emmának!
- Emmát hagyd ki ebből! –csattant fel.
- Ő is része ennek a háromszögnek! Ha akarod, ha nem, és ne felejtsd el, hogy miattad! Ő veszítené a legtöbbet, főleg a jó hírét! – nevettem az arcába.
- Nem hagyhatsz ki a döntésekből!
- Ehhez semmi közöd sem volt! Nuno az én emberem, nem a tied! De még egy húzás, és nem írom alá a számodra szabad kezet biztosító szerződést!
- Ne fenyegess!
- Ne szólj bele, hogy kik a barátaim a szeretőim, a közvetlen munkatársaim, és engem sem érdekel majd mit csinálsz, és kivel!
Chris összeszorította a száját. Nagyon dühös volt, de fékeznie kellett magát, ha kipattan hogy nem áll a házasságunk szilár talajon, jön a kombinálás, a vége pedig az lesz, hogy az állásukat féltők felmondanak.
- Nem azt mondtam, hogy mindent mondj el, de a fiúknak joguk van tudni kikkel kell egy fedél alatt élniük, és dolgozniuk.
- Tommi sem zavar sok vizet!
- Régóta van nálunk. Nuno régen sem örvendett nagy népszerűségnek, érdes és kemény a stílusa. Sok embert döngölt a földbe, és még többel rúgta össze a port.
- Azt ne mond nem illik a csapat imidzsébe, mert felpofozlak! Nekem ő kell! Nyeld le a békát!
- A múlt hétvégi Renaultos rendezvényt lemondtam, hivatkozva arra hogy egy kis időt szeretnék a feleségemnek, és a munkámnak szentelni. De pénteken lesz egy másik, egy nagy parti. Ott kell lennünk.
- Alkudozol? – sziszegtem.
- Igen. Elsimítom a srácoknál, ha eljössz.
- És eljátszom, hogy odáig vagyok érted? –húztam fel a szemöldököm.
- Ennyit igazán megtehetsz a látszatért.
- Rendben. –engedtem megint – De nem érted!
- Gondolom Emmáért. –szögezte le keserűen.
- Szívből utálnám, ha olyan szívtelen, buta, számító ribi lenne mint a többi. De nem az, egy naiv álmodozó, aki a te baromságod miatt került ebbe a kínos helyzetbe. Ha tehetném többet tennék érte, de egyenlőre annyit tehetek, hogy tartom a szám, aztán amilyen hamar lehet elköltözöm, és elválok tőled.
- Fogalmad sincs milyen, amikor az ember vigaszt keres, a viharos életében.
- De költői lettél! Amúgy pedig van, ha nem tudnád én eltemettem valakit akit igazán szerettem. Hiába szeretném puszta kézzel kivakarni a földből, el kell fogadnom, hogy halott. És az is marad. Ahogy azt is, hogy Bergert is elveszítettem, aztán pedig rá kellett jönnöm, hogy sosem volt az enyém. Kettő egyre én vezetek. –azzal sarkon fordultam, és kimentem a parkolóba.
Még nálam voltak a Merci kulcsai. Kinyitottam az ajtót, és beültem.
Éppen az ajtót akartam bezárni, amikor Chris megfogta.
- Hová mész? –kérdezte fürkésző tekintettel.
- Nem tudom! –válaszoltam élesen.
- Csak kérdezem. – emelte fel mindkét kezét megadóan – Érdekel…
Nem válaszoltam, megrántottam az ajtót, de Chris nem hagyta hogy bezárjam.
- Ne játszd meg magad! Menj vissza a csajodhoz!
- Meddig maradsz?
Megrántottam a vállam.
- Azért vigyázz magadra…
- Képmutató. –azzal bevágtam az ajtót.
Beindítottam a motort.
Az angol megkocogtatta az üveget.
Lehúztam.
- Ha visszajössz, át kéne beszélnünk a részleteket.
- Valami céges szerződés? – néztem rá értetlenül.
- A házasságunk… - mondta keserűen.
- Nem kell aggódnod, már mondtam! Hosszú pórázon leszel! –azzal gázt adtam és elhúztam.
Késő éjjel értem haza, leadtam Amandanak a kulcsokat, és fáradtan fogtam meg a kilincset, de nyílt a bejárati, egy ideges Chris állt az ajtóban.
- Te vagy? –kérdezte idegesen.
- Gondoltam visszajövök aludni, de ha zavarok!
- Az orvost vártam. –állt arrébb.
- Rosszul vagy?
- Emma, nem én.
- Itt van? – kérdeztem csípősen.
Félre cibált a sarokba.
- Kérlek! –mondta nyomatékosan - Nagyon csúnyán összeveszett Adriannal, kiborult, és átjött. Azóta szédeleg, kétszer is összeesett. Aggódom érte. A hálóban van. Pihen.
- Értem. A doki tudja?
- Nem. Annyit mondtam neki, hogy Emma átjött beszélni veled, és összeesett.
Bólintottam.
- Megnézem hogy van.
Chris elengedett, és visszament az ajtóhoz.
Emma az ágyon feküdt, és fal fehér volt.
- Ne haragudj!Én annyira sajnálom, nem tudom mi van velem. Alig…
- Nyugi. –ültem le mellé – Chris mesélte.
- Hidd el, én nem akarok belerondítani a házasságotokba! Nem leszek az utatokban! És a kicsi sem! –hadarta idegesen - Komolyan! Nem bírom ezt a feszültséget, és hogy ilyen gondot okoztam köztetek! Én… Én m ár beszéltem egy orvossal, hogy mikor… szóval, hogy mikor tudná elvégezni a műtétet. –bökte ki sírva.
- Mi???? Te megőrültél! – fakadt ki mögöttem Chris – Csak azért, mert apád telebeszélte a fejed, még nem kell hülyeséget csinálnod!
- Nem beszélte tele a fejem! Igaza van! – csattant fel Emma- Igaza van!
- Mégis miben? Lehet hogy soha többé nem lehet gyereked! És ez a baba az enyém is! Én vagyok az apja! Nekem is van ebbe beleszólásom!
- Mégis mi? – zokogott Emma – Feleséged van az Istenért! Ha megszülöm, akkor mindenki ujjal mutogat majd a kicsire! Nézzétek itt van Horner zabigyereke! És igazuk lesz! Ezt akarod?
- Emma! Angel is megerősítheti, hogy amint lehet el akarok tőle válni! A gyereket pedig a nevemre veszem, ha van feleségem ha nincs! – nézett rám jelentőségteljesen.
- Igazat mond. –böktem ki, majd erőt vettem magamon - Sosem akartam egy karót nyelt angol felesége lenni. És amint lehet, én el is akarok költözni. Egy kicsit még fent kell tartanunk a látszatot, de utána, úgyis mindenki megy maga útján.
- De én nem akarok gyereket! – fakadt ki.
- A múltkor még nem ezt mondtad! – bukott ki Christian – Látom apád sikeresen ellenem és a kicsi ellen fordított. Miért hagyod?!
Emma teljesen kiborult, és zokogni kezdett.
Megragadtam az angol karját, és kijjebb toltam.
- Megőrültél?! Mi a fenét csinálsz? Még inkább kiborítod az Istenért! Addig zongoráztok az idegein, hogy el fog vetélni! –sziszegtem az arcába – Legyen már eszed! Az apja is dühös! Érthető nem? Te se lennél boldog ha a lányod az egyetem elején bejelentené, hogy terhes a főnöködtől! Adrian azt akarja, hogy a lánya ésszerűen döntsön, ne tegye tönkre az életét, és a jó hírét! Emma még fiatal, és össze van zavarodva!
- Eddig azt mondta, hogy akarja a gyereket! Most meg már az abortuszról beszél! Azt se tudja, hogy mit élne át műtőben! – mutatott a lányra Chris, majd idegesen a hajába túrt – Nem engedem, hogy kitegye magát egy ilyen traumának, ez nem az ő döntése! Akkor sem hagyom, ha Adrian elmegy a cégtől!
- Fel akar mondani? –kérdeztem döbbenten.
- Már megtette. – mondta szomorúan – El akarja vinni Emmát még ma.
- Kényszerítsd hogy maradjon.
- A szerződése nem köti ilyen esetekben, ha menni akar mehet. Indok nélkül.
- Fenyegesd meg!
- Mégis mivel? Ő szorít sarokba Emmával!
- Akkor megteszem én!
Azzal otthagytam és lecsörtettem Neweyhoz.
Fél órát ordítoztunk, ami nagy szó, tekintve hogy a főtervezők gyöngye halk szavú lélek. Végül közölte, ha elmegy, kirúgok mindenkit, és csődöt jelentek.
Mivel enyém volt az egész gyár, megtehettem. Tudta, hogy én meg is teszem. Adrian emberi oldalára hatottam, sejtettem hogy sosem engedné, hogy több száz ember munkanélküli legyen miatta.
Sokáig győzködtem, hogy a lánya végül is rendes embert választott, és ezzel nem szúrja el az életét. Gyerek után is lehet még diplomája, jó állása, pénze meg amúgy is akad.
Mire visszamentünk Emma már aludt, Chris meg az ágyánál ült.
- Hogy van? – kérdezte Adrian.
Chris meglepve fordult meg.
- Kapott egy kis nyugtatót. Pihennie kell. Paul szerint nyugalomra van szüksége….
- Elszívok egy cigit. –azzal kimentem a nappaliba, majd az erkélyre.
Késő este volt, mikor valami a hátamra nehezedett.
Chris hozott egy gyapjú takarót.
- Beszéltem vele. Sikerült meggyőznöd. Emmával is beszélgettünk. Elfogadom bárhogy is döntsön, csak arra kértem jól gondolja át, mert bármi is lesz, onnan már tényleg nincs visszaút.
Bólogattam.
- Hálás vagyok neked.
Ismét bólogattam.
- Szeretnék pihenni. Nincs valahol mégis egy üres szoba?
Megrázta a fejét.
- Rengeted elmaradásom van, és egyenlőre nem tűnt sürgősnek. De reggel valahogy elintézem. –mentegetőzött.
- Akkor visszamegyek a városba. Nem akarom tartani nektek a gyertyát. Gondolom úgyis vele maradsz reggelig, és a dolgozóban sem akarok aludni. – céloztam a problémámra.
- Szólok a sofőrnek, és elvisz.
- Nem kell. – a kezébe adtam a takarót, de azzal a lendülettel átölelt.
Hosszú percekig álltunk így. A ruhája kellemes dezodor illatot árasztott, az elfagyott végtagjaimat pedig felmelegítette a teste ahogy hozzám bújt.
- Köszönöm. –súgta a fülembe – Bergernek igaza volt…. Nem érdemellek meg….
Megsimogatta az arcom, és megakart csókolni, de elhúzódtam. Pedig minden idegszálam Chris után kiáltott.
Vonakodva néztem rá. Láttam a tekintetét, és nem voltam boldog tőle. Éreztem, hogy megőrül értem.
- Olyan jól is alakulhatott volna ez az egész…. – suttogta és a keze a derekamra csúszott, majd magához húzott, és szorosan ölelt - A feleségem vagy, senki nem szólhatna semmit…
- A gyereked anyja…. Legalább hozzá legyél hűséges….
- Igen…. Nem érdemli meg, hogy….
- Tényleg nem…. Ne bántsd meg többet… - bújtam ki a karjaiból.
A bejáratnál megfogta a vállam, és a falnak szorított.
Szenvedélyesen megcsókolt. Viszonoztam, minden idegszálam bizsergett.
Akkor tértem magamhoz, mikor az ajkamba harapott. Ellöktem magamtól, és becsaptam az ajtót magam után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése