62.rész
Eddie egy nagy tányér zöldséggel, és tojással jött vissza, de korán sem volt olyan jó kedve, mint az előbb.
- Mit akart?
- Békülni.
- Hiszel neki?
Bólintottam.
- Érdekes dolgokat mesélt.
- No? – nézett rám két falat között.
Elmeséltem. Vágott egy grimaszt majd evett tovább.
- Semmi komment?
- Chris ki lesz bukva, hogy te és én.
Nem értettem miről beszél.
- Ha ennyit ködösített, akkor azért tette, mert szerinte jobbat érdemelsz mint ő. Ki fog bukni hogy mellettem kötöttél ki. Totál féltékeny lesz, figyeld meg. Minimum egy nagy veszekedés kinéz.
- És ezt te csak így közlöd?
- Mit kéne tennem. Holnap beszélünk vele és kész. Illetve előbb én, aztán te. Minél hamarabb megtudja annál jobb. Legalább hamar túl leszel rajta, már ha még akarod.
Nem szóltam semmit, csak beleittam a narancslémbe.
- Nézd nem erőszak! Ha nem akarod, nem kell!
- Nem szeretném, hogy miattam megint műtőbe kerüljön.
- Ezzel az erővel, a válásig húzhatod.
Mérgesen pillantottam rá, majd otthagytam, már így is zúgott a fejem. Végül elmentem a bokszban és egész délelőtt ott tébláboltam, délben Eddie megjelent, hogy elvigyen enni, de lemondtam, mondván még dolgom van. Nem volt hangulatom, a csípős megjegyzéseihez.
Az idő pillanatok alatt elrepült, és mire feleszméltem már csak tíz perc volt a rajtig. Annyira elmélyedtem az újonnan szerzett információimban, hogy sok időt, és energiát pazaroltam rá. Feleslegesen, hiszen nem jutottam előrébb.
Elkezdtem a felvezető, és minden erőmmel igyekeztem a vezetésre koncentrálni. Lassan körbe értünk, és felálltunk a rajtrácsra.
Lengették a zöld zászlót, hogy minden rendben.
Piros, piros, piros, piros. Majd hírtelen mindegyik elaludt. Gázt adtam. Azonnal az ideális ívre húzódtam, és igyekeztem tartani.
Nem csalódtam, Schumacher azonnal támadott, az első kanyarban gond nélkül én fordultam be előbb, de a következő balosban már ő volt előnyben, a rövid egyenesben fej –fej mellett haladtunk. A harmadik kanyar megint nekem feküdt, de nem adta fel, folyamatosan ott loholt nyomomban. Minden kanyarnál bedugta az autója orrát, jelezve hogy ott van. Teljesen rám tapadt, de előzésre nem volt elég hely.
Ráfordultunk a célegyenesre, és balra kivágott mögülem. Megszólalt bennem a kisördög, és balra húztam a kormányt, csak annyira, hogy le kelljen vennie a lábát a gázról, majd visszatértem az ideális ívre.
Az öreg értette a célzást, de nem adta fel, a következő kör végén újra megpróbálta, a kanyart szélesebbre vettem, és nem hagytam helyet, kiszorítottam a fűre.
A történtek után beállt követési távolságra, és fellélegezhettem. Azt hiszem belátta, hogy nálam nincs kecmec, ha meg akar előzni, akkor balesetet is be kell kalkulálnia, mert én bizony nem adom olcsón a bőröm.
Benyomtam a rádiót.
- Mi a helyzet?
- Minden rendben. Menj nyugodtan. –közölte Mario.
- Eső?
- Még messze vannak a felhők.
- Vettel?
- A rajtnál megelőzte Senna, most Alonso lohol a seggében, nem nagyon bír vele.
- A brazil rám veszélyes?
- Nem. Jó tempót mentek az öreggel, eléggé leszakították a követő bolyt.
- Rendben.
Összesen húsz körön át tapostunk a gázt, amikor kezdett előttünk sűrűsödni a mezőny.
Jöttek a lekörözendők, és akik már kereket cseréltek.
A sok előzés, és az állandó előre figyelés védtelenné tett hátul. A hatosban Schumacher megelőzött, mert az előttem szerencsétlenkedő Liuzzi nem vette figyelembe a kék zászlót.
- Bassza meg! – csaptam a kormányra.
Leköröztem Liuzzit, és közben élénken mutogattam neki.
- Hülye fasz!
Schumacher előtt is akard egy újabb lekörözött, gyorsan beértem őket, és minden mindegy alapon kivágtam oldalra az éppen előző német mellé.
Nyílt sisakos küzdelem volt, végül mégis én fékeztem később, visszasorolt mögém.
Mindkettőt egyszerre előztem meg, büszke voltam magamra.
Egyszerre mentünk ki kerékcserére, a helyzet változatlan maradt.
Már a huszonnyolcadik körben jártunk, amikor újra benyomtam a kis kék gombot.
- Helyzet?
- Tartsd a pozíciódat, és akkor jók vagyunk.
- Vettel?
- Alonsot lerázta, most Sennát üldözi.
- Vissza tudja előzni?
- Majd kiderül, hátha megdolgozik a pénzéért.
Felnevettem.
- Oké.
Később láttam, hogy sűrű sötét fellegek gyülekeznek a pálya fölött.
Megint a boksz volt az.
- Eső lesz?
- Úgy tűnik.
- Mikor?
- Öt percen belül.
- Értem.
- Figyel az eget!
- Igyekszem!
Nem tűnt rózsásnak a helyzet, féltem, hogy egy esetleges pocsék idő keresztül húzhatja a számításainkat. Ha hírtelen jön, és rossz helyen vagyok, akkor bukhatom a dobogót.
De nem volt mit tenni, mentem tovább.
Három kör elteltével, viszont a pálya közepén elkezdett ömleni, mintha dézsából öntöttél volna.
- Eső gumit! Eső gumit most! – kiabáltam a rádióba.
Szinte lépésben értünk fel Schumacherrel a bokszba, és mindketten beálltunk kerékcserére.
Olyan vihar kerekedett, amilyet már rég láttam, hogy nem volt elég a víz, és a szél, még villámlott is rendesen.
Bejött a biztonsági autó, nem volt mit tenni, beálltunk Maylander mögé.
- Vettel?
- Senna előtt. –nevetett Mario.
- Vérszemet kapott?
- De még milyet. –nevetett.
- Bármi hír?
- Semmi.
Ahogy telt az idő az eső egyre jobban és jobban esett, a pálya tele lett vízátfolyással, és némelyik kanyarban már alig lehetett befordulni. Ránéztem a kormányra, még tizenhárom kör volt hátra.
- Főnök! Végig megyünk? Van szó leintésről?
- Charlei érdeklődött már többeknél, senki nem tapsol a körülmények miatt.
- Értem.
- Eredmény?
- Várunk.
- Jó van. Ha közben kinőtt a kopoltyúm majd szólok.
Egy körrel később újabb villogó gomb.
- Na csipogd el a kínod!
- Lefújták! A kör végén leintik.
- Én imádom az extrém körülményeket, de ide már csónak kell. –sóhajtottam fel – Vettel?
- Csodával határos módon a harmadik.
- Szuper!
Szórakozottan hajtottam be később a parkfermébe, és amint kiszálltam oda mentem Schumihoz.
- Gratulálok! Remélem nem haragszik?
- Áh! –legyintett vigyorogva – Én is gratulálok! Jó kis verseny volt, remélem össze akadunk még.
- Én is. –vigyorogtam, és kezet ráztunk.
- Tegeződjünk!
Bólintottam.
- Kösz!
- Mi van kölyök? – kérdeztem Sebet.
- Visszaelőztem Sennát!
- Hallottam! – lepacsiztunk.
- Feltartottam Alonsot is! – vigyorgott és kihúzta magát.
- Azt is tudom. – megveregettem a vállát, és átkaroltam – Mario örült. Szereztél nála pár jó pontot. De azért mint világbajnok, ezek a kötelező minimumok. –csíptem meg.
- Gratulálok! – vigyorgott tovább.
Rá kacsintottam. Letudtuk a mérlegelést, majd kiélveztük a pezsgőzést a dobogón.
Összességében nehéz, de remek nap volt. Kár hogy a végén jelenésem volt Chrisnél a kórházban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése