6.rész
A látvány ami elénk tárult, örök élmény marad, el is raktároztam az emlékeimben.
Természetesen a bizonyíték kedvéért, a telefonnal le is fényképeztem, és gyorsan elküldtem emailen pár helyre. A címe „Kimi és Hector szerelme” lett.
Kimi mint Júlia áll ezúttal kis sziklakertem tetején tépázott nadrággal, Rómeó szerepében Hector, aki ugat rá mint, aki meg van veszve . Lehet hogy hiányzik a kötelező veszettség oltása? Nem emlékszem tisztán, lehet idén kimaradt.
A többiek is felettébb élvezték a látványt, hétrét görnyedve röhögtek.
Megint nem bírtam ráülni a számra. Nagy mutogatással, és hévvel elkezdtem a musicalt szavalni, persze kicsit torzított szöveggel:
- Minden szép szerelem vak!
Ám csak így édes a holnap!
Az ő szíve az Úré! – Kimire mutattam
Az ővé Rómeóé! – a kutyára, majd Kimire
Ez a vágy szíveket tép!
Érte én meg is halnék! –mutattam Kimire, majd a kutyára.
Kész vége elszabadult a pokol, olyan tapsvihart, és nevetési orkánt kaptam, ami mindent pénzt megért. Hector mellé tipektem, hátat fordítottam Kimiéknek, majd meghajoltam a közönség felé.
- Köszönöm, Uraim. De minden ezen szavakért illesse dicséret a musical írókat.
Kérem ismerjék meg színészeinket- Júlia szerepében az ivászat királya Kimi Raikkonent, Rómeó szerepében a mindig hűséges Hectort kutya. Köszönjük, köszönjük! –meghajoltam megint.
Megfordultam Kimi felé néztem, látszott rajta hogy ha nem jöhet le fél percen belül, ölni fog mégpedig engem.
Határozottam a szemébe néztem.
- Igen ó szőke herceg?
- Lennél szíves. –közölte normál hangon, de láttam a tekintetén, hogy ha nem szólok a kutyának halott ember vagyok, pontosítok nála már az voltam.
- Hector! Ül!
Hector leült, csendben némán, ott ahol volt rá se bagózott senkire.
Kimi letápászkodott. Az arcomba mászott.
- Igen? –mondtam unottan. - Kitalálom halott ember vagyok, ha nem lennék nő, már régen szétverted volna a fejem.
Egy árva szót se szólt, de a szemén láttam, hogy szívesen felpofozna.
- Ne kerülj az utamba többet. - sziszegte a fogai között.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Mi van? Nekem dumálsz seggfej?
- Elég legyen már. –ugrott közénk Heikki. – Arról volt szó, hogy megyünk versenyezni, akkor menjünk.
- Tőlem. –vontam vállat, és a többiek felé fordultam. – De van néhány alapszabály.
Kérdő tekintetek.
- Az utcai között sok a noszos agyú barom, aki még azt is kihívásnak veszi ha hozzáérsz a verdájához.
- Noszos?- érdeklődött Alonsó
Milyen pilóta vagy te még ezt sem tudod tekintet Ferre.
- Gyengébbek kedvéért di-nitrogén-oxid, nitro. Folyékony halmazállapotú anyag, mely levegőbe vagy a motorba jutatva gáz lesz és oxigént szabadít fel, mely gyorsítja az égést, ezáltal extra nyomást kifejtve a hengerekre. Így érthetőbb?
Alonso bólintott.
- Hna tehát, nem arcoskodunk, nem kötekszünk, mert azzal engem égettek, mivel velem jöttök. Aki kavarja a szart, és a balhét, annak a pici fejét saját kezűleg szedem szét egy helyes kis villáskulccsal. –mosolyogtam ártatlanul.
- Kettes szabály, kérdezni, érdeklődni, nézelődni lehet. A versenyeken ne akarjatok indulni, úgyis szarrá vernek bennetek, nincs tuning az autótokban ergo versenyképtelen, nem ismeritek a dörgést, sem azt hogy, hogy is kéne vezetni egy tunig autót. Tisztelet egy két kivételnek.
- Mert szerinted a semmire nyertünk vb címeket mi? Mert idióta kinevelt versenyzők vagyunk akik még egy motort se ismernek fel? –pattogott Kimi.
Felnéztem az égre, ekkora ego a földön nincs. Meg akkor önérzet, és bunkóság sem.
- Kérdés baromarc! Tudod mennyi ideig kell a nitro gombot nyomni hogy ne kerülj földkörüli pályára? Tudsz driftelni parkolóházban? Versenyeztél már forgalommal szemben? –kérdeztem üvöltve.
Hősünk pislogott mint hal a vízben.
- Hna zseni erről beszéltem. Tehát ha bárki kérdezi a neved, nem mondod meg csak a keresztneved, úgyse tudják kik vagytok vagy ha igen versenyezni akarnak veletek, ami technikai tudás, és autó nélkül nem megy. Ha rákérdeznek tagadtok. Ha megkérdik kihez tartoztok, akkor Pussy Hellsel jöttetek és pont, a vendégei vagytok, távoli ismerősök. Értve vagyok?
Bólogattak, mint a kiskutyák.
- Ha jön a yard, akkor a kocsiba pattantok és húztok amerre láttok, nincs nézelődés, nincs kérdés, eltűntök mint a kámfor. Bár erre kicsi az esély. Nunez erre figyel. Nunez a környék főnöke, nem kötözködünk vele, akkora az arca meg az egója mint az everest. És gyorsan és jól vezet, nem fél falnak nyomni, vagy laposra verni úgyhogy nem hecceljük.
Ha egy két haverom ott lesz, a versenyen beülhettek melléjük a jobb egybe.
Ennyi. Mehetünk?
- Igenis tanár néni.- vigyorgott Alonso.
- Tanár a jó édes anyád, idióta. –vágtam oda. – Nektek lételemetek az arcoskodás, úgy látom.
- Nyugi, nyugi. Menjünk már. Már versenyezhetnékem van. –vigyorgott Senna
- Látom nagyon húzza a sebed az a 7 rugó. Ne aggódj majd kiénekelik belőle.
De igazad van menjünk.
Megálltam. Apropó ki milyen kocsival jött?
Szétnéztem. Volt egy ismerős, a piros Mustangom amivel Heikki jött, egy normál Ferrari F360 – egy, kettő, x, alapon Schumié -, egy Senna féle tuning Honda HSC fekete ezüst versenycsíkokkal. Meg egy négyüléses Mitsubishi Lancer Evo X .
- A Mustáng Heikkié, az F360 Michaelé? –néztem az illetékesre.
- És Ross. –mondta Schumi.
- A Honda Sennáé az világos.
- Az Evo?
- Fer, Chris, Seb, Flavio.- mondta Heikki.
Kimi meg velem jön.
Megrántottam a vállam. Nekem nyolc, ha elbírja viselni.
- Gond van? –érdeklődött Schumi.
- Semmi, szerencsére nem jöttetek semmi extra feltünővel.
- Mi számít annak?
- Enzo. McLaren SRL. A luxus kategória. Így egyszerű turisták lesztek. Ez jó.
- Mehetünk, csak hozom a kocsit.
Elindultam a garázsba. Kimi a szemét forgatta, de nem szólt semmit. Helyes. Maradjon is néma.
Melyik kocsi is kéne vinni? Végül is az alsóbb szinten lévő garázsomból -amit nem láttak - a tuning 2008 Chevrolet Camaro Conceptem mellett voksoltam. Fekete festés, vörös lámpák. Tiszta hátborzongató.
Bedugtam a kulcsot a helyére, és ráadtam a gyújtást. A motor felbőgött.
Kiálltam a garázsból. Majd kiszóltam az ablakon.
- Gyertek utána. De ne maradjatok le nagyon.
Szájak megint tátva.
Kihajtottam az útra. Nem vártam senkire sem. Végül is hivatásosok akkor emeljék meg a faszukat, és tempózzanak utánam.
http://www.tuningblog.it/wp-content/gallery/chevrolet-camaro-black-concept/2008-Chevrolet-Camaro-Black-Concept-Front-Angle-1920x1440.jpg
2010. június 30., szerda
2010. június 28., hétfő
Fast and Furious 5.
5.rész
Fel sem tűnt, hogy mennyire elszaladt az idő. Mondjuk nem is néztem az órára, csak bömbölt a hifi, én meg szerelgettem szegény kocsit. A pár héttel ezelőtti verseny kicsit megviselte, le kellett cserélni az első lökhárítót, és a szelepek is vacakoltak, jó alaposan ki kellett vixolni őket.
Mire kész lettem már negyed 9 volt, írtam a cetlit Heikkinek, és felraktam a Vulca szélvédőjére:
„ Elszalad az idő a szereléssel. Háromnegyed előtt nem tudunk indulni. Addig stíröljétek a kocsikat! Angel :) „
A garázson át bementem a házba, de biztos ami biztos alapon bepötyögtem a biztonsági kódot, így nem érhet az a kellemetlen meglepetés, hogy fiúk háztűznézőben félpucéron találnának meg ahogy öltözködöm. Mondjuk ez csak nekem lenne ciki.
De így meg udvariatlan vagyok, mert kizártam őket, mindegy, leszarom.
Felcammogtam a halóba. Aki először látja az igazat ad Kiminek, mint egy escortcsaj hálója.
Vörös falak, fehér halovány rózsaszín mintás függönyök. Sötét narancssárga sötétítők. Az ágyon sötétnarancssárga takaró. Bambusz parketta.
Az ágy az ablakok előtt, mellette éjjeli szekrény, ezekkel szemben a nagy beépített gardrob, egy nagy hosszú tükörrel. Ezek mind, fenyőből. A falakon japán rizspapírral készült festmények, vékony bambusz keretben.
A fürdő a gardrob másik oldalán, beslattyogtam, bedobáltam a szennyesbe a cuccaimat, letusoltam, és hajat mostam. Majd extra fúvásra kapcsolva a hajszárítót gyorsan lágy hullámokat szárítottam bele.
Ránéztem a mobilra. Új sms.
„ Kicsit késve indultunk, nem érünk oda időben, csak háromnegyed felé. A kis majom hisztizett egy sort! Hosszú forró csók Heikki”
Elvigyorodtam.
„ Én is elnéztem az időt, akkor háromnegyed felé. Tapizós ölelés Angel (szende tekintet)”
Ha már lúd legyen kövér. De miért is?
Visszamentem a fürdőbe, és feldobtam egy erősebb fekete sminket, majd a háló gardróbja előtt variáltam.
Végül a szegecses magas sarkú, egy sötétlila rövid sort, egy laza bő fekete top - elől strasszokból kirakott tigrisfejjel – mellett voksoltam. Nyakamba dobtam egy hosszú ezüstláncot korall medállal. Fülbevaló hosszú csüngős csillogós bizsu.
Belenéztem a tükörbe.
- Perfect! – mondtam ki hangosan.
Ránéztem a mobilra. 20:48
Visszamentem a garázshoz. Bepötyögtem a kódot, de már tudtam, hogy nem leszek lent egyedül, ugyani elég hangosan veszekedtek.
Kinyitottam az ajtót és neki dűltem az ajtófélfának. Mindenki háttal állt nekem, és azt hallgatta Kimi hogy vonyít. Mindenki? A fél F1. Alonso, Briattore, Vettel, Horner, Heikki, Schumi, Brawn, Senna.
Megjelent a zűrzavarra a lábam mellett Hector.
Nem vonyított tombolt az idióta a garázsomban, az én garázsomban. Megölöm, kiherélem, és kilógatom az Indiapolisi pálya főépületéből.
- Nem értem miért kell rá várnunk? Még is ki ez a csaj a római pápa? Faszom ki van már az ilyen luxus kurvákkal.
- Hagyd már abba miért kell neked balhézni mindenütt! –veszekedett rá Heikki
- Ha nem tetszik kívül tágasabb! – ordítottam vissza.
Mindenki felém fordult néma csend. Diszfaszok gyülekezete.
- Mond csak, abból, hogy ne lépd át a küszöböm melyik rész nem volt világos?
- Te hülye picsa, ez garázs itt nincs küszöb.
Megfojtom, megsütöm, élve temetem el. Felnyársalom. Éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa.
- Hector, ellenség! – szóltam a kutyának és rámutattam Kimire.
Hector morogva elindult Kimi felé.
- Szép kutyus, jó kutyus menj innen! Menj innen! – elkezdett hadonászni Hector előtt.
Erre Hector jobban morgott és vicsorgott, és ment Kimi felé.
- Szólj már erre a dögre te liba!
Ó igen, a kutya valóban megbízható hűséges társ.
- Hector, zavard ki! –mondtam vigyorogva.
Hector pedig meglódult Kimi felé, ő meg futásnak eredet.
Kitört belőlem a nevetést.
Mindenki engem nézett.
- Azt mondta szóljak a kutyára, rá szóltam, de nem mondta mit mondjak neki!- mondtam angyal arccal.
Heikki vigyor. Istenem, de szép az élet.
- Nem lesz baja?- kérdezte Brawn aggódva
- Áhhh, ha elég gyorsan fut nem. Amúgy sem hiszem hogy van pótolhatatlan testrésze. –legyintettem.
- Gonosz vagy! - vigyorgott Heikki
- Ééén? –mutattam ártatlan képpel magamra.
- Igazi bele való csaj! –vigyorgott Briattore.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Flavio Briattore. –nyújtott kezet
Elfogadtam.
- Angel Hellroad
- Hello.- biccentett Senna
Vissza biccentettem.
- A többiekkel már találkoztál. –mondta Heikki.
- Futólag. A hivatalos bemutatkozás elmaradt. –mondtam faarccal.
Heikki vállalta magára a bemutató szerepét.
- Michael Schumacher, Ross Brawn, Mercdes GP, Christian Horner, Sebastian Vettel Red Bull Racing, Fernando Alonso Ferrari, Flavio Renault.
Mindenkivel kezet ráztam.
- Szép gyűjtemény. – mutatott körbe Brawn.
- Igen, szeretem az autókat.
- Mindegyiket nyerte?
- Nagyjából, néhányat én vettem, és tuningoltam.
- A kurva életbe, valaki fogja már le ezt a dögöt!- hallottunk Kimi üvöltését kintről.
- Menjünk mielőtt az ordítása ide vonzza az összes kóbor szuka kutyát.
- Ennyire kapós Hector?
- Kimire értettem. –mondtam lesújtóan Heikkinek.
Kitört a nevetés.
- Hna de kérem és hol a férfi szolidaritás?
- Egyöntetűen melletted voksolunk! –vigyorgott Flavio.
- És ha itt hagynánk? Lenne egy nyugodt esténk. – röhögött Fernando.
- Kegyetlen vagy. Bezzeg a kutyára nem gondolsz. –mondtam mímelt mérgességgel.
Újabb röhögési hullám.
Intettem hogy menjünk. Elindultam a többiek után. Már előre vigyorogtam magamban, hogy milyen kép tárul majd elénk.
Heikki mellém lépett.
Ránéztem.
- Nagyon csinos vagy – súgta oda.
- Látom, akkut nőhiányod van.
- Mondhatjuk. – vigyorgott.
Kiértünk a garázsból.
Fel sem tűnt, hogy mennyire elszaladt az idő. Mondjuk nem is néztem az órára, csak bömbölt a hifi, én meg szerelgettem szegény kocsit. A pár héttel ezelőtti verseny kicsit megviselte, le kellett cserélni az első lökhárítót, és a szelepek is vacakoltak, jó alaposan ki kellett vixolni őket.
Mire kész lettem már negyed 9 volt, írtam a cetlit Heikkinek, és felraktam a Vulca szélvédőjére:
„ Elszalad az idő a szereléssel. Háromnegyed előtt nem tudunk indulni. Addig stíröljétek a kocsikat! Angel :) „
A garázson át bementem a házba, de biztos ami biztos alapon bepötyögtem a biztonsági kódot, így nem érhet az a kellemetlen meglepetés, hogy fiúk háztűznézőben félpucéron találnának meg ahogy öltözködöm. Mondjuk ez csak nekem lenne ciki.
De így meg udvariatlan vagyok, mert kizártam őket, mindegy, leszarom.
Felcammogtam a halóba. Aki először látja az igazat ad Kiminek, mint egy escortcsaj hálója.
Vörös falak, fehér halovány rózsaszín mintás függönyök. Sötét narancssárga sötétítők. Az ágyon sötétnarancssárga takaró. Bambusz parketta.
Az ágy az ablakok előtt, mellette éjjeli szekrény, ezekkel szemben a nagy beépített gardrob, egy nagy hosszú tükörrel. Ezek mind, fenyőből. A falakon japán rizspapírral készült festmények, vékony bambusz keretben.
A fürdő a gardrob másik oldalán, beslattyogtam, bedobáltam a szennyesbe a cuccaimat, letusoltam, és hajat mostam. Majd extra fúvásra kapcsolva a hajszárítót gyorsan lágy hullámokat szárítottam bele.
Ránéztem a mobilra. Új sms.
„ Kicsit késve indultunk, nem érünk oda időben, csak háromnegyed felé. A kis majom hisztizett egy sort! Hosszú forró csók Heikki”
Elvigyorodtam.
„ Én is elnéztem az időt, akkor háromnegyed felé. Tapizós ölelés Angel (szende tekintet)”
Ha már lúd legyen kövér. De miért is?
Visszamentem a fürdőbe, és feldobtam egy erősebb fekete sminket, majd a háló gardróbja előtt variáltam.
Végül a szegecses magas sarkú, egy sötétlila rövid sort, egy laza bő fekete top - elől strasszokból kirakott tigrisfejjel – mellett voksoltam. Nyakamba dobtam egy hosszú ezüstláncot korall medállal. Fülbevaló hosszú csüngős csillogós bizsu.
Belenéztem a tükörbe.
- Perfect! – mondtam ki hangosan.
Ránéztem a mobilra. 20:48
Visszamentem a garázshoz. Bepötyögtem a kódot, de már tudtam, hogy nem leszek lent egyedül, ugyani elég hangosan veszekedtek.
Kinyitottam az ajtót és neki dűltem az ajtófélfának. Mindenki háttal állt nekem, és azt hallgatta Kimi hogy vonyít. Mindenki? A fél F1. Alonso, Briattore, Vettel, Horner, Heikki, Schumi, Brawn, Senna.
Megjelent a zűrzavarra a lábam mellett Hector.
Nem vonyított tombolt az idióta a garázsomban, az én garázsomban. Megölöm, kiherélem, és kilógatom az Indiapolisi pálya főépületéből.
- Nem értem miért kell rá várnunk? Még is ki ez a csaj a római pápa? Faszom ki van már az ilyen luxus kurvákkal.
- Hagyd már abba miért kell neked balhézni mindenütt! –veszekedett rá Heikki
- Ha nem tetszik kívül tágasabb! – ordítottam vissza.
Mindenki felém fordult néma csend. Diszfaszok gyülekezete.
- Mond csak, abból, hogy ne lépd át a küszöböm melyik rész nem volt világos?
- Te hülye picsa, ez garázs itt nincs küszöb.
Megfojtom, megsütöm, élve temetem el. Felnyársalom. Éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa.
- Hector, ellenség! – szóltam a kutyának és rámutattam Kimire.
Hector morogva elindult Kimi felé.
- Szép kutyus, jó kutyus menj innen! Menj innen! – elkezdett hadonászni Hector előtt.
Erre Hector jobban morgott és vicsorgott, és ment Kimi felé.
- Szólj már erre a dögre te liba!
Ó igen, a kutya valóban megbízható hűséges társ.
- Hector, zavard ki! –mondtam vigyorogva.
Hector pedig meglódult Kimi felé, ő meg futásnak eredet.
Kitört belőlem a nevetést.
Mindenki engem nézett.
- Azt mondta szóljak a kutyára, rá szóltam, de nem mondta mit mondjak neki!- mondtam angyal arccal.
Heikki vigyor. Istenem, de szép az élet.
- Nem lesz baja?- kérdezte Brawn aggódva
- Áhhh, ha elég gyorsan fut nem. Amúgy sem hiszem hogy van pótolhatatlan testrésze. –legyintettem.
- Gonosz vagy! - vigyorgott Heikki
- Ééén? –mutattam ártatlan képpel magamra.
- Igazi bele való csaj! –vigyorgott Briattore.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Flavio Briattore. –nyújtott kezet
Elfogadtam.
- Angel Hellroad
- Hello.- biccentett Senna
Vissza biccentettem.
- A többiekkel már találkoztál. –mondta Heikki.
- Futólag. A hivatalos bemutatkozás elmaradt. –mondtam faarccal.
Heikki vállalta magára a bemutató szerepét.
- Michael Schumacher, Ross Brawn, Mercdes GP, Christian Horner, Sebastian Vettel Red Bull Racing, Fernando Alonso Ferrari, Flavio Renault.
Mindenkivel kezet ráztam.
- Szép gyűjtemény. – mutatott körbe Brawn.
- Igen, szeretem az autókat.
- Mindegyiket nyerte?
- Nagyjából, néhányat én vettem, és tuningoltam.
- A kurva életbe, valaki fogja már le ezt a dögöt!- hallottunk Kimi üvöltését kintről.
- Menjünk mielőtt az ordítása ide vonzza az összes kóbor szuka kutyát.
- Ennyire kapós Hector?
- Kimire értettem. –mondtam lesújtóan Heikkinek.
Kitört a nevetés.
- Hna de kérem és hol a férfi szolidaritás?
- Egyöntetűen melletted voksolunk! –vigyorgott Flavio.
- És ha itt hagynánk? Lenne egy nyugodt esténk. – röhögött Fernando.
- Kegyetlen vagy. Bezzeg a kutyára nem gondolsz. –mondtam mímelt mérgességgel.
Újabb röhögési hullám.
Intettem hogy menjünk. Elindultam a többiek után. Már előre vigyorogtam magamban, hogy milyen kép tárul majd elénk.
Heikki mellém lépett.
Ránéztem.
- Nagyon csinos vagy – súgta oda.
- Látom, akkut nőhiányod van.
- Mondhatjuk. – vigyorgott.
Kiértünk a garázsból.
2010. június 27., vasárnap
Megjegyzések
Egy különleges angyal
A történetem főhőse Serena, aki az átlag emberek átlag életét éli.
Aztán minden megváltozik, amikor megakarja ölni egy vámpír...
A történet tobább bonyolódik, barátságok, szerelmek szövődnek, háborúk törnek ki, meglepő titkokra derül fény:)
Az első bejezdzés kicsit átlagos de pont ez a cél:)
Ha lehetne majd kérnék kritikát, véleményt ilyenek:)
A történetem főhőse Serena, aki az átlag emberek átlag életét éli.
Aztán minden megváltozik, amikor megakarja ölni egy vámpír...
A történet tobább bonyolódik, barátságok, szerelmek szövődnek, háborúk törnek ki, meglepő titkokra derül fény:)
Az első bejezdzés kicsit átlagos de pont ez a cél:)
Ha lehetne majd kérnék kritikát, véleményt ilyenek:)
Megjegyzések
Lassan kezdődik!
Leendő kedves olvasó, ezen a blogon szeretném megosztani veled azokat a történeteket melyeket papírra (képernyőre) vetek.
Terveim közt szerepel egy vámpíros, egy F1-es történet is, de hogy ebből mi valósul majd meg az a jövő zenéje!
Remélem jól fogsz szórakozni.
Üdv: Angel
Leendő kedves olvasó, ezen a blogon szeretném megosztani veled azokat a történeteket melyeket papírra (képernyőre) vetek.
Terveim közt szerepel egy vámpíros, egy F1-es történet is, de hogy ebből mi valósul majd meg az a jövő zenéje!
Remélem jól fogsz szórakozni.
Üdv: Angel
Megjegyzések
A Fast and Furious egy lányról, Angel Hellroadról szól, aki az utcai versenyzésből került az autóversenyek világába. Kemény mint a kő,pikért humorral. Olyan, mint az érdes aszfalt.
Neki mindenkivel meg kell küzdenie, de legfőképp saját magával, ahhoz, hogy a világ legjobbja legyen, és megtalálja a boldogságot.
Jó szórakozást!
Üdv: Angie
Neki mindenkivel meg kell küzdenie, de legfőképp saját magával, ahhoz, hogy a világ legjobbja legyen, és megtalálja a boldogságot.
Jó szórakozást!
Üdv: Angie
Fast and Furious 4.
4.rész
Szerencsére gyorsan megtaláltam a kocsit a parkolóban. Hazafelé meg rendesen meghajtottam. Lehúztam a mellettem lévő ablakot, a menetszél kócolta a hajam, élveztem a szelet. Az autó nekem maga volt a szabadság, és a szenvedély, mint egy jó szerető akit nem lehet megunni. Ezért vagyok verhetetlen, mert nekem ez a szenvedélyem, a lét elemem, mint másnak a levegő.
Nem messze laktam a várostól egy csinos kis birtokféleségen. Sok pénzem ráment, de szerencsére már nem kellett hónap végén azon idegeskednem, hogy fizetem ki a számláimat. Mióta többet keresek, mint amit el tudok verni egy hónapban igazán jó a közérzetem. Mondjuk, eddig sem azért nem volt pénzem mert rosszul kerestem az utcai versenyekkel, hanem mert a kocsim tuningjára ment el. Fontosabb volt az autó, mint egy szelet kenyér az asztalon. Persze Nunezre mindig számíthattam, bármikor kaptam kölcsönt, és kivételesen kamat nélkül, persze ezt nem verte nagy dobra.
Rákanyarodtam a ház felé vezető útra.
A ház egyszerű építésű többemeletes , de csinos, nagy fehérkeretes íves ablakokkal, fehér függönyökkel, sötét szürke terméskővel kirakott homlokzattal, és világos szürke zsindelyes tetővel. Széles tölgyfaajtóval, oroszlánfejes kopogtatóval.
Az épület előtt egy kis zöld szigetecskén sziklakert, melyet nagy széles fekete aszfalt feljáró ölelt körül, fel festett a rajtrács mintával. A kapuja vastag fekete kovácsoltvas kapu, rózsamotívumokkal.
A házhoz tartozik a hatalmas garázs is, aminek egy része a föld alatt van. Szerencsére ide nem csak kintről, de a házból is be lehetett menni.
Az ajtónyitóval kinyitottam a garázsajtót és bepakoltam a Vulcat. Volt itt minden, Aston Martin, BMW, Mustang, Mazda, Nissan Skyline. Legtöbb metál, vagy tuning festéssel.
Eszembe jutott Heikki, mikor először látta, körbeugrálta mindegyiket mint egy gyerek.
Talán esélyt kéne adni neki, olyan rendes srác.
Sms jött.
„ Ha nem gond az esti verseny előtt beugranánk hozzád, megnézném a Vulcát! Kb. 10-en lennénk! Heikki”
Visszaírtam. „Mi ez elnöki kampány??? Minek annyi ember?? Tüntetés lesz??? Külön kifogásolok egy darab bunkó finnt, ő a küszöbömön fog állni. Remélem nem rágja össze, drága egy új küszöb! Bár Herctor ma még nem evett!(Hector egy darab harcias nagy rotti) :) Bárki más jöhet! Forrón csókol Angel :-D”
Heikki az egyetlen aki a keresztnevem szólít, tőle nem hangzik megvetően.
Miért kell nekem elhúzni előtte a mézesmadzagot. Hülye hülye!
Eltettem a telefont. Újabb sms.
- Mi a fene van már?
„ Kimi tombolás, üvöltés, szitkozódás. A majom ma még nem kapott banánt! Forró csók Heikki :)”
„ Majomnak adjatok banánt, vagy vigyétek el egy piroslámpás házba! Nem tartok banánt, csak kutya kaját, az jó neki? Mel Gibson szerint finom. (Halálos fegyverben ette cigi helyett) Forró csók és ölelés Angel”
Nem tettem el a telefont. Újabb sms.
„ Majom vergődik! Banánunk nincs:( Vilander ügy miatt újabb tombolás, áll a bál, és meg a cirkusz! Nem akarnak jönni Heikki :(”
Hívás Heikkitől. Felvettem.
- Mi van Vilanderrel? –érdeklődtem emelt hangnemben
- Semmi szia édes? –lesújtott Heikki
- Mi vagyok telefonszex? Nem volt elég a forró sms?
- Lennének még ötleteim a folytatáshoz - perverz hangnem
- Ti finnek csak isztok alusztok meg keféltek.
- A három legjobb dolog a világon.- hallottam a kaján vigyort
- És az autók?
- Te egy kocsihoz fogsz hozzámenni ha így folytatod.
- Erre most jöttél rá? Csak még nincs meg a tökéletes. Hna mi van Vilanderrel? Miért baj ha ő is jön? – ő az a finn aki minding velem akar versenyezni, idióta barom, persze itt a szó nem negatív értelmében.
- Kimi naaagy haverja, és Kimi vergődik, hogy Tony is jönni akar.
- Nem vergődöm, de ő az én haverom, ne mászkáljon autós kurvákkal. –üvöltött Kimi.
- Te Heikki, kérdezd már Tony hogy van e rajta billog, vagy tábla, hogy ő Kimi jogos tulajdona?
Pusmogás. Röhögés üvöltés.
- Csákó csajszi, nem vagyok senki tulajdona, de a tied lennék. - kaján hangnem
- Elhiszem Tony, de nem tartok rád igényt. Nem lehetne leönteni egy vödör vízzel a haverod, hogy lenyugodjon?
- Majd lejegelem mire megyünk, kussba lesz mint egy idomított kutya.
- Jó majd letesztelem, hogy ül, áll meg ilyenek. Ha jól viselkedik kap kutya kekszet.
Röhögés. Vonal recsegés.
- Hna, csak gondoltam szólok.
- Köszi Heikki, imádlak érte!–mondtam évődve, imádtam húzni az agyát, bár tulajdonképpen mást is húzogatnék rajta. Hülye picsa vagyok! Tiszta Ribanc! - Angyal vagy!
- Tudom, nőnek a szárnyaim.
- Csak el ne repülj!
- Nem fogok. Akkor este, fél8 körül?
- Jó. A járást ismered. Szia
- Szia szépség!
Meredten néztem magam elé.
- Akkor te vagy a Szörny?
- Nem én a gyertyatartó vagyok –mondta kajánul.
- Sejtem milyen gyertyát és hol tartanál….
- Miért nem tetszene?
Letettem a telefont, mielőtt tényleg telefonszexbe megyünk át. Bassza meg. Ennyi perverzet egy brancsban. Végül is annyira nem is lenne rossz látni a srácot az ágyamban. Lennének vele ötleteim. Hna jó, le kell állítanom magam, mert ez úgyse működne, az ilyen rendes pasik lelkébe mindig jól belegázolok, aki meg egy macsó fasz, az meg velem cseszik ki. Jól van ez így, ahogy van. Csend nyugalom, és kötetlenség. Végül is ha rám jön a hoppáré, bárkit összeszedhetek egy éjszakára. Mondjuk ilyen alapon… Hna elég! Vár a Skyline javítása!
Szerencsére gyorsan megtaláltam a kocsit a parkolóban. Hazafelé meg rendesen meghajtottam. Lehúztam a mellettem lévő ablakot, a menetszél kócolta a hajam, élveztem a szelet. Az autó nekem maga volt a szabadság, és a szenvedély, mint egy jó szerető akit nem lehet megunni. Ezért vagyok verhetetlen, mert nekem ez a szenvedélyem, a lét elemem, mint másnak a levegő.
Nem messze laktam a várostól egy csinos kis birtokféleségen. Sok pénzem ráment, de szerencsére már nem kellett hónap végén azon idegeskednem, hogy fizetem ki a számláimat. Mióta többet keresek, mint amit el tudok verni egy hónapban igazán jó a közérzetem. Mondjuk, eddig sem azért nem volt pénzem mert rosszul kerestem az utcai versenyekkel, hanem mert a kocsim tuningjára ment el. Fontosabb volt az autó, mint egy szelet kenyér az asztalon. Persze Nunezre mindig számíthattam, bármikor kaptam kölcsönt, és kivételesen kamat nélkül, persze ezt nem verte nagy dobra.
Rákanyarodtam a ház felé vezető útra.
A ház egyszerű építésű többemeletes , de csinos, nagy fehérkeretes íves ablakokkal, fehér függönyökkel, sötét szürke terméskővel kirakott homlokzattal, és világos szürke zsindelyes tetővel. Széles tölgyfaajtóval, oroszlánfejes kopogtatóval.
Az épület előtt egy kis zöld szigetecskén sziklakert, melyet nagy széles fekete aszfalt feljáró ölelt körül, fel festett a rajtrács mintával. A kapuja vastag fekete kovácsoltvas kapu, rózsamotívumokkal.
A házhoz tartozik a hatalmas garázs is, aminek egy része a föld alatt van. Szerencsére ide nem csak kintről, de a házból is be lehetett menni.
Az ajtónyitóval kinyitottam a garázsajtót és bepakoltam a Vulcat. Volt itt minden, Aston Martin, BMW, Mustang, Mazda, Nissan Skyline. Legtöbb metál, vagy tuning festéssel.
Eszembe jutott Heikki, mikor először látta, körbeugrálta mindegyiket mint egy gyerek.
Talán esélyt kéne adni neki, olyan rendes srác.
Sms jött.
„ Ha nem gond az esti verseny előtt beugranánk hozzád, megnézném a Vulcát! Kb. 10-en lennénk! Heikki”
Visszaírtam. „Mi ez elnöki kampány??? Minek annyi ember?? Tüntetés lesz??? Külön kifogásolok egy darab bunkó finnt, ő a küszöbömön fog állni. Remélem nem rágja össze, drága egy új küszöb! Bár Herctor ma még nem evett!(Hector egy darab harcias nagy rotti) :) Bárki más jöhet! Forrón csókol Angel :-D”
Heikki az egyetlen aki a keresztnevem szólít, tőle nem hangzik megvetően.
Miért kell nekem elhúzni előtte a mézesmadzagot. Hülye hülye!
Eltettem a telefont. Újabb sms.
- Mi a fene van már?
„ Kimi tombolás, üvöltés, szitkozódás. A majom ma még nem kapott banánt! Forró csók Heikki :)”
„ Majomnak adjatok banánt, vagy vigyétek el egy piroslámpás házba! Nem tartok banánt, csak kutya kaját, az jó neki? Mel Gibson szerint finom. (Halálos fegyverben ette cigi helyett) Forró csók és ölelés Angel”
Nem tettem el a telefont. Újabb sms.
„ Majom vergődik! Banánunk nincs:( Vilander ügy miatt újabb tombolás, áll a bál, és meg a cirkusz! Nem akarnak jönni Heikki :(”
Hívás Heikkitől. Felvettem.
- Mi van Vilanderrel? –érdeklődtem emelt hangnemben
- Semmi szia édes? –lesújtott Heikki
- Mi vagyok telefonszex? Nem volt elég a forró sms?
- Lennének még ötleteim a folytatáshoz - perverz hangnem
- Ti finnek csak isztok alusztok meg keféltek.
- A három legjobb dolog a világon.- hallottam a kaján vigyort
- És az autók?
- Te egy kocsihoz fogsz hozzámenni ha így folytatod.
- Erre most jöttél rá? Csak még nincs meg a tökéletes. Hna mi van Vilanderrel? Miért baj ha ő is jön? – ő az a finn aki minding velem akar versenyezni, idióta barom, persze itt a szó nem negatív értelmében.
- Kimi naaagy haverja, és Kimi vergődik, hogy Tony is jönni akar.
- Nem vergődöm, de ő az én haverom, ne mászkáljon autós kurvákkal. –üvöltött Kimi.
- Te Heikki, kérdezd már Tony hogy van e rajta billog, vagy tábla, hogy ő Kimi jogos tulajdona?
Pusmogás. Röhögés üvöltés.
- Csákó csajszi, nem vagyok senki tulajdona, de a tied lennék. - kaján hangnem
- Elhiszem Tony, de nem tartok rád igényt. Nem lehetne leönteni egy vödör vízzel a haverod, hogy lenyugodjon?
- Majd lejegelem mire megyünk, kussba lesz mint egy idomított kutya.
- Jó majd letesztelem, hogy ül, áll meg ilyenek. Ha jól viselkedik kap kutya kekszet.
Röhögés. Vonal recsegés.
- Hna, csak gondoltam szólok.
- Köszi Heikki, imádlak érte!–mondtam évődve, imádtam húzni az agyát, bár tulajdonképpen mást is húzogatnék rajta. Hülye picsa vagyok! Tiszta Ribanc! - Angyal vagy!
- Tudom, nőnek a szárnyaim.
- Csak el ne repülj!
- Nem fogok. Akkor este, fél8 körül?
- Jó. A járást ismered. Szia
- Szia szépség!
Meredten néztem magam elé.
- Akkor te vagy a Szörny?
- Nem én a gyertyatartó vagyok –mondta kajánul.
- Sejtem milyen gyertyát és hol tartanál….
- Miért nem tetszene?
Letettem a telefont, mielőtt tényleg telefonszexbe megyünk át. Bassza meg. Ennyi perverzet egy brancsban. Végül is annyira nem is lenne rossz látni a srácot az ágyamban. Lennének vele ötleteim. Hna jó, le kell állítanom magam, mert ez úgyse működne, az ilyen rendes pasik lelkébe mindig jól belegázolok, aki meg egy macsó fasz, az meg velem cseszik ki. Jól van ez így, ahogy van. Csend nyugalom, és kötetlenség. Végül is ha rám jön a hoppáré, bárkit összeszedhetek egy éjszakára. Mondjuk ilyen alapon… Hna elég! Vár a Skyline javítása!
2010. június 26., szombat
Fast and Furious 3.
3.rész
Eddie megint elröhögte magát.
- Srácok itt repül a sült galamb! –csettintett az ujjával.
Jelentőségteljesen Eddiere néztem. Hosszú távon fárasztó, röviden meg még inkább.
Megjött a pincérnő a kapucsínómmal.
- Parancsoljon kisasszony. - Mondta majd letette elém.
- Köszi.
Eddie elővette az öngyújtót, én meg a Djarum Cherry cigimet. Kávé meg cigi kéz a kézben járnak.
Kérés nélkül tüzet adott.
- Le kéne szoknod. – jött a hátam mögül.
- Mi ez ismerkedési est? – kérdeztem vissza flegmán – Nem elég, hogy a F1 krémje itt velem szemben, de még beléd is beléd kell botlanom. Veletek finnekkel ver engem az Isten –mondtam és felfelé emeltem a kezem- nem elég, hogy egy velem szemben bunkózik, -Kimi felé böktem - egy meg állandóan velem akar versenyezni, még te is baszogatsz. –megcsóváltam a fejem
- Tyű de jó kedved van –közölte, és leült egy hozott székre mellém.
Istenemre bírtam a srácot, de tényleg, az a fajta akihez bármelyik nő szívesen hozzámenne, kivéve engem. Nekem mindig az kell aki átver a palánkon. Pedig szegény kis finn úgy fut még most is utánam mint a gyerek a cukorka után.
- Te ismered ez a picsát??- érdeklődött Kimi.
Miért kell ennek mindig fosni a szót? Eddig olyan volt mint Kuka. Rá se bagóztam.
- Van mire Heikki –megcsóváltam előtte a Vulca kulcsait.
- Hallottam hírét, de azt hittem csak pletyka.
Te ezt meg honnan a bánatból tudod tekintettel néztem rá.
- Carlos mesélte.
- Mi a faszér haverkodsz te alvilági bandavezérekkel? –érdeklődtem.
Nem elég, hogy versenyzel, még haverkodsz is? –csóváltam a fejem-.
Nem tartom érted a hátam. –közöltem felfortyanva.
- Nem is kértem! Amúgy meg ott legalább egyenlő esélyekkel indulok, nem úgy mint itt – morgott
- Savanyú a szőlő?- vigyorgott Eddie
- Kuss legyen. – fogtam a kapucsínót és ráborítottam Eddire.
- Mi a bajod? – veszekedett
- Semmi, csak mára már elég volt belőled, meg a cicázásodból, a szó minden értelmében. Dugulj be és maradj is úgy.- vágtam oda.
Néma csend lett. Eddie csöndben poffogott magában.
Heikkire néztem.
- Ha neked meg nem tetszik ki lehet szállni, van élet a F1-en túl is.
- Hol? A Nascarban, vagy az Indyben egy szar kocsiban?
- Tyű, olyan vagy mint egy depressziós öngyilkos jelölt. –csóváltam a fejem. – Ennyi élettel ember, mehetsz a temetőbe.
- Meg kellett volna fontolnom az ajánlatod, Wendettyhez.
- Még megteheted, kétlem hogy Ryan Demsey- csapattársam- sokáig marad.- rákacsintottam
Miről maradtam le, tekintet Heikkitől.
- Nem üti meg mércét.
- Úgy érted a te mércédet
- Az ugyanaz. Ha gondolod beajánlhatlak.- vontam vállat.- Kivéve ha nem akarsz a Lotusnál megzöldülni, mint a penészes sajt.
- Nem azt nem. –vigyorgott.
De édes.
Ross pusmogott valamit Schumival.
Rájuk néztem, nem tűnt fel nekik.
- Gond van? –szóltam kissé erélyesen.
Ross felém nézett kissé zavartan.
- Csak azon töprengünk, hogy Heikkitől milyen kocsit nyert el kisasszony?- érdeklődött Schumi udvariasan.
Ránéztem Schumira.
- Egy Mercedes - Benz SLR -t. Maradhatnánk a Hellroadnál?
Bólintott.
- De visszanyertem.
- Megverted a kis picsát?
- Mond neked az szó hogy nő, nem szerepel a szótáradban, csak a kurva szó többféle verziója? Micsoda szókincs. Remélem anyukád nem hallja milyen jól nevelt vagy.
- A szüleimet hagyd ki ebből de ribanc!- ordította felállva.
- Remélem kasztráltattad magad, mert ha neked gyereked legyen Isten óvja a Földet. –mondtam szemrebbenés nélkül
Kimi arca lángvörös lett, és rácsapott az asztalra, és minden kiborult. Felém indult.
Felálltam. A többiek is felpattantak.
Kimi pedig híreten, fél centire állt meg az arcomtól.
- Vond vissza te szajha.
- Hna próbáljuk újra jó? Kérj bocsánatot és akkor nem fogok rád haragudni jó?- mondtam
- Normális vagy? –üvöltött a képembe.
Istenem ennél még egy amőba is értelmesebb. Ennek tényleg benzin van az agyában, és olaj a vérében.
- Kimi kérj tőle bocsánatot!- kiáltott rá Heikki.
- Jobb ha nem szólsz bele ebbe majd én elintézem Mr. Vodkát – szóltam át Kimi válla fölött Heikkinek. – Reggelire is kevés nekem, ez a barom.
Kimi hírtelen lendítette a kezét, én meg hasba öklöztem, elgörnyedt és a gerincére vágtam két ököllel. Elterült a padlón, hasba rúgtam a tűsarkúval. Ez biztos fájt.
- Hna tehát. A helyes válasz az lett volna hogy bocs, hogy ilyen bunkó voltam veled, Hellroad.
Meredt arcok, néma csend. Heikki, és Eddie vigyor.
Mint aki jól végezte dolgát leporoltam a kezem.
Kimi meg fetrengett a földön.
- Hna ha már így összefutottunk fordultam Heikki felé, akkor itt a Mustángom- odadobtam neki a kulcsot.- Este verseny szólok a fiúknak hogy jössz, és az én verdámmal indulsz. A szokásos helyen, és időben.
- Kösz.- vigyorgott Heikki.
- Érted bármit édes.
Kimit közben összekanalazták a földről.
Heikki odalépett, és megölelt. Imádom a srácot. Rákacsintottam.
Majd odasúgtam:
- Ha akarod hozd őket is. Csinálhatunk egy kis alázást.
Gonosz Heikki vigyor.
Elindultam kifelé a homeból, de Senna előtt még megálltam.
- Tudod, ha a magunk fajtával üzletelsz illik tartani a szavad. - közöltem összevont morcos tekintettel.
- Úgy terveztem, este dupla vagy semmire hívlak ki.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Ennyire gazdag vagy, hogy szórod a kocsikat?
- Ennyit megér, hogy le tudjalak győzni.
Jól vagy kölyök tekintettel néztem rá.
Visszaszóltam a hátam mögé:
- Heikki Sennát hozhatod, úgy látom van még egy benzingőz fertőzöttünk.
- Felteszem a Vulcat, és egy Edo Into Mazerati MC12XX 2009-est. Neked mid van?
- Enzo Ferrari.
- Hna egy az a kocsi nem ér ennyit, mint az én két kocsim közel sem, kettő Ferrarival nem fogadunk. Az a kocsik királya.
- De van egy javaslatom, indulj egy a körversenyben, ott 7 kiló a beugró, és nem kerül a kocsidba. Meg tanulsz is valamit a többiektől, meg tőlem.
- Ott leszek. –kezet nyújtott.
Megráztam.
- És még egyszer elnézést.
- El van nézve, de gondolom tudod hogy csak és kizárólag a Senna név miatt nem jöttem kísérettel.
- Bólintott, tartom a szavam, több ilyen nem lesz.
- Helyes, aztán ha tanultál valamit, majd beszélhetünk arról a visszavágóról.
Elindultam kifelé.
Bár az a visszavágó hamarabb lesz mint sejtené, ritka tehetséges a srác, egy két verseny és már a franc se tudja ki fog nyerni. Jó ez így legalább lesz egy ellenfél. Ha meg még beszállnak páran akkor mehet az egy mindenki ellen, amit imádok.
Eddie megint elröhögte magát.
- Srácok itt repül a sült galamb! –csettintett az ujjával.
Jelentőségteljesen Eddiere néztem. Hosszú távon fárasztó, röviden meg még inkább.
Megjött a pincérnő a kapucsínómmal.
- Parancsoljon kisasszony. - Mondta majd letette elém.
- Köszi.
Eddie elővette az öngyújtót, én meg a Djarum Cherry cigimet. Kávé meg cigi kéz a kézben járnak.
Kérés nélkül tüzet adott.
- Le kéne szoknod. – jött a hátam mögül.
- Mi ez ismerkedési est? – kérdeztem vissza flegmán – Nem elég, hogy a F1 krémje itt velem szemben, de még beléd is beléd kell botlanom. Veletek finnekkel ver engem az Isten –mondtam és felfelé emeltem a kezem- nem elég, hogy egy velem szemben bunkózik, -Kimi felé böktem - egy meg állandóan velem akar versenyezni, még te is baszogatsz. –megcsóváltam a fejem
- Tyű de jó kedved van –közölte, és leült egy hozott székre mellém.
Istenemre bírtam a srácot, de tényleg, az a fajta akihez bármelyik nő szívesen hozzámenne, kivéve engem. Nekem mindig az kell aki átver a palánkon. Pedig szegény kis finn úgy fut még most is utánam mint a gyerek a cukorka után.
- Te ismered ez a picsát??- érdeklődött Kimi.
Miért kell ennek mindig fosni a szót? Eddig olyan volt mint Kuka. Rá se bagóztam.
- Van mire Heikki –megcsóváltam előtte a Vulca kulcsait.
- Hallottam hírét, de azt hittem csak pletyka.
Te ezt meg honnan a bánatból tudod tekintettel néztem rá.
- Carlos mesélte.
- Mi a faszér haverkodsz te alvilági bandavezérekkel? –érdeklődtem.
Nem elég, hogy versenyzel, még haverkodsz is? –csóváltam a fejem-.
Nem tartom érted a hátam. –közöltem felfortyanva.
- Nem is kértem! Amúgy meg ott legalább egyenlő esélyekkel indulok, nem úgy mint itt – morgott
- Savanyú a szőlő?- vigyorgott Eddie
- Kuss legyen. – fogtam a kapucsínót és ráborítottam Eddire.
- Mi a bajod? – veszekedett
- Semmi, csak mára már elég volt belőled, meg a cicázásodból, a szó minden értelmében. Dugulj be és maradj is úgy.- vágtam oda.
Néma csend lett. Eddie csöndben poffogott magában.
Heikkire néztem.
- Ha neked meg nem tetszik ki lehet szállni, van élet a F1-en túl is.
- Hol? A Nascarban, vagy az Indyben egy szar kocsiban?
- Tyű, olyan vagy mint egy depressziós öngyilkos jelölt. –csóváltam a fejem. – Ennyi élettel ember, mehetsz a temetőbe.
- Meg kellett volna fontolnom az ajánlatod, Wendettyhez.
- Még megteheted, kétlem hogy Ryan Demsey- csapattársam- sokáig marad.- rákacsintottam
Miről maradtam le, tekintet Heikkitől.
- Nem üti meg mércét.
- Úgy érted a te mércédet
- Az ugyanaz. Ha gondolod beajánlhatlak.- vontam vállat.- Kivéve ha nem akarsz a Lotusnál megzöldülni, mint a penészes sajt.
- Nem azt nem. –vigyorgott.
De édes.
Ross pusmogott valamit Schumival.
Rájuk néztem, nem tűnt fel nekik.
- Gond van? –szóltam kissé erélyesen.
Ross felém nézett kissé zavartan.
- Csak azon töprengünk, hogy Heikkitől milyen kocsit nyert el kisasszony?- érdeklődött Schumi udvariasan.
Ránéztem Schumira.
- Egy Mercedes - Benz SLR -t. Maradhatnánk a Hellroadnál?
Bólintott.
- De visszanyertem.
- Megverted a kis picsát?
- Mond neked az szó hogy nő, nem szerepel a szótáradban, csak a kurva szó többféle verziója? Micsoda szókincs. Remélem anyukád nem hallja milyen jól nevelt vagy.
- A szüleimet hagyd ki ebből de ribanc!- ordította felállva.
- Remélem kasztráltattad magad, mert ha neked gyereked legyen Isten óvja a Földet. –mondtam szemrebbenés nélkül
Kimi arca lángvörös lett, és rácsapott az asztalra, és minden kiborult. Felém indult.
Felálltam. A többiek is felpattantak.
Kimi pedig híreten, fél centire állt meg az arcomtól.
- Vond vissza te szajha.
- Hna próbáljuk újra jó? Kérj bocsánatot és akkor nem fogok rád haragudni jó?- mondtam
- Normális vagy? –üvöltött a képembe.
Istenem ennél még egy amőba is értelmesebb. Ennek tényleg benzin van az agyában, és olaj a vérében.
- Kimi kérj tőle bocsánatot!- kiáltott rá Heikki.
- Jobb ha nem szólsz bele ebbe majd én elintézem Mr. Vodkát – szóltam át Kimi válla fölött Heikkinek. – Reggelire is kevés nekem, ez a barom.
Kimi hírtelen lendítette a kezét, én meg hasba öklöztem, elgörnyedt és a gerincére vágtam két ököllel. Elterült a padlón, hasba rúgtam a tűsarkúval. Ez biztos fájt.
- Hna tehát. A helyes válasz az lett volna hogy bocs, hogy ilyen bunkó voltam veled, Hellroad.
Meredt arcok, néma csend. Heikki, és Eddie vigyor.
Mint aki jól végezte dolgát leporoltam a kezem.
Kimi meg fetrengett a földön.
- Hna ha már így összefutottunk fordultam Heikki felé, akkor itt a Mustángom- odadobtam neki a kulcsot.- Este verseny szólok a fiúknak hogy jössz, és az én verdámmal indulsz. A szokásos helyen, és időben.
- Kösz.- vigyorgott Heikki.
- Érted bármit édes.
Kimit közben összekanalazták a földről.
Heikki odalépett, és megölelt. Imádom a srácot. Rákacsintottam.
Majd odasúgtam:
- Ha akarod hozd őket is. Csinálhatunk egy kis alázást.
Gonosz Heikki vigyor.
Elindultam kifelé a homeból, de Senna előtt még megálltam.
- Tudod, ha a magunk fajtával üzletelsz illik tartani a szavad. - közöltem összevont morcos tekintettel.
- Úgy terveztem, este dupla vagy semmire hívlak ki.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Ennyire gazdag vagy, hogy szórod a kocsikat?
- Ennyit megér, hogy le tudjalak győzni.
Jól vagy kölyök tekintettel néztem rá.
Visszaszóltam a hátam mögé:
- Heikki Sennát hozhatod, úgy látom van még egy benzingőz fertőzöttünk.
- Felteszem a Vulcat, és egy Edo Into Mazerati MC12XX 2009-est. Neked mid van?
- Enzo Ferrari.
- Hna egy az a kocsi nem ér ennyit, mint az én két kocsim közel sem, kettő Ferrarival nem fogadunk. Az a kocsik királya.
- De van egy javaslatom, indulj egy a körversenyben, ott 7 kiló a beugró, és nem kerül a kocsidba. Meg tanulsz is valamit a többiektől, meg tőlem.
- Ott leszek. –kezet nyújtott.
Megráztam.
- És még egyszer elnézést.
- El van nézve, de gondolom tudod hogy csak és kizárólag a Senna név miatt nem jöttem kísérettel.
- Bólintott, tartom a szavam, több ilyen nem lesz.
- Helyes, aztán ha tanultál valamit, majd beszélhetünk arról a visszavágóról.
Elindultam kifelé.
Bár az a visszavágó hamarabb lesz mint sejtené, ritka tehetséges a srác, egy két verseny és már a franc se tudja ki fog nyerni. Jó ez így legalább lesz egy ellenfél. Ha meg még beszállnak páran akkor mehet az egy mindenki ellen, amit imádok.
Fast and Furious 2.
2.rész
Jelentőségteljesen ránéztem. Minden szem rám szegeződött.
- Mit keresel te itt?
Felhúztam az egyik szemöldököm. Mi van haver, mi van, mi van?
- Az autó … elfejtettem…-hebegte.
Egy ahha persze haver pillantást kapott. Mert én most jöttem le a falvédőről mi?
Magamban elvigyorodtam, tuti azt hiszi most fogom beégetni.
Nem babám, te fogod saját magad beégetni, nem kellek én ahhoz.
Tovább bámultam rá, és felhúztam a szemöldököm.
- Mindjárt hozom…
Jelentőségteljesen néztem rá.
Én vagyok a kemény csaj, és úgy nézek, hogy elolvad a gránit is.
- Mármint a kulcsot…
Már nem tudta, mit mondjon, hogy ne alázza magát tovább.
- Milyen kulcsot adsz a cica babának haver? Csak nem a lakásodét? – poénkodott a finnek szeszkazánja.
Hiába az alkohol tartósít, kár hogy az agysejtjeit nem.
- Dugulj be Kimi! Így is épp elég szarban vagyok nélküled is - veszekedett rá Senna
Értetlen pillantások rám, és Sennára. De jó.
- Sietek, öööö ülj le addig.
Mutatott a székre, hellyel kínált, de gáláns, legalább valaki a díszpintyek közül.
Biccentettem. A székhez léptem, alám tolta a, hm vannak még gentlemanok a világban.
Senna intett a pincérnőnek, hogy jöjjön ide.
- Mit kérsz? –kérdezte tőlem
Összevontam a szemöldököm, és az órámra néztem.
- Igen, aa kulcs, sietek.
Elkezdett rohanni, de a home lépcsőjén hasra esett.
Megcsóváltam a fejem.
- Azért nem reménytelen Cicám –jött a hátam mögül
- Én is imádlak Eddie. Látom fél nap alatt nem változtál.
Odahúzott egy széket mellém az asztalhoz.
- Jé van hangja a kis ribinek – csodálkozott rá a finnek gyöngye
- Kimi elég legyen már, muszáj mindig tahónak lenni?- kérdezte Vettel.
- Ó, nézzétek miből lesz a cserebogár? Nekem dudálsz kicsi német?
Ránéztem Eddire.
- Hna ő a reménytelen eset –bökött Eddie Kimi felé.
Ránéztem Kimire.
- Te Eddie ha ez józanon ekkora balfasz, akkor milyen részegen? –érdeklődtem immáron Eddie felé fordulva
Az meg vigyorgott mint a vad alma. Felvontam az egyik szemöldököm.
- Mi bajod van te kurva?- övöltött rám Kimi
A többiek felé fordultam. Rámutattam Kimire.
- Mindig ekkora taj paraszt vagy nekem adja a mű macsót?
Vettem rám vigyorgott.
- ÁÁÁ gyárilag hibás!
- Nincs visszahívási garancia rá? –mondtam felháborodva
- Kár…- fejeztem be lesújtva.
Kitört a röhögés.
- Kimi jobb ha nem idegeled, fel Pussy Hellst mert nekem sem lesz kocsid. –vigyorgott Eddie
- Mi van? – nézett rá.
- Jah még nem tudják? –kérdezte a jelenlévőkre mutatva.
- Nem, gondoltam nem égetem a gyereket, de hát te pletykásabb vagy mint egy vénasszony. - megcsóváltam a fejem.
- Azt hiszem valamiről nagyon lemaradtunk. – vigyorgott Ross
- Semmi csak a szokásos. - legyintettem
- Mi dugás után nála maradt valamid? – érdeklődött kis kedvencem epésen.
- Mit hozhatok? –jött oda a pincérnő
- Ennek a marhának valamit, amin elkérődzhet, és közben befogja a száját. –böktem Kimi felé.
Mindenki vigyorogni kezdett.
- Egy kapucsínót kérnék ha lehet. –mondtam normális hangon
- Azonnal kisasszony.
- Szóval, sztori röviden-közöltem faarca- kicsi Senna kihívott utcai versenyre, végeredmény, enyém a kocsija.
- Tényleg rövid voltál. - vigyorgott Eddie
- Elnyerted a kocsiját? Melyiket? – hüledezett a spanyol.
- A Vulca S-t.
- Egy vesztett versenyért nem kapta volna, meg tuti dugott Sennával.
- Él benne serényen a vadászösztön látom. A legyet is megkúrod ha úgy adódik, vagy azt azért nem?
- Áááá azt nem hiszem, túl sok energiát kéne belefeccölnie lustább annál –vigyorgott Vettel.
- Nem értem, ha ekkora szexmániás még elvárja, hogy az ágyába repüljön a nő?
Megcsóváltam a fejem. - Ekkora lustaságot. Gondolom akkor ilyen hozzáálással a szerelők vezetnek helyette.
Vettel majdnem leesett a székről.
- Hogy verted meg Sennát? - érdeklődött Alonso
- Elárulok egy titkot - közelebb hajoltam hozzá az asztalon keresztül, érdeklődve figyelt- használtam a sebváltót.
- Nincs semmi titok öcsém elverte, mint az atom.
Ránéztem Eddiere.
- Szétaláztad, na. Nem kell szépíteni.- vigyorgott- Végül is fél kör hátrány nem is olyan sok.
Megcsóváltam a fejem.
- Látom ritka jó kedved van. Verseny?
- Áh, nem ettem meszet, hülye lennék elveszteni egyet a milliós kocsijaim közzül.
Körbe mutatott az asztalon.
- Van itt elég jelentkező. Majd ők.
- De hogy ment bele hogy a Vulcát tegye fel? – érdeklődött Ross
- Pasiból van, és akkora az egója mint King Kong arca. –rántottam meg a vállam
- Már nem, már csak kis egér.
- Eddie, te egyre faszabb vagy.
Vigyorgott.
Puffanás a bejárat felől.
Egy darab Senna. És még mondják hogy a pilóták almukban is jól vezetnek. Ez még a padockban is elesik, fényes nappal, józanon. Micsoda színvonal, már mindenkinek adnak vb címet. Szégyen.
- A kulcsok…- mondta lihegve, és átadta.
- Ideje volt.
- Nem szégyen az Indy hercegnőjétől kikapni öcsi –veregette meg Eddie a vállát.
- Mi??? –érdeklődött Senna
- Nem tudtad? –vigyorgott gonoszul Eddie- a kis Cicus már szarrá vert mindenkit a Nascarban, most meg az Indyben is.
- Szó szerint, és átvitt értelemben is. –tettem hozzá
- Jah apropó verés, hogy van Villeneuve feje, begyógyult már?
- Nem tudom –vontam meg a vállam-. Már vagy 4 hete nem láttam, de állítólag be akar perelni. De nem tudom miért? –néztem ártatlanul.
Eddie röhögő görcsben tört ki.
- Gondolom mert egy 30-as villáskulcsal fejbevágtad.
- Az véletlen volt. - legyintettem.
- Véletlen? –érdeklődött Vettel kétségbeesve
- Igen! Mert nekem jött a pályán, és felhúzott a süketelésével, hogy őőő menyire ért a kocsikhoz.
- Mikor azt se tudja hol van a tank. - mondtuk Eddievel egyszerre.
Az asztaltársaságon látszott, hogy egyik döbbenetből a másikba esik.
- Azért jól tetted Bruno, hogy nem bosszantottad a Cicust tovább. Angel Hellroadot nem lehet sokáig csesztetni.
- Maga az az Angel Hellroad?- érdeklődött Ross izgatottan.
- Melyik is?- tettem a hülyét.
- Aki minden autósportban mindenkit elvert, és már másodszor nyeri meg az Indycar Serist, és aki az eddigi 12 futamból 11-et megnyert?
- Talált - mondtam.
Csend, és hullaszag. Mi van fiúkák nem láttatok még nőt? De fiúk fel kéne venni az állakat a földről. Még koszosak lesznek.
Jelentőségteljesen ránéztem. Minden szem rám szegeződött.
- Mit keresel te itt?
Felhúztam az egyik szemöldököm. Mi van haver, mi van, mi van?
- Az autó … elfejtettem…-hebegte.
Egy ahha persze haver pillantást kapott. Mert én most jöttem le a falvédőről mi?
Magamban elvigyorodtam, tuti azt hiszi most fogom beégetni.
Nem babám, te fogod saját magad beégetni, nem kellek én ahhoz.
Tovább bámultam rá, és felhúztam a szemöldököm.
- Mindjárt hozom…
Jelentőségteljesen néztem rá.
Én vagyok a kemény csaj, és úgy nézek, hogy elolvad a gránit is.
- Mármint a kulcsot…
Már nem tudta, mit mondjon, hogy ne alázza magát tovább.
- Milyen kulcsot adsz a cica babának haver? Csak nem a lakásodét? – poénkodott a finnek szeszkazánja.
Hiába az alkohol tartósít, kár hogy az agysejtjeit nem.
- Dugulj be Kimi! Így is épp elég szarban vagyok nélküled is - veszekedett rá Senna
Értetlen pillantások rám, és Sennára. De jó.
- Sietek, öööö ülj le addig.
Mutatott a székre, hellyel kínált, de gáláns, legalább valaki a díszpintyek közül.
Biccentettem. A székhez léptem, alám tolta a, hm vannak még gentlemanok a világban.
Senna intett a pincérnőnek, hogy jöjjön ide.
- Mit kérsz? –kérdezte tőlem
Összevontam a szemöldököm, és az órámra néztem.
- Igen, aa kulcs, sietek.
Elkezdett rohanni, de a home lépcsőjén hasra esett.
Megcsóváltam a fejem.
- Azért nem reménytelen Cicám –jött a hátam mögül
- Én is imádlak Eddie. Látom fél nap alatt nem változtál.
Odahúzott egy széket mellém az asztalhoz.
- Jé van hangja a kis ribinek – csodálkozott rá a finnek gyöngye
- Kimi elég legyen már, muszáj mindig tahónak lenni?- kérdezte Vettel.
- Ó, nézzétek miből lesz a cserebogár? Nekem dudálsz kicsi német?
Ránéztem Eddire.
- Hna ő a reménytelen eset –bökött Eddie Kimi felé.
Ránéztem Kimire.
- Te Eddie ha ez józanon ekkora balfasz, akkor milyen részegen? –érdeklődtem immáron Eddie felé fordulva
Az meg vigyorgott mint a vad alma. Felvontam az egyik szemöldököm.
- Mi bajod van te kurva?- övöltött rám Kimi
A többiek felé fordultam. Rámutattam Kimire.
- Mindig ekkora taj paraszt vagy nekem adja a mű macsót?
Vettem rám vigyorgott.
- ÁÁÁ gyárilag hibás!
- Nincs visszahívási garancia rá? –mondtam felháborodva
- Kár…- fejeztem be lesújtva.
Kitört a röhögés.
- Kimi jobb ha nem idegeled, fel Pussy Hellst mert nekem sem lesz kocsid. –vigyorgott Eddie
- Mi van? – nézett rá.
- Jah még nem tudják? –kérdezte a jelenlévőkre mutatva.
- Nem, gondoltam nem égetem a gyereket, de hát te pletykásabb vagy mint egy vénasszony. - megcsóváltam a fejem.
- Azt hiszem valamiről nagyon lemaradtunk. – vigyorgott Ross
- Semmi csak a szokásos. - legyintettem
- Mi dugás után nála maradt valamid? – érdeklődött kis kedvencem epésen.
- Mit hozhatok? –jött oda a pincérnő
- Ennek a marhának valamit, amin elkérődzhet, és közben befogja a száját. –böktem Kimi felé.
Mindenki vigyorogni kezdett.
- Egy kapucsínót kérnék ha lehet. –mondtam normális hangon
- Azonnal kisasszony.
- Szóval, sztori röviden-közöltem faarca- kicsi Senna kihívott utcai versenyre, végeredmény, enyém a kocsija.
- Tényleg rövid voltál. - vigyorgott Eddie
- Elnyerted a kocsiját? Melyiket? – hüledezett a spanyol.
- A Vulca S-t.
- Egy vesztett versenyért nem kapta volna, meg tuti dugott Sennával.
- Él benne serényen a vadászösztön látom. A legyet is megkúrod ha úgy adódik, vagy azt azért nem?
- Áááá azt nem hiszem, túl sok energiát kéne belefeccölnie lustább annál –vigyorgott Vettel.
- Nem értem, ha ekkora szexmániás még elvárja, hogy az ágyába repüljön a nő?
Megcsóváltam a fejem. - Ekkora lustaságot. Gondolom akkor ilyen hozzáálással a szerelők vezetnek helyette.
Vettel majdnem leesett a székről.
- Hogy verted meg Sennát? - érdeklődött Alonso
- Elárulok egy titkot - közelebb hajoltam hozzá az asztalon keresztül, érdeklődve figyelt- használtam a sebváltót.
- Nincs semmi titok öcsém elverte, mint az atom.
Ránéztem Eddiere.
- Szétaláztad, na. Nem kell szépíteni.- vigyorgott- Végül is fél kör hátrány nem is olyan sok.
Megcsóváltam a fejem.
- Látom ritka jó kedved van. Verseny?
- Áh, nem ettem meszet, hülye lennék elveszteni egyet a milliós kocsijaim közzül.
Körbe mutatott az asztalon.
- Van itt elég jelentkező. Majd ők.
- De hogy ment bele hogy a Vulcát tegye fel? – érdeklődött Ross
- Pasiból van, és akkora az egója mint King Kong arca. –rántottam meg a vállam
- Már nem, már csak kis egér.
- Eddie, te egyre faszabb vagy.
Vigyorgott.
Puffanás a bejárat felől.
Egy darab Senna. És még mondják hogy a pilóták almukban is jól vezetnek. Ez még a padockban is elesik, fényes nappal, józanon. Micsoda színvonal, már mindenkinek adnak vb címet. Szégyen.
- A kulcsok…- mondta lihegve, és átadta.
- Ideje volt.
- Nem szégyen az Indy hercegnőjétől kikapni öcsi –veregette meg Eddie a vállát.
- Mi??? –érdeklődött Senna
- Nem tudtad? –vigyorgott gonoszul Eddie- a kis Cicus már szarrá vert mindenkit a Nascarban, most meg az Indyben is.
- Szó szerint, és átvitt értelemben is. –tettem hozzá
- Jah apropó verés, hogy van Villeneuve feje, begyógyult már?
- Nem tudom –vontam meg a vállam-. Már vagy 4 hete nem láttam, de állítólag be akar perelni. De nem tudom miért? –néztem ártatlanul.
Eddie röhögő görcsben tört ki.
- Gondolom mert egy 30-as villáskulcsal fejbevágtad.
- Az véletlen volt. - legyintettem.
- Véletlen? –érdeklődött Vettel kétségbeesve
- Igen! Mert nekem jött a pályán, és felhúzott a süketelésével, hogy őőő menyire ért a kocsikhoz.
- Mikor azt se tudja hol van a tank. - mondtuk Eddievel egyszerre.
Az asztaltársaságon látszott, hogy egyik döbbenetből a másikba esik.
- Azért jól tetted Bruno, hogy nem bosszantottad a Cicust tovább. Angel Hellroadot nem lehet sokáig csesztetni.
- Maga az az Angel Hellroad?- érdeklődött Ross izgatottan.
- Melyik is?- tettem a hülyét.
- Aki minden autósportban mindenkit elvert, és már másodszor nyeri meg az Indycar Serist, és aki az eddigi 12 futamból 11-et megnyert?
- Talált - mondtam.
Csend, és hullaszag. Mi van fiúkák nem láttatok még nőt? De fiúk fel kéne venni az állakat a földről. Még koszosak lesznek.
2010. június 25., péntek
Fast and Furious 1.
Régi fejléc:
Angel Hellroad:
Kimi Raikkonen:
1.rész
Behajtottam a szervizútra, majd bekanyarodtam jobbra a parkolóba.
Úgy nyüzsögtek az emberek mint a hangyák. Jobbnál jobb sportkocsik, és mindenféle csapat színeibe öltözött pilóták, szerelők, mérnökök és kitudja még kicsodák.
Rendesen megbámulták a verdám, mondjuk azért tettem is rá egy lapáttal, hogy okuk legyen rá. Bebámultak az ablakon, de hiába. A sötétített üvegek mögött vigyorogtam egyet, biztosra vettem hogy szeretnék tudni, hogy ki ül benne.
Lássuk be kevés ember –pláne nő szaladgál tűzpiros Mustang Shelby GT500 –assal, és bömbölő zenével az Indianapolisi F1-es pálya parkolójában. Meg persze nem felejtettem a motort sem túráztatni. Adtam a menőt. Bár nem ezt kellett volna tennem.
Marhára nem, és ha már itt tartunk amblock sem ide nem kellett volna jönnöm, de ha már jövök akkor sem ezzel a kocsival, és nem ebben a ruhában. Fekete szűk topp, fekete extrarövidnadrág, piros magas sarkú, és cowboy öv. Remekül mennek a barna göndör hajamhoz, rikító zöld szememhez, és a 175 centimhez.
De hát na, kicsit zabos voltam egy tartozás miatt. Egy jó nagy tartozás miatt.
Történt ugyanis, hogy tegnap este a mi drága Bruno Sennánkat, az újdonsült kétszeres Forma 1 bajnokot hát, ööö…. konkrétan laposra vertem, és még finom voltam. Mármint nem bunyóba, bár abban is jó vagyok. A drága belekeveredett egy éjszakai futamunkba, a playboy Irvine segítségével. Mondjuk szerintem Eddie meg akarta szivatni, és perszer engem sem kellett kéretni egy kis alázásra.
Aminek eredményeként Senna lóg nekem egy Vulca S-el. Az alku szerint ma délelőtt kellett volna leadnia, de nem tette meg.
Én figyelmeztettem, hogy ha nem tartja az alkut, akkor, legyen nála a kulcs, mert érte megyek, és lehet hogy nem egyedül, és kulcs nélkül csúúúúnya vége lesz. ( Gyengébbek kedvéért, két kétajtós szekrény méretű, tar kopasz izomhaverral.)
Végül a két haver nem jött, azért mégse kéne szétverni a fejét egy Sennának, legalábbis, Nunez szerint. Mondjuk igaza is van, nem kell a rendőrség a bandának.
A banda…. Hjaj azok a régi szép idők….De már vége, én már hivatalosban nyomom, már évek óta profi vagyok.
Mindenki úgy emleget hogy „Pussy Hells”, ezt a nevet még a banda főnök Carlos Nunez ragasztottam rám, mivel szerinte Angel Hellroad remek rövidítése. Mondom szerinte.
Most Paul Wendettynél dolgozom az Indyben, mint elsőszámú pilóta, egész jól megy. Bár a pálya környékén utálnak mint pestisest. Volt néhány balhém, de semmi komoly persze. A nevem sokáig közvicc tárgya volt, a „kisebb” balhékig.
Most is azt fogom csinálni balhézni, és csinálni a cirkuszt.
Nem kellett volna ide jönnöm.
A parkoló közepén kerestem egy üres helyet és amolyan pofátlanul féloldalas sportos stílusban – hogy senki ne állhasson be a mellettem lévő helyre mert én vagyok a fasza csávó - leparkoltam.
Leállítottam a motort, de a zene még bömbölt. Criss Cornell You know my name.
Miért keresem én mindig a balhét?
Nagy levegőt vettem. Kinyitottam az ajtót, a kiszálltam a zene még bömbölt.
Becsuktam az ajtót. Bekapcsoltam a riasztót.
Nem néztem szét, nem érdekelt, kik állnak ott, bár a nagyrészüket így is sejtettem.
Elindultam a paddock felé. A bejáratnál a biztonságist már ismertem. Hát igen, aki végigversenyezte Amerikát.
Biccentettem neki, és csippantottam a mágneskártyával. Ilyenkor jó hogy mindenhol van haverom , még ide is tudok belépőt szerezni.
Végignéztem a terepen.
Elindultam a nő aki dögös, és úgy használja az utcát mint a kifutót stílusban.
Miért keresem a bajt? Hülye hülye hülye!
Hát itt volt mindenki aki számít, világbajnokok, korábbi világbajnokok, zseni tervezők, csapatvezetők. Mindenki engem bámult.
Igyekeztem nem tudomást venni róluk, de azért nézelődtem rendesen, hogy merre lehet egy darab Senna.
Pár perc után ki is szúrtam, éppen a Red Bull motorhomejának teraszán iszogatott Vettel, Raikkönen, Alonso, Schumacher, Brawn, Domenicali brancsban.
Mi ez világbajnoki kerekasztal?
Elindultam feléjük.
Senna kiszúrhatott mert elkezdett bámulni és jelentékenyen lefehéredett.
A többiek nem érthették mi van vele, látszott hogy kérdezgetik.
Mire az asztalhoz értem, felállt.
Angel Hellroad:
Kimi Raikkonen:
1.rész
Behajtottam a szervizútra, majd bekanyarodtam jobbra a parkolóba.
Úgy nyüzsögtek az emberek mint a hangyák. Jobbnál jobb sportkocsik, és mindenféle csapat színeibe öltözött pilóták, szerelők, mérnökök és kitudja még kicsodák.
Rendesen megbámulták a verdám, mondjuk azért tettem is rá egy lapáttal, hogy okuk legyen rá. Bebámultak az ablakon, de hiába. A sötétített üvegek mögött vigyorogtam egyet, biztosra vettem hogy szeretnék tudni, hogy ki ül benne.
Lássuk be kevés ember –pláne nő szaladgál tűzpiros Mustang Shelby GT500 –assal, és bömbölő zenével az Indianapolisi F1-es pálya parkolójában. Meg persze nem felejtettem a motort sem túráztatni. Adtam a menőt. Bár nem ezt kellett volna tennem.
Marhára nem, és ha már itt tartunk amblock sem ide nem kellett volna jönnöm, de ha már jövök akkor sem ezzel a kocsival, és nem ebben a ruhában. Fekete szűk topp, fekete extrarövidnadrág, piros magas sarkú, és cowboy öv. Remekül mennek a barna göndör hajamhoz, rikító zöld szememhez, és a 175 centimhez.
De hát na, kicsit zabos voltam egy tartozás miatt. Egy jó nagy tartozás miatt.
Történt ugyanis, hogy tegnap este a mi drága Bruno Sennánkat, az újdonsült kétszeres Forma 1 bajnokot hát, ööö…. konkrétan laposra vertem, és még finom voltam. Mármint nem bunyóba, bár abban is jó vagyok. A drága belekeveredett egy éjszakai futamunkba, a playboy Irvine segítségével. Mondjuk szerintem Eddie meg akarta szivatni, és perszer engem sem kellett kéretni egy kis alázásra.
Aminek eredményeként Senna lóg nekem egy Vulca S-el. Az alku szerint ma délelőtt kellett volna leadnia, de nem tette meg.
Én figyelmeztettem, hogy ha nem tartja az alkut, akkor, legyen nála a kulcs, mert érte megyek, és lehet hogy nem egyedül, és kulcs nélkül csúúúúnya vége lesz. ( Gyengébbek kedvéért, két kétajtós szekrény méretű, tar kopasz izomhaverral.)
Végül a két haver nem jött, azért mégse kéne szétverni a fejét egy Sennának, legalábbis, Nunez szerint. Mondjuk igaza is van, nem kell a rendőrség a bandának.
A banda…. Hjaj azok a régi szép idők….De már vége, én már hivatalosban nyomom, már évek óta profi vagyok.
Mindenki úgy emleget hogy „Pussy Hells”, ezt a nevet még a banda főnök Carlos Nunez ragasztottam rám, mivel szerinte Angel Hellroad remek rövidítése. Mondom szerinte.
Most Paul Wendettynél dolgozom az Indyben, mint elsőszámú pilóta, egész jól megy. Bár a pálya környékén utálnak mint pestisest. Volt néhány balhém, de semmi komoly persze. A nevem sokáig közvicc tárgya volt, a „kisebb” balhékig.
Most is azt fogom csinálni balhézni, és csinálni a cirkuszt.
Nem kellett volna ide jönnöm.
A parkoló közepén kerestem egy üres helyet és amolyan pofátlanul féloldalas sportos stílusban – hogy senki ne állhasson be a mellettem lévő helyre mert én vagyok a fasza csávó - leparkoltam.
Leállítottam a motort, de a zene még bömbölt. Criss Cornell You know my name.
Miért keresem én mindig a balhét?
Nagy levegőt vettem. Kinyitottam az ajtót, a kiszálltam a zene még bömbölt.
Becsuktam az ajtót. Bekapcsoltam a riasztót.
Nem néztem szét, nem érdekelt, kik állnak ott, bár a nagyrészüket így is sejtettem.
Elindultam a paddock felé. A bejáratnál a biztonságist már ismertem. Hát igen, aki végigversenyezte Amerikát.
Biccentettem neki, és csippantottam a mágneskártyával. Ilyenkor jó hogy mindenhol van haverom , még ide is tudok belépőt szerezni.
Végignéztem a terepen.
Elindultam a nő aki dögös, és úgy használja az utcát mint a kifutót stílusban.
Miért keresem a bajt? Hülye hülye hülye!
Hát itt volt mindenki aki számít, világbajnokok, korábbi világbajnokok, zseni tervezők, csapatvezetők. Mindenki engem bámult.
Igyekeztem nem tudomást venni róluk, de azért nézelődtem rendesen, hogy merre lehet egy darab Senna.
Pár perc után ki is szúrtam, éppen a Red Bull motorhomejának teraszán iszogatott Vettel, Raikkönen, Alonso, Schumacher, Brawn, Domenicali brancsban.
Mi ez világbajnoki kerekasztal?
Elindultam feléjük.
Senna kiszúrhatott mert elkezdett bámulni és jelentékenyen lefehéredett.
A többiek nem érthették mi van vele, látszott hogy kérdezgetik.
Mire az asztalhoz értem, felállt.
2010. június 22., kedd
Egy különleges angyal
A test sebei , és az ősi varázs
Fölé hajoltam. Vészesen sápadt volt a bőre. Kezdett rajtam eluralkodni a rettegés.
- Mi van ha meghal?És ha túléli, velem mi lesz? Egyáltalán mit is kéne tenni édes jó Istenem? Embert még csak - csak ellátok valahogy, de egy vámpírt?
Rémülten néztem rá.
- Ha nem csinálok semmit itt vérzik el! El kéne látnom. De mivel?? És hogyan??Mibe keverted már megint magad te hülye liba!- törtek felszínre a kérdések.
Annyira ideges , kimerült voltam , hogy nem ment a gondolkodás. Mintha érezte volna kétségeimet, és hogy nem tudom mihez kezdjek vele. Halkan megszólalt.
- Ha javasolhatnám vedd ki a golyókat!
- Mi?? Te megörültél? Nem vagyok orvos! Nem tudok műteni!- elöntött a teljes pánik , az idegeim itt beadták a kulcsot, kitört belőlem a sírás
- Mosd ki a sebeket, vedd ki a golyókat, és fertőtlenítsd, kösd be, utána már magától begyógyulnak a sebeim. Varrni nem kell ,mert a testem önmagát gyógyítja, ha kiveszed az ezüstöt, túlélem.
- N…..N….Nem ez nekem nem megy! Ne akarj lehetetlent!- ezt már a mindennek a teteje volt.
Kezeimbe temettem az arcom , rázott a zokogás. Éreztem, hogy engem néz ,kilestem az ujjaim közül láttam , hogy ez nem vicc.
- Nem….. vagyok…. Orvos.. , –ismételtem magam- egyedül… nem megy!- ezt már rekedten, és a sírógörcs határát súrolva , szinte már-már fuldokolva nyögtem.
Éreztem , még valami ma este , és az idegosztályon végzem a gumiszobában, kényszerzubbonyban , nem bírtak el az idegeim ekkora terhet. Többek közt ezért nem jártam temetésre sem , mert az átlagtól millószor jobban megviselt, de ez? Vámpírok, sorozatgyilkosok!! Kész téboly!
- Majd én irányítalak , hogy mit, hogyan ….
- Miért talán orvos voltál előző életedben?- replikáztam .
- Nem , de a világháborúkban magam is elláttam sebesült katonákat…..
- Egy vámpír aki embereket ment!- kitört belőlem a nevetés, nem szándékosan , de hát akkora képtelenségnek tűnt, mintha azt mondanák többé nem fehér, hanem zöld hó esik . Éreztem, hogy a nevetés hatására megkönnyebbülök , kezdtem összeszedni magam.
- Miért? Szerinted lehetetlen?
- Nem , ez már morbid ! Erősen az! – a szemébe néztem most valahogy kedvességét és békét sugárzott. Kitört belőlem egy sóhaj. Kezdtem összeszedni magam.
- Hozok kötszert, törölközőket, valami golyó kiszedő eszközt. Kéne valami fertőtlenítő……….Megvan! Bár …azt az üveg Beherovkát , másra tartogattam, de szerintem megteszi. Kell még valami? – meglepődtem ,a hírtelen jött hidegfejűségemen.
- Erősen kétlem !- felelte.
Bólintottam.
- Mindjárt jövök!
Kiléptem a szobámból . Először a konyhát vettem célba , előástam az üveg Beherovkát a polc hátuljából-nem vagyok nagy ivó , nem is nagyon tartok itthon alkoholt, ezt is kaptam. Nem arra a célra tettem félre, hogy egy vámpírra pazarolom, de hát ez van… Az élet nem tökéletes, sajnos , vagy inkább szerencsére?
Elkezdtem keresni valamit magam sem tudom, hogy mit , de valamit amivel kivehetem a golyókat. Belenéztem abba fiókba ahol, az evőeszközöket tartom.
Hírtelen megakadt a szemem , a kocka cukor szedőn, kicsi fémes csipesz volt ,- valamivel nagyobb mint egy szemöldök csipesz-.
- Naaa neeeem ! Ez már durva lenne! Megörültem tuti meg! Csak képzelem ezt az egészet!- mély levegőt vettem- De végül is , ..miért is ne lenne jó? A szemöldök csipesz amit a filmekben használnak kicsi , ez azonban valamivel nagyobb, pont jó lenne! –meggyőztem magam
- Jól van nyert a csipesz! Kell még kötszer !
Kezemben az üveg bivaly erős fenyőfa pálinkával-ez lenne a Beherovka ,ha valaki nem tudná, nemrég még én se ismertem-, és csipesszel , a fürdőbe mentem.
Kivettem egy tucat sötétkék, és méregzöld törölközőt.
- Ezeken legalább nem hagy nyomot a vér!- futott át az agyamon.
A gyógyszeres szekrényből kivettem az összes kötszert, egy ollót, némi sebpintőport, és orvosi ragtapaszokat. Kifelé menet elhaladtam a fali tükör mellett, óhatatlanul is belenéztem.
A látvány siralmas volt, az arcomon, kis horzsolások éktelenkedtek . Ahol az a szemét Jack pedig megütött az arcom golf labdányira dagadt. Mindennek tetejébe , a hajam sáros csimbókokban lógott. A ruhám minden színben pompázott csak nem az eredeti pezsgőben, vértől, és sártól volt mocskos. Nem is emlékeztetett régi önmagára, inkább egy szakadt koszos lábtörlőre.
A karomat, a mellkasomat szintén sár, alvadt vér barna maszlaga, és karcolások, tömkelege díszítette . Úgy néztem ki mint egy hajléktalan, akit összevertek.
Megrémültem a látványtól . Most még a saját anyám se ismerne meg. Bele bámultam a saját tükörképembe!Aztán el nevettem magam.
- Hölgyeim , és Uraim íme a város leghíresebb arca, és egyben legszebb modellje!
Túléltem két gyilkossági kísérletet ,ennél rosszabb már nem jöhet…. Rendbe fogok jönni , a sebek is elmúlnak majd , de előbb még el kell látnom valakit , aztán majd magammal is foglalkozom.
Megszorítottam a balkezemben lévő üveget, hírtelen áramütés szerű fájdalom nyílalt bele.
Ránéztem! A seb…. Persze… el is feledkeztem róla…..A kötés átázott, a vértől, esőtől, és sártól. Vállat vontam, majd elintézem .Aztán hírtelen kapcsoltam. Át kell kötni, mert különben nemcsak az én kezem , hanem az Ő sebei el elfertőződhetnek.
Megnyitottam a csapot, felbontottam egy tekercses gézt, letekertem a pálinka kupakját, az ollóval pedig felvágtam a kötést .Összeszorítottam a fogam.
A víz alá nyomtam a kezem. Úgy éreztem tűvel szurkálják a sebet , nagyon sajgott, de nem fájt annyira mint vártam. Ahogy tisztult , láttam hogy bár elég nagy, nem vészes, nem túl mély, hamar begyógyul majd. Mázli. A másik kezemmel megfogtam az üveget , és ráöntöttem a sebre. Hangosan felnyögtem. Mintha savval tisztítottam volna, de - magas alkohol tartalom miatt –éreztem, hogy hűti a kezem. A vérzés nem volt túl nagy , ahogy megtöröltem , szinte már el is ált, gyorsan bekötöztem.
Mindennel együtt átmentem a szobámba.
Leültem az ágy szélére.
- Kezdjük a golyókkal! Azok nehezebb esetek…- közölte
- Mielőtt bármit is kezdünk, szeretném tudni a neved! Ha már ellátlak jogom van tudni!
- Az nem fontos!
- De nekem igen !Mond meg a neved! Én Serena Solveszki vagyok!- közöltem vakmerően, és kezet nyújtottam.
- Ha ragaszkodik hozzá ?- közölte fensőbbségesen .
- Mivel én ,már bemutatkoztam , az illem úgy kívánja maga is megtegye!- vágtam vissza dühösen
- Pierre Valentinois ! /Valantinoá/- vette oda, úgy, mintha csak annyit mondana boltban „Kérek egy kiló kenyeret!”, de mégis volt benne valami arisztoktatikus kecsesség, és fensőbbség.
A név valahonnan derenget, de honnan is ..? Honnan…? Beugrott. Majd ,úgy néztem rá mintha kísértetet látnék.
- A…..az a Valentinois ? Csak nem az, amelyik egy ősrégi francia hercegi család, ami 1642-ben kihalt, és most a címet a Monaco fejedelmei viselik?- kérdeztem izgatottan
- Honnan ismered te az én családomat?- kérdezte mély megrökönyödéssel, szemeiben pedig furcsa fény villan.
Vállat vontam.
- Harmad éves történész vagyok, tavaly Franciaország történelmét vettük, engem megragadott a család drámája, és utána olvastam.
- Nocsak ? –vonta fel a szemöldökét.
Felemeltem a cukor csipeszt.
- Szerinted ez jó lesz ?
- Golyó kiszedésre? Nem éppen a legtökéletesebb, de megteszi.
- Mivel kezdjem?
- A csipeszt tisztítsd meg , aztán ki kell szedni a golyót.
Bólintottam. Gyorsan egy kisebb törlőkendőre öntöttem egy keveset az üvegből , áttöröltem vele jó alaposan a csipeszt, és az ollót. 3-4 törölközőt tömködtem az oldalához, ha esetleg vérezne . Néhányat pedig a kezem ügyébe készítettem. Felbontottam jó pár gézlapot , és tekercses gézes zacskót . Egy újabb törlőkendőre pedig , jócskán tettem még alkoholt.
Az ollóval felvágtam a kötéseit. A sebek elég csúnyák voltak , eléggé véreztek.
- Azzal kezdem amelyiket az oldaladba kaptad !
Beleegyezően pislantott.
- Ahhoz képest, hogy soha nem csináltál ilyen saját bevallásod szerint, elég profi vagy.
- Legalább van valami előnye , hogy szinte minden létező kórház sorozatot nézek.
Igaza volt, saját magamon is meglepődtem, milyen pontossággal, és nyugalommal tevékenykedtem. Hirtelen deja vu-m volt.
- Nocsak , történész , hozzáértő ápoló , az ízlésed is tűrhető!Ember létedre elég sok oldalú vagy!- jegyezte meg csípősen.
- Csak azért mert ember vagyok nem érthetek csak egy dologhoz?
- Az emberek legtöbbsége általában egy dologhoz ért , és olyan fennhéjázva ,és tudálékosan beszél az általa ismeretlenről,ami már sértés, közben meg azt hiszik műveltek ! Pedig igazából teljesen tudatlanok , olyan sötétségben éltek , hogy az már szinte fáj!- jött a maró gúnnyal a válasz.
Legkevésbé sem volt kedvem egy több száz éves gőgös herceghez , aki még vérszívói is.
- Higgy amit akarsz, nem érdekel! Hogy folytassam?
Lesújtó pillantást vetett rám.
- Lefertőtleníted a sebet, majd szét kell feszíteni , és ha látod a golyót , ki kell venni a csipesszel. Ismét fertőtleníted. Majd szorosan bekötöd.
- Azt hiszem menni fog . Legalábbis bízom benne.
Nyeltem egyet.
Elkezdtem szétfeszíteni a sebet , hangosan felnyögött.
- Hagyjam abba?
- Nem kell!- sziszegte összeszorított fogakkal - Keresd a golyót!
Tovább feszítettem a sebet , most már kezdett nagyon vérezni , semmit nem láttam, csak a vért. Szédültem a látványtól , kezdett elhomályosulni minden. Ismét előtört a hányinger. Megráztam a fejem, és nagyokat pislogtam. Mély levegőt vettem.
- Nem látok semmit a vértől!
- Akkor töröld ki a sebet , de ne vacakolj sokáig !- sziszegte a összeszorított fogakkal.
Nagy levegő. Egyik kézzel nyitva tartottam a sebet , a másikkal megfogtam az alkoholos törölközőt , kitöröltem vele a sebet.
Pierre teste megrándult ahogy hozzá értem .Megsajnáltam , nagy kínokat kellett kiállnia. Bíztatóan rámosolyogtam.
Kicsit még jobban megnyitottam a sebet.
- Látom a golyót! Éljen !- végre szerencsém van , futott át az agyamon , egyik kezembe vettem a csipeszt , kivettem a golyót .Áttöröltem a sebet , rátettem néhány gézlapot , és körbe tekertem , jó szorosan , majd leragasztotta.
- Még kettő hátra van!
- Folytasd!- mondta fájdalomtól eltorzult arccal.
Következett a vállán lévő találat. Az előbb bevált rutint követtem , de itt végre mellém állt a jó szerencse , nem kellet nagyon szétfeszítem a bőrt, mivel nem volt mélyen a golyó. Itt simán ment minden, fertőtlenítés , törlés, kötés.
Jött a vágás a hasán. Leszedtem a kötést , nagyon csúnya volt, látszott hogy elfertőződött. Meglepődtem , ilyen hamar? Ahhoz kicsit több idő kell, legalábbis szerény ismeretei szerint.
- Elfertőződött…
- Kétlem –nyögte- mi nem leszünk betegek , és nem fertőződnek el a sebeink, ez a szentelt kés hatása……..- nagy mély levegőt vett - ha kitisztítod ez is elmúlik .- zihálva lélegzett.
Kimerült , és fáradt , és lassan a fájdalom tűrőképességének határán jár.
Én is ugyan ebben a cipőben jártam , minél előbb befejezem annál hamarabb pihenhetek.
Gyerünk !
Elővettem egy tiszta törölközőt, jó alaposan átitattam „fertőtlenítő szerrel” . Mire végeztem, szinte tocsogott a pálinkától. Már az illattól kezdtem berúgni.
Szétfeszítette, a sebet, és beleöntöttem egy kis italt az üvegből.
Pierre felordított .
- Istenem csak meg ne hallják a szomszédok , és át ne jöjjenek !- nehezen tudnám magam jelen állapotomban kimagyarázni .
- Jól vagy Pierre? – szólaltam meg végre rekedten-a szemei csukva voltak
- Pierre! Pierre!
Semmi válasz , megnéztem a pulzusát. Vert szíve. Akkor tehát csak elájul a fájdalomtól.
Nem csodálom.
Öntöttem még a sebre , majd alaposan kitöröltem, végül jó szorosan bekötöztem.
Kész! Végre! Úgy éreztem mindenem, fáj, még ahhoz is emberfeletti erő kell, hogy a szemeim nyitva tartsam.
- Tarts ki még egy kicsit édes! Mindjárt mehetsz pihenni!- bíztattam magam.
Összeszedtem minden vérest , meg minden más egyebet .
A koszos gézlapokat kidobáltam a szemetesbe,ez „eszközöket”is megtisztítottam, a törölközőket pedig extra adag mosószer , és fertőtlenítőszer kíséretében beletuszkoltam a mosógépbe. Elindítottam egy hosszú áztatásos programot.
Teljesen kész voltam . Lerángattam magamról a valamikori estélyim szakadt maradványait , és egy szemeteszsákba gyömöszöltem.
Kivettem egy tiszta fürdőszivacsot, és egy sebfertőtlenítős tusfürdőt, amit még egy fél éve vettem, amikor egy kitört magassarku miatt akkorát estem, egy lépcsőn, hogy elég rondán felhorzsoltam a karom, és a lábam.
Megengedtem a vizet a zuhanyban , sejtettem, hogy pokolian fájdalmas percek várnak rám , így fogmosó poharamba töltöttem némi italt, tényleg ritkán ittam , de most tudtam , hogy e nélkül nem élném túl a zuhanyt.
- Cirio! Egy poklian hosszú nap végére, amit túléltél cicám! Egy szebb , és jobb holnapra! Fenékig! –mondtam a tükörképemnek.
Egy hajtásra megittam. Martam a torkom , azt hiszem erre a fajtára mondják azt , hogy még a bőrt is lemarja a torkodról. Eddig nem hittem el, hogy létezik ilyen erős ital . Most döbbentem rá , hogy alkoholok típusát illetően veszélyesen nagy, fekete lyuk nagyságú hiányosság van a fejemben.
Beálltam a zuhany alá. A bőrömet a forró víz szinte perzselte, és úgy éreztem minden egyes négyzet centiméternyi területbe 1000 tű szúródna , a fertőtlenítős tusfürdővel dörzsöltem a testem. De én nem ezt éreztem, az volt a benyomásom , hogy smirli papírral , nem puha szivaccsal mosom magam. Lehajtottam a fejem, és néztem ahogy sáros, és vértől vörös víz eltűnik a lefolyóban. Elkezdtem a csempén úszkáló delfineket bámulni.
Nem tudom mennyi ideig álltam a tus alatt,mire magamhoz tértem a bambulásból, de végül mikor kijöttem a fürdő gőzben úszott, pedig az ablak nyitva volt.
Megtörölköztem , bekötöztem a sebeimet, megtisztítva láttam, csak hogy nem vészesek. Felvettem egy tiszta pizsamát. A vizes hajamat pedig befontam.
Elindultam kifelé , hírtelen megszédültem , minden elhomályosult , nem láttam semmit, elestem. Iszonyúan erős hányingerem támadt. A wc-hez kúsztam, hányni kezdtem.
A Beherovka, és a gyomrom nem szívlelték egymást, és most az előbbi , úgy döntött távozik.
Nemcsak a gyomorsav, de az ital is erősen marta a torkom, olyan erősen, hogy köhögni kezdtem, de közben a hányási görcs sem enyhült. Nem kaptam levegőt, nem láttam semmit, pontosabban fekete körök táncoltak a szeme elől. Görcsösen köhögtem, és még mindig öklendeztem.
Valaki hátulról átkarolt. Erősen megszorította a derekam. Megijedtem, a maradék levegő is kiment a tüdőmből. Kapálózni kezdtem.
-Héj , héj! Nyugi, nyugi!Én vagyok!
A vámpír!
Még jobban kapálóztam.
- Hogy lehet hogy már jobban van? Máris begyógyultak volna a sebei? Akkor nekem végem! Nem !Nem! Nem !Nem adom meg magam ilyen könnyen! –belül üvöltöttem.
- Nyugodj már meg! Nem bántalak, megígérem! De ha ezt így folytatod, akkor csak rosszabbul leszel!- a hanga bársonyos volt, és megnyugtató .
- Bízz bennem!
Abbahagytam a kapálózást. Leültünk a földre. Még mindig átkarolva tartott.
De a köhögés, és az öklendezés nem enyhült, hörögve vettem a levegőt.
- Nyugi nyugi! Lassan vegyél levegőt, és minél mélyebbet! Lassaan!Csak nyugodtan!
Megpróbáltam azt tenni , amit mond, ahogy próbálkoztam lassan jobban lettem. Kezdtem egyenletesen levegőt venni , megszűnt a köhögés, és enyhült a hányinger.
Puha vizes törölköző ért az arcomhoz , megtörölte.
- Jobban vagy?
- A…..A…..A…. Azt hiszem….- mintha nem is az én beszéltem volna, erőtlen, reked és szinte alig hallható ejtettem ki a szavakat-. Már….. jobban….. vagy?
- Persze! Mondtam hogy begyógyulnak a sebeim, minél idősebbek vagyunk annál gyorsabban!
Remegtem , már szinte vacogtam, a kimerültség, a félelem, az izgalmak, a fájdalom minden erőm felemésztették.
- Most…. mit… csinálsz….. velem ? Én… leszek… a vacsora?- kérdeztem a suttogásnál is halkabban.
Még mindig a földön ültünk , maga felé fordította a fejem, a szemembe nézett.
Azokkal a valószínűtlen kék szemeivel.
- Hogy mit csinálok ? Ágyba duglak, és kipihened magad. Ha bántani akartalak már megtehettem volna , nem gondolod? –kérdezte lágyan , a szemei barátságosan csillogtak.
- N….Nem tudom! Mi ez a pálfordulás?..... Bízhatom benned?- ezt már vacogó fogakkal susogtam.
- Megmentetted, az életem ! Megölhettél vagy otthagyhattál volna meghalni, de bekötöztél, és hazáig vonszoltál. Elláttad a sebeimet. Tartozom neked.
- N….nem hinném ,mivel…..te….. meg engem….. mentettél meg…..
- De azt merő önzésből tettem, te viszont önzetlenül! És a törvény az , ha valaki merő emberségből, és jóindulatból megmenti egy vámpír életét. A vámpír az illető adósa lesz, míg ő is önszántából meg nem szolgálja, egy hasonló volumenű cselekedettel a jóságot. Az ősi varázs összeköt minket, ha akarnálak , sem ölhetnélek meg, ha megtenném , én is meghalnék.
- Ez biztos ?
Nem tudtam mit gondoljak, nem tudtam hihetek e neki , túl kimerült voltam mindenhez , ha megtámad sem tudtam volna védekezni…..
- Esküszöm!Karold át a nyakam!
Megtettem. Felemelt a földről , bevitte a szobába , és az ágyra fektetett.
Megint szédültem , és jött a hányinger is. Szám elé kaptam a kezem.
- Vegyél nagy levegőt! Lassan!
Megfogadtam a tanácsot , jobban lettem
- Cinglée! Nem kellett volna üres gyomorra Beherovkát inni! Örülj hogy nem jártál rosszabbul!
- Már….. rájöttem,…. hogy…… hülyeség volt.
Halvány fény derengett a szobába. Mi lehet az ránéztem a fejemnél lévő ablakra,fény szűrődött be, hajnalodott. A tekintetem az órára vándorolt 4:30.
- Nem kellene valami…. sötét helyet….. keresned?... Hajnalodik ?
Gonoszul rám vigyorgott!
- Ez tévhit! Csak a tiszta vérű vámpírok nem mehetnek fényre 200 éves korukig, akik félvérek, mint én azoknak nem árt a nap. Azért terjedt el mert , csak az éjszaka leple alatt vadászunk, és azt hiszik napközben a koporsóban fekszünk.
- Félvér?
- Régen ember voltam, a tiszta vérűek meg vámpírnak születtek. Most aludj!
- Miért vagy velem ilyen kedves , nem lenne kötelező a történtek ellenére sem?
- Tetszel !- széles vigyor- Nem sok olyan lánnyal találkoztam , mint te. Van benned tűz, de mérhetetlen jóság , bátorság , és persze komplett bolond vagy , mert azon is segíteni akarsz aki megakar ölni .
- Kösssszz! Ha jól sejtem ez dicséret féleség!
- Valami olyasmi!
- Most pihenj!
- Itt maradsz?
- Igen! A varázs összeköt, az is része, hogy vigyáznom kell rád , míg nem törlesztek. Nagyon nemes dolgot tettél .
- Értem!
Lehunytam a szemem. Ki akartam nyitni, de nem volt erőm. Az álom győzött. Megadtam magam az erejének. Elaludtam.
Fölé hajoltam. Vészesen sápadt volt a bőre. Kezdett rajtam eluralkodni a rettegés.
- Mi van ha meghal?És ha túléli, velem mi lesz? Egyáltalán mit is kéne tenni édes jó Istenem? Embert még csak - csak ellátok valahogy, de egy vámpírt?
Rémülten néztem rá.
- Ha nem csinálok semmit itt vérzik el! El kéne látnom. De mivel?? És hogyan??Mibe keverted már megint magad te hülye liba!- törtek felszínre a kérdések.
Annyira ideges , kimerült voltam , hogy nem ment a gondolkodás. Mintha érezte volna kétségeimet, és hogy nem tudom mihez kezdjek vele. Halkan megszólalt.
- Ha javasolhatnám vedd ki a golyókat!
- Mi?? Te megörültél? Nem vagyok orvos! Nem tudok műteni!- elöntött a teljes pánik , az idegeim itt beadták a kulcsot, kitört belőlem a sírás
- Mosd ki a sebeket, vedd ki a golyókat, és fertőtlenítsd, kösd be, utána már magától begyógyulnak a sebeim. Varrni nem kell ,mert a testem önmagát gyógyítja, ha kiveszed az ezüstöt, túlélem.
- N…..N….Nem ez nekem nem megy! Ne akarj lehetetlent!- ezt már a mindennek a teteje volt.
Kezeimbe temettem az arcom , rázott a zokogás. Éreztem, hogy engem néz ,kilestem az ujjaim közül láttam , hogy ez nem vicc.
- Nem….. vagyok…. Orvos.. , –ismételtem magam- egyedül… nem megy!- ezt már rekedten, és a sírógörcs határát súrolva , szinte már-már fuldokolva nyögtem.
Éreztem , még valami ma este , és az idegosztályon végzem a gumiszobában, kényszerzubbonyban , nem bírtak el az idegeim ekkora terhet. Többek közt ezért nem jártam temetésre sem , mert az átlagtól millószor jobban megviselt, de ez? Vámpírok, sorozatgyilkosok!! Kész téboly!
- Majd én irányítalak , hogy mit, hogyan ….
- Miért talán orvos voltál előző életedben?- replikáztam .
- Nem , de a világháborúkban magam is elláttam sebesült katonákat…..
- Egy vámpír aki embereket ment!- kitört belőlem a nevetés, nem szándékosan , de hát akkora képtelenségnek tűnt, mintha azt mondanák többé nem fehér, hanem zöld hó esik . Éreztem, hogy a nevetés hatására megkönnyebbülök , kezdtem összeszedni magam.
- Miért? Szerinted lehetetlen?
- Nem , ez már morbid ! Erősen az! – a szemébe néztem most valahogy kedvességét és békét sugárzott. Kitört belőlem egy sóhaj. Kezdtem összeszedni magam.
- Hozok kötszert, törölközőket, valami golyó kiszedő eszközt. Kéne valami fertőtlenítő……….Megvan! Bár …azt az üveg Beherovkát , másra tartogattam, de szerintem megteszi. Kell még valami? – meglepődtem ,a hírtelen jött hidegfejűségemen.
- Erősen kétlem !- felelte.
Bólintottam.
- Mindjárt jövök!
Kiléptem a szobámból . Először a konyhát vettem célba , előástam az üveg Beherovkát a polc hátuljából-nem vagyok nagy ivó , nem is nagyon tartok itthon alkoholt, ezt is kaptam. Nem arra a célra tettem félre, hogy egy vámpírra pazarolom, de hát ez van… Az élet nem tökéletes, sajnos , vagy inkább szerencsére?
Elkezdtem keresni valamit magam sem tudom, hogy mit , de valamit amivel kivehetem a golyókat. Belenéztem abba fiókba ahol, az evőeszközöket tartom.
Hírtelen megakadt a szemem , a kocka cukor szedőn, kicsi fémes csipesz volt ,- valamivel nagyobb mint egy szemöldök csipesz-.
- Naaa neeeem ! Ez már durva lenne! Megörültem tuti meg! Csak képzelem ezt az egészet!- mély levegőt vettem- De végül is , ..miért is ne lenne jó? A szemöldök csipesz amit a filmekben használnak kicsi , ez azonban valamivel nagyobb, pont jó lenne! –meggyőztem magam
- Jól van nyert a csipesz! Kell még kötszer !
Kezemben az üveg bivaly erős fenyőfa pálinkával-ez lenne a Beherovka ,ha valaki nem tudná, nemrég még én se ismertem-, és csipesszel , a fürdőbe mentem.
Kivettem egy tucat sötétkék, és méregzöld törölközőt.
- Ezeken legalább nem hagy nyomot a vér!- futott át az agyamon.
A gyógyszeres szekrényből kivettem az összes kötszert, egy ollót, némi sebpintőport, és orvosi ragtapaszokat. Kifelé menet elhaladtam a fali tükör mellett, óhatatlanul is belenéztem.
A látvány siralmas volt, az arcomon, kis horzsolások éktelenkedtek . Ahol az a szemét Jack pedig megütött az arcom golf labdányira dagadt. Mindennek tetejébe , a hajam sáros csimbókokban lógott. A ruhám minden színben pompázott csak nem az eredeti pezsgőben, vértől, és sártól volt mocskos. Nem is emlékeztetett régi önmagára, inkább egy szakadt koszos lábtörlőre.
A karomat, a mellkasomat szintén sár, alvadt vér barna maszlaga, és karcolások, tömkelege díszítette . Úgy néztem ki mint egy hajléktalan, akit összevertek.
Megrémültem a látványtól . Most még a saját anyám se ismerne meg. Bele bámultam a saját tükörképembe!Aztán el nevettem magam.
- Hölgyeim , és Uraim íme a város leghíresebb arca, és egyben legszebb modellje!
Túléltem két gyilkossági kísérletet ,ennél rosszabb már nem jöhet…. Rendbe fogok jönni , a sebek is elmúlnak majd , de előbb még el kell látnom valakit , aztán majd magammal is foglalkozom.
Megszorítottam a balkezemben lévő üveget, hírtelen áramütés szerű fájdalom nyílalt bele.
Ránéztem! A seb…. Persze… el is feledkeztem róla…..A kötés átázott, a vértől, esőtől, és sártól. Vállat vontam, majd elintézem .Aztán hírtelen kapcsoltam. Át kell kötni, mert különben nemcsak az én kezem , hanem az Ő sebei el elfertőződhetnek.
Megnyitottam a csapot, felbontottam egy tekercses gézt, letekertem a pálinka kupakját, az ollóval pedig felvágtam a kötést .Összeszorítottam a fogam.
A víz alá nyomtam a kezem. Úgy éreztem tűvel szurkálják a sebet , nagyon sajgott, de nem fájt annyira mint vártam. Ahogy tisztult , láttam hogy bár elég nagy, nem vészes, nem túl mély, hamar begyógyul majd. Mázli. A másik kezemmel megfogtam az üveget , és ráöntöttem a sebre. Hangosan felnyögtem. Mintha savval tisztítottam volna, de - magas alkohol tartalom miatt –éreztem, hogy hűti a kezem. A vérzés nem volt túl nagy , ahogy megtöröltem , szinte már el is ált, gyorsan bekötöztem.
Mindennel együtt átmentem a szobámba.
Leültem az ágy szélére.
- Kezdjük a golyókkal! Azok nehezebb esetek…- közölte
- Mielőtt bármit is kezdünk, szeretném tudni a neved! Ha már ellátlak jogom van tudni!
- Az nem fontos!
- De nekem igen !Mond meg a neved! Én Serena Solveszki vagyok!- közöltem vakmerően, és kezet nyújtottam.
- Ha ragaszkodik hozzá ?- közölte fensőbbségesen .
- Mivel én ,már bemutatkoztam , az illem úgy kívánja maga is megtegye!- vágtam vissza dühösen
- Pierre Valentinois ! /Valantinoá/- vette oda, úgy, mintha csak annyit mondana boltban „Kérek egy kiló kenyeret!”, de mégis volt benne valami arisztoktatikus kecsesség, és fensőbbség.
A név valahonnan derenget, de honnan is ..? Honnan…? Beugrott. Majd ,úgy néztem rá mintha kísértetet látnék.
- A…..az a Valentinois ? Csak nem az, amelyik egy ősrégi francia hercegi család, ami 1642-ben kihalt, és most a címet a Monaco fejedelmei viselik?- kérdeztem izgatottan
- Honnan ismered te az én családomat?- kérdezte mély megrökönyödéssel, szemeiben pedig furcsa fény villan.
Vállat vontam.
- Harmad éves történész vagyok, tavaly Franciaország történelmét vettük, engem megragadott a család drámája, és utána olvastam.
- Nocsak ? –vonta fel a szemöldökét.
Felemeltem a cukor csipeszt.
- Szerinted ez jó lesz ?
- Golyó kiszedésre? Nem éppen a legtökéletesebb, de megteszi.
- Mivel kezdjem?
- A csipeszt tisztítsd meg , aztán ki kell szedni a golyót.
Bólintottam. Gyorsan egy kisebb törlőkendőre öntöttem egy keveset az üvegből , áttöröltem vele jó alaposan a csipeszt, és az ollót. 3-4 törölközőt tömködtem az oldalához, ha esetleg vérezne . Néhányat pedig a kezem ügyébe készítettem. Felbontottam jó pár gézlapot , és tekercses gézes zacskót . Egy újabb törlőkendőre pedig , jócskán tettem még alkoholt.
Az ollóval felvágtam a kötéseit. A sebek elég csúnyák voltak , eléggé véreztek.
- Azzal kezdem amelyiket az oldaladba kaptad !
Beleegyezően pislantott.
- Ahhoz képest, hogy soha nem csináltál ilyen saját bevallásod szerint, elég profi vagy.
- Legalább van valami előnye , hogy szinte minden létező kórház sorozatot nézek.
Igaza volt, saját magamon is meglepődtem, milyen pontossággal, és nyugalommal tevékenykedtem. Hirtelen deja vu-m volt.
- Nocsak , történész , hozzáértő ápoló , az ízlésed is tűrhető!Ember létedre elég sok oldalú vagy!- jegyezte meg csípősen.
- Csak azért mert ember vagyok nem érthetek csak egy dologhoz?
- Az emberek legtöbbsége általában egy dologhoz ért , és olyan fennhéjázva ,és tudálékosan beszél az általa ismeretlenről,ami már sértés, közben meg azt hiszik műveltek ! Pedig igazából teljesen tudatlanok , olyan sötétségben éltek , hogy az már szinte fáj!- jött a maró gúnnyal a válasz.
Legkevésbé sem volt kedvem egy több száz éves gőgös herceghez , aki még vérszívói is.
- Higgy amit akarsz, nem érdekel! Hogy folytassam?
Lesújtó pillantást vetett rám.
- Lefertőtleníted a sebet, majd szét kell feszíteni , és ha látod a golyót , ki kell venni a csipesszel. Ismét fertőtleníted. Majd szorosan bekötöd.
- Azt hiszem menni fog . Legalábbis bízom benne.
Nyeltem egyet.
Elkezdtem szétfeszíteni a sebet , hangosan felnyögött.
- Hagyjam abba?
- Nem kell!- sziszegte összeszorított fogakkal - Keresd a golyót!
Tovább feszítettem a sebet , most már kezdett nagyon vérezni , semmit nem láttam, csak a vért. Szédültem a látványtól , kezdett elhomályosulni minden. Ismét előtört a hányinger. Megráztam a fejem, és nagyokat pislogtam. Mély levegőt vettem.
- Nem látok semmit a vértől!
- Akkor töröld ki a sebet , de ne vacakolj sokáig !- sziszegte a összeszorított fogakkal.
Nagy levegő. Egyik kézzel nyitva tartottam a sebet , a másikkal megfogtam az alkoholos törölközőt , kitöröltem vele a sebet.
Pierre teste megrándult ahogy hozzá értem .Megsajnáltam , nagy kínokat kellett kiállnia. Bíztatóan rámosolyogtam.
Kicsit még jobban megnyitottam a sebet.
- Látom a golyót! Éljen !- végre szerencsém van , futott át az agyamon , egyik kezembe vettem a csipeszt , kivettem a golyót .Áttöröltem a sebet , rátettem néhány gézlapot , és körbe tekertem , jó szorosan , majd leragasztotta.
- Még kettő hátra van!
- Folytasd!- mondta fájdalomtól eltorzult arccal.
Következett a vállán lévő találat. Az előbb bevált rutint követtem , de itt végre mellém állt a jó szerencse , nem kellet nagyon szétfeszítem a bőrt, mivel nem volt mélyen a golyó. Itt simán ment minden, fertőtlenítés , törlés, kötés.
Jött a vágás a hasán. Leszedtem a kötést , nagyon csúnya volt, látszott hogy elfertőződött. Meglepődtem , ilyen hamar? Ahhoz kicsit több idő kell, legalábbis szerény ismeretei szerint.
- Elfertőződött…
- Kétlem –nyögte- mi nem leszünk betegek , és nem fertőződnek el a sebeink, ez a szentelt kés hatása……..- nagy mély levegőt vett - ha kitisztítod ez is elmúlik .- zihálva lélegzett.
Kimerült , és fáradt , és lassan a fájdalom tűrőképességének határán jár.
Én is ugyan ebben a cipőben jártam , minél előbb befejezem annál hamarabb pihenhetek.
Gyerünk !
Elővettem egy tiszta törölközőt, jó alaposan átitattam „fertőtlenítő szerrel” . Mire végeztem, szinte tocsogott a pálinkától. Már az illattól kezdtem berúgni.
Szétfeszítette, a sebet, és beleöntöttem egy kis italt az üvegből.
Pierre felordított .
- Istenem csak meg ne hallják a szomszédok , és át ne jöjjenek !- nehezen tudnám magam jelen állapotomban kimagyarázni .
- Jól vagy Pierre? – szólaltam meg végre rekedten-a szemei csukva voltak
- Pierre! Pierre!
Semmi válasz , megnéztem a pulzusát. Vert szíve. Akkor tehát csak elájul a fájdalomtól.
Nem csodálom.
Öntöttem még a sebre , majd alaposan kitöröltem, végül jó szorosan bekötöztem.
Kész! Végre! Úgy éreztem mindenem, fáj, még ahhoz is emberfeletti erő kell, hogy a szemeim nyitva tartsam.
- Tarts ki még egy kicsit édes! Mindjárt mehetsz pihenni!- bíztattam magam.
Összeszedtem minden vérest , meg minden más egyebet .
A koszos gézlapokat kidobáltam a szemetesbe,ez „eszközöket”is megtisztítottam, a törölközőket pedig extra adag mosószer , és fertőtlenítőszer kíséretében beletuszkoltam a mosógépbe. Elindítottam egy hosszú áztatásos programot.
Teljesen kész voltam . Lerángattam magamról a valamikori estélyim szakadt maradványait , és egy szemeteszsákba gyömöszöltem.
Kivettem egy tiszta fürdőszivacsot, és egy sebfertőtlenítős tusfürdőt, amit még egy fél éve vettem, amikor egy kitört magassarku miatt akkorát estem, egy lépcsőn, hogy elég rondán felhorzsoltam a karom, és a lábam.
Megengedtem a vizet a zuhanyban , sejtettem, hogy pokolian fájdalmas percek várnak rám , így fogmosó poharamba töltöttem némi italt, tényleg ritkán ittam , de most tudtam , hogy e nélkül nem élném túl a zuhanyt.
- Cirio! Egy poklian hosszú nap végére, amit túléltél cicám! Egy szebb , és jobb holnapra! Fenékig! –mondtam a tükörképemnek.
Egy hajtásra megittam. Martam a torkom , azt hiszem erre a fajtára mondják azt , hogy még a bőrt is lemarja a torkodról. Eddig nem hittem el, hogy létezik ilyen erős ital . Most döbbentem rá , hogy alkoholok típusát illetően veszélyesen nagy, fekete lyuk nagyságú hiányosság van a fejemben.
Beálltam a zuhany alá. A bőrömet a forró víz szinte perzselte, és úgy éreztem minden egyes négyzet centiméternyi területbe 1000 tű szúródna , a fertőtlenítős tusfürdővel dörzsöltem a testem. De én nem ezt éreztem, az volt a benyomásom , hogy smirli papírral , nem puha szivaccsal mosom magam. Lehajtottam a fejem, és néztem ahogy sáros, és vértől vörös víz eltűnik a lefolyóban. Elkezdtem a csempén úszkáló delfineket bámulni.
Nem tudom mennyi ideig álltam a tus alatt,mire magamhoz tértem a bambulásból, de végül mikor kijöttem a fürdő gőzben úszott, pedig az ablak nyitva volt.
Megtörölköztem , bekötöztem a sebeimet, megtisztítva láttam, csak hogy nem vészesek. Felvettem egy tiszta pizsamát. A vizes hajamat pedig befontam.
Elindultam kifelé , hírtelen megszédültem , minden elhomályosult , nem láttam semmit, elestem. Iszonyúan erős hányingerem támadt. A wc-hez kúsztam, hányni kezdtem.
A Beherovka, és a gyomrom nem szívlelték egymást, és most az előbbi , úgy döntött távozik.
Nemcsak a gyomorsav, de az ital is erősen marta a torkom, olyan erősen, hogy köhögni kezdtem, de közben a hányási görcs sem enyhült. Nem kaptam levegőt, nem láttam semmit, pontosabban fekete körök táncoltak a szeme elől. Görcsösen köhögtem, és még mindig öklendeztem.
Valaki hátulról átkarolt. Erősen megszorította a derekam. Megijedtem, a maradék levegő is kiment a tüdőmből. Kapálózni kezdtem.
-Héj , héj! Nyugi, nyugi!Én vagyok!
A vámpír!
Még jobban kapálóztam.
- Hogy lehet hogy már jobban van? Máris begyógyultak volna a sebei? Akkor nekem végem! Nem !Nem! Nem !Nem adom meg magam ilyen könnyen! –belül üvöltöttem.
- Nyugodj már meg! Nem bántalak, megígérem! De ha ezt így folytatod, akkor csak rosszabbul leszel!- a hanga bársonyos volt, és megnyugtató .
- Bízz bennem!
Abbahagytam a kapálózást. Leültünk a földre. Még mindig átkarolva tartott.
De a köhögés, és az öklendezés nem enyhült, hörögve vettem a levegőt.
- Nyugi nyugi! Lassan vegyél levegőt, és minél mélyebbet! Lassaan!Csak nyugodtan!
Megpróbáltam azt tenni , amit mond, ahogy próbálkoztam lassan jobban lettem. Kezdtem egyenletesen levegőt venni , megszűnt a köhögés, és enyhült a hányinger.
Puha vizes törölköző ért az arcomhoz , megtörölte.
- Jobban vagy?
- A…..A…..A…. Azt hiszem….- mintha nem is az én beszéltem volna, erőtlen, reked és szinte alig hallható ejtettem ki a szavakat-. Már….. jobban….. vagy?
- Persze! Mondtam hogy begyógyulnak a sebeim, minél idősebbek vagyunk annál gyorsabban!
Remegtem , már szinte vacogtam, a kimerültség, a félelem, az izgalmak, a fájdalom minden erőm felemésztették.
- Most…. mit… csinálsz….. velem ? Én… leszek… a vacsora?- kérdeztem a suttogásnál is halkabban.
Még mindig a földön ültünk , maga felé fordította a fejem, a szemembe nézett.
Azokkal a valószínűtlen kék szemeivel.
- Hogy mit csinálok ? Ágyba duglak, és kipihened magad. Ha bántani akartalak már megtehettem volna , nem gondolod? –kérdezte lágyan , a szemei barátságosan csillogtak.
- N….Nem tudom! Mi ez a pálfordulás?..... Bízhatom benned?- ezt már vacogó fogakkal susogtam.
- Megmentetted, az életem ! Megölhettél vagy otthagyhattál volna meghalni, de bekötöztél, és hazáig vonszoltál. Elláttad a sebeimet. Tartozom neked.
- N….nem hinném ,mivel…..te….. meg engem….. mentettél meg…..
- De azt merő önzésből tettem, te viszont önzetlenül! És a törvény az , ha valaki merő emberségből, és jóindulatból megmenti egy vámpír életét. A vámpír az illető adósa lesz, míg ő is önszántából meg nem szolgálja, egy hasonló volumenű cselekedettel a jóságot. Az ősi varázs összeköt minket, ha akarnálak , sem ölhetnélek meg, ha megtenném , én is meghalnék.
- Ez biztos ?
Nem tudtam mit gondoljak, nem tudtam hihetek e neki , túl kimerült voltam mindenhez , ha megtámad sem tudtam volna védekezni…..
- Esküszöm!Karold át a nyakam!
Megtettem. Felemelt a földről , bevitte a szobába , és az ágyra fektetett.
Megint szédültem , és jött a hányinger is. Szám elé kaptam a kezem.
- Vegyél nagy levegőt! Lassan!
Megfogadtam a tanácsot , jobban lettem
- Cinglée! Nem kellett volna üres gyomorra Beherovkát inni! Örülj hogy nem jártál rosszabbul!
- Már….. rájöttem,…. hogy…… hülyeség volt.
Halvány fény derengett a szobába. Mi lehet az ránéztem a fejemnél lévő ablakra,fény szűrődött be, hajnalodott. A tekintetem az órára vándorolt 4:30.
- Nem kellene valami…. sötét helyet….. keresned?... Hajnalodik ?
Gonoszul rám vigyorgott!
- Ez tévhit! Csak a tiszta vérű vámpírok nem mehetnek fényre 200 éves korukig, akik félvérek, mint én azoknak nem árt a nap. Azért terjedt el mert , csak az éjszaka leple alatt vadászunk, és azt hiszik napközben a koporsóban fekszünk.
- Félvér?
- Régen ember voltam, a tiszta vérűek meg vámpírnak születtek. Most aludj!
- Miért vagy velem ilyen kedves , nem lenne kötelező a történtek ellenére sem?
- Tetszel !- széles vigyor- Nem sok olyan lánnyal találkoztam , mint te. Van benned tűz, de mérhetetlen jóság , bátorság , és persze komplett bolond vagy , mert azon is segíteni akarsz aki megakar ölni .
- Kösssszz! Ha jól sejtem ez dicséret féleség!
- Valami olyasmi!
- Most pihenj!
- Itt maradsz?
- Igen! A varázs összeköt, az is része, hogy vigyáznom kell rád , míg nem törlesztek. Nagyon nemes dolgot tettél .
- Értem!
Lehunytam a szemem. Ki akartam nyitni, de nem volt erőm. Az álom győzött. Megadtam magam az erejének. Elaludtam.
Egy különleges angyal
Éjszakai árnyak, és sikolyok
Mire elszabadultam, úgy éreztem totálisan kimosták az agyam ,most már igazán fáradt voltam. Kinéztem az üveg kijárati ajtón , esett. Pedig hazafelé sétálni akartam, de mivel nincs nálam ernyő… Bár ha , megkérdezem a ruhatárost talán van egy ernyője. Odamentem a fiatal 20 évei környékén járó sráchoz, kedvesen rámosolyogtam, és megérdeklődtem van e esélyem
egy kallódó ernyőre. Mákom volt , láttam hogy felismert. Íme az ismertség előnyei. Azt mondta mindjárt jön , és elindult ruhatár hátsó részébe. Reménykedtem, talán szerencsém lesz. Egy nagy fekete ernyővel jött vissza. Hálásan rámosolyogtam mikor átadta.
Kiléptem az esőbe, ami éppen csepergett. Hűvöskés szellő fújt , de nem volt hideg inkább langyos volt a levegő , ettől kissé magamhoz tértem. Lassú léptekkel indultam el hazafelé. Csak 3 sarok gyalog.
Úgy döntöttem, hogy, a kis park felé vettem az irányt , így hosszabb, de most ahhoz volt kedvem.
Végigmentem az utcán, és jobbra befordultam már előttem is volt a park a játszótérre.
Egy járda kígyózva vezetett keresztül a parkon , amit 10 méterenként régi 18. századi fém lámpák szegélyeznek. Néhány fekete vaspad is sunyin megbújt a lámpák árnyékában .Ilyen időben itt, mindig az volt az érzésem , hogy az esős Londonban vagyok. Már csak a köd hiányzik. A lámpáknak csak arra volt erejük hogy a járdát világítsák be, a park többi részét olyan mély bársonyos sötétség borította, ami már szinte kézzel fogható volt. A magas régi tölgyekkel,nyírekkel, boróka bokrokkal, és két hatalmas platánnal nappal igaz nyugalom szigete, de most megborzongtam, talán mégse jó ötlet , magas félelmetes árnyakként nyúltak ágaikkal felém. Ahogy a kisebb ágak lengedeztek a szélben, és árnyékot vettek a járdára, úgy éreztem mintha halottak kezei lennének akik kinyúlnak a sírból. Ha az útra lépek rámvetik magukat, és kicsi csontos ujjaikkal ízekre szednek. A máskor gyerekzsivajtól hangos játszótér - ami a park szerves része, régi fémes játékokkal-, üresnek, és szomorúnak látszott, a szélben nyikorogtak a hinták , és a régi piros kis körhinta. Hirtelen eszembe jutott tiszta horrorfilm jelenet. A gerincemen jeges hideg futott végig.
- Na neeem ne hogy már megijedj! Ez csak egy park mondogattam magamnak.
A park közepén álló lámpák közül 2-3 nem égett. Egy pedig villogva jelezte, hogy nemsokára megadja magát.
Elindultam a járdán sehol senki , hirtelen nyikorgást hallottam oldalra néztem.
- Csak egy hinta! Kezdek paranoiás lenni, gondoltam.
Továbbindultam , de közben néztem a hintát. Hirtelen valami keménybe ütköztem.
Riadtan felnézet, egy fehér inget láttam magam előtt. Feljebb emeltem a tekintetem , a látvány nagyon meglepett.
Egy kb. 180 cm magas fehér arcú , félhosszú barna göndör hajú, igézően kék szemű , széles vállú , 25 év körüli férfi állt előttem. Fekete hosszú ezüst mintával és ezüst gombokkal díszített kabátot , szintén fekete nadrágot viselt. Lenyűgöző benyomást keltett.
- Elnézést mademoiselle!- mondta kellemes mély bársonyos hangon közben a szemembe nézett, - Ne haragudjon, nem vettem észre jól van?
- I… Igen, persze! –nem hiszem el hogy francia túl tökéletes lenn minden- Nem történt semmi, én sem figyeltem! –nyögtem ki , a szemei lebilincseltek. Elvesztem bennük. Kikapcsoltam , nehezemre eset a gondolkodás. Úgy éreztem mágnesként vonz.
- Egy ilyen szép hölgynek, nem kellene éjszaka egyedül sétálni egy ilyen sötét helyen…
Még mindig engem nézett, olyan áthatóan, nem tudtam elfordítani a fejem.
Közben feltámadt a szél, a gerincemen borzongás futott végig, és ezzel magamhoz tértem révületemből.
Hogy az ördöge került ide tisztán láttam , hogy nem volt senki előttem , mikor elindultam a járdán. Valami nem tetszik itt nekem. A pasi gyanús. Elfordítottam a tekintetem. Kikerültem a bűvköréből.
- Igaza van valóban későre jár, megyek is. És köszönöm, hogy aggódott , nem lesz bajom. - mosolyogtam , és elindultam . Fél lépést se tettem elém lépett. De gyors futott át az agyamon. Megfogta vállam. És a szemembe nézett.
- Szívesen hazáig kísérem!
- Nem kell köszönöm!Igazán. És most kérem eresszen!- kértem parancsolóan , és kiakartam szabadulni a kezeiből
- Nem mész sehová cheri !- közölte hideg szinte már fagyos közönnyel és szorosan magához vont
- Eresszen!-kiáltottam
- Próbálkozz csak !Úgyse hallja senki! –rám vigyorgott.
A mosolytól meghűlt bennem a vér. Fehér fogsor , és….istenem segíts , nagy éles szemfogak…..Megdermedtem, úgy éreztem a mozgás lehetetlen.
- Eresszen…..- suttogtam erőtlenül, nem tudom hogy sikerült kimondanom.
- Nem! Nem engedem el a vacsorát!- hallatszott a hideg tömör válasz.
Vacsorát??? Éreztem , hogy a fülemben dörömböl a szívem. Rám vigyorgott és ekkor megláttam a hosszú fehér szemfogakat.
Belém nyilallt a felismerés.
- Vámpír! Maga vámpír…. –suttogtam most már alig hallhatóan
Rám mosolygott.
- Okos kislány!
Hírtelen remegni kezdtem. Bepánikoltam , megpróbáltam kitépni magam a szorításból de nem sikerült, nem eresztett, úgy éreztem a satuként szorít. Ki kell találnom valamit!!!
Magam sem tudom milyen idítatásból , de teljes erővel térden vágtam az ernyő végével.
- Cocotte ! /kurva/kiáltotta dühösen és pofonvágott .
Erős ütés volt, neki estem egy lámpaoszlopnak, éles fájdalom nyilallt a hátamba éreztem,hogy felsértette a hátam, és csúnyán be is ütöttem. Ismét felém közeledett. Neki vettem a hátam az oszlopnak és teljes erővel ágyékon döftem az ernyővel.
Felordított. Térdre esett . Majd a következő pillanatban, ismét teljes erőből hasba rúgtam. Ismét felordított. És franciául kezdett el üvölteni, de én már közben futásnak eredtem a járdán, nem érdekelt mit kiabál úgysem értem, és különben is megérdemelte.
Futottam, olyan gyorsan ahogy bírtam, tudtam, az életemért futok, éreztem , ha megtalál végem. A park közepén ahol nem égtek a lámpák, úgy döntöttem átvágok a bozótoson, jártam már erre, ismerem a terepet.
- Nem lesz baj! Talán így a nyomomat is elveszíti !
Elkezdtem átverekedni magam a bozótoson, de a ruha beakadt, elkezdtem cibálni, elszakadt. Átverekedtem magam, de nem úsztam meg olcsón, karcolások, és horzsolások értek mindenhol, a fák közé értem.
Hírtelen a félhomályban valaki elém toppant.
Felkiáltottam. Megragadott és kirántott a fák közül , a világosabb részre .
- Istenem !- szóltam mikor megláttam egy ember volt, nem túl szép , de ember.
- Magának mi baja? - kérdezte.
Jobban szemügyre vettem bal arcán sebhely húzódott, barnás bőre volt, sötét rövid haj,fekete szemek , széles erős váll, nem volt éppen bizalom gerjesztő.
- Semmi !- hazudtam ,úgyse hinne nekem, én se hittem hogy vannak vámpírok, ma estig, de nem bíztam benne .- Átakartam vágni a parkon!
- Hát sikerült! Legközelebb hozzon bozótvágót!- rám mosolygott, de ettől a mosolytól mégjobban megijedtem, mint az előbb a vámpírétól , ez a tekintet hideg volt és számító, a szemek pedig kegyetlenséget, és pokoli tüzet tükröztek.
- Mennem kell!Viszlát! És legközelebb hozok, kösz a tippet .- mosolyogtam, majd gyors léptekkel elindultam.
Pár lépés után azonban, valaki visszarántott.
- Ne olyan sietve kisanyám!
- Mit akar?
Elvigyorodott.
- Téged! Holtan!- szeme hidegen csillogott .
- Maga megörült! Eresszen!- kiáltottam.
Megragadta a balcsuklóm , megpróbáltam szabadulni, nem engedett jobb kézzel pofonvágtam. Erre nevetett, de úgy, hogy ereimben megfagyott a vér, ezen az estén már másodszor. Teljes erővel megpofozott , olyan tiszta erővel hogy , elestem a csúszós földön, éreztem hogy kiment a bokám , és veszettül sajgott, a számban pedig a vér fémes izét. A kezem is megsérült egy éles kőre eshettem , mert mély seb volt a tenyeremen .A sárban ültem.
- Nocsak, csak nem itt hagynád a jó öreg Késelős Jacket!
Kezében valami ezüstösen megcsillant .Közelebb jött ekkor már kivehetővé vált a kés görbe , hajlított pengéje , és a kereszt alakú markolattal.
- Édes Istenem segíts! –gondoltam.
Megpróbáltam felállni , de a lábam nem engedelmeskedett. A kezem olyan volt, mintha tüzes vasat fognék.
Kétségbeestem. Nem tudok mit tenni, a lábam és a kezem sérült, még ha megpróbálnám is megrúgni, és sikerülne is , menekülni nem tudnék. Bajban voltam ,nagy- nagy bajban .
- Segítség !Segítség !
- Istenem segítsen már valakiiii!- üvöltöttem teli torokból.
- Ne izgulj , úgysem hall senki! Nincs aki megmentsen!
Kacagott, hidegen , kegyetlenül, pokolian.
Közelebb jött, egyre közelebb, elkezdtem hátrafelé kúszni. Megpróbáltam felé rúgni, nem sikerült, megcsúszott a lábam.
- Te kis kurva! Ne próbálkozz!- teljes erőből belerúgott a lábamba.
Felordítottam a fájdalom elviselhetetlen volt. Kezdtem szó szerint csillagokat látni. Mindenem fájt. Nem adhatom fel, felakartam állni. Ismét belém rúgott, ezúttal hasba. Elterültem . Szédültem, levegőt is alig kaptam, émelyegtem. Köhögni kezdtem az arcomba, és a számba hulló eső, és a rúgás ereje miatt. Alig láttam . Hirtelen rántást éreztem , valaki a hajamnál fogva , álló helyzetbe cibált. Már álltam , de nem saját akaratomból , a hajamnál fogva tartottak. Úgy éreztem leszakad a fejbőröm. Hátra feszítette a fejem.
-Segítsen valaki! –kiáltottam utolsó erőmből – Valaki, bárki……- mondtam szinte hang nélkül -.
Teljes erőből hátra feszíttet a fejem , a nyakam megfeszült. Éreztem, ahogy vér átfut az a nyaki ereimen.
- Most véged ! Imádkozz Istenhez!- közölte nevetve.
Becsuktam a szemem. Nem akarok így meghalni, elvágott torokkal , átszúrt szívvel. Hallottam, minden egyes szívdobbanást.
- Ereszd el a lányt!- szólt egy bársonyos hang.
Távoli volt, mégis ismerős.
- Mit képzelsz ki vagy te ?- kérdezte Jack
- Azt mondtam, ereszd el a lányt! –a gerincemen végig futott a borzongás.
Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem tudtam az eső, és a fájdalom miatt nem ment.
Hirtelen a tiszta erőből földre dobot, négykézlábra érkeztem. Felkiáltottam a fájdalomtól , ismételten éles kőre eshettem, mert éreztem, hogy a térdem is felsértette valami .Ismét hasba rúgott. Arccal a sárban terültem el. Nem kaptam levegőt. Köhögtem, próbáltam levegőt venni.
- Mit akarsz? Meghalni, megkaphatod!-közölte Jack az idegennek.
Nehezen felemeltem a fejem, láttam hogy most már más is van a kezében mint egy kés, valami más, nem láttam tisztán , fémesen csillogott az esőben. Szédültem, homályosan láttam.
- Nem ájulhatok el. Nem. Nem szabad!
Hírtelem két durranás hallottam . Pisztoly………Pisztoly volt nála , a vele szemben álló alak - akit nem tudtam kivenni, mert még mindig rosszul láttam- meggörnyedt.
-Neeeeeeeeeeeeeee, neee………- felüvöltöttem meghalt, miattam valaki meghalt, ne .ne..
Jack közelebb ment a férfihoz. Aki még mindig ált ugyan , de láttam hogy súlyosan megsérült.
- Viszlát a pokolban!
És egy mozdulattal, beledöfte a férfiba a tört. Az meggörnyedt és felkiáltott, ismerős kiáltás volt. A férfi hirtelen megragadta Jack nyakát, és egy hirtelen a levegőbe emelte. Tompa reccsenés hallottam ,és Jack holtan esett a földre. Kitörték a nyakát. A férfi is összeesett. Elterült a földön.
Szédültem , elhánytam magam, a fejem is fájt a nyakam nem bírta tartani , úgy éreztem ólomból van.
Megkell néznem mi van vele, talán még él. Nem bírtam felállni, oda kúsztam a férfihoz.
Fekete kabátot, fehér immáron vértől és esőtől átázott inget viselt. Két lövést kapott egyet a bal vállába, a másikat a bal mellkasába a bordái alá , a kés még mindig kiállt a hasából. Tovább kúsztam meg kell néznem a pulzusát. Mikor megláttam az arcát, a szívem kihagyott egy ütemet.
A vámpír volt az, akit az előbb elmenekültem.
Kinyitotta a szemét.
- Istenem most meg fog ölni!
Rémültem néztem rá. Elakartam szaladni , de nem bírtam még megmozdulni sem. Megfogta a csuklóm.
Elmosolyodott , de ez nem az előbbi vigyor hanem kedves mosoly volt .Összerácoltam a szemöldököm, de nem volt túl jó ötlet éles fájdalom hasított a fejembe.
- Jól vagy?- kérdezte rekedt hangon.
- Megölsz?
- Kétlem. Tekintve , hogy haldoklom…..vért köhögött fel.
- Ti nem haltok meg. Hazudsz!
- Nézd meg a kést ! Ezüst, ahogy a golyók is!
- Az még nem öl meg!-vitáztam , nem tudtam hinni neki, meg persze tudom, hogy az ezüst csak lelassítja őket, szívesen olvastam róluk szóló könyveket , de a személyes találkozást kihagytam volna- Ez csak trükk!- de valahogy éreztem hogy igaz.
- De a kés megszentelt, így lassan elvérzem…..megint vért köhögött fel
- Miért mentettél meg?
- Senki nem érdemelt ilyen fájdalmas és kegyetlen halált… Megaztán te lettél volna a vacsora emlékszel?- huncut vigyor
- Miért nem kerestél mást?- replikáztam dühösen
- Tetszettél, van benned spiritusz!
- Szemétláda, te is megakartál ölni!
- Én nem kínoztalak volna, nem éreztél volna semmit…- egyre halkabban beszélt
- Jól vagy?- kérdezte megint
- Kiment a bokám, és mindenem fáj, de azt hiszem megmaradok.
- Akkor megérte ….- ismét mosolygott
Köhögési rohamot kapott. Ismét vért köhögött .
Ránéztem, megsajnáltam.
- Végül is megmentett!
- Megőrültél? Megakart ölni!
- Nem hagyhatom itt! Mégiscsak megmentett! –vitáztam magammal.
-Őrült vagyok tuti őrült! Ezt még keservesen meg fogom bánni!- mondtam ki a szavakat szinte morogva.
- Mit ? Hogy itt hagysz? Kétlem!
- Kuss !- közöltem dühösen , kész voltam teljesen , mind testileg mind lelkileg.
Lejjebb kúsztam. Eltéptem a szoknyám és bekötöttem a sérült kezem. Eltéptem az ingét .Megnéztem a sebeket. A két golyó beágyazódott , a válla nem, de a másik golyó nagyon végzett, aggasztott, lehet hogy tüdőt ért? Azért köhög vért? A két kézzel megfogtam a kést.
- Ezt még tuti megbánom!
- Ha megölsz mennybe jutsz, legalábbis a katolikusok így tartját , nem kell megbánnod, mivel ez nem gyilkosság….- mondta csendesen
- Fogd be!
Fölé hajoltam. Minden erőmet összeszedtem, és teljes erővel magam felé rántottam a kést. Kijött .Ő felordított.
- A szívembe szúrd, akkor meghalok!- közölte hidegen
- Fogd be vagy tényleg megöllek!
Erősen vérzett, gyorsan a ruhám maradékait is eltéptem, és bekötöttem a sebeket , de jó szorosan .
-Azthiszem így jó lesz….- mondtam miközben próbáltam összeszedni magam-.
- Fel tudsz állni?- kérdeztem reménykedve
- Miért érdekel? –jött a hűvös válasz
- Azért mert, esik , veszettül fázom, kurvára fáj mindenem , és haza akarok menni. Úgyhogy leszel szíves válaszolni! Cseszd meg!- a maradék önuralmam is elfogyott.
- Nem kértem , hogy segíts!
- Elmész te a jó fenébe!- megpróbáltam felállni, kínos lassúsággal , és fájdalmasan sikerült is.
- Menj a pokolba !- elindultam, pár lépés után , mégis visszafordultam.
„Felelős vagy érte” Jutottak eszembe Exupéry szavai, tudom, hogy röhejesen hangzik, de valahogy , megsajnáltam , ahogy ott fekszik, megakart ölni, aztán mégis megmentett…
- Kis lány a tűzzel játszol! Menj már haza , és felejtsd el!- álltam a szakadó most már jegesen hideg esőben-.
A lábam magától indul el. Mellé térdeltem.
- Mi van még mindig itt vagy?- jött a meglepett kérdés , nem kevés szúró gúnnyal.
- Karold át a vállam , és menjünk!- vágtam oda .
Nem kötözködött tovább, átkarolta a vállam , lassan elkezdtünk felállni , de a sérült bokám nem bírta el kettőnk súllyát. Megbicsaklott , és majdnem elestünk , felnyögtem.
- Nem bírsz el! Te is sérült vagy!- mondta tényközlően
- Menni fog! Menni fog! De azért te is segíts!- lihegtem
- Gyerünk!
- Makacs cinglée!
- Tessék ??
- Bolond!
- Az! Fix , hogy az vagyok, komplett bolond aki diliházba való .Juttasd eszembe, ha túlélem ezt az éjszakát kérjek beutalót a diliházba!
- Biztosan az a veszett jó szíved visz majd sírba egyszer szívem!- gondoltam
- Induljunk!
Nagy nehézségek és csúszkálások, botlások árán, átverekedtük magunkat a parkon. Mire elhagytuk az utolsó fa sötéten utánunk nyúló árnyait , nem éreztem a bokám, és leizzadtam a hideg esőben az erőlködéstől.
Beértünk a panelházak sötét rengetegébe, úgy tornyosultak fölém mintha a levegőt, vagy az életem akarnák elvenni. A legközelebbi sötét házfalat vettem célba. Pár lépés már csak…
Elértük! A falnak támasztottam a vámpírt.
- Tudsz állni egy kicsit a saját lábadon? Muszáj kicsit pihennem!
- Menni fog!
- Helyes! – háttal neki dőltem a hideg vizes falnak. Rossz ötlet, nagyon rossz ötlet volt. Elfeledkeztem a hátam sebeiről , felszisszentem , de a hideg jólesett. Becsuktam a szemem. Itt helyben el tudnék aludni..
- Hova megyünk?
Kinyitottam a szemem.
- Hozzám , nem messze lakom, azon túl a következő tömbben - mutattam a velünk szemben álló 6 emeletesre-.
Hírtelen belém eszembe jutott valami!
- A büdös életbe!
Kérdőn nézett rám.
- Elhagytam a táskám, és benne volt a kulcsom!Ezt nem hiszem el!- majdnem sírtam.
Belenyúlt a fekete kabát belső zsebébe .Előhúzott egy koszos kis rongyot.
- Nem ezt? – és közben szemtelenül vigyorgott, és átadta a kis koszos valamit.
Villámként csapott belém a felismerés.
- A táska! Hogy került hozzád?- teljesen ledöbbentem
- Elhagytad! Gondoltam később a kulcs meg a telefon alapján megtalállak, és rendezem a tartozásom !
- Szuper! A vámpír visszatér! Az ajtóban meg azt mondta volna H’asta la vista?
- Menjünk!
Ismét átkarolt
Meglepően gyorsan elértük a lépcsőházam ajtaját. Bár a másodikon lakom, úgy döntöttem irány a lift, nem tudnám kettőnket felcibálni a lépcsőkön.
Idegesen nyomkodtam a hívó gombot. Kattanva kinyílt, belül barátságos meleg fény hívogatóan hatott. Bemásztunk . Megnyomtam a kettes számot. Továbbra is tartanom kellett a vámpírt ,mert most láttam csak igazán ,hogy hallott fehér a bőre, és a kötéseit átáztatta a vére.
A lift ugrott egyet és elindult, egy percen belül ismét ugrott egyet, az ajtó kinyílt.
Megláttam a fehér lakás ajtómat, rajta a réz 7-es számmal.
Feltört belőlem egy megkönnyebbült sóhaj. Őt a korlátnak támasztottam.
Üveges szemmel nézett rám, láttam , hogy pillanatok kérdése elájul.
- Ne merészelj elájulni!Most ne!- megpofoztam-.
Hírtelen dühös fény villant a szemében, kicsit magához tért.
- Kicsit még bírd ki!- mondtam kedvesen
Az ajtóhoz léptem , előtúrtam a kulcsot a táskából.
Kinyitottam az ajtót, belül sötét volt gyorsan felkapcsoltam a villanyt.
Berohantam a szobámba, felrángattam a gardrób ajtaját kivettem két lepedőt, elindultam kifelé. Visszamentem a korláthoz. Gyorsan levettem a kabátját, belöktem a lakásba. Lepedőket pedig ráterítettem.
- Nehogy összevérezz valamit!
Berángattam a lakásba, és az ajtó melletti falnak támasztottam.
Szívesebben vittem volna, egyenesen az ágyhoz, de hajnalban egy nyitott ajtó , és véres nyomok a lakás bejáratnál….ha valaki meglátja bajba kerülhettek.
Becsuktam az ajtót, és elindultam vele a szobám felé.
- Hol vagyunk?- kérdezte nagyon halkan
- Nálam.
Közöltem , és lefektettem az ágyamra.
Mire elszabadultam, úgy éreztem totálisan kimosták az agyam ,most már igazán fáradt voltam. Kinéztem az üveg kijárati ajtón , esett. Pedig hazafelé sétálni akartam, de mivel nincs nálam ernyő… Bár ha , megkérdezem a ruhatárost talán van egy ernyője. Odamentem a fiatal 20 évei környékén járó sráchoz, kedvesen rámosolyogtam, és megérdeklődtem van e esélyem
egy kallódó ernyőre. Mákom volt , láttam hogy felismert. Íme az ismertség előnyei. Azt mondta mindjárt jön , és elindult ruhatár hátsó részébe. Reménykedtem, talán szerencsém lesz. Egy nagy fekete ernyővel jött vissza. Hálásan rámosolyogtam mikor átadta.
Kiléptem az esőbe, ami éppen csepergett. Hűvöskés szellő fújt , de nem volt hideg inkább langyos volt a levegő , ettől kissé magamhoz tértem. Lassú léptekkel indultam el hazafelé. Csak 3 sarok gyalog.
Úgy döntöttem, hogy, a kis park felé vettem az irányt , így hosszabb, de most ahhoz volt kedvem.
Végigmentem az utcán, és jobbra befordultam már előttem is volt a park a játszótérre.
Egy járda kígyózva vezetett keresztül a parkon , amit 10 méterenként régi 18. századi fém lámpák szegélyeznek. Néhány fekete vaspad is sunyin megbújt a lámpák árnyékában .Ilyen időben itt, mindig az volt az érzésem , hogy az esős Londonban vagyok. Már csak a köd hiányzik. A lámpáknak csak arra volt erejük hogy a járdát világítsák be, a park többi részét olyan mély bársonyos sötétség borította, ami már szinte kézzel fogható volt. A magas régi tölgyekkel,nyírekkel, boróka bokrokkal, és két hatalmas platánnal nappal igaz nyugalom szigete, de most megborzongtam, talán mégse jó ötlet , magas félelmetes árnyakként nyúltak ágaikkal felém. Ahogy a kisebb ágak lengedeztek a szélben, és árnyékot vettek a járdára, úgy éreztem mintha halottak kezei lennének akik kinyúlnak a sírból. Ha az útra lépek rámvetik magukat, és kicsi csontos ujjaikkal ízekre szednek. A máskor gyerekzsivajtól hangos játszótér - ami a park szerves része, régi fémes játékokkal-, üresnek, és szomorúnak látszott, a szélben nyikorogtak a hinták , és a régi piros kis körhinta. Hirtelen eszembe jutott tiszta horrorfilm jelenet. A gerincemen jeges hideg futott végig.
- Na neeem ne hogy már megijedj! Ez csak egy park mondogattam magamnak.
A park közepén álló lámpák közül 2-3 nem égett. Egy pedig villogva jelezte, hogy nemsokára megadja magát.
Elindultam a járdán sehol senki , hirtelen nyikorgást hallottam oldalra néztem.
- Csak egy hinta! Kezdek paranoiás lenni, gondoltam.
Továbbindultam , de közben néztem a hintát. Hirtelen valami keménybe ütköztem.
Riadtan felnézet, egy fehér inget láttam magam előtt. Feljebb emeltem a tekintetem , a látvány nagyon meglepett.
Egy kb. 180 cm magas fehér arcú , félhosszú barna göndör hajú, igézően kék szemű , széles vállú , 25 év körüli férfi állt előttem. Fekete hosszú ezüst mintával és ezüst gombokkal díszített kabátot , szintén fekete nadrágot viselt. Lenyűgöző benyomást keltett.
- Elnézést mademoiselle!- mondta kellemes mély bársonyos hangon közben a szemembe nézett, - Ne haragudjon, nem vettem észre jól van?
- I… Igen, persze! –nem hiszem el hogy francia túl tökéletes lenn minden- Nem történt semmi, én sem figyeltem! –nyögtem ki , a szemei lebilincseltek. Elvesztem bennük. Kikapcsoltam , nehezemre eset a gondolkodás. Úgy éreztem mágnesként vonz.
- Egy ilyen szép hölgynek, nem kellene éjszaka egyedül sétálni egy ilyen sötét helyen…
Még mindig engem nézett, olyan áthatóan, nem tudtam elfordítani a fejem.
Közben feltámadt a szél, a gerincemen borzongás futott végig, és ezzel magamhoz tértem révületemből.
Hogy az ördöge került ide tisztán láttam , hogy nem volt senki előttem , mikor elindultam a járdán. Valami nem tetszik itt nekem. A pasi gyanús. Elfordítottam a tekintetem. Kikerültem a bűvköréből.
- Igaza van valóban későre jár, megyek is. És köszönöm, hogy aggódott , nem lesz bajom. - mosolyogtam , és elindultam . Fél lépést se tettem elém lépett. De gyors futott át az agyamon. Megfogta vállam. És a szemembe nézett.
- Szívesen hazáig kísérem!
- Nem kell köszönöm!Igazán. És most kérem eresszen!- kértem parancsolóan , és kiakartam szabadulni a kezeiből
- Nem mész sehová cheri !- közölte hideg szinte már fagyos közönnyel és szorosan magához vont
- Eresszen!-kiáltottam
- Próbálkozz csak !Úgyse hallja senki! –rám vigyorgott.
A mosolytól meghűlt bennem a vér. Fehér fogsor , és….istenem segíts , nagy éles szemfogak…..Megdermedtem, úgy éreztem a mozgás lehetetlen.
- Eresszen…..- suttogtam erőtlenül, nem tudom hogy sikerült kimondanom.
- Nem! Nem engedem el a vacsorát!- hallatszott a hideg tömör válasz.
Vacsorát??? Éreztem , hogy a fülemben dörömböl a szívem. Rám vigyorgott és ekkor megláttam a hosszú fehér szemfogakat.
Belém nyilallt a felismerés.
- Vámpír! Maga vámpír…. –suttogtam most már alig hallhatóan
Rám mosolygott.
- Okos kislány!
Hírtelen remegni kezdtem. Bepánikoltam , megpróbáltam kitépni magam a szorításból de nem sikerült, nem eresztett, úgy éreztem a satuként szorít. Ki kell találnom valamit!!!
Magam sem tudom milyen idítatásból , de teljes erővel térden vágtam az ernyő végével.
- Cocotte ! /kurva/kiáltotta dühösen és pofonvágott .
Erős ütés volt, neki estem egy lámpaoszlopnak, éles fájdalom nyilallt a hátamba éreztem,hogy felsértette a hátam, és csúnyán be is ütöttem. Ismét felém közeledett. Neki vettem a hátam az oszlopnak és teljes erővel ágyékon döftem az ernyővel.
Felordított. Térdre esett . Majd a következő pillanatban, ismét teljes erőből hasba rúgtam. Ismét felordított. És franciául kezdett el üvölteni, de én már közben futásnak eredtem a járdán, nem érdekelt mit kiabál úgysem értem, és különben is megérdemelte.
Futottam, olyan gyorsan ahogy bírtam, tudtam, az életemért futok, éreztem , ha megtalál végem. A park közepén ahol nem égtek a lámpák, úgy döntöttem átvágok a bozótoson, jártam már erre, ismerem a terepet.
- Nem lesz baj! Talán így a nyomomat is elveszíti !
Elkezdtem átverekedni magam a bozótoson, de a ruha beakadt, elkezdtem cibálni, elszakadt. Átverekedtem magam, de nem úsztam meg olcsón, karcolások, és horzsolások értek mindenhol, a fák közé értem.
Hírtelen a félhomályban valaki elém toppant.
Felkiáltottam. Megragadott és kirántott a fák közül , a világosabb részre .
- Istenem !- szóltam mikor megláttam egy ember volt, nem túl szép , de ember.
- Magának mi baja? - kérdezte.
Jobban szemügyre vettem bal arcán sebhely húzódott, barnás bőre volt, sötét rövid haj,fekete szemek , széles erős váll, nem volt éppen bizalom gerjesztő.
- Semmi !- hazudtam ,úgyse hinne nekem, én se hittem hogy vannak vámpírok, ma estig, de nem bíztam benne .- Átakartam vágni a parkon!
- Hát sikerült! Legközelebb hozzon bozótvágót!- rám mosolygott, de ettől a mosolytól mégjobban megijedtem, mint az előbb a vámpírétól , ez a tekintet hideg volt és számító, a szemek pedig kegyetlenséget, és pokoli tüzet tükröztek.
- Mennem kell!Viszlát! És legközelebb hozok, kösz a tippet .- mosolyogtam, majd gyors léptekkel elindultam.
Pár lépés után azonban, valaki visszarántott.
- Ne olyan sietve kisanyám!
- Mit akar?
Elvigyorodott.
- Téged! Holtan!- szeme hidegen csillogott .
- Maga megörült! Eresszen!- kiáltottam.
Megragadta a balcsuklóm , megpróbáltam szabadulni, nem engedett jobb kézzel pofonvágtam. Erre nevetett, de úgy, hogy ereimben megfagyott a vér, ezen az estén már másodszor. Teljes erővel megpofozott , olyan tiszta erővel hogy , elestem a csúszós földön, éreztem hogy kiment a bokám , és veszettül sajgott, a számban pedig a vér fémes izét. A kezem is megsérült egy éles kőre eshettem , mert mély seb volt a tenyeremen .A sárban ültem.
- Nocsak, csak nem itt hagynád a jó öreg Késelős Jacket!
Kezében valami ezüstösen megcsillant .Közelebb jött ekkor már kivehetővé vált a kés görbe , hajlított pengéje , és a kereszt alakú markolattal.
- Édes Istenem segíts! –gondoltam.
Megpróbáltam felállni , de a lábam nem engedelmeskedett. A kezem olyan volt, mintha tüzes vasat fognék.
Kétségbeestem. Nem tudok mit tenni, a lábam és a kezem sérült, még ha megpróbálnám is megrúgni, és sikerülne is , menekülni nem tudnék. Bajban voltam ,nagy- nagy bajban .
- Segítség !Segítség !
- Istenem segítsen már valakiiii!- üvöltöttem teli torokból.
- Ne izgulj , úgysem hall senki! Nincs aki megmentsen!
Kacagott, hidegen , kegyetlenül, pokolian.
Közelebb jött, egyre közelebb, elkezdtem hátrafelé kúszni. Megpróbáltam felé rúgni, nem sikerült, megcsúszott a lábam.
- Te kis kurva! Ne próbálkozz!- teljes erőből belerúgott a lábamba.
Felordítottam a fájdalom elviselhetetlen volt. Kezdtem szó szerint csillagokat látni. Mindenem fájt. Nem adhatom fel, felakartam állni. Ismét belém rúgott, ezúttal hasba. Elterültem . Szédültem, levegőt is alig kaptam, émelyegtem. Köhögni kezdtem az arcomba, és a számba hulló eső, és a rúgás ereje miatt. Alig láttam . Hirtelen rántást éreztem , valaki a hajamnál fogva , álló helyzetbe cibált. Már álltam , de nem saját akaratomból , a hajamnál fogva tartottak. Úgy éreztem leszakad a fejbőröm. Hátra feszítette a fejem.
-Segítsen valaki! –kiáltottam utolsó erőmből – Valaki, bárki……- mondtam szinte hang nélkül -.
Teljes erőből hátra feszíttet a fejem , a nyakam megfeszült. Éreztem, ahogy vér átfut az a nyaki ereimen.
- Most véged ! Imádkozz Istenhez!- közölte nevetve.
Becsuktam a szemem. Nem akarok így meghalni, elvágott torokkal , átszúrt szívvel. Hallottam, minden egyes szívdobbanást.
- Ereszd el a lányt!- szólt egy bársonyos hang.
Távoli volt, mégis ismerős.
- Mit képzelsz ki vagy te ?- kérdezte Jack
- Azt mondtam, ereszd el a lányt! –a gerincemen végig futott a borzongás.
Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem tudtam az eső, és a fájdalom miatt nem ment.
Hirtelen a tiszta erőből földre dobot, négykézlábra érkeztem. Felkiáltottam a fájdalomtól , ismételten éles kőre eshettem, mert éreztem, hogy a térdem is felsértette valami .Ismét hasba rúgott. Arccal a sárban terültem el. Nem kaptam levegőt. Köhögtem, próbáltam levegőt venni.
- Mit akarsz? Meghalni, megkaphatod!-közölte Jack az idegennek.
Nehezen felemeltem a fejem, láttam hogy most már más is van a kezében mint egy kés, valami más, nem láttam tisztán , fémesen csillogott az esőben. Szédültem, homályosan láttam.
- Nem ájulhatok el. Nem. Nem szabad!
Hírtelem két durranás hallottam . Pisztoly………Pisztoly volt nála , a vele szemben álló alak - akit nem tudtam kivenni, mert még mindig rosszul láttam- meggörnyedt.
-Neeeeeeeeeeeeeee, neee………- felüvöltöttem meghalt, miattam valaki meghalt, ne .ne..
Jack közelebb ment a férfihoz. Aki még mindig ált ugyan , de láttam hogy súlyosan megsérült.
- Viszlát a pokolban!
És egy mozdulattal, beledöfte a férfiba a tört. Az meggörnyedt és felkiáltott, ismerős kiáltás volt. A férfi hirtelen megragadta Jack nyakát, és egy hirtelen a levegőbe emelte. Tompa reccsenés hallottam ,és Jack holtan esett a földre. Kitörték a nyakát. A férfi is összeesett. Elterült a földön.
Szédültem , elhánytam magam, a fejem is fájt a nyakam nem bírta tartani , úgy éreztem ólomból van.
Megkell néznem mi van vele, talán még él. Nem bírtam felállni, oda kúsztam a férfihoz.
Fekete kabátot, fehér immáron vértől és esőtől átázott inget viselt. Két lövést kapott egyet a bal vállába, a másikat a bal mellkasába a bordái alá , a kés még mindig kiállt a hasából. Tovább kúsztam meg kell néznem a pulzusát. Mikor megláttam az arcát, a szívem kihagyott egy ütemet.
A vámpír volt az, akit az előbb elmenekültem.
Kinyitotta a szemét.
- Istenem most meg fog ölni!
Rémültem néztem rá. Elakartam szaladni , de nem bírtam még megmozdulni sem. Megfogta a csuklóm.
Elmosolyodott , de ez nem az előbbi vigyor hanem kedves mosoly volt .Összerácoltam a szemöldököm, de nem volt túl jó ötlet éles fájdalom hasított a fejembe.
- Jól vagy?- kérdezte rekedt hangon.
- Megölsz?
- Kétlem. Tekintve , hogy haldoklom…..vért köhögött fel.
- Ti nem haltok meg. Hazudsz!
- Nézd meg a kést ! Ezüst, ahogy a golyók is!
- Az még nem öl meg!-vitáztam , nem tudtam hinni neki, meg persze tudom, hogy az ezüst csak lelassítja őket, szívesen olvastam róluk szóló könyveket , de a személyes találkozást kihagytam volna- Ez csak trükk!- de valahogy éreztem hogy igaz.
- De a kés megszentelt, így lassan elvérzem…..megint vért köhögött fel
- Miért mentettél meg?
- Senki nem érdemelt ilyen fájdalmas és kegyetlen halált… Megaztán te lettél volna a vacsora emlékszel?- huncut vigyor
- Miért nem kerestél mást?- replikáztam dühösen
- Tetszettél, van benned spiritusz!
- Szemétláda, te is megakartál ölni!
- Én nem kínoztalak volna, nem éreztél volna semmit…- egyre halkabban beszélt
- Jól vagy?- kérdezte megint
- Kiment a bokám, és mindenem fáj, de azt hiszem megmaradok.
- Akkor megérte ….- ismét mosolygott
Köhögési rohamot kapott. Ismét vért köhögött .
Ránéztem, megsajnáltam.
- Végül is megmentett!
- Megőrültél? Megakart ölni!
- Nem hagyhatom itt! Mégiscsak megmentett! –vitáztam magammal.
-Őrült vagyok tuti őrült! Ezt még keservesen meg fogom bánni!- mondtam ki a szavakat szinte morogva.
- Mit ? Hogy itt hagysz? Kétlem!
- Kuss !- közöltem dühösen , kész voltam teljesen , mind testileg mind lelkileg.
Lejjebb kúsztam. Eltéptem a szoknyám és bekötöttem a sérült kezem. Eltéptem az ingét .Megnéztem a sebeket. A két golyó beágyazódott , a válla nem, de a másik golyó nagyon végzett, aggasztott, lehet hogy tüdőt ért? Azért köhög vért? A két kézzel megfogtam a kést.
- Ezt még tuti megbánom!
- Ha megölsz mennybe jutsz, legalábbis a katolikusok így tartját , nem kell megbánnod, mivel ez nem gyilkosság….- mondta csendesen
- Fogd be!
Fölé hajoltam. Minden erőmet összeszedtem, és teljes erővel magam felé rántottam a kést. Kijött .Ő felordított.
- A szívembe szúrd, akkor meghalok!- közölte hidegen
- Fogd be vagy tényleg megöllek!
Erősen vérzett, gyorsan a ruhám maradékait is eltéptem, és bekötöttem a sebeket , de jó szorosan .
-Azthiszem így jó lesz….- mondtam miközben próbáltam összeszedni magam-.
- Fel tudsz állni?- kérdeztem reménykedve
- Miért érdekel? –jött a hűvös válasz
- Azért mert, esik , veszettül fázom, kurvára fáj mindenem , és haza akarok menni. Úgyhogy leszel szíves válaszolni! Cseszd meg!- a maradék önuralmam is elfogyott.
- Nem kértem , hogy segíts!
- Elmész te a jó fenébe!- megpróbáltam felállni, kínos lassúsággal , és fájdalmasan sikerült is.
- Menj a pokolba !- elindultam, pár lépés után , mégis visszafordultam.
„Felelős vagy érte” Jutottak eszembe Exupéry szavai, tudom, hogy röhejesen hangzik, de valahogy , megsajnáltam , ahogy ott fekszik, megakart ölni, aztán mégis megmentett…
- Kis lány a tűzzel játszol! Menj már haza , és felejtsd el!- álltam a szakadó most már jegesen hideg esőben-.
A lábam magától indul el. Mellé térdeltem.
- Mi van még mindig itt vagy?- jött a meglepett kérdés , nem kevés szúró gúnnyal.
- Karold át a vállam , és menjünk!- vágtam oda .
Nem kötözködött tovább, átkarolta a vállam , lassan elkezdtünk felállni , de a sérült bokám nem bírta el kettőnk súllyát. Megbicsaklott , és majdnem elestünk , felnyögtem.
- Nem bírsz el! Te is sérült vagy!- mondta tényközlően
- Menni fog! Menni fog! De azért te is segíts!- lihegtem
- Gyerünk!
- Makacs cinglée!
- Tessék ??
- Bolond!
- Az! Fix , hogy az vagyok, komplett bolond aki diliházba való .Juttasd eszembe, ha túlélem ezt az éjszakát kérjek beutalót a diliházba!
- Biztosan az a veszett jó szíved visz majd sírba egyszer szívem!- gondoltam
- Induljunk!
Nagy nehézségek és csúszkálások, botlások árán, átverekedtük magunkat a parkon. Mire elhagytuk az utolsó fa sötéten utánunk nyúló árnyait , nem éreztem a bokám, és leizzadtam a hideg esőben az erőlködéstől.
Beértünk a panelházak sötét rengetegébe, úgy tornyosultak fölém mintha a levegőt, vagy az életem akarnák elvenni. A legközelebbi sötét házfalat vettem célba. Pár lépés már csak…
Elértük! A falnak támasztottam a vámpírt.
- Tudsz állni egy kicsit a saját lábadon? Muszáj kicsit pihennem!
- Menni fog!
- Helyes! – háttal neki dőltem a hideg vizes falnak. Rossz ötlet, nagyon rossz ötlet volt. Elfeledkeztem a hátam sebeiről , felszisszentem , de a hideg jólesett. Becsuktam a szemem. Itt helyben el tudnék aludni..
- Hova megyünk?
Kinyitottam a szemem.
- Hozzám , nem messze lakom, azon túl a következő tömbben - mutattam a velünk szemben álló 6 emeletesre-.
Hírtelen belém eszembe jutott valami!
- A büdös életbe!
Kérdőn nézett rám.
- Elhagytam a táskám, és benne volt a kulcsom!Ezt nem hiszem el!- majdnem sírtam.
Belenyúlt a fekete kabát belső zsebébe .Előhúzott egy koszos kis rongyot.
- Nem ezt? – és közben szemtelenül vigyorgott, és átadta a kis koszos valamit.
Villámként csapott belém a felismerés.
- A táska! Hogy került hozzád?- teljesen ledöbbentem
- Elhagytad! Gondoltam később a kulcs meg a telefon alapján megtalállak, és rendezem a tartozásom !
- Szuper! A vámpír visszatér! Az ajtóban meg azt mondta volna H’asta la vista?
- Menjünk!
Ismét átkarolt
Meglepően gyorsan elértük a lépcsőházam ajtaját. Bár a másodikon lakom, úgy döntöttem irány a lift, nem tudnám kettőnket felcibálni a lépcsőkön.
Idegesen nyomkodtam a hívó gombot. Kattanva kinyílt, belül barátságos meleg fény hívogatóan hatott. Bemásztunk . Megnyomtam a kettes számot. Továbbra is tartanom kellett a vámpírt ,mert most láttam csak igazán ,hogy hallott fehér a bőre, és a kötéseit átáztatta a vére.
A lift ugrott egyet és elindult, egy percen belül ismét ugrott egyet, az ajtó kinyílt.
Megláttam a fehér lakás ajtómat, rajta a réz 7-es számmal.
Feltört belőlem egy megkönnyebbült sóhaj. Őt a korlátnak támasztottam.
Üveges szemmel nézett rám, láttam , hogy pillanatok kérdése elájul.
- Ne merészelj elájulni!Most ne!- megpofoztam-.
Hírtelen dühös fény villant a szemében, kicsit magához tért.
- Kicsit még bírd ki!- mondtam kedvesen
Az ajtóhoz léptem , előtúrtam a kulcsot a táskából.
Kinyitottam az ajtót, belül sötét volt gyorsan felkapcsoltam a villanyt.
Berohantam a szobámba, felrángattam a gardrób ajtaját kivettem két lepedőt, elindultam kifelé. Visszamentem a korláthoz. Gyorsan levettem a kabátját, belöktem a lakásba. Lepedőket pedig ráterítettem.
- Nehogy összevérezz valamit!
Berángattam a lakásba, és az ajtó melletti falnak támasztottam.
Szívesebben vittem volna, egyenesen az ágyhoz, de hajnalban egy nyitott ajtó , és véres nyomok a lakás bejáratnál….ha valaki meglátja bajba kerülhettek.
Becsuktam az ajtót, és elindultam vele a szobám felé.
- Hol vagyunk?- kérdezte nagyon halkan
- Nálam.
Közöltem , és lefektettem az ágyamra.
Egy különleges angyal
Egy végtelenül hosszú nap
Bibi biiiibi bibip biiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
-Nem hiszem el hogy, máris csörögsz te szemét!
Morogtam egy tucat párna és egy meleg pamutakaró alól! Pamut csakis pamut, minden másféle ágyneműt utálok.
Lendületből rácsaptam az órára az éjjel szekrényen, de elvétettem, és hangos puffanással landolt a földön.
-Francba, vinne ördög!
Az álom maradéka is kiröppent a szememből. Kinyitottam a pilláimat, a szobámban félhomály uralkodott. Reggel lenne? Felnéztem a fejemnél lévő ablakra, nem sokat láttam a külvilágból, mivel a bordó sötétítő, és a roló is pár centi híján teljesen le volt húzva.
Kimásztam a takaró alól, felhúztam a redőnyt, és kinyitottam az ablakot. Reggel volt bizony ám, de milyen reggel. Szép őszi nap, az ablakomból rögtön megláttam az akácfa sárgás-barnás tarka leveleit, melyek mint egy színes köpeny burkolták be az ágakat, az arcomat kellemes meleg szél csiklandozta. Nyújtóztam egyet . Madarak csicseregtek, egy merész fekete rigó a velem fél méterre szemben lévő ágra szállt .Rámosolyogtam . Lenéztem- a másodikon lakom tehát megtehetem , és szerencsém is van, mivel fa eltakar, így az emberek észre sem veszik ha néha őket bámulom, ezért néha érdekes emberi élethelyzetekbe láthatok bele néha jobb, mint egy tv műsor-. Éppen locsolták a járdát az ablakom alatt, éreztem a vizes aszfaltszagot. Ismét rám tört az álmosság.
-Fel kell kelned szivi órád lesz! Mondtam magamnak.
Elindultam, elmentem az ágy végében terpeszkedő beépített gardróbhoz, kihúztam az ajtaját.
- Mit vegyek fel?
Bágyadtam néztem a cuccaimat. Rápillantottam a gardrób mellet álló tükör asztalra, és a rajta lévő naptárra, 1997. péntek szeptember 28.. Grimaszt vágtam. Ma csak 2órám van. Nincs kedvem ma a professzor úrhoz-tanszékvezetőm a fősulin, és így kell szólítani, mindenki utálja, és ő is minket, többek közt engem is-. Vele lenne az első óra. Borzalmas ember, jó 50-enes kb. 180 magas , fekete rövid haj, kicsi fekete szemek, ráncos szikár csontos arc, mérhetetlenül gőgös tekintet, nem véletlenül Mr. Drakula a beceneve. Kifejezetten a „kedvencei” közé sorol:
- Nohát, nohát, csak nem megtisztel minket jelenlétével mylady! Azt hittem mint minden modellnek, magának sincs agya, ,vagy mégis kisasszony?Ritkán tévedek mint tudja. Közben pedig úgy mosolyog , hogy legszívesebben hozzá vágná az ember a cipőjét, de a sarkos végével.
A második órám Vitézzel lenne. Kedves, jó képű pasi-minden csaj bukik rá, én nem – 30 körüli , magas, barna hajú, kék szemű, barátságos arc, kedves lágy tekintet.
- Ébredj már fel !!Veszekedtem magamra. Csak bámulok ki a fejemből, és nem haladok.
Kiléptem a szobámból, elindultam kicsi lakásom folyosóján, jobbra a fürdő , majd balra a bejárati ajtó, ismét jobbra a konyha, a folyosón velem szemben a nappali. Már gondolom sejthető , hogy egy kétszobás lakásban lakom, hasonlóan a többi ismerősömhöz. Mióta összevesztem a szüleimmel 2 éve itt élek. Nem hiányzik az a nagy luxus amiben az életem eddigi része telt. Túl sok volt a szabály, meg a korlát, egy idő után bezárt vadnak éreztem magam….De mindegy hagyjuk….Most egyedül élek, egy olyan helyen ami izzig-vérig én vagyok, mikor ugyanis megvettem , akkor nagyon le volt pukkanva , és hatalmas átalakításokra szorult, de akkor csak arra volt pénzem. Ez később mázlinak bizonyult, hiszen saját ízlésem szerint módosíthattam, csinosíthattam. Amikor fokozatosan egyre több pénzt kezdtem el keresni, mert persze a főiskola mellett, dolgoznom is kellett…
A fürdőt vettem elsőször célba, beálltam a zuhany alá. Ránéztem a velem szemben lévő világoskék csempére rajta pedig a kis delfines mintára. Akár a tenger. Pont azért kék, hogy arra emlékeztessen , mert ez a szín megnyugtat. De a legtöbben , úgy vélik rideg lett. Kit érdekel nem ők élnek benne, nem igaz? A forró víz jót tett. Kezdtem magamhoz térni. Megtörölköztem , felkaptam az elnyűtt fekete pólóm Jekyll és Hyde felirattal. A kedvenc musicalem, a története elég morbid , viszont jó a zene meg a szöveg. Kifelé menet belenéztem a tükörbe, mint a mosott rongy. Világosbarna hajam rendezetlen volt és leginkább oroszlán sörényre emlékeztetett, gyorsan megfésültem, és befontam , zöld szemeim alatt-melyeket sűrű sötét szempilláim kereteztek- néhány halovány fekete karika díszelgett, kevés alapozóval eltüntettem őket .
Majd elindultam a konyhába.
- Basszus! Morogtam , ahogy beléptem az ablakon beszűrődő fény a szemembe sütött.
Utálom ha ez van. Vártam egy kicsit. A kellemes barna bútorzat , és az alul középbarna ,felül homokszínű csempe mindig a „tűzhely melege”kifejezést jutatta eszembe. Bár nincs nagy főző tudományom , de azért kedveltem ezt a helyet , itt valahogy semmilyen ételt nem sikerült elrontanom. Eddig még legalábbis!
Ittam egy pohár narancslevet. Belebámultam a nyitott hűtőbe, nagy nehezen eldöntöttem mit is fogok enni. Készítettem egy szendvicset.
Bementem a nappaliba . Az ajtóval szemben lévő cseresznye színű beépített szekrénysor terpeszkedett , és az egész falat beborította , majd előzetes terveimmel ellentétben kiterjesztette uralmát a jobb oldali falfelületre is. Balra csak azért nem mert ott ablak volt. Különben ahogy hatalom mániáját ismerem azt is elcsábítja, vagy lerohanja. Ez tulajdonképpen azért volt így, mert hely kellet a könyveimnek, legalább 500 darab volt bezsúfolva , úgy, hogy egy késhegy sem fért volna közéjük. Csak a tv, dvd lejátszó, és a hifi helyei törték meg a könyvek színes kavalkádját. Ez egyrészt olvasási mániám, másrészt a főiskolai szak követelte meg.
Az ablakokon itt is bordó sötétítő függött, és a reggeli fényben a szoba álmosan ébredezett a reggel lusta sugaraitól. Bevackoltam magam a beépített szekrénysorral szemben levő csontszínű bőr ülőgarnitúra közepére , a tv-vel szemben, és bekapcsoltam, meg a mellettem lévő laptopot is elindítottam. Éppen a hírek ment:
„Újra lecsapott a „Késelős Jack”- közölte egy kedves hangú bemondó nő – az áldozat ezúttal is egy fiatal 23 év körüli lány , akinek személy azonossága egyenlőre ismeretlen. A gyilkos a szokott módon ölt ismét, áldozat torkát átvágta, majd szíven szúrta, és a lány mellére helyezett egy kártyát, rajta egy átszúrt szívű késsel. Ő volt a 18 áldozat, és 4. város ahol lecsapott az utóbbi 1, 5 hónapban. A rendőrség nem nyilatkozott az ügyben, ellenben a profilozók csapata szerint és vallási fanatikusról lehet szó, aki 40-60 év közötti férfi. ”
Gyorsan átkapcsoltam egy zenei csatornára, utálom ha ilyen hírekkel bombáznak, már reggel 8 kor.
Jennyifer Lopez legújabb száma ment éppen. Közben megnéztem a maileket, meg a főiskola honlapját, hátha elmarad valami óra…Megnyitottam a történészek honlapját,- mert, hogy abból szeretnék diplomát, egyszer , ha sikerül- pár perce került fel egy új bejegyzés:
„Kedves hallgatók !
Ez úton értesítünk titeket, hogy Vitéz tanár úr órái mai napon elmaradnak!
Tisztelettel : Történelem tanszéki titkárság”
Grimaszt vágtam. Miért pont az ő órája .Kikapcsoltam a gépet meg , a tv-t. Berámoltam a táskába a könyveimet meg a füzeteket, valamint a szokásos , jegyzeteimet amit a könyvtárban írtam ki. Az órára néztem : 8:45. Sietnem kell.
Ismét a gardrób előtt álltam, egy kék farmert, és egy világoskék V kivágású felsőt választottam. Kényelmes cipőt húztam, és már el is indultam.
Ahogy kiléptem megcsapott az ősz szaga, én így hívom, mivel por, reggeli nyirkosság, fa , avar, erő gyümölcsök , és a friss levegő illata keveredik benne.
- Csak kapjam el a buszt! Ha ügyes vagyok nem kell 20 percet várni a következőre, legyen szerencsém nem akartam elkésni,azzal megint cseszegethetne. Az óra 10 kor kezdődik , de háromnegyedkor az előadóban kell ülni , és nekem fél órát kell buszoznom , hogy beérjek.
Éppen jön is egy, és pont az enyém. Hurrá!!Felszálltam, és az első üres helyre lehuppantam.
- Szia Serena! – integetett egy szőke , kékszemű , középmagas csinos lány velem szemben.
- Szia Kristy!
Kedves , vidám természetű lány, nem túl eszes, de jó szívű, amit a legtöbb ismerőse kis használt.
- Merre mész csak nem, a városba fotózásra?- Kérdezte csillogó szemmel.
Jah igen ,mert hogy modell lennék Serena Sloveszki , a város leghíresebb modellje méghozzá, szinte minden parfümöt, márkás cuccot én reklámoztam, a legismertebb arc az enyém volt.
A bemutatók után általában, halálra dicsértek a firkászok, „Miss Serena , igéző tengerzöld szemeivel , ismét elvarázsolt” vagy „légies mozgása, és karcsúsága ismét kitűnt a többi átlagos modell közül”.Utáltam az ilyen jelzőket, álszent kis kígyók, akik igazából arra vártak, hogy hibázzak, és előre leírhassák, ők tudták hogy két bal lábas trampli vagyok. Szemetek.
Az ismertség , persze nem mindig jelentett előnyt. Sajnos.
- Nem, a Profhoz órára. Ma nincs fotózás.
Egy átlagos héten délelőtt óráim voltak,majd délután szinte már éjszakákba nyúló fotózások.. esetleg kötelező partik. A hétvégék is néha munkával teltek, de általában szabadok voltak, és tanulásra használtam fel őket. Kicsit strapás a suli, meg a munka együtt, de egy kis szervezéssel ment.
- Te nem is tudod?
- Mit?
- Ma nincs itt, akiknek reggel lett volna előadása vele szóltak, a titkárságról, hogy minden órája elmarad az öregnek , mert valami konferenciára ment.
- Remélem a Bermudákra , és nem is jön vissza! Vigyorogtam- de közben dühös voltam , még alhattam volna. Ez a szemét még a tudtán kívül is kicsesz velem.
- Gond van? Kérdezte Kriszty.
- Nem, nem semmi. Csak a tegnapi esti fotózásból reggel 3 kor értem haza és kissé fáradt vagyok, ez minden.
- Értem.
- Akkor , hogy most nincs órát, van terved mára?
Kristy kedves lány volt, igazán, de ma nem volt kedvem emberekhez, még barátokhoz se,ő amúgy se volt barát inkább, egy kedves ismerős, barátoknak hijján vagyok, de ez nem zavar igazán.
- Vásárolok, de előtte még dolgom van.
- Kár…Nekem csak délután van órám gondoltam vásárolhatnánk együtt.
- Ne haragudj !- nem akartam megbántani , de azt hiszem sikerült.
- Semmi gond!- rám kacsintott.
- Le kell szállnom ! Ciaó!
- Szia! Jó hétvégét!- kiabálta utánam mikor leszálltam.
Csörgött a mobilom. Ki lehet az?
- Igen tessék?- szóltam bele
- Szia Cicám!
- Szia Frank!- Frank a fotósom egy jó haver, aki pimaszul jóképű, minden csajjal járt már annál az ügynökségnél, ahol én is vagyok, és nem titkoltan rángatna az ágyába, de nálam az ilyen a „Legyet is röptében!”típusnak nincs esélye. Egyébként a legjobb a szakmában , rólam is tud olyan képet készíteni, hogy alig ismerek magamra, és ilyenkor magam is meglepődöm. De hát egy jó fodrásszal,sminkessel, és fotóssal, aki kissé csinos is, bombanő lehet.
- Este érted menjek vagy taxival jössz a buliba?
- Hová?
- Édesem ne mond , hogy elfelejtetted? Az új boltunk átadásából rendezett parti, ami ma este lesz a cégnél 8tól.- a mi ügynökségünknek saját ruha kollekciója van, ez már a 14. üzletünk a városban , és természetesen ennek is én vagyok a reklámarca , tehát el kell mennem mese nincs -.
- Jaj már emlékszem!- totál elfejtettem , ha nem hív föl….
- Hna ? Akkor?
- Mi ?
- Cica! Akkor érted menjek? Jól vagy?
- Nem kell értem jönnöd, majd taxival megyek. Jól vagyok csak fáradt.
- Szedd össze magad estére Miss Tökély!
Általában így hívtak a hátam mögött. Naná, hogy ez az idióta Frank találta ki! Utáltam ezt a becenevet, de ők azzal magyarázták, hogy mert én mindig időben érkezem, elegánsan öltözöm, mert adok a megjelenésemre, ez szinte védjegy ebben a szakmában. Nincsenek allűrjeim , és nem hisztizek - nem csapok amiatt patáliát, ha nem éppen a kedvenc ásványvizem van éppen, kisarkítottnak tűnik , de történt már ilyen eset .Kedvesen szólok még a legutolsó emberhez is a stábban, egyrészt mert nem látom értelmét üvöltözni, másrészt rájuk vagyok utalva, és ők is máshogy állnak az esteleges kéréseimhez mintha cirkuszolnék. Meg persze nem utolsó sorban minden jól áll rajtam, és nem kell igazítani soha. Ha néha viccből bepróbálkoztak, a megszólítással, szúrós tekintetet kaptak jutalmul. Megtudtam volna ölni őket, ezért a poénért!
- Jól van na Mister Nőcsábász! Ki a ma esti kiszemelt?
- Francesca!
- Áááá! A hűvös francia lány!
- Azám, a kis francia!
- Ha vele mész miért hívtál?
- Érted, még róla is lemondanék!
- De jó nekem!
- Az lenne ha hagynád!
Éreztem, hogy itt vigyorog
Gyorsan témát váltottam.
- Miben kell menni?
- Miben másban mint estélyiben édes?De tőlem akár meztelenül is jöhetsz annak jobban örülnék.
- Tudod Frank sajnálom hogy most nem vagy itt velem , annyira jó lenne….- mondtam évődő hangon
- Miért? –kérdezte érdeklődően
Csőbe húztam. Most megkapod. Gondoltam.
- Mert szívesen seggbe rúgnálak csak azért!
Szinte láttam ,ahogy lefagy az arcáról a mosoly. Elvigyorodtam.
-Hna szia szívem , akkor este a partin. Közöltem ,majd mielőtt válaszolhatott volna letettem.
Ruhát kell vennem. Irány a Pláza, nem volt kedvem, de ez van. Jól kell kinéznem.Miért? Mert , ha te vagy a legmenőbb elvárják. Pár óra bolyongás után, végül egy két részes pezsgő színű ruhát vettem, aminek felső részé féloldalas, és csak jobb oldalon van pántja, a szoknya pedig harang alakú, vettem még egy színben passzoló nem túl magas cipőt is , és egy közepes kis táskát is.
Ránéztem az órámra 15:30. Jobbnak láttam ha fogok egy taxit, az most gyorsabb mint a busz. Meg jó lenne pihenni még az este előtt. Gyorsan sikerült taxit fognom, így 4-re haza is értem. A ruhát kikészítettem előre, biztos, ami biztos, alapon, és felhívtam a telefonos ébresztő szolgálatot, fél 8-ra kértem ébresztést. A telefont- mi szerencsére hordozható a fejem közelébe tettem az ágyra.
Hulla voltam, bedőltem az ágyba, amint letettem a fejem a párnára elaludtam.
Pár pillanat múlva csengeni kezdett. Szentségelni kezdtem.
Felvettem
- Ki az ördög az? -morogtam bele.
- Jó estét kisasszony! Ön kért ma este fél8-ra telefonos ébresztést!
- Már fél8 lenne?- kérdeztem kábán.
- Igen kisasszony!
- Értem. Kérem ne haragudjon az előbbiért, sajnálom.
- Ne aggódjon nem történt semmi!
- Köszönöm, viszont hallásra!
Letettem. Fáradtan bemásztam a zuhany alá. Gyorsan végeztem, feltűztem a hajam, csak néhány kósza tincset hagytam kint. Kellemes nem túl erős sminket tettem fel, halvány rózsaszín rúzzsal. Aztán magamra kaptam az estélyit , hívtam egy taxit, bár csak kb. 15 percre lakom az ügynökségtől, de egy ilyen bálra kocsival kell menni , és késni is kell, legalább egy fél órát ezek is mind az íratlan szabályok részei. Röpke táska tartalom ellenőrzés, pénz, mobil, kulcs rendben.
Cipőt húztam , mire leértem , már lent várt a taxis. Fáradtan ültem be.
- Hová lesz a fuvar kisasszony?- kérdezte az erős akcentussal beszélő sofőr.
- A SoHo-ba, a Grenadetti modellügynökség székházába.- mondtam kissé monotonon.
- Szóval a kisasszony is hivatalos arra a nagy partira? – kérdezte aggódva a taxis.
- Igen, igen….-feleltem szórakozottan - Tudja mit? Menjen a hosszabb úton, és nem kell sietnie, akkor még szép borravalót is adok.
- Rendben kisasszony.
Lehúztam az ablakot, hogy a menetszél felfrissítsen. Sikerült is.
A sötét hűvöskés este volt, feltámadt a szél , eső illatát éreztem a levegőben. Ahogy haladtunk az cél felé megvilágított utcákon, a különféle boltok kirakati hirdették méregdrága árukat, ruhákat , ékszereket , és persze a milliomosok számára elérhető legújabb kiadású sportautókat. A luxus bárok villódzó fényei csábítóan hívogattak. Még kevés ember járt kint . Fiatal az éjszaka. Ilyenkor még korán van New Yorkban , az este csak most indul, és valahol hajnal 4 körül ér véget, amikor előtűnnek a földből az utcaseprők, és az átmulatott pár óra után egy darabig mindenhol bulizós ruhába, estélyibe búj hazafelé tartó embereket látni.
Megálltunk egy piros lámpánál, az egyik lámpaoszlop alatt egy csókolózó párt láttam meg.
Elöntött a szomorúság. Legalább nekik van kire támaszkodni, ebben a rohanó, kegyetlen világban. Mire feleszméltem már az ügynökség előtt álltunk.
Fél 9 volt mikor átléptem a küszöböt. Az ügynökség mondanom sem kell , a SoHo-ban, New York legelőkelőbb negyedének szélén állt, pár éve alapították ugyanis. Egy 30 emeltes felhőkarcoló. Ami itt kicsinek számít , az átlag 50 emeltes beton rengetegben. Az aulában volt a buli , ami akkora , mint egy nagy autószalon. Tökéletesen át volt alakítva, mint mindig , fehér svédasztalok méregdrága ételekkel, és egy koktélbár, ahol a már jól ismert latin mixer Manny szórakoztatta tudományával a hölgyeket. Aki egy tipikus latin srác, fekete hátra zselézett haj, barna szemek, fehér mosoly , fehér ing, fekete nadrág, bordó mellény. Megkerestem a főnököt, jó vágású magas harmincas pasit, barna haj, barna szem, Armani öltöny, ezek jellemzőek Gilbertre. Meg persze , hogy mindig megtalálja a milliónyi modell jelentkező közül, azt akiből a város legújabb üdvöskéje lesz. Vérbeli profi, igazi kopószimattal. Éppen a bárpultnál ült, és Mannyt figyelte éppen.
- Szia!
- Serena , kincsem! –mondta és átölelt. A szokásos mozdulat, színészkedni kell , ez is show része.
- Gilbert, fáradt vagyok szeretnék ma korán lelépni!- tértem a lényegre.
- Igen? –nézett rám kérdőn.
- Ma reggel 4ig fotóztunk, lécci! – néztem rá esdeklőn.
- Jól van édes, akkor légy kedves mindenkihez, és 11kor leléphetsz. De csak neked, és csak most, mert látom, hogy nem vagy túl vidám.
- Jutalom a legjobbnak?
- Jah, jah. Vedd ahogy akarod, ma jó napon van. – vigyorogta
- Köszi.Tündér vagy! Imádlak! –és puszit nyomtam az arcára.
- Jól van, jól van. –mondta és legyintett.
- Senorita Sloveszkinek mit adhatok? –kérdezte Many aki közben a pult másik végéről észrevett- A szokásosat?
- Igen Many! Nagyon kedves köszönöm!
- Nincs mit senorita! Magának mindig! Nagyon csinos ma!Biztosan levesz mindenkit a lábáról!- és közben egy vakítóan fehér mosolyt villantott rám.
Egy angyali mosolyt küldtem felém.
Majd elkezdtem ismerős keresni, hogy hozzá csatlakozva , körbejárhassam a terepet, és parédézhassak, ezekkel a bájgúnárokkal. Általában mindenki itt volt, aki számított, és ahogy körbe néztem, úgy is tűnt tényleg így van, üzletemberek , brókerek, plasztikai sebészek, firkászok, menő modellek, a város vezetői, szóval az elit.
Már csak egy kezdő pont kellet akitől szokás szerint elindulhatok, és akit széles mosollyal átölelve, jelzem ,hogy a társaság tagja vagyok és neki nagyon jó barátja.
Hirtelen ki is szúrtam a kezdő pontot . Frank-et , most törleszthet a délutániért ha akar, meg persze ha tud . Elvigyorodtam.
- Irány a start pont kislány! Minél hamarabb kezded el annál hamarabb szabadulsz!
Mondtam magamnak, és már el is indultam.
Bibi biiiibi bibip biiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
-Nem hiszem el hogy, máris csörögsz te szemét!
Morogtam egy tucat párna és egy meleg pamutakaró alól! Pamut csakis pamut, minden másféle ágyneműt utálok.
Lendületből rácsaptam az órára az éjjel szekrényen, de elvétettem, és hangos puffanással landolt a földön.
-Francba, vinne ördög!
Az álom maradéka is kiröppent a szememből. Kinyitottam a pilláimat, a szobámban félhomály uralkodott. Reggel lenne? Felnéztem a fejemnél lévő ablakra, nem sokat láttam a külvilágból, mivel a bordó sötétítő, és a roló is pár centi híján teljesen le volt húzva.
Kimásztam a takaró alól, felhúztam a redőnyt, és kinyitottam az ablakot. Reggel volt bizony ám, de milyen reggel. Szép őszi nap, az ablakomból rögtön megláttam az akácfa sárgás-barnás tarka leveleit, melyek mint egy színes köpeny burkolták be az ágakat, az arcomat kellemes meleg szél csiklandozta. Nyújtóztam egyet . Madarak csicseregtek, egy merész fekete rigó a velem fél méterre szemben lévő ágra szállt .Rámosolyogtam . Lenéztem- a másodikon lakom tehát megtehetem , és szerencsém is van, mivel fa eltakar, így az emberek észre sem veszik ha néha őket bámulom, ezért néha érdekes emberi élethelyzetekbe láthatok bele néha jobb, mint egy tv műsor-. Éppen locsolták a járdát az ablakom alatt, éreztem a vizes aszfaltszagot. Ismét rám tört az álmosság.
-Fel kell kelned szivi órád lesz! Mondtam magamnak.
Elindultam, elmentem az ágy végében terpeszkedő beépített gardróbhoz, kihúztam az ajtaját.
- Mit vegyek fel?
Bágyadtam néztem a cuccaimat. Rápillantottam a gardrób mellet álló tükör asztalra, és a rajta lévő naptárra, 1997. péntek szeptember 28.. Grimaszt vágtam. Ma csak 2órám van. Nincs kedvem ma a professzor úrhoz-tanszékvezetőm a fősulin, és így kell szólítani, mindenki utálja, és ő is minket, többek közt engem is-. Vele lenne az első óra. Borzalmas ember, jó 50-enes kb. 180 magas , fekete rövid haj, kicsi fekete szemek, ráncos szikár csontos arc, mérhetetlenül gőgös tekintet, nem véletlenül Mr. Drakula a beceneve. Kifejezetten a „kedvencei” közé sorol:
- Nohát, nohát, csak nem megtisztel minket jelenlétével mylady! Azt hittem mint minden modellnek, magának sincs agya, ,vagy mégis kisasszony?Ritkán tévedek mint tudja. Közben pedig úgy mosolyog , hogy legszívesebben hozzá vágná az ember a cipőjét, de a sarkos végével.
A második órám Vitézzel lenne. Kedves, jó képű pasi-minden csaj bukik rá, én nem – 30 körüli , magas, barna hajú, kék szemű, barátságos arc, kedves lágy tekintet.
- Ébredj már fel !!Veszekedtem magamra. Csak bámulok ki a fejemből, és nem haladok.
Kiléptem a szobámból, elindultam kicsi lakásom folyosóján, jobbra a fürdő , majd balra a bejárati ajtó, ismét jobbra a konyha, a folyosón velem szemben a nappali. Már gondolom sejthető , hogy egy kétszobás lakásban lakom, hasonlóan a többi ismerősömhöz. Mióta összevesztem a szüleimmel 2 éve itt élek. Nem hiányzik az a nagy luxus amiben az életem eddigi része telt. Túl sok volt a szabály, meg a korlát, egy idő után bezárt vadnak éreztem magam….De mindegy hagyjuk….Most egyedül élek, egy olyan helyen ami izzig-vérig én vagyok, mikor ugyanis megvettem , akkor nagyon le volt pukkanva , és hatalmas átalakításokra szorult, de akkor csak arra volt pénzem. Ez később mázlinak bizonyult, hiszen saját ízlésem szerint módosíthattam, csinosíthattam. Amikor fokozatosan egyre több pénzt kezdtem el keresni, mert persze a főiskola mellett, dolgoznom is kellett…
A fürdőt vettem elsőször célba, beálltam a zuhany alá. Ránéztem a velem szemben lévő világoskék csempére rajta pedig a kis delfines mintára. Akár a tenger. Pont azért kék, hogy arra emlékeztessen , mert ez a szín megnyugtat. De a legtöbben , úgy vélik rideg lett. Kit érdekel nem ők élnek benne, nem igaz? A forró víz jót tett. Kezdtem magamhoz térni. Megtörölköztem , felkaptam az elnyűtt fekete pólóm Jekyll és Hyde felirattal. A kedvenc musicalem, a története elég morbid , viszont jó a zene meg a szöveg. Kifelé menet belenéztem a tükörbe, mint a mosott rongy. Világosbarna hajam rendezetlen volt és leginkább oroszlán sörényre emlékeztetett, gyorsan megfésültem, és befontam , zöld szemeim alatt-melyeket sűrű sötét szempilláim kereteztek- néhány halovány fekete karika díszelgett, kevés alapozóval eltüntettem őket .
Majd elindultam a konyhába.
- Basszus! Morogtam , ahogy beléptem az ablakon beszűrődő fény a szemembe sütött.
Utálom ha ez van. Vártam egy kicsit. A kellemes barna bútorzat , és az alul középbarna ,felül homokszínű csempe mindig a „tűzhely melege”kifejezést jutatta eszembe. Bár nincs nagy főző tudományom , de azért kedveltem ezt a helyet , itt valahogy semmilyen ételt nem sikerült elrontanom. Eddig még legalábbis!
Ittam egy pohár narancslevet. Belebámultam a nyitott hűtőbe, nagy nehezen eldöntöttem mit is fogok enni. Készítettem egy szendvicset.
Bementem a nappaliba . Az ajtóval szemben lévő cseresznye színű beépített szekrénysor terpeszkedett , és az egész falat beborította , majd előzetes terveimmel ellentétben kiterjesztette uralmát a jobb oldali falfelületre is. Balra csak azért nem mert ott ablak volt. Különben ahogy hatalom mániáját ismerem azt is elcsábítja, vagy lerohanja. Ez tulajdonképpen azért volt így, mert hely kellet a könyveimnek, legalább 500 darab volt bezsúfolva , úgy, hogy egy késhegy sem fért volna közéjük. Csak a tv, dvd lejátszó, és a hifi helyei törték meg a könyvek színes kavalkádját. Ez egyrészt olvasási mániám, másrészt a főiskolai szak követelte meg.
Az ablakokon itt is bordó sötétítő függött, és a reggeli fényben a szoba álmosan ébredezett a reggel lusta sugaraitól. Bevackoltam magam a beépített szekrénysorral szemben levő csontszínű bőr ülőgarnitúra közepére , a tv-vel szemben, és bekapcsoltam, meg a mellettem lévő laptopot is elindítottam. Éppen a hírek ment:
„Újra lecsapott a „Késelős Jack”- közölte egy kedves hangú bemondó nő – az áldozat ezúttal is egy fiatal 23 év körüli lány , akinek személy azonossága egyenlőre ismeretlen. A gyilkos a szokott módon ölt ismét, áldozat torkát átvágta, majd szíven szúrta, és a lány mellére helyezett egy kártyát, rajta egy átszúrt szívű késsel. Ő volt a 18 áldozat, és 4. város ahol lecsapott az utóbbi 1, 5 hónapban. A rendőrség nem nyilatkozott az ügyben, ellenben a profilozók csapata szerint és vallási fanatikusról lehet szó, aki 40-60 év közötti férfi. ”
Gyorsan átkapcsoltam egy zenei csatornára, utálom ha ilyen hírekkel bombáznak, már reggel 8 kor.
Jennyifer Lopez legújabb száma ment éppen. Közben megnéztem a maileket, meg a főiskola honlapját, hátha elmarad valami óra…Megnyitottam a történészek honlapját,- mert, hogy abból szeretnék diplomát, egyszer , ha sikerül- pár perce került fel egy új bejegyzés:
„Kedves hallgatók !
Ez úton értesítünk titeket, hogy Vitéz tanár úr órái mai napon elmaradnak!
Tisztelettel : Történelem tanszéki titkárság”
Grimaszt vágtam. Miért pont az ő órája .Kikapcsoltam a gépet meg , a tv-t. Berámoltam a táskába a könyveimet meg a füzeteket, valamint a szokásos , jegyzeteimet amit a könyvtárban írtam ki. Az órára néztem : 8:45. Sietnem kell.
Ismét a gardrób előtt álltam, egy kék farmert, és egy világoskék V kivágású felsőt választottam. Kényelmes cipőt húztam, és már el is indultam.
Ahogy kiléptem megcsapott az ősz szaga, én így hívom, mivel por, reggeli nyirkosság, fa , avar, erő gyümölcsök , és a friss levegő illata keveredik benne.
- Csak kapjam el a buszt! Ha ügyes vagyok nem kell 20 percet várni a következőre, legyen szerencsém nem akartam elkésni,azzal megint cseszegethetne. Az óra 10 kor kezdődik , de háromnegyedkor az előadóban kell ülni , és nekem fél órát kell buszoznom , hogy beérjek.
Éppen jön is egy, és pont az enyém. Hurrá!!Felszálltam, és az első üres helyre lehuppantam.
- Szia Serena! – integetett egy szőke , kékszemű , középmagas csinos lány velem szemben.
- Szia Kristy!
Kedves , vidám természetű lány, nem túl eszes, de jó szívű, amit a legtöbb ismerőse kis használt.
- Merre mész csak nem, a városba fotózásra?- Kérdezte csillogó szemmel.
Jah igen ,mert hogy modell lennék Serena Sloveszki , a város leghíresebb modellje méghozzá, szinte minden parfümöt, márkás cuccot én reklámoztam, a legismertebb arc az enyém volt.
A bemutatók után általában, halálra dicsértek a firkászok, „Miss Serena , igéző tengerzöld szemeivel , ismét elvarázsolt” vagy „légies mozgása, és karcsúsága ismét kitűnt a többi átlagos modell közül”.Utáltam az ilyen jelzőket, álszent kis kígyók, akik igazából arra vártak, hogy hibázzak, és előre leírhassák, ők tudták hogy két bal lábas trampli vagyok. Szemetek.
Az ismertség , persze nem mindig jelentett előnyt. Sajnos.
- Nem, a Profhoz órára. Ma nincs fotózás.
Egy átlagos héten délelőtt óráim voltak,majd délután szinte már éjszakákba nyúló fotózások.. esetleg kötelező partik. A hétvégék is néha munkával teltek, de általában szabadok voltak, és tanulásra használtam fel őket. Kicsit strapás a suli, meg a munka együtt, de egy kis szervezéssel ment.
- Te nem is tudod?
- Mit?
- Ma nincs itt, akiknek reggel lett volna előadása vele szóltak, a titkárságról, hogy minden órája elmarad az öregnek , mert valami konferenciára ment.
- Remélem a Bermudákra , és nem is jön vissza! Vigyorogtam- de közben dühös voltam , még alhattam volna. Ez a szemét még a tudtán kívül is kicsesz velem.
- Gond van? Kérdezte Kriszty.
- Nem, nem semmi. Csak a tegnapi esti fotózásból reggel 3 kor értem haza és kissé fáradt vagyok, ez minden.
- Értem.
- Akkor , hogy most nincs órát, van terved mára?
Kristy kedves lány volt, igazán, de ma nem volt kedvem emberekhez, még barátokhoz se,ő amúgy se volt barát inkább, egy kedves ismerős, barátoknak hijján vagyok, de ez nem zavar igazán.
- Vásárolok, de előtte még dolgom van.
- Kár…Nekem csak délután van órám gondoltam vásárolhatnánk együtt.
- Ne haragudj !- nem akartam megbántani , de azt hiszem sikerült.
- Semmi gond!- rám kacsintott.
- Le kell szállnom ! Ciaó!
- Szia! Jó hétvégét!- kiabálta utánam mikor leszálltam.
Csörgött a mobilom. Ki lehet az?
- Igen tessék?- szóltam bele
- Szia Cicám!
- Szia Frank!- Frank a fotósom egy jó haver, aki pimaszul jóképű, minden csajjal járt már annál az ügynökségnél, ahol én is vagyok, és nem titkoltan rángatna az ágyába, de nálam az ilyen a „Legyet is röptében!”típusnak nincs esélye. Egyébként a legjobb a szakmában , rólam is tud olyan képet készíteni, hogy alig ismerek magamra, és ilyenkor magam is meglepődöm. De hát egy jó fodrásszal,sminkessel, és fotóssal, aki kissé csinos is, bombanő lehet.
- Este érted menjek vagy taxival jössz a buliba?
- Hová?
- Édesem ne mond , hogy elfelejtetted? Az új boltunk átadásából rendezett parti, ami ma este lesz a cégnél 8tól.- a mi ügynökségünknek saját ruha kollekciója van, ez már a 14. üzletünk a városban , és természetesen ennek is én vagyok a reklámarca , tehát el kell mennem mese nincs -.
- Jaj már emlékszem!- totál elfejtettem , ha nem hív föl….
- Hna ? Akkor?
- Mi ?
- Cica! Akkor érted menjek? Jól vagy?
- Nem kell értem jönnöd, majd taxival megyek. Jól vagyok csak fáradt.
- Szedd össze magad estére Miss Tökély!
Általában így hívtak a hátam mögött. Naná, hogy ez az idióta Frank találta ki! Utáltam ezt a becenevet, de ők azzal magyarázták, hogy mert én mindig időben érkezem, elegánsan öltözöm, mert adok a megjelenésemre, ez szinte védjegy ebben a szakmában. Nincsenek allűrjeim , és nem hisztizek - nem csapok amiatt patáliát, ha nem éppen a kedvenc ásványvizem van éppen, kisarkítottnak tűnik , de történt már ilyen eset .Kedvesen szólok még a legutolsó emberhez is a stábban, egyrészt mert nem látom értelmét üvöltözni, másrészt rájuk vagyok utalva, és ők is máshogy állnak az esteleges kéréseimhez mintha cirkuszolnék. Meg persze nem utolsó sorban minden jól áll rajtam, és nem kell igazítani soha. Ha néha viccből bepróbálkoztak, a megszólítással, szúrós tekintetet kaptak jutalmul. Megtudtam volna ölni őket, ezért a poénért!
- Jól van na Mister Nőcsábász! Ki a ma esti kiszemelt?
- Francesca!
- Áááá! A hűvös francia lány!
- Azám, a kis francia!
- Ha vele mész miért hívtál?
- Érted, még róla is lemondanék!
- De jó nekem!
- Az lenne ha hagynád!
Éreztem, hogy itt vigyorog
Gyorsan témát váltottam.
- Miben kell menni?
- Miben másban mint estélyiben édes?De tőlem akár meztelenül is jöhetsz annak jobban örülnék.
- Tudod Frank sajnálom hogy most nem vagy itt velem , annyira jó lenne….- mondtam évődő hangon
- Miért? –kérdezte érdeklődően
Csőbe húztam. Most megkapod. Gondoltam.
- Mert szívesen seggbe rúgnálak csak azért!
Szinte láttam ,ahogy lefagy az arcáról a mosoly. Elvigyorodtam.
-Hna szia szívem , akkor este a partin. Közöltem ,majd mielőtt válaszolhatott volna letettem.
Ruhát kell vennem. Irány a Pláza, nem volt kedvem, de ez van. Jól kell kinéznem.Miért? Mert , ha te vagy a legmenőbb elvárják. Pár óra bolyongás után, végül egy két részes pezsgő színű ruhát vettem, aminek felső részé féloldalas, és csak jobb oldalon van pántja, a szoknya pedig harang alakú, vettem még egy színben passzoló nem túl magas cipőt is , és egy közepes kis táskát is.
Ránéztem az órámra 15:30. Jobbnak láttam ha fogok egy taxit, az most gyorsabb mint a busz. Meg jó lenne pihenni még az este előtt. Gyorsan sikerült taxit fognom, így 4-re haza is értem. A ruhát kikészítettem előre, biztos, ami biztos, alapon, és felhívtam a telefonos ébresztő szolgálatot, fél 8-ra kértem ébresztést. A telefont- mi szerencsére hordozható a fejem közelébe tettem az ágyra.
Hulla voltam, bedőltem az ágyba, amint letettem a fejem a párnára elaludtam.
Pár pillanat múlva csengeni kezdett. Szentségelni kezdtem.
Felvettem
- Ki az ördög az? -morogtam bele.
- Jó estét kisasszony! Ön kért ma este fél8-ra telefonos ébresztést!
- Már fél8 lenne?- kérdeztem kábán.
- Igen kisasszony!
- Értem. Kérem ne haragudjon az előbbiért, sajnálom.
- Ne aggódjon nem történt semmi!
- Köszönöm, viszont hallásra!
Letettem. Fáradtan bemásztam a zuhany alá. Gyorsan végeztem, feltűztem a hajam, csak néhány kósza tincset hagytam kint. Kellemes nem túl erős sminket tettem fel, halvány rózsaszín rúzzsal. Aztán magamra kaptam az estélyit , hívtam egy taxit, bár csak kb. 15 percre lakom az ügynökségtől, de egy ilyen bálra kocsival kell menni , és késni is kell, legalább egy fél órát ezek is mind az íratlan szabályok részei. Röpke táska tartalom ellenőrzés, pénz, mobil, kulcs rendben.
Cipőt húztam , mire leértem , már lent várt a taxis. Fáradtan ültem be.
- Hová lesz a fuvar kisasszony?- kérdezte az erős akcentussal beszélő sofőr.
- A SoHo-ba, a Grenadetti modellügynökség székházába.- mondtam kissé monotonon.
- Szóval a kisasszony is hivatalos arra a nagy partira? – kérdezte aggódva a taxis.
- Igen, igen….-feleltem szórakozottan - Tudja mit? Menjen a hosszabb úton, és nem kell sietnie, akkor még szép borravalót is adok.
- Rendben kisasszony.
Lehúztam az ablakot, hogy a menetszél felfrissítsen. Sikerült is.
A sötét hűvöskés este volt, feltámadt a szél , eső illatát éreztem a levegőben. Ahogy haladtunk az cél felé megvilágított utcákon, a különféle boltok kirakati hirdették méregdrága árukat, ruhákat , ékszereket , és persze a milliomosok számára elérhető legújabb kiadású sportautókat. A luxus bárok villódzó fényei csábítóan hívogattak. Még kevés ember járt kint . Fiatal az éjszaka. Ilyenkor még korán van New Yorkban , az este csak most indul, és valahol hajnal 4 körül ér véget, amikor előtűnnek a földből az utcaseprők, és az átmulatott pár óra után egy darabig mindenhol bulizós ruhába, estélyibe búj hazafelé tartó embereket látni.
Megálltunk egy piros lámpánál, az egyik lámpaoszlop alatt egy csókolózó párt láttam meg.
Elöntött a szomorúság. Legalább nekik van kire támaszkodni, ebben a rohanó, kegyetlen világban. Mire feleszméltem már az ügynökség előtt álltunk.
Fél 9 volt mikor átléptem a küszöböt. Az ügynökség mondanom sem kell , a SoHo-ban, New York legelőkelőbb negyedének szélén állt, pár éve alapították ugyanis. Egy 30 emeltes felhőkarcoló. Ami itt kicsinek számít , az átlag 50 emeltes beton rengetegben. Az aulában volt a buli , ami akkora , mint egy nagy autószalon. Tökéletesen át volt alakítva, mint mindig , fehér svédasztalok méregdrága ételekkel, és egy koktélbár, ahol a már jól ismert latin mixer Manny szórakoztatta tudományával a hölgyeket. Aki egy tipikus latin srác, fekete hátra zselézett haj, barna szemek, fehér mosoly , fehér ing, fekete nadrág, bordó mellény. Megkerestem a főnököt, jó vágású magas harmincas pasit, barna haj, barna szem, Armani öltöny, ezek jellemzőek Gilbertre. Meg persze , hogy mindig megtalálja a milliónyi modell jelentkező közül, azt akiből a város legújabb üdvöskéje lesz. Vérbeli profi, igazi kopószimattal. Éppen a bárpultnál ült, és Mannyt figyelte éppen.
- Szia!
- Serena , kincsem! –mondta és átölelt. A szokásos mozdulat, színészkedni kell , ez is show része.
- Gilbert, fáradt vagyok szeretnék ma korán lelépni!- tértem a lényegre.
- Igen? –nézett rám kérdőn.
- Ma reggel 4ig fotóztunk, lécci! – néztem rá esdeklőn.
- Jól van édes, akkor légy kedves mindenkihez, és 11kor leléphetsz. De csak neked, és csak most, mert látom, hogy nem vagy túl vidám.
- Jutalom a legjobbnak?
- Jah, jah. Vedd ahogy akarod, ma jó napon van. – vigyorogta
- Köszi.Tündér vagy! Imádlak! –és puszit nyomtam az arcára.
- Jól van, jól van. –mondta és legyintett.
- Senorita Sloveszkinek mit adhatok? –kérdezte Many aki közben a pult másik végéről észrevett- A szokásosat?
- Igen Many! Nagyon kedves köszönöm!
- Nincs mit senorita! Magának mindig! Nagyon csinos ma!Biztosan levesz mindenkit a lábáról!- és közben egy vakítóan fehér mosolyt villantott rám.
Egy angyali mosolyt küldtem felém.
Majd elkezdtem ismerős keresni, hogy hozzá csatlakozva , körbejárhassam a terepet, és parédézhassak, ezekkel a bájgúnárokkal. Általában mindenki itt volt, aki számított, és ahogy körbe néztem, úgy is tűnt tényleg így van, üzletemberek , brókerek, plasztikai sebészek, firkászok, menő modellek, a város vezetői, szóval az elit.
Már csak egy kezdő pont kellet akitől szokás szerint elindulhatok, és akit széles mosollyal átölelve, jelzem ,hogy a társaság tagja vagyok és neki nagyon jó barátja.
Hirtelen ki is szúrtam a kezdő pontot . Frank-et , most törleszthet a délutániért ha akar, meg persze ha tud . Elvigyorodtam.
- Irány a start pont kislány! Minél hamarabb kezded el annál hamarabb szabadulsz!
Mondtam magamnak, és már el is indultam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)