A test sebei , és az ősi varázs
Fölé hajoltam. Vészesen sápadt volt a bőre. Kezdett rajtam eluralkodni a rettegés.
- Mi van ha meghal?És ha túléli, velem mi lesz? Egyáltalán mit is kéne tenni édes jó Istenem? Embert még csak - csak ellátok valahogy, de egy vámpírt?
Rémülten néztem rá.
- Ha nem csinálok semmit itt vérzik el! El kéne látnom. De mivel?? És hogyan??Mibe keverted már megint magad te hülye liba!- törtek felszínre a kérdések.
Annyira ideges , kimerült voltam , hogy nem ment a gondolkodás. Mintha érezte volna kétségeimet, és hogy nem tudom mihez kezdjek vele. Halkan megszólalt.
- Ha javasolhatnám vedd ki a golyókat!
- Mi?? Te megörültél? Nem vagyok orvos! Nem tudok műteni!- elöntött a teljes pánik , az idegeim itt beadták a kulcsot, kitört belőlem a sírás
- Mosd ki a sebeket, vedd ki a golyókat, és fertőtlenítsd, kösd be, utána már magától begyógyulnak a sebeim. Varrni nem kell ,mert a testem önmagát gyógyítja, ha kiveszed az ezüstöt, túlélem.
- N…..N….Nem ez nekem nem megy! Ne akarj lehetetlent!- ezt már a mindennek a teteje volt.
Kezeimbe temettem az arcom , rázott a zokogás. Éreztem, hogy engem néz ,kilestem az ujjaim közül láttam , hogy ez nem vicc.
- Nem….. vagyok…. Orvos.. , –ismételtem magam- egyedül… nem megy!- ezt már rekedten, és a sírógörcs határát súrolva , szinte már-már fuldokolva nyögtem.
Éreztem , még valami ma este , és az idegosztályon végzem a gumiszobában, kényszerzubbonyban , nem bírtak el az idegeim ekkora terhet. Többek közt ezért nem jártam temetésre sem , mert az átlagtól millószor jobban megviselt, de ez? Vámpírok, sorozatgyilkosok!! Kész téboly!
- Majd én irányítalak , hogy mit, hogyan ….
- Miért talán orvos voltál előző életedben?- replikáztam .
- Nem , de a világháborúkban magam is elláttam sebesült katonákat…..
- Egy vámpír aki embereket ment!- kitört belőlem a nevetés, nem szándékosan , de hát akkora képtelenségnek tűnt, mintha azt mondanák többé nem fehér, hanem zöld hó esik . Éreztem, hogy a nevetés hatására megkönnyebbülök , kezdtem összeszedni magam.
- Miért? Szerinted lehetetlen?
- Nem , ez már morbid ! Erősen az! – a szemébe néztem most valahogy kedvességét és békét sugárzott. Kitört belőlem egy sóhaj. Kezdtem összeszedni magam.
- Hozok kötszert, törölközőket, valami golyó kiszedő eszközt. Kéne valami fertőtlenítő……….Megvan! Bár …azt az üveg Beherovkát , másra tartogattam, de szerintem megteszi. Kell még valami? – meglepődtem ,a hírtelen jött hidegfejűségemen.
- Erősen kétlem !- felelte.
Bólintottam.
- Mindjárt jövök!
Kiléptem a szobámból . Először a konyhát vettem célba , előástam az üveg Beherovkát a polc hátuljából-nem vagyok nagy ivó , nem is nagyon tartok itthon alkoholt, ezt is kaptam. Nem arra a célra tettem félre, hogy egy vámpírra pazarolom, de hát ez van… Az élet nem tökéletes, sajnos , vagy inkább szerencsére?
Elkezdtem keresni valamit magam sem tudom, hogy mit , de valamit amivel kivehetem a golyókat. Belenéztem abba fiókba ahol, az evőeszközöket tartom.
Hírtelen megakadt a szemem , a kocka cukor szedőn, kicsi fémes csipesz volt ,- valamivel nagyobb mint egy szemöldök csipesz-.
- Naaa neeeem ! Ez már durva lenne! Megörültem tuti meg! Csak képzelem ezt az egészet!- mély levegőt vettem- De végül is , ..miért is ne lenne jó? A szemöldök csipesz amit a filmekben használnak kicsi , ez azonban valamivel nagyobb, pont jó lenne! –meggyőztem magam
- Jól van nyert a csipesz! Kell még kötszer !
Kezemben az üveg bivaly erős fenyőfa pálinkával-ez lenne a Beherovka ,ha valaki nem tudná, nemrég még én se ismertem-, és csipesszel , a fürdőbe mentem.
Kivettem egy tucat sötétkék, és méregzöld törölközőt.
- Ezeken legalább nem hagy nyomot a vér!- futott át az agyamon.
A gyógyszeres szekrényből kivettem az összes kötszert, egy ollót, némi sebpintőport, és orvosi ragtapaszokat. Kifelé menet elhaladtam a fali tükör mellett, óhatatlanul is belenéztem.
A látvány siralmas volt, az arcomon, kis horzsolások éktelenkedtek . Ahol az a szemét Jack pedig megütött az arcom golf labdányira dagadt. Mindennek tetejébe , a hajam sáros csimbókokban lógott. A ruhám minden színben pompázott csak nem az eredeti pezsgőben, vértől, és sártól volt mocskos. Nem is emlékeztetett régi önmagára, inkább egy szakadt koszos lábtörlőre.
A karomat, a mellkasomat szintén sár, alvadt vér barna maszlaga, és karcolások, tömkelege díszítette . Úgy néztem ki mint egy hajléktalan, akit összevertek.
Megrémültem a látványtól . Most még a saját anyám se ismerne meg. Bele bámultam a saját tükörképembe!Aztán el nevettem magam.
- Hölgyeim , és Uraim íme a város leghíresebb arca, és egyben legszebb modellje!
Túléltem két gyilkossági kísérletet ,ennél rosszabb már nem jöhet…. Rendbe fogok jönni , a sebek is elmúlnak majd , de előbb még el kell látnom valakit , aztán majd magammal is foglalkozom.
Megszorítottam a balkezemben lévő üveget, hírtelen áramütés szerű fájdalom nyílalt bele.
Ránéztem! A seb…. Persze… el is feledkeztem róla…..A kötés átázott, a vértől, esőtől, és sártól. Vállat vontam, majd elintézem .Aztán hírtelen kapcsoltam. Át kell kötni, mert különben nemcsak az én kezem , hanem az Ő sebei el elfertőződhetnek.
Megnyitottam a csapot, felbontottam egy tekercses gézt, letekertem a pálinka kupakját, az ollóval pedig felvágtam a kötést .Összeszorítottam a fogam.
A víz alá nyomtam a kezem. Úgy éreztem tűvel szurkálják a sebet , nagyon sajgott, de nem fájt annyira mint vártam. Ahogy tisztult , láttam hogy bár elég nagy, nem vészes, nem túl mély, hamar begyógyul majd. Mázli. A másik kezemmel megfogtam az üveget , és ráöntöttem a sebre. Hangosan felnyögtem. Mintha savval tisztítottam volna, de - magas alkohol tartalom miatt –éreztem, hogy hűti a kezem. A vérzés nem volt túl nagy , ahogy megtöröltem , szinte már el is ált, gyorsan bekötöztem.
Mindennel együtt átmentem a szobámba.
Leültem az ágy szélére.
- Kezdjük a golyókkal! Azok nehezebb esetek…- közölte
- Mielőtt bármit is kezdünk, szeretném tudni a neved! Ha már ellátlak jogom van tudni!
- Az nem fontos!
- De nekem igen !Mond meg a neved! Én Serena Solveszki vagyok!- közöltem vakmerően, és kezet nyújtottam.
- Ha ragaszkodik hozzá ?- közölte fensőbbségesen .
- Mivel én ,már bemutatkoztam , az illem úgy kívánja maga is megtegye!- vágtam vissza dühösen
- Pierre Valentinois ! /Valantinoá/- vette oda, úgy, mintha csak annyit mondana boltban „Kérek egy kiló kenyeret!”, de mégis volt benne valami arisztoktatikus kecsesség, és fensőbbség.
A név valahonnan derenget, de honnan is ..? Honnan…? Beugrott. Majd ,úgy néztem rá mintha kísértetet látnék.
- A…..az a Valentinois ? Csak nem az, amelyik egy ősrégi francia hercegi család, ami 1642-ben kihalt, és most a címet a Monaco fejedelmei viselik?- kérdeztem izgatottan
- Honnan ismered te az én családomat?- kérdezte mély megrökönyödéssel, szemeiben pedig furcsa fény villan.
Vállat vontam.
- Harmad éves történész vagyok, tavaly Franciaország történelmét vettük, engem megragadott a család drámája, és utána olvastam.
- Nocsak ? –vonta fel a szemöldökét.
Felemeltem a cukor csipeszt.
- Szerinted ez jó lesz ?
- Golyó kiszedésre? Nem éppen a legtökéletesebb, de megteszi.
- Mivel kezdjem?
- A csipeszt tisztítsd meg , aztán ki kell szedni a golyót.
Bólintottam. Gyorsan egy kisebb törlőkendőre öntöttem egy keveset az üvegből , áttöröltem vele jó alaposan a csipeszt, és az ollót. 3-4 törölközőt tömködtem az oldalához, ha esetleg vérezne . Néhányat pedig a kezem ügyébe készítettem. Felbontottam jó pár gézlapot , és tekercses gézes zacskót . Egy újabb törlőkendőre pedig , jócskán tettem még alkoholt.
Az ollóval felvágtam a kötéseit. A sebek elég csúnyák voltak , eléggé véreztek.
- Azzal kezdem amelyiket az oldaladba kaptad !
Beleegyezően pislantott.
- Ahhoz képest, hogy soha nem csináltál ilyen saját bevallásod szerint, elég profi vagy.
- Legalább van valami előnye , hogy szinte minden létező kórház sorozatot nézek.
Igaza volt, saját magamon is meglepődtem, milyen pontossággal, és nyugalommal tevékenykedtem. Hirtelen deja vu-m volt.
- Nocsak , történész , hozzáértő ápoló , az ízlésed is tűrhető!Ember létedre elég sok oldalú vagy!- jegyezte meg csípősen.
- Csak azért mert ember vagyok nem érthetek csak egy dologhoz?
- Az emberek legtöbbsége általában egy dologhoz ért , és olyan fennhéjázva ,és tudálékosan beszél az általa ismeretlenről,ami már sértés, közben meg azt hiszik műveltek ! Pedig igazából teljesen tudatlanok , olyan sötétségben éltek , hogy az már szinte fáj!- jött a maró gúnnyal a válasz.
Legkevésbé sem volt kedvem egy több száz éves gőgös herceghez , aki még vérszívói is.
- Higgy amit akarsz, nem érdekel! Hogy folytassam?
Lesújtó pillantást vetett rám.
- Lefertőtleníted a sebet, majd szét kell feszíteni , és ha látod a golyót , ki kell venni a csipesszel. Ismét fertőtleníted. Majd szorosan bekötöd.
- Azt hiszem menni fog . Legalábbis bízom benne.
Nyeltem egyet.
Elkezdtem szétfeszíteni a sebet , hangosan felnyögött.
- Hagyjam abba?
- Nem kell!- sziszegte összeszorított fogakkal - Keresd a golyót!
Tovább feszítettem a sebet , most már kezdett nagyon vérezni , semmit nem láttam, csak a vért. Szédültem a látványtól , kezdett elhomályosulni minden. Ismét előtört a hányinger. Megráztam a fejem, és nagyokat pislogtam. Mély levegőt vettem.
- Nem látok semmit a vértől!
- Akkor töröld ki a sebet , de ne vacakolj sokáig !- sziszegte a összeszorított fogakkal.
Nagy levegő. Egyik kézzel nyitva tartottam a sebet , a másikkal megfogtam az alkoholos törölközőt , kitöröltem vele a sebet.
Pierre teste megrándult ahogy hozzá értem .Megsajnáltam , nagy kínokat kellett kiállnia. Bíztatóan rámosolyogtam.
Kicsit még jobban megnyitottam a sebet.
- Látom a golyót! Éljen !- végre szerencsém van , futott át az agyamon , egyik kezembe vettem a csipeszt , kivettem a golyót .Áttöröltem a sebet , rátettem néhány gézlapot , és körbe tekertem , jó szorosan , majd leragasztotta.
- Még kettő hátra van!
- Folytasd!- mondta fájdalomtól eltorzult arccal.
Következett a vállán lévő találat. Az előbb bevált rutint követtem , de itt végre mellém állt a jó szerencse , nem kellet nagyon szétfeszítem a bőrt, mivel nem volt mélyen a golyó. Itt simán ment minden, fertőtlenítés , törlés, kötés.
Jött a vágás a hasán. Leszedtem a kötést , nagyon csúnya volt, látszott hogy elfertőződött. Meglepődtem , ilyen hamar? Ahhoz kicsit több idő kell, legalábbis szerény ismeretei szerint.
- Elfertőződött…
- Kétlem –nyögte- mi nem leszünk betegek , és nem fertőződnek el a sebeink, ez a szentelt kés hatása……..- nagy mély levegőt vett - ha kitisztítod ez is elmúlik .- zihálva lélegzett.
Kimerült , és fáradt , és lassan a fájdalom tűrőképességének határán jár.
Én is ugyan ebben a cipőben jártam , minél előbb befejezem annál hamarabb pihenhetek.
Gyerünk !
Elővettem egy tiszta törölközőt, jó alaposan átitattam „fertőtlenítő szerrel” . Mire végeztem, szinte tocsogott a pálinkától. Már az illattól kezdtem berúgni.
Szétfeszítette, a sebet, és beleöntöttem egy kis italt az üvegből.
Pierre felordított .
- Istenem csak meg ne hallják a szomszédok , és át ne jöjjenek !- nehezen tudnám magam jelen állapotomban kimagyarázni .
- Jól vagy Pierre? – szólaltam meg végre rekedten-a szemei csukva voltak
- Pierre! Pierre!
Semmi válasz , megnéztem a pulzusát. Vert szíve. Akkor tehát csak elájul a fájdalomtól.
Nem csodálom.
Öntöttem még a sebre , majd alaposan kitöröltem, végül jó szorosan bekötöztem.
Kész! Végre! Úgy éreztem mindenem, fáj, még ahhoz is emberfeletti erő kell, hogy a szemeim nyitva tartsam.
- Tarts ki még egy kicsit édes! Mindjárt mehetsz pihenni!- bíztattam magam.
Összeszedtem minden vérest , meg minden más egyebet .
A koszos gézlapokat kidobáltam a szemetesbe,ez „eszközöket”is megtisztítottam, a törölközőket pedig extra adag mosószer , és fertőtlenítőszer kíséretében beletuszkoltam a mosógépbe. Elindítottam egy hosszú áztatásos programot.
Teljesen kész voltam . Lerángattam magamról a valamikori estélyim szakadt maradványait , és egy szemeteszsákba gyömöszöltem.
Kivettem egy tiszta fürdőszivacsot, és egy sebfertőtlenítős tusfürdőt, amit még egy fél éve vettem, amikor egy kitört magassarku miatt akkorát estem, egy lépcsőn, hogy elég rondán felhorzsoltam a karom, és a lábam.
Megengedtem a vizet a zuhanyban , sejtettem, hogy pokolian fájdalmas percek várnak rám , így fogmosó poharamba töltöttem némi italt, tényleg ritkán ittam , de most tudtam , hogy e nélkül nem élném túl a zuhanyt.
- Cirio! Egy poklian hosszú nap végére, amit túléltél cicám! Egy szebb , és jobb holnapra! Fenékig! –mondtam a tükörképemnek.
Egy hajtásra megittam. Martam a torkom , azt hiszem erre a fajtára mondják azt , hogy még a bőrt is lemarja a torkodról. Eddig nem hittem el, hogy létezik ilyen erős ital . Most döbbentem rá , hogy alkoholok típusát illetően veszélyesen nagy, fekete lyuk nagyságú hiányosság van a fejemben.
Beálltam a zuhany alá. A bőrömet a forró víz szinte perzselte, és úgy éreztem minden egyes négyzet centiméternyi területbe 1000 tű szúródna , a fertőtlenítős tusfürdővel dörzsöltem a testem. De én nem ezt éreztem, az volt a benyomásom , hogy smirli papírral , nem puha szivaccsal mosom magam. Lehajtottam a fejem, és néztem ahogy sáros, és vértől vörös víz eltűnik a lefolyóban. Elkezdtem a csempén úszkáló delfineket bámulni.
Nem tudom mennyi ideig álltam a tus alatt,mire magamhoz tértem a bambulásból, de végül mikor kijöttem a fürdő gőzben úszott, pedig az ablak nyitva volt.
Megtörölköztem , bekötöztem a sebeimet, megtisztítva láttam, csak hogy nem vészesek. Felvettem egy tiszta pizsamát. A vizes hajamat pedig befontam.
Elindultam kifelé , hírtelen megszédültem , minden elhomályosult , nem láttam semmit, elestem. Iszonyúan erős hányingerem támadt. A wc-hez kúsztam, hányni kezdtem.
A Beherovka, és a gyomrom nem szívlelték egymást, és most az előbbi , úgy döntött távozik.
Nemcsak a gyomorsav, de az ital is erősen marta a torkom, olyan erősen, hogy köhögni kezdtem, de közben a hányási görcs sem enyhült. Nem kaptam levegőt, nem láttam semmit, pontosabban fekete körök táncoltak a szeme elől. Görcsösen köhögtem, és még mindig öklendeztem.
Valaki hátulról átkarolt. Erősen megszorította a derekam. Megijedtem, a maradék levegő is kiment a tüdőmből. Kapálózni kezdtem.
-Héj , héj! Nyugi, nyugi!Én vagyok!
A vámpír!
Még jobban kapálóztam.
- Hogy lehet hogy már jobban van? Máris begyógyultak volna a sebei? Akkor nekem végem! Nem !Nem! Nem !Nem adom meg magam ilyen könnyen! –belül üvöltöttem.
- Nyugodj már meg! Nem bántalak, megígérem! De ha ezt így folytatod, akkor csak rosszabbul leszel!- a hanga bársonyos volt, és megnyugtató .
- Bízz bennem!
Abbahagytam a kapálózást. Leültünk a földre. Még mindig átkarolva tartott.
De a köhögés, és az öklendezés nem enyhült, hörögve vettem a levegőt.
- Nyugi nyugi! Lassan vegyél levegőt, és minél mélyebbet! Lassaan!Csak nyugodtan!
Megpróbáltam azt tenni , amit mond, ahogy próbálkoztam lassan jobban lettem. Kezdtem egyenletesen levegőt venni , megszűnt a köhögés, és enyhült a hányinger.
Puha vizes törölköző ért az arcomhoz , megtörölte.
- Jobban vagy?
- A…..A…..A…. Azt hiszem….- mintha nem is az én beszéltem volna, erőtlen, reked és szinte alig hallható ejtettem ki a szavakat-. Már….. jobban….. vagy?
- Persze! Mondtam hogy begyógyulnak a sebeim, minél idősebbek vagyunk annál gyorsabban!
Remegtem , már szinte vacogtam, a kimerültség, a félelem, az izgalmak, a fájdalom minden erőm felemésztették.
- Most…. mit… csinálsz….. velem ? Én… leszek… a vacsora?- kérdeztem a suttogásnál is halkabban.
Még mindig a földön ültünk , maga felé fordította a fejem, a szemembe nézett.
Azokkal a valószínűtlen kék szemeivel.
- Hogy mit csinálok ? Ágyba duglak, és kipihened magad. Ha bántani akartalak már megtehettem volna , nem gondolod? –kérdezte lágyan , a szemei barátságosan csillogtak.
- N….Nem tudom! Mi ez a pálfordulás?..... Bízhatom benned?- ezt már vacogó fogakkal susogtam.
- Megmentetted, az életem ! Megölhettél vagy otthagyhattál volna meghalni, de bekötöztél, és hazáig vonszoltál. Elláttad a sebeimet. Tartozom neked.
- N….nem hinném ,mivel…..te….. meg engem….. mentettél meg…..
- De azt merő önzésből tettem, te viszont önzetlenül! És a törvény az , ha valaki merő emberségből, és jóindulatból megmenti egy vámpír életét. A vámpír az illető adósa lesz, míg ő is önszántából meg nem szolgálja, egy hasonló volumenű cselekedettel a jóságot. Az ősi varázs összeköt minket, ha akarnálak , sem ölhetnélek meg, ha megtenném , én is meghalnék.
- Ez biztos ?
Nem tudtam mit gondoljak, nem tudtam hihetek e neki , túl kimerült voltam mindenhez , ha megtámad sem tudtam volna védekezni…..
- Esküszöm!Karold át a nyakam!
Megtettem. Felemelt a földről , bevitte a szobába , és az ágyra fektetett.
Megint szédültem , és jött a hányinger is. Szám elé kaptam a kezem.
- Vegyél nagy levegőt! Lassan!
Megfogadtam a tanácsot , jobban lettem
- Cinglée! Nem kellett volna üres gyomorra Beherovkát inni! Örülj hogy nem jártál rosszabbul!
- Már….. rájöttem,…. hogy…… hülyeség volt.
Halvány fény derengett a szobába. Mi lehet az ránéztem a fejemnél lévő ablakra,fény szűrődött be, hajnalodott. A tekintetem az órára vándorolt 4:30.
- Nem kellene valami…. sötét helyet….. keresned?... Hajnalodik ?
Gonoszul rám vigyorgott!
- Ez tévhit! Csak a tiszta vérű vámpírok nem mehetnek fényre 200 éves korukig, akik félvérek, mint én azoknak nem árt a nap. Azért terjedt el mert , csak az éjszaka leple alatt vadászunk, és azt hiszik napközben a koporsóban fekszünk.
- Félvér?
- Régen ember voltam, a tiszta vérűek meg vámpírnak születtek. Most aludj!
- Miért vagy velem ilyen kedves , nem lenne kötelező a történtek ellenére sem?
- Tetszel !- széles vigyor- Nem sok olyan lánnyal találkoztam , mint te. Van benned tűz, de mérhetetlen jóság , bátorság , és persze komplett bolond vagy , mert azon is segíteni akarsz aki megakar ölni .
- Kösssszz! Ha jól sejtem ez dicséret féleség!
- Valami olyasmi!
- Most pihenj!
- Itt maradsz?
- Igen! A varázs összeköt, az is része, hogy vigyáznom kell rád , míg nem törlesztek. Nagyon nemes dolgot tettél .
- Értem!
Lehunytam a szemem. Ki akartam nyitni, de nem volt erőm. Az álom győzött. Megadtam magam az erejének. Elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése