Egy különleges angyal

Éjszakai árnyak, és sikolyok


Mire elszabadultam, úgy éreztem totálisan kimosták az agyam ,most már igazán fáradt voltam. Kinéztem az üveg kijárati ajtón , esett. Pedig hazafelé sétálni akartam, de mivel nincs nálam ernyő… Bár ha , megkérdezem a ruhatárost talán van egy ernyője. Odamentem a fiatal 20 évei környékén járó sráchoz, kedvesen rámosolyogtam, és megérdeklődtem van e esélyem
egy kallódó ernyőre. Mákom volt , láttam hogy felismert. Íme az ismertség előnyei. Azt mondta mindjárt jön , és elindult ruhatár hátsó részébe. Reménykedtem, talán szerencsém lesz. Egy nagy fekete ernyővel jött vissza. Hálásan rámosolyogtam mikor átadta.
Kiléptem az esőbe, ami éppen csepergett. Hűvöskés szellő fújt , de nem volt hideg inkább langyos volt a levegő , ettől kissé magamhoz tértem. Lassú léptekkel indultam el hazafelé. Csak 3 sarok gyalog.
Úgy döntöttem, hogy, a kis park felé vettem az irányt , így hosszabb, de most ahhoz volt kedvem.
Végigmentem az utcán, és jobbra befordultam már előttem is volt a park a játszótérre.
Egy járda kígyózva vezetett keresztül a parkon , amit 10 méterenként régi 18. századi fém lámpák szegélyeznek. Néhány fekete vaspad is sunyin megbújt a lámpák árnyékában .Ilyen időben itt, mindig az volt az érzésem , hogy az esős Londonban vagyok. Már csak a köd hiányzik. A lámpáknak csak arra volt erejük hogy a járdát világítsák be, a park többi részét olyan mély bársonyos sötétség borította, ami már szinte kézzel fogható volt. A magas régi tölgyekkel,nyírekkel, boróka bokrokkal, és két hatalmas platánnal nappal igaz nyugalom szigete, de most megborzongtam, talán mégse jó ötlet , magas félelmetes árnyakként nyúltak ágaikkal felém. Ahogy a kisebb ágak lengedeztek a szélben, és árnyékot vettek a járdára, úgy éreztem mintha halottak kezei lennének akik kinyúlnak a sírból. Ha az útra lépek rámvetik magukat, és kicsi csontos ujjaikkal ízekre szednek. A máskor gyerekzsivajtól hangos játszótér - ami a park szerves része, régi fémes játékokkal-, üresnek, és szomorúnak látszott, a szélben nyikorogtak a hinták , és a régi piros kis körhinta. Hirtelen eszembe jutott tiszta horrorfilm jelenet. A gerincemen jeges hideg futott végig.
- Na neeem ne hogy már megijedj! Ez csak egy park mondogattam magamnak.
A park közepén álló lámpák közül 2-3 nem égett. Egy pedig villogva jelezte, hogy nemsokára megadja magát.
Elindultam a járdán sehol senki , hirtelen nyikorgást hallottam oldalra néztem.
- Csak egy hinta! Kezdek paranoiás lenni, gondoltam.
Továbbindultam , de közben néztem a hintát. Hirtelen valami keménybe ütköztem.
Riadtan felnézet, egy fehér inget láttam magam előtt. Feljebb emeltem a tekintetem , a látvány nagyon meglepett.
Egy kb. 180 cm magas fehér arcú , félhosszú barna göndör hajú, igézően kék szemű , széles vállú , 25 év körüli férfi állt előttem. Fekete hosszú ezüst mintával és ezüst gombokkal díszített kabátot , szintén fekete nadrágot viselt. Lenyűgöző benyomást keltett.
- Elnézést mademoiselle!- mondta kellemes mély bársonyos hangon közben a szemembe nézett, - Ne haragudjon, nem vettem észre jól van?
- I… Igen, persze! –nem hiszem el hogy francia túl tökéletes lenn minden- Nem történt semmi, én sem figyeltem! –nyögtem ki , a szemei lebilincseltek. Elvesztem bennük. Kikapcsoltam , nehezemre eset a gondolkodás. Úgy éreztem mágnesként vonz.
- Egy ilyen szép hölgynek, nem kellene éjszaka egyedül sétálni egy ilyen sötét helyen…
Még mindig engem nézett, olyan áthatóan, nem tudtam elfordítani a fejem.
Közben feltámadt a szél, a gerincemen borzongás futott végig, és ezzel magamhoz tértem révületemből.
Hogy az ördöge került ide tisztán láttam , hogy nem volt senki előttem , mikor elindultam a járdán. Valami nem tetszik itt nekem. A pasi gyanús. Elfordítottam a tekintetem. Kikerültem a bűvköréből.
- Igaza van valóban későre jár, megyek is. És köszönöm, hogy aggódott , nem lesz bajom. - mosolyogtam , és elindultam . Fél lépést se tettem elém lépett. De gyors futott át az agyamon. Megfogta vállam. És a szemembe nézett.
- Szívesen hazáig kísérem!
- Nem kell köszönöm!Igazán. És most kérem eresszen!- kértem parancsolóan , és kiakartam szabadulni a kezeiből
- Nem mész sehová cheri !- közölte hideg szinte már fagyos közönnyel és szorosan magához vont
- Eresszen!-kiáltottam
- Próbálkozz csak !Úgyse hallja senki! –rám vigyorgott.
A mosolytól meghűlt bennem a vér. Fehér fogsor , és….istenem segíts , nagy éles szemfogak…..Megdermedtem, úgy éreztem a mozgás lehetetlen.
- Eresszen…..- suttogtam erőtlenül, nem tudom hogy sikerült kimondanom.
- Nem! Nem engedem el a vacsorát!- hallatszott a hideg tömör válasz.
Vacsorát??? Éreztem , hogy a fülemben dörömböl a szívem. Rám vigyorgott és ekkor megláttam a hosszú fehér szemfogakat.
Belém nyilallt a felismerés.
- Vámpír! Maga vámpír…. –suttogtam most már alig hallhatóan
Rám mosolygott.
- Okos kislány!
Hírtelen remegni kezdtem. Bepánikoltam , megpróbáltam kitépni magam a szorításból de nem sikerült, nem eresztett, úgy éreztem a satuként szorít. Ki kell találnom valamit!!!
Magam sem tudom milyen idítatásból , de teljes erővel térden vágtam az ernyő végével.
- Cocotte ! /kurva/kiáltotta dühösen és pofonvágott .
Erős ütés volt, neki estem egy lámpaoszlopnak, éles fájdalom nyilallt a hátamba éreztem,hogy felsértette a hátam, és csúnyán be is ütöttem. Ismét felém közeledett. Neki vettem a hátam az oszlopnak és teljes erővel ágyékon döftem az ernyővel.
Felordított. Térdre esett . Majd a következő pillanatban, ismét teljes erőből hasba rúgtam. Ismét felordított. És franciául kezdett el üvölteni, de én már közben futásnak eredtem a járdán, nem érdekelt mit kiabál úgysem értem, és különben is megérdemelte.
Futottam, olyan gyorsan ahogy bírtam, tudtam, az életemért futok, éreztem , ha megtalál végem. A park közepén ahol nem égtek a lámpák, úgy döntöttem átvágok a bozótoson, jártam már erre, ismerem a terepet.
- Nem lesz baj! Talán így a nyomomat is elveszíti !
Elkezdtem átverekedni magam a bozótoson, de a ruha beakadt, elkezdtem cibálni, elszakadt. Átverekedtem magam, de nem úsztam meg olcsón, karcolások, és horzsolások értek mindenhol, a fák közé értem.
Hírtelen a félhomályban valaki elém toppant.
Felkiáltottam. Megragadott és kirántott a fák közül , a világosabb részre .
- Istenem !- szóltam mikor megláttam egy ember volt, nem túl szép , de ember.
- Magának mi baja? - kérdezte.
Jobban szemügyre vettem bal arcán sebhely húzódott, barnás bőre volt, sötét rövid haj,fekete szemek , széles erős váll, nem volt éppen bizalom gerjesztő.
- Semmi !- hazudtam ,úgyse hinne nekem, én se hittem hogy vannak vámpírok, ma estig, de nem bíztam benne .- Átakartam vágni a parkon!
- Hát sikerült! Legközelebb hozzon bozótvágót!- rám mosolygott, de ettől a mosolytól mégjobban megijedtem, mint az előbb a vámpírétól , ez a tekintet hideg volt és számító, a szemek pedig kegyetlenséget, és pokoli tüzet tükröztek.
- Mennem kell!Viszlát! És legközelebb hozok, kösz a tippet .- mosolyogtam, majd gyors léptekkel elindultam.
Pár lépés után azonban, valaki visszarántott.
- Ne olyan sietve kisanyám!
- Mit akar?
Elvigyorodott.
- Téged! Holtan!- szeme hidegen csillogott .
- Maga megörült! Eresszen!- kiáltottam.
Megragadta a balcsuklóm , megpróbáltam szabadulni, nem engedett jobb kézzel pofonvágtam. Erre nevetett, de úgy, hogy ereimben megfagyott a vér, ezen az estén már másodszor. Teljes erővel megpofozott , olyan tiszta erővel hogy , elestem a csúszós földön, éreztem hogy kiment a bokám , és veszettül sajgott, a számban pedig a vér fémes izét. A kezem is megsérült egy éles kőre eshettem , mert mély seb volt a tenyeremen .A sárban ültem.
- Nocsak, csak nem itt hagynád a jó öreg Késelős Jacket!
Kezében valami ezüstösen megcsillant .Közelebb jött ekkor már kivehetővé vált a kés görbe , hajlított pengéje , és a kereszt alakú markolattal.
- Édes Istenem segíts! –gondoltam.
Megpróbáltam felállni , de a lábam nem engedelmeskedett. A kezem olyan volt, mintha tüzes vasat fognék.
Kétségbeestem. Nem tudok mit tenni, a lábam és a kezem sérült, még ha megpróbálnám is megrúgni, és sikerülne is , menekülni nem tudnék. Bajban voltam ,nagy- nagy bajban .
- Segítség !Segítség !
- Istenem segítsen már valakiiii!- üvöltöttem teli torokból.
- Ne izgulj , úgysem hall senki! Nincs aki megmentsen!
Kacagott, hidegen , kegyetlenül, pokolian.
Közelebb jött, egyre közelebb, elkezdtem hátrafelé kúszni. Megpróbáltam felé rúgni, nem sikerült, megcsúszott a lábam.
- Te kis kurva! Ne próbálkozz!- teljes erőből belerúgott a lábamba.
Felordítottam a fájdalom elviselhetetlen volt. Kezdtem szó szerint csillagokat látni. Mindenem fájt. Nem adhatom fel, felakartam állni. Ismét belém rúgott, ezúttal hasba. Elterültem . Szédültem, levegőt is alig kaptam, émelyegtem. Köhögni kezdtem az arcomba, és a számba hulló eső, és a rúgás ereje miatt. Alig láttam . Hirtelen rántást éreztem , valaki a hajamnál fogva , álló helyzetbe cibált. Már álltam , de nem saját akaratomból , a hajamnál fogva tartottak. Úgy éreztem leszakad a fejbőröm. Hátra feszítette a fejem.
-Segítsen valaki! –kiáltottam utolsó erőmből – Valaki, bárki……- mondtam szinte hang nélkül -.
Teljes erőből hátra feszíttet a fejem , a nyakam megfeszült. Éreztem, ahogy vér átfut az a nyaki ereimen.
- Most véged ! Imádkozz Istenhez!- közölte nevetve.
Becsuktam a szemem. Nem akarok így meghalni, elvágott torokkal , átszúrt szívvel. Hallottam, minden egyes szívdobbanást.
- Ereszd el a lányt!- szólt egy bársonyos hang.
Távoli volt, mégis ismerős.
- Mit képzelsz ki vagy te ?- kérdezte Jack
- Azt mondtam, ereszd el a lányt! –a gerincemen végig futott a borzongás.
Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem tudtam az eső, és a fájdalom miatt nem ment.
Hirtelen a tiszta erőből földre dobot, négykézlábra érkeztem. Felkiáltottam a fájdalomtól , ismételten éles kőre eshettem, mert éreztem, hogy a térdem is felsértette valami .Ismét hasba rúgott. Arccal a sárban terültem el. Nem kaptam levegőt. Köhögtem, próbáltam levegőt venni.
- Mit akarsz? Meghalni, megkaphatod!-közölte Jack az idegennek.
Nehezen felemeltem a fejem, láttam hogy most már más is van a kezében mint egy kés, valami más, nem láttam tisztán , fémesen csillogott az esőben. Szédültem, homályosan láttam.
- Nem ájulhatok el. Nem. Nem szabad!
Hírtelem két durranás hallottam . Pisztoly………Pisztoly volt nála , a vele szemben álló alak - akit nem tudtam kivenni, mert még mindig rosszul láttam- meggörnyedt.
-Neeeeeeeeeeeeeee, neee………- felüvöltöttem meghalt, miattam valaki meghalt, ne .ne..
Jack közelebb ment a férfihoz. Aki még mindig ált ugyan , de láttam hogy súlyosan megsérült.
- Viszlát a pokolban!
És egy mozdulattal, beledöfte a férfiba a tört. Az meggörnyedt és felkiáltott, ismerős kiáltás volt. A férfi hirtelen megragadta Jack nyakát, és egy hirtelen a levegőbe emelte. Tompa reccsenés hallottam ,és Jack holtan esett a földre. Kitörték a nyakát. A férfi is összeesett. Elterült a földön.
Szédültem , elhánytam magam, a fejem is fájt a nyakam nem bírta tartani , úgy éreztem ólomból van.
Megkell néznem mi van vele, talán még él. Nem bírtam felállni, oda kúsztam a férfihoz.
Fekete kabátot, fehér immáron vértől és esőtől átázott inget viselt. Két lövést kapott egyet a bal vállába, a másikat a bal mellkasába a bordái alá , a kés még mindig kiállt a hasából. Tovább kúsztam meg kell néznem a pulzusát. Mikor megláttam az arcát, a szívem kihagyott egy ütemet.
A vámpír volt az, akit az előbb elmenekültem.
Kinyitotta a szemét.
- Istenem most meg fog ölni!
Rémültem néztem rá. Elakartam szaladni , de nem bírtam még megmozdulni sem. Megfogta a csuklóm.
Elmosolyodott , de ez nem az előbbi vigyor hanem kedves mosoly volt .Összerácoltam a szemöldököm, de nem volt túl jó ötlet éles fájdalom hasított a fejembe.
- Jól vagy?- kérdezte rekedt hangon.
- Megölsz?
- Kétlem. Tekintve , hogy haldoklom…..vért köhögött fel.
- Ti nem haltok meg. Hazudsz!
- Nézd meg a kést ! Ezüst, ahogy a golyók is!
- Az még nem öl meg!-vitáztam , nem tudtam hinni neki, meg persze tudom, hogy az ezüst csak lelassítja őket, szívesen olvastam róluk szóló könyveket , de a személyes találkozást kihagytam volna- Ez csak trükk!- de valahogy éreztem hogy igaz.
- De a kés megszentelt, így lassan elvérzem…..megint vért köhögött fel
- Miért mentettél meg?
- Senki nem érdemelt ilyen fájdalmas és kegyetlen halált… Megaztán te lettél volna a vacsora emlékszel?- huncut vigyor
- Miért nem kerestél mást?- replikáztam dühösen
- Tetszettél, van benned spiritusz!
- Szemétláda, te is megakartál ölni!
- Én nem kínoztalak volna, nem éreztél volna semmit…- egyre halkabban beszélt
- Jól vagy?- kérdezte megint
- Kiment a bokám, és mindenem fáj, de azt hiszem megmaradok.
- Akkor megérte ….- ismét mosolygott
Köhögési rohamot kapott. Ismét vért köhögött .
Ránéztem, megsajnáltam.
- Végül is megmentett!
- Megőrültél? Megakart ölni!
- Nem hagyhatom itt! Mégiscsak megmentett! –vitáztam magammal.
-Őrült vagyok tuti őrült! Ezt még keservesen meg fogom bánni!- mondtam ki a szavakat szinte morogva.
- Mit ? Hogy itt hagysz? Kétlem!
- Kuss !- közöltem dühösen , kész voltam teljesen , mind testileg mind lelkileg.
Lejjebb kúsztam. Eltéptem a szoknyám és bekötöttem a sérült kezem. Eltéptem az ingét .Megnéztem a sebeket. A két golyó beágyazódott , a válla nem, de a másik golyó nagyon végzett, aggasztott, lehet hogy tüdőt ért? Azért köhög vért? A két kézzel megfogtam a kést.
- Ezt még tuti megbánom!
- Ha megölsz mennybe jutsz, legalábbis a katolikusok így tartját , nem kell megbánnod, mivel ez nem gyilkosság….- mondta csendesen
- Fogd be!
Fölé hajoltam. Minden erőmet összeszedtem, és teljes erővel magam felé rántottam a kést. Kijött .Ő felordított.
- A szívembe szúrd, akkor meghalok!- közölte hidegen
- Fogd be vagy tényleg megöllek!
Erősen vérzett, gyorsan a ruhám maradékait is eltéptem, és bekötöttem a sebeket , de jó szorosan .
-Azthiszem így jó lesz….- mondtam miközben próbáltam összeszedni magam-.
- Fel tudsz állni?- kérdeztem reménykedve
- Miért érdekel? –jött a hűvös válasz
- Azért mert, esik , veszettül fázom, kurvára fáj mindenem , és haza akarok menni. Úgyhogy leszel szíves válaszolni! Cseszd meg!- a maradék önuralmam is elfogyott.
- Nem kértem , hogy segíts!
- Elmész te a jó fenébe!- megpróbáltam felállni, kínos lassúsággal , és fájdalmasan sikerült is.
- Menj a pokolba !- elindultam, pár lépés után , mégis visszafordultam.
„Felelős vagy érte” Jutottak eszembe Exupéry szavai, tudom, hogy röhejesen hangzik, de valahogy , megsajnáltam , ahogy ott fekszik, megakart ölni, aztán mégis megmentett…
- Kis lány a tűzzel játszol! Menj már haza , és felejtsd el!- álltam a szakadó most már jegesen hideg esőben-.
A lábam magától indul el. Mellé térdeltem.
- Mi van még mindig itt vagy?- jött a meglepett kérdés , nem kevés szúró gúnnyal.
- Karold át a vállam , és menjünk!- vágtam oda .
Nem kötözködött tovább, átkarolta a vállam , lassan elkezdtünk felállni , de a sérült bokám nem bírta el kettőnk súllyát. Megbicsaklott , és majdnem elestünk , felnyögtem.
- Nem bírsz el! Te is sérült vagy!- mondta tényközlően
- Menni fog! Menni fog! De azért te is segíts!- lihegtem
- Gyerünk!
- Makacs cinglée!
- Tessék ??
- Bolond!
- Az! Fix , hogy az vagyok, komplett bolond aki diliházba való .Juttasd eszembe, ha túlélem ezt az éjszakát kérjek beutalót a diliházba!
- Biztosan az a veszett jó szíved visz majd sírba egyszer szívem!- gondoltam
- Induljunk!
Nagy nehézségek és csúszkálások, botlások árán, átverekedtük magunkat a parkon. Mire elhagytuk az utolsó fa sötéten utánunk nyúló árnyait , nem éreztem a bokám, és leizzadtam a hideg esőben az erőlködéstől.
Beértünk a panelházak sötét rengetegébe, úgy tornyosultak fölém mintha a levegőt, vagy az életem akarnák elvenni. A legközelebbi sötét házfalat vettem célba. Pár lépés már csak…
Elértük! A falnak támasztottam a vámpírt.
- Tudsz állni egy kicsit a saját lábadon? Muszáj kicsit pihennem!
- Menni fog!
- Helyes! – háttal neki dőltem a hideg vizes falnak. Rossz ötlet, nagyon rossz ötlet volt. Elfeledkeztem a hátam sebeiről , felszisszentem , de a hideg jólesett. Becsuktam a szemem. Itt helyben el tudnék aludni..
- Hova megyünk?
Kinyitottam a szemem.
- Hozzám , nem messze lakom, azon túl a következő tömbben - mutattam a velünk szemben álló 6 emeletesre-.
Hírtelen belém eszembe jutott valami!
- A büdös életbe!
Kérdőn nézett rám.
- Elhagytam a táskám, és benne volt a kulcsom!Ezt nem hiszem el!- majdnem sírtam.
Belenyúlt a fekete kabát belső zsebébe .Előhúzott egy koszos kis rongyot.
- Nem ezt? – és közben szemtelenül vigyorgott, és átadta a kis koszos valamit.
Villámként csapott belém a felismerés.
- A táska! Hogy került hozzád?- teljesen ledöbbentem
- Elhagytad! Gondoltam később a kulcs meg a telefon alapján megtalállak, és rendezem a tartozásom !
- Szuper! A vámpír visszatér! Az ajtóban meg azt mondta volna H’asta la vista?
- Menjünk!
Ismét átkarolt
Meglepően gyorsan elértük a lépcsőházam ajtaját. Bár a másodikon lakom, úgy döntöttem irány a lift, nem tudnám kettőnket felcibálni a lépcsőkön.
Idegesen nyomkodtam a hívó gombot. Kattanva kinyílt, belül barátságos meleg fény hívogatóan hatott. Bemásztunk . Megnyomtam a kettes számot. Továbbra is tartanom kellett a vámpírt ,mert most láttam csak igazán ,hogy hallott fehér a bőre, és a kötéseit átáztatta a vére.
A lift ugrott egyet és elindult, egy percen belül ismét ugrott egyet, az ajtó kinyílt.
Megláttam a fehér lakás ajtómat, rajta a réz 7-es számmal.
Feltört belőlem egy megkönnyebbült sóhaj. Őt a korlátnak támasztottam.
Üveges szemmel nézett rám, láttam , hogy pillanatok kérdése elájul.
- Ne merészelj elájulni!Most ne!- megpofoztam-.
Hírtelen dühös fény villant a szemében, kicsit magához tért.
- Kicsit még bírd ki!- mondtam kedvesen
Az ajtóhoz léptem , előtúrtam a kulcsot a táskából.
Kinyitottam az ajtót, belül sötét volt gyorsan felkapcsoltam a villanyt.
Berohantam a szobámba, felrángattam a gardrób ajtaját kivettem két lepedőt, elindultam kifelé. Visszamentem a korláthoz. Gyorsan levettem a kabátját, belöktem a lakásba. Lepedőket pedig ráterítettem.
- Nehogy összevérezz valamit!
Berángattam a lakásba, és az ajtó melletti falnak támasztottam.
Szívesebben vittem volna, egyenesen az ágyhoz, de hajnalban egy nyitott ajtó , és véres nyomok a lakás bejáratnál….ha valaki meglátja bajba kerülhettek.
Becsuktam az ajtót, és elindultam vele a szobám felé.
- Hol vagyunk?- kérdezte nagyon halkan
- Nálam.
Közöltem , és lefektettem az ágyamra.