24.rész
Arra ébredtem fel, hogy a párnám lassan kicsúszik a fejem alól. Utána nyúltam, és beleütközött a kezem valamibe.
Valaki felszisszent.
Lassan kinyitottam a szemem, és először fel sem fogtam, hol vagyok.
Aztán lassan minden összeállt. Körbe néztem, és akkor láttam, hogy Chris ingnyakát szorongatom, és húzom ő pedig éppen kigombolja a felső gombokat.
- Szia. – mondtam rekedten.
- Szia. Látom felébredtél. –ledobta a nyakkendőjét az asztalra.
Elengedtem az ingét.
- Mi történt? Cibáltam a ruhád?
- Igen. De nem vészes. Még aludtál. Gondolom, mikor elkezdtem megmozdulni kicsúszott a vállam a fejed alól, és utána nyúltál.
Bólogattam.
- Sokat aludtam?
- Már kicsit több mint tíz órája utazunk.
- Azóta fel sem álltál?
- Egyszer sikerült, amikor az ablak felé fordultál. Kimentem egy kávéra a konyhába, de pár perc után nyöszörögtél, úgyhogy gyorsan visszaültem.
- Nem emlékszem rá.
- Mélyen aludtál. Rád fért. Sokkal jobban festesz. –eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Te pihentél?
- Kicsit. Inkább dolgoztam.
- Miattam, mert én…
- Rengeteg a munkám. – ledobott egy köteg papírt a velünk szemben lévő fotelbe.
- Értem.
- Ha nem baj felállnék, mert egy kicsi…
- Persze. –arrébb húzódtam, ő meg megmozgatta magát.
- Fáradt vagy?
- Nagyon. Alig várom, hogy letusoljak, és lefeküdjek pár órára. – tett pár kört.
- Csak kávé van?
- Nem. Mit szeretnél inni?
- Inkább enni.
- Abból szűkösebb a választék. Azt hiszem láttam a hűtőben egy kis hideg sültet, és salátát.
- Nem baj ha… - böktem a gép vége felé, ahol a konyhát sejtettem.
- Maradj csak. Szólok, hogy tálaljanak.
- Kiszaladnék még a női szakaszra.
Bólintott. Tényleg egy talpalatnyi volt a mosdó, de egy kis fésülködés, arcmosás határozottan felfrissített.
Mire visszaértem már a fotelben ült, és a tarkóját dörzsölte.
- Fáj a fejed?
Dünnyögött valami igen félét.
Leültem a helyemre, megfogtam a vállát, és mutattam hogy forduljon meg.
Jó erősen átmasszíroztam a nyakát, a vállát, és egy kicsit a tarkóját. Közben a stewardess lány, felszolgált két tányért két - két szelet a sülttel, egy kis kenyérrel, salátával, és többféle mártást.
- Jobb? –kérdeztem meg miután végeztem.
- Sokkal. Köszönöm. – fordult meg.
Látszott, hogy fáradt. Nagyokat pislogott.
Felvettem egy villát, és rászúrtam egy szelet húst. Aztán mustrálni kezdtem a mártásokat.
- Az csípős, az édes, az meg angol barna mártás. – mutogatott.
- Angol barna? - néztem rá.
- Igen.
- Príma. –azzal a csípősbe, és édesbe is belemártottam a húst, és elkezdtem enni a salátával, közben törtem hozzá a kenyérből.
Egy pillanatra felszaladt a szemöldöke a homlokára, de nem szólt semmit.
- Imádom a kínai kaját, meg az édes, és csípős szószokat.
- Meg a kenyeret. –bökött a tányéromra, ahol már alig volt pár morzsa.
Megrántottam a vállam, és megeresztettem egy széles vigyort.
- Kéred? –bökött a tányérján nyugvó szeletekre.
- Ahha.
- Egy nő aki nem csak salátán tengődik. – mosolygott a bajsza alatt.
- Majd nem ezt mondod, ha kihízom a kocsit. – viccelődtem.
Szinte pillanatok alatt eltűnt minden a tányérokról.
- Mikor szállunk le?
Ránézett az órájára.
- Jó fél óra. Hajnal három lesz.
Felnyögtem.
- Nem vagy korán kelő típus?
- Nem. Én ilyenkor szoktam feküdni. Sokszor túlóráztak miattam a srácok a gyárban.
- Szóval készüljek rá, hogy egy rakat túlóra pénzt kell kifizetnem. - cukkolt.
- Ha bírják a tempót?
- Bírják. Hidd el.
- Chris. –néztem rá kicsit félve.
- Hm?
- Én hol fogok aludni?
- A gyárban már mondtam.
- Azon belül, külön szobában vagy nálad?
Egy pillanatra ledöbbent.
- Csak kérdezem. –tettem hozzá gyorsan.
Elnevette magát.
- Jó hogy mondod mert teltházunk van. Múlt héten szólt a személyzetis, hogy át kellene szervezni a szobabeosztást, hogy ha vendég jön tudjuk hova tenni. –megvakarta a fejét – Esküszöm elfelejtettem. – kicsit bűnbánóbb lett.
- Akkor nálad. –közöltem tényként.
- Csak pár nap amíg rendezzük az ügyet. Elég nagy a szobám, majd alszom a dolgozó részben a kanapén. Aztán keresünk neked egy lakrészt valahol.
- Semmi gond. Nekem jó nálad is, és nem kell a kanapén aludnod.
- Azt hittem inkább külön helyet szeretnél.
- Igazad van. Jó lesz úgy ahogy mondtad. Végül is… - halványan elmosolyodtam.
- Végül is?
- Mondtam már, nem várom el, hogy ha van valakid, akkor miattam…
Átölelt, és magához húzott.
- Nincs senki. Aki volt az alkalmi volt, a gyárban meg nem vadászom. – heccelt – Még akár jól is elsülhet. - nézett rám flörtölősen
- Úgy érted mi? –mutogattam magamra, meg rá döbbenten.
- Ha nem akarod. Nem kell. –húzódott vissza a csigaházába máris.
Hozzábújtam.
- Vonzódom hozzád, de jelenleg most esett szét az életem.
- Tudom… Akkor próbáljuk meg egyenlőre ezt az együttlakást, aztán majd kialakul.
- Oké. – kicsit eltávolodtam tőle – És hogy mutatsz be a többieknek? Ki vagyok én?
- A csapat új pilótája, és a feleségem.
- Padlón lesznek.
- Az biztos. Ezért nem akarom elmondani hogy még ráadásul tied a cég is.
Nagyot sóhajtottam, és vissza tettem a fejem a vállára.
- Azért Webber arcára kíváncsi leszek, amikor ezt megtudja.
Chris halkan felnevetett.
- Én is.
2011. június 16., csütörtök
Driven - Felpörgetve 23.
23.rész
Az elkövetkező pár napban Gerhard végig mellettünk volt, szinte mindenhova hárman mentünk. Próbálta játszani a házasság közvetítőt, de hiába. Az angol és én alig szóltunk egymáshoz.
Egyetlen sejtem sem akart hozzá menni, ő meg láthatóan nem akart elvenni. De mindkettőnknek le kellett nyelnie a békát.
Nekem Andretti, és a bosszúm miatt, neki a Red Bull miatt. Megakartam menteni azt a csapatot, ahol eddig mondhatni otthonra találtam, és eldöntöttem ha megkapom az öreg összes pénzét, akkor a Red Bull kivételével mindent odaadok az Unicefnek. Reméltem, hogy majd forog a sírjában halála után. Azoknak a gyerekeknek legalább segít valamennyit az a pénz.
Chris is foggal körömmel harcolt a sajátjaiért, majdnem tizenöt éve volt már a csapatnál, megértettem, hogy nem csak a munkája, de a családja, a szeretője, az élete az a team. Egyenlőre azonban nem tudtam csak a saját gondjaimmal törődni. Ha az sínen van, majd foglalkozom vele is.
Együtt utaztunk el a Red Bull magángépén New Yorkba. A Kennedyn szálltunk le, a parkolóban pedig már várt egy fekete, lesötétített ablakú Ferrari, egy Enzo.
Kérdés nélkül átvettem a kulcsokat az illetékestől, bedobtam a táskám a csomagtartóba, megvártam míg Chris is bepakol,majd beültem a sofőr ülésbe.
Long Islandre kellett mennünk, ott volt egy hatalmas családi birtok.
Fél úton járhattunk, amikor kissé óvatosan de nekem szegezte a kérdést.
- Hoztál ruhát?
Úgy néztem rá, mint aki kínaiul beszél.
- Mire gondolsz?
- Esküvőire.
- Úgy érted valami fehérre?
Bólintott.
- Nem! Eszemben sincs! Nem! Én ugyan nem fogok fehér tüllbe öltözni, még az öreg kedvéért se. Be kell érned, egy farmer nadrágos csajjal.
- Jó. Nem azért mondtam, csak kérdeztem. Nem akarok balhét. –emelte fel a kezét.
- Nézd. Nem azért megyek hozzád, mert annyira beléd vagyok esve, és te sem azért akarsz elvenni. Látom, hogy a hideg ráz tőlem. Nem vagyok vak. Tudom hogy csak nyűg vagyok neked, és én sem rajongok azért, hogy a szezon közben át kell mennem egy másik csapatba. –néztem rá komolyan.
- Én nem utállak, csak…..
- Csak?
- Fogalmam sincs mit kezdjek veled.
- Magyarán csak papíron leszek az életed része, amúgy meg nem érdekel. –szögeztem le.
- Nem véletlenül nincs se feleségem, se gyerekem. Nekem ezekre se időm, se energiám. – közölte tárgyilagosan.
- Megértettem. – azzal tovább indultam – Miért te hoztál szmokingot? –szúrtam oda.
- Mindig van egy a bőröndömben.
Hideg és távolság tartó lett, de láttam, hogy valahol bántotta a valami, mert mély hallgatásba burkolózott. Szomorúan nézett ki az ablakon.
Leálltam a padkára.
- Elmondod?
- Mit? –nézett rám érdeklődve.
- Gondolom nem ilyen esküvőről álmodtál.
- Hát nem. Ha már egyszer elvesz az ember valakit, akkor annak adja meg a módját.
Mindig is sejtettem, hogy igazi régi stílusú angol.
Vettem egy nagy levegőt. Talán egy kicsit engedhetnénk én is.
- Ez nem templomi banzáj, de ha akarod, akkor szétnézhetünk a városban.
- Minek?
- Csak találok valahol gyorsan egy ruhát. – igyekeztem a lehető legkedvesebb lenni.
- Nem fontos.
- Ha neked fontos, akkor…
- Nem! Essünk túl rajta, minél előbb. Holnap reggel már Milton Keynesben kell lennem. – közölte idegesen.
- Máris?
- Vár a csapat, így is sokáig maradtam.
- De én még nem intéztem el a lakást, és a cuccaim…
- Nem kell jönnöd. Majd jössz, amikor kell. Nem sürgős. – folytatta távolság tartóan.
- Jó.
Visszakanyarodtam az útra.
A ház olyan volt, amilyenre emlékeztem. Régi angol stílusú épület, inkább kúria mint kastély, a tizennyolcadik századi stílusban, nagy ablakokkal, gyönyörű előkerttel, hátul tenisz pályákkal, úszómedencével, téli és nyári kerttel, a ház mellett garázzsal.
A berendezés is ehhez illő, tele luxussal, fényűzéssel.
Még ki sem szálltunk, de máris elöntött a rossz emlékek sora, és szinte reflex szerűen viselkedtem. Azt lestem, honnan ugranak elő a rotweilerek, hogy felkergessenek a fára, vagy mikor rohan ki az ajtón Jack, a botjával a kezében. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy újra belépjek.
Nem tudnám megmondani mi történt, csak azt, hogy két órával később egy köteg aláírt papírral, és Chrissel az oldalamon jöttem ki, mint a felesége. Szerencsére az öreget nem is láttuk, az ügyvédek intéztek mindent. És állítólag rendben volt.
A visszaúton megint félre álltam.
- Adnál öt percet? –kérdeztem remegve.
- Persze. – rám sem nézett csak a papírokat rendezgette.
Kiszálltam leültem, egy nagy tölgy tövébe, és némán sírtam.
Túl sok emlék tört a felszínre, a szüleim arca, a kórházi kezelések, a fájdalom, a magány, a gyűlölet. Úgy éreztem megfulladok, alig kaptam levegőt.
Neki döntöttem a hátam a fának, és próbáltam mélyeket lélegezni. Lehunytam a szemem.
- Rosszul vagy?
Chris lehajolt mellém.
- Mindjárt elmúlik, de ha sietsz vezethetsz te. – nyújtottam át reszketegen a kulcsot.
Elvette, majd magához húzott, és megölelt.
- Jobb?
- Kicsit.
Egy darabig így maradtunk, majd eltoltam magamtól.
- Mehetünk.
- Rendben.
Visszaültünk a kocsiba, hagyta hogy megint én vezessek.
Kiértünk a reptérre, a gép közelében parkoltam le, kinyitottam a csomagtartót.
- Akkor jó utat… - böktem ki.
- Kösz. – közben kiemelte a bőröndjét a földre.
- Merre mész?
- Nem tudom. Indyanapolisba nem akarok, a csapatom miatt. Ott biztos összefutnék velük. Képtelen lennék a szemükbe nézni. Talán….. Nem tudom….
- Értem.
- Mikor kell Angliában lennem?
- A jövő hét elején.
Bólintottam.
- Jó utat. Esetleg felhívsz ha megérkeztél? Nem kell, csak egy ötlet volt. – legyintettem amikor kicsit megdöbbent.
- Késő éjszaka lesz.
- Igen, persze. Bocs. – gyorsan hátat fordítottam neki, és elindultam a kocsi ajtó felé.
Nem voltam a legjobb állapotban.
Éppen beakartam szállni, amikor Chris megfogta az ajtót.
- Ha akarod eljöhetsz velem.
- Nem. Csak útban lennék, épp elég kimagyarázni valód lesz így is.
- Pihenhetnél egy pár napot, látszik, hogy kivannak az idegeid. Elmehetnél a városba vásárolni, vagy amit a nők szoktak, meg ismerkednél. Jót tenne. Kedvesek a srácok hidd el. –igyekezett kedves lenni.
- Lehet….
- Hívjam fel Gerhardot? Inkább Monacóba mennél?
- Nem. Kétlem, hogy a terhes feleségé tud rólam, vagy ha tud is, tapsolna örömében.
- Gyere el velem. A hétvégén át kell mennem Franciaországba, Párizsba, és Renault-os rendezvényre, eljöhetnél. Állítólag a belvárosban rengeteg üzlet van, mindenféle divatcégek. Este lesz egy parti, olyan kis csendes. Azt hiszem Berger is ott lesz.
- Az Istenit neki. Miért kell állandóan Gerhardot emlegetned?
- Gondoltam örülnél neki, ha látnád! –csattant fel.
- Annak örülnék, ha nem látnám! – belekapaszkodtam az autóba mert megint szédültem – Épp elég hogy így is hozzá futok mindenért. Ideje végre a saját lábamra állni.
- Többet nem hozom fel témát.
- Megköszönném.
- Mennem kell. A pilóta már vár.
- Jó. A pr-ra meg vigyél akit szeretnél. Nem tartozol nekem hűséggel, és nem is várom el. – mondtam kicsit rekedten, azzal beültem a kocsiba.
A tükörben láttam, ahogy Chris felszáll a gépre, én meg ráborultam a kormányra.
Hosszú percek teltek el, mire végre összeszedtem magam ahhoz, hogy el tudjak indulni.
Bedugtam a kulcsot az indítóba, valaki pedig abban a pillanatban kinyitotta az ajtót.
Chris volt az.
- Gyere! – nyújtotta felém a kezét.
- Hova?
- Angliába! Ilyen állapotban nem maradhatsz egyedül. Teljesen kivagy készülve. Gyerünk! –behajolt az utastérbe, és átölelt, majd kihúzott a kocsiból – Tudsz állni egy kicsit míg a cuccod berakom a gépbe?
Bólintottam.
- Persze! –azzal felvitt a gépre, és letett az egyik ülésbe, majd betakart egy pléddel.
Aztán eltűnt, láttam, hogy a táskáimat pakolják a gépbe.
Visszajött, és leült mellém. Végül, minden mindegy alapon hozzábújtam, átkarolt, a vállára hajtottam a fejem, és éreztem, hogy szinte azonnal el is alszom.
Az elkövetkező pár napban Gerhard végig mellettünk volt, szinte mindenhova hárman mentünk. Próbálta játszani a házasság közvetítőt, de hiába. Az angol és én alig szóltunk egymáshoz.
Egyetlen sejtem sem akart hozzá menni, ő meg láthatóan nem akart elvenni. De mindkettőnknek le kellett nyelnie a békát.
Nekem Andretti, és a bosszúm miatt, neki a Red Bull miatt. Megakartam menteni azt a csapatot, ahol eddig mondhatni otthonra találtam, és eldöntöttem ha megkapom az öreg összes pénzét, akkor a Red Bull kivételével mindent odaadok az Unicefnek. Reméltem, hogy majd forog a sírjában halála után. Azoknak a gyerekeknek legalább segít valamennyit az a pénz.
Chris is foggal körömmel harcolt a sajátjaiért, majdnem tizenöt éve volt már a csapatnál, megértettem, hogy nem csak a munkája, de a családja, a szeretője, az élete az a team. Egyenlőre azonban nem tudtam csak a saját gondjaimmal törődni. Ha az sínen van, majd foglalkozom vele is.
Együtt utaztunk el a Red Bull magángépén New Yorkba. A Kennedyn szálltunk le, a parkolóban pedig már várt egy fekete, lesötétített ablakú Ferrari, egy Enzo.
Kérdés nélkül átvettem a kulcsokat az illetékestől, bedobtam a táskám a csomagtartóba, megvártam míg Chris is bepakol,majd beültem a sofőr ülésbe.
Long Islandre kellett mennünk, ott volt egy hatalmas családi birtok.
Fél úton járhattunk, amikor kissé óvatosan de nekem szegezte a kérdést.
- Hoztál ruhát?
Úgy néztem rá, mint aki kínaiul beszél.
- Mire gondolsz?
- Esküvőire.
- Úgy érted valami fehérre?
Bólintott.
- Nem! Eszemben sincs! Nem! Én ugyan nem fogok fehér tüllbe öltözni, még az öreg kedvéért se. Be kell érned, egy farmer nadrágos csajjal.
- Jó. Nem azért mondtam, csak kérdeztem. Nem akarok balhét. –emelte fel a kezét.
- Nézd. Nem azért megyek hozzád, mert annyira beléd vagyok esve, és te sem azért akarsz elvenni. Látom, hogy a hideg ráz tőlem. Nem vagyok vak. Tudom hogy csak nyűg vagyok neked, és én sem rajongok azért, hogy a szezon közben át kell mennem egy másik csapatba. –néztem rá komolyan.
- Én nem utállak, csak…..
- Csak?
- Fogalmam sincs mit kezdjek veled.
- Magyarán csak papíron leszek az életed része, amúgy meg nem érdekel. –szögeztem le.
- Nem véletlenül nincs se feleségem, se gyerekem. Nekem ezekre se időm, se energiám. – közölte tárgyilagosan.
- Megértettem. – azzal tovább indultam – Miért te hoztál szmokingot? –szúrtam oda.
- Mindig van egy a bőröndömben.
Hideg és távolság tartó lett, de láttam, hogy valahol bántotta a valami, mert mély hallgatásba burkolózott. Szomorúan nézett ki az ablakon.
Leálltam a padkára.
- Elmondod?
- Mit? –nézett rám érdeklődve.
- Gondolom nem ilyen esküvőről álmodtál.
- Hát nem. Ha már egyszer elvesz az ember valakit, akkor annak adja meg a módját.
Mindig is sejtettem, hogy igazi régi stílusú angol.
Vettem egy nagy levegőt. Talán egy kicsit engedhetnénk én is.
- Ez nem templomi banzáj, de ha akarod, akkor szétnézhetünk a városban.
- Minek?
- Csak találok valahol gyorsan egy ruhát. – igyekeztem a lehető legkedvesebb lenni.
- Nem fontos.
- Ha neked fontos, akkor…
- Nem! Essünk túl rajta, minél előbb. Holnap reggel már Milton Keynesben kell lennem. – közölte idegesen.
- Máris?
- Vár a csapat, így is sokáig maradtam.
- De én még nem intéztem el a lakást, és a cuccaim…
- Nem kell jönnöd. Majd jössz, amikor kell. Nem sürgős. – folytatta távolság tartóan.
- Jó.
Visszakanyarodtam az útra.
A ház olyan volt, amilyenre emlékeztem. Régi angol stílusú épület, inkább kúria mint kastély, a tizennyolcadik századi stílusban, nagy ablakokkal, gyönyörű előkerttel, hátul tenisz pályákkal, úszómedencével, téli és nyári kerttel, a ház mellett garázzsal.
A berendezés is ehhez illő, tele luxussal, fényűzéssel.
Még ki sem szálltunk, de máris elöntött a rossz emlékek sora, és szinte reflex szerűen viselkedtem. Azt lestem, honnan ugranak elő a rotweilerek, hogy felkergessenek a fára, vagy mikor rohan ki az ajtón Jack, a botjával a kezében. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy újra belépjek.
Nem tudnám megmondani mi történt, csak azt, hogy két órával később egy köteg aláírt papírral, és Chrissel az oldalamon jöttem ki, mint a felesége. Szerencsére az öreget nem is láttuk, az ügyvédek intéztek mindent. És állítólag rendben volt.
A visszaúton megint félre álltam.
- Adnál öt percet? –kérdeztem remegve.
- Persze. – rám sem nézett csak a papírokat rendezgette.
Kiszálltam leültem, egy nagy tölgy tövébe, és némán sírtam.
Túl sok emlék tört a felszínre, a szüleim arca, a kórházi kezelések, a fájdalom, a magány, a gyűlölet. Úgy éreztem megfulladok, alig kaptam levegőt.
Neki döntöttem a hátam a fának, és próbáltam mélyeket lélegezni. Lehunytam a szemem.
- Rosszul vagy?
Chris lehajolt mellém.
- Mindjárt elmúlik, de ha sietsz vezethetsz te. – nyújtottam át reszketegen a kulcsot.
Elvette, majd magához húzott, és megölelt.
- Jobb?
- Kicsit.
Egy darabig így maradtunk, majd eltoltam magamtól.
- Mehetünk.
- Rendben.
Visszaültünk a kocsiba, hagyta hogy megint én vezessek.
Kiértünk a reptérre, a gép közelében parkoltam le, kinyitottam a csomagtartót.
- Akkor jó utat… - böktem ki.
- Kösz. – közben kiemelte a bőröndjét a földre.
- Merre mész?
- Nem tudom. Indyanapolisba nem akarok, a csapatom miatt. Ott biztos összefutnék velük. Képtelen lennék a szemükbe nézni. Talán….. Nem tudom….
- Értem.
- Mikor kell Angliában lennem?
- A jövő hét elején.
Bólintottam.
- Jó utat. Esetleg felhívsz ha megérkeztél? Nem kell, csak egy ötlet volt. – legyintettem amikor kicsit megdöbbent.
- Késő éjszaka lesz.
- Igen, persze. Bocs. – gyorsan hátat fordítottam neki, és elindultam a kocsi ajtó felé.
Nem voltam a legjobb állapotban.
Éppen beakartam szállni, amikor Chris megfogta az ajtót.
- Ha akarod eljöhetsz velem.
- Nem. Csak útban lennék, épp elég kimagyarázni valód lesz így is.
- Pihenhetnél egy pár napot, látszik, hogy kivannak az idegeid. Elmehetnél a városba vásárolni, vagy amit a nők szoktak, meg ismerkednél. Jót tenne. Kedvesek a srácok hidd el. –igyekezett kedves lenni.
- Lehet….
- Hívjam fel Gerhardot? Inkább Monacóba mennél?
- Nem. Kétlem, hogy a terhes feleségé tud rólam, vagy ha tud is, tapsolna örömében.
- Gyere el velem. A hétvégén át kell mennem Franciaországba, Párizsba, és Renault-os rendezvényre, eljöhetnél. Állítólag a belvárosban rengeteg üzlet van, mindenféle divatcégek. Este lesz egy parti, olyan kis csendes. Azt hiszem Berger is ott lesz.
- Az Istenit neki. Miért kell állandóan Gerhardot emlegetned?
- Gondoltam örülnél neki, ha látnád! –csattant fel.
- Annak örülnék, ha nem látnám! – belekapaszkodtam az autóba mert megint szédültem – Épp elég hogy így is hozzá futok mindenért. Ideje végre a saját lábamra állni.
- Többet nem hozom fel témát.
- Megköszönném.
- Mennem kell. A pilóta már vár.
- Jó. A pr-ra meg vigyél akit szeretnél. Nem tartozol nekem hűséggel, és nem is várom el. – mondtam kicsit rekedten, azzal beültem a kocsiba.
A tükörben láttam, ahogy Chris felszáll a gépre, én meg ráborultam a kormányra.
Hosszú percek teltek el, mire végre összeszedtem magam ahhoz, hogy el tudjak indulni.
Bedugtam a kulcsot az indítóba, valaki pedig abban a pillanatban kinyitotta az ajtót.
Chris volt az.
- Gyere! – nyújtotta felém a kezét.
- Hova?
- Angliába! Ilyen állapotban nem maradhatsz egyedül. Teljesen kivagy készülve. Gyerünk! –behajolt az utastérbe, és átölelt, majd kihúzott a kocsiból – Tudsz állni egy kicsit míg a cuccod berakom a gépbe?
Bólintottam.
- Persze! –azzal felvitt a gépre, és letett az egyik ülésbe, majd betakart egy pléddel.
Aztán eltűnt, láttam, hogy a táskáimat pakolják a gépbe.
Visszajött, és leült mellém. Végül, minden mindegy alapon hozzábújtam, átkarolt, a vállára hajtottam a fejem, és éreztem, hogy szinte azonnal el is alszom.
Driven - Felpörgetve 22.
22.rész
Közelebb lépett, de én hátráltam. Bólogatott, majd átment a szoba másik végébe.
A hűtőhöz mentem, és kivettem egy palack ásványvizet. Kiakartam tölteni, de úgy remegett a kezem, hogy csak kilötyögtettem.
Belekapaszkodtam a pultba, és próbáltam nem összeesni.
Éreztem hogy Chris mögém lép.
- Ne haragudj…. Elvesztettem a fejem…
Próbáltam bólogatni. Hallottam, hogy kivesz valamit a szekrényből.
Megfordultam, és a kezembe adott, egy kis adag vodkát.
- Idd meg. Aztán feküdj le. Látszik, hogy ki vagy készülve.
- Az orvos adott egy enyhe altatót, meg nyugtatót. Ezekre nem szabad inni.
Zavarban lett.
- Persze. Persze. Igazad van. Ne haragudj. –kivette a kezemből, és letette a pultra – Főzzek esetleg egy teát?
- Semmit.
Szorosan összefontam magam előtt a karom.
- Ne haragudj. Elvesztettem a fejem. Nagyon lesokkolt a hír, de ez nem mentség. Többet ilyen nem fordul elő. –mondta szégyenkezve.
Bólogattam.
Közelebb lépett, és átkarolt. Hagytam, de észrevette, hogy mennyire remegek.
- Hívjam fel Bergert, hogy jöjjön át?
Megráztam a fejem.
- Szólok neki, rendben?
- Nem kell. - böktem ki alig hallhatóan.
- Szükséged van rá.
Elengedett, és keresni kezdte a telefonját, de az enyém akadt a kezébe.
Átadta.
- Hívd csak fel.
- Nem kell. Már jól vagyok.
Közelebb jött, és átkarolt.
- Dühös voltam, azért mondtam olyan marhaságokat. Nem kell Angliában laknod, ha nem akarsz. De a téli felkészülési időszakra, egy pár hétre talán ajánlatos lenne a gyárban lenned. Még Seb is beköltözik ilyenkor…. Talán az lesz a legjobb, ha csak akkor találkozunk, amikor muszáj. A munka, vagy a rendezvények miatt. Azt csinálsz, amit akarsz, de arra kérlek néha tartsd szem előtt a csapat hírnevét. Végül is te vagy az én főnököm, nem fordítva.
Halványan elmosolyodtam.
- Talán ha beadom a felmondásom, akkor megússzuk ezt az egészet. – húzta el a száját.
- Sosem engedné. Hidd el.
- Felhívott az ügyvédetek.
- Igen?
Bólintott.
- Azaz Arnauld. Jack azt szeretné, ha szerdán én is veled mennék.
- Minek?
Mély levegőt vett, és kifújta.
- Ha aláírtad a papírokat, akkor azt akarja, hogy a polgári esküvőt is tartsuk meg.
- Máris? – fakadtam ki.
Bólintott.
- Biztosra akar menni a nyomorék. – éreztem, hogy a könnyek végig futnak az arcomon.
- Szerintem is…. Próbáltam ragaszkodni ahhoz, hogy évvégén tartsuk meg, de hiába.
- Van még valami…
Nem akartam tudni mi az, egyszerűen szerettem volna magamra húzni a takarót, és pihenni egy kicsit. Minden tagom ezért kiáltott.
- El kell kezdened, a felkészülést. Kanadában már neked kell beülnöd Mark helyére.
- Menet közben szálljak be egy ismeretlen szériába, autóba, és csapatba? Megőrültél? Ilyen gyorsan özvegy akarsz lenni? – borultam ki teljesen.
- Nem én találtam ki! –tárta szét a karját tehetetlenül.
Lerogytam a kanapéra, a kezembe temettem az arcom, és csak zokogtam, és nyögtem kínomban.
Kopogtattak. Hallottam, hogy Chris kinyitja.
- A legjobbkor.
Éreztem hogy valaki átkarol, ismerős volt az illata.
- Gondoltam megnézem lenyugodtak e már a kedélyek.
- Igen…. le…..- motyogta Chris.
Egyszerűen csak hozzábújtam Gerhardhoz, és belefúrtam az arcom a vállába.
- Mi történt még? Bántott? –kérdezte keményen.
- Nem… De Jack…..
- Mi van Jackkel?
Olyan erősen rázott a sírás, hogy egy szót sem tudtam tovább kinyögni.
- Mi van még?
Chris elmondta.
- Azért készüljetek fel minden eshetőségre. Lehet hogy lesz még egy-két húzás a szerződésben.
Megsimogatta a hátam.
- Mi lenne ha visszavinnélek a szállóba, és kialudnád magad? Rád fér.
Csillapodott a sírás, és kezdtem megnyugodni.
- Már jobb.
- Jól van. Ettél már?
- Amikor felkeltem.
- És azóta?
- Csipszet evett a csapatnál. –szólt közbe Chris.
- Megint a régi nóta? Depresszió, és koplalás? Azt hittem ezen már túl vagy.
- Túl vagyok, csak.
- Nincsen csak! Rendbe hozod magad, és eszünk valamit! Nyomás. –azzal betuszkolt a kamion fürdőjébe, és rám zárta az ajtót.
Kinyitottam a csapot, de még így is mindent hallottam, amit Chrisnek mondott.
- Ez a kirohanásod most nagyon nem jött jókor!
- Elszakadt a cérna.
- Vettem észre! És egyáltalán! Mióta vered te a barátnőidet? Normális vagy?! Megütni egy nőt?! Sose voltál ilyen!
- Egy ujjal sem értem volna hozzá, ha józan vagyok….
- Micsoda felismerés! Végre!
- Gőzöd sincs, mennyi gondom van! Ki kell engednem a feszültséget.
- De lenne, ha elmondanád! Talán tudnék segíteni, hogy ne tedd őt tönkre még inkább!
- Amióta az öregé lett minden, a srácok a gyárban nem kapnak fizetést. Sokan el akarnak menni, nem tudjuk fizetni a beszállítókat. Mark perrel fenyeget, közben meg Sebbel tépik egymást a sajtóban és a pályán. A kocsit elterveztük, és állandó problémák vannak az aerodinamikával, és a gumikkal. Ecclestone szorongat, hogy nem áll mellém az FIA előtt ha bármi van, ha nem mutatkozik be Angel minél előbb. Jack húzásai meg a hab a tortán! Ráadásul még legyen idegrendszerem a kis asszony húzásaihoz is! Ennyi nem elég?
- Miért nem mondod el neki?
- Minek! Ahogy látom Jack most éppen eléggé földbe döngölte.
- Christian! Angel okos lány, hidd el én tudom. Ha hagyod, biztosan segít a csapat körül. Ért a fejlesztésekhez, és az emberekhez. Nem olyan sárkány, és hisztérika, mint amilyennek mostanában láttad. Évekig éltem vele. Ismerem. Had hogy menjen a maga feje után, bízz benne. Andrettiéket is elég jól helyre rázta, pedig tudod mennyire nem jöttek az eredmények. Hírtelen haragú lány, és instabil, de ha otthagyod, és lenyugszik, akkor utána megtudod győzni észérvekkel. De ha csak pörölsz vele, akkor mindig ez lesz a vége, csak tépitek majd egymást. Legyél kicsit türelmesebb.
- Miért pont én?
- Mert te vagy az idősebb, és a férfi.
- Nem tudom Gerhard. Te jobban boldogulsz vele, mint én.
- Talán mert már évek óta ismerem. Menni fog. Bízzál már egy kicsit ember!
Jó alaposan megmostam az arcom, rendbe szedtem magam, és felraktam egy kiló festéket, hogy kinézzek valahogy.
Mire kimentem Gerhard összepakolta a rumlit.
Chris felállt és eltűnt a fürdőben.
- Gyere! Majd utánunk jön!
Lesétáltunk a csapat ebédlőjébe, és leültünk az egyik asztalhoz.
- Hallottam miket mondtál neki…
- Tudom. Azért faggattam ki.
- Nagy teher van a vállán.
- Igen. Ha már úgyis a férjed lesz, egy kicsit segíthetnéd.
- Ha hagyja….
Belépett Chris, és odajött hozzánk.
- Leülhetek?
- Persze. – mondta az osztrák, én meg biccentettem.
Közelebb lépett, de én hátráltam. Bólogatott, majd átment a szoba másik végébe.
A hűtőhöz mentem, és kivettem egy palack ásványvizet. Kiakartam tölteni, de úgy remegett a kezem, hogy csak kilötyögtettem.
Belekapaszkodtam a pultba, és próbáltam nem összeesni.
Éreztem hogy Chris mögém lép.
- Ne haragudj…. Elvesztettem a fejem…
Próbáltam bólogatni. Hallottam, hogy kivesz valamit a szekrényből.
Megfordultam, és a kezembe adott, egy kis adag vodkát.
- Idd meg. Aztán feküdj le. Látszik, hogy ki vagy készülve.
- Az orvos adott egy enyhe altatót, meg nyugtatót. Ezekre nem szabad inni.
Zavarban lett.
- Persze. Persze. Igazad van. Ne haragudj. –kivette a kezemből, és letette a pultra – Főzzek esetleg egy teát?
- Semmit.
Szorosan összefontam magam előtt a karom.
- Ne haragudj. Elvesztettem a fejem. Nagyon lesokkolt a hír, de ez nem mentség. Többet ilyen nem fordul elő. –mondta szégyenkezve.
Bólogattam.
Közelebb lépett, és átkarolt. Hagytam, de észrevette, hogy mennyire remegek.
- Hívjam fel Bergert, hogy jöjjön át?
Megráztam a fejem.
- Szólok neki, rendben?
- Nem kell. - böktem ki alig hallhatóan.
- Szükséged van rá.
Elengedett, és keresni kezdte a telefonját, de az enyém akadt a kezébe.
Átadta.
- Hívd csak fel.
- Nem kell. Már jól vagyok.
Közelebb jött, és átkarolt.
- Dühös voltam, azért mondtam olyan marhaságokat. Nem kell Angliában laknod, ha nem akarsz. De a téli felkészülési időszakra, egy pár hétre talán ajánlatos lenne a gyárban lenned. Még Seb is beköltözik ilyenkor…. Talán az lesz a legjobb, ha csak akkor találkozunk, amikor muszáj. A munka, vagy a rendezvények miatt. Azt csinálsz, amit akarsz, de arra kérlek néha tartsd szem előtt a csapat hírnevét. Végül is te vagy az én főnököm, nem fordítva.
Halványan elmosolyodtam.
- Talán ha beadom a felmondásom, akkor megússzuk ezt az egészet. – húzta el a száját.
- Sosem engedné. Hidd el.
- Felhívott az ügyvédetek.
- Igen?
Bólintott.
- Azaz Arnauld. Jack azt szeretné, ha szerdán én is veled mennék.
- Minek?
Mély levegőt vett, és kifújta.
- Ha aláírtad a papírokat, akkor azt akarja, hogy a polgári esküvőt is tartsuk meg.
- Máris? – fakadtam ki.
Bólintott.
- Biztosra akar menni a nyomorék. – éreztem, hogy a könnyek végig futnak az arcomon.
- Szerintem is…. Próbáltam ragaszkodni ahhoz, hogy évvégén tartsuk meg, de hiába.
- Van még valami…
Nem akartam tudni mi az, egyszerűen szerettem volna magamra húzni a takarót, és pihenni egy kicsit. Minden tagom ezért kiáltott.
- El kell kezdened, a felkészülést. Kanadában már neked kell beülnöd Mark helyére.
- Menet közben szálljak be egy ismeretlen szériába, autóba, és csapatba? Megőrültél? Ilyen gyorsan özvegy akarsz lenni? – borultam ki teljesen.
- Nem én találtam ki! –tárta szét a karját tehetetlenül.
Lerogytam a kanapéra, a kezembe temettem az arcom, és csak zokogtam, és nyögtem kínomban.
Kopogtattak. Hallottam, hogy Chris kinyitja.
- A legjobbkor.
Éreztem hogy valaki átkarol, ismerős volt az illata.
- Gondoltam megnézem lenyugodtak e már a kedélyek.
- Igen…. le…..- motyogta Chris.
Egyszerűen csak hozzábújtam Gerhardhoz, és belefúrtam az arcom a vállába.
- Mi történt még? Bántott? –kérdezte keményen.
- Nem… De Jack…..
- Mi van Jackkel?
Olyan erősen rázott a sírás, hogy egy szót sem tudtam tovább kinyögni.
- Mi van még?
Chris elmondta.
- Azért készüljetek fel minden eshetőségre. Lehet hogy lesz még egy-két húzás a szerződésben.
Megsimogatta a hátam.
- Mi lenne ha visszavinnélek a szállóba, és kialudnád magad? Rád fér.
Csillapodott a sírás, és kezdtem megnyugodni.
- Már jobb.
- Jól van. Ettél már?
- Amikor felkeltem.
- És azóta?
- Csipszet evett a csapatnál. –szólt közbe Chris.
- Megint a régi nóta? Depresszió, és koplalás? Azt hittem ezen már túl vagy.
- Túl vagyok, csak.
- Nincsen csak! Rendbe hozod magad, és eszünk valamit! Nyomás. –azzal betuszkolt a kamion fürdőjébe, és rám zárta az ajtót.
Kinyitottam a csapot, de még így is mindent hallottam, amit Chrisnek mondott.
- Ez a kirohanásod most nagyon nem jött jókor!
- Elszakadt a cérna.
- Vettem észre! És egyáltalán! Mióta vered te a barátnőidet? Normális vagy?! Megütni egy nőt?! Sose voltál ilyen!
- Egy ujjal sem értem volna hozzá, ha józan vagyok….
- Micsoda felismerés! Végre!
- Gőzöd sincs, mennyi gondom van! Ki kell engednem a feszültséget.
- De lenne, ha elmondanád! Talán tudnék segíteni, hogy ne tedd őt tönkre még inkább!
- Amióta az öregé lett minden, a srácok a gyárban nem kapnak fizetést. Sokan el akarnak menni, nem tudjuk fizetni a beszállítókat. Mark perrel fenyeget, közben meg Sebbel tépik egymást a sajtóban és a pályán. A kocsit elterveztük, és állandó problémák vannak az aerodinamikával, és a gumikkal. Ecclestone szorongat, hogy nem áll mellém az FIA előtt ha bármi van, ha nem mutatkozik be Angel minél előbb. Jack húzásai meg a hab a tortán! Ráadásul még legyen idegrendszerem a kis asszony húzásaihoz is! Ennyi nem elég?
- Miért nem mondod el neki?
- Minek! Ahogy látom Jack most éppen eléggé földbe döngölte.
- Christian! Angel okos lány, hidd el én tudom. Ha hagyod, biztosan segít a csapat körül. Ért a fejlesztésekhez, és az emberekhez. Nem olyan sárkány, és hisztérika, mint amilyennek mostanában láttad. Évekig éltem vele. Ismerem. Had hogy menjen a maga feje után, bízz benne. Andrettiéket is elég jól helyre rázta, pedig tudod mennyire nem jöttek az eredmények. Hírtelen haragú lány, és instabil, de ha otthagyod, és lenyugszik, akkor utána megtudod győzni észérvekkel. De ha csak pörölsz vele, akkor mindig ez lesz a vége, csak tépitek majd egymást. Legyél kicsit türelmesebb.
- Miért pont én?
- Mert te vagy az idősebb, és a férfi.
- Nem tudom Gerhard. Te jobban boldogulsz vele, mint én.
- Talán mert már évek óta ismerem. Menni fog. Bízzál már egy kicsit ember!
Jó alaposan megmostam az arcom, rendbe szedtem magam, és felraktam egy kiló festéket, hogy kinézzek valahogy.
Mire kimentem Gerhard összepakolta a rumlit.
Chris felállt és eltűnt a fürdőben.
- Gyere! Majd utánunk jön!
Lesétáltunk a csapat ebédlőjébe, és leültünk az egyik asztalhoz.
- Hallottam miket mondtál neki…
- Tudom. Azért faggattam ki.
- Nagy teher van a vállán.
- Igen. Ha már úgyis a férjed lesz, egy kicsit segíthetnéd.
- Ha hagyja….
Belépett Chris, és odajött hozzánk.
- Leülhetek?
- Persze. – mondta az osztrák, én meg biccentettem.
Driven - Felpörgetve 21.
21.rész
Evanescence- My Immortal
http://www.youtube.com/watch?v=7lH2jsAvdgI
Három dologban voltam bombabiztos, egy ha hozzá kell mennem, én azt nem élem túl. Sem idegileg, sem sehogy. Kettő pokollá tesszük egymás életét, akarva vagy akaratlanul, de így lesz. Három, Chris vagy ott helyben megfolyt amikor elmondom neki, vagy később teszi meg.
Arra meg aztán mérget is vettem volna, hogy egyikünk sem lesz a hűség szobra, őt sem kell félteni, ha arról van szó, hogy visszaadja a kölcsönt. Abból pedig jó kis sajtó botrányok lesznek. Édes Istenem, miért versz engem?
Kezdtem ott tartani, hogy nem ér annyit sem Andretti, sem a versenyzés. Kimentem a home elé, és rágyújtottam egy cigire.
Próbáltam erőt venni magamon, de csak reszketett a kezem. Úgy éreztem megőrülök.
Felnéztem és Gerhard állt előttem.
- Mi a baj? –suttogta.
Csak arra volt erőm, hogy a nyakába boruljak.
- Mond hogy van nálad nyugtató. – susogtam.
- Na, na, na. Mióta szedsz te olyan szarokat?
- Gerhard. – nyögtem fel – Be kell vennem egyet, vagy lesétálok a tetőről. – mondtam alig hallhatóan.
- Gyere! – hátra menünk a kamionokhoz, és lefektetett az ágyba.
Megsimogatta az arcom.
- Hívjak orvost?
Bólintottam. Máskor inkább a kínzókamra, de most úgy éreztem szétszakad a fejem, és elájulok, annyira kalapál a szívem.
Kaptam egy enyhe nyugtatót, meg altatót. Bevettem, Gerhard, meg hozzám bújt.
- Elmondod?
Elmondtam. Bőgve. Csendben végig hallgatott, és később sem szólt egy árva szót sem.
- Mondj már valamit! Akármit! Hogy hülye vagyok, hogy egy barom vagyok! Hogy semmi nem ér ennyit! Bármit! - fakadtam ki.
- Chris tudja már?
- Dehogy! Szerinted élnék még?
- Totál ki fog készülni.
Teljesen összekucorodtam, és hagytam, hogy az osztrák szorosan megöleljen.
- Nem fogom kibírni… - suttogtam.
- Ki fogod. Majd jó távol lesztek egymástól. Te Amerikában laksz, ő meg Angliában, biztos meg lehet oldani, hogy csak akkor lássátok egymást, amikor feltétlenül fontos.
Valaki verni kezdte a kamion ajtaját.
- Ez Chris lesz. Már tudja. – ültem fel keservesen.
Gerhard előre ment ajtót nyitni. Alig bírtam megállni a lábamon.
- Szia. Mi…
- Hol van? –üvöltötte Chris, majd arrébb lökte az osztrákot.
Én a félfába kapaszkodtam, mert éreztem hogy hatnak a bogyók.
- Te kis hülye liba! Megőrültél? Ez volt a nagy ötlet? Elment a józan eszed? Idióta! Felelőtlen csitri! Tudod hogy ez egyáltalán mivel jár? Tudod mibe kevertél engem, meg a csapatot? Felfogtad? Hogy lehet egy nő ennyire hülye mint te? –ordította az arcomba.
- Hagyd békén! – állt mellém Gerhard – Nem látod hogy ki van borulva? Az orvos adott neki nyugtatót, mert az egekben volt a vérnyomása, és kiborult. Pihennie kell!
- Nem érdekel! –azzal megragadta Gerhardot, és az ajtó felé taszigálta.
Az osztrák karja után kaptam, de elestem a padlón.
- Kifelé!
- Christian! Megőrültél?
- Kifelé! És ne gyere még egyszer a közelébe! Tekintve hogy a feleségem lesz! Ha már ennyire nem bírsz magaddal, legalább a jó hírünkre gondolj! –azzal kilökte az ajtón, és elfordította a reteszt.
A földön feküdtem, és bőgtem. Képtelen voltam felállni, odacsúsztam a falhoz, felhúztam a térdeimet, és összehúztam magam.
- Most pedig áruld el nekem, mire volt jó ez az egész? – ragadta meg a vállam, és felcibált álló helyzetbe.
Nem tudtam a szemébe nézni, oldalra fordítottam a fejem.
Megragadta az állam, és kényszerített hogy a szemébe nézzek.
- Ha már hozzád beszélek, nézz a szemembe! –sziszegte.
Látszott, hogy magán kívül van, és eléggé kiborult ő is. Nem volt ura önmagának. És ivott is, nem is keveset. Érződött rajta.
- Válaszolj! –rázott meg újra.
- Ha alá írom a papírokat, akkor Andretti kap pénzt hogy a csapat ne menjen csődbe.
- Mi?
Elmeséltem mindent.
- Remek! És nekem miért nem szóltál? Minek magán akciózol?
- Én nem!
- Ne feleselj velem, mert esküszöm megfolytalak! – lépett felém fenyegetőleg.
Hátráltam, és neki ütköztem a kamion falának. Rosszul éreztem magam, szédültem, hányingerem volt, a szívem majd kiszakadt a helyéről.
- És most elmondom mit fogsz tenni! És azt fogod csinálni, vagy Isten a tanúm rá, puszta kézzel öllek meg! Elmész a nagyapádhoz, és aláírod a papírokat! Aztán még a hétvége előtt jelentkezel Milton Keynesben, nálam! Két bőröndnyi ruhával, és kész! Ott fogsz lakni a gyárban, hogy rajtad lehessen a szemem, minden nap mész a szimulátorban, és edzel! A szezon végén megtartjuk az esküvő! Aztán igyekszel normálisan együttműködni a csapattal, hogy ne legyen veled gond! Januártól pedig te ülsz be Mark helyére! És nem akarok rá hallani egyetlen panaszt sem, nincs vergődés, nincs üvöltözés, nincs cirkusz! Ha pedig megtudom, hogy bárkivel is kavarsz a hátam mögött, akkor garantálom, hogy megnézheted magad, mert az lesz a legkisebb bajod, hogy elválok tőled!
- De a szerződésem Mario…
Akkora pofont kaptam, hogy elterültem a padlón.
- Az lesz amit mondtam, és kész! Gerhardot, meg a többi szeretődet, pedig jobb ha egy életre elfelejted! –azzal felkapta a telefonom, kirontott a kamionból, és hallottam, hogy kívülről rám zárja az ajtót.
Nem tudom meddig zokogtam a padlón. Megint ugyanott voltam, ahol gyerekkoromban, és vadállat kezei között. Ezért csinálta a nagyapám, mert tudta hogy Chris valójába milyen, és én nem szabadulhatok tőle olyan könnyen, hogy elszököm a házból. Mert nincs hova, és kihez. Tudtam, hogy nem élem túl, ha még egyszer végig kell csinálom, amit Jack mellett. Inkább a halál. Nem élem túl, hogy megint verjenek, üvöltözzenek, és bántsanak.
Arra figyeltem fel, hogy valaki betöri az ajtót.
Tony volt az és Gerhard.
Az osztrák lehajolt mellém, én pedig hozzábújtam.
- Meg akarok halni…
- Semmi baj.
- Segíts nekem….
- Mi történt az arcoddal? –kérdezte szörnyülködve Tony.
Gerhard eltolt magától, és megnézte.
- Megvert?
Bólintottam. Elsötétült az arca.
- Nem érdekel mi lesz, de velem jössz. Elviszlek magammal. Szedd össze ami kell, és megyünk. Gyere. –megpróbált felsegíteni.
Összeestem, Tony kapott el, és karolt át.
- Majd én viszlek. – mosolygott rám.
Alig fordultunk meg Chris már az ajtóban állt.
- Tedd le!
- Velünk jön! Te egy állat vagy!
- Hozzám tartozik!
- Fenéket! –csattant fel Tony – Ha rajtunk múlik sose fog!
- Helyes! Menekülj csak el! Hány embert is fognak miattad kirúgni, hánynak is kell új munkahelyet keresnie? Kétszáz? Háromszáz? – kiabálta.
Tony magához szorított.
- Ne törődj vele! A lelkiismeretedre próbál hatni!
- Neki olyan nincs! –sziszegte az angol.
- Elég legyen Christian! Látod milyen állapotban van. Mit akarsz elérni? Hogy öngyilkos legyen? Szerinted nem volt elég, neki hogy Jack évekig verte? Vagy ha olyanja volt ráuszított a kutyákat, felkergettette velük fára, ahol aztán egész éjszaka kuksolt? Esetleg úgy megverte a fémbotjával, hogy egy hétig kómában volt, törött csontok garmadával? Arról már nem is beszélve, hogy néha részegen bezárta a padlásra, napokra, víz és élelem nélkül! Te is ezt akarod vele csinálni? Minden áron azt akarjátok elérni, hogy felvágja az ereit? Igen? Jó úton haladtok! – kiabált Gerhard torkaszakadtából.
Az angol arca, pedig mély megdöbbenést tükrözött.
Intettem Tonynak hogy tegyen le.
- Gyertek! –mondta az osztrák.
- Maradok….
- Fenéket! Nem engedem hogy hozzámenj. Láttam épp eleget, hogy a nagyapád mit művelt veled. Nem nézem végig másodszor is.
De én már döntöttem.
- Igaza van. Két csapat szűnne meg miattam. Jacket is túléltem. Ezt is túl fogom. Nem lesz baj. – az utolsó szavakat már suttogva, és sírva mondtam ki. Én magam sem hittem el.
- Nem! – csattant fel, megöleltem, majd szinte hangtalanul a fülébe súgtam – Ha nagy a baj majd hívlak. Ugye jössz?
Bólintott.
- Nem kell itt maradnod.
- Maradok. –szögeztem le szipogva.
Végül lassan, és csöndesen de mindketten elmentek, én meg ott maradtam Chrissel.
Kettesben.
Evanescence- My Immortal
http://www.youtube.com/watch?v=7lH2jsAvdgI
Három dologban voltam bombabiztos, egy ha hozzá kell mennem, én azt nem élem túl. Sem idegileg, sem sehogy. Kettő pokollá tesszük egymás életét, akarva vagy akaratlanul, de így lesz. Három, Chris vagy ott helyben megfolyt amikor elmondom neki, vagy később teszi meg.
Arra meg aztán mérget is vettem volna, hogy egyikünk sem lesz a hűség szobra, őt sem kell félteni, ha arról van szó, hogy visszaadja a kölcsönt. Abból pedig jó kis sajtó botrányok lesznek. Édes Istenem, miért versz engem?
Kezdtem ott tartani, hogy nem ér annyit sem Andretti, sem a versenyzés. Kimentem a home elé, és rágyújtottam egy cigire.
Próbáltam erőt venni magamon, de csak reszketett a kezem. Úgy éreztem megőrülök.
Felnéztem és Gerhard állt előttem.
- Mi a baj? –suttogta.
Csak arra volt erőm, hogy a nyakába boruljak.
- Mond hogy van nálad nyugtató. – susogtam.
- Na, na, na. Mióta szedsz te olyan szarokat?
- Gerhard. – nyögtem fel – Be kell vennem egyet, vagy lesétálok a tetőről. – mondtam alig hallhatóan.
- Gyere! – hátra menünk a kamionokhoz, és lefektetett az ágyba.
Megsimogatta az arcom.
- Hívjak orvost?
Bólintottam. Máskor inkább a kínzókamra, de most úgy éreztem szétszakad a fejem, és elájulok, annyira kalapál a szívem.
Kaptam egy enyhe nyugtatót, meg altatót. Bevettem, Gerhard, meg hozzám bújt.
- Elmondod?
Elmondtam. Bőgve. Csendben végig hallgatott, és később sem szólt egy árva szót sem.
- Mondj már valamit! Akármit! Hogy hülye vagyok, hogy egy barom vagyok! Hogy semmi nem ér ennyit! Bármit! - fakadtam ki.
- Chris tudja már?
- Dehogy! Szerinted élnék még?
- Totál ki fog készülni.
Teljesen összekucorodtam, és hagytam, hogy az osztrák szorosan megöleljen.
- Nem fogom kibírni… - suttogtam.
- Ki fogod. Majd jó távol lesztek egymástól. Te Amerikában laksz, ő meg Angliában, biztos meg lehet oldani, hogy csak akkor lássátok egymást, amikor feltétlenül fontos.
Valaki verni kezdte a kamion ajtaját.
- Ez Chris lesz. Már tudja. – ültem fel keservesen.
Gerhard előre ment ajtót nyitni. Alig bírtam megállni a lábamon.
- Szia. Mi…
- Hol van? –üvöltötte Chris, majd arrébb lökte az osztrákot.
Én a félfába kapaszkodtam, mert éreztem hogy hatnak a bogyók.
- Te kis hülye liba! Megőrültél? Ez volt a nagy ötlet? Elment a józan eszed? Idióta! Felelőtlen csitri! Tudod hogy ez egyáltalán mivel jár? Tudod mibe kevertél engem, meg a csapatot? Felfogtad? Hogy lehet egy nő ennyire hülye mint te? –ordította az arcomba.
- Hagyd békén! – állt mellém Gerhard – Nem látod hogy ki van borulva? Az orvos adott neki nyugtatót, mert az egekben volt a vérnyomása, és kiborult. Pihennie kell!
- Nem érdekel! –azzal megragadta Gerhardot, és az ajtó felé taszigálta.
Az osztrák karja után kaptam, de elestem a padlón.
- Kifelé!
- Christian! Megőrültél?
- Kifelé! És ne gyere még egyszer a közelébe! Tekintve hogy a feleségem lesz! Ha már ennyire nem bírsz magaddal, legalább a jó hírünkre gondolj! –azzal kilökte az ajtón, és elfordította a reteszt.
A földön feküdtem, és bőgtem. Képtelen voltam felállni, odacsúsztam a falhoz, felhúztam a térdeimet, és összehúztam magam.
- Most pedig áruld el nekem, mire volt jó ez az egész? – ragadta meg a vállam, és felcibált álló helyzetbe.
Nem tudtam a szemébe nézni, oldalra fordítottam a fejem.
Megragadta az állam, és kényszerített hogy a szemébe nézzek.
- Ha már hozzád beszélek, nézz a szemembe! –sziszegte.
Látszott, hogy magán kívül van, és eléggé kiborult ő is. Nem volt ura önmagának. És ivott is, nem is keveset. Érződött rajta.
- Válaszolj! –rázott meg újra.
- Ha alá írom a papírokat, akkor Andretti kap pénzt hogy a csapat ne menjen csődbe.
- Mi?
Elmeséltem mindent.
- Remek! És nekem miért nem szóltál? Minek magán akciózol?
- Én nem!
- Ne feleselj velem, mert esküszöm megfolytalak! – lépett felém fenyegetőleg.
Hátráltam, és neki ütköztem a kamion falának. Rosszul éreztem magam, szédültem, hányingerem volt, a szívem majd kiszakadt a helyéről.
- És most elmondom mit fogsz tenni! És azt fogod csinálni, vagy Isten a tanúm rá, puszta kézzel öllek meg! Elmész a nagyapádhoz, és aláírod a papírokat! Aztán még a hétvége előtt jelentkezel Milton Keynesben, nálam! Két bőröndnyi ruhával, és kész! Ott fogsz lakni a gyárban, hogy rajtad lehessen a szemem, minden nap mész a szimulátorban, és edzel! A szezon végén megtartjuk az esküvő! Aztán igyekszel normálisan együttműködni a csapattal, hogy ne legyen veled gond! Januártól pedig te ülsz be Mark helyére! És nem akarok rá hallani egyetlen panaszt sem, nincs vergődés, nincs üvöltözés, nincs cirkusz! Ha pedig megtudom, hogy bárkivel is kavarsz a hátam mögött, akkor garantálom, hogy megnézheted magad, mert az lesz a legkisebb bajod, hogy elválok tőled!
- De a szerződésem Mario…
Akkora pofont kaptam, hogy elterültem a padlón.
- Az lesz amit mondtam, és kész! Gerhardot, meg a többi szeretődet, pedig jobb ha egy életre elfelejted! –azzal felkapta a telefonom, kirontott a kamionból, és hallottam, hogy kívülről rám zárja az ajtót.
Nem tudom meddig zokogtam a padlón. Megint ugyanott voltam, ahol gyerekkoromban, és vadállat kezei között. Ezért csinálta a nagyapám, mert tudta hogy Chris valójába milyen, és én nem szabadulhatok tőle olyan könnyen, hogy elszököm a házból. Mert nincs hova, és kihez. Tudtam, hogy nem élem túl, ha még egyszer végig kell csinálom, amit Jack mellett. Inkább a halál. Nem élem túl, hogy megint verjenek, üvöltözzenek, és bántsanak.
Arra figyeltem fel, hogy valaki betöri az ajtót.
Tony volt az és Gerhard.
Az osztrák lehajolt mellém, én pedig hozzábújtam.
- Meg akarok halni…
- Semmi baj.
- Segíts nekem….
- Mi történt az arcoddal? –kérdezte szörnyülködve Tony.
Gerhard eltolt magától, és megnézte.
- Megvert?
Bólintottam. Elsötétült az arca.
- Nem érdekel mi lesz, de velem jössz. Elviszlek magammal. Szedd össze ami kell, és megyünk. Gyere. –megpróbált felsegíteni.
Összeestem, Tony kapott el, és karolt át.
- Majd én viszlek. – mosolygott rám.
Alig fordultunk meg Chris már az ajtóban állt.
- Tedd le!
- Velünk jön! Te egy állat vagy!
- Hozzám tartozik!
- Fenéket! –csattant fel Tony – Ha rajtunk múlik sose fog!
- Helyes! Menekülj csak el! Hány embert is fognak miattad kirúgni, hánynak is kell új munkahelyet keresnie? Kétszáz? Háromszáz? – kiabálta.
Tony magához szorított.
- Ne törődj vele! A lelkiismeretedre próbál hatni!
- Neki olyan nincs! –sziszegte az angol.
- Elég legyen Christian! Látod milyen állapotban van. Mit akarsz elérni? Hogy öngyilkos legyen? Szerinted nem volt elég, neki hogy Jack évekig verte? Vagy ha olyanja volt ráuszított a kutyákat, felkergettette velük fára, ahol aztán egész éjszaka kuksolt? Esetleg úgy megverte a fémbotjával, hogy egy hétig kómában volt, törött csontok garmadával? Arról már nem is beszélve, hogy néha részegen bezárta a padlásra, napokra, víz és élelem nélkül! Te is ezt akarod vele csinálni? Minden áron azt akarjátok elérni, hogy felvágja az ereit? Igen? Jó úton haladtok! – kiabált Gerhard torkaszakadtából.
Az angol arca, pedig mély megdöbbenést tükrözött.
Intettem Tonynak hogy tegyen le.
- Gyertek! –mondta az osztrák.
- Maradok….
- Fenéket! Nem engedem hogy hozzámenj. Láttam épp eleget, hogy a nagyapád mit művelt veled. Nem nézem végig másodszor is.
De én már döntöttem.
- Igaza van. Két csapat szűnne meg miattam. Jacket is túléltem. Ezt is túl fogom. Nem lesz baj. – az utolsó szavakat már suttogva, és sírva mondtam ki. Én magam sem hittem el.
- Nem! – csattant fel, megöleltem, majd szinte hangtalanul a fülébe súgtam – Ha nagy a baj majd hívlak. Ugye jössz?
Bólintott.
- Nem kell itt maradnod.
- Maradok. –szögeztem le szipogva.
Végül lassan, és csöndesen de mindketten elmentek, én meg ott maradtam Chrissel.
Kettesben.
2011. június 15., szerda
Driven - Felpörgetve 20.
20.rész
Evanescence - Lithium
http://www.youtube.com/watch?v=PJGpsL_XYQI
Bekaptam egy falat csipszet, és közben kínos lassúsággal elrágtam Chris arcát fürkésztem. Láthatóan nem rajongott azért, hogy esetleg még én is megszorongatom.
- Mi van? Félted a segged?
- Nagyon vicces! –húzta el a száját.
- Ejnye! És hová lett a híren angol jó modor?
- Te sem poénkodnál, ha a te bőröd lenne vásáron! –morogta.
- Azt hittem mindenre elszánt vagy, hogy te nyerj. – kaptam be egy újabb falatot.
- Túl sok irányból szorongatják a tökömet! – sziszegte.
Elvigyorodtam, és huncutul rá mosolyogtam.
- Mi az?
- Semmi. Semmi.
Kicsit dühösebben nézett.
- Csak kíváncsi lennék akkor is ez lenne a véleményed, ha az én ujjaim szorongatnák a nemesebbik testrészed. – felnevettem, és beleharaptam az alsó ajkamba.
Egy pillanatra zavarba jött.
- Csak nem érdekel a lehetőség?
- Hagyd abba jó?
- Mert mi lesz ha nem? Felállsz és elmész? Vagy esetleg már áll is?
Újra egy flörtölős nevetést küldtem felé. Aztán megnyaltam a szám, Chris pedig az álla alá tette a kezét, és rádőlt. Engem bámult. Hosszú percekig ültünk így.
- Szobára? –kérdeztem meg kihívóan.
- Jézusom. – temette az arcát a kezébe.
- Igen?
- Semmi. –azzal felállt.
- Hová mész?
- Nincs is semmi ötleted! Csak hülyitesz! Kicsit fárasztó. Nőj már fel! –azzal elment.
Én meg csak néztem utána döbbenten.
Hülye barom!
Húztam az agyát igen, de közben tudtam is megoldást. De mivel tett a fejemre, így úgy döntöttem a kezembe veszem a dolgokat. Megoldom magam.
Felhívtam a családunk régi ügyvédjét Daniel Arnauldot.
- Igen tessék! –szólt bele.
- Angel Valentine.
- Remek….. Miért hívtál? –kérdezte tárgyilagosan.
- Beszéltem Hornerrel. –tudtam hogy tudja mi a helyzet, nagyapám minden húzásáról tudott.
- Kiváló. Aláírod a lemondó nyilatkozatot vagy sem?
- Mit kell tennem azért, hogy megkapjak mindent?
- Úgy érted a teljes vagyont?
- Igen.
- Nos. Tudtommal ez a lehetőség fel sem merült Jackben. Azt hitte nem kell majd semmi.
- Az a pénz a szüleimé is, úgyhogy kell. Minden kell. Tudd meg mit akar cserébe, és hívj vissza fél órán belül.
- Rendben.
- Mond azt neki érdekel a B verzió.
- Jó.
Azzal letettem.
Az ujjaimmal doboltam az asztalon, majd löktem egyet a mobilon, hogy pördüljön párat.
Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy nagy fekete felhők gyülekeznek. Mat halál boldog lesz, hogy esős futam vár rá.
Lassan teltek a percek, majd megcsörrent a telefon.
Nem Daniel volt az, hanem a régi lakás száma. Fogadtam a hívást.
- Tessék.
- Jack vagyok. – közölte kissé mogorván.
- Sejtettem. Gondolom, jobb ha tudod, hogy amikor legutóbb tőlem telefonált Horner lebukott. Tudok mindent. Hogy tiéd a Red Bull, meg hogy a jó öreg Bernie is sütögeti a pecsenyéjét. Jól megdolgoztátok nem mondom. Kivan rendesen.
- És azért hívtad fel Danielt, hogy ezt közölhesd velem? – dörrent rám.
- Nem. Azt már tudom mit tettél meg azért, hogy aláírjam, nem kell az örökség. Most az érdekelne mit akarsz tőlem azért, hogy ha mégis igényt tartok rá, akkor megkapjam.
- Andrettit már nem tudod kihúzni a bajból. Se így se úgy. Ezt jobb ha tudod, mire minden jogi szarság elintéződik, majdnem december lesz. Csak úgy mellesleg, ebben nem volt benne a kezem. – recsegte.
- Azt mindjárt gondoltam. Igazából nem is ez a célom vele. - dünnyögtem.
- Akkor mi? Ha én nem segítek Hornernek majd te fogsz? Miért? Mert a szeretőd? Csupa szívjóságból? He?
- Nem érdekel az fatökű barom. Inkább arra válaszolj, amit kérdeztem.
- Rendben.
- Mi a csali?
- Ha a jövő héten aláírsz mindent, még hétvége előtt kap Andretti háromszázmilliót, hogy egy jó darabig ne legyenek anyagi gondjai.
- Halljam! –fakadtam ki.
- Azt akarom, hogy ülj be annak az ausztrálnak a helyére.
- Ausztrál? Miféle…. Webber helyére?
- Igen.
- A Forma 1-be? – szaladt feljebb a hangom fél oktávot.
- Igen.
- Te megörültél. Mégis hogyan.
- Emlékszel?
- Ráakarod venni Mateschitzet? Minek? Miért jó ez neked?
- Egész életemben azt hallottam tőled, hogy te vagy a legjobb. Meglátjuk mire mész a nagy halakkal, igazi autóban. –mondta gúnyosan.
- Remek. Sose voltál normális! –dünnyögtem.
- Még nem fejeztem be!
- Sejtettem! Mit akarsz még?
- Menj hozzá az angolhoz. –közölte halálos nyugalommal.
- Részeg vagy?
- Nem.
- Ugye most csak szívatsz?
- Nem.
- Mégis minek menjek hozzá? És miért pont hozzá?
- Mert úgy kellett meggyőznöm hogy vállalja, hogy addig duruzsol a füledbe, amíg igent mondasz, alig sikerült megtörnöm. És most elbaszta. Pontosan tudom, hogy túl makacs vagy ahhoz, hogy engedelmeskedj bárkinek is. Én pedig még látni akarom, ahogy veri a fejét a falba, hogy nem azt csinálta, amit mondtam neki. Az pedig külön élvezet lesz nézni, ahogy téged ízekre szed a sajtó, amiért a saját tulajdonú csapatodban versenyzel, ez elég kínos lesz mindenkinek. Ha elfogadod, még december előtt hozzá kell menned, a részvényeidet, pedig még három évig nem ruházhatod át senkire.
Örültem, hogy nem lát, mert most az arcomat a kezembe temettem.
- Igen vagy nem? Most azonnal kérem a választ!
Vettem egy nagy levegőt.
- Tehát, ha aláírok mindent, Andretti megkapja a pénzt, hozzámegyek Hornerhez, a csapata kint lesz a szószból, én versenyezhetek a Forma 1-ben, és milliárdos leszek. –foglaltam össze.
- Ügyes kislány!
- Meddig nem válhatok el tőle?
- Házasságkötéstől számított öt évig.
Halkan felnyögtem. Ez már kínzás! Istenem!
- Sosem fog belemenni.
- Nehogy azt hidd! A csapat az élete, bele fog menni.
- Nos?
- Igen. –nyögtem ki erőtlenül.
- Helyes. Szerdán délelőtt nálam.
- Ott leszek.
- Remélem is!
- Újabb kitételek?
- Ennyi az összes. Nekem ez éppen elég! –gúnyolódott, majd letette.
Ráborultam az asztalra.
Édes jó Istenem most segíts meg! Nem sok hiányzott ahhoz, hogy bőgni kezdjek, és ordítva rohangáljak a bokszban.
Evanescence - Lithium
http://www.youtube.com/watch?v=PJGpsL_XYQI
Bekaptam egy falat csipszet, és közben kínos lassúsággal elrágtam Chris arcát fürkésztem. Láthatóan nem rajongott azért, hogy esetleg még én is megszorongatom.
- Mi van? Félted a segged?
- Nagyon vicces! –húzta el a száját.
- Ejnye! És hová lett a híren angol jó modor?
- Te sem poénkodnál, ha a te bőröd lenne vásáron! –morogta.
- Azt hittem mindenre elszánt vagy, hogy te nyerj. – kaptam be egy újabb falatot.
- Túl sok irányból szorongatják a tökömet! – sziszegte.
Elvigyorodtam, és huncutul rá mosolyogtam.
- Mi az?
- Semmi. Semmi.
Kicsit dühösebben nézett.
- Csak kíváncsi lennék akkor is ez lenne a véleményed, ha az én ujjaim szorongatnák a nemesebbik testrészed. – felnevettem, és beleharaptam az alsó ajkamba.
Egy pillanatra zavarba jött.
- Csak nem érdekel a lehetőség?
- Hagyd abba jó?
- Mert mi lesz ha nem? Felállsz és elmész? Vagy esetleg már áll is?
Újra egy flörtölős nevetést küldtem felé. Aztán megnyaltam a szám, Chris pedig az álla alá tette a kezét, és rádőlt. Engem bámult. Hosszú percekig ültünk így.
- Szobára? –kérdeztem meg kihívóan.
- Jézusom. – temette az arcát a kezébe.
- Igen?
- Semmi. –azzal felállt.
- Hová mész?
- Nincs is semmi ötleted! Csak hülyitesz! Kicsit fárasztó. Nőj már fel! –azzal elment.
Én meg csak néztem utána döbbenten.
Hülye barom!
Húztam az agyát igen, de közben tudtam is megoldást. De mivel tett a fejemre, így úgy döntöttem a kezembe veszem a dolgokat. Megoldom magam.
Felhívtam a családunk régi ügyvédjét Daniel Arnauldot.
- Igen tessék! –szólt bele.
- Angel Valentine.
- Remek….. Miért hívtál? –kérdezte tárgyilagosan.
- Beszéltem Hornerrel. –tudtam hogy tudja mi a helyzet, nagyapám minden húzásáról tudott.
- Kiváló. Aláírod a lemondó nyilatkozatot vagy sem?
- Mit kell tennem azért, hogy megkapjak mindent?
- Úgy érted a teljes vagyont?
- Igen.
- Nos. Tudtommal ez a lehetőség fel sem merült Jackben. Azt hitte nem kell majd semmi.
- Az a pénz a szüleimé is, úgyhogy kell. Minden kell. Tudd meg mit akar cserébe, és hívj vissza fél órán belül.
- Rendben.
- Mond azt neki érdekel a B verzió.
- Jó.
Azzal letettem.
Az ujjaimmal doboltam az asztalon, majd löktem egyet a mobilon, hogy pördüljön párat.
Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy nagy fekete felhők gyülekeznek. Mat halál boldog lesz, hogy esős futam vár rá.
Lassan teltek a percek, majd megcsörrent a telefon.
Nem Daniel volt az, hanem a régi lakás száma. Fogadtam a hívást.
- Tessék.
- Jack vagyok. – közölte kissé mogorván.
- Sejtettem. Gondolom, jobb ha tudod, hogy amikor legutóbb tőlem telefonált Horner lebukott. Tudok mindent. Hogy tiéd a Red Bull, meg hogy a jó öreg Bernie is sütögeti a pecsenyéjét. Jól megdolgoztátok nem mondom. Kivan rendesen.
- És azért hívtad fel Danielt, hogy ezt közölhesd velem? – dörrent rám.
- Nem. Azt már tudom mit tettél meg azért, hogy aláírjam, nem kell az örökség. Most az érdekelne mit akarsz tőlem azért, hogy ha mégis igényt tartok rá, akkor megkapjam.
- Andrettit már nem tudod kihúzni a bajból. Se így se úgy. Ezt jobb ha tudod, mire minden jogi szarság elintéződik, majdnem december lesz. Csak úgy mellesleg, ebben nem volt benne a kezem. – recsegte.
- Azt mindjárt gondoltam. Igazából nem is ez a célom vele. - dünnyögtem.
- Akkor mi? Ha én nem segítek Hornernek majd te fogsz? Miért? Mert a szeretőd? Csupa szívjóságból? He?
- Nem érdekel az fatökű barom. Inkább arra válaszolj, amit kérdeztem.
- Rendben.
- Mi a csali?
- Ha a jövő héten aláírsz mindent, még hétvége előtt kap Andretti háromszázmilliót, hogy egy jó darabig ne legyenek anyagi gondjai.
- Halljam! –fakadtam ki.
- Azt akarom, hogy ülj be annak az ausztrálnak a helyére.
- Ausztrál? Miféle…. Webber helyére?
- Igen.
- A Forma 1-be? – szaladt feljebb a hangom fél oktávot.
- Igen.
- Te megörültél. Mégis hogyan.
- Emlékszel?
- Ráakarod venni Mateschitzet? Minek? Miért jó ez neked?
- Egész életemben azt hallottam tőled, hogy te vagy a legjobb. Meglátjuk mire mész a nagy halakkal, igazi autóban. –mondta gúnyosan.
- Remek. Sose voltál normális! –dünnyögtem.
- Még nem fejeztem be!
- Sejtettem! Mit akarsz még?
- Menj hozzá az angolhoz. –közölte halálos nyugalommal.
- Részeg vagy?
- Nem.
- Ugye most csak szívatsz?
- Nem.
- Mégis minek menjek hozzá? És miért pont hozzá?
- Mert úgy kellett meggyőznöm hogy vállalja, hogy addig duruzsol a füledbe, amíg igent mondasz, alig sikerült megtörnöm. És most elbaszta. Pontosan tudom, hogy túl makacs vagy ahhoz, hogy engedelmeskedj bárkinek is. Én pedig még látni akarom, ahogy veri a fejét a falba, hogy nem azt csinálta, amit mondtam neki. Az pedig külön élvezet lesz nézni, ahogy téged ízekre szed a sajtó, amiért a saját tulajdonú csapatodban versenyzel, ez elég kínos lesz mindenkinek. Ha elfogadod, még december előtt hozzá kell menned, a részvényeidet, pedig még három évig nem ruházhatod át senkire.
Örültem, hogy nem lát, mert most az arcomat a kezembe temettem.
- Igen vagy nem? Most azonnal kérem a választ!
Vettem egy nagy levegőt.
- Tehát, ha aláírok mindent, Andretti megkapja a pénzt, hozzámegyek Hornerhez, a csapata kint lesz a szószból, én versenyezhetek a Forma 1-ben, és milliárdos leszek. –foglaltam össze.
- Ügyes kislány!
- Meddig nem válhatok el tőle?
- Házasságkötéstől számított öt évig.
Halkan felnyögtem. Ez már kínzás! Istenem!
- Sosem fog belemenni.
- Nehogy azt hidd! A csapat az élete, bele fog menni.
- Nos?
- Igen. –nyögtem ki erőtlenül.
- Helyes. Szerdán délelőtt nálam.
- Ott leszek.
- Remélem is!
- Újabb kitételek?
- Ennyi az összes. Nekem ez éppen elég! –gúnyolódott, majd letette.
Ráborultam az asztalra.
Édes jó Istenem most segíts meg! Nem sok hiányzott ahhoz, hogy bőgni kezdjek, és ordítva rohangáljak a bokszban.
2011. június 14., kedd
Driven - Felpörgetve 19.
19.rész
Mario épp megbeszélést tartott, amikor bementem, levágtam magam a szokott helyemre, úgy néztek rám, mintha két fejem nőtt volna.
- Mi van? Még a csapathoz tartozom van nem? Jogom van itt lenni!
Egymásra néztek aztán ott folytatták, ahol abbahagyták. Másik kérdés, hogy csak félig figyeltem oda arra miről van szó.
Amikor vége lett mindenki felállt, én is, de főnök intett, hogy maradjak.
- Látom harapós hangulatban vagy.
- Azaz idióta angol! Nem tetszik a finnyás orrának a múltam! Meg a zűrjeim! De …. Áhhh! – csaptam le a táskám az asztalra.
- Összejöttetek?
- Nem!
- Vagy inkább még nem. –szögezte le.
- Kell a bánatnak ez a fasz!
- Úgy látszik neked mégis.
Ha szemmel ölni lehetne, a főnök már halott lett volna.
- Ne nézz így Angel, még megszakad a szívem. De nem erről akarok veled beszélni.
Leült velem szemben, nagyon komornak tűnt.
- Azt gondolom tudod, hogy év végén lejár a szerződésed.
- Persze. De tekintve a jó eredményeket, gondolom nem kell félnem attól, hogy kirúgsz.
- Sajnos ez már nem tőlem függ drágám.
- Hogyhogy?
- Év végén lehúzzuk a rolót.
- Tessék? –álltam fel hírtelen.
- Az idei évre, és autóra még volt pénzünk, de kész vége. A szponzori támogatások nem elegendőek, a csapat meg fog szűnni.
- Ez nem lehet! Több mint húsz éve vagy csapatvezető! Csinálj valamit!
- Mindent megpróbáltam, még a banki kölcsönön is gondolkodtam, de a kapott összeg nem fedezné csak az első néhány versenyünket, aztán kész.
- De Mario! Tudod hogy van pénzem! Nem kel fizetés, és beszállok mint befektető.
Halványan elmosolyodott.
- Gondoltam hogy felajánlod. De kétlem, hogy össze tudnánk szedni több mint százhúsz milliót.
- Mennyit? –rogytam vissza a székre.
- Még ha mindenemet pénzé is teszem, ha te is adsz valamennyit, és ha a srácok is hajlandóak maradni, és ingyen dolgozni, akkor is csak az első három futamon tudunk elindulni. Szerinted tudnánk szponzort szerezni ennyi idő alatt? Ahhoz valami bődületes eredmény kellene, amit egy közepes autóval kellene produkálnod. Gondolj bele, ha mégsem sikerül, akkor szezon közben kell munkát keresnie mindenkinek, ami nem lenne sétagalopp. Neked szóltam elsőnek, hogy ideje új helyet keresned. Nagyon sajnálom. – mondta szomorúan.
- Azért kösz.
- Mindenki tudja hogy jó pilóta vagy, hidd el, lesz helyed. – megveregette a vállam majd kiment.
A hír elmondhatatlanul letaglózott. Szerettem ez a teamet, és az elmúlt négy év alatt mindenki hozzám nőtt egy kicsit. Kedveltem a szerelőket, és az öreget még inkább. És bár tudtam, hogy igaza van, számítottam rá, hogy nem fognak ajánlatokkal bombázni.
Nem voltam sem a csapatvezetők, sem a szponzorok álma, és a top és erős közép csapatoknál pedig most mindenkinek fix helye van.
Szomorúan sétáltam le a csapat ebédlőjébe, és kedvetlenül leültem az egyik sarokba.
Elkezdtem gondolkodni, hogy hol tudnék ülést kapni, az Indyben biztos nem, a Nascarban most pár öreg végleg kiszállt, ott akadt pár hely. A GP2-höz már öreg voltam, az Asia Seriesbe meg nem akartam menni, ott csak kamikázék vannak. A rally nem érdekelt.
A Forma 1 pedig szóba sem kerülhet, ez egyértelmű. Sem tapasztalatom, sem olyan erős szponzori hátterem nincs, ráadásul pontosan tudtam hogy hiába akar Ecclestone oda ültetni egy jól menő alakulathoz, reménytelen. A McLarenbe csak Ron Denis holttestén keresztül tehetném be a lábam, a Ferrariba nő nem ülhet ellenkezik a korábbi hagyományokkal, a Mercedesnél Schumi és Rosberget biztosan nem rúgják ki miattam. A Renaultnál meg Petrov helye az orosz pénzek, és a jó eredmények miatt biztos, ahogy Sennáé is.
A Red Bullnál ott van Vettel, és bár Webber helye inog, Chris mint a főnököm, az egyenlő állandó balhé. Meg úgyse venne fel, túl sokszor kellene miattam magyarázkodnia.
Kértem a pultos lánytól egy adag rágcsálni valót, meg egy kólát, miközben járattam az agyam a megoldáson piszkáltam a jeget a pohárban, és igyekeztem a tányérból kiturkálni a kisebb csipsz darabokat.
Hiába találtam ki Chris bajára és az enyémre a tuti megoldást, nem gondoltam, hogy munkát is kell keresnem közben. Ráadásul, ha a nagyapám megtudja, akkor mindenhol igyekszik majd alám vágni, hogy az angol gyorsabban célt érjen.
Nem tűnt túl fényesnek a jövőm, és ez kicsi lehangolt.
Felpillantottam és Tony ült le velem szemben.
- Mi az ilyen rossz volt az estéd?
- Pocsék! –húztam el a szám.
- Az angol ilyen rossz az…
- Nem volt semmi! – vágtam rá azonnal.
- Akkor azért vagy ilyen!
- Nem azért süsd meg!
- Akkor?
Elnyávogtam minden bajom.
- Szép. És hogy akarsz ebből kimászni?
- Hát volt egy tervem, csak az nem szerepelt benne, hogy közben nekem nem lesz csapatom….
- Szívás.
- De te el ne mert mondani bárkinek is! Mert esküszöm letépem a tököd! – fenyegettem meg.
- Én nem szoktam csiripelni.
- Nagyon helyes!
- Miért nem fűzöd be Hornert, hogy vegyen fel.
- Nem leszek az a csaj, aki a főnök nője, és ezért kapott ülést. Itt már elég sokat küzdöttem azért, hogy emberszámba vegyenek, ott kezdhetném elölről!
- És? Ez olyan nagy kunszt lenne?
- Te is tudod, hogy a büdös életbe nem hallgatnának rám, és aztán meg én lennék a hibás, hogy nem tudok jól vezetni egy elcseszett kocsit! Te is tudod mi ment itt fél évig Andrettinél is, mire végre elkezdtek hallgatni rám!
- Szivi, te képes vagy bárkit és bármilyen szar kocsit csúcsra járatni! –húzta kaján vigyorra a száját – Kapd el Hornert, és lesz állásod, és jó eredményeid. Ha meg már nem kell, rúgd ki! Ha ő ki akart használni, add vissza a kölcsönt. Had higgye, hogy ő irányít. Ügyes lány vagy, fog ez menni, utána meg senki sem majd veled packázni. Gondold el a csaj aki túl járt Horner eszén! –vigyorodott el.
- Nagy ámító ő hidd el, és neki is belelóg a segge a bilibe.
- Ha választani kell, hogy te vagy ő, akkor legyen ő akit a kutyák szétszednek nem?
- Ez igaz.
- Csak ügyesen. –azzal vigyorogva biccentett mögöttem valakinek, majd felállt.
Bogarat ültetett a fülembe, az biztos.
- Leülhetek? –kérdezte Chris.
- Tőlem. –rántottam meg a vállam.
- Azt mondtad van egy terved.
- Van, de nincs ingyen.
- Alkudozni akarsz? –kérdezte hitetlenkedve.
- Igen.
Mario épp megbeszélést tartott, amikor bementem, levágtam magam a szokott helyemre, úgy néztek rám, mintha két fejem nőtt volna.
- Mi van? Még a csapathoz tartozom van nem? Jogom van itt lenni!
Egymásra néztek aztán ott folytatták, ahol abbahagyták. Másik kérdés, hogy csak félig figyeltem oda arra miről van szó.
Amikor vége lett mindenki felállt, én is, de főnök intett, hogy maradjak.
- Látom harapós hangulatban vagy.
- Azaz idióta angol! Nem tetszik a finnyás orrának a múltam! Meg a zűrjeim! De …. Áhhh! – csaptam le a táskám az asztalra.
- Összejöttetek?
- Nem!
- Vagy inkább még nem. –szögezte le.
- Kell a bánatnak ez a fasz!
- Úgy látszik neked mégis.
Ha szemmel ölni lehetne, a főnök már halott lett volna.
- Ne nézz így Angel, még megszakad a szívem. De nem erről akarok veled beszélni.
Leült velem szemben, nagyon komornak tűnt.
- Azt gondolom tudod, hogy év végén lejár a szerződésed.
- Persze. De tekintve a jó eredményeket, gondolom nem kell félnem attól, hogy kirúgsz.
- Sajnos ez már nem tőlem függ drágám.
- Hogyhogy?
- Év végén lehúzzuk a rolót.
- Tessék? –álltam fel hírtelen.
- Az idei évre, és autóra még volt pénzünk, de kész vége. A szponzori támogatások nem elegendőek, a csapat meg fog szűnni.
- Ez nem lehet! Több mint húsz éve vagy csapatvezető! Csinálj valamit!
- Mindent megpróbáltam, még a banki kölcsönön is gondolkodtam, de a kapott összeg nem fedezné csak az első néhány versenyünket, aztán kész.
- De Mario! Tudod hogy van pénzem! Nem kel fizetés, és beszállok mint befektető.
Halványan elmosolyodott.
- Gondoltam hogy felajánlod. De kétlem, hogy össze tudnánk szedni több mint százhúsz milliót.
- Mennyit? –rogytam vissza a székre.
- Még ha mindenemet pénzé is teszem, ha te is adsz valamennyit, és ha a srácok is hajlandóak maradni, és ingyen dolgozni, akkor is csak az első három futamon tudunk elindulni. Szerinted tudnánk szponzort szerezni ennyi idő alatt? Ahhoz valami bődületes eredmény kellene, amit egy közepes autóval kellene produkálnod. Gondolj bele, ha mégsem sikerül, akkor szezon közben kell munkát keresnie mindenkinek, ami nem lenne sétagalopp. Neked szóltam elsőnek, hogy ideje új helyet keresned. Nagyon sajnálom. – mondta szomorúan.
- Azért kösz.
- Mindenki tudja hogy jó pilóta vagy, hidd el, lesz helyed. – megveregette a vállam majd kiment.
A hír elmondhatatlanul letaglózott. Szerettem ez a teamet, és az elmúlt négy év alatt mindenki hozzám nőtt egy kicsit. Kedveltem a szerelőket, és az öreget még inkább. És bár tudtam, hogy igaza van, számítottam rá, hogy nem fognak ajánlatokkal bombázni.
Nem voltam sem a csapatvezetők, sem a szponzorok álma, és a top és erős közép csapatoknál pedig most mindenkinek fix helye van.
Szomorúan sétáltam le a csapat ebédlőjébe, és kedvetlenül leültem az egyik sarokba.
Elkezdtem gondolkodni, hogy hol tudnék ülést kapni, az Indyben biztos nem, a Nascarban most pár öreg végleg kiszállt, ott akadt pár hely. A GP2-höz már öreg voltam, az Asia Seriesbe meg nem akartam menni, ott csak kamikázék vannak. A rally nem érdekelt.
A Forma 1 pedig szóba sem kerülhet, ez egyértelmű. Sem tapasztalatom, sem olyan erős szponzori hátterem nincs, ráadásul pontosan tudtam hogy hiába akar Ecclestone oda ültetni egy jól menő alakulathoz, reménytelen. A McLarenbe csak Ron Denis holttestén keresztül tehetném be a lábam, a Ferrariba nő nem ülhet ellenkezik a korábbi hagyományokkal, a Mercedesnél Schumi és Rosberget biztosan nem rúgják ki miattam. A Renaultnál meg Petrov helye az orosz pénzek, és a jó eredmények miatt biztos, ahogy Sennáé is.
A Red Bullnál ott van Vettel, és bár Webber helye inog, Chris mint a főnököm, az egyenlő állandó balhé. Meg úgyse venne fel, túl sokszor kellene miattam magyarázkodnia.
Kértem a pultos lánytól egy adag rágcsálni valót, meg egy kólát, miközben járattam az agyam a megoldáson piszkáltam a jeget a pohárban, és igyekeztem a tányérból kiturkálni a kisebb csipsz darabokat.
Hiába találtam ki Chris bajára és az enyémre a tuti megoldást, nem gondoltam, hogy munkát is kell keresnem közben. Ráadásul, ha a nagyapám megtudja, akkor mindenhol igyekszik majd alám vágni, hogy az angol gyorsabban célt érjen.
Nem tűnt túl fényesnek a jövőm, és ez kicsi lehangolt.
Felpillantottam és Tony ült le velem szemben.
- Mi az ilyen rossz volt az estéd?
- Pocsék! –húztam el a szám.
- Az angol ilyen rossz az…
- Nem volt semmi! – vágtam rá azonnal.
- Akkor azért vagy ilyen!
- Nem azért süsd meg!
- Akkor?
Elnyávogtam minden bajom.
- Szép. És hogy akarsz ebből kimászni?
- Hát volt egy tervem, csak az nem szerepelt benne, hogy közben nekem nem lesz csapatom….
- Szívás.
- De te el ne mert mondani bárkinek is! Mert esküszöm letépem a tököd! – fenyegettem meg.
- Én nem szoktam csiripelni.
- Nagyon helyes!
- Miért nem fűzöd be Hornert, hogy vegyen fel.
- Nem leszek az a csaj, aki a főnök nője, és ezért kapott ülést. Itt már elég sokat küzdöttem azért, hogy emberszámba vegyenek, ott kezdhetném elölről!
- És? Ez olyan nagy kunszt lenne?
- Te is tudod, hogy a büdös életbe nem hallgatnának rám, és aztán meg én lennék a hibás, hogy nem tudok jól vezetni egy elcseszett kocsit! Te is tudod mi ment itt fél évig Andrettinél is, mire végre elkezdtek hallgatni rám!
- Szivi, te képes vagy bárkit és bármilyen szar kocsit csúcsra járatni! –húzta kaján vigyorra a száját – Kapd el Hornert, és lesz állásod, és jó eredményeid. Ha meg már nem kell, rúgd ki! Ha ő ki akart használni, add vissza a kölcsönt. Had higgye, hogy ő irányít. Ügyes lány vagy, fog ez menni, utána meg senki sem majd veled packázni. Gondold el a csaj aki túl járt Horner eszén! –vigyorodott el.
- Nagy ámító ő hidd el, és neki is belelóg a segge a bilibe.
- Ha választani kell, hogy te vagy ő, akkor legyen ő akit a kutyák szétszednek nem?
- Ez igaz.
- Csak ügyesen. –azzal vigyorogva biccentett mögöttem valakinek, majd felállt.
Bogarat ültetett a fülembe, az biztos.
- Leülhetek? –kérdezte Chris.
- Tőlem. –rántottam meg a vállam.
- Azt mondtad van egy terved.
- Van, de nincs ingyen.
- Alkudozni akarsz? –kérdezte hitetlenkedve.
- Igen.
Driven - Felpörgetve 18.
18.rész
Elindultam az autóm felé, amikor fél úton megfordultam. Chris nem jött utánam, hanem éppen pötyögött valamit a telefonján.
- Hagyd békén Bergert. Ahogy ismerem már a pályán van. Elviszlek, csak ne vergődj.
- Én vergődök? –kapta fel a vizet még inkább.
- Mi a bánat van veled, olyan vagy mint egy hisztis buzi. Vegyél már vissza, na!
Azzal kinyitottam a csomagtartóm, és szétnéztem mi a helyzet, kicsit rendet akartam tenni.
Elég sok új kacatot kell vennem, pólók, nadrágok, táska, meg ez az.
- Mi ez túlélő felszerelés? –gúnyolódott.
- Valami olyasmi. Szeretek felkészülni a váratlan helyzetekre, most is milyen jól jött, hogy volt nálam, pár póló, meg víz. –hagytam rá.
- Az estélyi minek? Szép emlékek ? –piszkált tovább.
- Legutóbb mikor elmentem egy ilyen puccparádéra –pakolgattam közben- akkor Mat lehányt míg beraktam egy taxiba. Át kellett öltöznöm.
Lecsuktam a csomagtartót, majd előre sétáltam.
- Jössz vagy maradsz? –azzal beültem.
- Megyek. –azzal ő is beszállt.
- Remek. Biztonsági öv. –szóltam rá.
Bekötöttem magam. Bedugtam a kulcsot, bekapcsoltam a zenét.
Éppen Christina Aguilera Express c. száma ment, a Burlesque c.filmből.
http://www.youtube.com/watch?v=ZhiTB3N8ous
Feltekertem a hangerőt, és elindultam. Szerettem úgy vezetni a forgalomban is ahogy pályán, magyarán tempósan. A városban igyekeztem betartani a kreszt, de ahogy kiértünk a pálya felé vezető autópályára, beálltam olyan százhetvenes tempóra.
Közben váltott a szám Somethings Got a Hold On Me, én meg dúdoltam, és mondtam a szöveget.
http://www.youtube.com/watch?v=RHptY-Ezcvc
- Some times I get a good feeling yeah, I get a feeling that I never, never, never, never had before no, no and I just gotta to tell you right now that oh, I believe, I really do believe that, Something's got a hold on me yeah (Oh, it must be love), oh something's got a hold on me right now child (Yeah, it must be love), Let me tell you now, I got a feeling, I feel so strange, everything about me seems to have changed step by step, I got a brand new walk, I even sound sweeter when I talk, I said, Oh (oh), oh (oh), oh (oh), oh (oh), I said baby, oh it must be love (You know it must be love). –oldalra néztem Chrisnek majd leszakadt az arca úgy vigyorgott.
- Mi van? –kérdeztem vigyorogva.
- Semmi. A pályán is így mész?
- Nem láttál még vezetni mi?
Megrázta a fejét.
- Sokszor vezetek így, és sok zenét ismerek, ha bajom van, kiakarom engedni a gőzt, vagy éppen ismeretlen kocsiban, és pályán megyek, akkor gyakran bekapcsolok valamit, segít koncentrálni. Aztán ha megvan a hangulat, akkor minden megy a maga útján.
Eszembe jutott valami így kerestem egy másik számot, és kikapcsoltam az előzőt. Egy régi nagy kedvenc Athena Cage: All or Nothing. Egy hiphop szám.
http://www.youtube.com/watch?v=VUUuM-4SG6k
- Ezt a stílust jobban szereted nem igaz?
- Honnan veszed?
- Ha jól emlékszem, abban a cikkben volt, ahol pucéron ülsz az Arden oldalán. –gondolkodtam el.
- Nem hiszem, el hogy te is láttad azt a képet…. –sóhajtott fel.
- Miért? Nem annyira gáz. – nevettem fel.
- Végül is nem neked dörgölik elég gyakran az orrod alá. –morogta.
- Nem. Amikor megcsináltattam azokat az aktokat az újságba, akkor két évig minden pasi arra kért autogramot. Én élveztem.
- Neked vannak aktfotóid? –döbbent le.
- Bizony. –kacsintottam rá – De neked kell kiderítened hol jelentek meg, mert én meg nem mondom. Nyomozz egy kicsit.
- Ahha…
- Hna már nem is vagyok olyan érdekes… - sóhajtottam fel letörten.
Persze csak megjátszottam magam, és halványan mosolyogtam a bajszom alatt.
- Gerhard tudja?
- Nem tudom. – vigyorogtam rá – Az már utána volt. – majdnem kiböktem hogy bezzeg az évek nem fogtak a teljesítőképességén, de inkább elhallgattam.
Lehet hogy nem kellene az orrára kötni, hogy pár hete én és az osztrák felmelegítettünk pár dolgot. Tuti kiakadnak mint az ingaóra.
- Miért te kibuknál?
- Hát nem biztos hogy díjaznám, hogy a csajomat minden pasi látja pucéron. –húzta el a száját.
Felnevettem.
- Mindent a szemnek semmit a kéznek. Az ember mindig megnézi a kínálatot, de nem biztos hogy onnan választ. –rántottam meg a vállam.
- Nem zavar hogy mással alapított családot?
Rápillantottam, már a nyelvemen volt a csípős válasz, de inkább megint megrántottam a vállam, de egy pillanatra átvillant egy gúnyos mosoly az arcomon.
- Ez mi volt?
- Mi?
- Ez a kis gúny.
- Semmi. –hazudtam az arcába szemrebbenés nélkül.
- Egész jó. Már majdnem elhittem. Remekül megy a pókerarc. Még el is hittem volna, ha az előbb nem látom azt a kis ördögi mosolyt.
- Csak kíváncsi lennék látta e vagy tudja e? Ennyi.
- Én inkább arra lennék kíváncsi mikor akartad elmondani, hogy keféltél vele pár hete.
Kikerekedett szemmel néztem rá. Ez honnan tudja?
Valami kiülhetett az arcomra, mert máris jött a válasz.
- Nem vagyok hülye. Eltűnt, aztán úgy jött vissza mint akit felhúztak. Túl jókedvű volt. Most meg úgy pattog körülötted mint valami gumilabda. Úgy rendezkedik az életedben mintha joga lenne hozzá. Csak a vak nem látja hogy megint beléd esett.
- Nem tudom mit gondol, vagy érez, de részemről véglegesen vége. Ha kellene még valamire, akkor hozzá rohantam volna, nem Tonyhoz.
- Szerintem zokon is vette, ahogy azt is hogy én a közeledben vagyok.
- Tegye túl magát rajta, nagy fiú már. Egyébként miért érdekel a magánéletem?
- Nem akarok vitát Gerharddal egy nő miatt. Nem ér annyit egyik sem. –közölte szenvtelenül.
Azt hittem ott helyben pofon vágom, és megrugdosom.
- Pláne nem én. –szögeztem le.
- Gerhard évek óta a barátom, és nem akarok bunyót azért mert megdugtam a csaját, akivel egyébként együtt van, csak nem nyilvánosan!
- Akkor helyesebb lett volna ha azt mondod, a szeretőjét!
- Miért a szeretője vagy?
- Nem rajtam múlt! – mondtam a szeme közé.
Megdöbbent.
- Képes lettél volna Ana háta mögött Gerharddal henteregni?
- Miért ne? Csak azért veszi el, mert a nő terhes, meg az előző családját le se szarta, és most ezt akarja pótolni. És pontosan tudja, hogy én nem akarok gyereket! – szaladt ki a számon a nagy igazság.
De azonnal meg is bántam, mert Chris arcából látszott, hogy ezzel végleg elvágtam magam nála.
Leparkoltam a VIP parkolóban.
- Mond csak ki nyugodtan, megint amit tegnap a fejemhez vágtál! Inkább vagyok Eddiehez való mint hozzád! Ő sem az a házasodós fajta!
- Én egy szót sem szóltam. –védekezett.
- Láttam a reakciódat, már nem vagyok olyan vonzó mint az előbb. Túl balhés vagyok neked! –sziszegtem az arcába.
Azzal kipattantam a kocsiból, és dühösen elindultam megkeresni a csapatom. A távolból hallottam, hogy ő is kiszáll, én meg megnyomtam a kulcscsomón a riasztó bekapcsolóját.
Csippant egyet, én meg tovább csörtettem.
Elindultam az autóm felé, amikor fél úton megfordultam. Chris nem jött utánam, hanem éppen pötyögött valamit a telefonján.
- Hagyd békén Bergert. Ahogy ismerem már a pályán van. Elviszlek, csak ne vergődj.
- Én vergődök? –kapta fel a vizet még inkább.
- Mi a bánat van veled, olyan vagy mint egy hisztis buzi. Vegyél már vissza, na!
Azzal kinyitottam a csomagtartóm, és szétnéztem mi a helyzet, kicsit rendet akartam tenni.
Elég sok új kacatot kell vennem, pólók, nadrágok, táska, meg ez az.
- Mi ez túlélő felszerelés? –gúnyolódott.
- Valami olyasmi. Szeretek felkészülni a váratlan helyzetekre, most is milyen jól jött, hogy volt nálam, pár póló, meg víz. –hagytam rá.
- Az estélyi minek? Szép emlékek ? –piszkált tovább.
- Legutóbb mikor elmentem egy ilyen puccparádéra –pakolgattam közben- akkor Mat lehányt míg beraktam egy taxiba. Át kellett öltöznöm.
Lecsuktam a csomagtartót, majd előre sétáltam.
- Jössz vagy maradsz? –azzal beültem.
- Megyek. –azzal ő is beszállt.
- Remek. Biztonsági öv. –szóltam rá.
Bekötöttem magam. Bedugtam a kulcsot, bekapcsoltam a zenét.
Éppen Christina Aguilera Express c. száma ment, a Burlesque c.filmből.
http://www.youtube.com/watch?v=ZhiTB3N8ous
Feltekertem a hangerőt, és elindultam. Szerettem úgy vezetni a forgalomban is ahogy pályán, magyarán tempósan. A városban igyekeztem betartani a kreszt, de ahogy kiértünk a pálya felé vezető autópályára, beálltam olyan százhetvenes tempóra.
Közben váltott a szám Somethings Got a Hold On Me, én meg dúdoltam, és mondtam a szöveget.
http://www.youtube.com/watch?v=RHptY-Ezcvc
- Some times I get a good feeling yeah, I get a feeling that I never, never, never, never had before no, no and I just gotta to tell you right now that oh, I believe, I really do believe that, Something's got a hold on me yeah (Oh, it must be love), oh something's got a hold on me right now child (Yeah, it must be love), Let me tell you now, I got a feeling, I feel so strange, everything about me seems to have changed step by step, I got a brand new walk, I even sound sweeter when I talk, I said, Oh (oh), oh (oh), oh (oh), oh (oh), I said baby, oh it must be love (You know it must be love). –oldalra néztem Chrisnek majd leszakadt az arca úgy vigyorgott.
- Mi van? –kérdeztem vigyorogva.
- Semmi. A pályán is így mész?
- Nem láttál még vezetni mi?
Megrázta a fejét.
- Sokszor vezetek így, és sok zenét ismerek, ha bajom van, kiakarom engedni a gőzt, vagy éppen ismeretlen kocsiban, és pályán megyek, akkor gyakran bekapcsolok valamit, segít koncentrálni. Aztán ha megvan a hangulat, akkor minden megy a maga útján.
Eszembe jutott valami így kerestem egy másik számot, és kikapcsoltam az előzőt. Egy régi nagy kedvenc Athena Cage: All or Nothing. Egy hiphop szám.
http://www.youtube.com/watch?v=VUUuM-4SG6k
- Ezt a stílust jobban szereted nem igaz?
- Honnan veszed?
- Ha jól emlékszem, abban a cikkben volt, ahol pucéron ülsz az Arden oldalán. –gondolkodtam el.
- Nem hiszem, el hogy te is láttad azt a képet…. –sóhajtott fel.
- Miért? Nem annyira gáz. – nevettem fel.
- Végül is nem neked dörgölik elég gyakran az orrod alá. –morogta.
- Nem. Amikor megcsináltattam azokat az aktokat az újságba, akkor két évig minden pasi arra kért autogramot. Én élveztem.
- Neked vannak aktfotóid? –döbbent le.
- Bizony. –kacsintottam rá – De neked kell kiderítened hol jelentek meg, mert én meg nem mondom. Nyomozz egy kicsit.
- Ahha…
- Hna már nem is vagyok olyan érdekes… - sóhajtottam fel letörten.
Persze csak megjátszottam magam, és halványan mosolyogtam a bajszom alatt.
- Gerhard tudja?
- Nem tudom. – vigyorogtam rá – Az már utána volt. – majdnem kiböktem hogy bezzeg az évek nem fogtak a teljesítőképességén, de inkább elhallgattam.
Lehet hogy nem kellene az orrára kötni, hogy pár hete én és az osztrák felmelegítettünk pár dolgot. Tuti kiakadnak mint az ingaóra.
- Miért te kibuknál?
- Hát nem biztos hogy díjaznám, hogy a csajomat minden pasi látja pucéron. –húzta el a száját.
Felnevettem.
- Mindent a szemnek semmit a kéznek. Az ember mindig megnézi a kínálatot, de nem biztos hogy onnan választ. –rántottam meg a vállam.
- Nem zavar hogy mással alapított családot?
Rápillantottam, már a nyelvemen volt a csípős válasz, de inkább megint megrántottam a vállam, de egy pillanatra átvillant egy gúnyos mosoly az arcomon.
- Ez mi volt?
- Mi?
- Ez a kis gúny.
- Semmi. –hazudtam az arcába szemrebbenés nélkül.
- Egész jó. Már majdnem elhittem. Remekül megy a pókerarc. Még el is hittem volna, ha az előbb nem látom azt a kis ördögi mosolyt.
- Csak kíváncsi lennék látta e vagy tudja e? Ennyi.
- Én inkább arra lennék kíváncsi mikor akartad elmondani, hogy keféltél vele pár hete.
Kikerekedett szemmel néztem rá. Ez honnan tudja?
Valami kiülhetett az arcomra, mert máris jött a válasz.
- Nem vagyok hülye. Eltűnt, aztán úgy jött vissza mint akit felhúztak. Túl jókedvű volt. Most meg úgy pattog körülötted mint valami gumilabda. Úgy rendezkedik az életedben mintha joga lenne hozzá. Csak a vak nem látja hogy megint beléd esett.
- Nem tudom mit gondol, vagy érez, de részemről véglegesen vége. Ha kellene még valamire, akkor hozzá rohantam volna, nem Tonyhoz.
- Szerintem zokon is vette, ahogy azt is hogy én a közeledben vagyok.
- Tegye túl magát rajta, nagy fiú már. Egyébként miért érdekel a magánéletem?
- Nem akarok vitát Gerharddal egy nő miatt. Nem ér annyit egyik sem. –közölte szenvtelenül.
Azt hittem ott helyben pofon vágom, és megrugdosom.
- Pláne nem én. –szögeztem le.
- Gerhard évek óta a barátom, és nem akarok bunyót azért mert megdugtam a csaját, akivel egyébként együtt van, csak nem nyilvánosan!
- Akkor helyesebb lett volna ha azt mondod, a szeretőjét!
- Miért a szeretője vagy?
- Nem rajtam múlt! – mondtam a szeme közé.
Megdöbbent.
- Képes lettél volna Ana háta mögött Gerharddal henteregni?
- Miért ne? Csak azért veszi el, mert a nő terhes, meg az előző családját le se szarta, és most ezt akarja pótolni. És pontosan tudja, hogy én nem akarok gyereket! – szaladt ki a számon a nagy igazság.
De azonnal meg is bántam, mert Chris arcából látszott, hogy ezzel végleg elvágtam magam nála.
Leparkoltam a VIP parkolóban.
- Mond csak ki nyugodtan, megint amit tegnap a fejemhez vágtál! Inkább vagyok Eddiehez való mint hozzád! Ő sem az a házasodós fajta!
- Én egy szót sem szóltam. –védekezett.
- Láttam a reakciódat, már nem vagyok olyan vonzó mint az előbb. Túl balhés vagyok neked! –sziszegtem az arcába.
Azzal kipattantam a kocsiból, és dühösen elindultam megkeresni a csapatom. A távolból hallottam, hogy ő is kiszáll, én meg megnyomtam a kulcscsomón a riasztó bekapcsolóját.
Csippant egyet, én meg tovább csörtettem.
Driven - Felpörgetve 17.
17.rész
Gyengéden beleharapott a nyakamba.
- Mindig is tudtam, hogy perverz vagy. –nevettem fel.
- Honnan? –nézett rám érdeklődve.
- Látszik rajtad. –húztam magamhoz, és átkaroltam a csípőjét.
Megsimogatta az arcom, és csipogni kezdett a telefonja.
- Kapcsold ki… - súgtam a fülébe.
- Máris. – somolygott vissza.
Elővette, majd káromkodott egyet.
- Gerhard az.
- Vedd fel, képes és felveri az egész hotelt, ha nem ér el.
- Erre gondoltam én is.
Felvette, majd pár perc után le is tette. Én addig lustán magamra húztam a takarót.
- Na mit akart? Ég a ház?
- Csak nem talált sehol, és aggódott, hogy valami bajom esett.
- Bajod?
Leült mellém, neki döntötte a hátát a fejtámlának, és átkarolt.
- Csak elég nagy rajtam a teher mostanában. –rántotta meg a vállát.
- A csapat, és a kialakult helyzet miatt?
Bólintott.
- Seb sem megy jól mostanában sokat hibázik, és a mérnökök már aggódnak a jövő évi munkájuk, és a leendő fejlesztések miatt is.
- Ha Gerhard aggódik valakiért, akkor annak komoly oka van. – néztem rá fürkészően.
- Kicsit túlreagálja, hogy sok stressz ér.
- Ismerem Gerhardot, mint a tenyeremet, emlékszel? Szóval mi a gond? Tudni akarom! Most! –néztem rá szigorúan.
Elmosolyodott.
- Olyan vagy mint egy kihallgató tiszt. – simogatta meg az arcom.
- Bukok rád. Jobban is mint kéne, de tudni akarom kivel kezdek.
Elhúzta a száját.
- Nem alszom jól, és ingerlékenyebb vagyok, mint kellene. Párszor összekaptam a csapattagokkal is. –mondta pókerarccal.
- És többet iszol mint kellene. – néztem rá átható tekintettel.
- Ez nem igaz! Néha beülök pár italra a bárba! Gerhard szerint a hét főn egyike, ha egy héten egyszer én is lazítok!
Ismertem ez a szöveget, túl jól.
- Nem hiszel nekem.
- Majdnem tíz évig éltem együtt, egy pasival aki ha részeg volt agresszív állattá változott. Ő is mindig ezt mondta, és pontosan tudom mi a vége annak, ha valaki túl sokat iszik, és túl sok teher van rajta. Nem várom meg hogy veled is ez történjen.
- Én nem vagyok Jack. –szögezte lesz.
- Lehet. De tegnap este két –három pohárnál több volt benned az biztos. Mennyit ittál meg? Szerintem legalább egy fél üveggel! – közöltem kissé dühösen.
Kezdett felmenni a pumpa.
- Szóval szerinted is egy iszákos barom vagyok! –csattant fel.
- Nem tudom. Alig pár napja ismerlek, de az biztos, hogyha hetente megiszol egy fél üveg whiskyt az semmiképp sem normális!
- Nem hiszem el, hogy megint veszekszünk. –döntötte neki a tarkóját a fejtámlának.
Végig simítottam az arcán, és magam felé fordítottam a fejét.
- Lennének más ötleteim is a feszültség oldásra. – mosolyodtam el kacéran.
- Akkor meg rám sütnéd, hogy nimfomán vagyok! – vágott vissza ingerülten.
- Imádom a nimfomán pasikat. –bújtam hozzá, de eltolt magától – Chris…
- Jobb ha megyek! Kezd elegem lenni abból, hogy húzod az agyam.
Felállt, de elkaptam a kezét.
- Maradj…. –néztem a szemébe.
- Minek? Hogy megvigasztaljalak? Ha arra vágysz, hogy ne kelljen egyedül feküdnöd az ágyban, és legalább napi egyszer megdugjanak, akkor menj át Eddiehez! Ez az ő szakterülete!
Kifújtam a levegőt, majd egyszerűen kényelmesen elhelyezkedtem, és lekapcsoltam a lámpát.
- Jó. Ha a folyosón látod akkor küld be. –közöltem hidegen, majd a fejemre húztam a párnát.
Úgy tettem mintha aludnék, de közben füleltem, hogy megy vagy marad.
- Tudod mit? Megkérem hogy keressen fel téged! –azzal kiviharzott.
- Ennyit arról hogyha én engedek, akkor vége a vitának…. –sóhajtottam fel.
Az éjszaka további része csendesen telt, másnap későn ébredtem fel, már majdnem dél volt.
Nem volt kedvem kimenni a délutáni futamra, ezért küldtem Marionak egy smst, hogy inkább ne számítsanak rám.
Rendeltem valami reggelit, aztán leültem a laptopom elég, megnézni mi hír a nagyvilágban.
Kicsivel később kopogtattak.
Kinyitottam és a szobapincér hozta a reggeli, amikor éppen menni készült megjelent egy futár, egy hatalmas fehér rózsacsokorral.
Átvettem, és letettem a dohányzóasztalra.
Megnéztem a kártyát.
„ Fehér zászló helyett! Nincs kedved velem ebédelni? Aztán kimehetnénk a versenyre. Chris”
Az ebéd nem tűnt rossz ötletnek, de sem a pályára nem akartam kimenni, és őt se nagyon akartam látni. Rá kell jönnie, hogy ivással, és üvöltözéssel nem oldódnak meg a gondjai, sőt.
Ha hajlandó észre térni majd beszélek vele. Megettem a reggelim, szöszmötöltem még a gépen, és közben tv-ztem.
Megszólalt a mobilom, a főnök volt az.
- Szia! Biztos nem akar kijönni?
- Reggelt! Nem. Nézzem ahogy a többiek köröznek? –húztam el a szám.
- Ha néha felülnél a pitwallkra, nem válna károdra, megismernéd milyen amikor te dirigálsz mindenkinek.
- Mint a főnök jobb keze? –cukkoltam.
Nem mintha nem én dirigálnék most is.
- Arra gondoltam igen. Elég markáns vagy, szerintem menne neked.
- Én a versenyzésért élek.
- De nem csinálhatod örökké, egyszer abba kell hagynod, és nem árt, ha azon túl máshoz is értesz.
- Ez igaz. Még meggondolom.
- A csapatod vár.
- Kösz. Szia.
Letettem a telefont, és leültem a kanapéra. Csak néztem a kissé megviselt, és a vadi új rózsákat.
Végül is igaza van a főnöknek! Legalább megértem mit miért csinálnak, és nem pörölök velük feleslegesen. A piten ülők munkája sosem érdekelt, és nem is nagyon konyítottam hozzá, így bár a legjobb versenyzők egyike voltam sokszor hadakoztam a fentről jövő utasításokkal. Gyakran éreztem hogy hülyeséget beszélek, de aztán kiderült hogy nekik volt igazuk. Nehezen de megtanultam bízni bennünk, most viszont ha legalább egy részét megérteném, talán még jobb is lehetnék.
Gyorsan átöltöztem, kinyitottam az ajtót, és Chris keze a levegőben volt.
Éltem a gyanúval, hogy éppen kopogni akart.
- Szia! –köszönt rám döbbenten.
- Hello! –azzal kiléptem, és bezártam az ajtót, majd a lift felé mentem.
Utánam szaladt.
- Küldtem virágot. – próbálkozott, amikor én a hívó gombot nyomkodtam.
- Megkaptam nagyon szépek.
- Volt hozzá kártya is.
- Igen. Azt is megkaptam, és olvastam is! –továbbra sem néztem rá.
- Dühös vagy rám az este miatt?
- Nem.
- Fenéket nem! – mérgelődött.
Felé fordultam és igyekeztem érzelem mentesnek látszani.
- Miért nem keresel valami helyes kis grid csajt, és hagysz engem végre békén? Itt is van belőlük elég hidd el! –kérdeztem maró gúnnyal a hangomban.
Teljesen ledöbbent.
- Ez most ezért van mert felhúztam magam, és felhoztam Eddiet?
- Nem, ez most azért van, mert elegem van belőled. Unom ezt az egész cirkuszt, nélküled is van épp elég bajom. –szögeztem le.
- Remek! Tökéletes! Most megint felhúztad az orrod, és Horner vagyok! – hisztizett.
- Ha majd felnőttél végre, akkor majd gyere át Andrettihez, és elmondom mire jutottam, és mivel tudnám kihúzni a segged a bajból. –azzal beszálltam a liftbe, és megnyomtam az alaksor gombot, majd az ajtózárót.
Az utolsó pillanatban lépett be mellém.
- Vedd tudomásul, hogy nincs időm a kisded játékaidra! – találta meg a hangját.
- Most sem én ordítok.
Mondani akart valamit, de végül becsukta a száját.
- És mit találtál ki?
- A pályán elmondom, míg leérünk a garázsba úgysem tudnám végig mondani.
- Helyes! Akkor elviszlek!
- És mivel? Ha emlékezetem nem csal a Porschéd tönkre ment! – csipkelődtem tovább.
Rápillantottam, és látszott, hogy mindjárt felrobban a dühtől.
Elfojtottam egy mosolyt, és kiszálltam.
Gyengéden beleharapott a nyakamba.
- Mindig is tudtam, hogy perverz vagy. –nevettem fel.
- Honnan? –nézett rám érdeklődve.
- Látszik rajtad. –húztam magamhoz, és átkaroltam a csípőjét.
Megsimogatta az arcom, és csipogni kezdett a telefonja.
- Kapcsold ki… - súgtam a fülébe.
- Máris. – somolygott vissza.
Elővette, majd káromkodott egyet.
- Gerhard az.
- Vedd fel, képes és felveri az egész hotelt, ha nem ér el.
- Erre gondoltam én is.
Felvette, majd pár perc után le is tette. Én addig lustán magamra húztam a takarót.
- Na mit akart? Ég a ház?
- Csak nem talált sehol, és aggódott, hogy valami bajom esett.
- Bajod?
Leült mellém, neki döntötte a hátát a fejtámlának, és átkarolt.
- Csak elég nagy rajtam a teher mostanában. –rántotta meg a vállát.
- A csapat, és a kialakult helyzet miatt?
Bólintott.
- Seb sem megy jól mostanában sokat hibázik, és a mérnökök már aggódnak a jövő évi munkájuk, és a leendő fejlesztések miatt is.
- Ha Gerhard aggódik valakiért, akkor annak komoly oka van. – néztem rá fürkészően.
- Kicsit túlreagálja, hogy sok stressz ér.
- Ismerem Gerhardot, mint a tenyeremet, emlékszel? Szóval mi a gond? Tudni akarom! Most! –néztem rá szigorúan.
Elmosolyodott.
- Olyan vagy mint egy kihallgató tiszt. – simogatta meg az arcom.
- Bukok rád. Jobban is mint kéne, de tudni akarom kivel kezdek.
Elhúzta a száját.
- Nem alszom jól, és ingerlékenyebb vagyok, mint kellene. Párszor összekaptam a csapattagokkal is. –mondta pókerarccal.
- És többet iszol mint kellene. – néztem rá átható tekintettel.
- Ez nem igaz! Néha beülök pár italra a bárba! Gerhard szerint a hét főn egyike, ha egy héten egyszer én is lazítok!
Ismertem ez a szöveget, túl jól.
- Nem hiszel nekem.
- Majdnem tíz évig éltem együtt, egy pasival aki ha részeg volt agresszív állattá változott. Ő is mindig ezt mondta, és pontosan tudom mi a vége annak, ha valaki túl sokat iszik, és túl sok teher van rajta. Nem várom meg hogy veled is ez történjen.
- Én nem vagyok Jack. –szögezte lesz.
- Lehet. De tegnap este két –három pohárnál több volt benned az biztos. Mennyit ittál meg? Szerintem legalább egy fél üveggel! – közöltem kissé dühösen.
Kezdett felmenni a pumpa.
- Szóval szerinted is egy iszákos barom vagyok! –csattant fel.
- Nem tudom. Alig pár napja ismerlek, de az biztos, hogyha hetente megiszol egy fél üveg whiskyt az semmiképp sem normális!
- Nem hiszem el, hogy megint veszekszünk. –döntötte neki a tarkóját a fejtámlának.
Végig simítottam az arcán, és magam felé fordítottam a fejét.
- Lennének más ötleteim is a feszültség oldásra. – mosolyodtam el kacéran.
- Akkor meg rám sütnéd, hogy nimfomán vagyok! – vágott vissza ingerülten.
- Imádom a nimfomán pasikat. –bújtam hozzá, de eltolt magától – Chris…
- Jobb ha megyek! Kezd elegem lenni abból, hogy húzod az agyam.
Felállt, de elkaptam a kezét.
- Maradj…. –néztem a szemébe.
- Minek? Hogy megvigasztaljalak? Ha arra vágysz, hogy ne kelljen egyedül feküdnöd az ágyban, és legalább napi egyszer megdugjanak, akkor menj át Eddiehez! Ez az ő szakterülete!
Kifújtam a levegőt, majd egyszerűen kényelmesen elhelyezkedtem, és lekapcsoltam a lámpát.
- Jó. Ha a folyosón látod akkor küld be. –közöltem hidegen, majd a fejemre húztam a párnát.
Úgy tettem mintha aludnék, de közben füleltem, hogy megy vagy marad.
- Tudod mit? Megkérem hogy keressen fel téged! –azzal kiviharzott.
- Ennyit arról hogyha én engedek, akkor vége a vitának…. –sóhajtottam fel.
Az éjszaka további része csendesen telt, másnap későn ébredtem fel, már majdnem dél volt.
Nem volt kedvem kimenni a délutáni futamra, ezért küldtem Marionak egy smst, hogy inkább ne számítsanak rám.
Rendeltem valami reggelit, aztán leültem a laptopom elég, megnézni mi hír a nagyvilágban.
Kicsivel később kopogtattak.
Kinyitottam és a szobapincér hozta a reggeli, amikor éppen menni készült megjelent egy futár, egy hatalmas fehér rózsacsokorral.
Átvettem, és letettem a dohányzóasztalra.
Megnéztem a kártyát.
„ Fehér zászló helyett! Nincs kedved velem ebédelni? Aztán kimehetnénk a versenyre. Chris”
Az ebéd nem tűnt rossz ötletnek, de sem a pályára nem akartam kimenni, és őt se nagyon akartam látni. Rá kell jönnie, hogy ivással, és üvöltözéssel nem oldódnak meg a gondjai, sőt.
Ha hajlandó észre térni majd beszélek vele. Megettem a reggelim, szöszmötöltem még a gépen, és közben tv-ztem.
Megszólalt a mobilom, a főnök volt az.
- Szia! Biztos nem akar kijönni?
- Reggelt! Nem. Nézzem ahogy a többiek köröznek? –húztam el a szám.
- Ha néha felülnél a pitwallkra, nem válna károdra, megismernéd milyen amikor te dirigálsz mindenkinek.
- Mint a főnök jobb keze? –cukkoltam.
Nem mintha nem én dirigálnék most is.
- Arra gondoltam igen. Elég markáns vagy, szerintem menne neked.
- Én a versenyzésért élek.
- De nem csinálhatod örökké, egyszer abba kell hagynod, és nem árt, ha azon túl máshoz is értesz.
- Ez igaz. Még meggondolom.
- A csapatod vár.
- Kösz. Szia.
Letettem a telefont, és leültem a kanapéra. Csak néztem a kissé megviselt, és a vadi új rózsákat.
Végül is igaza van a főnöknek! Legalább megértem mit miért csinálnak, és nem pörölök velük feleslegesen. A piten ülők munkája sosem érdekelt, és nem is nagyon konyítottam hozzá, így bár a legjobb versenyzők egyike voltam sokszor hadakoztam a fentről jövő utasításokkal. Gyakran éreztem hogy hülyeséget beszélek, de aztán kiderült hogy nekik volt igazuk. Nehezen de megtanultam bízni bennünk, most viszont ha legalább egy részét megérteném, talán még jobb is lehetnék.
Gyorsan átöltöztem, kinyitottam az ajtót, és Chris keze a levegőben volt.
Éltem a gyanúval, hogy éppen kopogni akart.
- Szia! –köszönt rám döbbenten.
- Hello! –azzal kiléptem, és bezártam az ajtót, majd a lift felé mentem.
Utánam szaladt.
- Küldtem virágot. – próbálkozott, amikor én a hívó gombot nyomkodtam.
- Megkaptam nagyon szépek.
- Volt hozzá kártya is.
- Igen. Azt is megkaptam, és olvastam is! –továbbra sem néztem rá.
- Dühös vagy rám az este miatt?
- Nem.
- Fenéket nem! – mérgelődött.
Felé fordultam és igyekeztem érzelem mentesnek látszani.
- Miért nem keresel valami helyes kis grid csajt, és hagysz engem végre békén? Itt is van belőlük elég hidd el! –kérdeztem maró gúnnyal a hangomban.
Teljesen ledöbbent.
- Ez most ezért van mert felhúztam magam, és felhoztam Eddiet?
- Nem, ez most azért van, mert elegem van belőled. Unom ezt az egész cirkuszt, nélküled is van épp elég bajom. –szögeztem le.
- Remek! Tökéletes! Most megint felhúztad az orrod, és Horner vagyok! – hisztizett.
- Ha majd felnőttél végre, akkor majd gyere át Andrettihez, és elmondom mire jutottam, és mivel tudnám kihúzni a segged a bajból. –azzal beszálltam a liftbe, és megnyomtam az alaksor gombot, majd az ajtózárót.
Az utolsó pillanatban lépett be mellém.
- Vedd tudomásul, hogy nincs időm a kisded játékaidra! – találta meg a hangját.
- Most sem én ordítok.
Mondani akart valamit, de végül becsukta a száját.
- És mit találtál ki?
- A pályán elmondom, míg leérünk a garázsba úgysem tudnám végig mondani.
- Helyes! Akkor elviszlek!
- És mivel? Ha emlékezetem nem csal a Porschéd tönkre ment! – csipkelődtem tovább.
Rápillantottam, és látszott, hogy mindjárt felrobban a dühtől.
Elfojtottam egy mosolyt, és kiszálltam.
2011. június 13., hétfő
Driven - Felpörgetve 16.
16.rész
Pár órával később arra ébredtem fel, hogy az eső elemi erővel veri az ablakot. A kezemmel Christ kerestem, de az ágy üres volt. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, de sehol senki.
Értetlenül keltem fel, benéztem a fürdőbe, de ott sem volt senki.
Amikor a nappali ajtóhoz léptem, valami halk suttogás ütötte meg a fülem. Résnyire kinyitottam, és azt néztem ahogy Chris fojtott hangon telefonál.
- Nem erről volt szó! –sziszegte a telefonba – Azt mondtad, hogy….. Nem! Nem! –csattant fel – Az állítja hogy…. Igen! Miért talán hazudik? Válaszolj! Hazudik? Jézusom! – túrt a hajába idegesen – És ezt miért nem mondtad korábban! Azt sem tudtam mit kezdjek vele, amikor ott állt előttem remegve! Sokkal rosszabbul is elsüthetett volna! Nem! Itt vagyok nála, most alszik…. Nem tudom… Kétlem, hogy tudok majd hatni rá, ha Bergernek sem ment, akkor nem hiszem, hogy nekem fog.–fogta meg a kezével az orrnyergét – Kezelhetetlen, makacs, és állandóan támad, mintha sarokba lenne szorítva. Kész káosz ez a lány. Két perc alatt kihoz a béketűrésből. Én nem tudom mi volt köztetek, és miért romlott meg így ez a viszony. De ha nyíltan elé állok az ajánlattal akkor páros lábbal hajít ki, úgy hogy a lábam sem éri a földet! Akkor meg aztán te is fújhatod….. Nem! Nem! Eszemben sincs visszalépni, majd megoldom valahogy! A csapatomnak kell az a pénz, persze ha még…. Jó. Akkor majd kitalálok valamit. De ne felejtsd el az időigényes lesz, és türelem játék, úgyhogy bízd rám Jack rendben?... Jó! Szia. – majd bontotta a vonalat.
Idegesen forgatni kezdte a telefonját, és kibámult az ablakon.
Halkan kinyitottam az ajtót, nekidőltem a félfának és keresztbe fontam magam előtt a kezem.
Megfordult, majd kicsit döbbenten nézett rám.
- Felébredtél? Nem is hallottalak.
- Mit akar tőled a nagyapám? –szögeztem neki a kérdést azonnal.
- Honnan szeded ezt a ….
- Nem kell a púder Horner! Mindent hallottam! Áruló!
- Most bezzeg Horner, de este még Chris voltam! –vágott vissza gúnyosan.
- Dögölj meg! –azzal bevágtam az ajtót, és kulcsra zártam.
Chris megpróbált bejönni, de nem tudott.
- Nyisd ki! Beszélnünk kell!
- Nem nyitom!
- Azt sem tudod miről van szó!
- Éppen elég, hogy köze van ahhoz az állathoz! –ordítottam.
- Nyisd ki, vagy betöröm!
- Úgyse mered, nagyon karót nyelt vagy te ahhoz!
Erre pár hangos puffanás után, betörte.
- Ne gyere a közelembe! –sziszegtem.
A kezét maga elé tartva próbálta mutatni, hogy nyugodjak meg.
- Arról kell meggyőznöm téged, hogy látogasd meg. Haldoklik. Rákos. Már csak hónapjai vannak hátra, de a vagyona sorsa még tisztázatlan.
- Szóval eladtad magad pár rongyos millióért mi? És még én vagyok kurva! Tudod mi vagy te? Egy hímringyó!
- Nem hiszem el, hogy veled semmit az ég világon nem lehet megbeszélni!
- Áruló! – mondtam dühösen.
- Jó. Elmondom, és elmegyek. Így megfelel? Ha nem mondhatom el, akkor úgysem hagylak békén.
Dühösen legyintettem.
- Az öreg rád akarja hagyni a vagyonát. Mindenét amije csak van.
- Egy fogpiszkáló sem kell tőle.
- Had fejezzem be! De ha neked nem kell, akkor is alá kell írnod egy papírt, hogy lemondasz az örökségről, és meg kell határoznod hova kerüljön a pénz. Esetleg alapítványokhoz, jótékonysági szervezethez. Viszonyt pár dolog, például a ház amiben éltetek mindenképpen a tiéd mivel azaz édesanyád családjáé volt. Amikor hozzáment apádhoz közös tulajdon lett, de a végrendeletükben fele – fele részben öregre és rád hagyták, azzal a kikötéssel, hogy nem adhatod és ajándékozhatod el, és jótékony célra sem használható, csak házként funkcionálhat.
- Ha tehetném kövenként bontanám le! – sziszegtem.
- Ezeket mindenképpen meg kell beszélnetek, lehetőleg személyesen.
- És hogy kerültél te a képbe? Sok - sok ropogós dollárt ígért? –gúnyolódtam.
- Azt mondta visszakapom a csapatom, és hozzá annyi pénzt, hogy többé ne legyenek anyagi, és tőke gondjaink, hogy ne függjünk más szponzoroktól.
- A csapatod? –néztem rá döbbenten – Az Ardent? De azt már lassan több mint tíz éve eladtad!
- Nem! Dehogy! –legyintett – A Red Bullt!
- A Red Bullt? Ki akarod venni Dietrich kezéből?
- Nem! Francokat!
- Akkor nem értem.
- A nagyapád felvásárolta a Red Bull szabadpiaci részvényeit, és pár korábbi nagyobb részvénycsomaggal rendelkező befektetőnket is kivásárolta. És sarokba szorított minket. Pontosabban engem. Meghívott minket Dietrichhel a házába, és elmondta, hogy én vagy segítek meggyőzni téged, vagy mint többségi tulajdonos a harmadára csökkenti a költségvetésünket. Ezzel viszont aláírná a csapat halálos ítéletét, az embereink több mint felét el kéne engednünk, és mivel nem hagyná jóvá a mérnökök lejáró szerződés hosszabbítását sem, így rövid úton a HRT mögé kerülnénk. Amiért évekig keményen dolgoztam, az darabokra hullana. De ha segítek, akkor még a halála előtt visszaadományozza a részvényeket, és kapunk legalább száz milliót tőkenövelésre, és fejlesztésekre.
Bólogattam.
- Mondhatnám, hogy megdöbbentem, de egyáltalán nem lep meg. Az öregnek emberfeletti tehetsége van mások manipulálásához. Mindig megkapja amit akar. Nagy játékos.
- Az bizony! - ütött mérgesen a komódra.
- Csak azt nem értem, miért nem Gerhardot kereste fel.
- Felkereste. Jó pár éve, amikor kiderült hogy beteg, de ő nem volt hajlandó belemenni ebbe. Ezért Jack meg is mondta neki, hogy mindent elkövet majd, hogy szétmenjetek. Megtámogatta Andrettiéket pár millióval, hogy téged vegyenek fel, és így is lett. Másik kérdés, hogy amikor az öreg látta hogy sikeres vagy, meg el is érte a célját, nem támogatta tovább a csapatot, de Mario mégis megtartott téged. Gondolom mert jó pilóta vagy, és megkedvelt.
- De akkor miért mondtad hogy Ecclestone szorongatott meg?
- Mert Bernie is nagy játékos, a nagyapád pénzén sok kis csapat felfejlődhetne, és még izgalmasabbak lennének a versenyek. Ráadásul, ha te mint női autóversenyző az én nyerő csapatomba kerülnél, biztosan megugrana a nézettség, és a jegyeladás.
- Szóval a nagyapám, és Bernie sarokba szorított?
Bólintott.
- És Eddie?
- Az csak két barom magánakciója volt.
- Jó nő vagyok, hogy parlagon heverje?
Elmosolyodott.
- Ügyes nem mondom. –ültem le az ágyra – Jó kis szószban vagyok miattad!
- Miattam?
- Meg Jack miatt. Át kell gondolnom.
- Mit? Ha azt, hogyhogy mászunk ki ebből, azt felesleges. Egy rakat ügyvéd próbált kiskaput keresni, de hiába.
- Ki mondta hogy jogi kis kapuról beszélek!
Összeráncolta a homlokát.
- Azért párszor túljártam már Jack eszén. Csak át kell gondolnom.
Chris leült mellém.
- Minek vagy itt?
Átölelt.
- Szóval a híres logikus, reális és sóher Horner nem a feje után megy? –csipkelődtem.
Belefúrta az arcát a vállamba, és megcsókolta a nyakam.
- Mi pasik sokszor megyünk a farkunk után. Ez a be nem kalkulált tényező. –morogta.
- És ha nem segítek, és nem hagyom magam?
- Akkor lesz egy földönfutó szeretőd. De ha neked derogál? – mosolyodott el.
Szenvedélyesen megcsókoltam.
- Előbb letesztelem milyen vagy mint szerető, aztán még eldöntöm.
- Szóval nem veszel zsákbamacskát?
Megráztam a fejem, majd eldőltünk az ágyon, ő volt felül én alul.
- Ügyes.
Ha tudnád mennyire……
Pár órával később arra ébredtem fel, hogy az eső elemi erővel veri az ablakot. A kezemmel Christ kerestem, de az ágy üres volt. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, de sehol senki.
Értetlenül keltem fel, benéztem a fürdőbe, de ott sem volt senki.
Amikor a nappali ajtóhoz léptem, valami halk suttogás ütötte meg a fülem. Résnyire kinyitottam, és azt néztem ahogy Chris fojtott hangon telefonál.
- Nem erről volt szó! –sziszegte a telefonba – Azt mondtad, hogy….. Nem! Nem! –csattant fel – Az állítja hogy…. Igen! Miért talán hazudik? Válaszolj! Hazudik? Jézusom! – túrt a hajába idegesen – És ezt miért nem mondtad korábban! Azt sem tudtam mit kezdjek vele, amikor ott állt előttem remegve! Sokkal rosszabbul is elsüthetett volna! Nem! Itt vagyok nála, most alszik…. Nem tudom… Kétlem, hogy tudok majd hatni rá, ha Bergernek sem ment, akkor nem hiszem, hogy nekem fog.–fogta meg a kezével az orrnyergét – Kezelhetetlen, makacs, és állandóan támad, mintha sarokba lenne szorítva. Kész káosz ez a lány. Két perc alatt kihoz a béketűrésből. Én nem tudom mi volt köztetek, és miért romlott meg így ez a viszony. De ha nyíltan elé állok az ajánlattal akkor páros lábbal hajít ki, úgy hogy a lábam sem éri a földet! Akkor meg aztán te is fújhatod….. Nem! Nem! Eszemben sincs visszalépni, majd megoldom valahogy! A csapatomnak kell az a pénz, persze ha még…. Jó. Akkor majd kitalálok valamit. De ne felejtsd el az időigényes lesz, és türelem játék, úgyhogy bízd rám Jack rendben?... Jó! Szia. – majd bontotta a vonalat.
Idegesen forgatni kezdte a telefonját, és kibámult az ablakon.
Halkan kinyitottam az ajtót, nekidőltem a félfának és keresztbe fontam magam előtt a kezem.
Megfordult, majd kicsit döbbenten nézett rám.
- Felébredtél? Nem is hallottalak.
- Mit akar tőled a nagyapám? –szögeztem neki a kérdést azonnal.
- Honnan szeded ezt a ….
- Nem kell a púder Horner! Mindent hallottam! Áruló!
- Most bezzeg Horner, de este még Chris voltam! –vágott vissza gúnyosan.
- Dögölj meg! –azzal bevágtam az ajtót, és kulcsra zártam.
Chris megpróbált bejönni, de nem tudott.
- Nyisd ki! Beszélnünk kell!
- Nem nyitom!
- Azt sem tudod miről van szó!
- Éppen elég, hogy köze van ahhoz az állathoz! –ordítottam.
- Nyisd ki, vagy betöröm!
- Úgyse mered, nagyon karót nyelt vagy te ahhoz!
Erre pár hangos puffanás után, betörte.
- Ne gyere a közelembe! –sziszegtem.
A kezét maga elé tartva próbálta mutatni, hogy nyugodjak meg.
- Arról kell meggyőznöm téged, hogy látogasd meg. Haldoklik. Rákos. Már csak hónapjai vannak hátra, de a vagyona sorsa még tisztázatlan.
- Szóval eladtad magad pár rongyos millióért mi? És még én vagyok kurva! Tudod mi vagy te? Egy hímringyó!
- Nem hiszem el, hogy veled semmit az ég világon nem lehet megbeszélni!
- Áruló! – mondtam dühösen.
- Jó. Elmondom, és elmegyek. Így megfelel? Ha nem mondhatom el, akkor úgysem hagylak békén.
Dühösen legyintettem.
- Az öreg rád akarja hagyni a vagyonát. Mindenét amije csak van.
- Egy fogpiszkáló sem kell tőle.
- Had fejezzem be! De ha neked nem kell, akkor is alá kell írnod egy papírt, hogy lemondasz az örökségről, és meg kell határoznod hova kerüljön a pénz. Esetleg alapítványokhoz, jótékonysági szervezethez. Viszonyt pár dolog, például a ház amiben éltetek mindenképpen a tiéd mivel azaz édesanyád családjáé volt. Amikor hozzáment apádhoz közös tulajdon lett, de a végrendeletükben fele – fele részben öregre és rád hagyták, azzal a kikötéssel, hogy nem adhatod és ajándékozhatod el, és jótékony célra sem használható, csak házként funkcionálhat.
- Ha tehetném kövenként bontanám le! – sziszegtem.
- Ezeket mindenképpen meg kell beszélnetek, lehetőleg személyesen.
- És hogy kerültél te a képbe? Sok - sok ropogós dollárt ígért? –gúnyolódtam.
- Azt mondta visszakapom a csapatom, és hozzá annyi pénzt, hogy többé ne legyenek anyagi, és tőke gondjaink, hogy ne függjünk más szponzoroktól.
- A csapatod? –néztem rá döbbenten – Az Ardent? De azt már lassan több mint tíz éve eladtad!
- Nem! Dehogy! –legyintett – A Red Bullt!
- A Red Bullt? Ki akarod venni Dietrich kezéből?
- Nem! Francokat!
- Akkor nem értem.
- A nagyapád felvásárolta a Red Bull szabadpiaci részvényeit, és pár korábbi nagyobb részvénycsomaggal rendelkező befektetőnket is kivásárolta. És sarokba szorított minket. Pontosabban engem. Meghívott minket Dietrichhel a házába, és elmondta, hogy én vagy segítek meggyőzni téged, vagy mint többségi tulajdonos a harmadára csökkenti a költségvetésünket. Ezzel viszont aláírná a csapat halálos ítéletét, az embereink több mint felét el kéne engednünk, és mivel nem hagyná jóvá a mérnökök lejáró szerződés hosszabbítását sem, így rövid úton a HRT mögé kerülnénk. Amiért évekig keményen dolgoztam, az darabokra hullana. De ha segítek, akkor még a halála előtt visszaadományozza a részvényeket, és kapunk legalább száz milliót tőkenövelésre, és fejlesztésekre.
Bólogattam.
- Mondhatnám, hogy megdöbbentem, de egyáltalán nem lep meg. Az öregnek emberfeletti tehetsége van mások manipulálásához. Mindig megkapja amit akar. Nagy játékos.
- Az bizony! - ütött mérgesen a komódra.
- Csak azt nem értem, miért nem Gerhardot kereste fel.
- Felkereste. Jó pár éve, amikor kiderült hogy beteg, de ő nem volt hajlandó belemenni ebbe. Ezért Jack meg is mondta neki, hogy mindent elkövet majd, hogy szétmenjetek. Megtámogatta Andrettiéket pár millióval, hogy téged vegyenek fel, és így is lett. Másik kérdés, hogy amikor az öreg látta hogy sikeres vagy, meg el is érte a célját, nem támogatta tovább a csapatot, de Mario mégis megtartott téged. Gondolom mert jó pilóta vagy, és megkedvelt.
- De akkor miért mondtad hogy Ecclestone szorongatott meg?
- Mert Bernie is nagy játékos, a nagyapád pénzén sok kis csapat felfejlődhetne, és még izgalmasabbak lennének a versenyek. Ráadásul, ha te mint női autóversenyző az én nyerő csapatomba kerülnél, biztosan megugrana a nézettség, és a jegyeladás.
- Szóval a nagyapám, és Bernie sarokba szorított?
Bólintott.
- És Eddie?
- Az csak két barom magánakciója volt.
- Jó nő vagyok, hogy parlagon heverje?
Elmosolyodott.
- Ügyes nem mondom. –ültem le az ágyra – Jó kis szószban vagyok miattad!
- Miattam?
- Meg Jack miatt. Át kell gondolnom.
- Mit? Ha azt, hogyhogy mászunk ki ebből, azt felesleges. Egy rakat ügyvéd próbált kiskaput keresni, de hiába.
- Ki mondta hogy jogi kis kapuról beszélek!
Összeráncolta a homlokát.
- Azért párszor túljártam már Jack eszén. Csak át kell gondolnom.
Chris leült mellém.
- Minek vagy itt?
Átölelt.
- Szóval a híres logikus, reális és sóher Horner nem a feje után megy? –csipkelődtem.
Belefúrta az arcát a vállamba, és megcsókolta a nyakam.
- Mi pasik sokszor megyünk a farkunk után. Ez a be nem kalkulált tényező. –morogta.
- És ha nem segítek, és nem hagyom magam?
- Akkor lesz egy földönfutó szeretőd. De ha neked derogál? – mosolyodott el.
Szenvedélyesen megcsókoltam.
- Előbb letesztelem milyen vagy mint szerető, aztán még eldöntöm.
- Szóval nem veszel zsákbamacskát?
Megráztam a fejem, majd eldőltünk az ágyon, ő volt felül én alul.
- Ügyes.
Ha tudnád mennyire……
Driven - Felpörgetve 15.
15.rész
Christina Aguilera: Hurt
http://www.youtube.com/watch?v=9GzcdsNuz7Q
Amint beléptünk az ajtón, máris magamhoz húztam. Vette a lapot, és már húzta le rólam a felsőt, amikor kopogtak.
- Nem várok senkit… - morogta a nyakamba.
Újra kopogtak.
- Küld el gyorsan a pokolba. –sziszegtem.
- Ezt fogom tenni. –elengedett és kinyitotta.
- Hol van? – kiabált rá egy ismerős hang.
Tony hátra pillantott.
Megráztam a fejem, hogy nem érdekel.
- Nem akar veled beszélni. –közölte egyszerűen, majd beakarta zárni az ajtót, de Gerhard berúgta, Tony meg hátra ugrott.
Életemben nem láttam még ilyen vörös fejjel, és ilyen idegesnek.
- Mond te eszednél vagy, vagy beszedtél valamit?! –üvöltött az arcomba.
- Tessék? – hebegtem.
- Először az én agyamat húzod, aztán Chrissét, akivel szobára is akarsz menni, aztán mond két szót, és kihajítod! Most meg itt vagy ennél a kurva pecérnél? Fél nap alatt két pasi? Mióta vagy te kurva? Térj már észre!
- Mi van? – fakadtam ki – Tudod te miket mondott nekem? Ócska kis érzelem mentes ribancnak nevezett, akinek olyan a lelke mint a sivatag! És most szó szerint idéztem! Szerinte neked is csak arra voltam jó, hogy végig dugjuk a fél világot, és ezért kerestél más picsát mert én olyan vagyok mint a Catrina hurrikán, egy elviselhetetlen hisztérika akit mindenki utál, és inkább kifizeti Eddienek a zsetont, csak ne kellejen még öt percet velem töltenie! Ezek után nem tök mindegy mit csinálok és kivel?! Úgyis kurva vagyok, mégpedig a legjobb fajtából! Akkor legalább élvezzem is, ha már kihasználtok! – kiabáltam az arcába.
Gerhard arca elsötétült, és kaptam egy hatalmas pofont. Olyan erőset, hogy neki estem a fél méterrel mögöttem lévő falnak.
Még jószerével magamhoz sem tértem, de már megragadtam a karom és kicibált a folyosóra.
- Nem hagyom, hogy tönkre tedd magadat, a hírnevedet, és amit eddig felépítettél! – kiabálta, aztán húzott magával a lift felé.
Úgy szorította a karom, hogy azt hittem mindjárt eltöri.
Felpillantottam, Eddie és Chris döbbenten álltak a hívó gomboknál.
Elborult az agyam, és elkezdtem ütni, verni Bergert ahol csak értem. Végül olyan erővel sikerült felképelnem, hogy a meglepetéstől elengedett.
- Takarodj az életemből! Nem tartozom neked semmivel! Nem vagy se az apám, az már régen halott! És nem kell másik! Meg a szeretőm sem, hála az égnek! Egy senki vagy a múltból! Az életemet, pedig úgy teszem tönkre ahogy akarom, nincs jogod beleszólni! Gyűlöllek! Azt is felejtsd el, hogy a világon vagyok!
- Vedd már észre magad! Olyan vagy mintha elment volna a józan eszed!
- Meglep hogy mikor már nincs köztünk semmi, már kurvára érdekel, hogy élek, vagy halok! Ne érdekeljen! Menj vissza a lányodhoz, meg a születendő kis fattyadhoz! – sziszegtem gúnyosan.
Válaszul kaptam még egy pofont.
- Csak hogy végre észre térj!
Éreztem, hogy valami folyik az orromból, odatartottam a kezem, és láttam hogy vérzik.
A következő percben, pedig Gerhard a földön feküdt. Tony leütötte.
- Ha már verekedni akarsz, kezd egy veled egyenlő ellenféllel! – vicsorogta, azzal hátat fordított neki, és odajött hozzám.
- Jól vagy?
- Nem tudom. Rohadtul fáj. – böktem ki a meglepetéstől, és a fájdalomtól sajgó arccal.
- Gyere! – átkarolt – Leviszlek a szálló orvoshoz!
Láttam hogy Chris és Eddie össze kanalazzák az osztrákot.
Az orvosiban elláttak. Kaptam jeget, gyógyszert a lüktető arcomra, meg pár tampont az orromba. Szerencsére, csak erős zúzódás volt.
Alig egy órával később megint a szállodai szobámban ültem. Egyedül. Elküldtem Tonyt, mérhetetlenül hálás voltam, amiért mellém állt. De fáradt voltam, és kicsit összetört. Megígértette vele, hogyha bármi van hívom. Rá kellett jönnöm, hogy neki is van egy másik oldala, a keményvonalat macsó, és a nőcsábász mellett.
Úgy tűnik mind álarcot viselünk, ki ilyet, ki olyat, de az ok ugyanaz, hogy védjük magunkat a sérülésektől, a sebektől, a fájdalomtól.
Lerogytam az ágyra, és bekapcsoltam a zenét. Christian Aguilera: Hurt c. száma szólalt meg.
Végig gondolva ezt az egészet, nem tudtam visszaemlékezni még egy ilyen borzalmas két napra ami ilyen szar lett volna –kivéve amikor a szüleim meghaltak.
Csak ültem az ágyon, és néztem magam elé. Nem volt erőm sem tombolni, sem sírni. Letargiába estem.
A világ megint darabjaira hullott körülöttem, és életemben sokadszor egyedül kellett szembenéznem a semmivel, az ürességgel. Nem tudtam mi tévő lehetnék.
Sejtettem, hogy ezt egykönnyen sem Chrissel, sem Gerharddal nem fogom tudni helyrehozni.
Felhangosítottam a zenét. Kikerestem a táskámból a dugi cigimet, leültem az erkélyen, és rágyújtottam.
Nem tudom meddig ültem kint, de már késő éjszaka lehetett, mert feltűnt, hogy a környéken egyre kevesebb lakásban ég a villany. Sötétebb komorabb lett a város. A szél is feltámadt, és nehéz, komor esőfelhőket hozott. Messziről már látni lehetett hogy villámlik, és a dörgés távoli moraja is hallhatóvá vált. A levegő párás lett, és érződött a közelgő eső illata.
Legalább az időjárás nekem kedvez. Sóhajtottam fel fáradtan.
Ledobáltam magamról a ruhát, és megint elmentem tusolni. Egy kinyúlt pólót, és egy pamut alsót vettem fel, és magamra húztam még a fürdőköpeny is.
Mire kitámolyogtam a fürdőből, az már szakadt, és dörgött rendesen. A hűvös levegő kicsit lehűtötte a szobát.
Lehalkítottam egy kicsit a hifit, és ekkor hallottam meg, hogy valaki veri az ajtót.
Istenem most még a hangos zenéért is kapok a pofámra.
Kelletlenül a bejárathoz mentem, és kinyitottam.
- Hála Istennek! –sóhajtott nagyot Chris, látszott, hogy megkönnyebbül.
Értetlenül néztem rá.
Erre a nyakamba borult. Eltoltam magamtól.
- Részeg vagy? – húztam el a szám amikor megéreztem, hogy dől belőle az alkohol szag. Hátrább léptem.
- Csak félig… - húzta kényszeredett mosolyra a száját.
- Mit akarsz? –néztem rá fáradtan.
- Nyitva volt az ablakom, és lehallottam a depresszív zenét. Gondoltam, hogy csak te lehetsz, és feljöttem mert már vagy jó ideje ez a szám megy. Azt hittem valami hülyeséget csináltál….– suttogta el a végét, és szomorúan nézett rám.
- Megnyugodhatsz…. Menj haza és józanodj ki….
Lassan felemelte a kezét, bizonytalanul az arcomhoz tette, és megsimogatni kezdte.
Hagytam. Lehunytam a szemem. Éreztem, hogy magához húz, és szorosan átölel.
Bármi is történt korábban, a sors fura fintora ként, megint biztonságban éreztem magam a karjaiban. De a whisky szagától ösztönösen görcsberándult a gyomrom, és rám törtek az emlékek.
- Szeretnék maradni…. – súgta a fülembe.
- Nincs erőm újabb vitához, és ordítozáshoz…. Nem tudnám elviselni…. Nem bírok ki még egy cirkuszt…. – mondtam halkan.
Küzdöttem a feltörő képek ellen.
- Ne haragudj… Kérlek ne haragudj…. Kérlek.. Ang… – nézett a szemembe suttogva – Tudom, hogy túl messzire mentem. Elborult az agyam… Ez nem mentség. Tudom. Ritkán szakad el a cérna, de nálad valahogy mindig… Hiába nem akarom, de mégis….
- Nagyon fáj… - suttogtam sírós hangon.
- Tudom… Tudom…. –átölelt.
- Menj vissza… Józanodj ki… - toltam el magamtól, és visszahúzódtam az ajtó mögé.
Képtelen voltam elszakadni az alkohol szagától. Felfordult tőle a gyomrom.
- Tudom, hogy azt szeretnéd, ha maradnék. Látom rajtad, akkor miért küldesz el? –nézett rám értetlenül.
Megráztam a fejem.
Egy pillanatra lehunytam a szemem, és megjelentek az évekkel korábbi képek.
Összeráncolta a homlokát.
- Az a baj hogy ittam?
- Holnap beszélünk…. –próbáltam bezárni az ajtót, de megfogta a kilincset, és beljebb tolt.
Rémülten néztem rá. Észrevette.
- Nem akarlak bántani! Gerhard sem akart te is tudod! Csak nem akarta hogy hülyeséget csinálj!
Hátrálni kezdtem. Láttam, hogy értetlenül néz. Megállt.
Neki ütköztem a kanapénak. Éreztem, hogy minden tagom remeg.
- Miért hátrálsz? Az Istenért! Attól hogy ittam pár pohárral még vagyok részeg, és nem foglak megverni!
Megrándult az arcom.
- Mi a baj? –kérdezte már aggódva - Valaki bántott?
Nem tudtam ránézni.
- Részegen megvert valaki?
Rápillantottam.
- Nem tudom elmondani…- suttogtam erőtlenül – Nem mondhatom el…. –már folytak a könnyeim.
Láttam az arcán, hogy kiül rá a felismerés.
- A nagyapád?
Bólintottam. Dühös lett.
Csak összerakta valahogy. Amit Gerhard elől hosszú évek alatt eltitkoltam, arra ő pillanatok alatt rájött.
- Én vagyok ő.
- Tudom…. Csak….
A félelem, és a beidegződés erősebb volt.
Chris kinyújtotta a kezét.
- Gyere ide….
Nem tudtam megmozdulni. Évek óta először, megint győzött a rettegés.
Lehunytam a szemem, és próbáltam összeszedni magam.
Chris megfogta a kezem, lassan magához húzott, és átölelt. Szinte alig ért hozzám, mintha csak egy barátok lennénk, mégis sokkal jobban éreztem magam. Már a ruhája illata is megnyugtatott.
A mellkasába fúrtam az arcom, és megint bőgtem egy sort.
- Faszom is kivan már ettől a rohadt sírástól! –fakadtam ki.
Az arcát belefúrta a hajamba, és éreztem, hogy elmosolyodik.
- Te sem vagy acélból…
- Szeretnék abból lenni….
- Nem lehetünk mindig mindenkor, beton kemények….
- Ölelj át szorosan…
Megetette.
- Jobb?
- Igen…
- Gyere! – felkapott – Ideje végre pihenni ennyi dráma után….
Bevitt a hálóba, és betakart. Megsimogatta az arcom, majd felállt.
- Hova mész? –ültem fel.
- Csak letusolok, és eltűntetem valahogy ezt a kocsmaszagot.
Megfogtam a kezét és magam mellé húztam Chris.
- Így is jó, csak maradj.
Bebúj mellém, és szorosan magához vont. Szinte azonnal el is aludtam.
Christina Aguilera: Hurt
http://www.youtube.com/watch?v=9GzcdsNuz7Q
Amint beléptünk az ajtón, máris magamhoz húztam. Vette a lapot, és már húzta le rólam a felsőt, amikor kopogtak.
- Nem várok senkit… - morogta a nyakamba.
Újra kopogtak.
- Küld el gyorsan a pokolba. –sziszegtem.
- Ezt fogom tenni. –elengedett és kinyitotta.
- Hol van? – kiabált rá egy ismerős hang.
Tony hátra pillantott.
Megráztam a fejem, hogy nem érdekel.
- Nem akar veled beszélni. –közölte egyszerűen, majd beakarta zárni az ajtót, de Gerhard berúgta, Tony meg hátra ugrott.
Életemben nem láttam még ilyen vörös fejjel, és ilyen idegesnek.
- Mond te eszednél vagy, vagy beszedtél valamit?! –üvöltött az arcomba.
- Tessék? – hebegtem.
- Először az én agyamat húzod, aztán Chrissét, akivel szobára is akarsz menni, aztán mond két szót, és kihajítod! Most meg itt vagy ennél a kurva pecérnél? Fél nap alatt két pasi? Mióta vagy te kurva? Térj már észre!
- Mi van? – fakadtam ki – Tudod te miket mondott nekem? Ócska kis érzelem mentes ribancnak nevezett, akinek olyan a lelke mint a sivatag! És most szó szerint idéztem! Szerinte neked is csak arra voltam jó, hogy végig dugjuk a fél világot, és ezért kerestél más picsát mert én olyan vagyok mint a Catrina hurrikán, egy elviselhetetlen hisztérika akit mindenki utál, és inkább kifizeti Eddienek a zsetont, csak ne kellejen még öt percet velem töltenie! Ezek után nem tök mindegy mit csinálok és kivel?! Úgyis kurva vagyok, mégpedig a legjobb fajtából! Akkor legalább élvezzem is, ha már kihasználtok! – kiabáltam az arcába.
Gerhard arca elsötétült, és kaptam egy hatalmas pofont. Olyan erőset, hogy neki estem a fél méterrel mögöttem lévő falnak.
Még jószerével magamhoz sem tértem, de már megragadtam a karom és kicibált a folyosóra.
- Nem hagyom, hogy tönkre tedd magadat, a hírnevedet, és amit eddig felépítettél! – kiabálta, aztán húzott magával a lift felé.
Úgy szorította a karom, hogy azt hittem mindjárt eltöri.
Felpillantottam, Eddie és Chris döbbenten álltak a hívó gomboknál.
Elborult az agyam, és elkezdtem ütni, verni Bergert ahol csak értem. Végül olyan erővel sikerült felképelnem, hogy a meglepetéstől elengedett.
- Takarodj az életemből! Nem tartozom neked semmivel! Nem vagy se az apám, az már régen halott! És nem kell másik! Meg a szeretőm sem, hála az égnek! Egy senki vagy a múltból! Az életemet, pedig úgy teszem tönkre ahogy akarom, nincs jogod beleszólni! Gyűlöllek! Azt is felejtsd el, hogy a világon vagyok!
- Vedd már észre magad! Olyan vagy mintha elment volna a józan eszed!
- Meglep hogy mikor már nincs köztünk semmi, már kurvára érdekel, hogy élek, vagy halok! Ne érdekeljen! Menj vissza a lányodhoz, meg a születendő kis fattyadhoz! – sziszegtem gúnyosan.
Válaszul kaptam még egy pofont.
- Csak hogy végre észre térj!
Éreztem, hogy valami folyik az orromból, odatartottam a kezem, és láttam hogy vérzik.
A következő percben, pedig Gerhard a földön feküdt. Tony leütötte.
- Ha már verekedni akarsz, kezd egy veled egyenlő ellenféllel! – vicsorogta, azzal hátat fordított neki, és odajött hozzám.
- Jól vagy?
- Nem tudom. Rohadtul fáj. – böktem ki a meglepetéstől, és a fájdalomtól sajgó arccal.
- Gyere! – átkarolt – Leviszlek a szálló orvoshoz!
Láttam hogy Chris és Eddie össze kanalazzák az osztrákot.
Az orvosiban elláttak. Kaptam jeget, gyógyszert a lüktető arcomra, meg pár tampont az orromba. Szerencsére, csak erős zúzódás volt.
Alig egy órával később megint a szállodai szobámban ültem. Egyedül. Elküldtem Tonyt, mérhetetlenül hálás voltam, amiért mellém állt. De fáradt voltam, és kicsit összetört. Megígértette vele, hogyha bármi van hívom. Rá kellett jönnöm, hogy neki is van egy másik oldala, a keményvonalat macsó, és a nőcsábász mellett.
Úgy tűnik mind álarcot viselünk, ki ilyet, ki olyat, de az ok ugyanaz, hogy védjük magunkat a sérülésektől, a sebektől, a fájdalomtól.
Lerogytam az ágyra, és bekapcsoltam a zenét. Christian Aguilera: Hurt c. száma szólalt meg.
Végig gondolva ezt az egészet, nem tudtam visszaemlékezni még egy ilyen borzalmas két napra ami ilyen szar lett volna –kivéve amikor a szüleim meghaltak.
Csak ültem az ágyon, és néztem magam elé. Nem volt erőm sem tombolni, sem sírni. Letargiába estem.
A világ megint darabjaira hullott körülöttem, és életemben sokadszor egyedül kellett szembenéznem a semmivel, az ürességgel. Nem tudtam mi tévő lehetnék.
Sejtettem, hogy ezt egykönnyen sem Chrissel, sem Gerharddal nem fogom tudni helyrehozni.
Felhangosítottam a zenét. Kikerestem a táskámból a dugi cigimet, leültem az erkélyen, és rágyújtottam.
Nem tudom meddig ültem kint, de már késő éjszaka lehetett, mert feltűnt, hogy a környéken egyre kevesebb lakásban ég a villany. Sötétebb komorabb lett a város. A szél is feltámadt, és nehéz, komor esőfelhőket hozott. Messziről már látni lehetett hogy villámlik, és a dörgés távoli moraja is hallhatóvá vált. A levegő párás lett, és érződött a közelgő eső illata.
Legalább az időjárás nekem kedvez. Sóhajtottam fel fáradtan.
Ledobáltam magamról a ruhát, és megint elmentem tusolni. Egy kinyúlt pólót, és egy pamut alsót vettem fel, és magamra húztam még a fürdőköpeny is.
Mire kitámolyogtam a fürdőből, az már szakadt, és dörgött rendesen. A hűvös levegő kicsit lehűtötte a szobát.
Lehalkítottam egy kicsit a hifit, és ekkor hallottam meg, hogy valaki veri az ajtót.
Istenem most még a hangos zenéért is kapok a pofámra.
Kelletlenül a bejárathoz mentem, és kinyitottam.
- Hála Istennek! –sóhajtott nagyot Chris, látszott, hogy megkönnyebbül.
Értetlenül néztem rá.
Erre a nyakamba borult. Eltoltam magamtól.
- Részeg vagy? – húztam el a szám amikor megéreztem, hogy dől belőle az alkohol szag. Hátrább léptem.
- Csak félig… - húzta kényszeredett mosolyra a száját.
- Mit akarsz? –néztem rá fáradtan.
- Nyitva volt az ablakom, és lehallottam a depresszív zenét. Gondoltam, hogy csak te lehetsz, és feljöttem mert már vagy jó ideje ez a szám megy. Azt hittem valami hülyeséget csináltál….– suttogta el a végét, és szomorúan nézett rám.
- Megnyugodhatsz…. Menj haza és józanodj ki….
Lassan felemelte a kezét, bizonytalanul az arcomhoz tette, és megsimogatni kezdte.
Hagytam. Lehunytam a szemem. Éreztem, hogy magához húz, és szorosan átölel.
Bármi is történt korábban, a sors fura fintora ként, megint biztonságban éreztem magam a karjaiban. De a whisky szagától ösztönösen görcsberándult a gyomrom, és rám törtek az emlékek.
- Szeretnék maradni…. – súgta a fülembe.
- Nincs erőm újabb vitához, és ordítozáshoz…. Nem tudnám elviselni…. Nem bírok ki még egy cirkuszt…. – mondtam halkan.
Küzdöttem a feltörő képek ellen.
- Ne haragudj… Kérlek ne haragudj…. Kérlek.. Ang… – nézett a szemembe suttogva – Tudom, hogy túl messzire mentem. Elborult az agyam… Ez nem mentség. Tudom. Ritkán szakad el a cérna, de nálad valahogy mindig… Hiába nem akarom, de mégis….
- Nagyon fáj… - suttogtam sírós hangon.
- Tudom… Tudom…. –átölelt.
- Menj vissza… Józanodj ki… - toltam el magamtól, és visszahúzódtam az ajtó mögé.
Képtelen voltam elszakadni az alkohol szagától. Felfordult tőle a gyomrom.
- Tudom, hogy azt szeretnéd, ha maradnék. Látom rajtad, akkor miért küldesz el? –nézett rám értetlenül.
Megráztam a fejem.
Egy pillanatra lehunytam a szemem, és megjelentek az évekkel korábbi képek.
Összeráncolta a homlokát.
- Az a baj hogy ittam?
- Holnap beszélünk…. –próbáltam bezárni az ajtót, de megfogta a kilincset, és beljebb tolt.
Rémülten néztem rá. Észrevette.
- Nem akarlak bántani! Gerhard sem akart te is tudod! Csak nem akarta hogy hülyeséget csinálj!
Hátrálni kezdtem. Láttam, hogy értetlenül néz. Megállt.
Neki ütköztem a kanapénak. Éreztem, hogy minden tagom remeg.
- Miért hátrálsz? Az Istenért! Attól hogy ittam pár pohárral még vagyok részeg, és nem foglak megverni!
Megrándult az arcom.
- Mi a baj? –kérdezte már aggódva - Valaki bántott?
Nem tudtam ránézni.
- Részegen megvert valaki?
Rápillantottam.
- Nem tudom elmondani…- suttogtam erőtlenül – Nem mondhatom el…. –már folytak a könnyeim.
Láttam az arcán, hogy kiül rá a felismerés.
- A nagyapád?
Bólintottam. Dühös lett.
Csak összerakta valahogy. Amit Gerhard elől hosszú évek alatt eltitkoltam, arra ő pillanatok alatt rájött.
- Én vagyok ő.
- Tudom…. Csak….
A félelem, és a beidegződés erősebb volt.
Chris kinyújtotta a kezét.
- Gyere ide….
Nem tudtam megmozdulni. Évek óta először, megint győzött a rettegés.
Lehunytam a szemem, és próbáltam összeszedni magam.
Chris megfogta a kezem, lassan magához húzott, és átölelt. Szinte alig ért hozzám, mintha csak egy barátok lennénk, mégis sokkal jobban éreztem magam. Már a ruhája illata is megnyugtatott.
A mellkasába fúrtam az arcom, és megint bőgtem egy sort.
- Faszom is kivan már ettől a rohadt sírástól! –fakadtam ki.
Az arcát belefúrta a hajamba, és éreztem, hogy elmosolyodik.
- Te sem vagy acélból…
- Szeretnék abból lenni….
- Nem lehetünk mindig mindenkor, beton kemények….
- Ölelj át szorosan…
Megetette.
- Jobb?
- Igen…
- Gyere! – felkapott – Ideje végre pihenni ennyi dráma után….
Bevitt a hálóba, és betakart. Megsimogatta az arcom, majd felállt.
- Hova mész? –ültem fel.
- Csak letusolok, és eltűntetem valahogy ezt a kocsmaszagot.
Megfogtam a kezét és magam mellé húztam Chris.
- Így is jó, csak maradj.
Bebúj mellém, és szorosan magához vont. Szinte azonnal el is aludtam.
2011. június 12., vasárnap
Driven - Felpörgetve 14.
14.rész
Rihanna - Unfaithful (igazából az eredeti klippel együtt lehet érteni miért illik a szorimhoz)
http://www.youtube.com/watch?v=4EOPX5bnd2c
Arra ébredtem fel, hogy Chris simogatja és csókolgatja a nyakam. Elmosolyodtam, és kissé nehézkesen kinyitottam a szemem.
- Isteni ébresztő…. – mosolyogtam.
- Sejtettem hogy tetszeni fog…. Csak kár, hogy fél percen belül le fogod ordítani a fejem… - húzta el a száját.
Érdeklődve néztem rá.
- Én engedtem be a szobapincért… - láttam rajta hogy várja a hatást.
- És?
- Egy szál törölközőben voltam, amikor pedig elment, akkor jelent meg Gerhard. A látottak alapján szerintem biztosra veszi, hogy te és én.
Elvigyorodtam.
- Hát így járt. Ez a vonat már elment. Mi volt a reakció?
- Semmi. Dühös lett és elhúzott.
- Ez van. –rántottam meg a vállam.
- Akkor nem robbantod ki a harmadik világháborút?
- Miért?
- Azt hittem nem akarod nagy dobra verni hogy velem kavarsz. – érdeklődött fürkészve.
- Annyira nem akartam kitenni a kirakatba, de ha már így alakult, hát így alakult. Minden csoda három napig tart. Vagy a te inkább szépen a szőnyeg alá akartad söpörni?
Elhúzta a száját.
- Szóval igen. – szögeztem le.
- Ne értsd félre.
- Nem értem! –néztem rá kissé felpaprikázva.
- Elmondhatom a védőbeszédet, vagy máris viszel a kivégző osztag elé?! – sziszegte.
- Tudod mi? Húzz el a fenébe! Mi csak üvöltözni tudunk! –álltam fel dühösen, és becsörtettem a hálóba, és ledobtam magam az ágyra.
- Arról van szó… - kezdett bele, de a fejemre húztam a párnát, és befogtam a fülem.
- Nem érdekel! Nem érdekel! Nem érdekel!
Lecibálta rólam a párnát.
Dühösen néztem rá. Erre elmosolyodott.
- Jól áll neked ha mérges vagy. – vigyorodott el, majd magához akart húzni, de eltoltam – Ne csináld már… - dünnyögte, megint át akart ölelni, de amikor a jobb kezemmel megint arrébb löktem, durván megszorította.
Pofon vágtam. Elég erősre sikerült.
Ellökött, és kiviharzott a fürdőbe.
A kezembe temettem az arcom, hallottam pár perccel később kijön.
Megálltam a nappali és a hálószoba közti küszöbön, és a félfa takarásából néztem ahogy keresi a mobilját. Ezek szerint szerzett újat.
- Chris…. – mondtam halkan.
- Elmegyek! –mutatott rám a kis készülékkel – Elegem van ezekből az oltári nagy balhékból! Veled két értelmes szót nem tudok beszélni, mióta ismerlek! Egy önző, egoista, felfújt kis liba vagy, aki mindenre csak pofozkodással, és sértegetéssel tud felelni! Ha lelkileg egy sivataggal vagy egyenlő, akkor az a te problémád! Keress egy jó pszichológust, aki majd kikezel jó pénzért! Lehet hogy Bergernek ez megfelelt, mert végigkefélhette vele a fél világot, de nekem ez kevés! Ha éppen erre vágyom akkor inkább felhívok egy kurvát! Náluk legalább nem kell felesleges futni egy kis kedvességért, és törődésért! Ha nem akarsz látni akkor, mond meg, ha csak dugni akarsz, akkor mond meg, és ne veszekedj, és legfőképp ne játszd el szerelmes, nem törődöm nőt, mert neked nincsenek is érzéseid! Ráadásul borzalmasan alakítod! Azt hiszed nem látja mindenki, hogy milyen vagy? Hogy neked minden pasi csak arra kell, hogy kielégítsen, vagy fusson utánad mint a pincsi?! Lehet hogy jó vagy az ágyban, de a természeteddel képtelenség együtt élni, nem csodálhatod, hogy Gerhard egy csendes szellőt választott, a Catrina hurrikán helyett! Öt perc nyugta nem lehet melletted senkinek, mert sose lehet tudni, mikor harapod át a torkát, vagy pofozod fel, mert éppen nem neked tetszően csinált, vagy nem csinált valamit! Elviselhetetlen a természeted ez az igazság! És tudod mit? Inkább bukók miattad négy milliót, csak ne kelljen a közeledben töltenem még öt percet! –azzal otthagyott, és bevágta az ajtót.
Megsemmisülten rogytam le a fal mellé.
Borzalmasan éreztem magam. Chris konkrétan a földbe döngölt, és ezért most nagyon utáltam. Szart se tud sem az életemről, sem a múltamról. Arról mennyi keserűséget, és bántást kaptam eddig. Felnyúltam a szekrényre, és levettem a mobilom.
Előkerestem Tony számát, és megcsörgettem.
- Igen? –vette fel.
- Ráérsz? – böktem ki, kicsit rekedten.
- Attól függ kinek.
- Angel vagyok. – suttogtam.
- Baj van? –kérdezte aggódva.
- Vannak nálad?
- Nem. Most éppen senki. Át menjek?
- Inkább én mennék.
- Gyere. Tudok vigaszt a bajodra. – cukkolt egy kicsit.
- Ebben bíztam.
- Várlak. 1135-os szoba.
- Oké.
Aztán bontottam a vonalat.
Megmostam az arcom, felraktam egy erős fekete sminket, felvettem egy farmer, meg egy kivágott vörös felsőt, meg egy fekete tűsarkút. Végül is, ha Chrisnek tényleg ez a véleménye rólam, akkor már nem tök mindegy?
Lehetek olyan is, úgyse érdekel senkit, hogy mi rejtőzik a maszk mögött.
Zsebre tettem a telefonom, és kiléptem az ajtón.
Én a kilencediken laktam, öt emeletet kellett lemennem Tonyhoz, úgyhogy beszálltam a liftbe és megnyomta a negyedik emelet gombját.
A hetediken megállt, kinyílt az ajtó.
Már meg sem lepődtem, inkább már groteszknek hatott ez az egész, arrébb mentem és hagytam hogy a Gerhard, Eddie és Chris trió beszálljon. Rájuk sem néztem.
- Mész valahová? –érdeklődött Gerhard.
Gúnyosan néztem rá, de nem válaszoltam. Megnyomtam az ajtózárót.
Kínos csönd lett. Nem sok hiányzott, hogy kitörjön belőlem a nevetés.
Megláttam az arcom a lift falán. Gúnyos arcot vágtam, de határozottan jól néztem ki.
Aztán feltűnt, hogy Chris erősen fixírozza a tükörképem, de átnéztem rajta.
Megálltunk és az ajtó ismét kinyílt.
Tony pedig velem szemben állt, és füttyentet.
Megnyomtam az ajtó záró gombot, és egy pillanattal azelőtt, hogy végleg bezárult volna, kiugrottam.
Tony elmosolyodott.
- Nem tudtam, hogy díszkísérettel jössz.
- Kell pár gardedám, hogy ne legyek rossz hírű.
Átkarolt.
- Mi a program?
- Irány az ágy. –nézem a szemébe.
- És a körítés?
- Az nem érdekel. –bújtam hozzá.
Felhúzta az egyik szemöldökét.
- Nem tetszik?
- Azt hittem romantikus alkat vagy.
- Most ilyen vagyok.
Elmosolyodott.
- Ez is tetszik. – vigyorgott, majd elindultunk a szobája felé.
Rihanna - Unfaithful (igazából az eredeti klippel együtt lehet érteni miért illik a szorimhoz)
http://www.youtube.com/watch?v=4EOPX5bnd2c
Arra ébredtem fel, hogy Chris simogatja és csókolgatja a nyakam. Elmosolyodtam, és kissé nehézkesen kinyitottam a szemem.
- Isteni ébresztő…. – mosolyogtam.
- Sejtettem hogy tetszeni fog…. Csak kár, hogy fél percen belül le fogod ordítani a fejem… - húzta el a száját.
Érdeklődve néztem rá.
- Én engedtem be a szobapincért… - láttam rajta hogy várja a hatást.
- És?
- Egy szál törölközőben voltam, amikor pedig elment, akkor jelent meg Gerhard. A látottak alapján szerintem biztosra veszi, hogy te és én.
Elvigyorodtam.
- Hát így járt. Ez a vonat már elment. Mi volt a reakció?
- Semmi. Dühös lett és elhúzott.
- Ez van. –rántottam meg a vállam.
- Akkor nem robbantod ki a harmadik világháborút?
- Miért?
- Azt hittem nem akarod nagy dobra verni hogy velem kavarsz. – érdeklődött fürkészve.
- Annyira nem akartam kitenni a kirakatba, de ha már így alakult, hát így alakult. Minden csoda három napig tart. Vagy a te inkább szépen a szőnyeg alá akartad söpörni?
Elhúzta a száját.
- Szóval igen. – szögeztem le.
- Ne értsd félre.
- Nem értem! –néztem rá kissé felpaprikázva.
- Elmondhatom a védőbeszédet, vagy máris viszel a kivégző osztag elé?! – sziszegte.
- Tudod mi? Húzz el a fenébe! Mi csak üvöltözni tudunk! –álltam fel dühösen, és becsörtettem a hálóba, és ledobtam magam az ágyra.
- Arról van szó… - kezdett bele, de a fejemre húztam a párnát, és befogtam a fülem.
- Nem érdekel! Nem érdekel! Nem érdekel!
Lecibálta rólam a párnát.
Dühösen néztem rá. Erre elmosolyodott.
- Jól áll neked ha mérges vagy. – vigyorodott el, majd magához akart húzni, de eltoltam – Ne csináld már… - dünnyögte, megint át akart ölelni, de amikor a jobb kezemmel megint arrébb löktem, durván megszorította.
Pofon vágtam. Elég erősre sikerült.
Ellökött, és kiviharzott a fürdőbe.
A kezembe temettem az arcom, hallottam pár perccel később kijön.
Megálltam a nappali és a hálószoba közti küszöbön, és a félfa takarásából néztem ahogy keresi a mobilját. Ezek szerint szerzett újat.
- Chris…. – mondtam halkan.
- Elmegyek! –mutatott rám a kis készülékkel – Elegem van ezekből az oltári nagy balhékból! Veled két értelmes szót nem tudok beszélni, mióta ismerlek! Egy önző, egoista, felfújt kis liba vagy, aki mindenre csak pofozkodással, és sértegetéssel tud felelni! Ha lelkileg egy sivataggal vagy egyenlő, akkor az a te problémád! Keress egy jó pszichológust, aki majd kikezel jó pénzért! Lehet hogy Bergernek ez megfelelt, mert végigkefélhette vele a fél világot, de nekem ez kevés! Ha éppen erre vágyom akkor inkább felhívok egy kurvát! Náluk legalább nem kell felesleges futni egy kis kedvességért, és törődésért! Ha nem akarsz látni akkor, mond meg, ha csak dugni akarsz, akkor mond meg, és ne veszekedj, és legfőképp ne játszd el szerelmes, nem törődöm nőt, mert neked nincsenek is érzéseid! Ráadásul borzalmasan alakítod! Azt hiszed nem látja mindenki, hogy milyen vagy? Hogy neked minden pasi csak arra kell, hogy kielégítsen, vagy fusson utánad mint a pincsi?! Lehet hogy jó vagy az ágyban, de a természeteddel képtelenség együtt élni, nem csodálhatod, hogy Gerhard egy csendes szellőt választott, a Catrina hurrikán helyett! Öt perc nyugta nem lehet melletted senkinek, mert sose lehet tudni, mikor harapod át a torkát, vagy pofozod fel, mert éppen nem neked tetszően csinált, vagy nem csinált valamit! Elviselhetetlen a természeted ez az igazság! És tudod mit? Inkább bukók miattad négy milliót, csak ne kelljen a közeledben töltenem még öt percet! –azzal otthagyott, és bevágta az ajtót.
Megsemmisülten rogytam le a fal mellé.
Borzalmasan éreztem magam. Chris konkrétan a földbe döngölt, és ezért most nagyon utáltam. Szart se tud sem az életemről, sem a múltamról. Arról mennyi keserűséget, és bántást kaptam eddig. Felnyúltam a szekrényre, és levettem a mobilom.
Előkerestem Tony számát, és megcsörgettem.
- Igen? –vette fel.
- Ráérsz? – böktem ki, kicsit rekedten.
- Attól függ kinek.
- Angel vagyok. – suttogtam.
- Baj van? –kérdezte aggódva.
- Vannak nálad?
- Nem. Most éppen senki. Át menjek?
- Inkább én mennék.
- Gyere. Tudok vigaszt a bajodra. – cukkolt egy kicsit.
- Ebben bíztam.
- Várlak. 1135-os szoba.
- Oké.
Aztán bontottam a vonalat.
Megmostam az arcom, felraktam egy erős fekete sminket, felvettem egy farmer, meg egy kivágott vörös felsőt, meg egy fekete tűsarkút. Végül is, ha Chrisnek tényleg ez a véleménye rólam, akkor már nem tök mindegy?
Lehetek olyan is, úgyse érdekel senkit, hogy mi rejtőzik a maszk mögött.
Zsebre tettem a telefonom, és kiléptem az ajtón.
Én a kilencediken laktam, öt emeletet kellett lemennem Tonyhoz, úgyhogy beszálltam a liftbe és megnyomta a negyedik emelet gombját.
A hetediken megállt, kinyílt az ajtó.
Már meg sem lepődtem, inkább már groteszknek hatott ez az egész, arrébb mentem és hagytam hogy a Gerhard, Eddie és Chris trió beszálljon. Rájuk sem néztem.
- Mész valahová? –érdeklődött Gerhard.
Gúnyosan néztem rá, de nem válaszoltam. Megnyomtam az ajtózárót.
Kínos csönd lett. Nem sok hiányzott, hogy kitörjön belőlem a nevetés.
Megláttam az arcom a lift falán. Gúnyos arcot vágtam, de határozottan jól néztem ki.
Aztán feltűnt, hogy Chris erősen fixírozza a tükörképem, de átnéztem rajta.
Megálltunk és az ajtó ismét kinyílt.
Tony pedig velem szemben állt, és füttyentet.
Megnyomtam az ajtó záró gombot, és egy pillanattal azelőtt, hogy végleg bezárult volna, kiugrottam.
Tony elmosolyodott.
- Nem tudtam, hogy díszkísérettel jössz.
- Kell pár gardedám, hogy ne legyek rossz hírű.
Átkarolt.
- Mi a program?
- Irány az ágy. –nézem a szemébe.
- És a körítés?
- Az nem érdekel. –bújtam hozzá.
Felhúzta az egyik szemöldökét.
- Nem tetszik?
- Azt hittem romantikus alkat vagy.
- Most ilyen vagyok.
Elmosolyodott.
- Ez is tetszik. – vigyorgott, majd elindultunk a szobája felé.
Driven - Felpörgetve 13.
13.rész
A másnap reggel mondhatni mély csalódás volt, ugyanis mire felébredtem Chris eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Amikor bejött a doki érdeklődtem hogy hova lett, ő meg közölte, már reggel elengedte, mivel jól érezte magát, és semmi komolyabb baja nem volt. De tekintve, hogy nekem erős füstmérgezésem van, csak másnap mehetek. Magyarán felköthetem magam, mert lemaradok az időmérőről és a versenyről is.
Halál boldog voltam, így mikor Gerhard meglátogatott páros lábbal rúgtam ki, Matra meg ráripakodtam, hogy nyerje már meg a futamot, ne töketlenkedjen.
Az osztrákra pluszban még azért is pipa voltam, mert játszotta a nővért, és mert Horner a haverja, és azért is mert létezett. Magyarán annyi bajom volt vele, hogy élő emberi lény.
Üzentem vele a főnöknek, hogy be ne jöjjön, mert mérges vagyok rá amiért elszúrták az időmérőt. Bár gondolom Gerhard kozmetikázva adta át.
Egész délután bent fortyogtam a szobában, és jól felhúztam magam, így amikor este benézett a doki vele is összerúgtam a patkót, aminek egyenes következménye az lett, hogy kidobott.
Mondván menjek amerre akarok, mert láthatóan remekül vagyok, és a leleteim is jók, de versenyezni nem versenyezhetek, csak a következő futamon.
Kissé morcosan ültem be a kocsiba, és mentem vissza a szállodához. Leparkoltam a mély garázsban, majd beszálltam a liftbe, és megnyomtam a gombot.
Fáradtan hajítottam le az összes kormos, koszos, és szakadt cuccom az ajtóban. Azt terveztem, hogy majd kidobom ami nem kell, ami még jó azt kimosom, de se erőm se kedvem nem volt hozzá.
Bementem a nappaliba, és a dohányzó asztalon egy hatalmas vörös rózsacsokor fogadott.
Leszedtem róla a kártyát, és leültem a kényelmes kanapéra.
„ Tegnap nem mentem be, mert Gerhard azt mondta veled marad, akár estére is, mert biztosan ki vagy bukva. Gondolom nem valaki aki tartja a gyertyát… Meg gondolom a feszültség sem hiányzik, hogy nézzük egymást az ő jelenlétében. Szép napot neked. Jobbulást! Chris”
Odahajoltam, és megszagoltam a virágokat. Kellemes lágy rózsa illat. Nagyot sóhajtottam.
Már előre elküldte a csokrot, hogy itt fogadjon mire megjövök. Kedves volt tőle. Szó szerint szívmelengető volt.
Ahogy az előző estére gondoltam, lúdbőrös lettem.
Letettem a kártyát az asztalra, bementem a fürdőbe, bekapcsoltam valami kellemes zenét, és beálltam a zuhany alá. Több mint fél órát sikáltam magam, mire már nem éreztem a kórházszagot.
Kijöttem, és úgy éreztem eldőlök a fáradtságtól, de közben majd éhen haltam. Felemeltem a szállodai telefont, és éppen beütöttem a szobaszerviz számát, amikor kopogtattak.
Leraktam, és kelletlenül az ajtóhoz sétáltam.
Amikor kinyitottam egy kicsit megdöbbentem.
- Szia…- nyögtem ki.
- Hello. Klassz a fogadtatás. –vigyorogott el, és nekem is mosolyra húzódott a szám.
Egy szál fürdőköpenyben álltam ott. Az élet nagy rendező.
Kitártam az ajtót, és bejött.
- Nem látok nálad semmit…- slattyogtam utána.
- Csak beugrottam megnézni mi újság. –bement a nappaliba, és leült.
- Látom feléd gyorsan járnak a hírek. –vigyorogtam és leültem mellé.
- Találkoztam pár órája Gerharddal és mesélte, hogy elég harapós hangulatban vagy. Mondta hogy ezek után biztos kibumlizod, hogy elengedjenek. –nézett rám érdeklődve.
- Ismer már egy pár éve. –vigyorodtam el, de Chris komoly maradt.
Megint felvette a pókerarcot.
- Lemaradtam valamiről? –érdeklődtem.
- Semmiről.
- Nem úgy tűnik….
Nagyot sóhajtott.
- Semmi veled kapcsolatos. Lapozzunk!
- Biztos?
- Igazából ma elég sok rossz hírt kaptam, és kicsit felhúztam magam. És még?
- Szívesen maradtam volna még veled, de tudtam hogy abból csak veszekedés lenne, ha Gerhard egy ágyban talál veled.
- Gondok vannak a gyárban?
- Akad, de nem akarok róla beszélni. Igazából semmiről! –szögezte le élesen –Lapozzunk!
- Jó. Én viszont visszahívom a szobaszervizt, mert éhen halok.
Ha megint hülye én nem fogok vele foglalkozni. Ha csak az ágyban akar foglalkozni velem, akkor csak ott. Amilyen a mosdó olyan a törölköző.
De hogy ma este hulla vagyok, és nem fogok vele veszekedni az is biztos.
Visszamentem a telefonhoz, és leadtam a rendelést. Alig tettem a le a készüléket, Chris szorosan átkarolta a derekam.
- Ne haragudj. Bunkó voltam.
- Kezdem megszokni! –és próbáltam lerángatni magamról a karját.
- Most mi a bajod?
- Nekem? Semmi! –dühödtem be.
- Megint hülye picsa vagy? –kapta fel a vizet.
Megfordultam és mérgesen néztem rá.
- Tudod mit?! Ha megint ilyen fasz vagy akkor húzzál vissza ahonnan jöttél, és vezesd le a feszültséget valamelyik jól bevált kurvádon! –azzal kibújtam a karjaiból.
- Igazad van! Az lesz a legjobb! Nem is értem minek pazarlom az időmet rád! –azzal a kijárat felé csörtetett.
Idegességembe felkaptam a váza virágot, és utána dobtam, az pedig széttört a szemközti falon.
- Hülye kurva! –szólt vissza az ajtóból, és bevágta.
- A francba! –toppantottam idegesen a lábammal.
Szerettem volna, ha kicsit tudunk normálisan is beszélgetni, és hozzábújhatok, de megint olyan volt mint valami sündisznó, tüskés, és morcos.
Nem volt erőm türelmesnek lenni, pedig tényleg nem akartam, hogy ez legyen a vége.
Végül megint kicsit sírós hangulatban neki álltam összeszedni a még ép rózsákat, kerestem egy nagy poharat, és vissza tettem a maradékot az asztalra. Aztán nekiálltam a törött váza romjainak. Már éppen az utolsót szedtem fel, annyira elbambultam, hogy amikor kopogtak, megijedtem, és az egyik porcelán darab megvágta a kezem.
- A bánatba!
Felkaptam egy zsebkendőt és rászorítottam, majd az ajtóhoz mentem.
Kinyitottam.
Beakartam vágni Chris orra előtt, de elkapta az ajtót, és bejött.
- Mára elég volt belőled. - szögeztem le.
- Mi történt a kezeddel? – megakarta fogni, de elhúztam.
- Semmit.
- Azért vérzik!
- Elvágta az a szar! –böktem a porcelán darabok felé – Na! Most boldog vagy?
- Nem.
Átakart ölelni, de végül dulakodás lett belőle, és lefogott. Aztán magához húzott, először durcásan ellenálltam, de végül hozzábújtam. Éreztem, hogy mindketten ellazultunk.
- Ne haragudj… Elég sok dolog szakadt ma a nyakamba, és lehet hogy vasárnap már vissza is kell utaznom Angliába… Ingerült voltam…. Sajnálom…
- Felhúztam magam én is, Gerhardon, azon hogy szarul ment a csapat, és hogy nem vezethetek. Rohadt fáradt vagyok.
- Akkor dőljünk be az ágyba, mert én is mindjárt elalszom.
Adott egy puszit a fejemre.
- Megvárnám a kaját…
Bólintott.
- Menjek, vagy maradjak? –kérdezte óvatosan.
Megráztam a fejem.
- Örülnék ha maradnál. Letusolsz?
Bólintott. Majd eltűnt a fürdő felé, én meg bekapcsoltam a tv-t.
A másnap reggel mondhatni mély csalódás volt, ugyanis mire felébredtem Chris eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Amikor bejött a doki érdeklődtem hogy hova lett, ő meg közölte, már reggel elengedte, mivel jól érezte magát, és semmi komolyabb baja nem volt. De tekintve, hogy nekem erős füstmérgezésem van, csak másnap mehetek. Magyarán felköthetem magam, mert lemaradok az időmérőről és a versenyről is.
Halál boldog voltam, így mikor Gerhard meglátogatott páros lábbal rúgtam ki, Matra meg ráripakodtam, hogy nyerje már meg a futamot, ne töketlenkedjen.
Az osztrákra pluszban még azért is pipa voltam, mert játszotta a nővért, és mert Horner a haverja, és azért is mert létezett. Magyarán annyi bajom volt vele, hogy élő emberi lény.
Üzentem vele a főnöknek, hogy be ne jöjjön, mert mérges vagyok rá amiért elszúrták az időmérőt. Bár gondolom Gerhard kozmetikázva adta át.
Egész délután bent fortyogtam a szobában, és jól felhúztam magam, így amikor este benézett a doki vele is összerúgtam a patkót, aminek egyenes következménye az lett, hogy kidobott.
Mondván menjek amerre akarok, mert láthatóan remekül vagyok, és a leleteim is jók, de versenyezni nem versenyezhetek, csak a következő futamon.
Kissé morcosan ültem be a kocsiba, és mentem vissza a szállodához. Leparkoltam a mély garázsban, majd beszálltam a liftbe, és megnyomtam a gombot.
Fáradtan hajítottam le az összes kormos, koszos, és szakadt cuccom az ajtóban. Azt terveztem, hogy majd kidobom ami nem kell, ami még jó azt kimosom, de se erőm se kedvem nem volt hozzá.
Bementem a nappaliba, és a dohányzó asztalon egy hatalmas vörös rózsacsokor fogadott.
Leszedtem róla a kártyát, és leültem a kényelmes kanapéra.
„ Tegnap nem mentem be, mert Gerhard azt mondta veled marad, akár estére is, mert biztosan ki vagy bukva. Gondolom nem valaki aki tartja a gyertyát… Meg gondolom a feszültség sem hiányzik, hogy nézzük egymást az ő jelenlétében. Szép napot neked. Jobbulást! Chris”
Odahajoltam, és megszagoltam a virágokat. Kellemes lágy rózsa illat. Nagyot sóhajtottam.
Már előre elküldte a csokrot, hogy itt fogadjon mire megjövök. Kedves volt tőle. Szó szerint szívmelengető volt.
Ahogy az előző estére gondoltam, lúdbőrös lettem.
Letettem a kártyát az asztalra, bementem a fürdőbe, bekapcsoltam valami kellemes zenét, és beálltam a zuhany alá. Több mint fél órát sikáltam magam, mire már nem éreztem a kórházszagot.
Kijöttem, és úgy éreztem eldőlök a fáradtságtól, de közben majd éhen haltam. Felemeltem a szállodai telefont, és éppen beütöttem a szobaszerviz számát, amikor kopogtattak.
Leraktam, és kelletlenül az ajtóhoz sétáltam.
Amikor kinyitottam egy kicsit megdöbbentem.
- Szia…- nyögtem ki.
- Hello. Klassz a fogadtatás. –vigyorogott el, és nekem is mosolyra húzódott a szám.
Egy szál fürdőköpenyben álltam ott. Az élet nagy rendező.
Kitártam az ajtót, és bejött.
- Nem látok nálad semmit…- slattyogtam utána.
- Csak beugrottam megnézni mi újság. –bement a nappaliba, és leült.
- Látom feléd gyorsan járnak a hírek. –vigyorogtam és leültem mellé.
- Találkoztam pár órája Gerharddal és mesélte, hogy elég harapós hangulatban vagy. Mondta hogy ezek után biztos kibumlizod, hogy elengedjenek. –nézett rám érdeklődve.
- Ismer már egy pár éve. –vigyorodtam el, de Chris komoly maradt.
Megint felvette a pókerarcot.
- Lemaradtam valamiről? –érdeklődtem.
- Semmiről.
- Nem úgy tűnik….
Nagyot sóhajtott.
- Semmi veled kapcsolatos. Lapozzunk!
- Biztos?
- Igazából ma elég sok rossz hírt kaptam, és kicsit felhúztam magam. És még?
- Szívesen maradtam volna még veled, de tudtam hogy abból csak veszekedés lenne, ha Gerhard egy ágyban talál veled.
- Gondok vannak a gyárban?
- Akad, de nem akarok róla beszélni. Igazából semmiről! –szögezte le élesen –Lapozzunk!
- Jó. Én viszont visszahívom a szobaszervizt, mert éhen halok.
Ha megint hülye én nem fogok vele foglalkozni. Ha csak az ágyban akar foglalkozni velem, akkor csak ott. Amilyen a mosdó olyan a törölköző.
De hogy ma este hulla vagyok, és nem fogok vele veszekedni az is biztos.
Visszamentem a telefonhoz, és leadtam a rendelést. Alig tettem a le a készüléket, Chris szorosan átkarolta a derekam.
- Ne haragudj. Bunkó voltam.
- Kezdem megszokni! –és próbáltam lerángatni magamról a karját.
- Most mi a bajod?
- Nekem? Semmi! –dühödtem be.
- Megint hülye picsa vagy? –kapta fel a vizet.
Megfordultam és mérgesen néztem rá.
- Tudod mit?! Ha megint ilyen fasz vagy akkor húzzál vissza ahonnan jöttél, és vezesd le a feszültséget valamelyik jól bevált kurvádon! –azzal kibújtam a karjaiból.
- Igazad van! Az lesz a legjobb! Nem is értem minek pazarlom az időmet rád! –azzal a kijárat felé csörtetett.
Idegességembe felkaptam a váza virágot, és utána dobtam, az pedig széttört a szemközti falon.
- Hülye kurva! –szólt vissza az ajtóból, és bevágta.
- A francba! –toppantottam idegesen a lábammal.
Szerettem volna, ha kicsit tudunk normálisan is beszélgetni, és hozzábújhatok, de megint olyan volt mint valami sündisznó, tüskés, és morcos.
Nem volt erőm türelmesnek lenni, pedig tényleg nem akartam, hogy ez legyen a vége.
Végül megint kicsit sírós hangulatban neki álltam összeszedni a még ép rózsákat, kerestem egy nagy poharat, és vissza tettem a maradékot az asztalra. Aztán nekiálltam a törött váza romjainak. Már éppen az utolsót szedtem fel, annyira elbambultam, hogy amikor kopogtak, megijedtem, és az egyik porcelán darab megvágta a kezem.
- A bánatba!
Felkaptam egy zsebkendőt és rászorítottam, majd az ajtóhoz mentem.
Kinyitottam.
Beakartam vágni Chris orra előtt, de elkapta az ajtót, és bejött.
- Mára elég volt belőled. - szögeztem le.
- Mi történt a kezeddel? – megakarta fogni, de elhúztam.
- Semmit.
- Azért vérzik!
- Elvágta az a szar! –böktem a porcelán darabok felé – Na! Most boldog vagy?
- Nem.
Átakart ölelni, de végül dulakodás lett belőle, és lefogott. Aztán magához húzott, először durcásan ellenálltam, de végül hozzábújtam. Éreztem, hogy mindketten ellazultunk.
- Ne haragudj… Elég sok dolog szakadt ma a nyakamba, és lehet hogy vasárnap már vissza is kell utaznom Angliába… Ingerült voltam…. Sajnálom…
- Felhúztam magam én is, Gerhardon, azon hogy szarul ment a csapat, és hogy nem vezethetek. Rohadt fáradt vagyok.
- Akkor dőljünk be az ágyba, mert én is mindjárt elalszom.
Adott egy puszit a fejemre.
- Megvárnám a kaját…
Bólintott.
- Menjek, vagy maradjak? –kérdezte óvatosan.
Megráztam a fejem.
- Örülnék ha maradnál. Letusolsz?
Bólintott. Majd eltűnt a fürdő felé, én meg bekapcsoltam a tv-t.
2011. június 11., szombat
Driven - Felpörgetve 12.
12.rész
Valami csiklandozta az arcom, megpróbáltam elhessegetni, de beleütközött a kezem.
Fél álomban utána nyúltam és megfogtam.
Kinyitottam a szemem, de kellett egy kis idő, hogy felfogjam, hogy amit látok, az Chris összevert arca. Amit meg éppen szorongatok, az a keze.
Pár pillanatig némán meredtünk egymásra, majd olyan gyorsan elengedtem az ujjait, mintha tüzes vasat fognék.
Kicsit felültem, és körbe néztem. Az orvosi szobában voltam, az orromban oxigén orrkanüllel, ami egyre inkább idegesített, így levettem. ( Az orrkanül egy oxigénpalackra kötött műanyag cső, aminek van két kis pöcök része és az orrba teszik. A nevével ellentétben nincs benne tű. Gond nélkül levehető. Anno a vészhelyzetben is láthattunk már ilyet. http://orvosimuszer.eu/shop_ordered/9324/shop_pic/UG904768.jpg )
A karomba infúziót kötöttek, úgyhogy kicsit nehezen tudtam mozogni.
Chris az ágyam szélén ült, kék kórházi hálóingben, rám is valami hasonlót aggattak, csak kicsit nyitottabb volt az eleje. Tekintve hogy a mellkasomra erősítettek pár érzékelőt.
Kényszeredetten elmosolyodtam.
- Mi az? –kérdezte érdeklődve.
- Jobban áll neked ez a szar, mint amit átlagban viselsz. –nevettem fel, de közben megint köhögnöm kellett, úgyhogy visszadugtam az orromba a kanült.
- Az orvos szerint sok füstöt nyeltél. Egy darab használnod kellene azt az izét, amíg le nem tisztul a tüdőd. Azt mondta pár nap és rendbe jössz.
- Remek…. –köhögtem.
- Mi bajod neked a cuccaimmal?
- Az a lila póló, meg azaz ing, és a liba zöld pulcsi. Kész divatkatasztrófa vagy! –kuncogtam fel.
- Nagyon vicces! –húzta el a száját.
- Fel kéne fogadnod egy szakembert! De komolyan! Mint valami rossz buzi! –vigyorodtam el.
- Látom igazán benne vagy a homokosokat érintő témában! –szúrt vissza.
Visszadőltem a párnára, mert úgy éreztem nyom a mellkasom.
- Rosszul vagy?
- Csak kicsit nehezen kapok levegőt.
- Szólok az orvosnak.
- Nem kell. Pihenek egy kicsit, és jobb lesz…. – vettem nagy levegőt - Tényleg! Veled mi van? Neked nem kéne feküdnöd?
- Kéne, de nem tudok. Rohadtul fáj mindenem, de így most jó.
- Mit mondott a doki?
- Horzsolások, zúzódások, és pár öltés a vágások helyén, de különben még olcsón is úsztam meg. – lemászott az ágyról, és nehézkesen átült egy székbe.
Fájdalmas arccal nyúlt el.
- A többiekről nem tudsz semmi?
- Az orvos kidobta őket. Majd holnap délelőtt bejöhetnek, pedig a két kis szeretőd nagyon ágált ellene. –gúnyolódott.
- A két szeretőm? –néztem rá értetlenül.
- Ne játszd meg magad. Gerhard és Tony!
- Jah! Úgy érted a volt szeretőm, és az, aki azért teper, hogy az legyen? – néztem a szemébe dühösen.
- Ahogy tetszik!
- Olyan bunkó vagy mint egy ősember. –szögeztem le.
- Tehát nem csak bunkó vagyok, de még buzi is?! Remek! Újabb pozitív jelző? –teljesen felpaprikázta magát.
- Ha így felhúztad magad csak van benne némi igazság. –szúrtam oda.
- Ha nem érezném magam úgy mint akin átment egy tank, szívesen megmutatnám neked, hogy mit tudnék veled kezdeni az ágyban! –húzta gúnyos gúnyos mosolyra a száját, közben pedig eszméletlenül pofátlanul végig sírölt.
Ekkor vettem észre, hogy a nyitott kórházi ing miatt a fél mellem kilátszik.
Feljebb cibáltam a ruhát, és közben éreztem, hogy elvörösödök mint a főtt rák, pedig soha életemben nem voltam az a szégyellős liba.
- Mi az? Csak nem zavarban vagy? – vigyorodott el.
- Én ugyan nem! –válaszoltam hírtelen, de érezhetően remegett a hangom.
- Nem úgy tűnik….
- Mond csak! Leszállnál rólam végre? – ripakodtam rá.
- Ha valóban rajtad lennék, akkor kétlem hogy ezt szeretnéd. – vigyorgott tovább.
- Hát ez hihetetlen…. –néztem fel a plafonra.
Éreztem, hogy borzalmasan kezd fájni a jobb karom, ránéztem, és látszott, hogy kicsit megdagadt, és szivárog a vér a kanül mellett.
- A francba! –keresni kezdtem a nővér hívót, de sehol sem láttam – Nálad nincs nővér hívó?
- Minek ? Nyugtatót akarsz kérni? –viccelődött.
- Konkrétan kanül cserét, mert kicsúszott az a szar, és vérzik karom! – rászorítottam a kezem a ragasztásra, amit már át is itatott a vér – A picsába! Adj valami kendőt az asztalról! Gyorsan! - néztem Chrisre rémülten.
Felkapott egy zöld orvosi vászon kéztörlőt, és a kezembe adta, majd kirohant az ajtón.
Szinte azonnal vissza is jött az orvossal.
- Mi történt? – kérdezte, a majd levette a kendőt, és ragasztót kezdte el lehúzni.
- Azt hiszem szokás szerint tropára ment egy vénám….- sziszegtem.
- Igen, és be is gyulladt.
Kihúzta a tűt, majd egy jódos géz darabot nyomott a sebre.
Szerencsére egy két perc és el is állt a vérzés.
Megnézte a másik karom, és lábaimat is.
- Kapnia kellene még egy ilyen zacskó vitaminos nyomelemes oldatot, de vénát nem igen találok magán. –vakarta meg az állát – Korábban sokszor volt kórházban?
- Igen. Gyerekkoromban állandóan elszöktem az intézetekből, vagy az öregem vert meg. Úgyhogy volt néhány csont törésem, agyrázkódásom meg zúzódásom. Párszor kikötöttem a sürgősségin.
- Akkor már értem. A vénákat nagyon megterheli ha sokszor kap infúziót, vagy sokszor vesznek vért, gyakran begyulladnak, vagy kipukkannak, a későbbiek folyamán pedig úgy mondjuk az injekciós tű elől csúszni kezd a véna, és egyre nehezebben lehet bekötni infúziót is.
- Mondták már.
- Hát…. Akkor majd kap vitamin injekciót.
- Príma.
Pár perccel később visszajött, és elhúzta függönyt, majd beadta, és elment.
Nagyon fájt a karom. Levettem a gézt, és egy tenyérnyi piros folt látszott, és fel is dagadt.
Lehunytam a szemem, és próbáltam egy kicsit pihenni.
Arra ébredtem fel, hogy valami hideg ér hozzám
Egy törölköző, és egy jeges zacskó hevert a karomon.
Chris megint az ágyamnál ült.
- A doki mondta hogy nem ártana rá egy kis jég.
- Igen… Szokott használni… - dünnyögtem – Mennyi aludtam?
- Alig húsz percet. Aludj még, vacakul nézel ki.
Az ablak felé néztem, ahol le volt húzva a redőny. De így is látszott, hogy lassan esteledik.
- Bagoly mondja verébnek.
Elmosolyodott.
- Nem tudok, majd alszom az ágyamban ha kiengednek. –de közben éreztem, hogy mindjárt leragad a szemem, és kicsit el is szontyolodtam. Újabb kórház, megint egyedül.
- Szóljak a dokinak, hogy hívja fel Bergert?
- Nem kell. Jól vagyok.
- Eléggé elkedvetlenedtél…- szögezte le fürkésző tekintettel.
Megrántottam a vállam, de közben éreztem hogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.
Megint az éreztem, hogy teljesen egyedül vagyok, akár csak gyerekkoromban. Magányos, elhagyatott, utált, púp mások hátán, akibe mindenki csak belerúg, főleg az egyetlen rokona a nagyapja. Akinek ha szüksége lett volna valakire, csak magára számíthatott.
Hiába sóvárogtam a szeretetre, senkit sem érdekelt mi van velem. A nagyapám gyűlölt, egyrészt mert az anyámat is utálta, másrészt mert meghalt a fia, én meg itt maradtam a nyakán. Az iskolai tanárok mindig csak a balhés gyereket látták bennem, akit már előre megelőzött a híre. Az alkalmi ismerősök meg mindig gyorsan lekoptak, aki valaha is érdekelt hogy mi van velem, az Gerhard, de rá nem számíthattam többet. Egyrészt nem is akartam, másrészt ő maga mondta hogy a családjával akar törődni.
- Talán jobb lenne…
- Nem! van elég baja, ott a felesége! Megoldom! –azzal elfordultam tőle a fal felé, és magamra húztam a takarót.
Minden erőmmel visszafojtottam a sírást, és vártam.
Hallottam ahogy Chris lekapcsolja a lámpát és ágyba bújik. Egy idő után azonban nem bírtam tovább, és megint zokogni kezdtem a paplan alatt.
Évek óta először megint nem tudtam visszafogni, és minden bánatom, keserűségem, és fájdalmam a felszínre tört. Annyira egyedül éreztem magam. Nem tudom meddig sírtam, valaki a félhomályban lehúzta rólam takarót, magához húzott és szorosan átölelt.
Képtelen voltam abbahagyni a könnyek csak jöttek, és jöttek.
Végül csak kinyögtem, hogy:
- Utállak…..
- Tudom… - morogta Chris – És okod is van rá….
Belefúrtam az arcom a mellkasába.
- Nem akartam….. hogy…. bajod essen….
- Nem is lett volna. Csak túl nagy volt a pofám. Eldurrant az agyam, hogy ilyen ügyesen leráztál. Nem a te hibád.
- Szarul érzem magam….
Keserűen felnevetett.
- Én is…
Halványan elmosolyodtam.
Nagy nehezen mellém mászott az ágyba, én a mellkasához bújtam, ő meg átkarolt.
- Csak azért van rád szükségem mert van két vállad…
- Amin kibőgheted magad. Tudom.
Szorosan a testéhez préseltem magam, ő pedig simogatni kezdte a karom és hátam.
Aztán a másik kezével gyöngéden a nyakam és az arcom, elmondhatatlanul jólesett ez a törődés. Éreztem megfogja a tarkóm, és magához húz.
Gyöngéden beleharapott az ajkamba, majd szenvedélyesen, és vadul megcsókolt. Viszonoztam, szinte faltuk a másik ajkait, és nyelveink örülten hadakoztak egymással.
Teljesen beleszédültem abba amit csinált, a külvilág megszűnt.
Amikor a kezem lejjebb csúszott a mellkasán fájdalmasan felszisszent.
Ekkor tértem magamhoz, és kábán néztem rá a sötétben.
Megsimogatta az arcom, ahol hozzámért, mintha áramütés érte volna a testem. Megint megcsókolt, fölém hajolt és megint felszisszent.
Nem bírtam ki, halkan felnevettem. Mellém feküdt.
- Talán ez nem a legjobb időpont erre…. –morogta.
- Mintha csalódott lennél…. –hecceltem.
Megfogta a kezem, és a merev férfiasságához húzta. Tény ami tény, hogy nem panaszkodhatott a méreteire.
A lábammal átkaroltam a csípőjét. Nem bírtam magammal.
- Úgy látom most szívatni akarsz! –csattant fel.
Válaszul vadul megcsókoltam, és taperolni kezdtem.
- Csak egyszerűen, akarsz –szögezte le.
- Kiváló megfigyelés.
De amikor felülre kerültem, és ráültem a csípőjére, megint felszisszent.
Végül mellébújtam.
- Ez nem akar összejönni….- morogtam.
- Pedig egészen jól egymásra hangolódtunk! –nevetett fel.
A vállába bokszoltam. Szorosan átkarolt.
- Sértésnek vennéd, ha pár nap múlva jelentkeznék nálad? –kérdezte kicsit cukkoló hangnemben.
- Egy üveg pezsgő, és egy csomag gumi nélkül ne is keress meg. –karoltam át a derekát.
- Szavadon foglak….
A szemébe néztem.
- Ez nem a fogadásról szólt… Elkapott a gépszíj….
- Tudom.. –somolyogtam.
Magamban pedig leszögeztem, hogy szó szerint a tökeinél fogtam meg Hornert. És jót mulattam magamban a történteken, főleg azon, hogy nekem is egyre inkább bejött, mint pasi.
Valami csiklandozta az arcom, megpróbáltam elhessegetni, de beleütközött a kezem.
Fél álomban utána nyúltam és megfogtam.
Kinyitottam a szemem, de kellett egy kis idő, hogy felfogjam, hogy amit látok, az Chris összevert arca. Amit meg éppen szorongatok, az a keze.
Pár pillanatig némán meredtünk egymásra, majd olyan gyorsan elengedtem az ujjait, mintha tüzes vasat fognék.
Kicsit felültem, és körbe néztem. Az orvosi szobában voltam, az orromban oxigén orrkanüllel, ami egyre inkább idegesített, így levettem. ( Az orrkanül egy oxigénpalackra kötött műanyag cső, aminek van két kis pöcök része és az orrba teszik. A nevével ellentétben nincs benne tű. Gond nélkül levehető. Anno a vészhelyzetben is láthattunk már ilyet. http://orvosimuszer.eu/shop_ordered/9324/shop_pic/UG904768.jpg )
A karomba infúziót kötöttek, úgyhogy kicsit nehezen tudtam mozogni.
Chris az ágyam szélén ült, kék kórházi hálóingben, rám is valami hasonlót aggattak, csak kicsit nyitottabb volt az eleje. Tekintve hogy a mellkasomra erősítettek pár érzékelőt.
Kényszeredetten elmosolyodtam.
- Mi az? –kérdezte érdeklődve.
- Jobban áll neked ez a szar, mint amit átlagban viselsz. –nevettem fel, de közben megint köhögnöm kellett, úgyhogy visszadugtam az orromba a kanült.
- Az orvos szerint sok füstöt nyeltél. Egy darab használnod kellene azt az izét, amíg le nem tisztul a tüdőd. Azt mondta pár nap és rendbe jössz.
- Remek…. –köhögtem.
- Mi bajod neked a cuccaimmal?
- Az a lila póló, meg azaz ing, és a liba zöld pulcsi. Kész divatkatasztrófa vagy! –kuncogtam fel.
- Nagyon vicces! –húzta el a száját.
- Fel kéne fogadnod egy szakembert! De komolyan! Mint valami rossz buzi! –vigyorodtam el.
- Látom igazán benne vagy a homokosokat érintő témában! –szúrt vissza.
Visszadőltem a párnára, mert úgy éreztem nyom a mellkasom.
- Rosszul vagy?
- Csak kicsit nehezen kapok levegőt.
- Szólok az orvosnak.
- Nem kell. Pihenek egy kicsit, és jobb lesz…. – vettem nagy levegőt - Tényleg! Veled mi van? Neked nem kéne feküdnöd?
- Kéne, de nem tudok. Rohadtul fáj mindenem, de így most jó.
- Mit mondott a doki?
- Horzsolások, zúzódások, és pár öltés a vágások helyén, de különben még olcsón is úsztam meg. – lemászott az ágyról, és nehézkesen átült egy székbe.
Fájdalmas arccal nyúlt el.
- A többiekről nem tudsz semmi?
- Az orvos kidobta őket. Majd holnap délelőtt bejöhetnek, pedig a két kis szeretőd nagyon ágált ellene. –gúnyolódott.
- A két szeretőm? –néztem rá értetlenül.
- Ne játszd meg magad. Gerhard és Tony!
- Jah! Úgy érted a volt szeretőm, és az, aki azért teper, hogy az legyen? – néztem a szemébe dühösen.
- Ahogy tetszik!
- Olyan bunkó vagy mint egy ősember. –szögeztem le.
- Tehát nem csak bunkó vagyok, de még buzi is?! Remek! Újabb pozitív jelző? –teljesen felpaprikázta magát.
- Ha így felhúztad magad csak van benne némi igazság. –szúrtam oda.
- Ha nem érezném magam úgy mint akin átment egy tank, szívesen megmutatnám neked, hogy mit tudnék veled kezdeni az ágyban! –húzta gúnyos gúnyos mosolyra a száját, közben pedig eszméletlenül pofátlanul végig sírölt.
Ekkor vettem észre, hogy a nyitott kórházi ing miatt a fél mellem kilátszik.
Feljebb cibáltam a ruhát, és közben éreztem, hogy elvörösödök mint a főtt rák, pedig soha életemben nem voltam az a szégyellős liba.
- Mi az? Csak nem zavarban vagy? – vigyorodott el.
- Én ugyan nem! –válaszoltam hírtelen, de érezhetően remegett a hangom.
- Nem úgy tűnik….
- Mond csak! Leszállnál rólam végre? – ripakodtam rá.
- Ha valóban rajtad lennék, akkor kétlem hogy ezt szeretnéd. – vigyorgott tovább.
- Hát ez hihetetlen…. –néztem fel a plafonra.
Éreztem, hogy borzalmasan kezd fájni a jobb karom, ránéztem, és látszott, hogy kicsit megdagadt, és szivárog a vér a kanül mellett.
- A francba! –keresni kezdtem a nővér hívót, de sehol sem láttam – Nálad nincs nővér hívó?
- Minek ? Nyugtatót akarsz kérni? –viccelődött.
- Konkrétan kanül cserét, mert kicsúszott az a szar, és vérzik karom! – rászorítottam a kezem a ragasztásra, amit már át is itatott a vér – A picsába! Adj valami kendőt az asztalról! Gyorsan! - néztem Chrisre rémülten.
Felkapott egy zöld orvosi vászon kéztörlőt, és a kezembe adta, majd kirohant az ajtón.
Szinte azonnal vissza is jött az orvossal.
- Mi történt? – kérdezte, a majd levette a kendőt, és ragasztót kezdte el lehúzni.
- Azt hiszem szokás szerint tropára ment egy vénám….- sziszegtem.
- Igen, és be is gyulladt.
Kihúzta a tűt, majd egy jódos géz darabot nyomott a sebre.
Szerencsére egy két perc és el is állt a vérzés.
Megnézte a másik karom, és lábaimat is.
- Kapnia kellene még egy ilyen zacskó vitaminos nyomelemes oldatot, de vénát nem igen találok magán. –vakarta meg az állát – Korábban sokszor volt kórházban?
- Igen. Gyerekkoromban állandóan elszöktem az intézetekből, vagy az öregem vert meg. Úgyhogy volt néhány csont törésem, agyrázkódásom meg zúzódásom. Párszor kikötöttem a sürgősségin.
- Akkor már értem. A vénákat nagyon megterheli ha sokszor kap infúziót, vagy sokszor vesznek vért, gyakran begyulladnak, vagy kipukkannak, a későbbiek folyamán pedig úgy mondjuk az injekciós tű elől csúszni kezd a véna, és egyre nehezebben lehet bekötni infúziót is.
- Mondták már.
- Hát…. Akkor majd kap vitamin injekciót.
- Príma.
Pár perccel később visszajött, és elhúzta függönyt, majd beadta, és elment.
Nagyon fájt a karom. Levettem a gézt, és egy tenyérnyi piros folt látszott, és fel is dagadt.
Lehunytam a szemem, és próbáltam egy kicsit pihenni.
Arra ébredtem fel, hogy valami hideg ér hozzám
Egy törölköző, és egy jeges zacskó hevert a karomon.
Chris megint az ágyamnál ült.
- A doki mondta hogy nem ártana rá egy kis jég.
- Igen… Szokott használni… - dünnyögtem – Mennyi aludtam?
- Alig húsz percet. Aludj még, vacakul nézel ki.
Az ablak felé néztem, ahol le volt húzva a redőny. De így is látszott, hogy lassan esteledik.
- Bagoly mondja verébnek.
Elmosolyodott.
- Nem tudok, majd alszom az ágyamban ha kiengednek. –de közben éreztem, hogy mindjárt leragad a szemem, és kicsit el is szontyolodtam. Újabb kórház, megint egyedül.
- Szóljak a dokinak, hogy hívja fel Bergert?
- Nem kell. Jól vagyok.
- Eléggé elkedvetlenedtél…- szögezte le fürkésző tekintettel.
Megrántottam a vállam, de közben éreztem hogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.
Megint az éreztem, hogy teljesen egyedül vagyok, akár csak gyerekkoromban. Magányos, elhagyatott, utált, púp mások hátán, akibe mindenki csak belerúg, főleg az egyetlen rokona a nagyapja. Akinek ha szüksége lett volna valakire, csak magára számíthatott.
Hiába sóvárogtam a szeretetre, senkit sem érdekelt mi van velem. A nagyapám gyűlölt, egyrészt mert az anyámat is utálta, másrészt mert meghalt a fia, én meg itt maradtam a nyakán. Az iskolai tanárok mindig csak a balhés gyereket látták bennem, akit már előre megelőzött a híre. Az alkalmi ismerősök meg mindig gyorsan lekoptak, aki valaha is érdekelt hogy mi van velem, az Gerhard, de rá nem számíthattam többet. Egyrészt nem is akartam, másrészt ő maga mondta hogy a családjával akar törődni.
- Talán jobb lenne…
- Nem! van elég baja, ott a felesége! Megoldom! –azzal elfordultam tőle a fal felé, és magamra húztam a takarót.
Minden erőmmel visszafojtottam a sírást, és vártam.
Hallottam ahogy Chris lekapcsolja a lámpát és ágyba bújik. Egy idő után azonban nem bírtam tovább, és megint zokogni kezdtem a paplan alatt.
Évek óta először megint nem tudtam visszafogni, és minden bánatom, keserűségem, és fájdalmam a felszínre tört. Annyira egyedül éreztem magam. Nem tudom meddig sírtam, valaki a félhomályban lehúzta rólam takarót, magához húzott és szorosan átölelt.
Képtelen voltam abbahagyni a könnyek csak jöttek, és jöttek.
Végül csak kinyögtem, hogy:
- Utállak…..
- Tudom… - morogta Chris – És okod is van rá….
Belefúrtam az arcom a mellkasába.
- Nem akartam….. hogy…. bajod essen….
- Nem is lett volna. Csak túl nagy volt a pofám. Eldurrant az agyam, hogy ilyen ügyesen leráztál. Nem a te hibád.
- Szarul érzem magam….
Keserűen felnevetett.
- Én is…
Halványan elmosolyodtam.
Nagy nehezen mellém mászott az ágyba, én a mellkasához bújtam, ő meg átkarolt.
- Csak azért van rád szükségem mert van két vállad…
- Amin kibőgheted magad. Tudom.
Szorosan a testéhez préseltem magam, ő pedig simogatni kezdte a karom és hátam.
Aztán a másik kezével gyöngéden a nyakam és az arcom, elmondhatatlanul jólesett ez a törődés. Éreztem megfogja a tarkóm, és magához húz.
Gyöngéden beleharapott az ajkamba, majd szenvedélyesen, és vadul megcsókolt. Viszonoztam, szinte faltuk a másik ajkait, és nyelveink örülten hadakoztak egymással.
Teljesen beleszédültem abba amit csinált, a külvilág megszűnt.
Amikor a kezem lejjebb csúszott a mellkasán fájdalmasan felszisszent.
Ekkor tértem magamhoz, és kábán néztem rá a sötétben.
Megsimogatta az arcom, ahol hozzámért, mintha áramütés érte volna a testem. Megint megcsókolt, fölém hajolt és megint felszisszent.
Nem bírtam ki, halkan felnevettem. Mellém feküdt.
- Talán ez nem a legjobb időpont erre…. –morogta.
- Mintha csalódott lennél…. –hecceltem.
Megfogta a kezem, és a merev férfiasságához húzta. Tény ami tény, hogy nem panaszkodhatott a méreteire.
A lábammal átkaroltam a csípőjét. Nem bírtam magammal.
- Úgy látom most szívatni akarsz! –csattant fel.
Válaszul vadul megcsókoltam, és taperolni kezdtem.
- Csak egyszerűen, akarsz –szögezte le.
- Kiváló megfigyelés.
De amikor felülre kerültem, és ráültem a csípőjére, megint felszisszent.
Végül mellébújtam.
- Ez nem akar összejönni….- morogtam.
- Pedig egészen jól egymásra hangolódtunk! –nevetett fel.
A vállába bokszoltam. Szorosan átkarolt.
- Sértésnek vennéd, ha pár nap múlva jelentkeznék nálad? –kérdezte kicsit cukkoló hangnemben.
- Egy üveg pezsgő, és egy csomag gumi nélkül ne is keress meg. –karoltam át a derekát.
- Szavadon foglak….
A szemébe néztem.
- Ez nem a fogadásról szólt… Elkapott a gépszíj….
- Tudom.. –somolyogtam.
Magamban pedig leszögeztem, hogy szó szerint a tökeinél fogtam meg Hornert. És jót mulattam magamban a történteken, főleg azon, hogy nekem is egyre inkább bejött, mint pasi.
Driven - Felpörgetve 11.
11.rész
Clint Mansell - Requiem for a Dream Remix
http://www.youtube.com/watch?v=xE0UA8RREX4
Alig két órával később már a pályakórház folyosóján ültem a térdemre a könyökölve, és a kezembe temetve az arcom.
Most volt időm végig gondolni, hogy mi is történt, és komplett idiótának tartottam magam, hogy képes voltam egy lángoló autó mellett rohangálni.
A sírás kerülgetett, és minden tagom remegett.
Mat mellettem ült, de mindegy lett volna ha nincs ott. Csak bámult maga elé ő is.
Tudtam, hogy Chrisnek nem lehet igazán komolya baja, mert akkor már régen repülőre tették volna, és irány egy kórház.
Ez jó hírnek volt mondható, az már viszont kevésbé, hogy tudtam ha magához tér, és jobban lesz, akkor biztosan feljelent, és rám veri az egészet. Magyarán bíróság elé citálnak, és az lesz a minimum, hogy elveszik az autóvezetői licenszem.
- Hozok egy kávét. –állt fel Mat.
- Uhum. –morogtam, de igazából nem volt erőm megszólalni.
Úgy éreztem, ha egy szót is kiejtek a számon, bőgni fogok.
Ültem egyedül a hideg folyosón, és úgy éreztem megőrülök. Már sokadszorra pillantottam az órámra, de még mindig negyed hetet mutatott.
Valaki leült a másik oldalamra, és átkarolt.
Ismerős volt az arcszeszének az illata.
- Gerhard….- nyögtem ki, és elszakadt a cérna.
Az arcom beletemettem a mellkasába, és zokogtam.
- Hogy….
- Mat hívott fel, és elmondta mi van. Jöttem ahogy tudtam, meg felhívtam az ügyvédem.
- Az ügyvéded? –néztem fel.
- Az a gyanúm, hogy nem csak arról van itt szó, hogy megtaláltad Chris. Ha össze vissza beszélsz, vagy valami kétértelműt állítasz, akkor mindketten bajba kerülhettek. Majd az ügyvéd beszél a kiérkező rendőrökkel, aztán majd vallomást tesztek.
- Rendőrök? –töröltem meg a kézfejemmel az arcom.
- A Christ ért támadás miatt az orvosnak kötelessége értesíteni őket.
Lehunytam a szemem.
- Én….
Gerhard átölelt.
- Nyugodj meg. –súgta a fülembe.
Egy idő után végre megnyugodtam, amikor valaki ránk köszönt.
- Hello!
Megfordultam.
Mark volt az. Az ügyvéd. Szó nélkül leült a másik oldalamra.
- Gyorsan mond el mi ez az egész.
Próbáltam összeszedni magam, aztán kissé akadozva de elnyefegtem.
- Remek! Akkor egyértelmű, hogy ezt nem mondhatjátok!
- Akkor mit mondjon?
- Azt hogy ideges voltál a hétvégi verseny miatt, és lementél a garázsba, autókázni egyet, és pár régi szegény ismerősödet meglátogasd a külvárosban. Lent összefutottál Chrissel aki nagyon bunkó volt, veszekedtetek, vérig sértett azzal, hogy tehetségtelen libának tart, és pofon vágtad, majd kocsiba szálltál. Később észre vetted, hogy valaki követ, és leráztad, de elkeveredtél, majd felhívtad a barátaidat. Ők szeretik a gyors kocsikat, és bandáznak, de nyugodtan elmondhatod, hogy te nem vettél részt semmilyen versenyben, és nézzék csak meg a kocsid nyugodtan. Van benne nitró?
- Nincs.
- Okos lány. Te csak haverkodni mentél. Vissza úton észrevetted az égő kocsit, és közelebb mentél hogy bajban van e valaki. Aztán elmondod, hogy mi történt, hogy kihoztad, hogy ide jöttél vele ennyi. Többet ne mondj. Végig ott leszek, és csak ennyit mondasz.
- De mi van ha….
- Mindjárt beszélek Chrissel, és a szájába rágom, hogy mit mondjon! –csattant fel.
- De ha ő fel akar jelenteni, hogy az én…
- Nem fog! Ő is tudja hogyha valakit követ, az már zaklatás, ráadásul te találtad meg, és hoztad be. Feltételezem, nem te mondtad, hogy verjék laposra.
- Én csak annyit akartam, hogy ne kövessen, le akartam rázni. Nem tudom miért verték meg! Nem erről volt szó! – pánikoltam.
- Sejtettem! Mindjárt jövök! – azzal bekopogott az orvosiba, és bement.
- Szerinted mi történt? –nézett rám Gerhard.
- Nem tudom….. Tényleg…. Nem hiszem, hogy bántották volna, hacsak nem szállt ki, és kötekedett velük….
- Gondolod, hogy kipróbálta?
- Nem tudom…. Te jobban ismered.
- Hát néha rájön a hepciáskodás. Nem kizárt, hogy nagyképűsködött. Hajlamos rá.
- Értem….
Amennyire tudtam, hozzábújtam.
- Jó hogy itt vagy.
- Sejtettem, hogy ide kell jönnöm.
- Én mindent elcseszek….- sírtam újra.
- Ugyan már. zöldeket beszélsz.
- Miért? Nem így van.
- Hagyd már ezt az önsajnálatot. Semmi értelme.
Felpattantam a székről.
- A kurva életbe ne dirigálj nekem! Elegem van a flancos fennhéjázós fellengzős dumádból! Kurvára elegem van mindenkiből! Faszom is kivan veled, hogy nem bírtál szólni hogy Bernie mit kavar a háttérben! Azért van ez az egész! Tudod egyáltalán, hogy hogyan bánt velem az állítólagos haverod?! Úgy kezelt, mint valami olcsó kis kurvát, aki a te hátadon kapaszkodott fel odáig ahol most vagyok! Aztán lazán a pofámba vágta, hogy Eddievel fogadást kötöttek arra melykőjük ágyában fogok kikötni. Konkrétan négy millát érek nekik! Jó mi?! Aztán Bernie susmusa mellett, Chris az lett volna a fő célja, hogy a szeretőjévé tegyen, és lehetőleg ezáltal megpróbáljon dróton rángatni, és rövid pórázra fogni! –kiabáltam immáron teljes hangerőn.
- Ang….
- Nem! Elegem van! Belőled is! Belőle is! Mindenkiből! Dögöljetek meg ahol vagytok! Hagyjatok engem békén! Te és az összes idióta Forma 1-es! Érted? –üvöltöttem – Nálatok szemetebb, gerinctelenebb, aljasabb embereket nem hordott a hátán a Föld! Menjek a pokolba! – azzal sarkon fordultam, és végig futottam a folyosón, aztán szinte kirontottam az épületből.
Kiértem a hűvös reggeli levegőre, és pár lépés után szúrni kezdett a tüdőm, és nem kaptam levegőt.
Olyan erősen krákogtam, köhögtem, aztán fulladozni kezdtem, és összerogytam.
Valaki átkarolt, felnéztem. Kanaan volt az.
Hallottam, mennyire hörögve veszem a levegőt. Tony felkapott, és rohanni kezdett velem, én pedig elájultam.
Clint Mansell - Requiem for a Dream Remix
http://www.youtube.com/watch?v=xE0UA8RREX4
Alig két órával később már a pályakórház folyosóján ültem a térdemre a könyökölve, és a kezembe temetve az arcom.
Most volt időm végig gondolni, hogy mi is történt, és komplett idiótának tartottam magam, hogy képes voltam egy lángoló autó mellett rohangálni.
A sírás kerülgetett, és minden tagom remegett.
Mat mellettem ült, de mindegy lett volna ha nincs ott. Csak bámult maga elé ő is.
Tudtam, hogy Chrisnek nem lehet igazán komolya baja, mert akkor már régen repülőre tették volna, és irány egy kórház.
Ez jó hírnek volt mondható, az már viszont kevésbé, hogy tudtam ha magához tér, és jobban lesz, akkor biztosan feljelent, és rám veri az egészet. Magyarán bíróság elé citálnak, és az lesz a minimum, hogy elveszik az autóvezetői licenszem.
- Hozok egy kávét. –állt fel Mat.
- Uhum. –morogtam, de igazából nem volt erőm megszólalni.
Úgy éreztem, ha egy szót is kiejtek a számon, bőgni fogok.
Ültem egyedül a hideg folyosón, és úgy éreztem megőrülök. Már sokadszorra pillantottam az órámra, de még mindig negyed hetet mutatott.
Valaki leült a másik oldalamra, és átkarolt.
Ismerős volt az arcszeszének az illata.
- Gerhard….- nyögtem ki, és elszakadt a cérna.
Az arcom beletemettem a mellkasába, és zokogtam.
- Hogy….
- Mat hívott fel, és elmondta mi van. Jöttem ahogy tudtam, meg felhívtam az ügyvédem.
- Az ügyvéded? –néztem fel.
- Az a gyanúm, hogy nem csak arról van itt szó, hogy megtaláltad Chris. Ha össze vissza beszélsz, vagy valami kétértelműt állítasz, akkor mindketten bajba kerülhettek. Majd az ügyvéd beszél a kiérkező rendőrökkel, aztán majd vallomást tesztek.
- Rendőrök? –töröltem meg a kézfejemmel az arcom.
- A Christ ért támadás miatt az orvosnak kötelessége értesíteni őket.
Lehunytam a szemem.
- Én….
Gerhard átölelt.
- Nyugodj meg. –súgta a fülembe.
Egy idő után végre megnyugodtam, amikor valaki ránk köszönt.
- Hello!
Megfordultam.
Mark volt az. Az ügyvéd. Szó nélkül leült a másik oldalamra.
- Gyorsan mond el mi ez az egész.
Próbáltam összeszedni magam, aztán kissé akadozva de elnyefegtem.
- Remek! Akkor egyértelmű, hogy ezt nem mondhatjátok!
- Akkor mit mondjon?
- Azt hogy ideges voltál a hétvégi verseny miatt, és lementél a garázsba, autókázni egyet, és pár régi szegény ismerősödet meglátogasd a külvárosban. Lent összefutottál Chrissel aki nagyon bunkó volt, veszekedtetek, vérig sértett azzal, hogy tehetségtelen libának tart, és pofon vágtad, majd kocsiba szálltál. Később észre vetted, hogy valaki követ, és leráztad, de elkeveredtél, majd felhívtad a barátaidat. Ők szeretik a gyors kocsikat, és bandáznak, de nyugodtan elmondhatod, hogy te nem vettél részt semmilyen versenyben, és nézzék csak meg a kocsid nyugodtan. Van benne nitró?
- Nincs.
- Okos lány. Te csak haverkodni mentél. Vissza úton észrevetted az égő kocsit, és közelebb mentél hogy bajban van e valaki. Aztán elmondod, hogy mi történt, hogy kihoztad, hogy ide jöttél vele ennyi. Többet ne mondj. Végig ott leszek, és csak ennyit mondasz.
- De mi van ha….
- Mindjárt beszélek Chrissel, és a szájába rágom, hogy mit mondjon! –csattant fel.
- De ha ő fel akar jelenteni, hogy az én…
- Nem fog! Ő is tudja hogyha valakit követ, az már zaklatás, ráadásul te találtad meg, és hoztad be. Feltételezem, nem te mondtad, hogy verjék laposra.
- Én csak annyit akartam, hogy ne kövessen, le akartam rázni. Nem tudom miért verték meg! Nem erről volt szó! – pánikoltam.
- Sejtettem! Mindjárt jövök! – azzal bekopogott az orvosiba, és bement.
- Szerinted mi történt? –nézett rám Gerhard.
- Nem tudom….. Tényleg…. Nem hiszem, hogy bántották volna, hacsak nem szállt ki, és kötekedett velük….
- Gondolod, hogy kipróbálta?
- Nem tudom…. Te jobban ismered.
- Hát néha rájön a hepciáskodás. Nem kizárt, hogy nagyképűsködött. Hajlamos rá.
- Értem….
Amennyire tudtam, hozzábújtam.
- Jó hogy itt vagy.
- Sejtettem, hogy ide kell jönnöm.
- Én mindent elcseszek….- sírtam újra.
- Ugyan már. zöldeket beszélsz.
- Miért? Nem így van.
- Hagyd már ezt az önsajnálatot. Semmi értelme.
Felpattantam a székről.
- A kurva életbe ne dirigálj nekem! Elegem van a flancos fennhéjázós fellengzős dumádból! Kurvára elegem van mindenkiből! Faszom is kivan veled, hogy nem bírtál szólni hogy Bernie mit kavar a háttérben! Azért van ez az egész! Tudod egyáltalán, hogy hogyan bánt velem az állítólagos haverod?! Úgy kezelt, mint valami olcsó kis kurvát, aki a te hátadon kapaszkodott fel odáig ahol most vagyok! Aztán lazán a pofámba vágta, hogy Eddievel fogadást kötöttek arra melykőjük ágyában fogok kikötni. Konkrétan négy millát érek nekik! Jó mi?! Aztán Bernie susmusa mellett, Chris az lett volna a fő célja, hogy a szeretőjévé tegyen, és lehetőleg ezáltal megpróbáljon dróton rángatni, és rövid pórázra fogni! –kiabáltam immáron teljes hangerőn.
- Ang….
- Nem! Elegem van! Belőled is! Belőle is! Mindenkiből! Dögöljetek meg ahol vagytok! Hagyjatok engem békén! Te és az összes idióta Forma 1-es! Érted? –üvöltöttem – Nálatok szemetebb, gerinctelenebb, aljasabb embereket nem hordott a hátán a Föld! Menjek a pokolba! – azzal sarkon fordultam, és végig futottam a folyosón, aztán szinte kirontottam az épületből.
Kiértem a hűvös reggeli levegőre, és pár lépés után szúrni kezdett a tüdőm, és nem kaptam levegőt.
Olyan erősen krákogtam, köhögtem, aztán fulladozni kezdtem, és összerogytam.
Valaki átkarolt, felnéztem. Kanaan volt az.
Hallottam, mennyire hörögve veszem a levegőt. Tony felkapott, és rohanni kezdett velem, én pedig elájultam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)