Driven - Felpörgetve 5.

5.rész

Az alatt a két nap alatt amit újra együtt töltöttünk csak szeretkeztünk, amikor elment akkor abban maradtunk hogy vége. Ő nem keres, én nem keresem, ha de nagy baj van és kell egy barát akkor számíthatunk egymásra.
Mivel még maradt pár napom a következi versenyig, így végre elmentem fodrászhoz, és levágattam egészen rövidre a hajam, elegem lett a macerából amit már eddig is okozott az a sörény, majd vettem pár új ruhát. A régiek már vagy teljesen tönkre mentek, vagy elkoptak.
A következő verseny Texasban, Fort Worthben volt. Utáltam, nagy teknő az egész, persze a versenyek nagy része az, de most valahogy nem fűlött ehhez a fogam. Inkább végigmentem volna megint az birminghami kanyargós pályán, de hiába. Ez nem kívánság műsor.
Kissé egykedvűen sétáltam végig a csütörtök reggel paddockban, és pont be akartam lépni a csapat ebédlőjébe, amikor egy elég érdekes mondat ütötte meg a fülem.
- Ugyan már Tony! Lásd be ez csak körbe-körbe karikába játék. Akármelyik Forma 1-es pilóta jön át az szarrá veri az itteni pilótákat. Csak a saját farkatokig láttok, infantilis, önimádó örültek vagytok mint egy szálig.
Neki dőltem az ajtófélfának, félig bekukucskáltam az ajtó takarásából, és éreztem hogy megy fel bennem a pumpa.
Hogy jön az ahhoz hogy pofázzon olyanhoz, amihez nem is ért!
És egyáltalán mi a tökömet, keres itt a többi bohóccal együtt???
Ekkor ugrott be, hogy Mario említett valami pr szarságot, hogy jönnek más szériákból megnézni minket.
Pont ezek?
Faszom!
- Nézzenek oda, nem is gondoltam volna, hogy ennyire a fejedbe szállt a dicsőség Horner! – gúnyolódott Mario.
- Most miért? Mond nekem hogy nem ez az igazság!
- Azért ha jól emlékszem akad egy két ember köztük én is, aki nyert a F1-ben világbajnokságot. Úgyhogy te csak ne becsülj le minket! – csattant fel Mario.
- Igaza van! Többre is becsülhetnél minket! –csatlakozott Mat.
Egész kis háború készült kialakulni a jelenlévők közt. Megint nálunk lebzselt a fél Indy, főleg a menők és a balhésok Mat, Danica, Dario Franchitti, Will Power, Scott Dixon, Sato, Oriol Sevria, a főnököm Mario, és persze Tony Kanaan.
Elhúztam a szám, kezdett betelni a pohár azzal hogy Tony ideszoktatta őket.
A másik fél érdekesebb leosztásban szerepelt Horner, Irvine, Vettel, Alonso, Petrov, Senna, Kubica és Raikkonen.
- Ha jól emlékszem te csak itt nyertél, nálunk semmi eredményt sem mutattál fel. –vigyorodott el Eddie.
Mat feje vörös lett mint a főtt rák, sajnos ebben Eddienek igaza volt, bár tény ami tény, hogy egy HRT-vel teljesíteni a szezon inkább tűnik tevegelésnek a sivatagban, mint autóversenynek.
- Látom még mindig nagy a pofád Eddie! De könnyen jártatod, ha már nem teszed be a segged semmilyen forma autóba sem! – szúrt oda Tony.
Ebben a percben, késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, imádtam érte, hogy Mat mellé állt.
Szegény srác nehezen összevakart egóját éppen kezdték porba súlytani.
- Akármikor szarrá verlek Kanaan! – hepciáskodott az ír.
- Ne nevettess Eddie! Akárki akármikor belepasszírozza az aszfaltba, még én is! – gúnyolódott Horner.
- Látom ennyire gyávák vagytok, hogy kettő ez egy ellen! – vicsorgott Tony.
Dario, és Scott is felállt.
- Vagy inkább három a kettő ellen! – vigyorgott a skót.
- Három a három ellen! – állt fel Kimi.
A röhögő görcs kerülgetett, tiszta három testőr, és a bíboros gárdistái. Dumas, ha tudnád miről maradsz le! Kár hogy halott vagy!
- Én is beszállok! –állt fel Senna.
Tipikus! Ha balhé van egy Sennának ott kell lenni.
Azt viszont pontosan tudtam, hogy Will, és Oriol nem fog beszállni. Mindegyiket asszony, meg gyerek várja otthon. Nem kockáztatják az életüket azért hogy bebizonyítsák ki a nagyobb marha.
Takumának már így is rosszul állt a szénája a versenybíróságnál, úgyhogy ő sem fogja kockára tenni a licensszét, Danicát meg részben támogatta a Red Bull, és hát széllel szembe nem lehet menni.
Előre tudtam mi lesz ebből.
- Szóval négy a három ellen? –nézett körbe Tony.
Senki nem akarta feleslegesen túráztatni magát.
Vettem egy mély levegőt, és mint aki mit sem tud semmiről, pókerarccal beléptem az oldalsó ajtón, és odamentem a kávés kannához a velem szemközti falhoz.
- Reggelt! –morogtam oda hanyagul – Jenna Kaphatok valami ehetőt? –szóltam oda a jobb oldalamon a pultnál álló lánynak.
- Vendégeink vannak! –dünnyögte Mario.
Oldalra fordítottam a fejem, ahol a többiek ültek.
- Jah! Fel sem tűnt! Csá! –biccentettem.
- Sonkás, gombás rántotta narancslével? –kérdezte Jenna.
- Bingó! – vigyorogtam oda, miközben éppen a harmadik adag cukrot pakoltam a kávémba.
- Van már programod délelőttre? - kérdezte csípősen Tony.
- Látom szokás szerint kiváló stílusod! Kezdem érteni mit esznek rajtad a csajok! – néztem rá gúnyosan.
- Nagypofájúak –bökött a F1-esek felé- kontra értelmes pilóták verseny! Beszállsz?
Elvigyorodtam.
- Miért nem ezzel kezdted?
- Mert olyan édes a stílusom! – vigyorodott el.
- Eszem a szíved Tony! –vigyorogtam vissza ökörködve.
- Jah és kik a majmok? – kérdeztem csak úgy mellesleg.
- Egy nagyképű ír, egy nagypofájú szájhős angol, egy részeges finn, és egy csak nevében Senna.
- Micsoda jelzők. –sóhajtottam fel – Briliáns! Írónak kellett volna menned!
- Látom ma megint vitriolos hangulatban vagy! –morogta.
- Én? A világ legtündéribb nője vagyok! –rebegtettem meg a szempillám.
- Az. Persze.
- Most miért, nem? Végül is hagytalak nyerni legutóbb. Tök rendes voltam!
- Igen! De azért nem felejtetted el a levezető körben meglökni a kocsimat hátulról! – vicsorgott.
- A versenybíróság szerint csak súroltalak, és az belefér. Amúgy el voltak kopva a gumik.
- Nem most jöttem le a falvédőről! Tudod, néha megtudnálak fojtani!
- Én is imádlak! –vigyorogtam rá.
- Ver veled az Isten bennünket!
Édesen rámosolyogtam.
- Add be a kérvényt Tonyhoz – Tony George az Indy ura -, és hátha meghallgatja! - nevettem el magam.
Megcsóválta a fejét.
- Hna akkor hol mikor?
- Ez most komolyan beszáll? –nézett rám Kimi.
- Ha nem tetszik ne indulj el! –nézett rá Tony hidegen.
- Nekem tök mindegy! –rántotta meg a vállát a finn – De úgyis kiesik! A csajok köztudottan szarul vezetnek!
- Egy részeg finn akit kirúgtak a Ferraritól már csak tudja! – kortyoltam bele a kávéba.
Úgy nézett rám, mintha megakarna ölni.
- Fáj az igazság szőke srác? Igyál egy vodkát, hátha feldob!
Tony láthatóan remekül szórakozott.
- Egy nő már csak tudja, hogy kell egy versenyautót vezetni! Ti csak szemfestegetésre használjátok a visszapillantót! – nevetett Horner.
- Ezt pont egy olyan ember mondja, aki saját csapatában sem tud rendet tartani! Hogy is volt az kis affér Törökországban? Jaj már emlékszem a két ászod kilökte egymást, aztán majdnem össze is bunyóztak a pálya szélén. És persze nálatok nincs csapatsorrend, de ahogy Helmut Markótól hallom Vettelre építitek a csapatot. Akkor hogy is van ez? Csak nem ellent mondásba keveredtetek? A világ legtisztességesebb csapatfőnöke, aki belerúg az amúgy is padlón fekvő kiterített ellenfélbe a Mercedesbe, bunkózik, és beszólogat nekik. Szééép! De ez gy egoista, idegrángásos, pitwallkon ülő, unkorrekt, kőbunkó angollal nem fordulhat elő! Akiben nincs egy szikra hiba sem!
Horner arca olyan sötét lett, mint a kávém.
Eddie elfojtottan somolygott.
- Nézzenek oda Eddie Irvine milyen jól szórakozik a haverja nyomorán! Eszem megáll! Milyen kincs az ilyen barát! Pedig amekkora a dumája igazán védhetné ezt a megkukult angolt, de hát na! Derogál neki!
- Délután kettőkor, a pályán, mindenki a saját kocsijával! –vicsorgott Chris, majd sarkon fordult, és kicsörtetett nyomában Eddievel, és Kimivel.
- Azt hittem női szokás a csoportosan wc-re járás, de ezek szerint a pasiknál sem ritka! Nahát, nahát! Érdekes dolog az evolúció….- sóhajtottam fel, majd leültem az egyik asztalhoz.
Tony odajött, és rábökött a velem szemben ülő üres székre.
Biccentettem, ő meg leült.
- Tudod imádom, hogy olyan vagy mint sósav! Mindenkit ízekre szedsz! –vigyorgott.
- Pedig én azt hittem hogy olyan édes vagyok mint Barbie! – vettem sírósra a hangom, és közben igyekeztem szomorú arcot vágni.
Tonyból pedig kitört a röhögés.
- Istenemre mondom, nálad jobb és nagyobb ribanc nincs a földön! – nevetett tovább.
- Ezt bóknak veszem! – mondtam szélesen vigyorogva, majd az elém rakott tányérból egy darab rántottát a villámra tűztem és kéjesen bekaptam.
Tony hátradőlt a székben, kifújta a levegőt, és megcsóválta a fejét, én pedig tovább mosolyogtam áratlan ábrázattal.
Az élet szép!