53.rész
Pillanatokkal később futott be nyomában, egy hatvan körüli, alacsony, őszes, erősen kopaszodó, szemüveges dokival.
- Hogy van? –kérdezte Eddie megelőzve az orvost.
Beszámoltam a történtekről.
- Ha nem haragszik kisasszony, megvizsgálnám! –bökött Seb felé.
Felálltam, és odamentem Eddiehez, aki még mindig a szoba egyik végén állt.
- Nagyon aggódom…- súgtam a fülébe.
- Én is…. Hátha megússza kórház, és komolyabb baj nélkül….
Szorosan átölelt, befúrtam az arcom a mellkasába.
Teltek a percek, és csak az eső kopogását lehetett hallani az ablakon.
- Nagy a baj? –kérdezte Eddie.
Kibontakoztam az öleléséből, és megfordultam.
- Nem kertelek Eddie, nagyon csúnya tüdőgyulladása van. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy láthatóan padlón van az immunrendszere, gondolom, attól, amit meséltél. Egy ilyen erősebb gyógyszer túladagolás, és dialízis kezelés eléggé megviseli a védekező rendszert, és fizikailag sincs jó bőrben a srác. Sovány, semmi ereje sincs, és a vágások a karján is komolyan aggasztanak. –levette a szemüvegét és megtörölte.
- Mit javasolt Hugh?
- Hát…. Most beadok neki három injekciót, egy erős lázhúzót, egy vitamin koktélt, és egy jó nagy adag erős antibiotikumot. Holnap ugyanez. Aztán ha szerdára jobban van, akkor csak pár gyógyszer, sok fekvés, sok és egészséges étkezés, és keresni kell neki egy pszihomókust. Többet a kórház sem tehet érte, ha viszont nem javul, akkor kórhát, onnan tüdőklinika, és ha javul továbbküldik egy magán pszichiátriára.
- De te az utóbbit nem javasolnád….- mondta Eddie egyszerűen.
- Nem, mert ahogy látom a srácnak ott a maradék esze is elmenne, hiába modern meg kényelmes...
- Elkönyvelné magát bolondnak….- fejeztem be helyette.
- Igen. Reménykedem benne, hogy nem kell kórházba vinni, mert onnan már nincs megállás. Ha az orvosok meglátják mennyire le van épülve, és karját….
- Reménykedjünk....- dünnyögte Eddie.
Hugh bólintott, visszament Sebhez, de nem tudta beadni az injekciót, Seb nem akarta.
Rángatta a karját, és ficánkolt.
Eddie odament, hogy lefogja, Seb minden izma megfeszült, annyira tiltakozott.
- Ha ezt nem hagyja abba nem tudom beadni neki! – morogta Hugh.
Odamentem én is.
- Majd én…- és Eddire néztem.
Arrébb ment, és leültem az ágyra.
- Seb kérlek…
- Nem akarom, hogy diliházba vigyenek! Ne engedd! Nem vagyok bolond! – zihálta.
Megfogtam a kezét.
- Nem mész sehova, csak lázhúzót, vitamint, és antibiotikumokat kapsz… Ígérem….Ezektől jobban leszel, enged hogy beadja az orvos. Seb! Higgy nekem!
- Nem akarok elmenni!
- A láztól van, teljesen félre beszél…- dünnyögte az orvos.
- Seb, kérlek bízz bennem! Engedd hogy segítsünk… Jó?
- Jó…
Felmásztam Seb baloldalára az ágyba és átkaroltam.
- Ha beadta jobban leszel….
Kétségbeesve nézett rám.
Megszorítottam a kezét.
Ahogy elkezdte beadni neki az injekciót, Seb annál jobban küzdött, és kétségbeesve szorongatta a kezem.
Amikor a doki, a tűre kapcsolta a másodikat, és azt is adagolni kezdte.
Seb felüvöltött.
- Létezhet, hogy ennyire fáj? –kérdeztem az orvost.
- Igen. Sovány, kiszáradt, és idegileg ki van, ilyenkor gyakran összeestek a vénák, összeszűkülnek, és a gyógyszerek irritálják bármit adunk be olyan, mintha forró fémet nyomnánk az ereibe.
A harmadiknál Seb elrántotta a karját, Eddie áthajolt az kanapé támláján, és lefogta a vállait.
- Tarts ki kölyök ez az utolsó!
- Nem bírom!
- Seb kérlek!
- Nagyon fáj…- nyögte.
- Gondoltál volna akkor erre, amikor így tönkretetted magad! – pirított rá Eddie.
Úgy néztem rá, mint a véres rongyra, és ez neki is feltűnt.
Láttam, hogy mondani akar valamit, de megelőztem.
- Fogd be! – sziszegtem – Doki várjunk pár percet, hátha picit összeszedi magát, mert így csak kínszenvedés.
- Rendben.
Seb erősen zihált, de éreződött, hogy enyhül a görcsössége.
Rám nézett.
- Sajnálom, hogy…. ennyi…… gondot okozok. – szuszogta – Felhívom Christ…. és értem jön… Már így is, csak….bajt kevertem…
Magamra erőltettem egy mosolyt.
- Most az a lényeg, hogy jobban legyél.
Rá pillantottam a dokira.
- Be kell adnom az utolsót is…- mondta a doki együttérzően.
Seb engem nézett, a doki rákapcsolta az utolsót, és lassan adagolta.
Seb kíntól eltorzult arccal nézett, a felénél felnyögött, és elájult.
- Jobb is, így legalább nem fáj neki… - morogta Hugh.
Kihúzta a tűt, szépen elpakolt maga után.
- Holnap kora délután benézek, addig had pihenjek. Próbáljatok vele sok folyadékot itatni, és valami szilárdat is beleerőltetni. Ha bármi baj van hívjatok azonnal.
- Köszönjük!
Kezet ráztak, és a doki elment.
Seb még mindig ájultan, zihálva feküdt mellettem, de picit talán egyenletesebben vette a levegőt.
Eddie velünk szemben leült a dohányzóasztalra.
Vettem rá, egy hosszú pillantást.
- Igazam volt, de akkor sem kellett volna kinyitnom a szám…
- Hát nem!
- Haragszol?
Vettem egy mély levegőt.
- Tudom, hogy eleged van már ebből a helyzetből, meg Sebből is, meg is értelek , igazad is van, de ezt most nem kellett volna. Ha jobban lesz, akkor veszekedhetsz rá, amennyit akarsz.
- Megnyugtató, hogy megengeded…- mordult rám csípősen.
Elhűltem a válaszán.
Lemásztam az ágyról, megragadtam a karját, és a konyha felé húztam, bementünk az ebédlőrészbe, kicsit behúztam a toló ajtót, és nagyon mérgesen néztem rá.
- Mi a kurva élet bajod van? – kiabáltam rá.
- Semmi.
- Azt látom. Látod, hogy szerencsétlen fél holt, te magad mondtad, hogy sajnálod. Akkor most miért vagy ilyen tahó?
- Mert igazad van, torkig vagyok! Legszívesebben kihajítanám a házból, veled együtt! –ordította.
- Tessék? –kérdeztem döbbenten.
- Jól hallottad! Csak a vak nem látja, hogy úgy ugrálod körbe, mint egy pincsi a gazdáját! – kiabált tovább.
Nem ismertem rá Eddire. Ez azaz ember akit én szeretek, és aki feleségül kért.
- Mond te felfogod mit mondasz? Sebastian beteg, láthatod, hallhattad, az orvos mondta!
- Persze! Azért feküdtél mellé mi?
- Te beteg vagy! –ráztam meg a fejem.
Sarkon fordultam, és elindultam kifelé, de Eddie megragadta a karom.
- Hová mész?
- El ebből a házból!
- Helyes menj csak! –kiabálta.
Kirántottam a kezem a szorításából, és felrohantam az emeletre, és elkezdtem bedobálni a cuccaimat a táskámba.
Éppen összehúztam, és kiléptem a szoba ajtaján, amikor Eddie elém állt.
- Hová mész? –kérdezte egyszerűen.
- El innen, és ne aggódj viszem Sebastiant is! Nem rontjuk itt tovább a levegőt! Keresünk egy szállót!
Megint megragadta a karom.
- Eressz el! – sziszegtem – Most legalább te is kimutattad a fogad fehérjét!
Szorosan magához húzott.
- Szeretlek! Tudod, hogy szeretlek, de őrülten féltékeny vagyok rá! Mert ő elvehet tőlem! –suttogta.
- Eddie…
- Kérlek ne haragudj…. Megesküszöm rá, hogy soha többé nem fordul elő ilyen, hogy kiabálok veled, és bántalak! Soha!
Felnéztem a szemébe, láttam mennyire szerelmesen néz.
- Ugye tényleg soha többet?
- Soha! –emelte fel a kezét.
- Beteg az istenért…
- Tudom, és okot sem adtál rá, csak elborult az agyam… Amikor annyira pátyolgattad…
- Bolond vagy….
- Gyere nézzük meg azt a kis szőkét!
Egymást átkarolva mentünk le a lépcsőn, és döbbenten láttuk, hogy az ágy üres, és bejárati ajtó nyitva, Sebastian pedig sehol.
2010. október 26., kedd
2010. október 25., hétfő
Through Hearts and Tracks 52.
52.rész
- Mi az Istenért áll olyan sokáig az esőben?
- Nem tudom…
- Kis hülye…. Gyorsan le kell vinnünk a lázát, hozz pár tiszta ruhát, takarót meg plédet, addig bedugom egy hűtőfürdőbe, hátha nem kell orvos!
- Rendben!
Becibáltuk a fürdőbe, én meg azonnal felrohantam az emeltre, és Eddie garderobejából összeszedtem pár melegítő nadrágot, és pólót, meg alsót. Majd levágtattam vele a lenti fürdőbe.
Hallottam, hogy csobog a víz, bekopogtam.
- Gyere csak…- dünnyögte Eddie.
Seb ruhái szanaszét hevertek a padlón, jó nagy vízfoltokat eregetve magukból, Seb fél ájultan feküdt egy kád vízben, dereka köré tekerve egy törölközővel.
Letettem a száraz cuccokat a lehajtott wc tetőre, és felkapdostam a régi gönceit, és bevágtam a szennyesbe, majd feltöröltem egy ronggyal csúszóssá vált padlót.
- Hogy van? –kérdeztem rá, mikor már x-edjére engedett hideget Seb fürdőjébe Eddie.
- Lejjebb ment a láza, de csak kicsit. Azt hittem többet használ. Viszont nem ülhet egész éjjel hidegvízben, mert tüdőgyulladást kap.
- Hívjunk mentőt?
- Egyenlőre ne. Van egy orvos ismerősöm, a város másik végén lakik. Ha kiszedtük, égy ágyba tettük a srácot, érte megyek, majd ő eldönti mi legyen.
- Jó ötlet ez?
- Lehet hogy egy erősebb megfázás, vagy rosszabb egy doktor jobban ért hozzá, lehet megússza néhány gyógyszerrel, és nem kerül ki az újságokba. Nem kell még nagyobb botrány.
- Tudom csak aggódom…
Eddie összeráncolta a homlokát.
- Mi az?
- Azt hiszem erről neked is tudnod kell…- dünnyögte.
Kihúzta Seb bal kezét vízből, felém fordította az alkarja belső részét.
A szám elé kaptam a kezem, hogy ne sikoltsak fel.
- Istenem mik ezek? – suttogtam alig hallhatóan.
- Aminek látszanak…- mondta halkan Eddie.
Behunytam a szemem, hogy ne is lássam Seb televagdalt karját, a behegedt, félig varas, és friss sebekkel. Olyan volt, mintha kínozták volna. Végig az egész alkarja tele volt velük. Borzalmas volt.
Majd könnyes tekintetet vetettem Eddiere.
- Szerinted ez mit jelent?
- Láttam már ilyet. Általában borotvapengével vagdossák magukat, így vezetik le a feszültséget, a stresszt, a fájdalmat. Azt hiszik, ha fizikaivá alakítják a lelki szenvedést, akkor elviselhetőbb. Egy gyerekkori zenészhaverom csinálta, egyszer túl mélyre vágott, és elérte az artériát, majdnem belehalt, a kórházban mondták, hogy miért tehette. Ő, azért mert nem bírta, a sikert, a kölyök meg – bökött Seb felé – mert szerintem idegösszeomlása van. Mi másért…
- Istenem…. –kétségbeesve néztem Sebet.
- Ne aggódj… Valahogy majd csak kirángatjuk a gödörből…
- Juk?
- Tudod, szívem szerint pár napja felmostam volna vele a padlót, de most már sajnálom. Régen láttam valakit ennyire kétségbeesettnek, és tönkrementnek.
- Igen… Én is….
Odasétáltam a kád mellé, és megnéztem van e még láza.
- Azt hiszem alakul…
Eddie is megnézte.
- Igen. De már egy órája ül benne, ki kell szednünk.
Bólintottam.
Nagy nehezen kihúztuk, megtörölgettük, ráadtuk a ruhát, és vissza vonszoltuk a nappaliba.
Eddie kihúzta a kanapét, de alig fektettük rá, Seb nyöszörögni kezdett, és dobálta magát.
Megint megnéztem a homlokát.
- Istenem… Megint szalad felfelé a láza…
- Megyek az orvosért! – kapta fel Eddie a kocsi kulcsokat, majd az ajtóból még visszaszólt - Pillanatokon belül megint leizzad, és ha így folytatja kiszárad. Főzz neki teát, és diktálj bele amennyit tudsz. Sietek, de ilyen időben kb. egy óra.
- Rendben!
Eddie elvágtatott, én meg beszaladtam a konyhába, és gyorsan főztem egy teát, mire a vízfelforrt, addigra egy termoszba beleraktam mindent, cukrot, citromot, meg egy filteres citromos ízű teát. Gyorsan ráöntöttem a vizet, a nedves filtert megmozgattam, majd belecsavartam, rázártam a kupakot, összeráztam, és bevittem.
Sebről szakadt a víz, a ráterített plédeket ledobálta magáról.
Próbáltam visszatenni rá, de hiába.
Bementem a fürdőbe, bevizeztem néhány törölközőt, és visszaérve felhúztam a pólóját, és a mellkasára, meg a karjára terítettem őket.
Törölgettem az arcát is. Pár perc múlva javult a helyzet, legalább már megnyugodott kicsit.
Kinyitotta a szemét, és rám nézett.
- Szia…- suttogtam.
Csak nagyokat pislogott.
- Seb… Seb.. tudod ki vagyok?
- Persze…- suttogta rekedten, szinte már alig halhatóan.
- Próbálj egy kicsit felülni, kapaszkodj a nyakamba. –fülé hajoltam és amennyire tudtam átöleltem, átkarolt, és kicsit ülőbb helyzetbe rángattam.
Lecsavartam a termosz fejét, és töltöttem bele egy kis teát.
- Tessék. –nyújtottam felé – Muszáj innod.
Megfogta poharat, de majdnem kiesett a kezéből, két kézre fogta annyi erő sem volt benne, hogy a szájához tudja emelni, így nagyon remegett. Végül kivettem a kezéből.
- Semmi baj… Nincs semmi baj…- mondtam kedvesen.
Odatartottam a szájához, megpróbált bele inni, de ez sem sikerült, kifolyt a tea a szájából. Lehunyta a szemét, és könnyek folytak végig az arcán.
Annyira kétségbeesettem nézett rám, hogy már az én könnyeim is potyogtak.
- Nem lesz semmi baj.. - simogattam meg az arcát - Mindjárt jövök…
Eszembe jutott valami kiszaladtam a konyhába, és bevittem egy szívószálat, beledugtam a pohárba. A szájába adtam a másik végét. Szerencsére nagy nehezen, de tudott inni.
Ahogy elfogyott töltöttem még egy pohárral, esdeklően nézett rám.
- Muszáj, még legalább kettővel…
A második még csak-csak, de harmadik már nagyon nehezen ment.
Megfogtam és megszorítottam a kezét.
- Kérlek szépen…
Láttam rajta, hogy erőn felül küzd, hogy megigya. Sikerült.
- Eddie elment az orvosért, lassan jönnek…
Hosszan pislantott.
A homlokára tettem a kezem, megint nagyon magas lett a láza.
Megrázkódott.
- Mi a baj?
- Fázom….Nagyon hideg van….
Egyáltalán nem volt hideg, nekem a pólóban így a kandalló közelében pont jó volt.
Betakartam.
Hallottam, hogy annyira reszket, hogy összekoccannak a fogai. Kiverte a hideg veríték.
Kétségbeesve néztem a telefonra.
- Istenem Eddie, siessetek.... – suttogtam.
- Mi az Istenért áll olyan sokáig az esőben?
- Nem tudom…
- Kis hülye…. Gyorsan le kell vinnünk a lázát, hozz pár tiszta ruhát, takarót meg plédet, addig bedugom egy hűtőfürdőbe, hátha nem kell orvos!
- Rendben!
Becibáltuk a fürdőbe, én meg azonnal felrohantam az emeltre, és Eddie garderobejából összeszedtem pár melegítő nadrágot, és pólót, meg alsót. Majd levágtattam vele a lenti fürdőbe.
Hallottam, hogy csobog a víz, bekopogtam.
- Gyere csak…- dünnyögte Eddie.
Seb ruhái szanaszét hevertek a padlón, jó nagy vízfoltokat eregetve magukból, Seb fél ájultan feküdt egy kád vízben, dereka köré tekerve egy törölközővel.
Letettem a száraz cuccokat a lehajtott wc tetőre, és felkapdostam a régi gönceit, és bevágtam a szennyesbe, majd feltöröltem egy ronggyal csúszóssá vált padlót.
- Hogy van? –kérdeztem rá, mikor már x-edjére engedett hideget Seb fürdőjébe Eddie.
- Lejjebb ment a láza, de csak kicsit. Azt hittem többet használ. Viszont nem ülhet egész éjjel hidegvízben, mert tüdőgyulladást kap.
- Hívjunk mentőt?
- Egyenlőre ne. Van egy orvos ismerősöm, a város másik végén lakik. Ha kiszedtük, égy ágyba tettük a srácot, érte megyek, majd ő eldönti mi legyen.
- Jó ötlet ez?
- Lehet hogy egy erősebb megfázás, vagy rosszabb egy doktor jobban ért hozzá, lehet megússza néhány gyógyszerrel, és nem kerül ki az újságokba. Nem kell még nagyobb botrány.
- Tudom csak aggódom…
Eddie összeráncolta a homlokát.
- Mi az?
- Azt hiszem erről neked is tudnod kell…- dünnyögte.
Kihúzta Seb bal kezét vízből, felém fordította az alkarja belső részét.
A szám elé kaptam a kezem, hogy ne sikoltsak fel.
- Istenem mik ezek? – suttogtam alig hallhatóan.
- Aminek látszanak…- mondta halkan Eddie.
Behunytam a szemem, hogy ne is lássam Seb televagdalt karját, a behegedt, félig varas, és friss sebekkel. Olyan volt, mintha kínozták volna. Végig az egész alkarja tele volt velük. Borzalmas volt.
Majd könnyes tekintetet vetettem Eddiere.
- Szerinted ez mit jelent?
- Láttam már ilyet. Általában borotvapengével vagdossák magukat, így vezetik le a feszültséget, a stresszt, a fájdalmat. Azt hiszik, ha fizikaivá alakítják a lelki szenvedést, akkor elviselhetőbb. Egy gyerekkori zenészhaverom csinálta, egyszer túl mélyre vágott, és elérte az artériát, majdnem belehalt, a kórházban mondták, hogy miért tehette. Ő, azért mert nem bírta, a sikert, a kölyök meg – bökött Seb felé – mert szerintem idegösszeomlása van. Mi másért…
- Istenem…. –kétségbeesve néztem Sebet.
- Ne aggódj… Valahogy majd csak kirángatjuk a gödörből…
- Juk?
- Tudod, szívem szerint pár napja felmostam volna vele a padlót, de most már sajnálom. Régen láttam valakit ennyire kétségbeesettnek, és tönkrementnek.
- Igen… Én is….
Odasétáltam a kád mellé, és megnéztem van e még láza.
- Azt hiszem alakul…
Eddie is megnézte.
- Igen. De már egy órája ül benne, ki kell szednünk.
Bólintottam.
Nagy nehezen kihúztuk, megtörölgettük, ráadtuk a ruhát, és vissza vonszoltuk a nappaliba.
Eddie kihúzta a kanapét, de alig fektettük rá, Seb nyöszörögni kezdett, és dobálta magát.
Megint megnéztem a homlokát.
- Istenem… Megint szalad felfelé a láza…
- Megyek az orvosért! – kapta fel Eddie a kocsi kulcsokat, majd az ajtóból még visszaszólt - Pillanatokon belül megint leizzad, és ha így folytatja kiszárad. Főzz neki teát, és diktálj bele amennyit tudsz. Sietek, de ilyen időben kb. egy óra.
- Rendben!
Eddie elvágtatott, én meg beszaladtam a konyhába, és gyorsan főztem egy teát, mire a vízfelforrt, addigra egy termoszba beleraktam mindent, cukrot, citromot, meg egy filteres citromos ízű teát. Gyorsan ráöntöttem a vizet, a nedves filtert megmozgattam, majd belecsavartam, rázártam a kupakot, összeráztam, és bevittem.
Sebről szakadt a víz, a ráterített plédeket ledobálta magáról.
Próbáltam visszatenni rá, de hiába.
Bementem a fürdőbe, bevizeztem néhány törölközőt, és visszaérve felhúztam a pólóját, és a mellkasára, meg a karjára terítettem őket.
Törölgettem az arcát is. Pár perc múlva javult a helyzet, legalább már megnyugodott kicsit.
Kinyitotta a szemét, és rám nézett.
- Szia…- suttogtam.
Csak nagyokat pislogott.
- Seb… Seb.. tudod ki vagyok?
- Persze…- suttogta rekedten, szinte már alig halhatóan.
- Próbálj egy kicsit felülni, kapaszkodj a nyakamba. –fülé hajoltam és amennyire tudtam átöleltem, átkarolt, és kicsit ülőbb helyzetbe rángattam.
Lecsavartam a termosz fejét, és töltöttem bele egy kis teát.
- Tessék. –nyújtottam felé – Muszáj innod.
Megfogta poharat, de majdnem kiesett a kezéből, két kézre fogta annyi erő sem volt benne, hogy a szájához tudja emelni, így nagyon remegett. Végül kivettem a kezéből.
- Semmi baj… Nincs semmi baj…- mondtam kedvesen.
Odatartottam a szájához, megpróbált bele inni, de ez sem sikerült, kifolyt a tea a szájából. Lehunyta a szemét, és könnyek folytak végig az arcán.
Annyira kétségbeesettem nézett rám, hogy már az én könnyeim is potyogtak.
- Nem lesz semmi baj.. - simogattam meg az arcát - Mindjárt jövök…
Eszembe jutott valami kiszaladtam a konyhába, és bevittem egy szívószálat, beledugtam a pohárba. A szájába adtam a másik végét. Szerencsére nagy nehezen, de tudott inni.
Ahogy elfogyott töltöttem még egy pohárral, esdeklően nézett rám.
- Muszáj, még legalább kettővel…
A második még csak-csak, de harmadik már nagyon nehezen ment.
Megfogtam és megszorítottam a kezét.
- Kérlek szépen…
Láttam rajta, hogy erőn felül küzd, hogy megigya. Sikerült.
- Eddie elment az orvosért, lassan jönnek…
Hosszan pislantott.
A homlokára tettem a kezem, megint nagyon magas lett a láza.
Megrázkódott.
- Mi a baj?
- Fázom….Nagyon hideg van….
Egyáltalán nem volt hideg, nekem a pólóban így a kandalló közelében pont jó volt.
Betakartam.
Hallottam, hogy annyira reszket, hogy összekoccannak a fogai. Kiverte a hideg veríték.
Kétségbeesve néztem a telefonra.
- Istenem Eddie, siessetek.... – suttogtam.
Through Hearts and Tracks 51.
51.rész
Kimásztam az ágyból, de éreztem, hogy hideg van és magamra tekertem a takarót.
Odamentem az ablakhoz, és kinéztem.
Már előtte tudtam ki az, de azért reménykedtem.
Egy sötét színű Ferrari állt a hát előtt égő reflektorokkal, előtte egy bőrig ázott Sebastian, aki felfelé nézett és kiabált. Még mindig nem értettem mit.
Kinyitottam az ablakot, így a dühöngő vihar ellenére is tisztán hallottam minden szót.
- Angel! Angel! Kérlek! Beszélnem kell veled! Gyere ki! Kérlek! Tudom, hogy még itt vagytok! Könyörgöm! Angel! Muszáj beszélnünk! Én nem adom fel, hallod? Én szeretlek! Őrülten! Szükségem van rád! Kérlek! Én nem tudok nélküled élni! Hiányzol! Annyira hiányzol! Szeretlek! Könyörgöm! Kérlek! Könyörögve kélek, gyere ki! Angel kélek! Kérlek szépen! Angel! Szeretlek! Angel! Angel!
Az arcán láttam, hogy zokog, a hangján pedig, hogy kezd berekedni, a kezébe temette az arcát.
Rápillantottam a digitális órára, hajnal négy volt.
- Teljesen ki van borulva…- suttogtam.
Eddie mögém lépett.
- Igen… Kikészült….Gondoltam, hogy nagyon nehezen viseli, de ez már…- motyogta.
- Mióta van itt, és kiabál?
- Fél kettő körül ébredtem fel, hogy szakad az eső, kinéztem, akkor már kiabált, azt hittem még egy óra és elmegy, de nem.
- Hagytad kint állni? – dörrentem rá.
- És mégis mit kellett volna tennem? Kiabáljak ki, hogy takarodj, vagy verjem meg? Reménykedtem, hogy belátja magától, hogy nem kéne itt lennie, és elmegy. De ez már minden határon túlmegy. Kezdek érte komolyan aggódni.
- Kimegyek.
Eddie bólintott.
Magunkra kapkodtuk a ruhákat, és lementünk a nappaliba.
Eddie a bejáratnál, a kezembe nyomott egy ernyőt.
- Azt hiszem jobb ha nem megyek ki….
- Igen én is azt hiszem….
- Ha bármi van kiálts!
- Rendben.
Kinyitottam a bejáratit, és a jéghideg eső azonnal az arcomba csapot, hiába húztam fel az ernyőt, félig így is eláztam.
Becsuktam magam mögött az ajtót.
Seb ekkor nézett felém.
A szél rettenetesen erősen fújt, és úgy esett mintha dézsából öntötték volna.
A reflektor erős fényében még inkább látszott, mennyire elgyötört az arca, és mennyire nyúzott. Még soványabb volt, mint legutóbb, a pólóról, és a farmerról már patakokban folyt a víz. Teljesen átázott, hogy reszket a hidegben. De mégis csak állt ott, mint egy fuldokló kétségbeesve bámult rám.
Odamentem hozzá, közben a szél majdnem kicsavarta a kezemből az ernyőt.
- Nem vagy normális!
- Szeretlek!
Idióta.
- Te hogy kerülsz ide? Nekem nem otthon kéne lenned? – kiabáltam rá.
- Az indulást nem várta meg Chris, én meg leszálltam, és átszálltam, egy Dublinba tartó gépre.
- Chris meg fog ölni!
- Nem érdekel! –közölte elszántan.
- Eszednél vagy részegen beülni egy versenyautóba? Rámegy a karriered!
- Nem érdekel!
- Akkor mi érdekel?
- Te.
- Te beteg vagy! Sebastian, komolyan! Neked segítség kell! Nemhogy a versenyzéssel, de a saját életeddel sem boldogulsz! Nézd! Te is tudod, el kell felejtened, ami köztünk volt! Annak már vége! Menj haza, és szedd össze magad!
- Nem! Kérlek! Kérlek, beszéljük meg!
- De Sebastian nincs mit megbeszélni! Eddiet szeretem!
- Az nem lehet, egyetlen éjszaka alatt nem változhat meg így a véleményed!
- De azóta, már nem egy éjszaka telt el!
- Könyörgöm…- suttogta.
- Seb kérlek menj el…. Ne csináld ez…
- Kérlek! Könyörögve kérlek! –suttogta, és letérdelt elém a kavicsos sárba.
- Seb ne…
De hiába, Seb ott térdelt előttem, és átkarolta a lábam, és ráhajtotta a fejét.
- Seb állj fel… Légy szíves…
- Nem.
- Seb…
- Bocsáss meg nekem.. Könyörgöm… Tudom, hogy bunkó vagyok, és faragatlan, de szeretlek… Istenem annyira szeretlek…. Csak még esélyt adj, csak egy utolsót…
- Seb…
- Angel! Nem érdekel, hogy lefeküdtél vele… Szeretlek! Én…Én… Én nem tudok élni nélküled! Ha nem vagy velem, akkor minden rossz, minden elviselhetetlen. Ha nem vagy mellettem, ha nem érzem az illatod, és nem érzem a tested melegét, én már nem is létezem, nem tudok sem enni, sem aludni, sem pihenni…. Én nem bírom ki nélküled tovább, ha nem vagy velem, én legszívesebben meghalnék…- zokogta.
Annyira megható volt amiket mondott, talán a legszebb és legmeghatóbb vallomás, amit valaha valaki mondott nekem.
Már én is bőgtem.
- Seb… ne csináld ezt…. Így is utálom magam, mert mást szeretek….
- Nem tudom még mit mondhatnék, vagy tehetnék. De mond meg én megteszem, megteszek bármit amit mondasz, vagy kérsz!
Ránéztem, és úgy éreztem megszakad a szívem.
Láttam, hogy egyre elkeseredettebb, és kezdtem félni, hogy ez az állapot nála már egy komolyabb idegösszeomlás.
Megfogtam a felkarját, és elkezdtem fölfelé húzni. Ahol megragadtam a pólójából csöpögni kezdett a víz.
- Seb állj fel… Seb…
Ráncigáltam még egy darabid aztán, nagy nehezen felállt.
- Kérlek….
- Seb… én kérlek, hogy ezt most már hagy abba…
Szerelmesen izzó szemekkel nézett.
Hírtelen a nyakamba borult, és átölelt.
- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
Mintha nem is hallaná, amit mondok.
Megpróbáltam eltolni magamtól, ami nagy sokára sikerült.
- Seb… szedd össze magad! Tudom, hogy te nem ilyen vagy!
Megsimogattam az arcát, és éreztem, hogy tűz forró, szinte lángol.
A homlokára tettem a kezem.
- Neked magas lázad van… - suttogtam.
- Szeretlek ugye tudod? Ugye tudod?
Közelebb hajoltam, és kicsit lehúztam az alsó szemhéját, ki volt tágulva a pupillája. Elhúztam a szeme előtt az ujjam. Semmi reakció.
Most már egyértelmű volt, magán kívül van a láztól, beteg.
Megfogtam a kezét, és átkaroltam
- Gyere… Gyere velem jó? –néztem rá mosolyogva.
Bágyadtan vigyorgott.
Megtett mellettem párlépést, és összecsuklott, alig bírtam tartani.
- Eddie! Eddie! –üvöltöttem.
Ekkor rohant ki Eddie a házból.
- Segíts! Nem bírom tartani!
Ő is átkarolta Sebet.
- Mi ez az egész?
- Be kell vinnünk! –közöltem ellentmondást nem tűrően.
Nagy nehezen betámogattuk a házba, és lefektettük a kanapéra.
Sebet remegett, mint a nyárfa levél, és vacogott.
Eddie a homlokára tette a kezét.
- Az egekben van a láza….
- Tudom… - suttogtam halkan.
Kimásztam az ágyból, de éreztem, hogy hideg van és magamra tekertem a takarót.
Odamentem az ablakhoz, és kinéztem.
Már előtte tudtam ki az, de azért reménykedtem.
Egy sötét színű Ferrari állt a hát előtt égő reflektorokkal, előtte egy bőrig ázott Sebastian, aki felfelé nézett és kiabált. Még mindig nem értettem mit.
Kinyitottam az ablakot, így a dühöngő vihar ellenére is tisztán hallottam minden szót.
- Angel! Angel! Kérlek! Beszélnem kell veled! Gyere ki! Kérlek! Tudom, hogy még itt vagytok! Könyörgöm! Angel! Muszáj beszélnünk! Én nem adom fel, hallod? Én szeretlek! Őrülten! Szükségem van rád! Kérlek! Én nem tudok nélküled élni! Hiányzol! Annyira hiányzol! Szeretlek! Könyörgöm! Kérlek! Könyörögve kélek, gyere ki! Angel kélek! Kérlek szépen! Angel! Szeretlek! Angel! Angel!
Az arcán láttam, hogy zokog, a hangján pedig, hogy kezd berekedni, a kezébe temette az arcát.
Rápillantottam a digitális órára, hajnal négy volt.
- Teljesen ki van borulva…- suttogtam.
Eddie mögém lépett.
- Igen… Kikészült….Gondoltam, hogy nagyon nehezen viseli, de ez már…- motyogta.
- Mióta van itt, és kiabál?
- Fél kettő körül ébredtem fel, hogy szakad az eső, kinéztem, akkor már kiabált, azt hittem még egy óra és elmegy, de nem.
- Hagytad kint állni? – dörrentem rá.
- És mégis mit kellett volna tennem? Kiabáljak ki, hogy takarodj, vagy verjem meg? Reménykedtem, hogy belátja magától, hogy nem kéne itt lennie, és elmegy. De ez már minden határon túlmegy. Kezdek érte komolyan aggódni.
- Kimegyek.
Eddie bólintott.
Magunkra kapkodtuk a ruhákat, és lementünk a nappaliba.
Eddie a bejáratnál, a kezembe nyomott egy ernyőt.
- Azt hiszem jobb ha nem megyek ki….
- Igen én is azt hiszem….
- Ha bármi van kiálts!
- Rendben.
Kinyitottam a bejáratit, és a jéghideg eső azonnal az arcomba csapot, hiába húztam fel az ernyőt, félig így is eláztam.
Becsuktam magam mögött az ajtót.
Seb ekkor nézett felém.
A szél rettenetesen erősen fújt, és úgy esett mintha dézsából öntötték volna.
A reflektor erős fényében még inkább látszott, mennyire elgyötört az arca, és mennyire nyúzott. Még soványabb volt, mint legutóbb, a pólóról, és a farmerról már patakokban folyt a víz. Teljesen átázott, hogy reszket a hidegben. De mégis csak állt ott, mint egy fuldokló kétségbeesve bámult rám.
Odamentem hozzá, közben a szél majdnem kicsavarta a kezemből az ernyőt.
- Nem vagy normális!
- Szeretlek!
Idióta.
- Te hogy kerülsz ide? Nekem nem otthon kéne lenned? – kiabáltam rá.
- Az indulást nem várta meg Chris, én meg leszálltam, és átszálltam, egy Dublinba tartó gépre.
- Chris meg fog ölni!
- Nem érdekel! –közölte elszántan.
- Eszednél vagy részegen beülni egy versenyautóba? Rámegy a karriered!
- Nem érdekel!
- Akkor mi érdekel?
- Te.
- Te beteg vagy! Sebastian, komolyan! Neked segítség kell! Nemhogy a versenyzéssel, de a saját életeddel sem boldogulsz! Nézd! Te is tudod, el kell felejtened, ami köztünk volt! Annak már vége! Menj haza, és szedd össze magad!
- Nem! Kérlek! Kérlek, beszéljük meg!
- De Sebastian nincs mit megbeszélni! Eddiet szeretem!
- Az nem lehet, egyetlen éjszaka alatt nem változhat meg így a véleményed!
- De azóta, már nem egy éjszaka telt el!
- Könyörgöm…- suttogta.
- Seb kérlek menj el…. Ne csináld ez…
- Kérlek! Könyörögve kérlek! –suttogta, és letérdelt elém a kavicsos sárba.
- Seb ne…
De hiába, Seb ott térdelt előttem, és átkarolta a lábam, és ráhajtotta a fejét.
- Seb állj fel… Légy szíves…
- Nem.
- Seb…
- Bocsáss meg nekem.. Könyörgöm… Tudom, hogy bunkó vagyok, és faragatlan, de szeretlek… Istenem annyira szeretlek…. Csak még esélyt adj, csak egy utolsót…
- Seb…
- Angel! Nem érdekel, hogy lefeküdtél vele… Szeretlek! Én…Én… Én nem tudok élni nélküled! Ha nem vagy velem, akkor minden rossz, minden elviselhetetlen. Ha nem vagy mellettem, ha nem érzem az illatod, és nem érzem a tested melegét, én már nem is létezem, nem tudok sem enni, sem aludni, sem pihenni…. Én nem bírom ki nélküled tovább, ha nem vagy velem, én legszívesebben meghalnék…- zokogta.
Annyira megható volt amiket mondott, talán a legszebb és legmeghatóbb vallomás, amit valaha valaki mondott nekem.
Már én is bőgtem.
- Seb… ne csináld ezt…. Így is utálom magam, mert mást szeretek….
- Nem tudom még mit mondhatnék, vagy tehetnék. De mond meg én megteszem, megteszek bármit amit mondasz, vagy kérsz!
Ránéztem, és úgy éreztem megszakad a szívem.
Láttam, hogy egyre elkeseredettebb, és kezdtem félni, hogy ez az állapot nála már egy komolyabb idegösszeomlás.
Megfogtam a felkarját, és elkezdtem fölfelé húzni. Ahol megragadtam a pólójából csöpögni kezdett a víz.
- Seb állj fel… Seb…
Ráncigáltam még egy darabid aztán, nagy nehezen felállt.
- Kérlek….
- Seb… én kérlek, hogy ezt most már hagy abba…
Szerelmesen izzó szemekkel nézett.
Hírtelen a nyakamba borult, és átölelt.
- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
Mintha nem is hallaná, amit mondok.
Megpróbáltam eltolni magamtól, ami nagy sokára sikerült.
- Seb… szedd össze magad! Tudom, hogy te nem ilyen vagy!
Megsimogattam az arcát, és éreztem, hogy tűz forró, szinte lángol.
A homlokára tettem a kezem.
- Neked magas lázad van… - suttogtam.
- Szeretlek ugye tudod? Ugye tudod?
Közelebb hajoltam, és kicsit lehúztam az alsó szemhéját, ki volt tágulva a pupillája. Elhúztam a szeme előtt az ujjam. Semmi reakció.
Most már egyértelmű volt, magán kívül van a láztól, beteg.
Megfogtam a kezét, és átkaroltam
- Gyere… Gyere velem jó? –néztem rá mosolyogva.
Bágyadtan vigyorgott.
Megtett mellettem párlépést, és összecsuklott, alig bírtam tartani.
- Eddie! Eddie! –üvöltöttem.
Ekkor rohant ki Eddie a házból.
- Segíts! Nem bírom tartani!
Ő is átkarolta Sebet.
- Mi ez az egész?
- Be kell vinnünk! –közöltem ellentmondást nem tűrően.
Nagy nehezen betámogattuk a házba, és lefektettük a kanapéra.
Sebet remegett, mint a nyárfa levél, és vacogott.
Eddie a homlokára tette a kezét.
- Az egekben van a láza….
- Tudom… - suttogtam halkan.
Through Hearts and Tracks 50.
50.rész
A vacsora remekül sikerült, az ételek kiválóak voltak, és a társaság is jobban alakult, mint vártuk. Ugyanis bent összefutottunk Eddie legnagyobb zenész cimborájával Bonoval, a U2 frontemberével. Hát igen, ezzel jár, hogy mint kiderült ebben a városkában elég nagy az egy négyzetméterre jutó hírességek száma pl. Damon Hill, Van Morrison, Enya és még sorolhatnánk.
Bár az elején végig kellett hallgatnom Bonotól, hogy Eddie mekkora macsó, nőcsábász, végül egészen jó kis fecsegésbe keveredtünk, és remekül összehaverkodtunk, sőt egy versenyemre is meghívtam.
Mire hazaértünk már javában elmúlt éjfél, úgyhogy be is dőltünk aludni.
Az elkövetkező pár nap is ilyen isteni nyugalmas, és csöndes hangulatban telt, nagyjából a környék bejárása, dublini vásárlás, és nagy szex jelenetek váltották egymást.
A hétvége közeledtével felmerült bennem, hogy esetleg, talán megnézhetnénk a versenyt a tvben, de végül elvetettem. Minek? Ha benne vagy az sokkal jobb, mint nézni, Seb miatt a F1-hez semmi kedvem sem volt.
Vasárnap késő délután Eddie, úgy döntött, bekapcsolta a laptopját, hogy elintézzen pár fontos emailt, én pedig, egy romantikus könyv mellett döntöttem, így, letelepedtünk a nappaliba, ami ebben a koraesti álmatag fényben is pazarul festett.
A bejárati ajtó után picike előtér lábtörlőkkel a cipők számára, és többféle méretű és fazonú papuccsal, jelezve az érkezőnek, hogy ne utcai cipővel trappolja végig a lakást. Belépve nappaliba a fal mellett kétoldalt régi típusú sötétbarna kis szekrényekkel, a baloldalin egy kis fém tartón mindenféle kocsi kulcsokkal, a másikon jobb oldalt a felbontott, és felbontatlan levelek, újságok kupacával. Mindkettőn hatalmas kínai mintás váza friss rózsákkal.
A falak fehérre voltak meszelve, a padlóborítás barna terméskő, rajta vastag puha szőrős fekete szőnyegek, majd az impozáns mégis egyszerű szintén fehérre festett kandalló, valamint az erre merőlegesen egymással szemben helyezett két régebbi típusú kényelmes sötétbarna diófa és bőr kanapé, és az ezek közt terpeszkedő széles téglalap alakú szintén sötétbarna diófa dohányzó együttese igazán lakberendezési újságba kívánkozott. A falakra akasztott kovácsoltvas díszek, pedig teljessé tették a látványt.
Teljesen belemélyedtem Lisa Kleypas: Lady Sophia szeretője című könyvébe, így kissé ijedten kaptam fel a fejem, amikor, majd egy órával később elég durván csapta le a gép fedelét.
Felpillantottam, és megláttam Eddie gondterhelt arcát.
- Baj van? –kérdeztem aggódva.
Fáradtan nézett vissza.
- Rossz hírek?
- Nem. Nem az én ügyeimmel van gond. –mondta higgadtan.
- Akkor? Miért kell harapófogóval kihúznom belőled mindent? – kérdeztem morcosan.
- A kis németed.
Összehúztam a szemöldököm.
- Egy nem az Én németem. Kettő mi van vele?
- Hát Mark mögött haladt a második helyen, és addig – addig erőltette az előzést, hogy tömegkarambolt okozott. Kiejtette saját magát, Markot, Kimit, Hamiltont, meg Kubicát, és Alonsot.
- Hűűű ezt hogy csinálta? –kérdeztem döbbenten.
- Mögötte jött a fél mezőny, amikor meglökte az autója seggével az ausztrált, az nekiment a falnak, Sebastiannal meg leszakadt a hátsó szárnya. Webber visszapattant a pálya közepére eltalálva Kimit, meg Hamilton, a lengyel meg a spanyol úgy esett ki, hogy Sebastian ment tovább hátsó szárny nélkül, a következő kanyar előtt megcsúszott, és ő is keresztbe állt, és a mögötte jövő két zseni meg belerongyolt.
- És most ő közutálat tárgya, Olaszba, Németbe, Spanyolba, Lengyelbe, Angliába, Ausztriába, és Ausztráliában. Baszd ki! Ízekre szedik…- böktem ki megrökönyödve.
- Azám. De ő állítja, hogy nem ő volt a hibás, szerinte Mark nem hagyott helyet, holott nem is volt hely, egyértelmű, hogy ő volt a hibás.
- Szerencsétlen…. – mondtam letörten – Még az ág is húzza.
Eddie keserűen felnevetett.
Hosszan néztem, és egyre inkább az volt az érzésem, hogy Eddie valamit nem mond el.
- Miért érzem azt, hogy van még valami?
- Talán mert így van. De ne is törődj vele.
- Most jön az hogy nem fontos, de közben marhára az, csak nem akarod hogy amiatt, amit Seb csinált. bűntudatom legyen. Félsz hogy magamat hibáztatnám, hogy kétségbeesésében hülyeségeket csinál. – mondtam ki mérgesen – És igazad van is. – csuktam be a könyvet lemondóan.
- Tudom. De ha annyira akarod…- dünnyögte. – Hát egy összeverekedett Markkal a pálya szélén a pilóták, és pályabírók szedték szét őket. Aztán amikor bevitték őket a rutin vizsgálatra kiderült, hogy Seb nem tiszta.
- Jézusom megint beszedett valamit?
- Nem. Ivott.
- Mi????????????? –ugorottam fel a kanapéról.
- Igen. A véralkoholszintje 1,10 ezrelék volt, kb. 4 pohárka wyskit ivott dél körül. Állítólag senki nem vett észre semmit, csak hogy ebéd után eltűnt, és fél órával rajt előtt került meg, de jó kedvű volt vidám, meg viccelődött senki nem sejtett semmit.
Lerogytam a dohányzóra, szemben Eddievel.
- Jaj Istenem….Mond hogy nem tiltották el….- néztem rá könyörögve.
- Két hét múlva lesz majd a meghallgatás. –mondta fáradtan.
- Remek. – kétségbeesetten néztem Eddire.
- Itt hagyd abba! – veszekedett rám.
- Mit? –kérdeztem meglepetten.
- Ezt a bánatos kis kutya tekintetett, meg hogy hívjam fel az ügyvédemet, és segítsünk rajta.
- Én egy árva szóval sem mondtam, hogy…- védekeztem.
- De gondoltad! –mutatott rám mérgesen.
- Inkább felötlött bennem. – morogtam rá.
- Utálom, mikor rád jön a Teréz anya program!
Felnevettem, ez már inkább komikusan mint dühösen hatott, Eddie is elvigyorodott.
Hosszú percekig néztük egymást, majd Eddie nagyot sóhajtott.
- Felhívom Markot…- morogta, és előtúrta a zsebéből a telefont, és tárcsázott.
Odahajoltam, és adtam egy puszit, és megsimogattam az arcát.
- Köszönöm…- suttogtam.
- Persze, persze….
Kb. fél órát értekeztek, mire Eddie letette.
- Hna?
- Hát nem túl rózsás a szintu, tekintve, hogy már ha közúton elkapnak egy pilótát gyorshajtásért, az is komoly procedúrával jár, pláne ha pályán csípik el, hogy ivott, verseny közben. Marko szerint, legrosszabb esetben több éves eltiltást is kaphat.
- Fasza! És mi a legjobb eset?
- Év végéig felfüggesztés, minden futam, és minden teszt alól.
- Ez egyre jobb!
- Ugye? Felhívom Christ!
Bólintottam.
Eddie tárcsázott.
- Szevasz! Beszél…. Tudom, hogy éppen ezer felé áll a fejed! De ez FONTOS! – kiabálta – Beszéltem az ügyvédemmel, tudod Marko Casiraghival. Igen, igen, aki a múltkor is intézkedett……Nem gond, majd én megoldom….. Igen nekem is ezt mondta, de tudod milyen, a múltkor is elintézte amit ti nem tudtatok, úgyhogy beszállnak az ügybe, ártani nem árthat….. Igen tudja, ő találta ki – nézett rám szúrósan -. Uhum. Nem mondom ezt, hogy nem értem meg, de ez már kicsit sok. Igen. Nem itt minden rendben. Tényleg és most hol van? Ez jó ötlet, hátha jót tesz neki. Nincs mit. Átadom. Szia.
Kérdő pillantást vetettem rá.
- Semmi extra, az ő aktakukacaik sem jutottak többre, de Markoval többre mennek. Kérdezte, hogy te tudod e mondtam, hogy te találtad ki. Sebet meg hazaküldte a szüleihez, kivitték a reptérre és feltették egy gépre, a szülei majd Frankfurti reptéren várják.
- Reméljük tudnak rá hatni….
- Kétlem, de talán jó tesz neki, egy kis hazai levegő…
- Lehet…
Az este további része csendesen telt, összedobtunk egy spagettit, és ágyba bújtunk, Eddie még levelezett valamit a csapata sajtósával, én meg tovább olvastam a könyvet, aztán éjfél előtt valamivel úgy gondoltuk ideje aludni, hiszen másnap már pakolnunk kell, hiszen kedden utazunk az új versenyhelyszínre, mert míg a F1-eseknek jön egy hónap szünet, addig nekünk Indyseknek közben lesz két versenyük.
Megint jól aludtam, de egyszerre minden rosszlett, megint Melbournben voltunk, a boxban ültem az autóban, Sebastian, pedig kint állt előttem a szakadó esőben, a szerelőim sorfala előtt, és a nevemet kiabálta.
Arra ébredtem, hogy Eddie rázza a vállam.
- Édes ébredj! Ébredj hallod!
Kinyitottam a szemem, és korom sötét volt. Nem láttam semmit.
Hallottam, ahogy iszonytatosan nagy vihar tombol kint, dörgött az ég villámlott, és az eső kegyetlenül verte az ablakot.
- Rosszat álmodtam.
- Sejtettem, de nem erről van szó…- mondta rosszallóan.
Ekkor hallottam meg.
Mintha valaki igyekezett volna túlkiabálni az ítéletidőt. Nem értettem mit ordít, de az biztos, hogy ember volt.
- Ki ez az idióta?
- Menj az ablakhoz, és nézd meg magad! – dünnyögte.
A vacsora remekül sikerült, az ételek kiválóak voltak, és a társaság is jobban alakult, mint vártuk. Ugyanis bent összefutottunk Eddie legnagyobb zenész cimborájával Bonoval, a U2 frontemberével. Hát igen, ezzel jár, hogy mint kiderült ebben a városkában elég nagy az egy négyzetméterre jutó hírességek száma pl. Damon Hill, Van Morrison, Enya és még sorolhatnánk.
Bár az elején végig kellett hallgatnom Bonotól, hogy Eddie mekkora macsó, nőcsábász, végül egészen jó kis fecsegésbe keveredtünk, és remekül összehaverkodtunk, sőt egy versenyemre is meghívtam.
Mire hazaértünk már javában elmúlt éjfél, úgyhogy be is dőltünk aludni.
Az elkövetkező pár nap is ilyen isteni nyugalmas, és csöndes hangulatban telt, nagyjából a környék bejárása, dublini vásárlás, és nagy szex jelenetek váltották egymást.
A hétvége közeledtével felmerült bennem, hogy esetleg, talán megnézhetnénk a versenyt a tvben, de végül elvetettem. Minek? Ha benne vagy az sokkal jobb, mint nézni, Seb miatt a F1-hez semmi kedvem sem volt.
Vasárnap késő délután Eddie, úgy döntött, bekapcsolta a laptopját, hogy elintézzen pár fontos emailt, én pedig, egy romantikus könyv mellett döntöttem, így, letelepedtünk a nappaliba, ami ebben a koraesti álmatag fényben is pazarul festett.
A bejárati ajtó után picike előtér lábtörlőkkel a cipők számára, és többféle méretű és fazonú papuccsal, jelezve az érkezőnek, hogy ne utcai cipővel trappolja végig a lakást. Belépve nappaliba a fal mellett kétoldalt régi típusú sötétbarna kis szekrényekkel, a baloldalin egy kis fém tartón mindenféle kocsi kulcsokkal, a másikon jobb oldalt a felbontott, és felbontatlan levelek, újságok kupacával. Mindkettőn hatalmas kínai mintás váza friss rózsákkal.
A falak fehérre voltak meszelve, a padlóborítás barna terméskő, rajta vastag puha szőrős fekete szőnyegek, majd az impozáns mégis egyszerű szintén fehérre festett kandalló, valamint az erre merőlegesen egymással szemben helyezett két régebbi típusú kényelmes sötétbarna diófa és bőr kanapé, és az ezek közt terpeszkedő széles téglalap alakú szintén sötétbarna diófa dohányzó együttese igazán lakberendezési újságba kívánkozott. A falakra akasztott kovácsoltvas díszek, pedig teljessé tették a látványt.
Teljesen belemélyedtem Lisa Kleypas: Lady Sophia szeretője című könyvébe, így kissé ijedten kaptam fel a fejem, amikor, majd egy órával később elég durván csapta le a gép fedelét.
Felpillantottam, és megláttam Eddie gondterhelt arcát.
- Baj van? –kérdeztem aggódva.
Fáradtan nézett vissza.
- Rossz hírek?
- Nem. Nem az én ügyeimmel van gond. –mondta higgadtan.
- Akkor? Miért kell harapófogóval kihúznom belőled mindent? – kérdeztem morcosan.
- A kis németed.
Összehúztam a szemöldököm.
- Egy nem az Én németem. Kettő mi van vele?
- Hát Mark mögött haladt a második helyen, és addig – addig erőltette az előzést, hogy tömegkarambolt okozott. Kiejtette saját magát, Markot, Kimit, Hamiltont, meg Kubicát, és Alonsot.
- Hűűű ezt hogy csinálta? –kérdeztem döbbenten.
- Mögötte jött a fél mezőny, amikor meglökte az autója seggével az ausztrált, az nekiment a falnak, Sebastiannal meg leszakadt a hátsó szárnya. Webber visszapattant a pálya közepére eltalálva Kimit, meg Hamilton, a lengyel meg a spanyol úgy esett ki, hogy Sebastian ment tovább hátsó szárny nélkül, a következő kanyar előtt megcsúszott, és ő is keresztbe állt, és a mögötte jövő két zseni meg belerongyolt.
- És most ő közutálat tárgya, Olaszba, Németbe, Spanyolba, Lengyelbe, Angliába, Ausztriába, és Ausztráliában. Baszd ki! Ízekre szedik…- böktem ki megrökönyödve.
- Azám. De ő állítja, hogy nem ő volt a hibás, szerinte Mark nem hagyott helyet, holott nem is volt hely, egyértelmű, hogy ő volt a hibás.
- Szerencsétlen…. – mondtam letörten – Még az ág is húzza.
Eddie keserűen felnevetett.
Hosszan néztem, és egyre inkább az volt az érzésem, hogy Eddie valamit nem mond el.
- Miért érzem azt, hogy van még valami?
- Talán mert így van. De ne is törődj vele.
- Most jön az hogy nem fontos, de közben marhára az, csak nem akarod hogy amiatt, amit Seb csinált. bűntudatom legyen. Félsz hogy magamat hibáztatnám, hogy kétségbeesésében hülyeségeket csinál. – mondtam ki mérgesen – És igazad van is. – csuktam be a könyvet lemondóan.
- Tudom. De ha annyira akarod…- dünnyögte. – Hát egy összeverekedett Markkal a pálya szélén a pilóták, és pályabírók szedték szét őket. Aztán amikor bevitték őket a rutin vizsgálatra kiderült, hogy Seb nem tiszta.
- Jézusom megint beszedett valamit?
- Nem. Ivott.
- Mi????????????? –ugorottam fel a kanapéról.
- Igen. A véralkoholszintje 1,10 ezrelék volt, kb. 4 pohárka wyskit ivott dél körül. Állítólag senki nem vett észre semmit, csak hogy ebéd után eltűnt, és fél órával rajt előtt került meg, de jó kedvű volt vidám, meg viccelődött senki nem sejtett semmit.
Lerogytam a dohányzóra, szemben Eddievel.
- Jaj Istenem….Mond hogy nem tiltották el….- néztem rá könyörögve.
- Két hét múlva lesz majd a meghallgatás. –mondta fáradtan.
- Remek. – kétségbeesetten néztem Eddire.
- Itt hagyd abba! – veszekedett rám.
- Mit? –kérdeztem meglepetten.
- Ezt a bánatos kis kutya tekintetett, meg hogy hívjam fel az ügyvédemet, és segítsünk rajta.
- Én egy árva szóval sem mondtam, hogy…- védekeztem.
- De gondoltad! –mutatott rám mérgesen.
- Inkább felötlött bennem. – morogtam rá.
- Utálom, mikor rád jön a Teréz anya program!
Felnevettem, ez már inkább komikusan mint dühösen hatott, Eddie is elvigyorodott.
Hosszú percekig néztük egymást, majd Eddie nagyot sóhajtott.
- Felhívom Markot…- morogta, és előtúrta a zsebéből a telefont, és tárcsázott.
Odahajoltam, és adtam egy puszit, és megsimogattam az arcát.
- Köszönöm…- suttogtam.
- Persze, persze….
Kb. fél órát értekeztek, mire Eddie letette.
- Hna?
- Hát nem túl rózsás a szintu, tekintve, hogy már ha közúton elkapnak egy pilótát gyorshajtásért, az is komoly procedúrával jár, pláne ha pályán csípik el, hogy ivott, verseny közben. Marko szerint, legrosszabb esetben több éves eltiltást is kaphat.
- Fasza! És mi a legjobb eset?
- Év végéig felfüggesztés, minden futam, és minden teszt alól.
- Ez egyre jobb!
- Ugye? Felhívom Christ!
Bólintottam.
Eddie tárcsázott.
- Szevasz! Beszél…. Tudom, hogy éppen ezer felé áll a fejed! De ez FONTOS! – kiabálta – Beszéltem az ügyvédemmel, tudod Marko Casiraghival. Igen, igen, aki a múltkor is intézkedett……Nem gond, majd én megoldom….. Igen nekem is ezt mondta, de tudod milyen, a múltkor is elintézte amit ti nem tudtatok, úgyhogy beszállnak az ügybe, ártani nem árthat….. Igen tudja, ő találta ki – nézett rám szúrósan -. Uhum. Nem mondom ezt, hogy nem értem meg, de ez már kicsit sok. Igen. Nem itt minden rendben. Tényleg és most hol van? Ez jó ötlet, hátha jót tesz neki. Nincs mit. Átadom. Szia.
Kérdő pillantást vetettem rá.
- Semmi extra, az ő aktakukacaik sem jutottak többre, de Markoval többre mennek. Kérdezte, hogy te tudod e mondtam, hogy te találtad ki. Sebet meg hazaküldte a szüleihez, kivitték a reptérre és feltették egy gépre, a szülei majd Frankfurti reptéren várják.
- Reméljük tudnak rá hatni….
- Kétlem, de talán jó tesz neki, egy kis hazai levegő…
- Lehet…
Az este további része csendesen telt, összedobtunk egy spagettit, és ágyba bújtunk, Eddie még levelezett valamit a csapata sajtósával, én meg tovább olvastam a könyvet, aztán éjfél előtt valamivel úgy gondoltuk ideje aludni, hiszen másnap már pakolnunk kell, hiszen kedden utazunk az új versenyhelyszínre, mert míg a F1-eseknek jön egy hónap szünet, addig nekünk Indyseknek közben lesz két versenyük.
Megint jól aludtam, de egyszerre minden rosszlett, megint Melbournben voltunk, a boxban ültem az autóban, Sebastian, pedig kint állt előttem a szakadó esőben, a szerelőim sorfala előtt, és a nevemet kiabálta.
Arra ébredtem, hogy Eddie rázza a vállam.
- Édes ébredj! Ébredj hallod!
Kinyitottam a szemem, és korom sötét volt. Nem láttam semmit.
Hallottam, ahogy iszonytatosan nagy vihar tombol kint, dörgött az ég villámlott, és az eső kegyetlenül verte az ablakot.
- Rosszat álmodtam.
- Sejtettem, de nem erről van szó…- mondta rosszallóan.
Ekkor hallottam meg.
Mintha valaki igyekezett volna túlkiabálni az ítéletidőt. Nem értettem mit ordít, de az biztos, hogy ember volt.
- Ki ez az idióta?
- Menj az ablakhoz, és nézd meg magad! – dünnyögte.
2010. október 24., vasárnap
Through Hearts and Tracks 49.
49.rész
Az biztos, hogy szexuális élményekben gazdag órákat töltöttünk a kandalló előtt, majd egymás karjaiban szenderedtünk el, egy plédbe csavarodva.
Arra ébredtem fel, hogy mozog alattam a talaj, kinyitottam a szemem, és Eddie éppen a karjában vitt valahova.
- Hova megyünk? –kérdeztem félálomban.
- Puha ágyikóba, mert nem a legjobb élmény kemény padlón ébredni.
- Uhum. –morogtam vissza, és hozzábújtam a mellkasához, majd már vissza is aludtam.
Nem tudom mit is álmodtam pontosan, csak azt, hogy kellemesek voltak, és jó érzésekkel töltöttek el.
Amikor nagy nehezen rávettem magam, hogy fel kellene kelni, a kezemmel megint Eddiet kerestem, és ezúttal meg is találtam, aki erre átölelt, és magához rántott.
Hozzábújtam.
- Ne mászkálj el folyton, nem jó itt neked? –kérdezte morcosan.
Nagy nehezen ránéztem, még félig aludt.
- Miről beszélsz? –kérdeztem, bár értelmes választ nem nagyon vártam.
- Este is idebújtál, utána meg átfordultál az ágy másik oldalára, hiába húztalak volna közelebb rám morogtál, hogy hagyjalak aludni. De nem jobb itt velem?
Belenevettem a mellkasába.
- Ha te mondod biztos így volt, bár én csak annyira emlékszem, hogy felcipeltél.
Félig nyitott szemmel rám sandított.
- Szóval akkor álmodban beszélsz, de ugye alvajáró nem vagy?
Még jobban hozzábújtam.
- Nem. Azt hiszem az nem. –mondtam szomorkásan.
- Baj van?
- Nem.
- Hát persze…- dünnyögte.
- Félek, hogy hamar elillan ez a nagy idill.
- Megnyugtatlak el is fog, mert holnap már utaznunk kell Németországba.
Felnyögtem, és a fejemre húztam a takarót.
- Csak azt ne mond, hogy nem akarsz menni?
- Hát pedig nem akarok! – morogtam vissza.
Lehúzta rólam a paplant.
- Miért nem akarsz menni hm? –kérdezte kedvesen- Seb miatt?
- Hallgass végig jó? Az igaz, hogy miatta sem, de ez a sokkal kisebb indok. Egyrészt lelkiismeret furdalásom van, hogy megbántottam, másrészt nem akarom az orra alá dörgölni, hogy hűű de boldogok vagyunk. De nagyobbrészt, olyan jó itt veled. Csend van és pihenés, olyan ez mintha a nyugalom szigetén lennénk, és szeretnék még egy kis időt itt tölteni veled. Kettesben. Sokad részt pedig, még nem érzem magam olyan jól sem testileg, sem lelkileg, hogy visszamenjek a pályára.
- Megértelek. De akkor mit szeretnél? Menjek el, és te maradsz, vagy beszéljem meg a főnökkel, hogy ugorjon be megint a tesztpilóta?
- Tudom, hogy az utóbbi időben sok versenyt kihagytál miattam, és visszahúz a szíved. Menj csak, én megleszek.
- Annyira nincs mehetnékem. –rántotta meg a vállát- Ha nagyon akarjuk akkor kapunk még egy hetet, de többet nem. Mindkettőnket visszavárnak már.
- Igen tudom. És még ott van a bajnokság is. Amit annak ellenére, hogy most harmadik helyen vagyok a kórházosdi után, meg kéne nyerni.
- Ritka lelkes vagy…
- Neked ecseteljem, hogy eddig csak a versenyzés létezett az életemben?
- És most már van más is…
- Igen.
- Jó akkor felhívjuk a főnököket, és megbeszéljük. Végül is ennyi idegeskedés, meg átvirrasztott éjjel után, nekem is jár, egy hét lazítás.
Bólintottam.
- Rendben, és mi legyen a mai program?
- Vannak ötleteim. –néztem rá kacéran.
Felnevetett.
- És azon túl?
- Nem tudom, bejárhatnánk a környéket, valamelyik nap vásárolhatnánk Dublinban, és esetleg elmehetnénk bulizni is.
- Hát ha másnap az újságokban „ Az ír playboy új szeretője” vagy valami hasonló díszes címmel szeretnél szerepelni! – nevetett Eddie.
- Ennyire vadásznak rád? –kérdeztem döbbenten.
- Drágám, itthon vagyok. Itt mindenki arra kíváncsi, már bocsánat, hogy kit dugtam meg, hol, hányszor, és milyen teljesítményt nyújtottam. –nevetett tovább.
- Remek….
- Ugyan már. Majd bulizunk a következő verseny előtt. Addig sem rágódik rajtad a bulvár. Kétlem, hogy fogod majd díjazni, amit rád raknak miattam.
Most én nevettem fel.
- Tudod, azért nem hiszem, hogy olyan nagy szám lenne, hiszen aki él és mozog tudja, hogy évek óta loholsz utána, már csak idő kérdése volt, hogy mikor mondok igen. Amúgy meg teszek rájuk! Ha nekem a „pálya bikája” kell, akkor az kell, kész passz!
- Kösz a bókot! –vigyorgott tovább.
Hozzávágtam egy párnát, majd még egyet, erre dölyfösen kiment a zuhanyzóba.
- Akkor találd ki mit csináljunk ma! –kiabálta ki nevetve.
Felkapta egy újabb párnát, és az ajtóhoz vágtam, majd a fejemre húztam a takarót.
Közben persze, jót nevettem én is.
Az akcióm olyan sikeres volt, hogy mire kijött, újra elaludtam, mára csak arra ébredtem fel, hogy friss kávé illatát érzem.
Kinyitottam a szemem, és gyorsan felültem.
Eddie, pedig az ölembe rakta a reggelis tálcát, rajta pirítóssal, vajjal, felvágottal, paprikával, paradicsommal, erdei gyümölcs lekvárral, kávéval, tejjel, teával megpakolva.
Viccelődések közepette megreggeliztünk, majd míg vettem, egy hosszú zuhanyt, ő elintézte a fejeseknél, hogy kapjunk még egy hét szabit.
Majd alaposan felöltözve, autóba pattantunk, és körbejártuk a környéket. Megnéztük a a Dublin szigetet Martello Towerrel, benne a James Joyce múzeummal, a Fitzpatrick kastélyt, Dalkley kastélyt, a régi dalkey-i gránit bányát, és sétáltunk a kavicsos tengerparton.
Kimondhatatlanul élveztem, hogy az arcomba fúj a kellemesen hűvös sós tengeri szél, és mindenhol sok a zöld. Úgy éreztem magam, mint egy világutazó, aki végre hazaért.
Észre sem vettük, és már szinte be is sötétedett, de én mégsem akartam hazamenni, nem voltam fáradt, az új élmények teljesen feltöltöttek energiával.
- Hát van még néhány híres író háza, de azt ma már nem tudjuk megnézni. Menjünk haza?
- Ne. Még sétálnék egy kicsit a városban.
- Rendben. Mi lenne ha vacsoráznánk is valahol?
- Éhes halok.
- Akkor minek akarsz te sétálni?
- Nem tudom. - mondtam vigyorogva.
- Nők…- dünnyögte nevetve.
Be is kanyarodtunk egy kis hangulatos mellékutcába, ahol sok fa, és régi vasveretes villanyoszlopok szegélyezte.
Eddie szerint itt volt a környék legjobb kis étterme, a Guinea Pig, vagy más néven, ahogy én átkereszteltem, a kis házi kedvenc étterem. ( Guinea Pig, magyarul tengeri malacot jelent)
Leparkoltunk a borostyánnal befuttatott épület előtt, majd a bejárat felé indultunk.
Az biztos, hogy szexuális élményekben gazdag órákat töltöttünk a kandalló előtt, majd egymás karjaiban szenderedtünk el, egy plédbe csavarodva.
Arra ébredtem fel, hogy mozog alattam a talaj, kinyitottam a szemem, és Eddie éppen a karjában vitt valahova.
- Hova megyünk? –kérdeztem félálomban.
- Puha ágyikóba, mert nem a legjobb élmény kemény padlón ébredni.
- Uhum. –morogtam vissza, és hozzábújtam a mellkasához, majd már vissza is aludtam.
Nem tudom mit is álmodtam pontosan, csak azt, hogy kellemesek voltak, és jó érzésekkel töltöttek el.
Amikor nagy nehezen rávettem magam, hogy fel kellene kelni, a kezemmel megint Eddiet kerestem, és ezúttal meg is találtam, aki erre átölelt, és magához rántott.
Hozzábújtam.
- Ne mászkálj el folyton, nem jó itt neked? –kérdezte morcosan.
Nagy nehezen ránéztem, még félig aludt.
- Miről beszélsz? –kérdeztem, bár értelmes választ nem nagyon vártam.
- Este is idebújtál, utána meg átfordultál az ágy másik oldalára, hiába húztalak volna közelebb rám morogtál, hogy hagyjalak aludni. De nem jobb itt velem?
Belenevettem a mellkasába.
- Ha te mondod biztos így volt, bár én csak annyira emlékszem, hogy felcipeltél.
Félig nyitott szemmel rám sandított.
- Szóval akkor álmodban beszélsz, de ugye alvajáró nem vagy?
Még jobban hozzábújtam.
- Nem. Azt hiszem az nem. –mondtam szomorkásan.
- Baj van?
- Nem.
- Hát persze…- dünnyögte.
- Félek, hogy hamar elillan ez a nagy idill.
- Megnyugtatlak el is fog, mert holnap már utaznunk kell Németországba.
Felnyögtem, és a fejemre húztam a takarót.
- Csak azt ne mond, hogy nem akarsz menni?
- Hát pedig nem akarok! – morogtam vissza.
Lehúzta rólam a paplant.
- Miért nem akarsz menni hm? –kérdezte kedvesen- Seb miatt?
- Hallgass végig jó? Az igaz, hogy miatta sem, de ez a sokkal kisebb indok. Egyrészt lelkiismeret furdalásom van, hogy megbántottam, másrészt nem akarom az orra alá dörgölni, hogy hűű de boldogok vagyunk. De nagyobbrészt, olyan jó itt veled. Csend van és pihenés, olyan ez mintha a nyugalom szigetén lennénk, és szeretnék még egy kis időt itt tölteni veled. Kettesben. Sokad részt pedig, még nem érzem magam olyan jól sem testileg, sem lelkileg, hogy visszamenjek a pályára.
- Megértelek. De akkor mit szeretnél? Menjek el, és te maradsz, vagy beszéljem meg a főnökkel, hogy ugorjon be megint a tesztpilóta?
- Tudom, hogy az utóbbi időben sok versenyt kihagytál miattam, és visszahúz a szíved. Menj csak, én megleszek.
- Annyira nincs mehetnékem. –rántotta meg a vállát- Ha nagyon akarjuk akkor kapunk még egy hetet, de többet nem. Mindkettőnket visszavárnak már.
- Igen tudom. És még ott van a bajnokság is. Amit annak ellenére, hogy most harmadik helyen vagyok a kórházosdi után, meg kéne nyerni.
- Ritka lelkes vagy…
- Neked ecseteljem, hogy eddig csak a versenyzés létezett az életemben?
- És most már van más is…
- Igen.
- Jó akkor felhívjuk a főnököket, és megbeszéljük. Végül is ennyi idegeskedés, meg átvirrasztott éjjel után, nekem is jár, egy hét lazítás.
Bólintottam.
- Rendben, és mi legyen a mai program?
- Vannak ötleteim. –néztem rá kacéran.
Felnevetett.
- És azon túl?
- Nem tudom, bejárhatnánk a környéket, valamelyik nap vásárolhatnánk Dublinban, és esetleg elmehetnénk bulizni is.
- Hát ha másnap az újságokban „ Az ír playboy új szeretője” vagy valami hasonló díszes címmel szeretnél szerepelni! – nevetett Eddie.
- Ennyire vadásznak rád? –kérdeztem döbbenten.
- Drágám, itthon vagyok. Itt mindenki arra kíváncsi, már bocsánat, hogy kit dugtam meg, hol, hányszor, és milyen teljesítményt nyújtottam. –nevetett tovább.
- Remek….
- Ugyan már. Majd bulizunk a következő verseny előtt. Addig sem rágódik rajtad a bulvár. Kétlem, hogy fogod majd díjazni, amit rád raknak miattam.
Most én nevettem fel.
- Tudod, azért nem hiszem, hogy olyan nagy szám lenne, hiszen aki él és mozog tudja, hogy évek óta loholsz utána, már csak idő kérdése volt, hogy mikor mondok igen. Amúgy meg teszek rájuk! Ha nekem a „pálya bikája” kell, akkor az kell, kész passz!
- Kösz a bókot! –vigyorgott tovább.
Hozzávágtam egy párnát, majd még egyet, erre dölyfösen kiment a zuhanyzóba.
- Akkor találd ki mit csináljunk ma! –kiabálta ki nevetve.
Felkapta egy újabb párnát, és az ajtóhoz vágtam, majd a fejemre húztam a takarót.
Közben persze, jót nevettem én is.
Az akcióm olyan sikeres volt, hogy mire kijött, újra elaludtam, mára csak arra ébredtem fel, hogy friss kávé illatát érzem.
Kinyitottam a szemem, és gyorsan felültem.
Eddie, pedig az ölembe rakta a reggelis tálcát, rajta pirítóssal, vajjal, felvágottal, paprikával, paradicsommal, erdei gyümölcs lekvárral, kávéval, tejjel, teával megpakolva.
Viccelődések közepette megreggeliztünk, majd míg vettem, egy hosszú zuhanyt, ő elintézte a fejeseknél, hogy kapjunk még egy hét szabit.
Majd alaposan felöltözve, autóba pattantunk, és körbejártuk a környéket. Megnéztük a a Dublin szigetet Martello Towerrel, benne a James Joyce múzeummal, a Fitzpatrick kastélyt, Dalkley kastélyt, a régi dalkey-i gránit bányát, és sétáltunk a kavicsos tengerparton.
Kimondhatatlanul élveztem, hogy az arcomba fúj a kellemesen hűvös sós tengeri szél, és mindenhol sok a zöld. Úgy éreztem magam, mint egy világutazó, aki végre hazaért.
Észre sem vettük, és már szinte be is sötétedett, de én mégsem akartam hazamenni, nem voltam fáradt, az új élmények teljesen feltöltöttek energiával.
- Hát van még néhány híres író háza, de azt ma már nem tudjuk megnézni. Menjünk haza?
- Ne. Még sétálnék egy kicsit a városban.
- Rendben. Mi lenne ha vacsoráznánk is valahol?
- Éhes halok.
- Akkor minek akarsz te sétálni?
- Nem tudom. - mondtam vigyorogva.
- Nők…- dünnyögte nevetve.
Be is kanyarodtunk egy kis hangulatos mellékutcába, ahol sok fa, és régi vasveretes villanyoszlopok szegélyezte.
Eddie szerint itt volt a környék legjobb kis étterme, a Guinea Pig, vagy más néven, ahogy én átkereszteltem, a kis házi kedvenc étterem. ( Guinea Pig, magyarul tengeri malacot jelent)
Leparkoltunk a borostyánnal befuttatott épület előtt, majd a bejárat felé indultunk.
2010. október 22., péntek
Through Hearts and Tracks 48
48.rész
Eddie oda jött, és átölelt.
- Egy kurvának érzem magam, aki tönkretett egy rendes srácot…
- Nem vagy az te is tudod…. Nem tudom mit mondhatnék… - suttogta.
- Azt hiszem semmit… Nem akartam megbántani….
- Tudom…
- Bárhogy is viselkedett nem ezt érdemelte…
- Sajnos sokszor nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk…. Túl lesz ezen…
Eddiere néztem.
- Félsz hogy nem…- morogta.
- Félek, hogy most indítottam el a lejtőn, ahonnan nincs megállás….
- Ne beszélj egyes számban, ebben mindketten nyakig benne vagyunk…. Reméljük Chris, és Kimi elég támaszt tud neki adni…
- Én is remélem…
Odabújtam a mellkasára.
- Félre ne értsd, én nem azt bánom, hogy lefeküdtünk, csak azt hogy ezzel nagyon - nagyon megbántottam Sebet…
- Tudom…
- Eddie?
- Hm?
- Akkor mi most hányadán állunk? – böktem ki a kérdést.
- Én tudom hányadán állok veled, de te tudod hányadán állsz velem? –kérdezte komolyan.
- Arra célzok, hogy hová rangsoroltál be, melyik kategóriába, a barátnő, vagy a szerető, esetleg az egy éjszakás kalandok közé?
- Egyikbe sem. –közölte csendesen.
Érdeklődve pillantottam rá.
- Annyira erőszakos vagy! –mordult fel.
Döbbenten néztem rá, most akkor mi is van?
- A menyasszony kategóriába…- dünnyögte.
- Hogy mibe?? – nyögtem ki.
- A menyasszony kategóriába a fenébe is. Csak szebb lánykérést terveztem, gyűrűvel meg miegymás, azt hittem tudsz várni még egy pár napot ezzel a kérdéssel! – morogta.
A nyakába vettem magam, és forró megcsókoltam. Annyira de annyira boldog voltam, úgy éreztem repülni tudnék!
Amikor nagy nehezen abbahagytuk, Eddie huncutul rám pillantott.
- Bár nagyon kedvező volt a reakció, azért szeretném hallani is a választ. –vigyorgott.
- Adnék én, ha kapnék kérdést? – somolyogtam vissza.
- Angel Diamond, te akaratos, önző hisztérika, és fantasztikus versenyző, megtiszteled azzal ezt a ritka nagy egoista, playboy, és hülye ír pasast, azaz engem, hogy hozzám jössz feleségül? –kérdezte vigyorogva.
- Igen….- suttogtam.
Megsimogatta az arcom, és megcsókolt.
- Te tudtad igaz? - boxoltam a mellkasába.
- Mit?
- Hogy igent mondok!
- Mindig is reménykedtem benne…- suttogta halkan.
- Féltél, hogy Seb bekavarhat?
- Nem tagadom, hogy amikor adtál neki egy esélyt, meg telefonálgattatok a kórházban, meg ahogy összebújtatok, akkor már úgy éreztem, hogy semmi, de semmi reményem sincs. Amikor kidobott maga mellől, nem tehetek róla tagadhatatlanul boldog voltam, de azon nagyon bántott, hogy te teljesen kiborultál. –felelte egyszerűen.
- Elég kitartó voltál, ez régi erényed. - vigyorogtam rá.
- Igen. De lásd be azért ha a kölyök nem zavar el maga mellől olyan durván, én leugorhattam volna a Big Ben tetejéről, neked akkor is ő kellett volna.
- Lehet… De lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek ki is szeretek igazán…- simogattam meg az arcát.
- Nem tudom. De azért ne holnap keljünk egybe. – vigyorogta.
- Miért?
- Semmi csak úgy. –morogta, és belebámult a kandallóban táncoló lángokba.
- Ismerem én ezt a semmi csak úgy szöveget! Szóval halljam!
Eddie komolyan a szemembe nézett.
- De ígérd meg, hogy nem fogsz sem kiabálni, sem hisztizni!
- Ez is jól kezdődik… Legyen nem fogok…- néztem rá szúrósan.
- Én szeretlek, ez tiszta sor! Biztos is vagyok benne mit érzek! És örülök, hogy azonnal igent mondtál, mert te így érzed, most. De hogy ez mennyire biztos, hogy ez nem csak egy fellángolás e, azt várjuk ki.
- Te azt hiszed ez egy vigasz szex volt? –kérdeztem döbbenten.
- Nem! És nem is ezt mondtam! Csak annyit, hogy Seb kidobott, és majd egy nap után, amikor én is el akartam menni azt érezted, hogy szeretsz, és nem akarsz elveszíteni, majd belesodortuk magunkat egy vadéjszakába. De hogy amit te most érezel az valóban szerelem e, Isten ments hála, vagy csak vágysz egy olyan személyre aki viszont szeret, és komolyan törődik veled és ezt vetíted rám, azt szerintem még te sem tudod. – közbe akartam vágni, de Eddie a számra tette az ujját - Most azt érzed szerelmes vagy, de hogy ez tényleg az e, az csak idővel derül ki. Én tudok várni, ahogy eddig is. Csak nem szeretném, hogy most nagy hírtelen összeházasodjunk, és te akár pár hét múlva rájöjj rosszul döntöttél, mert te mégis a kis szőkét szereted… Meg ha már egyszer az életben megnősülök nem szeretném elkapkodni, a szezon után ráérünk eldönteni, hol és mikor, és szezonkezdésig meg is tarthatjuk.
- Ha így gondolod? –rántottam meg a vállam.
- Kérlek ne csináld ezt?
Kérdőn néztem rá.
- Ezt a durcizást. Ami késik nem múlik, nem sietünk sehová vagy igen?
- Mondjuk ebben ami késik nem múlik dologban igazad lehet! – vigyorodtam el sokat mondóan, mire Eddie a fejét csóválta, amolyan milyen perverz vagy te nő tekintettel.
Végül elvette az asztalról a bögrét, és belekortyolt.
- Csak azt szeretném még tudni drágám, hogy akkor is ennyire rá fogunk érni az esküvőre, ha majd azt mondom, hogy terhes vagyok?
Eddie kiköpte a teát, és erősen köhögni kezdett.
Tartottam magam, és komolyan néztem rá, ő pedig irtózatosan zavarba jött.
- Gondolom dereng, hogy Nem védekeztük az éjjel. - mondtam szúrósan.
Megvakarta a fejét és felnevetett.
- Nem akkor azt hiszem nem! De ez még messze van! – vigyorgott, és közben szorosan átölelt, és ledöntött a kanapéra.
- Szóval? Vélemény? –kérdeztem szúrósan.
- Ha akarod, rajtam nem múlik a védekezés dolog…- belecsókolt a nyakamba - , de nem tagadom, egyszer szeretnék egy ilyen hírt kapni karácsonyi ajándékként. –mosolygott révetegen – De megértem, hogy ha a te karrieredbe még nem fér bele. Ráérünk még ezzel is.
- Hékás! –toltam el magamtól – A múltkor még ott tartottunk, hogy nem akarsz gyereket!
- Hát ha olyan lesz mint te akkor nem tiltakozom…- simogatta meg az arcom.
- Igen?
Bólintott.
Felnevettem.
- De csak akkor ha fiú lesz, és olyan szívdöglesztő ír, mint te…
- Tehát hogy legyen ez a védekezés?
- Jelenleg nem ragaszkodom hozzá. De azért majd elmegyek egy dokihoz. –simogattam meg az arcát.
Szerelmesen megcsókolt. Aztán megint nem volt megállás a lejtőn, és én nem is bántam, most végre úgy éreztem, boldog vagyok, szárnyalok. És legyen, ahogy lesz, végül is egy gyerek az ír fenegyerektől nem is lenne olyan rossz…
Eddie oda jött, és átölelt.
- Egy kurvának érzem magam, aki tönkretett egy rendes srácot…
- Nem vagy az te is tudod…. Nem tudom mit mondhatnék… - suttogta.
- Azt hiszem semmit… Nem akartam megbántani….
- Tudom…
- Bárhogy is viselkedett nem ezt érdemelte…
- Sajnos sokszor nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk…. Túl lesz ezen…
Eddiere néztem.
- Félsz hogy nem…- morogta.
- Félek, hogy most indítottam el a lejtőn, ahonnan nincs megállás….
- Ne beszélj egyes számban, ebben mindketten nyakig benne vagyunk…. Reméljük Chris, és Kimi elég támaszt tud neki adni…
- Én is remélem…
Odabújtam a mellkasára.
- Félre ne értsd, én nem azt bánom, hogy lefeküdtünk, csak azt hogy ezzel nagyon - nagyon megbántottam Sebet…
- Tudom…
- Eddie?
- Hm?
- Akkor mi most hányadán állunk? – böktem ki a kérdést.
- Én tudom hányadán állok veled, de te tudod hányadán állsz velem? –kérdezte komolyan.
- Arra célzok, hogy hová rangsoroltál be, melyik kategóriába, a barátnő, vagy a szerető, esetleg az egy éjszakás kalandok közé?
- Egyikbe sem. –közölte csendesen.
Érdeklődve pillantottam rá.
- Annyira erőszakos vagy! –mordult fel.
Döbbenten néztem rá, most akkor mi is van?
- A menyasszony kategóriába…- dünnyögte.
- Hogy mibe?? – nyögtem ki.
- A menyasszony kategóriába a fenébe is. Csak szebb lánykérést terveztem, gyűrűvel meg miegymás, azt hittem tudsz várni még egy pár napot ezzel a kérdéssel! – morogta.
A nyakába vettem magam, és forró megcsókoltam. Annyira de annyira boldog voltam, úgy éreztem repülni tudnék!
Amikor nagy nehezen abbahagytuk, Eddie huncutul rám pillantott.
- Bár nagyon kedvező volt a reakció, azért szeretném hallani is a választ. –vigyorgott.
- Adnék én, ha kapnék kérdést? – somolyogtam vissza.
- Angel Diamond, te akaratos, önző hisztérika, és fantasztikus versenyző, megtiszteled azzal ezt a ritka nagy egoista, playboy, és hülye ír pasast, azaz engem, hogy hozzám jössz feleségül? –kérdezte vigyorogva.
- Igen….- suttogtam.
Megsimogatta az arcom, és megcsókolt.
- Te tudtad igaz? - boxoltam a mellkasába.
- Mit?
- Hogy igent mondok!
- Mindig is reménykedtem benne…- suttogta halkan.
- Féltél, hogy Seb bekavarhat?
- Nem tagadom, hogy amikor adtál neki egy esélyt, meg telefonálgattatok a kórházban, meg ahogy összebújtatok, akkor már úgy éreztem, hogy semmi, de semmi reményem sincs. Amikor kidobott maga mellől, nem tehetek róla tagadhatatlanul boldog voltam, de azon nagyon bántott, hogy te teljesen kiborultál. –felelte egyszerűen.
- Elég kitartó voltál, ez régi erényed. - vigyorogtam rá.
- Igen. De lásd be azért ha a kölyök nem zavar el maga mellől olyan durván, én leugorhattam volna a Big Ben tetejéről, neked akkor is ő kellett volna.
- Lehet… De lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek ki is szeretek igazán…- simogattam meg az arcát.
- Nem tudom. De azért ne holnap keljünk egybe. – vigyorogta.
- Miért?
- Semmi csak úgy. –morogta, és belebámult a kandallóban táncoló lángokba.
- Ismerem én ezt a semmi csak úgy szöveget! Szóval halljam!
Eddie komolyan a szemembe nézett.
- De ígérd meg, hogy nem fogsz sem kiabálni, sem hisztizni!
- Ez is jól kezdődik… Legyen nem fogok…- néztem rá szúrósan.
- Én szeretlek, ez tiszta sor! Biztos is vagyok benne mit érzek! És örülök, hogy azonnal igent mondtál, mert te így érzed, most. De hogy ez mennyire biztos, hogy ez nem csak egy fellángolás e, azt várjuk ki.
- Te azt hiszed ez egy vigasz szex volt? –kérdeztem döbbenten.
- Nem! És nem is ezt mondtam! Csak annyit, hogy Seb kidobott, és majd egy nap után, amikor én is el akartam menni azt érezted, hogy szeretsz, és nem akarsz elveszíteni, majd belesodortuk magunkat egy vadéjszakába. De hogy amit te most érezel az valóban szerelem e, Isten ments hála, vagy csak vágysz egy olyan személyre aki viszont szeret, és komolyan törődik veled és ezt vetíted rám, azt szerintem még te sem tudod. – közbe akartam vágni, de Eddie a számra tette az ujját - Most azt érzed szerelmes vagy, de hogy ez tényleg az e, az csak idővel derül ki. Én tudok várni, ahogy eddig is. Csak nem szeretném, hogy most nagy hírtelen összeházasodjunk, és te akár pár hét múlva rájöjj rosszul döntöttél, mert te mégis a kis szőkét szereted… Meg ha már egyszer az életben megnősülök nem szeretném elkapkodni, a szezon után ráérünk eldönteni, hol és mikor, és szezonkezdésig meg is tarthatjuk.
- Ha így gondolod? –rántottam meg a vállam.
- Kérlek ne csináld ezt?
Kérdőn néztem rá.
- Ezt a durcizást. Ami késik nem múlik, nem sietünk sehová vagy igen?
- Mondjuk ebben ami késik nem múlik dologban igazad lehet! – vigyorodtam el sokat mondóan, mire Eddie a fejét csóválta, amolyan milyen perverz vagy te nő tekintettel.
Végül elvette az asztalról a bögrét, és belekortyolt.
- Csak azt szeretném még tudni drágám, hogy akkor is ennyire rá fogunk érni az esküvőre, ha majd azt mondom, hogy terhes vagyok?
Eddie kiköpte a teát, és erősen köhögni kezdett.
Tartottam magam, és komolyan néztem rá, ő pedig irtózatosan zavarba jött.
- Gondolom dereng, hogy Nem védekeztük az éjjel. - mondtam szúrósan.
Megvakarta a fejét és felnevetett.
- Nem akkor azt hiszem nem! De ez még messze van! – vigyorgott, és közben szorosan átölelt, és ledöntött a kanapéra.
- Szóval? Vélemény? –kérdeztem szúrósan.
- Ha akarod, rajtam nem múlik a védekezés dolog…- belecsókolt a nyakamba - , de nem tagadom, egyszer szeretnék egy ilyen hírt kapni karácsonyi ajándékként. –mosolygott révetegen – De megértem, hogy ha a te karrieredbe még nem fér bele. Ráérünk még ezzel is.
- Hékás! –toltam el magamtól – A múltkor még ott tartottunk, hogy nem akarsz gyereket!
- Hát ha olyan lesz mint te akkor nem tiltakozom…- simogatta meg az arcom.
- Igen?
Bólintott.
Felnevettem.
- De csak akkor ha fiú lesz, és olyan szívdöglesztő ír, mint te…
- Tehát hogy legyen ez a védekezés?
- Jelenleg nem ragaszkodom hozzá. De azért majd elmegyek egy dokihoz. –simogattam meg az arcát.
Szerelmesen megcsókolt. Aztán megint nem volt megállás a lejtőn, és én nem is bántam, most végre úgy éreztem, boldog vagyok, szárnyalok. És legyen, ahogy lesz, végül is egy gyerek az ír fenegyerektől nem is lenne olyan rossz…
2010. október 20., szerda
Through Hearts and Tracks 47.
47.rész
Még fél álomban voltam, amikor átakartam ölelni Eddiet, de hiába tapogatóztam, a kezem nem találta sehol. Lassan kinyitottam a szemem, és megdörzsöltem, ekkor tűnt fel, hogy szinte már sötét van. Az ablak felől halk neszt hallottam, odanéztem, és akkor esett le, hogy szakad az eső. Erősen verte az üvegablakot, és fekete és szürke esőfelhők borították az eget. Távolról pedig, égzengés hallatszódott.
Körbenéztem a szobába Eddie nem volt sehol, de hatalmas kupi, szétszórt ruhákkal, és takaróval az igen.
Megfogtam a fejem.
- Hű de elemünkben voltunk az este….
El kellett mosolyodnom, ez a dolog már jó ideje érett, mindig is akartam, hogy megtörténjen, és nem bántam meg.
Magam köré tekertem egy plédet, és összeszedtem a ruhákat, és bedobáltam a szennyes tartóba.
Pont úgy éreztem magam, mintha a földszinti fürdőben lennék, pont ugyanolyan volt a berendezés. Megint elmosolyodtam, úgy látszik még mindig tud meglepetést okozni, ragaszkodni a megszokott, és egyszerű dolgokhoz. Végül is ír.
Az én írem….
Felsóhajtottam.
Bemásztam a tus alá, és kerestem valami értelmes zenét. És azt dúdolgattam, és közben tovább nevettem saját magamon, hogy olyan vagyok, mint egy szerelmes kiskamasz.
Aztán nagy sokára kijöttem, felkaptam egy fürdőköpenyt, és elkezdtem turkálni a garderobeban. Találtam egy piros Ferraris felsőt, gondolom Eddie még a régi időkből tartotta meg, és egy fekete farmert. Fehérnemű ügyben is kutakodtam, az egyik fiókban pedig találtam, pár nőit.
Először meghökkentem aztán rájöttem, hogy biztosan az előző kis nőtől maradhattak itt, de mivel látszott, hogy mind tiszta, nem finnyáskodtam. Szerettem volna már valami értelmeset felvenni a boxer után, végül egy fekete szatén alsó, és egy sötétlila feketecsipkés melltartó mellett voksoltam, ezek legalább nem voltak kurvásak, és még tetszettek is.
Felöltöztem, aztán úgy döntöttem megkeresem merre kódoroghat.
Ahogy közeledtem a lépcső felé, egyre inkább veszekedés zaja ütötte meg a fülem. Nem értettem miről van szó, de azt igen, hogy haragos vita zajlik.
- Jaj ne…- suttogtam. – Ugye nem… Kérlek Istenem!- sóhajtottam fel.
Szinte már lábujjhegyen járva haladtam lefelé, majd a lépcső fordulóban leültem, hogy megtudjam van e közöm, ehhez a vitához és le kell e mennem?
Erősen füleltem.
- Látni akarom! – üvöltötte valaki.
- Már mondtam, hogy alszik, de ha tovább vonyítasz akkor felébreszted! És ha nem tévedek azt kérte, hogy ne gyere ide! – kiabált vissza Eddie.
Jézusom! Seb itt van! Basszus! Ajajajaj!
- Jogom van látni!
- És mégis milyen alapon?? Mi? Még egy útszélivel sem beszélnék így, ahogy te beszéltél vele! Hord el magad, míg szépen mondom! Már így is több időmet raboltad, mit kellett volna! Ez az egy óra is sok volt belőled!
- Nem érdekel, hogy mivel fenyegetőzöl, nem félek tőled!
- Te én fogpiszkálót csinálok belőled!
Aztán már csak hangos puffanások, és nyekkenések hallatszódtak.
Leszaladtam a lépcsőn.
Eddie és Seb a kandalló előtt verekedtek a földön, Horner, és Kimi pedig döbbenten álltak mellettük.
Egyenlőre Eddie volt fülül, és láthatóan erőteljesen verte Seb arcát, és bordáit. Láttam, hogy Eddie magán kívül van, mondhatni vörös volt a feje a dühtől.
Odarohantam, és hátulról átöleltem Eddiet. Le akart rázni magáról.
- Kérek engedd el…Kérlek drága….- morogtam a fülébe- Kérlek! Eddie legyen eszed….
Lassan engedte el, éreztem, hogy most fogja fel, hogy én állok mögötte.
Felálltunk és szembefordult velem. Véres volt az arca.
- Jól vagy?
- Persze. Csak pár horzsolás…- megsimogatta az arcom.
Fel volt dagadva a keze.
- Tegyél rá jeget jó?
Egy pillanatig morcosan nézett rám, aztán értette a célzást.
- Mindjárt jövök…- morogta, és vetett egy szúrós pillantást Sebre.
Aztán kelletlenül elindult. Elmosolyodtam. Lehetetlen alak.
Közben a kis herceget, Horner és Kimi összekanalazta és felültette az egyik kanapéra.
Szegény megint pórul járt, felrepedt a szája, véres volt az ő arca is, és fájlalta a bordáit. Ugyanaz, mint a múltkor. Tisztára, le lett kopírozva a legutóbbi bunyójuk.
Hiába voltak egyforma magasak, sose lesz esélye Eddie ellen, de valahogy csak nem érti meg.
Leültem velük szemben a másik kanapéra, és Sebet bámultam, aki meredten nézte a cipőjét. Azért kicsit sajnáltam, szar érzés lehet beégni a nő előtt aki tetszik neki, immáron sokadszor.
Végül csak kinyögtem, ami a bökte a csőröm.
- Minek jöttél ide?
Seb dühösen nézett rám.
Visszabámultam, de válasz csak nem jött.
Kedves srác volt, igazán, sajnáltam is, de hiába néztem, már nem éreztem azt, amit korábban. Csak annyit, hogy egy kedves ismerős. Mennyire megváltozott minden egyetlen szerelmes éjszaka alatt.
- Miért jöttél? –kérdeztem újra.
Elfordította a fejét, és kibámult az ablakon.
Horner felállt.
- Azt hiszem iszom egy kávét! Kimi gyere te is! – nézett jelentőségteljesen a finnre.
Majd elballagtak a konyha felé.
- Bocsánatot akartam kérni…- suttogta, és már folytak a könnyei – de látom ezt is elszúrtam, mint mindent….
Nem tudtam mit mondhatnék neki.
Vajon tudja, hogy én és …?
- Megtudsz nekem bocsátani? Megint? –kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Tudom, hogy ki voltál borulva… Nincs semmi baj… Nem haragszom….- erőltettem magamra egy fanyar mosolyt.
Seb a könnyeit törölgette.
- Én elhiszem, amit mondtál, én elhiszem, hogy nem volt köztetek semmit.
Ekkor lépett elém Eddie, és a kezembe nyomott egy pohár gőzölgő teát, egy szalvétával, és jelentőségteljesen bökött rájuk, majd odadobott Sebnek egy jeges zacskót, és elment.
A bögre mögé dugtam a szalvétát, és mint a teát nézném rápillantottam.
„ Ha mégis őt szereted, és ő kell neked, akkor menj és légy vele boldog! De akkor inkább ne mond el neki ami tegnap köztünk történt! Eddie”
- Adj nekem még egy utolsó esélyt! Kérlek! Könyörgöm! –nézett rám esdeklőn.
Lehunytam a szemem, és már az én könnyeim is potyogtak. Kiborított Eddie tette, hogy még ezek után is képes lenne elfejteni mindent, csak hogy én boldog legyek, valamint az, hogy Seb képes földbe döngöltetni a büszkeségét, és saját magát is miattam.
Két nagyszerű pasi, és az egyiket mindenképpen ki fogom borítani, vagy mindkettőt.
Nem tehetek semmit… Istenem….
- Tudom, hogy még szeretsz… Kérlek… - suttogta.
- Nem lehet….- zokogtam.
Mit tegyek?
- Miért nem? –kérdezte pánikban.
Nem akartam, hogy fájjon neki, de ez elkerülhetetlenné vált.
Hírtelen mellém ült.
- Miért nem? Mond meg! Jogom van tudni! –zokogta.
Egyszer az ígértem Sebnek, hogy őszinte leszek hozzá, legalább ennyit tartsak meg.
Lehunytam a szemem, kinyitottam és felé nyújtottam a szalvétát.
Elvette, láttam, hogy elolvassa egyszer, majd még egyszer, és kiesik a kezéből.
- Sajnálom…. – suttogtam.
Zokogott, és bólogatott, de látszott, hogy nincs magánál, majd elindult az ajtó felé, és kiment.
Azt hiszem, a hír teljesen letaglózta, és porba sújtotta.
A kezembe temettem az arcom, és én is sírtam. Már akkor márciusban tudtam, hogy ez a pillanat be fog következni, és valakit nagyon, de nagyon meg fogok bántani, bárhogy döntök is, pedig nem akartam.
Az élet szar, és kegyetlen.
Még fél álomban voltam, amikor átakartam ölelni Eddiet, de hiába tapogatóztam, a kezem nem találta sehol. Lassan kinyitottam a szemem, és megdörzsöltem, ekkor tűnt fel, hogy szinte már sötét van. Az ablak felől halk neszt hallottam, odanéztem, és akkor esett le, hogy szakad az eső. Erősen verte az üvegablakot, és fekete és szürke esőfelhők borították az eget. Távolról pedig, égzengés hallatszódott.
Körbenéztem a szobába Eddie nem volt sehol, de hatalmas kupi, szétszórt ruhákkal, és takaróval az igen.
Megfogtam a fejem.
- Hű de elemünkben voltunk az este….
El kellett mosolyodnom, ez a dolog már jó ideje érett, mindig is akartam, hogy megtörténjen, és nem bántam meg.
Magam köré tekertem egy plédet, és összeszedtem a ruhákat, és bedobáltam a szennyes tartóba.
Pont úgy éreztem magam, mintha a földszinti fürdőben lennék, pont ugyanolyan volt a berendezés. Megint elmosolyodtam, úgy látszik még mindig tud meglepetést okozni, ragaszkodni a megszokott, és egyszerű dolgokhoz. Végül is ír.
Az én írem….
Felsóhajtottam.
Bemásztam a tus alá, és kerestem valami értelmes zenét. És azt dúdolgattam, és közben tovább nevettem saját magamon, hogy olyan vagyok, mint egy szerelmes kiskamasz.
Aztán nagy sokára kijöttem, felkaptam egy fürdőköpenyt, és elkezdtem turkálni a garderobeban. Találtam egy piros Ferraris felsőt, gondolom Eddie még a régi időkből tartotta meg, és egy fekete farmert. Fehérnemű ügyben is kutakodtam, az egyik fiókban pedig találtam, pár nőit.
Először meghökkentem aztán rájöttem, hogy biztosan az előző kis nőtől maradhattak itt, de mivel látszott, hogy mind tiszta, nem finnyáskodtam. Szerettem volna már valami értelmeset felvenni a boxer után, végül egy fekete szatén alsó, és egy sötétlila feketecsipkés melltartó mellett voksoltam, ezek legalább nem voltak kurvásak, és még tetszettek is.
Felöltöztem, aztán úgy döntöttem megkeresem merre kódoroghat.
Ahogy közeledtem a lépcső felé, egyre inkább veszekedés zaja ütötte meg a fülem. Nem értettem miről van szó, de azt igen, hogy haragos vita zajlik.
- Jaj ne…- suttogtam. – Ugye nem… Kérlek Istenem!- sóhajtottam fel.
Szinte már lábujjhegyen járva haladtam lefelé, majd a lépcső fordulóban leültem, hogy megtudjam van e közöm, ehhez a vitához és le kell e mennem?
Erősen füleltem.
- Látni akarom! – üvöltötte valaki.
- Már mondtam, hogy alszik, de ha tovább vonyítasz akkor felébreszted! És ha nem tévedek azt kérte, hogy ne gyere ide! – kiabált vissza Eddie.
Jézusom! Seb itt van! Basszus! Ajajajaj!
- Jogom van látni!
- És mégis milyen alapon?? Mi? Még egy útszélivel sem beszélnék így, ahogy te beszéltél vele! Hord el magad, míg szépen mondom! Már így is több időmet raboltad, mit kellett volna! Ez az egy óra is sok volt belőled!
- Nem érdekel, hogy mivel fenyegetőzöl, nem félek tőled!
- Te én fogpiszkálót csinálok belőled!
Aztán már csak hangos puffanások, és nyekkenések hallatszódtak.
Leszaladtam a lépcsőn.
Eddie és Seb a kandalló előtt verekedtek a földön, Horner, és Kimi pedig döbbenten álltak mellettük.
Egyenlőre Eddie volt fülül, és láthatóan erőteljesen verte Seb arcát, és bordáit. Láttam, hogy Eddie magán kívül van, mondhatni vörös volt a feje a dühtől.
Odarohantam, és hátulról átöleltem Eddiet. Le akart rázni magáról.
- Kérek engedd el…Kérlek drága….- morogtam a fülébe- Kérlek! Eddie legyen eszed….
Lassan engedte el, éreztem, hogy most fogja fel, hogy én állok mögötte.
Felálltunk és szembefordult velem. Véres volt az arca.
- Jól vagy?
- Persze. Csak pár horzsolás…- megsimogatta az arcom.
Fel volt dagadva a keze.
- Tegyél rá jeget jó?
Egy pillanatig morcosan nézett rám, aztán értette a célzást.
- Mindjárt jövök…- morogta, és vetett egy szúrós pillantást Sebre.
Aztán kelletlenül elindult. Elmosolyodtam. Lehetetlen alak.
Közben a kis herceget, Horner és Kimi összekanalazta és felültette az egyik kanapéra.
Szegény megint pórul járt, felrepedt a szája, véres volt az ő arca is, és fájlalta a bordáit. Ugyanaz, mint a múltkor. Tisztára, le lett kopírozva a legutóbbi bunyójuk.
Hiába voltak egyforma magasak, sose lesz esélye Eddie ellen, de valahogy csak nem érti meg.
Leültem velük szemben a másik kanapéra, és Sebet bámultam, aki meredten nézte a cipőjét. Azért kicsit sajnáltam, szar érzés lehet beégni a nő előtt aki tetszik neki, immáron sokadszor.
Végül csak kinyögtem, ami a bökte a csőröm.
- Minek jöttél ide?
Seb dühösen nézett rám.
Visszabámultam, de válasz csak nem jött.
Kedves srác volt, igazán, sajnáltam is, de hiába néztem, már nem éreztem azt, amit korábban. Csak annyit, hogy egy kedves ismerős. Mennyire megváltozott minden egyetlen szerelmes éjszaka alatt.
- Miért jöttél? –kérdeztem újra.
Elfordította a fejét, és kibámult az ablakon.
Horner felállt.
- Azt hiszem iszom egy kávét! Kimi gyere te is! – nézett jelentőségteljesen a finnre.
Majd elballagtak a konyha felé.
- Bocsánatot akartam kérni…- suttogta, és már folytak a könnyei – de látom ezt is elszúrtam, mint mindent….
Nem tudtam mit mondhatnék neki.
Vajon tudja, hogy én és …?
- Megtudsz nekem bocsátani? Megint? –kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Tudom, hogy ki voltál borulva… Nincs semmi baj… Nem haragszom….- erőltettem magamra egy fanyar mosolyt.
Seb a könnyeit törölgette.
- Én elhiszem, amit mondtál, én elhiszem, hogy nem volt köztetek semmit.
Ekkor lépett elém Eddie, és a kezembe nyomott egy pohár gőzölgő teát, egy szalvétával, és jelentőségteljesen bökött rájuk, majd odadobott Sebnek egy jeges zacskót, és elment.
A bögre mögé dugtam a szalvétát, és mint a teát nézném rápillantottam.
„ Ha mégis őt szereted, és ő kell neked, akkor menj és légy vele boldog! De akkor inkább ne mond el neki ami tegnap köztünk történt! Eddie”
- Adj nekem még egy utolsó esélyt! Kérlek! Könyörgöm! –nézett rám esdeklőn.
Lehunytam a szemem, és már az én könnyeim is potyogtak. Kiborított Eddie tette, hogy még ezek után is képes lenne elfejteni mindent, csak hogy én boldog legyek, valamint az, hogy Seb képes földbe döngöltetni a büszkeségét, és saját magát is miattam.
Két nagyszerű pasi, és az egyiket mindenképpen ki fogom borítani, vagy mindkettőt.
Nem tehetek semmit… Istenem….
- Tudom, hogy még szeretsz… Kérlek… - suttogta.
- Nem lehet….- zokogtam.
Mit tegyek?
- Miért nem? –kérdezte pánikban.
Nem akartam, hogy fájjon neki, de ez elkerülhetetlenné vált.
Hírtelen mellém ült.
- Miért nem? Mond meg! Jogom van tudni! –zokogta.
Egyszer az ígértem Sebnek, hogy őszinte leszek hozzá, legalább ennyit tartsak meg.
Lehunytam a szemem, kinyitottam és felé nyújtottam a szalvétát.
Elvette, láttam, hogy elolvassa egyszer, majd még egyszer, és kiesik a kezéből.
- Sajnálom…. – suttogtam.
Zokogott, és bólogatott, de látszott, hogy nincs magánál, majd elindult az ajtó felé, és kiment.
Azt hiszem, a hír teljesen letaglózta, és porba sújtotta.
A kezembe temettem az arcom, és én is sírtam. Már akkor márciusban tudtam, hogy ez a pillanat be fog következni, és valakit nagyon, de nagyon meg fogok bántani, bárhogy döntök is, pedig nem akartam.
Az élet szar, és kegyetlen.
Through Hearts and Tracks 46.
18-as karika
46.rész
Felállt, kinyújtotta a kezét, és finoman felhúzott a földről. Átkarolt, ölbe kapott, és az ágyra fektetett.
Ahogy fölém hajolt, a szeméből áradó szenvedély rabul ejtett. Hosszan, forrón csókolóztunk, a nyelve követelőzőn, és vadul kalandozott a számban, aztán harapdálni kezdte az alsó ajkam. A kezét a pólóm alá csúsztatta, és egy gyors mozdulattan felhúzta, majd a segítségemmel lerángatta rólam. A kezem a csípőjére tettem, és elkezdtem kioldani az övét, majd a gombokat és cipzárt. Erősen feszülő fekete boxert viselt. Egy mozdulattal lerántotta a pólóját, és a nadrágot, is pillanatok alatt lerúgta magáról.
Még így a félhomályban is láttam mennyire szálkásan izmos a felsőteste, megragadtam a karját, és magamra rántottam.
Lágyan megcsókolt, aztán fokozatosan kínosan lassan egyre lejjebb és lejjebb haladt, egészen a mellemig. Az egyik kezével támaszkodott az ágyon, a másikkal bal mellemet simogatta, míg a jobb mellemet nyalogatta, és hol gyengédebben hol erősebben harapdálta a megkeményedett mellbimbóm. Őrülten jól csinálta.
A kezemmel a hátát simogattam, majd a csípőjénél széles köröket rajzoltam a körmömmel.
De ahogy egyre jobban ingerelte a mellem, nem bírtam magammal, és végigkarmoltam a hátát.
Kicsit felszisszent.
- Te kis vadmacska… még nem is csináltam semmi komolyabbat… - somolygott bele a mellembe.
Majd lejjebb csúsztatta a kezét, hátracsúsztatta a fenekemhez, és erősen masszírozni kezdte.
Felnyögtem, ez már kezdett túlságosan jó lenni.
Éreztem, ahogy lassan kigombolja a nadrágom, és fokozatosan lehúzza, kicsit fészkelődtem, hogy le tudjam rúgni. Sikerült.
A kezét becsúsztatta a lábaim közé, és finoman, lassan körközösen mozgatni kezdte az ujjait, de közben tovább harapdálta, szívogatta a mellem.
Még valóban komolyabban nem is tett velem semmit, de én már a fellegekben voltam.
Nem tudtam fékezni magam végigkarmoltam a hátát.
Valahol a távolban érzékeltem, hogy ez nem esett neki jól, és a kezeimet magam mellé tettem, és az ágytakarót kezdtem el karmolni, szorítani.
- Eddie…Eddie…- nyögtem fel.
Ahogy egyre jobban egyre erősebben simogatott oda lent, dobáltam magam az ágyon, elvesztettem a fejem, az egyik kezemmel megragadtam a karját, a másikkal pedig lerángattam magamról az alsóneműt.
Nem tétovázott sokat, ahogy szabaddá vált az út, folytatta a simogatást, majd két ujjal egyre beljebb és beljebb hatolt, határozottan, és erősen körkörösen mozogatni kezdte.
Közben még mindig csókolgatta a mellem, majd fokozatosan haladt lefelé, éreztem, ahogy kihúzza az ujjait.
Felnyögtem.
- Ne… Ne…
Már a belső combom csókolgatta.
- Lesz ennél még jobb is….- suttogta vágytól fűtött hangon.
Majd egyre beljebb és beljebb haladt, ahogy a nyelve hozzámért ott lent, ahogy fel - le, aztán bedugta, és ott is körözve mozgatta, a testem ívbe feszült, éreztem hogy nem bírom tovább.
- Eddie… nem bírom tovább….hagyd…
- Nyugi….- morogta.
Nem bírtam tovább, éreztem, ahogy a kéj hullámai átjárnak, a kezemmel megfogtam a vállát, a testem megremegett, és belemélyesztettem a körmeim a vállába. Bár erősebb nyelvmozdulatának hatására, pedig ívbefeszült a hátam, és az egész testem. Felnyögtem, aztán ernyedten hanyatlottam vissza.
Levegőt is alig kaptam, őrület volt, amit velem művelt.
De neki ez nem volt elég, nem adott időt.
Simogatni kezdte a belső combom, és két ujját ismét belém csúsztatta.
Nem bírtam tovább.
Megragadtam a boxerét, és amennyire tudtam elkezdtem letolni róla, valahogy ezt is lerúgta magáról.
A kezemmel megragadtam a férfiasságát, és finoman megszorítottam, hát sem méretre, sem vastagságra nem panaszkodta az már biztos. Finoman fel le húzogattam rajta a kezem, aztán a körmömmel finoman cirógattam.
Felnyögött.
- - Még be sem mutattam mennyire értek a pasikhoz…- vigyorogtam.
- Akkor mutasd meg…- morogta a nyakamba.
Átöleltem, és oldalra fordultunk, én kerültem felülre.
Lejjebb csúsztam, és finoman simogatni kezdtem a heréit, aztán a kezembe fogtam és kicsit morzsolgattam húzogattam, majd a bőrt húzottam rajtuk.
Eddie erősen markolta a takarót, és kéjesen nyögött.
Megragadtam a farkát, és most erősebben és gyorsabban szorítottam, és húzogattam rajta a kezem.
Megint nem bírtam magammal, odahajoltam, először a nyelvemmel, nyalogattam a végét majd bekaptam, és kényeztetni kezdtem, aztán kicsit ráharaptam.
Eddie nagyon hangosan felnyögött, és finoman igyekezett eltolni magától.
- Nem bírod a gyűrődés? – suttogtam a fülébe.
- Nem érem be csak ezzel…..- morogta lihegve.
Hírtelen letepert, és ő került felülre, kéjesen a nyakamba harapott, majd újra simogatni kezdte a mellem.
Megragadtam a csípőjét, és húzni kezdtem magam felé.
- De türelmetlen valaki…
- Elég volt már a játékból, a lényeget akarom…
- Inkább a farkam..
- Az ugyanaz…
Rám feküdt, és lassan finoman fel le csúsztatgatta a fakrát, majd megfogta és körkörösen simogatni kezdte vele a csiklóm.
- Eddie… Eddie… Kérlek….- nyögtem – Kérlek…
Nem várt tovább, belém hatolt, erőszakosan, ellentmondást nem tűrően.
Felkiáltottam, részben a fájdalom, részben a kéj miatt. Nem hagyott időt, azonnal mozogni kezdett, gyorsan tempósan, határozottan.
Éreztem, hogy minden eddig elfojtott vágya, és velem kapcsolatos ábrándja most tör a felszínre, nem tudta visszafogni magát.
Elemi erővel szeretkezett velem, ami inkább volt durva, és szenvedélyes, mint szerelmes. Egy kicsit elbizonytalanított, de ez csak pillanatokig tartott.
Éreztem, hogy egyre közelebb, és közelebb vagyok a csúcshoz, és belőlem is előtörtek az ösztönök, mint valami eszelős, az erős lökéseknek feszülve fel le dobáltam a csípőm, és minden erőmmel az ő testének feszültem.
Egyszerre mozogtunk.
Aztán szintre váratlanul, robbanásszerűen törtek ránk a gyönyör hullámai. Mindketten felkiáltottunk. Egyszerre mentünk el. De Eddie még nem hagyta abba, levezetésként mozgott egy kicsit. Aztán hozzám hajolt, és forrón megcsókolt, éreztem, hogy remeg a teste, halkan mellém feküdt.
Mindketten zihálva vettük a levegőt, odabújtam a mellkasára, ő pedig átölelt.
Hallgattam az erős, mégis szapora szívverését, ami fokozatosan lassult, majd visszaállt normál ritmusra.
- Ez fergeteges volt….- suttogtam.
De Eddie nem szólt semmit, némán hallgatott.
Kibontakoztam az öleléséből, és fölé hajoltam.
- Mi a baj? – kérdeztem aggódva - Neked nem volt elég jó?
- Dehogynem. Túlságosan is az volt….
Összeráncoltam a homlokom.
- Nem értelek…
- Jaj ne nézz ilyen kétségbeesve. Te is tudod, hogy életem egyik legjobb menetét hoztuk össze. Elvetted az eszem, pedig még többet akartalak kényeztetni. - nevetett rám.
- Azt hittem…- motyogtam.
- Mit? –kérdezte aggódva- Mi a baj?
- Azt hittem, hogy nem voltam elég, jó egy…egy…
- Egy ilyen nőfalónak? Megnyugtatlak nagyon is fantasztikus vagy. Elég bevállalós, elég perverz, elég jó fantáziájú. – húzott magához szorosan.
- Te előre érezted igaz?
- Hogy ennyire egymáshoz valók vagyunk? Igen.
- Eddie?
- Hm?
- Nekem nincs erőm még egy körre…. – suttogtam.
- Nekem sem! –nevetett fel –Pedig az nagy szó. Kicsit elszaladt velünk a ló. Mindent beleadtunk.
- Bele ám- nevettem én is.
Befészkeltem magam a mellkasához, ő pedig szorosan átölelt.
Így aludtunk el, egymás karjaiban.
46.rész
Felállt, kinyújtotta a kezét, és finoman felhúzott a földről. Átkarolt, ölbe kapott, és az ágyra fektetett.
Ahogy fölém hajolt, a szeméből áradó szenvedély rabul ejtett. Hosszan, forrón csókolóztunk, a nyelve követelőzőn, és vadul kalandozott a számban, aztán harapdálni kezdte az alsó ajkam. A kezét a pólóm alá csúsztatta, és egy gyors mozdulattan felhúzta, majd a segítségemmel lerángatta rólam. A kezem a csípőjére tettem, és elkezdtem kioldani az övét, majd a gombokat és cipzárt. Erősen feszülő fekete boxert viselt. Egy mozdulattal lerántotta a pólóját, és a nadrágot, is pillanatok alatt lerúgta magáról.
Még így a félhomályban is láttam mennyire szálkásan izmos a felsőteste, megragadtam a karját, és magamra rántottam.
Lágyan megcsókolt, aztán fokozatosan kínosan lassan egyre lejjebb és lejjebb haladt, egészen a mellemig. Az egyik kezével támaszkodott az ágyon, a másikkal bal mellemet simogatta, míg a jobb mellemet nyalogatta, és hol gyengédebben hol erősebben harapdálta a megkeményedett mellbimbóm. Őrülten jól csinálta.
A kezemmel a hátát simogattam, majd a csípőjénél széles köröket rajzoltam a körmömmel.
De ahogy egyre jobban ingerelte a mellem, nem bírtam magammal, és végigkarmoltam a hátát.
Kicsit felszisszent.
- Te kis vadmacska… még nem is csináltam semmi komolyabbat… - somolygott bele a mellembe.
Majd lejjebb csúsztatta a kezét, hátracsúsztatta a fenekemhez, és erősen masszírozni kezdte.
Felnyögtem, ez már kezdett túlságosan jó lenni.
Éreztem, ahogy lassan kigombolja a nadrágom, és fokozatosan lehúzza, kicsit fészkelődtem, hogy le tudjam rúgni. Sikerült.
A kezét becsúsztatta a lábaim közé, és finoman, lassan körközösen mozgatni kezdte az ujjait, de közben tovább harapdálta, szívogatta a mellem.
Még valóban komolyabban nem is tett velem semmit, de én már a fellegekben voltam.
Nem tudtam fékezni magam végigkarmoltam a hátát.
Valahol a távolban érzékeltem, hogy ez nem esett neki jól, és a kezeimet magam mellé tettem, és az ágytakarót kezdtem el karmolni, szorítani.
- Eddie…Eddie…- nyögtem fel.
Ahogy egyre jobban egyre erősebben simogatott oda lent, dobáltam magam az ágyon, elvesztettem a fejem, az egyik kezemmel megragadtam a karját, a másikkal pedig lerángattam magamról az alsóneműt.
Nem tétovázott sokat, ahogy szabaddá vált az út, folytatta a simogatást, majd két ujjal egyre beljebb és beljebb hatolt, határozottan, és erősen körkörösen mozogatni kezdte.
Közben még mindig csókolgatta a mellem, majd fokozatosan haladt lefelé, éreztem, ahogy kihúzza az ujjait.
Felnyögtem.
- Ne… Ne…
Már a belső combom csókolgatta.
- Lesz ennél még jobb is….- suttogta vágytól fűtött hangon.
Majd egyre beljebb és beljebb haladt, ahogy a nyelve hozzámért ott lent, ahogy fel - le, aztán bedugta, és ott is körözve mozgatta, a testem ívbe feszült, éreztem hogy nem bírom tovább.
- Eddie… nem bírom tovább….hagyd…
- Nyugi….- morogta.
Nem bírtam tovább, éreztem, ahogy a kéj hullámai átjárnak, a kezemmel megfogtam a vállát, a testem megremegett, és belemélyesztettem a körmeim a vállába. Bár erősebb nyelvmozdulatának hatására, pedig ívbefeszült a hátam, és az egész testem. Felnyögtem, aztán ernyedten hanyatlottam vissza.
Levegőt is alig kaptam, őrület volt, amit velem művelt.
De neki ez nem volt elég, nem adott időt.
Simogatni kezdte a belső combom, és két ujját ismét belém csúsztatta.
Nem bírtam tovább.
Megragadtam a boxerét, és amennyire tudtam elkezdtem letolni róla, valahogy ezt is lerúgta magáról.
A kezemmel megragadtam a férfiasságát, és finoman megszorítottam, hát sem méretre, sem vastagságra nem panaszkodta az már biztos. Finoman fel le húzogattam rajta a kezem, aztán a körmömmel finoman cirógattam.
Felnyögött.
- - Még be sem mutattam mennyire értek a pasikhoz…- vigyorogtam.
- Akkor mutasd meg…- morogta a nyakamba.
Átöleltem, és oldalra fordultunk, én kerültem felülre.
Lejjebb csúsztam, és finoman simogatni kezdtem a heréit, aztán a kezembe fogtam és kicsit morzsolgattam húzogattam, majd a bőrt húzottam rajtuk.
Eddie erősen markolta a takarót, és kéjesen nyögött.
Megragadtam a farkát, és most erősebben és gyorsabban szorítottam, és húzogattam rajta a kezem.
Megint nem bírtam magammal, odahajoltam, először a nyelvemmel, nyalogattam a végét majd bekaptam, és kényeztetni kezdtem, aztán kicsit ráharaptam.
Eddie nagyon hangosan felnyögött, és finoman igyekezett eltolni magától.
- Nem bírod a gyűrődés? – suttogtam a fülébe.
- Nem érem be csak ezzel…..- morogta lihegve.
Hírtelen letepert, és ő került felülre, kéjesen a nyakamba harapott, majd újra simogatni kezdte a mellem.
Megragadtam a csípőjét, és húzni kezdtem magam felé.
- De türelmetlen valaki…
- Elég volt már a játékból, a lényeget akarom…
- Inkább a farkam..
- Az ugyanaz…
Rám feküdt, és lassan finoman fel le csúsztatgatta a fakrát, majd megfogta és körkörösen simogatni kezdte vele a csiklóm.
- Eddie… Eddie… Kérlek….- nyögtem – Kérlek…
Nem várt tovább, belém hatolt, erőszakosan, ellentmondást nem tűrően.
Felkiáltottam, részben a fájdalom, részben a kéj miatt. Nem hagyott időt, azonnal mozogni kezdett, gyorsan tempósan, határozottan.
Éreztem, hogy minden eddig elfojtott vágya, és velem kapcsolatos ábrándja most tör a felszínre, nem tudta visszafogni magát.
Elemi erővel szeretkezett velem, ami inkább volt durva, és szenvedélyes, mint szerelmes. Egy kicsit elbizonytalanított, de ez csak pillanatokig tartott.
Éreztem, hogy egyre közelebb, és közelebb vagyok a csúcshoz, és belőlem is előtörtek az ösztönök, mint valami eszelős, az erős lökéseknek feszülve fel le dobáltam a csípőm, és minden erőmmel az ő testének feszültem.
Egyszerre mozogtunk.
Aztán szintre váratlanul, robbanásszerűen törtek ránk a gyönyör hullámai. Mindketten felkiáltottunk. Egyszerre mentünk el. De Eddie még nem hagyta abba, levezetésként mozgott egy kicsit. Aztán hozzám hajolt, és forrón megcsókolt, éreztem, hogy remeg a teste, halkan mellém feküdt.
Mindketten zihálva vettük a levegőt, odabújtam a mellkasára, ő pedig átölelt.
Hallgattam az erős, mégis szapora szívverését, ami fokozatosan lassult, majd visszaállt normál ritmusra.
- Ez fergeteges volt….- suttogtam.
De Eddie nem szólt semmit, némán hallgatott.
Kibontakoztam az öleléséből, és fölé hajoltam.
- Mi a baj? – kérdeztem aggódva - Neked nem volt elég jó?
- Dehogynem. Túlságosan is az volt….
Összeráncoltam a homlokom.
- Nem értelek…
- Jaj ne nézz ilyen kétségbeesve. Te is tudod, hogy életem egyik legjobb menetét hoztuk össze. Elvetted az eszem, pedig még többet akartalak kényeztetni. - nevetett rám.
- Azt hittem…- motyogtam.
- Mit? –kérdezte aggódva- Mi a baj?
- Azt hittem, hogy nem voltam elég, jó egy…egy…
- Egy ilyen nőfalónak? Megnyugtatlak nagyon is fantasztikus vagy. Elég bevállalós, elég perverz, elég jó fantáziájú. – húzott magához szorosan.
- Te előre érezted igaz?
- Hogy ennyire egymáshoz valók vagyunk? Igen.
- Eddie?
- Hm?
- Nekem nincs erőm még egy körre…. – suttogtam.
- Nekem sem! –nevetett fel –Pedig az nagy szó. Kicsit elszaladt velünk a ló. Mindent beleadtunk.
- Bele ám- nevettem én is.
Befészkeltem magam a mellkasához, ő pedig szorosan átölelt.
Így aludtunk el, egymás karjaiban.
Through Hearts and Tracks 45.
45.rész
Az ajtóban letett, és hosszan átölelt, és a szemembe nézett.
- Ugye tudod…- suttogta.
- Tudom… És igen… Nem érdekel, hogy nincs visszaút…
- És mi lesz ha meglátod Sebet?
- Nem tudom. És nem is érdekel! – mondtam dühösen, ellöktem magamtól, és beviharzottam a szobába – Miért jössz most ezzel?
Eddie lazán nekidőlt az ajtófélfának, és engem fixírozott.
- Mert félek, hogy akkor gondolod meg magad, hogy ő a nagy Ő, amikor meglátod! De akkor már nem tudod visszaforgatni az idő kerekét, és kétlem hogy kis szöszke lenyeli a békát, hogy velem hetyegtél.
- Én több szarságot nyeltem már le tőle! És tudod mit? Te inkább vagy hozzám való mint ő. De ha ennyire hiányoznak a lányok a Red Temple-ben, akkor inkább mond azt, és húzz el! – közöltem dühösen, kivágtam az erkély ajtót, és kimentem a hidegbe.
A hideg szél szinte marta a bőröm, tekintve, hogy egy vékony póló volt csak rajtam.
Megtudtam volna fojtani Eddiet, amiért szándékosan belerondított abba, amit elkezdtünk. Tudtam, hogy azért tette, hogy megóvjon, de inkább durva visszautasításnak, mint törődésnek éreztem. Őrülten kívántam, és ez egyre inkább feszültté, és idegessé tett. Nem bírtam magammal. Valahogy ki kellett engednem a gőzt.
Hallottam, ahogy utánam jött, nem kellett hátra fordulnom, éreztem, hogy az üvegajtó kereténeknek dőlve figyel.
- Gyűlöllek!
Keserűen felnevetett.
- Az előbb még imádtál. Túlélem, ahogy eddig minden mást is.
- Menj a pokolba!
Megpördültem, és be akartam csörtetni a szobába, ő pedig oldalra fordult, hogy elférjek.
Már majdnem elhaladtam mellette, amikor megragadtam a pólójánál fogva, és mindkettőnket, a falnak rántottam. Szorosan hozzábújtam, így a fal és közém szorult. Kihasználtam, hogy meglepetés erejét.
- Örülök, hogy ilyen nagy pofád van! – azzal az egyik kezemet a pólója alá csúsztattam, és a körmömmel végigszántottam a mellkasát.
Eddie mindent megtett, hogy ne lássam rajta, hogy ez mennyire kedvére való, de ahogy megfeszült a teste, elárulta magát.
Hozzá dörgölőztem.
Megpróbálta lefogni a kezem, erre a másikat a nadrágjára tettem, és belemarkoltam a lényegbe.
Kéjesen felnyögött. Benyúltam a nadrágjába, de elkapta a kezem.
- Ne csináld ezt…- nézett a szemembe eszelős tekintettel.
- Tudod a régi Eddienek volt pár tulajdonsága, amit megőrizhetett volna! –sziszegtem az arcába.
- Például? –kérdezte dühösen.
- Hogy él a lehetőséggel…..- hozzábújtam, és kéjesen beleharaptam a fülébe.
Eltolt magától.
- Ne aggódj akkor lesz más! –kiabáltam a képébe, és dühösen az ajtó felé rohantam.
Elkapta a karom.
- Hová akarsz menni ?- kérdezte mérgesen.
- Levezetni a feszültséget! Nem csak neked van igényed egy kiadós dugásra! Gondolom pasik is vannak a Red Temple-ben, akik értik a dolgukat. – sziszegtem az arcába.
Ki akartam rángatni a karom a szorításából, de nem engedte.
- Eressz!
- Nem mész sehova!
Pofon vágtam, de nem engedett el, újra lekevertem neki egyet. Mindkét karomat elkapta, már szinte birkóztunk.
Dulakodtunk, végül sikerült a lábába beakasztanom a lában, és elgáncsolni, de arra nem számoltam, hogy mindketten elesünk. Én fogtam hamarabb talajt, Eddie pedig rajtam landolt.
Nagyot nyekkentem, és rohadtul fájt a hátam, és egy kicsit mellkasom, mivel kedvenc írem feje ott koppant.
Fájdalmasan felnyögtem.
- Istenem! Angel ugye jól vagy?- hajolt fölém aggódó tekintettel.
- Persze…- dünnyögtem.
- Biztos? –nézett mélyen a szemembe.
Szúrósan bámultam vissza.
- Bevertem a hátam, és tapasztaltam, mennyire kemény ír tök fejed van! De még élek köszi! – le akartam lökni magamról, de nem hagyta – Most mi van? – vágtam oda.
Erre válaszképpen puhán megcsókolt.
Nehezen hagytuk abba.
- Mi lenne ha ott folytatnánk ahol elkezdtük? –kérdezte a nyakamat csókolgatva.
- Az előbb még a józanészről duruzsoltál…- morogtam a vállába.
- Elegem van a jó fiú szerepből, és a cölibátusból…- dünnyögte, miközben harapdálta a nyakam.
Fel kellett nevetnem.
Csak kacagtam, kacagtam és kacagtam. Eddie lemászott rólam, és a könyökére támaszkodva nézte, ahogy a hasamat fogom a nevetéstől.
- Te és a cölibátus….
Szélesen elvigyorodott.
- Mióta nem voltál te nővel?- kérdeztem nevetve.
- Hét hónapja. –közölte póker arccal.
Megdöbbenve néztem rá.
- Ez most valami vicc ugye? –kérdeztem kétkedve.
- Olyan leképzelhetetlen? –kérdezte száj csücsörítve, miközben a mutató ujjával a karomat simogatta.
- Csak azt hittem, diszkrétebb lettél…- kacérkodtam.
- Drágám! Én nem szoktam a nőimet nem titkolom el a világ elől, hanem minél nagyobb nyilvánosság előtt vonulok velük végig, hogy mindenki tudja, hogy ő is az enyém lett! – vigyorodott el.
- Ez valami alfahím macsós szokás? Hogy te vagy a legnagyobb bika a pályán?
- Valami olyasmi… - morogta, miközben magához húzott.
- És én vagyok a következő trófea? –kérdeztem félszegen.
- Igen! –suttogta a nyakamba.
Ez rosszul esett, és fájt. Annak ellenére, hogy vágytam az érintésére, a csókjára, eddig azt hittem, hogy tényleg megváltozott, és nem csak a hálóját szövöget, de tévedtem.
- Tudod….- morogta a vállamba, közben lassan tolta feljebb a pólóm – Te vagy a következő a sorban…… És egyben a legutolsó is… Nekem utánad, nem kell másik nő…. Csak te….
Belefúrtam az arcom a vállába, és kicsit elpityeredtem.
- Ugye nem hitted, hogy te csak egy lennél? –kérdezte rekedten.
- Megijedtem, amikor azt mondtad igen….
- Szeretlek…- suttogta szenvedélyesen a fülembe.
Szorosan átöleltem, éreztem, ahogy a keze a hátamat simogatja, hogy megnyugtasson, majd lassan bekúszik a pólóm alá. Megfogtam a felsője nyakát, és magamhoz húztam, hogy megcsókoljon. Rám mosolygott.
- Padló vagy ágy? –kérdezte kajánul.
Szenvedélyesen megcsókoltam.
- Ágy,… padló…, fürdőszoba…, kandalló előtt… - motyogtam bele az újabb csókba.
- Konyhapult….és a hátsó ülés…..- nyögte a nyakamba.
- Mindet ma este…- leheltem az ajkaiba.
- Megbeszéltük….- suttogta.
Az ajtóban letett, és hosszan átölelt, és a szemembe nézett.
- Ugye tudod…- suttogta.
- Tudom… És igen… Nem érdekel, hogy nincs visszaút…
- És mi lesz ha meglátod Sebet?
- Nem tudom. És nem is érdekel! – mondtam dühösen, ellöktem magamtól, és beviharzottam a szobába – Miért jössz most ezzel?
Eddie lazán nekidőlt az ajtófélfának, és engem fixírozott.
- Mert félek, hogy akkor gondolod meg magad, hogy ő a nagy Ő, amikor meglátod! De akkor már nem tudod visszaforgatni az idő kerekét, és kétlem hogy kis szöszke lenyeli a békát, hogy velem hetyegtél.
- Én több szarságot nyeltem már le tőle! És tudod mit? Te inkább vagy hozzám való mint ő. De ha ennyire hiányoznak a lányok a Red Temple-ben, akkor inkább mond azt, és húzz el! – közöltem dühösen, kivágtam az erkély ajtót, és kimentem a hidegbe.
A hideg szél szinte marta a bőröm, tekintve, hogy egy vékony póló volt csak rajtam.
Megtudtam volna fojtani Eddiet, amiért szándékosan belerondított abba, amit elkezdtünk. Tudtam, hogy azért tette, hogy megóvjon, de inkább durva visszautasításnak, mint törődésnek éreztem. Őrülten kívántam, és ez egyre inkább feszültté, és idegessé tett. Nem bírtam magammal. Valahogy ki kellett engednem a gőzt.
Hallottam, ahogy utánam jött, nem kellett hátra fordulnom, éreztem, hogy az üvegajtó kereténeknek dőlve figyel.
- Gyűlöllek!
Keserűen felnevetett.
- Az előbb még imádtál. Túlélem, ahogy eddig minden mást is.
- Menj a pokolba!
Megpördültem, és be akartam csörtetni a szobába, ő pedig oldalra fordult, hogy elférjek.
Már majdnem elhaladtam mellette, amikor megragadtam a pólójánál fogva, és mindkettőnket, a falnak rántottam. Szorosan hozzábújtam, így a fal és közém szorult. Kihasználtam, hogy meglepetés erejét.
- Örülök, hogy ilyen nagy pofád van! – azzal az egyik kezemet a pólója alá csúsztattam, és a körmömmel végigszántottam a mellkasát.
Eddie mindent megtett, hogy ne lássam rajta, hogy ez mennyire kedvére való, de ahogy megfeszült a teste, elárulta magát.
Hozzá dörgölőztem.
Megpróbálta lefogni a kezem, erre a másikat a nadrágjára tettem, és belemarkoltam a lényegbe.
Kéjesen felnyögött. Benyúltam a nadrágjába, de elkapta a kezem.
- Ne csináld ezt…- nézett a szemembe eszelős tekintettel.
- Tudod a régi Eddienek volt pár tulajdonsága, amit megőrizhetett volna! –sziszegtem az arcába.
- Például? –kérdezte dühösen.
- Hogy él a lehetőséggel…..- hozzábújtam, és kéjesen beleharaptam a fülébe.
Eltolt magától.
- Ne aggódj akkor lesz más! –kiabáltam a képébe, és dühösen az ajtó felé rohantam.
Elkapta a karom.
- Hová akarsz menni ?- kérdezte mérgesen.
- Levezetni a feszültséget! Nem csak neked van igényed egy kiadós dugásra! Gondolom pasik is vannak a Red Temple-ben, akik értik a dolgukat. – sziszegtem az arcába.
Ki akartam rángatni a karom a szorításából, de nem engedte.
- Eressz!
- Nem mész sehova!
Pofon vágtam, de nem engedett el, újra lekevertem neki egyet. Mindkét karomat elkapta, már szinte birkóztunk.
Dulakodtunk, végül sikerült a lábába beakasztanom a lában, és elgáncsolni, de arra nem számoltam, hogy mindketten elesünk. Én fogtam hamarabb talajt, Eddie pedig rajtam landolt.
Nagyot nyekkentem, és rohadtul fájt a hátam, és egy kicsit mellkasom, mivel kedvenc írem feje ott koppant.
Fájdalmasan felnyögtem.
- Istenem! Angel ugye jól vagy?- hajolt fölém aggódó tekintettel.
- Persze…- dünnyögtem.
- Biztos? –nézett mélyen a szemembe.
Szúrósan bámultam vissza.
- Bevertem a hátam, és tapasztaltam, mennyire kemény ír tök fejed van! De még élek köszi! – le akartam lökni magamról, de nem hagyta – Most mi van? – vágtam oda.
Erre válaszképpen puhán megcsókolt.
Nehezen hagytuk abba.
- Mi lenne ha ott folytatnánk ahol elkezdtük? –kérdezte a nyakamat csókolgatva.
- Az előbb még a józanészről duruzsoltál…- morogtam a vállába.
- Elegem van a jó fiú szerepből, és a cölibátusból…- dünnyögte, miközben harapdálta a nyakam.
Fel kellett nevetnem.
Csak kacagtam, kacagtam és kacagtam. Eddie lemászott rólam, és a könyökére támaszkodva nézte, ahogy a hasamat fogom a nevetéstől.
- Te és a cölibátus….
Szélesen elvigyorodott.
- Mióta nem voltál te nővel?- kérdeztem nevetve.
- Hét hónapja. –közölte póker arccal.
Megdöbbenve néztem rá.
- Ez most valami vicc ugye? –kérdeztem kétkedve.
- Olyan leképzelhetetlen? –kérdezte száj csücsörítve, miközben a mutató ujjával a karomat simogatta.
- Csak azt hittem, diszkrétebb lettél…- kacérkodtam.
- Drágám! Én nem szoktam a nőimet nem titkolom el a világ elől, hanem minél nagyobb nyilvánosság előtt vonulok velük végig, hogy mindenki tudja, hogy ő is az enyém lett! – vigyorodott el.
- Ez valami alfahím macsós szokás? Hogy te vagy a legnagyobb bika a pályán?
- Valami olyasmi… - morogta, miközben magához húzott.
- És én vagyok a következő trófea? –kérdeztem félszegen.
- Igen! –suttogta a nyakamba.
Ez rosszul esett, és fájt. Annak ellenére, hogy vágytam az érintésére, a csókjára, eddig azt hittem, hogy tényleg megváltozott, és nem csak a hálóját szövöget, de tévedtem.
- Tudod….- morogta a vállamba, közben lassan tolta feljebb a pólóm – Te vagy a következő a sorban…… És egyben a legutolsó is… Nekem utánad, nem kell másik nő…. Csak te….
Belefúrtam az arcom a vállába, és kicsit elpityeredtem.
- Ugye nem hitted, hogy te csak egy lennél? –kérdezte rekedten.
- Megijedtem, amikor azt mondtad igen….
- Szeretlek…- suttogta szenvedélyesen a fülembe.
Szorosan átöleltem, éreztem, ahogy a keze a hátamat simogatja, hogy megnyugtasson, majd lassan bekúszik a pólóm alá. Megfogtam a felsője nyakát, és magamhoz húztam, hogy megcsókoljon. Rám mosolygott.
- Padló vagy ágy? –kérdezte kajánul.
Szenvedélyesen megcsókoltam.
- Ágy,… padló…, fürdőszoba…, kandalló előtt… - motyogtam bele az újabb csókba.
- Konyhapult….és a hátsó ülés…..- nyögte a nyakamba.
- Mindet ma este…- leheltem az ajkaiba.
- Megbeszéltük….- suttogta.
2010. október 19., kedd
Through Hearts and Tracks 44.
44.rész
Egyszerű, mindenféle csicsa nélküli háló volt, de érezni lehetett a luxust. Tágas, jó megvilágítású, krém színű selyemtapétával, ahogy beléptünk szemben a széles ablak, nagy üvegajtóval, mellette vastag nehéz sötétbarna sötétítőfüggönyökkel. Az ajtó egy kis teraszra nyílt, ami a tengerre nézett. Bent, bal oldalon egy széles francia ágy, krémszínű mintás pamut ágytakaróval borítva. Az ágy mellett két oldalon, egy – egy fenyőfa éjjeliszekrénnyel. Ezekkel szemben a fürdőszoba, és a garderobe szobácska.
- Tudod mindig azt hittem, hogy egy palotában laksz, ami puccos és hivalkodó.
- Olyan is van, de az csak partira. Ez valahogy közelebb áll hozzám, mert hasonlít arra, amiben felnőttem.
- És jobban is tükrözi a valódi éned. Tetszik.
- Örülök. –mondta kedvesen.
Kerülte a tekintetem.
- Meglep igaz? Azt hitted, a luxus villád jobban bejönne.
Az ablakoz sétált
- Tudtam, hogy gazdag családban nőttél fel, és hogy szereted a jót, de sose értettem igazán, hogy miért mászol be a koszos szerelő aknába, ilyen háttérrel. Más vagy, mint azok a gazdag csajok. De biztosra akartam menni, hogy tényleg kiismertelek e. Ezért is akartalak idehozni, hogy lásd az egyszerű srácot, aki valójában vagyok, hogy így is kellek e neked, és nem csak a nagy macsó. – mondta kibámulva a tengerre.
- Már régen nem a playboyt látom, te is tudod…. –mondtam félszegen.
- Nem akarlak befolyásolni, sem zavarba hozni, de ha már rákérdeztél elmondtam…
- Tudom… És azt is, hogy most nehéz neked… Legszívesebben a földbe döngölnéd Sebastiant…
- Hát kb. –még mindig kibámult az ablakon.
- Nézd, én tudom, hogy szeretsz és bármit megtennél értem, de ha ez neked rossz, akkor ne tedd meg, csak mert nekem úgy jó, vagy, mert megkérlek…. Tudom, hogy már így is azt érzed, hogy megforgatom benned a kést…
Eddie a szemembe nézett, és volt benne valami mérhetetlen fájdalom, és bánat. Megeresztett egy félszeg mosolyt, tudtam, hogy ez csak grimasz.
- Talán, jobb ha a vendégszobában alszom… - motyogtam, és hátat fordítottam neki, hogy kimenjek, de szorosan átölelt.
- Most viszont én kérlek, hogy maradj…. Csak átölellek és kész, nem fog történni semmi. – mondta könyörögve.
Soha, de soha nem hallottam még ilyen hangon beszélni.
Megfordultam, az arca, a tekintete azt tükrözte, hogy szeretne magához húzni, megcsókolni, és máris ágyba vinni. Láttam, hogy küzd saját magával. Az elmúlt pár napban, túl közel, és túl sokat voltunk együtt, átléptünk egy határt, és onnan már nem volt visszaút. Innen már csak egy lehetőség volt, előre, az ágyba. Eddie tudta, de harcolt ez ellen, foggal körömmel, erőn felül pedig tudta, hogy nekem csak egy lökés kell, és megyek magamtól. Én meg többet is adtam neki, több célzást, több közeledést, de ő tartotta magát.
Csak akkor és ott jöttem rá, hogy már eddig is rengeteget vártam el tőle, többet mint egy átlag pasitól, és ő bizonyított fokról fokra, arra is képes volt, hogy megváltozzon, azt tette, ami nekem jó, és nem érdekelte, hogy ő majd belepusztul. Többet tett értem, mint bárki. Ez már nem az Eddie Ivine volt, aki ott azon a partin megismertem, nem ő már, egy másik ember. Egy jobb, önzetlenebb, tisztességesebb.
Megsimogatta az arcom. Úgy nézett rám, mint aki mindjárt leteper.
- Azt hiszem tényleg jobb lesz, ha mégis a másik szobában alszol….- mondta erőltetett mosollyal.
- Azért ne utálj nagyon jó? –mondtam halkan.
Bólintott.
Átkísért, a szobája mellett lévő ajtóhoz, és előzékenyen kinyitotta.
Csupán abban különbözött az övétől, hogy kevésbé volt nagy az ágy, valamint a tapéta, és az ágytakarót halvány orgona lila színe tette nőiesebbé a hálót.
- Akkor jó éjt…- morogta.
- Eddie…én…. –mondtam dadogva.
- Eszembe jutott valami, amit el kell intéznem. Átmegyek Dublinba, de később jövök…, csak pár óra…. - azzal szinte elrohant a lépcső irányába.
Nem kellett mondania semmit. Tudtam, hogy miért megy el, és hogy hova.
Nem akartam, hogy elmenjen.
Utána szaladtam, éppen akkor értem le a lépcsőn, amikor már majdnem a bejárati ajtót nyitotta.
- Eddie! –kiáltottam utána kétségbeesve.
Azonnal megfordult.
- Baj van?
Oda szaladtam hozzá.
- Nem akarom, hogy elmenj… - és hozzábújtam.
Átölelt.
- Dolgom van. Nemsokára jövök. – mondta halkan, és eltolt magától.
Megfordult, és elindult kifelé.
Kitört belőlem a sírás.
Potyogtak a könnyeim.
- Eddie kérlek! –suttogtam.
Kinyitotta az ajtót.
- Nem akarom, hogy kupiba menj! – böktem ki végül.
Eddie megmerevedett. Csak állt ott nekem háttal, és meg sem mozdult.
- Nem vagyok hülye… Láttam, hogy néztél rám… Annyira akarsz, hogy már nem bírod tovább igaz?
Lehorgasztotta a fejét.
- Igaz… - mondta mérgesen – Mindketten tudjuk, hogy nem kellene sok, és máris egymásnak esnénk. Jobb lesz, ha máshol vezetem le ezt a feszültséget.
- Prostikkal? A Red Templeben?
Eddie megfordult, és hitetlenkedve bámult rám.
Tiszta erővel bevágta az ajtót, és dühöngve állt meg előttem.
- Honnan tudod?
- Másfél éve késve érkeztem a hivatalos megbeszélésre, és hátul ültem le. Andretti, pedig éppen akkor újságolta a többieknek, hogy valami miatt annyira kivagy, hogy a karácsonyt, és az újévet, is ott töltötted a Red Temple-ben. Félrészegen felhívtad, hogy jöjjön át mulatni, ha már a nő akiért a pokolba is lemennél, még kávézni sem hajlandó veled. Mert inkább inna benzint egyedül, mint egy ilyen link alakkal egy feketét!
Nem nézett rám, oldalra fordította a fejét.
- És ezeket a szavakat én mondtam neked…
- Erre nem vagyok büszke…
- Tudom… Ahogy azt is, hogy utána még jobban hajtottál értem… Mintha egy fordulópont lett volna…
- Catrine miatt, amikor még újévkor is ott voltam, közölte én vagyok a legjobb ügyfelük, de nem csodálja, ha nem kellek neked, mert a rendes nők nem állnak össze olyannal, aki annyit iszik, mint a kefe kötő, és bordélyba jár, és könnyűvérű csajokkal bújik ágyba. Másnap kidobott.
- Tisztességes madame.
Eddie arca megrándult.
- Igen.
- Jól csináltad, ezt a jó fiú dolgot.
Keserűen felnevetett.
- De mégis más kell neked….
Behunytam a szemem. Éreztem, hogy peregnek a könnyek az arcomról, aztán azt, ahogy Eddie átölel, és letörli őket.
- Had menjek…- suttogta – Nem akarlak olyanba sodorni, amit holnap megbánsz…
Eltolt magától, és kifelé indult, én pedig úgy éreztem, hogy a szívem ketté szakad, és megszűnik dobogni. Összeestem, és zokogtam. Szeretem a fenébe is!
- Nem akarom, hogy elmenj! Nem akarlak szomorúnak látni! Nem akarlak elveszíteni! Szükségem van rád! Azt akarom, hogy velem legyél, hogy mindig velem legyél! Szeretlek! –tört ki belőlem.
Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó.
Eddie átölelt, és felemelte a fejem.
Megsimogatta az arcom, és gyengéden, puhán megcsókolt. Úgy néztünk egymásra, mint két szerelmes kamasz, vágytól, és szerelemtől fűtötten.
- Még elküldhetsz… Tudod, hogy hülyeség….
- Nem érdekel. Csak te érdekelsz! – húztam magamhoz.
Szenvedélyesen megcsókoltam.
Amikor az ajkaink elváltak, kapkodva vettük a levegőt.
- Tényleg ezt akarod? Tényleg én kellek neked? Egy bonviván? –kérdezte rekedten.
- Igen…. Csak eddig nem vettem észre, mert egy hülye picsa vagyok…- suttogtam a szemébe.
- Nem akarom, hogy….
Egy csókkal bele fojtottam a szót. Lerángattam a pulcsiját, és a sajátomat is.
- Nem fogom! Vigyél az ágyadba! Most azonnal! – nyögtem a fülébe.
Szorosan átölelt, és felkapott, pillanatok alatt a hálóban voltunk.
Egyszerű, mindenféle csicsa nélküli háló volt, de érezni lehetett a luxust. Tágas, jó megvilágítású, krém színű selyemtapétával, ahogy beléptünk szemben a széles ablak, nagy üvegajtóval, mellette vastag nehéz sötétbarna sötétítőfüggönyökkel. Az ajtó egy kis teraszra nyílt, ami a tengerre nézett. Bent, bal oldalon egy széles francia ágy, krémszínű mintás pamut ágytakaróval borítva. Az ágy mellett két oldalon, egy – egy fenyőfa éjjeliszekrénnyel. Ezekkel szemben a fürdőszoba, és a garderobe szobácska.
- Tudod mindig azt hittem, hogy egy palotában laksz, ami puccos és hivalkodó.
- Olyan is van, de az csak partira. Ez valahogy közelebb áll hozzám, mert hasonlít arra, amiben felnőttem.
- És jobban is tükrözi a valódi éned. Tetszik.
- Örülök. –mondta kedvesen.
Kerülte a tekintetem.
- Meglep igaz? Azt hitted, a luxus villád jobban bejönne.
Az ablakoz sétált
- Tudtam, hogy gazdag családban nőttél fel, és hogy szereted a jót, de sose értettem igazán, hogy miért mászol be a koszos szerelő aknába, ilyen háttérrel. Más vagy, mint azok a gazdag csajok. De biztosra akartam menni, hogy tényleg kiismertelek e. Ezért is akartalak idehozni, hogy lásd az egyszerű srácot, aki valójában vagyok, hogy így is kellek e neked, és nem csak a nagy macsó. – mondta kibámulva a tengerre.
- Már régen nem a playboyt látom, te is tudod…. –mondtam félszegen.
- Nem akarlak befolyásolni, sem zavarba hozni, de ha már rákérdeztél elmondtam…
- Tudom… És azt is, hogy most nehéz neked… Legszívesebben a földbe döngölnéd Sebastiant…
- Hát kb. –még mindig kibámult az ablakon.
- Nézd, én tudom, hogy szeretsz és bármit megtennél értem, de ha ez neked rossz, akkor ne tedd meg, csak mert nekem úgy jó, vagy, mert megkérlek…. Tudom, hogy már így is azt érzed, hogy megforgatom benned a kést…
Eddie a szemembe nézett, és volt benne valami mérhetetlen fájdalom, és bánat. Megeresztett egy félszeg mosolyt, tudtam, hogy ez csak grimasz.
- Talán, jobb ha a vendégszobában alszom… - motyogtam, és hátat fordítottam neki, hogy kimenjek, de szorosan átölelt.
- Most viszont én kérlek, hogy maradj…. Csak átölellek és kész, nem fog történni semmi. – mondta könyörögve.
Soha, de soha nem hallottam még ilyen hangon beszélni.
Megfordultam, az arca, a tekintete azt tükrözte, hogy szeretne magához húzni, megcsókolni, és máris ágyba vinni. Láttam, hogy küzd saját magával. Az elmúlt pár napban, túl közel, és túl sokat voltunk együtt, átléptünk egy határt, és onnan már nem volt visszaút. Innen már csak egy lehetőség volt, előre, az ágyba. Eddie tudta, de harcolt ez ellen, foggal körömmel, erőn felül pedig tudta, hogy nekem csak egy lökés kell, és megyek magamtól. Én meg többet is adtam neki, több célzást, több közeledést, de ő tartotta magát.
Csak akkor és ott jöttem rá, hogy már eddig is rengeteget vártam el tőle, többet mint egy átlag pasitól, és ő bizonyított fokról fokra, arra is képes volt, hogy megváltozzon, azt tette, ami nekem jó, és nem érdekelte, hogy ő majd belepusztul. Többet tett értem, mint bárki. Ez már nem az Eddie Ivine volt, aki ott azon a partin megismertem, nem ő már, egy másik ember. Egy jobb, önzetlenebb, tisztességesebb.
Megsimogatta az arcom. Úgy nézett rám, mint aki mindjárt leteper.
- Azt hiszem tényleg jobb lesz, ha mégis a másik szobában alszol….- mondta erőltetett mosollyal.
- Azért ne utálj nagyon jó? –mondtam halkan.
Bólintott.
Átkísért, a szobája mellett lévő ajtóhoz, és előzékenyen kinyitotta.
Csupán abban különbözött az övétől, hogy kevésbé volt nagy az ágy, valamint a tapéta, és az ágytakarót halvány orgona lila színe tette nőiesebbé a hálót.
- Akkor jó éjt…- morogta.
- Eddie…én…. –mondtam dadogva.
- Eszembe jutott valami, amit el kell intéznem. Átmegyek Dublinba, de később jövök…, csak pár óra…. - azzal szinte elrohant a lépcső irányába.
Nem kellett mondania semmit. Tudtam, hogy miért megy el, és hogy hova.
Nem akartam, hogy elmenjen.
Utána szaladtam, éppen akkor értem le a lépcsőn, amikor már majdnem a bejárati ajtót nyitotta.
- Eddie! –kiáltottam utána kétségbeesve.
Azonnal megfordult.
- Baj van?
Oda szaladtam hozzá.
- Nem akarom, hogy elmenj… - és hozzábújtam.
Átölelt.
- Dolgom van. Nemsokára jövök. – mondta halkan, és eltolt magától.
Megfordult, és elindult kifelé.
Kitört belőlem a sírás.
Potyogtak a könnyeim.
- Eddie kérlek! –suttogtam.
Kinyitotta az ajtót.
- Nem akarom, hogy kupiba menj! – böktem ki végül.
Eddie megmerevedett. Csak állt ott nekem háttal, és meg sem mozdult.
- Nem vagyok hülye… Láttam, hogy néztél rám… Annyira akarsz, hogy már nem bírod tovább igaz?
Lehorgasztotta a fejét.
- Igaz… - mondta mérgesen – Mindketten tudjuk, hogy nem kellene sok, és máris egymásnak esnénk. Jobb lesz, ha máshol vezetem le ezt a feszültséget.
- Prostikkal? A Red Templeben?
Eddie megfordult, és hitetlenkedve bámult rám.
Tiszta erővel bevágta az ajtót, és dühöngve állt meg előttem.
- Honnan tudod?
- Másfél éve késve érkeztem a hivatalos megbeszélésre, és hátul ültem le. Andretti, pedig éppen akkor újságolta a többieknek, hogy valami miatt annyira kivagy, hogy a karácsonyt, és az újévet, is ott töltötted a Red Temple-ben. Félrészegen felhívtad, hogy jöjjön át mulatni, ha már a nő akiért a pokolba is lemennél, még kávézni sem hajlandó veled. Mert inkább inna benzint egyedül, mint egy ilyen link alakkal egy feketét!
Nem nézett rám, oldalra fordította a fejét.
- És ezeket a szavakat én mondtam neked…
- Erre nem vagyok büszke…
- Tudom… Ahogy azt is, hogy utána még jobban hajtottál értem… Mintha egy fordulópont lett volna…
- Catrine miatt, amikor még újévkor is ott voltam, közölte én vagyok a legjobb ügyfelük, de nem csodálja, ha nem kellek neked, mert a rendes nők nem állnak össze olyannal, aki annyit iszik, mint a kefe kötő, és bordélyba jár, és könnyűvérű csajokkal bújik ágyba. Másnap kidobott.
- Tisztességes madame.
Eddie arca megrándult.
- Igen.
- Jól csináltad, ezt a jó fiú dolgot.
Keserűen felnevetett.
- De mégis más kell neked….
Behunytam a szemem. Éreztem, hogy peregnek a könnyek az arcomról, aztán azt, ahogy Eddie átölel, és letörli őket.
- Had menjek…- suttogta – Nem akarlak olyanba sodorni, amit holnap megbánsz…
Eltolt magától, és kifelé indult, én pedig úgy éreztem, hogy a szívem ketté szakad, és megszűnik dobogni. Összeestem, és zokogtam. Szeretem a fenébe is!
- Nem akarom, hogy elmenj! Nem akarlak szomorúnak látni! Nem akarlak elveszíteni! Szükségem van rád! Azt akarom, hogy velem legyél, hogy mindig velem legyél! Szeretlek! –tört ki belőlem.
Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó.
Eddie átölelt, és felemelte a fejem.
Megsimogatta az arcom, és gyengéden, puhán megcsókolt. Úgy néztünk egymásra, mint két szerelmes kamasz, vágytól, és szerelemtől fűtötten.
- Még elküldhetsz… Tudod, hogy hülyeség….
- Nem érdekel. Csak te érdekelsz! – húztam magamhoz.
Szenvedélyesen megcsókoltam.
Amikor az ajkaink elváltak, kapkodva vettük a levegőt.
- Tényleg ezt akarod? Tényleg én kellek neked? Egy bonviván? –kérdezte rekedten.
- Igen…. Csak eddig nem vettem észre, mert egy hülye picsa vagyok…- suttogtam a szemébe.
- Nem akarom, hogy….
Egy csókkal bele fojtottam a szót. Lerángattam a pulcsiját, és a sajátomat is.
- Nem fogom! Vigyél az ágyadba! Most azonnal! – nyögtem a fülébe.
Szorosan átölelt, és felkapott, pillanatok alatt a hálóban voltunk.
2010. október 18., hétfő
Through Hearts and Tracks 43.
43.rész
- Mi olyan vicces? –érdeklődött Eddie nekem háttal állva.
- Semmi. –vigyorogtam tovább.
Csak tudnám, hogy csinálja….
- Nem sérti a büszkeségem, meg az egóm hogy elmossak pár vacak edényt… - dünnyögte.
- Tudom, csak kicsit furcsa…
- Inkább azon törd az a szép fejecskéd, hogy hogyan beszélsz a kis hiszti géppel, és hogyan győzöd meg, hogy mi nem henteregtük végig a házam.
- Sehogy. –válaszoltam higgadtan.
Eddie a mosogatóba vágta a kezében lévő tányért, ami ripityára tört, ő pedig dühösen nézett rám.
- Mi ez az újabb sületlenség? – emelte fel a hangját.
- Van egy tervem. –vigyorogtam rá. – Amúgy örülök, hogy ilyen gazdag vagy, hogy halomra töröd a berendezést. –csipkelődtem.
- Azt hittem megint rád jött a hoppáré…
- Nem, nem. Csak van egy zseniális ötletem. –támaszkodtam a pultra, és kihívóan néztem Eddiere.
Odasétált, rátámaszkodott a pult másik oldalára, a szemembe nézett, és az arcomtól pár centire állt meg az enyémtől. Izzott a levegő köztünk.
- Miért érzem azt, hogy engem akarsz felhasználni ehhez a kiváló ötlethez….
- Mert így van...- rebegtettem meg a pilláimat.
Hátradőltem a székben. Eltávolodva tőle.
- De ugyan akkor ez üzlet is…
Kisétált a konyhából, és hanyagul nekidőlt a falnak, és engem fixírozott.
- Hallgatlak…
- Két lehetőség van, egy Seb szóba sem akar velem állni, mert el is hitte, amit mondott. Kettő megint eljátssza a bűnbánó kis kutya szerepét.
- Igen. És?
- Hát ha utóbbi, akkor azt hiszem megoldom magam. De ha előbbi, akkor…
- Tegyük féltékennyé nyilvánosan? – húzta fel Eddie az egyik szemöldökét.
- Is…- morogtam, és a padlót bámultam erőteljesen.
- Gondolom tudod, hogy ezért szét fogjuk verni egymást, mert ahogy ismerem nem bírja majd ki szó nélkül, én meg ütés nélkül!–kérdezte Eddie hitetlenkedve.
Továbbra is a padló repedéseit bámultam.
- Igen tudom. –nyögtem ki.
- És mégis mi a kurva életért nyuszikám? – kiabált Eddie az arcomba. - Eszednél vagy?
A szemébe néztem, és láttam, hogy mindjárt felrobban.
- Te is tudod!
- Nem! Nem tudom! Világosíts fel!
- Ha be van gőzölve, soha az életben oda nem jönne hozzám, hogy beszéljük meg, mert annyira büszke. Könyöröghetek én neki, szart se ér. De ha több ember előtt bunkó leszel velem, rám ordítasz, vagy megütsz, ő lesz az első aki a védelmemre kel, és istápolni fog.
- Ez a ritka szar ötlet!
- Tudom, de ha tudsz jobbat mond! Félek, hogy hiába teperek, nem fog hinni nekem! Tudom, hogy ezzel megint vége a jó fiú szerepednek, de kérlek segíts!
- Nem érdekel a jó hírem! Ezt te is tudod! Szerintem ez egy ritka idióta ötlet! És igen nekem van jobb!
Érdeklődve néztem rá.
- Elmegyünk a buliba, mint egy álompár, aztán te eltűnsz a fiúkkal táncolni, én meg összeszedek pár grid cicát, és nyílt színen enyelgek velük. Te kibuksz, rám borítasz valamit, én meg a fejedhez vágom, hogy még jó hogy nem feküdtem le egy ilyen kis libával, mint te. Ezt mindenki hallani fogja, te elrohansz, a szőke herceg, meg repül a karodba. –vigyorogta.
- És a te csajozós híred sem szenved csorbát!
- De nem ám! –dőlt hátra elégedetten az egyik székben.
- Sajnálom….
- Mit?
- Hogy belerángatlak ebbe, pedig már kezdték elhinni, hogy jó útra tértél…
- Ugyan már! Nem érdekel! Mindig is balhés voltam! Annyira nem izgat! Csak jól süljön el….
- Eddie én félek, hogy már nincs remény… Félek, hogy miattam tényleg bajba kerülsz….
- Nem kerülök. Van elég támogatóm, meg szponzorom is. Én miattad aggódom inkább…. Nem hiányzik neked a botrány…
- Hát nem…
- Valami üzletet is emlegettél…- vigyorgott rám.
- Igen. Ha nem sikerül a békítő akció, akkor én végeztem Sebbel örökre, nem fogok olyan szekér után futni ami nem vesz fel. És hajlandó lennék igent mondani neked…
- Hozzám jönnél…?- kérdezte hitetlenkedve Eddie.
- Szarabbnál szarabb ötleteim vannak ma igaz! –nevettem fel keserűen. - Fejtsd el! Hülye ötlet!
Odajött és átölelt.
- Nem. Ez speciel tetszik! Én járnék jobban! És örülnék is neki…
- Kihasznállak…
Eddie a szemembe nézett.
- Fity fenét. Nekem jó így. De tudod ám, hogy mellettem aztán semmiben nem lesz hiányod. –vigyorgott.
- Tudod. Azért kicsit sajnálom, hogy nem feküdtünk le korábban.
- Érdekel hogy mi igaz abból amit hallottál? –nézett rám, csillogó szemekkel, és kaján mosollyal.
- Nem tagadom igen… Mindig is mozgatta a fantáziám, milyen lehet veled a szex.
- Nem rajtam múlt. - simogatta meg az arcom.
- Tényleg kihasznállak….
- Jó néhány csaj tette már, de te legalább nem számításból teszed…
- Kösz. Most még szarabb érzés…
Rám nevetett.
- Gyere menjünk aludni…
Bólintottam.
Visszamentünk a nappaliba, majd egy kis lépcsőn át, fel az emeletre. Homályos megvilágítású széles folyosó következett.
- Hol szeretnél aludni?
- Hol lehet?
- Elővan készítve neked egy kényelmes vendégszoba az enyém mellett. Vagy ha nem szeretnél egyedül aludni, akkor nálam, a széles francia ágyban. – színtelen hangon mondta. Mindenféle célzás nélkül.
- Nem akarok egyedül maradni. De…
- Nem volt szó szexről, és nem is lesz, ha te úgy nem döntesz. De szerintem már döntöttél.
Átöleltem.
- Köszönöm…
- Persze, persze… -dünnyögte.
Átkarolt, és kinyitotta a szobája ajtaját.
- Mi olyan vicces? –érdeklődött Eddie nekem háttal állva.
- Semmi. –vigyorogtam tovább.
Csak tudnám, hogy csinálja….
- Nem sérti a büszkeségem, meg az egóm hogy elmossak pár vacak edényt… - dünnyögte.
- Tudom, csak kicsit furcsa…
- Inkább azon törd az a szép fejecskéd, hogy hogyan beszélsz a kis hiszti géppel, és hogyan győzöd meg, hogy mi nem henteregtük végig a házam.
- Sehogy. –válaszoltam higgadtan.
Eddie a mosogatóba vágta a kezében lévő tányért, ami ripityára tört, ő pedig dühösen nézett rám.
- Mi ez az újabb sületlenség? – emelte fel a hangját.
- Van egy tervem. –vigyorogtam rá. – Amúgy örülök, hogy ilyen gazdag vagy, hogy halomra töröd a berendezést. –csipkelődtem.
- Azt hittem megint rád jött a hoppáré…
- Nem, nem. Csak van egy zseniális ötletem. –támaszkodtam a pultra, és kihívóan néztem Eddiere.
Odasétált, rátámaszkodott a pult másik oldalára, a szemembe nézett, és az arcomtól pár centire állt meg az enyémtől. Izzott a levegő köztünk.
- Miért érzem azt, hogy engem akarsz felhasználni ehhez a kiváló ötlethez….
- Mert így van...- rebegtettem meg a pilláimat.
Hátradőltem a székben. Eltávolodva tőle.
- De ugyan akkor ez üzlet is…
Kisétált a konyhából, és hanyagul nekidőlt a falnak, és engem fixírozott.
- Hallgatlak…
- Két lehetőség van, egy Seb szóba sem akar velem állni, mert el is hitte, amit mondott. Kettő megint eljátssza a bűnbánó kis kutya szerepét.
- Igen. És?
- Hát ha utóbbi, akkor azt hiszem megoldom magam. De ha előbbi, akkor…
- Tegyük féltékennyé nyilvánosan? – húzta fel Eddie az egyik szemöldökét.
- Is…- morogtam, és a padlót bámultam erőteljesen.
- Gondolom tudod, hogy ezért szét fogjuk verni egymást, mert ahogy ismerem nem bírja majd ki szó nélkül, én meg ütés nélkül!–kérdezte Eddie hitetlenkedve.
Továbbra is a padló repedéseit bámultam.
- Igen tudom. –nyögtem ki.
- És mégis mi a kurva életért nyuszikám? – kiabált Eddie az arcomba. - Eszednél vagy?
A szemébe néztem, és láttam, hogy mindjárt felrobban.
- Te is tudod!
- Nem! Nem tudom! Világosíts fel!
- Ha be van gőzölve, soha az életben oda nem jönne hozzám, hogy beszéljük meg, mert annyira büszke. Könyöröghetek én neki, szart se ér. De ha több ember előtt bunkó leszel velem, rám ordítasz, vagy megütsz, ő lesz az első aki a védelmemre kel, és istápolni fog.
- Ez a ritka szar ötlet!
- Tudom, de ha tudsz jobbat mond! Félek, hogy hiába teperek, nem fog hinni nekem! Tudom, hogy ezzel megint vége a jó fiú szerepednek, de kérlek segíts!
- Nem érdekel a jó hírem! Ezt te is tudod! Szerintem ez egy ritka idióta ötlet! És igen nekem van jobb!
Érdeklődve néztem rá.
- Elmegyünk a buliba, mint egy álompár, aztán te eltűnsz a fiúkkal táncolni, én meg összeszedek pár grid cicát, és nyílt színen enyelgek velük. Te kibuksz, rám borítasz valamit, én meg a fejedhez vágom, hogy még jó hogy nem feküdtem le egy ilyen kis libával, mint te. Ezt mindenki hallani fogja, te elrohansz, a szőke herceg, meg repül a karodba. –vigyorogta.
- És a te csajozós híred sem szenved csorbát!
- De nem ám! –dőlt hátra elégedetten az egyik székben.
- Sajnálom….
- Mit?
- Hogy belerángatlak ebbe, pedig már kezdték elhinni, hogy jó útra tértél…
- Ugyan már! Nem érdekel! Mindig is balhés voltam! Annyira nem izgat! Csak jól süljön el….
- Eddie én félek, hogy már nincs remény… Félek, hogy miattam tényleg bajba kerülsz….
- Nem kerülök. Van elég támogatóm, meg szponzorom is. Én miattad aggódom inkább…. Nem hiányzik neked a botrány…
- Hát nem…
- Valami üzletet is emlegettél…- vigyorgott rám.
- Igen. Ha nem sikerül a békítő akció, akkor én végeztem Sebbel örökre, nem fogok olyan szekér után futni ami nem vesz fel. És hajlandó lennék igent mondani neked…
- Hozzám jönnél…?- kérdezte hitetlenkedve Eddie.
- Szarabbnál szarabb ötleteim vannak ma igaz! –nevettem fel keserűen. - Fejtsd el! Hülye ötlet!
Odajött és átölelt.
- Nem. Ez speciel tetszik! Én járnék jobban! És örülnék is neki…
- Kihasznállak…
Eddie a szemembe nézett.
- Fity fenét. Nekem jó így. De tudod ám, hogy mellettem aztán semmiben nem lesz hiányod. –vigyorgott.
- Tudod. Azért kicsit sajnálom, hogy nem feküdtünk le korábban.
- Érdekel hogy mi igaz abból amit hallottál? –nézett rám, csillogó szemekkel, és kaján mosollyal.
- Nem tagadom igen… Mindig is mozgatta a fantáziám, milyen lehet veled a szex.
- Nem rajtam múlt. - simogatta meg az arcom.
- Tényleg kihasznállak….
- Jó néhány csaj tette már, de te legalább nem számításból teszed…
- Kösz. Most még szarabb érzés…
Rám nevetett.
- Gyere menjünk aludni…
Bólintottam.
Visszamentünk a nappaliba, majd egy kis lépcsőn át, fel az emeletre. Homályos megvilágítású széles folyosó következett.
- Hol szeretnél aludni?
- Hol lehet?
- Elővan készítve neked egy kényelmes vendégszoba az enyém mellett. Vagy ha nem szeretnél egyedül aludni, akkor nálam, a széles francia ágyban. – színtelen hangon mondta. Mindenféle célzás nélkül.
- Nem akarok egyedül maradni. De…
- Nem volt szó szexről, és nem is lesz, ha te úgy nem döntesz. De szerintem már döntöttél.
Átöleltem.
- Köszönöm…
- Persze, persze… -dünnyögte.
Átkarolt, és kinyitotta a szobája ajtaját.
2010. október 16., szombat
Through Hearts and Tracks 42.
42.rész
Ahogy sültek a zöldségek a serpenyőben, egyre inkább elkalandoztak a gondolataim.
Szinte már gépiesen kavargattam.
Állandóan Seb, és Eddie járt a fejemben. Hogy mennyire mások, mennyire lehetetlen őket egy lapon említeni.
- Miért érzem azt, hogy nem is a Föld nevű bolygón vagy? – szólított meg egy hang oldalról.
Ijedtemben beleejtettem a fakanalat a serpenyőbe, majd gyorsan kihalásztam.
Rosszalló pillantást vettem Eddire, majd igyekeztem a kajára figyelni.
- Talán mert igazad van…- töprengtem el.
- Elmondod, min agyalsz?
- Őszinte leszek….
- Csak rajta…
- Rajtad és Seben. Hogy mennyire eltérő emberek, személyiségek vagytok…. Amikor téged megismertelek, akkor minden este másnőt vittél szobára, nem is akartál komoly kapcsolatot… Jobban érdekelt, hogy szórd a pénzt, és két végén égesd a gyertyát, mint hogy, hogyan teljesítesz a pályán. Nem érdekelt, ki mit gondol rólad. Az elején azt hittem, előbb utóbb feladod az utánam való teperést, de nem. Téged annál jobban vonzottalak, minél inkább elutasítottalak…. Korábban is, és most is azt érzem, hogy számodra én vagyok a nagy préda, a méltó ellenfél. Akit mindenféle létező tisztességes, és tisztességtelen eszközzel az ágyadba akartál rángatni, és akinél már te sem tudod igazán eldönteni, hogy te vadász, vagy már az áldozat…. De mégis valahol, pont ezekért mintha tisztelnél, és ezért látom egyre kevesebbszer a playboyt, és többször az igazi érzelmes, őszinte, és tisztességes éned. Aki a bonviván álarca mögé rejtettél, ki tudja miért… Azt hiszem, hogy te sokkal fűszeresebb, és vonzóbb nőnek képzelsz, mint amilyen valójában vagyok. És félek, mert ha rájössz, hogy tévedtél, vagy mást választok, akkor végleg visszabújsz a pókerarc mögé, és én elveszítelek, pedig nekem barátként is nagyon fontos vagy….
- Ez így van…. Hosszú idő óta te vagy az első, akinek engedtem, hogy a maszkom mögé lásson…. De halljuk mire jutottál a kis herceg kapcsán! Az is érdekelne ám…- mondta komolyan.
- Amikor először láttam a partin, és a bárba, végig az volt az érzésem, hogy hiába veszik körül sokan, mégis egyedül van, mint az ujjam. Magányos, sebzett, és összetört. Aztán, mikor kibékültem vele a rajtrácson, vagy jobb kedve volt, egy kedves, érzékeny, vicces, fantasztikus srác állt velem szemben. Egy olyan ember, akivel az élet könnyű, és vidám, akiről az első percben el tudod képzelni, hogy a gyerekeid apja lesz. Nálad, szinte még a mai napig nem tudom elképzelni, hogy babakocsit tolva sétálok a parkban….
- Tudod, én sem magamról… Sokáig eszem ágában sem volt, még csak gondolkodni sem a családról és gyerekről… De úgy látszik változom… Nem mondom, azt hogy akarok gyereket, de elgondolkodtam már rajta…
- Miattam…
- Igen…. A kölyök más, ebben igazad van… Ő az a fajta, akit a legtöbb nő szeretne… Nem fogok neked hazudni, az hogy gondolkodom a témán, nem jelenti azt, hogy valaha is akarok gyereket… Nekem már ez is nagy lépés, hogy hajlandó lennélek elvenni….
- Tudom, te afféle magányos farkas vagy….
Bólintott.
- De folytasd…
- Jaj, igen… Annyira tetszett ez az oldala, de a másik, amikor ennyire elhagyta magát, hogy öngyilkos akart lenni, hogy úgy viselkedik, mint valami eszelős…. Ezek a hangulat ingadozások meg…. Pffff…. Amit most a telefonban is kaptam… Olyan, mintha skizofrén lenne, vagy nem is tudom, egy öt éves gyerek, aki tombol, ha nem minden úgy van, ahogy ő szeretné, egy éretlen kiskamasz…. Nem tudom eldönteni, hogy ez valóban, ő, vagy csak ennyire kiforgatták a Hannával történtek saját magából. Nem tudom, hogy vele, is ennyire szeszélyes, bizalmatlan, hitetlen, önző, és közönséges volt e, és ezért csalta meg? Hogy ez e az igazi Sebastian, és a vicces fiú a maszk? Vagy egy nő ennyire tönkre tudta tenni? Ha igen, akkor valaha fog még nőben bízni egyáltalán? Vagy ennyire éretlen még egy komolyabb kapcsolatra, ennyire kamasz szinten állna érzelmileg?
Eddie összekulcsolta maga előtt a kezét, és az állával rátámaszkodott.
- Jó kérdések… Én azt hiszem, hogy ez mint amiatt a nő miatt van, de a srác is hibás… Tudod, én mindenkiről tudok mindent, vagyis inkább úgy mondanám, sok pletykát… Ahogy én hallottam, és több helyről is, Sebastian nagyon is a versenyzésre koncentrált, mindent ennek rendelt alá, amit valahol, meg is lehet érteni, hiszen nyerni akart. De az, hogy minden szabad idejét a gyárban, a csapattal, mérnökökkel töltötte megbosszulta magát. Elvette a sulykot, egy kapcsolat, és egy nő nagyon megérzi, ha nem törődnek vele, és magányos….
- És aki magányos, szeretet és vigaszt keres….
- Uhum… Pontosan… Törődnie kellett volna Hannával… Ahogy én tudom, a lány próbált közös programokat szervezni, de Seb mindig lemondta, vagy nem érdekelte… nem mondom azt, hogy Hanna jól tette, amit tett, de azért őt is meg lehet érteni valahol… Mindketten hibásak…
- Sebastian nem így látja…
- Persze… Melyik pasi nem így látná? Én is így látnám! Te is tudod, ebben a sportban mindenki egoista, és nagy csapás elviselni, és elismerni ha hibázunk…. Könnyebb azt hinni, a másik tehet mindenről, mert akkor nem bizonytalanodunk el… Nem inog meg a belső önmagunkba vetett hitünk, hogy képesek vagyunk a győzelemre, mert mi mindig mindent jól csinálunk, és csak az nyerhet aki mindig jól teljesít, és jól dönt…
- Ez a paradoxon, ha hibázol a magánéletben, akkor nem vagy tökéletes, nem vagy elég jó, nem biztos hogy jól tudsz dönteni, és akkor előfordulhat, hogy a pályán sem azt teszed ami a legjobb... És elkezdesz ezen az elég jó vagy e témán agyalni. És jönnek a hibák, és onnantól a lejtő… Hát igen… Ezért kell a biztos háttér, mert ha az nincs, kezdődnek a gondok…
Eddie sűrűn bólogatott.
- Hol vannak a tányérok?
Az egyik szekrény felé bökött. Kiadtam a pultra, az evőeszközökkel, ő meg kitette az étkezőasztalra. Bevittem egy alátéttel a rántottát, és leültünk egymással szembe.
Pakoltunk bőven a tányérra, majd elkezdtünk enni.
- Így ezt végig zongorázva…. Végig gondolva... Nem tudnék dönteni…
- Mert Sebastian lenne a jó választás, ha valóban az, az igazi arca, amikor normális. De itt vagyok én, aki lassan, de képes fejlődni….
- Uhum…
- És mit mond a szíved? – tette le Eddie a villát.
A szemébe néztem.
- Most hülyének fogsz tartani….
- Mond…
- Nagyon közel áll hozzám, azt hiszem eddig nem is tudtam mennyire. Kétségtelen, hogy vonzódom hozzád, és szívesen lennék az ágyadban. Sőt én is elgondolkodtam már, azon az ajánlaton, amit tettél nekem…
- De?
- Amikor Sebastiannal csókolóztunk, az elején, és később is, aztán amikor majdnem lefeküdtünk, teljesen más volt, mint veled, akkor valahogy újra az, az érzés kerített hatalmába, mint régen….Hogy kalapál a szívem, és nagyokat dobban, hogy érzem, hogy élek!
- Ez a szerelem…..
- Igen… Én is azt hiszem…. Igen…… szeretem… De…
- De azok után, amit ma, és az elmúlt időszakban tett, elbizonytalanított, hogy merd e megpróbálni, és odaadni újra a szíved….
- Igen… Félek, hogy egy őrült pillanatában, semmit sem figyelembe vége, megteszi, mert neki akkor és ott az a legjobb, és nem biztos, hogy én azt el tudom viselni… Egyszer darabokra törték a szívem és a porig aláztak, másodszor már hiszem, hogy túlélem… Nem tudok dönteni, hogy kockáztassak vagy sem… Tudom, hogy aki mer az nyer, de ha ő így ingadozik, és ennyire kegyetlen is tud lenni, hogy védje magát….
- Akkor ő sem biztos, hogy képes normális esélyt adni magatoknak….
- Uhum…
- Megértelek… Mindig is tudtam, hogy vonzódsz hozzám, de inkább szexuálisan, mint érzelmileg…. Te is fontos vagy nekem, és rám akkor is számíthatsz, ha őt választod… Én semmit sem erőltethetek, mert annak nem lenne értelme….Meg aztán, nem biztos az, hogy együtt is maradtok. –vigyorgott huncutul.
Visszavigyorogtam.
- Tudom….. Beszélnem kellene vele, úgy normálisan, hogy eldöntsük, hogy mit akarunk, és megpróbáljuk e? Csak nem tudom, ezt hogyan tegyünk meg….
- Ez jó kérdés…. Talán a hétvégén… Addig had csillapodjanak a kedélyek…
- Én is erre gondoltam….
Azzal visszatértünk a tányérok fölé, és eltüntettük a maradékokat. Eddie gálánsan vállalta, hogy elmosogat, én pedig az egyik bárszékből figyeltem, ahogy ténykedik. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt is látni fogom… Eddie mosogat. És elvigyorodtam.
Ahogy sültek a zöldségek a serpenyőben, egyre inkább elkalandoztak a gondolataim.
Szinte már gépiesen kavargattam.
Állandóan Seb, és Eddie járt a fejemben. Hogy mennyire mások, mennyire lehetetlen őket egy lapon említeni.
- Miért érzem azt, hogy nem is a Föld nevű bolygón vagy? – szólított meg egy hang oldalról.
Ijedtemben beleejtettem a fakanalat a serpenyőbe, majd gyorsan kihalásztam.
Rosszalló pillantást vettem Eddire, majd igyekeztem a kajára figyelni.
- Talán mert igazad van…- töprengtem el.
- Elmondod, min agyalsz?
- Őszinte leszek….
- Csak rajta…
- Rajtad és Seben. Hogy mennyire eltérő emberek, személyiségek vagytok…. Amikor téged megismertelek, akkor minden este másnőt vittél szobára, nem is akartál komoly kapcsolatot… Jobban érdekelt, hogy szórd a pénzt, és két végén égesd a gyertyát, mint hogy, hogyan teljesítesz a pályán. Nem érdekelt, ki mit gondol rólad. Az elején azt hittem, előbb utóbb feladod az utánam való teperést, de nem. Téged annál jobban vonzottalak, minél inkább elutasítottalak…. Korábban is, és most is azt érzem, hogy számodra én vagyok a nagy préda, a méltó ellenfél. Akit mindenféle létező tisztességes, és tisztességtelen eszközzel az ágyadba akartál rángatni, és akinél már te sem tudod igazán eldönteni, hogy te vadász, vagy már az áldozat…. De mégis valahol, pont ezekért mintha tisztelnél, és ezért látom egyre kevesebbszer a playboyt, és többször az igazi érzelmes, őszinte, és tisztességes éned. Aki a bonviván álarca mögé rejtettél, ki tudja miért… Azt hiszem, hogy te sokkal fűszeresebb, és vonzóbb nőnek képzelsz, mint amilyen valójában vagyok. És félek, mert ha rájössz, hogy tévedtél, vagy mást választok, akkor végleg visszabújsz a pókerarc mögé, és én elveszítelek, pedig nekem barátként is nagyon fontos vagy….
- Ez így van…. Hosszú idő óta te vagy az első, akinek engedtem, hogy a maszkom mögé lásson…. De halljuk mire jutottál a kis herceg kapcsán! Az is érdekelne ám…- mondta komolyan.
- Amikor először láttam a partin, és a bárba, végig az volt az érzésem, hogy hiába veszik körül sokan, mégis egyedül van, mint az ujjam. Magányos, sebzett, és összetört. Aztán, mikor kibékültem vele a rajtrácson, vagy jobb kedve volt, egy kedves, érzékeny, vicces, fantasztikus srác állt velem szemben. Egy olyan ember, akivel az élet könnyű, és vidám, akiről az első percben el tudod képzelni, hogy a gyerekeid apja lesz. Nálad, szinte még a mai napig nem tudom elképzelni, hogy babakocsit tolva sétálok a parkban….
- Tudod, én sem magamról… Sokáig eszem ágában sem volt, még csak gondolkodni sem a családról és gyerekről… De úgy látszik változom… Nem mondom, azt hogy akarok gyereket, de elgondolkodtam már rajta…
- Miattam…
- Igen…. A kölyök más, ebben igazad van… Ő az a fajta, akit a legtöbb nő szeretne… Nem fogok neked hazudni, az hogy gondolkodom a témán, nem jelenti azt, hogy valaha is akarok gyereket… Nekem már ez is nagy lépés, hogy hajlandó lennélek elvenni….
- Tudom, te afféle magányos farkas vagy….
Bólintott.
- De folytasd…
- Jaj, igen… Annyira tetszett ez az oldala, de a másik, amikor ennyire elhagyta magát, hogy öngyilkos akart lenni, hogy úgy viselkedik, mint valami eszelős…. Ezek a hangulat ingadozások meg…. Pffff…. Amit most a telefonban is kaptam… Olyan, mintha skizofrén lenne, vagy nem is tudom, egy öt éves gyerek, aki tombol, ha nem minden úgy van, ahogy ő szeretné, egy éretlen kiskamasz…. Nem tudom eldönteni, hogy ez valóban, ő, vagy csak ennyire kiforgatták a Hannával történtek saját magából. Nem tudom, hogy vele, is ennyire szeszélyes, bizalmatlan, hitetlen, önző, és közönséges volt e, és ezért csalta meg? Hogy ez e az igazi Sebastian, és a vicces fiú a maszk? Vagy egy nő ennyire tönkre tudta tenni? Ha igen, akkor valaha fog még nőben bízni egyáltalán? Vagy ennyire éretlen még egy komolyabb kapcsolatra, ennyire kamasz szinten állna érzelmileg?
Eddie összekulcsolta maga előtt a kezét, és az állával rátámaszkodott.
- Jó kérdések… Én azt hiszem, hogy ez mint amiatt a nő miatt van, de a srác is hibás… Tudod, én mindenkiről tudok mindent, vagyis inkább úgy mondanám, sok pletykát… Ahogy én hallottam, és több helyről is, Sebastian nagyon is a versenyzésre koncentrált, mindent ennek rendelt alá, amit valahol, meg is lehet érteni, hiszen nyerni akart. De az, hogy minden szabad idejét a gyárban, a csapattal, mérnökökkel töltötte megbosszulta magát. Elvette a sulykot, egy kapcsolat, és egy nő nagyon megérzi, ha nem törődnek vele, és magányos….
- És aki magányos, szeretet és vigaszt keres….
- Uhum… Pontosan… Törődnie kellett volna Hannával… Ahogy én tudom, a lány próbált közös programokat szervezni, de Seb mindig lemondta, vagy nem érdekelte… nem mondom azt, hogy Hanna jól tette, amit tett, de azért őt is meg lehet érteni valahol… Mindketten hibásak…
- Sebastian nem így látja…
- Persze… Melyik pasi nem így látná? Én is így látnám! Te is tudod, ebben a sportban mindenki egoista, és nagy csapás elviselni, és elismerni ha hibázunk…. Könnyebb azt hinni, a másik tehet mindenről, mert akkor nem bizonytalanodunk el… Nem inog meg a belső önmagunkba vetett hitünk, hogy képesek vagyunk a győzelemre, mert mi mindig mindent jól csinálunk, és csak az nyerhet aki mindig jól teljesít, és jól dönt…
- Ez a paradoxon, ha hibázol a magánéletben, akkor nem vagy tökéletes, nem vagy elég jó, nem biztos hogy jól tudsz dönteni, és akkor előfordulhat, hogy a pályán sem azt teszed ami a legjobb... És elkezdesz ezen az elég jó vagy e témán agyalni. És jönnek a hibák, és onnantól a lejtő… Hát igen… Ezért kell a biztos háttér, mert ha az nincs, kezdődnek a gondok…
Eddie sűrűn bólogatott.
- Hol vannak a tányérok?
Az egyik szekrény felé bökött. Kiadtam a pultra, az evőeszközökkel, ő meg kitette az étkezőasztalra. Bevittem egy alátéttel a rántottát, és leültünk egymással szembe.
Pakoltunk bőven a tányérra, majd elkezdtünk enni.
- Így ezt végig zongorázva…. Végig gondolva... Nem tudnék dönteni…
- Mert Sebastian lenne a jó választás, ha valóban az, az igazi arca, amikor normális. De itt vagyok én, aki lassan, de képes fejlődni….
- Uhum…
- És mit mond a szíved? – tette le Eddie a villát.
A szemébe néztem.
- Most hülyének fogsz tartani….
- Mond…
- Nagyon közel áll hozzám, azt hiszem eddig nem is tudtam mennyire. Kétségtelen, hogy vonzódom hozzád, és szívesen lennék az ágyadban. Sőt én is elgondolkodtam már, azon az ajánlaton, amit tettél nekem…
- De?
- Amikor Sebastiannal csókolóztunk, az elején, és később is, aztán amikor majdnem lefeküdtünk, teljesen más volt, mint veled, akkor valahogy újra az, az érzés kerített hatalmába, mint régen….Hogy kalapál a szívem, és nagyokat dobban, hogy érzem, hogy élek!
- Ez a szerelem…..
- Igen… Én is azt hiszem…. Igen…… szeretem… De…
- De azok után, amit ma, és az elmúlt időszakban tett, elbizonytalanított, hogy merd e megpróbálni, és odaadni újra a szíved….
- Igen… Félek, hogy egy őrült pillanatában, semmit sem figyelembe vége, megteszi, mert neki akkor és ott az a legjobb, és nem biztos, hogy én azt el tudom viselni… Egyszer darabokra törték a szívem és a porig aláztak, másodszor már hiszem, hogy túlélem… Nem tudok dönteni, hogy kockáztassak vagy sem… Tudom, hogy aki mer az nyer, de ha ő így ingadozik, és ennyire kegyetlen is tud lenni, hogy védje magát….
- Akkor ő sem biztos, hogy képes normális esélyt adni magatoknak….
- Uhum…
- Megértelek… Mindig is tudtam, hogy vonzódsz hozzám, de inkább szexuálisan, mint érzelmileg…. Te is fontos vagy nekem, és rám akkor is számíthatsz, ha őt választod… Én semmit sem erőltethetek, mert annak nem lenne értelme….Meg aztán, nem biztos az, hogy együtt is maradtok. –vigyorgott huncutul.
Visszavigyorogtam.
- Tudom….. Beszélnem kellene vele, úgy normálisan, hogy eldöntsük, hogy mit akarunk, és megpróbáljuk e? Csak nem tudom, ezt hogyan tegyünk meg….
- Ez jó kérdés…. Talán a hétvégén… Addig had csillapodjanak a kedélyek…
- Én is erre gondoltam….
Azzal visszatértünk a tányérok fölé, és eltüntettük a maradékokat. Eddie gálánsan vállalta, hogy elmosogat, én pedig az egyik bárszékből figyeltem, ahogy ténykedik. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt is látni fogom… Eddie mosogat. És elvigyorodtam.
2010. október 14., csütörtök
Through Hearts and Tracks 41.
41.rész
Aztán mikor már nem tudtam tovább bőgni, akkor csak kapaszkodtam Eddie karjába, és belefúrtam az arcom a mellkasába.
- Nem lesz semmi baj…- suttogta.
- Azt ne mond, hogy előbb utóbb jobb lesz…. – vágtam vissza.
- Hát majd idővel, de egy darabig még nem….
Kibújtam az öleléséből, és néztem a hamvadó parazsakat. Már csak néhány darabka izzott, és adott némi gyér fényt. Így, a szoba, lassan teljes sötétségbe burkolózott.
- Hány óra lehet? –kérdeztem kábán.
- Olyan este hét - nyolc felé. Miért?
- Vasárnap? –kérdeztem döbbenten.
- Nem dehogy! Még szombat van.
- Kicsit fázom…
- Teszek a tűzre! – azzal felállt, és az utolsó darab hasábokat bedobta a kandallóba. – Hna ezzel vége! Ki kell mennem fáért! –dünnyögte.
Azzal távolabb cammogott, és egy kis kupacból elkezdte kiturkálni a ruháit, mivel eddig takaróba csavarva mászkált.
- Ne aggódj sietek! Csak pár perc….
- Nincs valahol villanykapcsoló?
Eltűnt a sötétben, és felkapcsolt némi világítást, ami inkább félhomályt eredményezett. Így megint nem láttam többet a lakásból, és a berendezésből, erősebb körvonalaknál.
Majd visszajött mellém.
- Gondoltam nem szeretnél erős fényt…
- Hát nem…
- Mi lenne, ha letusolnál, míg elvagyok, aztán ennénk valamint? Összedobok egy kis kaját. Már két napja nem ettél semmit sem, az orvos szerint is, még vigyáznod kell magadra…
- Azt hiszem jó ötlet… Egy rántotta, sok sajttal és zöldséggel lehet a menü?
- Lehet. – mosolygott kedvesen.
Magam köré tekertem még jobban a plédet. Eddie segített feltápászkodni a földről, pár lépés után befordultunk balra, egy kis folyosóra mentünk pár métert, majd kinyitott egy ajtót, és felkapcsolta világítást.
Egyszerű kis fürdőszoba volt, mégis modern. A padló halovány homokszínű terméskővel volt burkolva. A bejárattól balra, egy kényelmes masszázs sarokkád, annak a végében egy két ember számára is elég széles üvegfalú zuhanykabin, ezekkel szemben jobb oldalon a wc, majd a teljes falon végig tükör, két fehér porcelán kézmosóval, alattuk világos fa kis szekrényekkel.
A tükör tetején hosszú széles fémborítású lámpák, és a falakba beépített spotlámpák biztosították a világítást. Most csak a spotok égtek, így szinte már romantikusnak tűnt a hangulat.
- Nem a leghipermodernebb a desing, de kényelmes… - mentegetőzött.
- Szerintem szuper. Tetszik.
- Azt ne mond hogy szívesen laknál itt?
- Pedig igen… - mosolyogtam rá halványan.
Beljebb lépett a fürdőbe, aztán a szekrényekből előhúzott, egy vastag fehér puha pamut fürdőköpenyt, és egy homokszínű nagy puha törölközőt, majd letette őket a kézmosók közé.
- A fatároló a ház mellett van, kb. 10 perc és itt vagyok, ha végeztem, bekopogok az ajtón, hogy tudd megjöttem. De te csak fürödj, amíg akarsz!
- Rendben…
Már éppen be akarta zárni maga mögött, az ajtót, amikor még utána szóltam.
- Nincs tiszta ruhám….
- Hát…- dünnyögte- Csak férfivel szolgálhatok.
- Túl élem, valami nadrág, meg póló, meg alsónemű is kéne…
- Rendben…. Meglátom mit tehetek – vigyorgott kajánul aztán bezárt az ajtót.
Jobbnak láttam nem belenézni a tükörbe, úgyhogy csak ledobtam a plédet magamról, megnyitottam a tusolóban a vizet, vártam egy kicsit majd bemásztam.
Feltűnt, hogy van beépített zenelejátszó is, bekapcsoltam kerestem pár normális pop számot, aztán az ott talált rózsa illatú samponnal hajat mostam, és csak dudorásztam a dalokat, és áztattam magam. A harmadik szám vége felé, valaki hangosan kopogott.
- Megjöttem!
- Okkés! –kiabáltam vissza.
De még kb. tíz számot maradtam, jólesett, ez a hosszú pancsolás.
Kikecmeregtem, de a zenét nem kapcsoltam ki, majd felvettem a köpenyt. Szétnéztem a szekrényekben, hogy nincs e valahol egy hajszárító. Szerencsére volt. Gyorsan megszárítottam, aztán kifelé menet feltűnt,hogy a lehajtott wc tetőn hever pár ruha.
Elmosolyodtam. Egy fekete boxer, egy pár vastag fehér zokni, egy sötétkék farmer, egy fekete izompóló, és egy sötétkék kapucnis pulcsi. Miután magamra kapkodtam, úgy döntöttem ideje megkeresni Eddiet.
Visszamentem amerről jöttünk, Eddie éppen az egyik kanapén ült, és a mobiljával babrált.
Felpillantott.
- Nem is áll rosszul….
- Elmegy… Köszi…
Biccentett.
- Összekészítettem a cuccot, a rántottához a konyhában, csak a serpenyőbe kell dobálni őket. Amíg letusolok addig elkezdenéd? Éhen halok!
Elvigyorodtam.
- Persze. Merre a konyha?
- Gyere!
Azzal elindult végig a szobán, széthúzott két hatalmas nagy tölgyfaajtót, és egy széles halovány fénybe burkolózott ebédlőben találtam magam. Fehér falak, sötét bükk laminált padló. A szoba közepén faragott kör alakú világos tölgyfa ebédlőasztal, körülötte hat robosztus szék. A jobb oldalon két régi tizenhét - tizennyolcadik századi sötété barna tálaló szekrények, fehér és kis növénymintás porcelán étkészletekkel.
Bal oldalon sötétbarna égetett cserépkirakású kandallóval, rajta ezüstkeretes régi fényképekkel. A kandalló mellett nagy rakás fahasábbal.
Majd a szoba végében négy bárszék, magasak, kényelmes puha bőrülés részekkel, és fa háttámlával. Ez egy olyan pultos rész volt, aminek a másik oldala a konyhába nyílt. A pult résztől alig egy méterre volt, a boltíves konyhabejárat. Olyan amerikai behatású volt ez az egész, hiszen náluk divat a pultos konyha, illetve az étkezőt, egybenyitni az ebédlővel.
- Hűűű ez az egész olyan, nem is tudom, olyan kicsit vidékies kicsit modern…. De tetszik…
- Sejtettem. –biccentett.
Bementünk a konyhába.
A falak fehérek pár acél, és fém eszköz, és edény pedig ezeken lógott, a bútorok világos szintén tölgyfából voltak, de ezúttal világosbarna színben. Ahogy beléptünk bal oldalon volt, a fém hűtő, mellette kézmosó, csöpögtető, a falra rögzített forgatható kisebb fajta síkképernyős tv. Aztán mosogató gép, ennek a tetején indult a konyhapult fehér márványból, rajta kis műanyag, és fém edényekben a felvágott hozzávalók, és fűszerek. Aztán a fém kerámia lapos sütő, a tűzhely részre pedig már oda volt készítve egy serpenyő, egy bambusz keverő kanálféleséggel. Majd egy újabb pultrész, fölötte felaggatva a falra újabb edények. Majd egy szekrénysor, alul felül, két-két nyitható résszel. A padlózat pedig sötétbarna terméskő.
- Jó főzőcskézést! –vigyorgott rám, majd eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Neki láttam, és közben az jutott eszembe, hogy egészen helyes kis kuckó ez, és nagyon is eltudnám itt képzelni az életem.
Még magam is meglepődtem, ezen a gondolaton, hiszen Seb csak alig pár órája dobott ki, de talán azért vagyok máris jobban, mert már korábban, még a kórházben tudtam, éreztem, hogy vége.
A konyhai munka közben az élet egyszerűbbnek, a gondok távolabbinak tűntek, úgy éreztem kezdek megnyugodni. Ez a csend, és vidéki hangulat jót tett nekem, pedig sosem szerettem így élni.
Hát igen, az emberek változnak….
Nem tudom, hogy Eddie tudta e hogy nekem erre van szükségem, vagy csak ráhibázott, de ezzel tette velem a legnagyobb jót, hogy idehozott, és támaszkodhattam rá.
Aztán mikor már nem tudtam tovább bőgni, akkor csak kapaszkodtam Eddie karjába, és belefúrtam az arcom a mellkasába.
- Nem lesz semmi baj…- suttogta.
- Azt ne mond, hogy előbb utóbb jobb lesz…. – vágtam vissza.
- Hát majd idővel, de egy darabig még nem….
Kibújtam az öleléséből, és néztem a hamvadó parazsakat. Már csak néhány darabka izzott, és adott némi gyér fényt. Így, a szoba, lassan teljes sötétségbe burkolózott.
- Hány óra lehet? –kérdeztem kábán.
- Olyan este hét - nyolc felé. Miért?
- Vasárnap? –kérdeztem döbbenten.
- Nem dehogy! Még szombat van.
- Kicsit fázom…
- Teszek a tűzre! – azzal felállt, és az utolsó darab hasábokat bedobta a kandallóba. – Hna ezzel vége! Ki kell mennem fáért! –dünnyögte.
Azzal távolabb cammogott, és egy kis kupacból elkezdte kiturkálni a ruháit, mivel eddig takaróba csavarva mászkált.
- Ne aggódj sietek! Csak pár perc….
- Nincs valahol villanykapcsoló?
Eltűnt a sötétben, és felkapcsolt némi világítást, ami inkább félhomályt eredményezett. Így megint nem láttam többet a lakásból, és a berendezésből, erősebb körvonalaknál.
Majd visszajött mellém.
- Gondoltam nem szeretnél erős fényt…
- Hát nem…
- Mi lenne, ha letusolnál, míg elvagyok, aztán ennénk valamint? Összedobok egy kis kaját. Már két napja nem ettél semmit sem, az orvos szerint is, még vigyáznod kell magadra…
- Azt hiszem jó ötlet… Egy rántotta, sok sajttal és zöldséggel lehet a menü?
- Lehet. – mosolygott kedvesen.
Magam köré tekertem még jobban a plédet. Eddie segített feltápászkodni a földről, pár lépés után befordultunk balra, egy kis folyosóra mentünk pár métert, majd kinyitott egy ajtót, és felkapcsolta világítást.
Egyszerű kis fürdőszoba volt, mégis modern. A padló halovány homokszínű terméskővel volt burkolva. A bejárattól balra, egy kényelmes masszázs sarokkád, annak a végében egy két ember számára is elég széles üvegfalú zuhanykabin, ezekkel szemben jobb oldalon a wc, majd a teljes falon végig tükör, két fehér porcelán kézmosóval, alattuk világos fa kis szekrényekkel.
A tükör tetején hosszú széles fémborítású lámpák, és a falakba beépített spotlámpák biztosították a világítást. Most csak a spotok égtek, így szinte már romantikusnak tűnt a hangulat.
- Nem a leghipermodernebb a desing, de kényelmes… - mentegetőzött.
- Szerintem szuper. Tetszik.
- Azt ne mond hogy szívesen laknál itt?
- Pedig igen… - mosolyogtam rá halványan.
Beljebb lépett a fürdőbe, aztán a szekrényekből előhúzott, egy vastag fehér puha pamut fürdőköpenyt, és egy homokszínű nagy puha törölközőt, majd letette őket a kézmosók közé.
- A fatároló a ház mellett van, kb. 10 perc és itt vagyok, ha végeztem, bekopogok az ajtón, hogy tudd megjöttem. De te csak fürödj, amíg akarsz!
- Rendben…
Már éppen be akarta zárni maga mögött, az ajtót, amikor még utána szóltam.
- Nincs tiszta ruhám….
- Hát…- dünnyögte- Csak férfivel szolgálhatok.
- Túl élem, valami nadrág, meg póló, meg alsónemű is kéne…
- Rendben…. Meglátom mit tehetek – vigyorgott kajánul aztán bezárt az ajtót.
Jobbnak láttam nem belenézni a tükörbe, úgyhogy csak ledobtam a plédet magamról, megnyitottam a tusolóban a vizet, vártam egy kicsit majd bemásztam.
Feltűnt, hogy van beépített zenelejátszó is, bekapcsoltam kerestem pár normális pop számot, aztán az ott talált rózsa illatú samponnal hajat mostam, és csak dudorásztam a dalokat, és áztattam magam. A harmadik szám vége felé, valaki hangosan kopogott.
- Megjöttem!
- Okkés! –kiabáltam vissza.
De még kb. tíz számot maradtam, jólesett, ez a hosszú pancsolás.
Kikecmeregtem, de a zenét nem kapcsoltam ki, majd felvettem a köpenyt. Szétnéztem a szekrényekben, hogy nincs e valahol egy hajszárító. Szerencsére volt. Gyorsan megszárítottam, aztán kifelé menet feltűnt,hogy a lehajtott wc tetőn hever pár ruha.
Elmosolyodtam. Egy fekete boxer, egy pár vastag fehér zokni, egy sötétkék farmer, egy fekete izompóló, és egy sötétkék kapucnis pulcsi. Miután magamra kapkodtam, úgy döntöttem ideje megkeresni Eddiet.
Visszamentem amerről jöttünk, Eddie éppen az egyik kanapén ült, és a mobiljával babrált.
Felpillantott.
- Nem is áll rosszul….
- Elmegy… Köszi…
Biccentett.
- Összekészítettem a cuccot, a rántottához a konyhában, csak a serpenyőbe kell dobálni őket. Amíg letusolok addig elkezdenéd? Éhen halok!
Elvigyorodtam.
- Persze. Merre a konyha?
- Gyere!
Azzal elindult végig a szobán, széthúzott két hatalmas nagy tölgyfaajtót, és egy széles halovány fénybe burkolózott ebédlőben találtam magam. Fehér falak, sötét bükk laminált padló. A szoba közepén faragott kör alakú világos tölgyfa ebédlőasztal, körülötte hat robosztus szék. A jobb oldalon két régi tizenhét - tizennyolcadik századi sötété barna tálaló szekrények, fehér és kis növénymintás porcelán étkészletekkel.
Bal oldalon sötétbarna égetett cserépkirakású kandallóval, rajta ezüstkeretes régi fényképekkel. A kandalló mellett nagy rakás fahasábbal.
Majd a szoba végében négy bárszék, magasak, kényelmes puha bőrülés részekkel, és fa háttámlával. Ez egy olyan pultos rész volt, aminek a másik oldala a konyhába nyílt. A pult résztől alig egy méterre volt, a boltíves konyhabejárat. Olyan amerikai behatású volt ez az egész, hiszen náluk divat a pultos konyha, illetve az étkezőt, egybenyitni az ebédlővel.
- Hűűű ez az egész olyan, nem is tudom, olyan kicsit vidékies kicsit modern…. De tetszik…
- Sejtettem. –biccentett.
Bementünk a konyhába.
A falak fehérek pár acél, és fém eszköz, és edény pedig ezeken lógott, a bútorok világos szintén tölgyfából voltak, de ezúttal világosbarna színben. Ahogy beléptünk bal oldalon volt, a fém hűtő, mellette kézmosó, csöpögtető, a falra rögzített forgatható kisebb fajta síkképernyős tv. Aztán mosogató gép, ennek a tetején indult a konyhapult fehér márványból, rajta kis műanyag, és fém edényekben a felvágott hozzávalók, és fűszerek. Aztán a fém kerámia lapos sütő, a tűzhely részre pedig már oda volt készítve egy serpenyő, egy bambusz keverő kanálféleséggel. Majd egy újabb pultrész, fölötte felaggatva a falra újabb edények. Majd egy szekrénysor, alul felül, két-két nyitható résszel. A padlózat pedig sötétbarna terméskő.
- Jó főzőcskézést! –vigyorgott rám, majd eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Neki láttam, és közben az jutott eszembe, hogy egészen helyes kis kuckó ez, és nagyon is eltudnám itt képzelni az életem.
Még magam is meglepődtem, ezen a gondolaton, hiszen Seb csak alig pár órája dobott ki, de talán azért vagyok máris jobban, mert már korábban, még a kórházben tudtam, éreztem, hogy vége.
A konyhai munka közben az élet egyszerűbbnek, a gondok távolabbinak tűntek, úgy éreztem kezdek megnyugodni. Ez a csend, és vidéki hangulat jót tett nekem, pedig sosem szerettem így élni.
Hát igen, az emberek változnak….
Nem tudom, hogy Eddie tudta e hogy nekem erre van szükségem, vagy csak ráhibázott, de ezzel tette velem a legnagyobb jót, hogy idehozott, és támaszkodhattam rá.
2010. október 13., szerda
Through Hearts and Tracks 40.
40.rész
Mély, álom nélküli alomba zuhantam, arra ébredtem fel, hogy valaki visszafojtott hangon vitázik. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Eddie pár méterre nekem háttal áll egy lepedőbe csavarva, és telefonál. Nyújtóztam egy nagyot, és megállapítottam, hogy kipihentem magam.
Érdeklődve néztem rá, de lévén hogy nem látott, dühösen beszélt tovább.
- Hagyd ezt abba! Megértetted? Elegem van belőled! Olyan, vagy mint egy hisztis kétéves! Felejtsd el a számom, és az övét is megértetted??? Ha majd beszélni akar, akkor majd felhív! Nem érdekel mit akarsz neki mondani, és őt sem! Korábban kellett volna több eszednek lenni te idióta! Hagyjál minket békén, pihenni akarunk! Melyik része nem világos????........... KIKÉREM MAGAMNAK A FELTÉTEZÉST! – azzal kinyomta a telefont, és ledobta a dohányzóra.
Ekkor vette észre, hogy nézem.
- Szia! – dünnyögte.
- Neked is szia! Ki bosszantott fel így?
- Hármat találhatsz! A te hős Rómeód! – morgott tovább- Nem akartalak felkelteni, ne haragudj! – mondta kedvesen.
- Semmi baj. Mit akart?
- Beszélni veled! Nemrég ébredtem fel, hogy csipog a mobilom, jelezve hogy ki fog kapcsolni. Aztán rátettem a töltőre, mikor visszakapcsoltam, láttam, hogy vagy kétszázszor hívott. És felhívtam, hogy állítsa le magát de sürgősen!
- Értem… És milyen volt?
- Hogy érted?
- Ideges, vagy zaklatott? –próbáltam többet kihúzni belőle.
- Kétségbeesett. – morogta maga elé.
Nem szóltam semmit, csak magam köré tekertem a takarót, felültem, és belebámultam a tűzbe. Eszembe jutott amikor Seb az austini pályakórház folyosóján azt mondta, hogy magányos, és ki van borulva, az a kétségbeesett bánatos, fájdalmas arc...
Eddie odajött és átölelt.
- Rá gondolsz ugye? –kérdezte halkan.
- Igen…- suttogtam.
Bevillant egy másik kép, mennyire örült, mikor közöltem, hogy adok neki esélyt, aztán ahogy dühösen kiabál velem, a kórházban.
- Eddie én nem tudom mit mondhatnék neki….. –tört ki belőlem.
- Ha te nem tudod, nem tudja senki….
- Nagyon megbántott, és én is őt. Annyi keserűség, hitetlenkedés, bizalmatlanság volt már eddig is ebben a…. nem is tudom minek nevezzem dologban, hogy az egyik felem eszement módon tiltakozik, még az ellen is, hogy beszéljünk. A másik viszont…
- Még mindig szereti….- morogta.
- Igen….
- Megértelek… Végig kell gondolnod, már mondtam….
- De így nem tudok…. Ilyen körülmények között….
Megfordultam és ránéztem.
- Igen? –kérdezte kedvesen.
- Ideadod a mobilod?
Bólintott, majd felállt, idehozta, és a kezembe adta.
Tárcsáztam Seb számát.
Kicsöngött, majd valaki felvette.
- Azt hittem beszélni sem akarsz velem! – sziszegte Seb.
Micsoda remek fogadtatás!
- Neked is szia! Végül is annyira nem akarok…- dünnyögtem.
- Jézusom! Ne tedd le! Ne tedd le! – kiabálta – Azt hittem Eddie az…..
- Sejtettem….
- Én….Én….. –dadogta – Beszélnünk kell! – nyögte ki.
- Igen.
- Lehetne személyesen? –kérdezte esdeklőn – Kérlek!
- Most nem szeretnék sem beszélgetni, sem találkozni…. – mondtam fáradtan.
- Akkor mikor, és hol? – erősködött.
- Most nem! Egy darabig nem! Át kell gondolnom jó pár dolgot, és döntésre szeretnék jutni! – mondtam határozottan.
- Látnom kell téged… Kérlek…. Muszáj látnom téged…. Muszáj…. – könyörgött – Bárhol is vagytok odamegyek, és, és nem szólok egy szót sem, rám sem kell nézned, csak, csak, had lássalak, hogy jól vagy, hogy, … hogy minden okés veled…. – hallottam, hogy már majdnem sír – Könyörgöm….
- Seb….
- Én tudom, hogy önző vagyok. De kérlek, én egy vadbarom vagyok, egy eszetlen hülye, de, …..de szükségem van arra, hogy legalább lássalak….. –hallottam, ahogy egyre mélyebben veszi a levegőt, próbált nem sírni, ahogy én is.
- Adj nekem időt, hogy átgondoljak mindent jó alaposan….. – mondtam halkan.
- Adok időt, bármennyit, csak had lássalak, még ha két percre is…. Kérlek! Szükségem van rád! Tudom, hogy ez annyira bunkó módon önző, de látnom kell téged!
- Seb kérlek….
- Nem! Én kérlek… Könyörgöm….. Had menjek oda… - már bőgött.
Már nálam, is csak egy kicsi hiányzott hozzá. Tudtam, ha most engedek neki, akkor meglátom, nem tudom elengedni, a következő veszekedésnél pedig Eddiehez menekülök majd, és sose fogom tudni rendesen átgondolni, tisztázni ki iránt mit is érzek, sőt lezárni sem tudom, amit le kell. Most kell normálisan döntenem, mégpedig véglegesen. És több fájdalmat nem okozni.
- Most ne… Most nyugodtan át kell gondolnom a történteket….Érts meg…
- Megértelek én! Eddiet választottad igaz? Csak nem akarod megmondani! Erről van szó nem? – szakad ki Sebből a vádaskodás. –támadt nekem.
- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten.
- Vele vagy. Ez nyílt titok, és azért nem akarsz látni, mert nem tudnál a szembe nézni azok után, hogy lefeküdtél vele igaz? Erről van szó? Hogy mégis ő kell neked?
- Seb…
- Tudtam, annyira éreztem, hogy csak az alkalomra vársz, hogy végre ágyba bújhass vele. És milyen volt? Letépte rólad a ruhát igaz? Már a repülőn is basztatok mi? És szétkúrtátok már házat, vagy még van olyan része ahol nem dugtatok? –kiabálta önmagából kikelve.
Szinte fel sem fogtam miket vág a fejemhez.
- Seb….- suttogtam remegve.
- Tudod mit? Inkább nem akarom tudni! Nem akarok rólad sem tudni soha! Felejtsd el a nevem, a számom örökre! Gyűlöllek! Érted!
- De hát nem történt semmi! – kiabáltam már én is.
- Persze! Azt akartad, hogy az újságokból tudjam meg igaz? Hogy jobban fájjon, hogy így büntess azért, mert elküldtelek! Mennyire olcsó kis ringyó vagy! Mert az vagy tudd meg! – ordított tovább.
- Seb…- zokogtam a telefonba.
- Menj a fenébe!- azzal bontotta a vonalat.
Könnyes szemmel néztem Eddire, aki leplezetlen döbbenettel nézett.
Majd szorosan átölelt.
- De hát miért? –kérdeztem reménytelenül.
- A miatt a nő miatt, annyira megbántotta, hogy mindenkiről már csak a legrosszabbat, a leghihetetlenebbet képes feltételezni….
- Azt hiszem most van vége….- motyogtam.
- Én is azt hiszem drága….- mondta aggódó hangon.
Úgy kapaszkodtam bele, mint a fuldokló mentőkötélbe, és csak sírtam.
Mély, álom nélküli alomba zuhantam, arra ébredtem fel, hogy valaki visszafojtott hangon vitázik. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Eddie pár méterre nekem háttal áll egy lepedőbe csavarva, és telefonál. Nyújtóztam egy nagyot, és megállapítottam, hogy kipihentem magam.
Érdeklődve néztem rá, de lévén hogy nem látott, dühösen beszélt tovább.
- Hagyd ezt abba! Megértetted? Elegem van belőled! Olyan, vagy mint egy hisztis kétéves! Felejtsd el a számom, és az övét is megértetted??? Ha majd beszélni akar, akkor majd felhív! Nem érdekel mit akarsz neki mondani, és őt sem! Korábban kellett volna több eszednek lenni te idióta! Hagyjál minket békén, pihenni akarunk! Melyik része nem világos????........... KIKÉREM MAGAMNAK A FELTÉTEZÉST! – azzal kinyomta a telefont, és ledobta a dohányzóra.
Ekkor vette észre, hogy nézem.
- Szia! – dünnyögte.
- Neked is szia! Ki bosszantott fel így?
- Hármat találhatsz! A te hős Rómeód! – morgott tovább- Nem akartalak felkelteni, ne haragudj! – mondta kedvesen.
- Semmi baj. Mit akart?
- Beszélni veled! Nemrég ébredtem fel, hogy csipog a mobilom, jelezve hogy ki fog kapcsolni. Aztán rátettem a töltőre, mikor visszakapcsoltam, láttam, hogy vagy kétszázszor hívott. És felhívtam, hogy állítsa le magát de sürgősen!
- Értem… És milyen volt?
- Hogy érted?
- Ideges, vagy zaklatott? –próbáltam többet kihúzni belőle.
- Kétségbeesett. – morogta maga elé.
Nem szóltam semmit, csak magam köré tekertem a takarót, felültem, és belebámultam a tűzbe. Eszembe jutott amikor Seb az austini pályakórház folyosóján azt mondta, hogy magányos, és ki van borulva, az a kétségbeesett bánatos, fájdalmas arc...
Eddie odajött és átölelt.
- Rá gondolsz ugye? –kérdezte halkan.
- Igen…- suttogtam.
Bevillant egy másik kép, mennyire örült, mikor közöltem, hogy adok neki esélyt, aztán ahogy dühösen kiabál velem, a kórházban.
- Eddie én nem tudom mit mondhatnék neki….. –tört ki belőlem.
- Ha te nem tudod, nem tudja senki….
- Nagyon megbántott, és én is őt. Annyi keserűség, hitetlenkedés, bizalmatlanság volt már eddig is ebben a…. nem is tudom minek nevezzem dologban, hogy az egyik felem eszement módon tiltakozik, még az ellen is, hogy beszéljünk. A másik viszont…
- Még mindig szereti….- morogta.
- Igen….
- Megértelek… Végig kell gondolnod, már mondtam….
- De így nem tudok…. Ilyen körülmények között….
Megfordultam és ránéztem.
- Igen? –kérdezte kedvesen.
- Ideadod a mobilod?
Bólintott, majd felállt, idehozta, és a kezembe adta.
Tárcsáztam Seb számát.
Kicsöngött, majd valaki felvette.
- Azt hittem beszélni sem akarsz velem! – sziszegte Seb.
Micsoda remek fogadtatás!
- Neked is szia! Végül is annyira nem akarok…- dünnyögtem.
- Jézusom! Ne tedd le! Ne tedd le! – kiabálta – Azt hittem Eddie az…..
- Sejtettem….
- Én….Én….. –dadogta – Beszélnünk kell! – nyögte ki.
- Igen.
- Lehetne személyesen? –kérdezte esdeklőn – Kérlek!
- Most nem szeretnék sem beszélgetni, sem találkozni…. – mondtam fáradtan.
- Akkor mikor, és hol? – erősködött.
- Most nem! Egy darabig nem! Át kell gondolnom jó pár dolgot, és döntésre szeretnék jutni! – mondtam határozottan.
- Látnom kell téged… Kérlek…. Muszáj látnom téged…. Muszáj…. – könyörgött – Bárhol is vagytok odamegyek, és, és nem szólok egy szót sem, rám sem kell nézned, csak, csak, had lássalak, hogy jól vagy, hogy, … hogy minden okés veled…. – hallottam, hogy már majdnem sír – Könyörgöm….
- Seb….
- Én tudom, hogy önző vagyok. De kérlek, én egy vadbarom vagyok, egy eszetlen hülye, de, …..de szükségem van arra, hogy legalább lássalak….. –hallottam, ahogy egyre mélyebben veszi a levegőt, próbált nem sírni, ahogy én is.
- Adj nekem időt, hogy átgondoljak mindent jó alaposan….. – mondtam halkan.
- Adok időt, bármennyit, csak had lássalak, még ha két percre is…. Kérlek! Szükségem van rád! Tudom, hogy ez annyira bunkó módon önző, de látnom kell téged!
- Seb kérlek….
- Nem! Én kérlek… Könyörgöm….. Had menjek oda… - már bőgött.
Már nálam, is csak egy kicsi hiányzott hozzá. Tudtam, ha most engedek neki, akkor meglátom, nem tudom elengedni, a következő veszekedésnél pedig Eddiehez menekülök majd, és sose fogom tudni rendesen átgondolni, tisztázni ki iránt mit is érzek, sőt lezárni sem tudom, amit le kell. Most kell normálisan döntenem, mégpedig véglegesen. És több fájdalmat nem okozni.
- Most ne… Most nyugodtan át kell gondolnom a történteket….Érts meg…
- Megértelek én! Eddiet választottad igaz? Csak nem akarod megmondani! Erről van szó nem? – szakad ki Sebből a vádaskodás. –támadt nekem.
- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten.
- Vele vagy. Ez nyílt titok, és azért nem akarsz látni, mert nem tudnál a szembe nézni azok után, hogy lefeküdtél vele igaz? Erről van szó? Hogy mégis ő kell neked?
- Seb…
- Tudtam, annyira éreztem, hogy csak az alkalomra vársz, hogy végre ágyba bújhass vele. És milyen volt? Letépte rólad a ruhát igaz? Már a repülőn is basztatok mi? És szétkúrtátok már házat, vagy még van olyan része ahol nem dugtatok? –kiabálta önmagából kikelve.
Szinte fel sem fogtam miket vág a fejemhez.
- Seb….- suttogtam remegve.
- Tudod mit? Inkább nem akarom tudni! Nem akarok rólad sem tudni soha! Felejtsd el a nevem, a számom örökre! Gyűlöllek! Érted!
- De hát nem történt semmi! – kiabáltam már én is.
- Persze! Azt akartad, hogy az újságokból tudjam meg igaz? Hogy jobban fájjon, hogy így büntess azért, mert elküldtelek! Mennyire olcsó kis ringyó vagy! Mert az vagy tudd meg! – ordított tovább.
- Seb…- zokogtam a telefonba.
- Menj a fenébe!- azzal bontotta a vonalat.
Könnyes szemmel néztem Eddire, aki leplezetlen döbbenettel nézett.
Majd szorosan átölelt.
- De hát miért? –kérdeztem reménytelenül.
- A miatt a nő miatt, annyira megbántotta, hogy mindenkiről már csak a legrosszabbat, a leghihetetlenebbet képes feltételezni….
- Azt hiszem most van vége….- motyogtam.
- Én is azt hiszem drága….- mondta aggódó hangon.
Úgy kapaszkodtam bele, mint a fuldokló mentőkötélbe, és csak sírtam.
2010. október 11., hétfő
Through Hearts and Tracks 39.
39.rész
Először szenvedélyesen, és követelőzőn, majd lágyan, gyengéden, érzelmesen folytatta. Olyan volt, mintha ebben az egy csókban benne lett volna, minden érzelem, amit irántam valaha is érzett, szenvedély, vágy, féltékenység, szerelem, gyengédség, féltés, törődés, aggódás. Amikor hosszú idő után elváltak az ajkaink, mindketten levegő után kapkodtunk.
Kezdtem érteni, miért mondják rá, hogy lepedő akrobata, ha ilyen a csókja milyen lehet a többi?
- Még mindig úgy gondolod, hogy rendes vagyok? –kérdezte kajánul.
- Most inkább úgy gondolom, hogy mit hagytam én ki két éven át! – mondtam nevetve.
Majd átkaroltam a nyakát, és magam felé húztam, és megcsókoltam, közben a kezemmel a tarkóját, és hátát simogattam.
Úgy éreztem megörülök érte, és azonnal akarom, minden porcikáját.
Megint kapkodva vettük a levegőt. Eddie szemében izzott a vágy, láttam rajta, hogy nem sok hiányzik hozzá, hogy leteperjen, mégis meglepődtem, amikor finoman eltolt magától.
- Mi a baj? –kérdeztem halkan.
- Szeretlek, és akarlak. De itt most nem rólam van szó… - mondta kedvesen.
- Félsz hogy megbánom… - mondtam fáradtan.
- Nem igazán attól, mint tudod rám nincs panasz. – vigyorgott kajánul – De a viccet félretéve, jobban szeretném, ha várnánk pár napot, amíg letisztulnak az érzéseid, és kipihened magad. – Közbe akartam vágni, de a számra tette a kezét. – Sem én, sem a ház, sem a kandalló nem megy sehová, ma péntek van. Inkább szombat reggel –nézett az órájára -, és ráérünk szerdán utazni, addig még eldöntheted, hogy tényleg engem akarsz e.
- Tudom, hogy igazad van, és meg is értelek.
- De?
- De valahogy most, mégis jobban örülnék a régi Eddienek. – vigyorogtam rá.
Felnevetett.
- Nektek nőknek semmi sem jó! Egyébként meg, ha már két évig kerülgettük az ágyat, ez a pár nap se ide, se oda! –kacagta.
- Igaz.
Hozzám bújt, és éreztem, hogy mennyire kíván, állt, mint a cövek.
- Nem ragaszkodom a haladékhoz…- vettem fel ismét.
- De én igen. – morogta – Csak ne fészkelődj nagyon!
Elvigyorodtam.
- Rendben.
- Aludjunk. Már így mindjárt hajnal hét.
Morogtam egyet.
- Végig fogjuk aludni a napot….
- Ráérünk, nem sietünk sehová.
- Tudom, csak gondoltam sétálhatunk egyet, meg megnézném a házat.
- Ami késik, nem múlik.
Még jobban a mellkasához bújtam.
- Jó, hogy itt vagy nekem.
- Tudom… - suttogta.
Hallgattam a szívverését, erősen határozottan dobogott. Megnyugtatott, és álomban is szenderedtem.
Megint melbournben voltam, a pályán, versenyeztünk. Szakadt az eső, és csak nem akart elállni, fáztam is, az autó meg csúszkált az esőgumikon, mert mindenhol állt a víz. Valakit üldöztem, nem láttam mást belőle, csak a hátsó piros lámpát, ahogy villog.
Minden erőmmel azon voltam, hogy megelőzzem, kívülről belülről, de csak nem ment. Aztán az egyik kanyarnál lecsúszott az ívről, én beszúrtam az autó orrát, sikerült, de ő rám húzta a kormányt, és összeütköztünk. Ő kicsúszott, be a pálya közepére, én megmentem tovább. Alig mentem át a célegyenesen, bevágott elém a biztonsági autó, és lassan mentünk körbe.
Akkor láttam meg, hogy mögöttem tömegkarambol volt, alkatrész darabok mindenhol, négy autó ment egymásba, kettő a pálya közepén maradt, egyiknek a feneke, a másiknak az eleje tört totálkárosra szinte nem is látszott mi volt előtte, csak a romok. Egy harmadik autó a pálya szélén annak az oldala a felismerhetetlenségig össze törve, és a negyedik - ami a kavicságyban volt fejjel lefelé -, pedig annyira komolyan megsérült, hogy sem kerekei, sem külső burkolata nem volt már, csak szinte az alsó merevítő váz. Ahogy jobban megnéztem, feltűnt, hogy a bukócső annyira roncsolódott, hogy teljesen simán feküdt a kavicsban a kocsi, nem állt el a talajtól, ahogy kellett volna. Nagy nehezen visszafordították, és akkor láttam meg, a kocsi oldalán a koszos és alig felismerhető feliratot: Red Bull.
Azonnal a pilótára pillantottam. A feje oldalra volt bukva, és élettelenül feküdt, meg sem mozdult.
Ahogy közelebb értünk, és elhaladtunk előtte, még így a szakadó esőn át is láttam a sisak színét.
Kék és ezüst.
Seb az. Te jó Isten Seb az!
Úristen!
Megálltam az autóval a pálya szélén, és addig rángattam a biztonsági övet, amíg el nem engedett.
Odarohantam hozzá, akkora már a mentőbe tették, és éppen akkor sokkolták a szívét.
Láttam, ahogy az orvos a fejét rázza, hogy esélye sincs. Bezárták a mentő ajtaját, szinte durranási erővel csattantak az ajtók, majd pedig, szirénázva elindult.
A következő pillanatban a kórház folyosóján rohantam Eddievel az oldalalmon, amikor pedig befordultunk az egyik részlegre, láttam meg, hogy Horner és Kimi az orvossal beszél.
Chris felzokogott, és összeesett, Kimi pedig a falat kezdte el ütni. Tudtam.
Seb meghalt.
Ordítani kezdtem, ahogy a torkomon kifér.
- Neeeeee! Neee! Nem! –zokogtam.
Ekkor éreztem, hogy valaki ráz, és kiabál nekem.
Kinyitottam a szeme, és Eddie aggódó arcát pillantottam meg. Valamit mondott, de nem értettem. Megismételte. Teljesen le voltam izzadva, és éreztem még mindig folynak a könnyeim.
- Angel! Angel jól vagy? –kérdezte rémülten.
- Igen… - suttogtam, szinte hangtalanul.
Eddie magához szorított.
- Csak egy álom volt, egy rossz álom! Már vége!
- Nem! Nem! Ez nem álom! Ez előjel! Elena halála előtt is voltak ilyenjeim, valami baj van, vagy lesz! Érzem.
- Elmondod?
- Igen…- és elmondtam a korábbit is.
- Lehet, hogy csak azért vannak, mert furdal a lelkiismereted.
- Lehet. De Elena halála előtt, is mindenfélét álmodtam, hogy, hogyan hal találják meg, de a vége mindig ugyanaz volt, ülök mellette a kórházban és meghal.
- De hát nincs is szerződésed a Forma 1-be…
- Tudom…. De akkor is…..
- Tudod én nem hiszek az ilyen hókuszpókuszban, de lehet, hogy a megérzéseid miatt van… Talán ráérzel arra, mi fog történni… - dünnyögte.
- Eddie? – kérdeztem remegve.
- Felhívom Christ…. – mondta csendesen – Lehet, hogy rosszabbul van a kölyök, és ezért álmodsz ilyeneket….
Felült, maga köré tekert egy plédet, és felállt, majd a dohányzó asztal felé sétált.
Alig láttam valamit a sötétben, csak a kandallóban kihunyó parázs halovány fénye világított már. Kicsit erőltettem a szemem, és láttam, hogy a spaletták be voltak hajtva, a sötétítők pedig be voltak húzva. (Spaletta, fából készült ablaktábla, sötétítő, kívülre a házfalra van szerelve, és behajtható, olyan mint a régi típusú parasztházaknál, vagy az osztrák népies stílusú házaknál.)
Eddie lehajolt, aztán a mobil gyér fénye kicsit megvilágította az arcát. Pötyögött valamit, majd visszasétált mellém, dobott pár hasábot a tűzre, és leült. Közben végig a fülénél volt a telefon.
- Kicsöng…- suttogta.
Bólintottam.
Hallottam, hogy a vonal másik végén felvették. Eddie a tűzbe bámult.
- Szia Chriss! Igen… Igen hát nem mondom, hogy a legjobban… Igen.. Nagyon…. Nem, nálam van. Tulajdonképpen azért hívlak, hogy megkérdezzem, hogy van a kölyök…. Hát részben, körbe fogsz röhögni, tudod, hogy én nem hiszek az ilyenekben, de rosszat álmodott. Mondta, hogy a testvére halála előtt is voltak ilyen rémálmai, mindig ugyanazzal a végeredménnyel, és úgy lett. Azt mondja nagyon valóságos volt…… Uhum…. Értem… És nem hiányolja még? – savanyúan felnevetett – Nem lep meg. Szerintem nem jó ötlet. Mondom nem! Nem érdekel, mit mond! Majd ha akar tőle valamit, akkor jelentkezik! Szevasz. – és kinyomta.
Kérdőn néztem rá, de ő csak a tüzet bámulta.
- Jobban van. Méghozzá sokkal. Pár nap és kiengedik. – mondta a tűznek.
- Értem. – mondtam megkönnyebbülve.
- Chris kérdezte hol vagy, mondtam, hogy velem. Nem tapsolt örömében.
- Mert?
- Gondoltam, jobb ha tudod, hogy a kis herceg állítólag halálra keresett a mobilodon, de ki vagy kapcsolva. Veled akart beszélni, és kérte Christ mondja meg, hogy adjam át neked a telefont. De gondoltam, előbb ezt elmondom, és ha érdekel, visszahívod.
- Mit mondott még?
- Hogy Seb nagyon bánja, hogy egy barom volt, de nem akarta, hogy végignézz egy közel hasonló helyzetet, mint pár évvel korábban. Mikor elmentél még jobban kibukott, aztán már utánad akart menni. Chris szerint ezért lett jobban, hogy utánunk jöhessen. –dünnyögte. – Jah, és szeret.
- Szuper…- morogtam.
Odabújtam hozzá.
- Visszamenjünk hozzájuk? –kérdezte Eddie fáradtan.
- Ne. Még fáj. Nagyon. És…
- Össze vagy zavarodva…. De nagyon… Pláne most….- szögezte le.
- Igen….
- Látod, most bánnád…- suttogta.
- Nem. Ez biztos. Tudod, szeretem Sebastiant, de talán túl sok seb ért minket a múltban, és rövidke kapcsolatunk alatt szinte csak bántottuk egymást, nem hiszem, hogy lehet még közös jövőnk. De veled, azt hiszem igen….
Átölelt, és kedvesen rám nézett.
- Az azt hiszed nem elég….Gondold át jól, és aztán dönts! Időd van bőven…
Visszadőltünk a párnákra, és néztem a tüzet.
- Át kell gondolnom mindent, jó alaposan. Mert már eddig is, csak bizonytalankodtam, és mindkettejüket nagyon megbántottam. Mindkettő ellen, és mellett vannak jó és rossz érvek. – morfondíroztam magamban.
Nem tudom, meddig töprengtem, de egyszer csak észre vettem, hogy Eddie már alszik.
És én is egyre kimerültebbnek éreztem magam.
- Kipihenem magam. Végig gondolok mindent, és döntök! –jutottam dűlőre.
Aztán megint elaludtam.
Először szenvedélyesen, és követelőzőn, majd lágyan, gyengéden, érzelmesen folytatta. Olyan volt, mintha ebben az egy csókban benne lett volna, minden érzelem, amit irántam valaha is érzett, szenvedély, vágy, féltékenység, szerelem, gyengédség, féltés, törődés, aggódás. Amikor hosszú idő után elváltak az ajkaink, mindketten levegő után kapkodtunk.
Kezdtem érteni, miért mondják rá, hogy lepedő akrobata, ha ilyen a csókja milyen lehet a többi?
- Még mindig úgy gondolod, hogy rendes vagyok? –kérdezte kajánul.
- Most inkább úgy gondolom, hogy mit hagytam én ki két éven át! – mondtam nevetve.
Majd átkaroltam a nyakát, és magam felé húztam, és megcsókoltam, közben a kezemmel a tarkóját, és hátát simogattam.
Úgy éreztem megörülök érte, és azonnal akarom, minden porcikáját.
Megint kapkodva vettük a levegőt. Eddie szemében izzott a vágy, láttam rajta, hogy nem sok hiányzik hozzá, hogy leteperjen, mégis meglepődtem, amikor finoman eltolt magától.
- Mi a baj? –kérdeztem halkan.
- Szeretlek, és akarlak. De itt most nem rólam van szó… - mondta kedvesen.
- Félsz hogy megbánom… - mondtam fáradtan.
- Nem igazán attól, mint tudod rám nincs panasz. – vigyorgott kajánul – De a viccet félretéve, jobban szeretném, ha várnánk pár napot, amíg letisztulnak az érzéseid, és kipihened magad. – Közbe akartam vágni, de a számra tette a kezét. – Sem én, sem a ház, sem a kandalló nem megy sehová, ma péntek van. Inkább szombat reggel –nézett az órájára -, és ráérünk szerdán utazni, addig még eldöntheted, hogy tényleg engem akarsz e.
- Tudom, hogy igazad van, és meg is értelek.
- De?
- De valahogy most, mégis jobban örülnék a régi Eddienek. – vigyorogtam rá.
Felnevetett.
- Nektek nőknek semmi sem jó! Egyébként meg, ha már két évig kerülgettük az ágyat, ez a pár nap se ide, se oda! –kacagta.
- Igaz.
Hozzám bújt, és éreztem, hogy mennyire kíván, állt, mint a cövek.
- Nem ragaszkodom a haladékhoz…- vettem fel ismét.
- De én igen. – morogta – Csak ne fészkelődj nagyon!
Elvigyorodtam.
- Rendben.
- Aludjunk. Már így mindjárt hajnal hét.
Morogtam egyet.
- Végig fogjuk aludni a napot….
- Ráérünk, nem sietünk sehová.
- Tudom, csak gondoltam sétálhatunk egyet, meg megnézném a házat.
- Ami késik, nem múlik.
Még jobban a mellkasához bújtam.
- Jó, hogy itt vagy nekem.
- Tudom… - suttogta.
Hallgattam a szívverését, erősen határozottan dobogott. Megnyugtatott, és álomban is szenderedtem.
Megint melbournben voltam, a pályán, versenyeztünk. Szakadt az eső, és csak nem akart elállni, fáztam is, az autó meg csúszkált az esőgumikon, mert mindenhol állt a víz. Valakit üldöztem, nem láttam mást belőle, csak a hátsó piros lámpát, ahogy villog.
Minden erőmmel azon voltam, hogy megelőzzem, kívülről belülről, de csak nem ment. Aztán az egyik kanyarnál lecsúszott az ívről, én beszúrtam az autó orrát, sikerült, de ő rám húzta a kormányt, és összeütköztünk. Ő kicsúszott, be a pálya közepére, én megmentem tovább. Alig mentem át a célegyenesen, bevágott elém a biztonsági autó, és lassan mentünk körbe.
Akkor láttam meg, hogy mögöttem tömegkarambol volt, alkatrész darabok mindenhol, négy autó ment egymásba, kettő a pálya közepén maradt, egyiknek a feneke, a másiknak az eleje tört totálkárosra szinte nem is látszott mi volt előtte, csak a romok. Egy harmadik autó a pálya szélén annak az oldala a felismerhetetlenségig össze törve, és a negyedik - ami a kavicságyban volt fejjel lefelé -, pedig annyira komolyan megsérült, hogy sem kerekei, sem külső burkolata nem volt már, csak szinte az alsó merevítő váz. Ahogy jobban megnéztem, feltűnt, hogy a bukócső annyira roncsolódott, hogy teljesen simán feküdt a kavicsban a kocsi, nem állt el a talajtól, ahogy kellett volna. Nagy nehezen visszafordították, és akkor láttam meg, a kocsi oldalán a koszos és alig felismerhető feliratot: Red Bull.
Azonnal a pilótára pillantottam. A feje oldalra volt bukva, és élettelenül feküdt, meg sem mozdult.
Ahogy közelebb értünk, és elhaladtunk előtte, még így a szakadó esőn át is láttam a sisak színét.
Kék és ezüst.
Seb az. Te jó Isten Seb az!
Úristen!
Megálltam az autóval a pálya szélén, és addig rángattam a biztonsági övet, amíg el nem engedett.
Odarohantam hozzá, akkora már a mentőbe tették, és éppen akkor sokkolták a szívét.
Láttam, ahogy az orvos a fejét rázza, hogy esélye sincs. Bezárták a mentő ajtaját, szinte durranási erővel csattantak az ajtók, majd pedig, szirénázva elindult.
A következő pillanatban a kórház folyosóján rohantam Eddievel az oldalalmon, amikor pedig befordultunk az egyik részlegre, láttam meg, hogy Horner és Kimi az orvossal beszél.
Chris felzokogott, és összeesett, Kimi pedig a falat kezdte el ütni. Tudtam.
Seb meghalt.
Ordítani kezdtem, ahogy a torkomon kifér.
- Neeeeee! Neee! Nem! –zokogtam.
Ekkor éreztem, hogy valaki ráz, és kiabál nekem.
Kinyitottam a szeme, és Eddie aggódó arcát pillantottam meg. Valamit mondott, de nem értettem. Megismételte. Teljesen le voltam izzadva, és éreztem még mindig folynak a könnyeim.
- Angel! Angel jól vagy? –kérdezte rémülten.
- Igen… - suttogtam, szinte hangtalanul.
Eddie magához szorított.
- Csak egy álom volt, egy rossz álom! Már vége!
- Nem! Nem! Ez nem álom! Ez előjel! Elena halála előtt is voltak ilyenjeim, valami baj van, vagy lesz! Érzem.
- Elmondod?
- Igen…- és elmondtam a korábbit is.
- Lehet, hogy csak azért vannak, mert furdal a lelkiismereted.
- Lehet. De Elena halála előtt, is mindenfélét álmodtam, hogy, hogyan hal találják meg, de a vége mindig ugyanaz volt, ülök mellette a kórházban és meghal.
- De hát nincs is szerződésed a Forma 1-be…
- Tudom…. De akkor is…..
- Tudod én nem hiszek az ilyen hókuszpókuszban, de lehet, hogy a megérzéseid miatt van… Talán ráérzel arra, mi fog történni… - dünnyögte.
- Eddie? – kérdeztem remegve.
- Felhívom Christ…. – mondta csendesen – Lehet, hogy rosszabbul van a kölyök, és ezért álmodsz ilyeneket….
Felült, maga köré tekert egy plédet, és felállt, majd a dohányzó asztal felé sétált.
Alig láttam valamit a sötétben, csak a kandallóban kihunyó parázs halovány fénye világított már. Kicsit erőltettem a szemem, és láttam, hogy a spaletták be voltak hajtva, a sötétítők pedig be voltak húzva. (Spaletta, fából készült ablaktábla, sötétítő, kívülre a házfalra van szerelve, és behajtható, olyan mint a régi típusú parasztházaknál, vagy az osztrák népies stílusú házaknál.)
Eddie lehajolt, aztán a mobil gyér fénye kicsit megvilágította az arcát. Pötyögött valamit, majd visszasétált mellém, dobott pár hasábot a tűzre, és leült. Közben végig a fülénél volt a telefon.
- Kicsöng…- suttogta.
Bólintottam.
Hallottam, hogy a vonal másik végén felvették. Eddie a tűzbe bámult.
- Szia Chriss! Igen… Igen hát nem mondom, hogy a legjobban… Igen.. Nagyon…. Nem, nálam van. Tulajdonképpen azért hívlak, hogy megkérdezzem, hogy van a kölyök…. Hát részben, körbe fogsz röhögni, tudod, hogy én nem hiszek az ilyenekben, de rosszat álmodott. Mondta, hogy a testvére halála előtt is voltak ilyen rémálmai, mindig ugyanazzal a végeredménnyel, és úgy lett. Azt mondja nagyon valóságos volt…… Uhum…. Értem… És nem hiányolja még? – savanyúan felnevetett – Nem lep meg. Szerintem nem jó ötlet. Mondom nem! Nem érdekel, mit mond! Majd ha akar tőle valamit, akkor jelentkezik! Szevasz. – és kinyomta.
Kérdőn néztem rá, de ő csak a tüzet bámulta.
- Jobban van. Méghozzá sokkal. Pár nap és kiengedik. – mondta a tűznek.
- Értem. – mondtam megkönnyebbülve.
- Chris kérdezte hol vagy, mondtam, hogy velem. Nem tapsolt örömében.
- Mert?
- Gondoltam, jobb ha tudod, hogy a kis herceg állítólag halálra keresett a mobilodon, de ki vagy kapcsolva. Veled akart beszélni, és kérte Christ mondja meg, hogy adjam át neked a telefont. De gondoltam, előbb ezt elmondom, és ha érdekel, visszahívod.
- Mit mondott még?
- Hogy Seb nagyon bánja, hogy egy barom volt, de nem akarta, hogy végignézz egy közel hasonló helyzetet, mint pár évvel korábban. Mikor elmentél még jobban kibukott, aztán már utánad akart menni. Chris szerint ezért lett jobban, hogy utánunk jöhessen. –dünnyögte. – Jah, és szeret.
- Szuper…- morogtam.
Odabújtam hozzá.
- Visszamenjünk hozzájuk? –kérdezte Eddie fáradtan.
- Ne. Még fáj. Nagyon. És…
- Össze vagy zavarodva…. De nagyon… Pláne most….- szögezte le.
- Igen….
- Látod, most bánnád…- suttogta.
- Nem. Ez biztos. Tudod, szeretem Sebastiant, de talán túl sok seb ért minket a múltban, és rövidke kapcsolatunk alatt szinte csak bántottuk egymást, nem hiszem, hogy lehet még közös jövőnk. De veled, azt hiszem igen….
Átölelt, és kedvesen rám nézett.
- Az azt hiszed nem elég….Gondold át jól, és aztán dönts! Időd van bőven…
Visszadőltünk a párnákra, és néztem a tüzet.
- Át kell gondolnom mindent, jó alaposan. Mert már eddig is, csak bizonytalankodtam, és mindkettejüket nagyon megbántottam. Mindkettő ellen, és mellett vannak jó és rossz érvek. – morfondíroztam magamban.
Nem tudom, meddig töprengtem, de egyszer csak észre vettem, hogy Eddie már alszik.
És én is egyre kimerültebbnek éreztem magam.
- Kipihenem magam. Végig gondolok mindent, és döntök! –jutottam dűlőre.
Aztán megint elaludtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)